Hogy mondhatta ezt Pál?
Napjaiban a gyűlölet, az önzés, az elnyomás és sok más gonoszság éppoly erőteljes volt, mint manapság.
Pál megtapasztalta az üldöztetés tüskéjét, és megtérése előtt maga is üldözött másokat. Bizonyára hallott azokról a keresztényekről, akiket máglyán égettek meg és az oroszlánok elé vetettek a rómaiak. I.e. 70-ben a rómaiak a földdel tették egyenlővé Jeruzsálemet, mindent és mindenkit elvittek. Vajon Pál megváltoztatta volna az általa leírtakat, ha ezek az események a Korinthusiakhoz írt levél előtt történnek meg? Bizonyára nem.
Isten a szeretet (1. János 4:8), és Ő sosem vall kudarcot. A mi egyszerű nézőpontunkból úgy tűnik, hogy Isten nem mindig diadalmaskodik, de ez nem így van. Példának okáért vegyük a Pál korában élt üldözötteket. Történelmi tények igazolják, hogy sok római elfogadta Krisztust, és a keresztényekkel együtt ugrottak be az arénába, hogy mártírhalált haljanak.
A kereszténység elképesztő mértékben terjedt a római üldözés alatt.
Kevesebb mint harminc év alatt a római világ meghallotta az evangéliumot. Csupán háromszáz év alatt a legyőzhetetlennek hitt Római Birodalmat legyőzte Isten szeretete, és a kereszténység hivatalos vallássá vált.
Isten sohasem vall kudarcot, és az Ő szeretete sem vall kudarcot. Egyes emberek kudarcot vallhatnak abban, ahogy erre a szeretetre reagálnak, és viselniük kell ennek következményeit, ám a szeretet sohasem vall kudarcot. A végén mindig győzedelmeskedik. Csak időt kell adnunk neki. Arra van szükségünk, hogy valamennyi jellemzőjében járjunk, a megelégedettségben, a türelemben, a kitartásban, az igazságban való örömben, és hogy mindezt elhisszük. Az Úr senkit és semmit nem kényszerít együttműködésre, mivel ennek még nincs itt az ideje.
Most az irgalomnak az ideje van, amikor az Úr hosszú-tűrő, és mindenkinek bőségesen ad lehetőséget arra, hogy megtérjen
(2. Péter 3:9, 10).
Amikor szeretetben cselekszünk, akkor az Univerzum leghatalmasabb erejét használjuk. Ha hiszünk és türelmet gyakorolunk, akkor a szeretet sohasem okoz csalódást.
Napjaiban a gyűlölet, az önzés, az elnyomás és sok más gonoszság éppoly erőteljes volt, mint manapság.
Pál megtapasztalta az üldöztetés tüskéjét, és megtérése előtt maga is üldözött másokat. Bizonyára hallott azokról a keresztényekről, akiket máglyán égettek meg és az oroszlánok elé vetettek a rómaiak. I.e. 70-ben a rómaiak a földdel tették egyenlővé Jeruzsálemet, mindent és mindenkit elvittek. Vajon Pál megváltoztatta volna az általa leírtakat, ha ezek az események a Korinthusiakhoz írt levél előtt történnek meg? Bizonyára nem.
Isten a szeretet (1. János 4:8), és Ő sosem vall kudarcot. A mi egyszerű nézőpontunkból úgy tűnik, hogy Isten nem mindig diadalmaskodik, de ez nem így van. Példának okáért vegyük a Pál korában élt üldözötteket. Történelmi tények igazolják, hogy sok római elfogadta Krisztust, és a keresztényekkel együtt ugrottak be az arénába, hogy mártírhalált haljanak.
A kereszténység elképesztő mértékben terjedt a római üldözés alatt.
Kevesebb mint harminc év alatt a római világ meghallotta az evangéliumot. Csupán háromszáz év alatt a legyőzhetetlennek hitt Római Birodalmat legyőzte Isten szeretete, és a kereszténység hivatalos vallássá vált.
Isten sohasem vall kudarcot, és az Ő szeretete sem vall kudarcot. Egyes emberek kudarcot vallhatnak abban, ahogy erre a szeretetre reagálnak, és viselniük kell ennek következményeit, ám a szeretet sohasem vall kudarcot. A végén mindig győzedelmeskedik. Csak időt kell adnunk neki. Arra van szükségünk, hogy valamennyi jellemzőjében járjunk, a megelégedettségben, a türelemben, a kitartásban, az igazságban való örömben, és hogy mindezt elhisszük. Az Úr senkit és semmit nem kényszerít együttműködésre, mivel ennek még nincs itt az ideje.
Most az irgalomnak az ideje van, amikor az Úr hosszú-tűrő, és mindenkinek bőségesen ad lehetőséget arra, hogy megtérjen
(2. Péter 3:9, 10).
Amikor szeretetben cselekszünk, akkor az Univerzum leghatalmasabb erejét használjuk. Ha hiszünk és türelmet gyakorolunk, akkor a szeretet sohasem okoz csalódást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése