Rick Warren-Napi remény

Megbocsátottam nektek a Krisztusban, azért, hogy a sátán nehogy túljárjon az eszünkön. Mert tisztában vagyunk az ő fondorlataival." (2 Kor 2:10b-11 angol NIV fordítása)

Az ördög romba akarja dönteni házasságodat. Minden jó kapcsolatot le akar rombolni. Miért?

Mert nagyon szereti a konfliktusokat és a vitákat. Össze akar zavarni, vitát, stresszt, sérelmeket, csalódásokat, dühöt, káoszt gerjeszt. Szereti ezt csinálni. Jakab azt mondja, meg kell adnod magad Istennek és engedned kell, hogy Ő vegye kézbe az irányítást. Majd ezután tenned kell néhány védelmi lépést. Ellen kell állnod az ördögnek, fel kell ismerned, hogy mit tesz. Ha fölkelsz reggel és nem rohansz neki fejjel az ördögnek, akkor már egy irányba haladtok.

Pál ezt mondja a 2 Kor. 2-ben: "Igen, feltétlenül szükséges, hogy így bocsássunk meg egymásnak, különben becsaphat bennünket a Sátán. Hiszen jól tudjuk, hogy mik a szándékai." Más szóval: légy bölcs! Ismerd fel a Sátán taktikáit. Tanuld meg, ő hogyan működik.

Hogyan dolgozik az ördög? Nos, nem járkál körülöttünk vasvillával, vörös ruhában. Büszkeségünkre játszik - főleg a megsebzett büszkeségünkre. Azt mondja nekünk, amit hallani akarunk. Fülünkbe suttogja apró gondolatait, javaslatait, ötleteit. Amikor egy vita kellős közepén vagy, elkezdi a füledbe suttogni pl. ezt: "Nem kell ezt csinálnod. Bosszuld meg. Kinek képzelik ők magukat? Számolj le. Érvényesítsd az akaratodat. Ne érd be ennyivel. Mutasd meg nekik, ki itt a főnök." Elmondja az összes olyan dolgot, amit a büszkeséged hallani akar.

Ezt kell válaszolnod: "Sátán, tudom, hogy te vagy az." Állj ellen a sátánnak.

Állj ellene úgy, ahogy Jézus tette: Ő a Szentírást idézte. Tanuld meg a Péld. 13:10-et: "A büszkeség konfliktushoz vezet" (NLT fordítás). Legközelebb, amikor vitába keveredsz, az Úr eszedbe fogja juttatni ezt az igeverset. Állj meg és kérdezd meg magadtól: "Hogyan lettem én büszke ebben a dologban? Mit nem akarok beismerni? Miért nem akarok megegyezni? Miért csak magamra gondolok és nem pedig másik szükségleteire, kívánságára és viselkedésére?"

Van egy óriási ígéret a Jakab 4:7-ben: "Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek." Nem kell eltűrnöd őt. Add át magad Istennek, állj ellen az ördögnek.

Beszéljetek róla
Gondolj a legutóbbi vitás helyzetedre. Mikor jelent meg a büszkeséged a vitában?
Kérj meg egy barátot, segítsen igeverseket tanulni, nem kezdhetnétek rögtön a Példabeszédek 13:10-zel?

Maranatha: JÖN A KIRÁLY- Isten ítéletei

„Az emberek elhalnak a félelem miatt, és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.” (Luk 21,26) 

„Bárcsak érzékelné Isten népe a városok ezreinek küszöbön álló pusztulását – a városokét, amelyek most szinte teljesen a bálványimádásnak hódolnak!

Nem túl régen egy igazán impozáns helyszín elevenedett meg előttem. Láttam óriási, gyönyörű kastélyokra hulló tűzgömböt, amely azonnal elpusztította őket. 

Hallottam, amint néhányan azt mondják: »Tudtuk, hogy Isten ítéletei eljönnek a földre, de nem tudtuk, hogy ilyen hamar.« Mások azt mondták: »Tudtátok? Akkor miért nem mondtátok el nekünk is? Mi nem tudtuk!« Mindenfelől efféle szavakat hallottam…

Nemsokára súlyos nehézségek támadnak a nemzetek között – olyan bajok, amelyek nem szűnnek meg, amíg Jézus el nem jön. Úgy kell összefognunk, mint soha azelőtt, szolgálva Őt, aki elkészítette királyi székét a mennyben, és aki mindenen uralkodni fog. Isten nem hagyja cserben az Ő népét, és erőnk abban rejlik, ha mi sem hagyjuk el Urunkat.

Isten ítéletei már elérték a világot. A háborúk, a háborúk hírei, a tűz és árvíz pusztításai világosan beszélnek arról, hogy a nyomorúságos idő, amely a történelem végéig egyre növekszik majd, igen közel van. Nincs elvesztegetni való időnk. A világot háborús légkör hatja át. Dániel könyve 11. fejezetének jövendölései már szinte elérték végső beteljesedésüket…

Az elmúlt péntek reggel, éppen mielőtt felébredtem, megrendítő jelenet tárult fel előttem. Úgy tűnt, hogy épp felébredtem, de nem a saját otthonomban. Az ablakból rettenetes tűzvészt láttam. Nagy tűzgolyók hullottak a házakra, és ezekből tüzes nyilak repültek mindenfelé. 

Nem lehetett eloltani a fellobbant tüzeket, és hatalmas volt a pusztulás. Az emberek rémülete leírhatatlan volt.” 

„A nagyvárosokra szigorú ítélet vár, de néhányan még elszakadnak az ellenség megtévesztéseitől, megbánják bűneiket és megtérnek, miközben a tömegek haragot gyűjtenek maguk ellen, a harag ama nagy napjára.” (Evangelizálás, 9. o.)

Napi áhítat: Az evangélium szolgálatában

ApCsel 20,32–38.

Azért vagyunk a világon, hogy küzdelmünk gyümölcseként mások élete is jobbá váljon.

„Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között. Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. Ekkor valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.”
Magyarázat

Napjainkban olyan időket élünk, amikor az evangélium szolgálatára egyre kevesebben vállalkoznak. Úgy néz ki, hogy nem sokat változott a helyzet az utóbbi 2000 esztendőben, hiszen az Úr Jézus egy adott pillanatban így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” (Mt 9,37) Ennek a hátterében az van, hogy a munkásnak rá kell tennie magát az oltárra, hogy jó illatú áldozat legyen. Az evangéliumért le kell égnie, mint a gyertya. Ez a munka látványosságmentes. Földi kincseket ebből szerezni, ki van zárva. Pál apostol a sikeres farizeusi életét felszámolta, és napszámosi munkát vállalt a maga fenntartásáért és mások segítéséért. Róla lehet tudni, hogy hányszor volt börtönben, hányszor volt megvesszőzve… (2Kor 11,22–31) De nem tudjuk, hogy mennyi volt a fizetése. A tegnap említett Páska testvér immár több mint hat éve nem tudja, hogy mi a szabadnap. De az évek során több száz életet mentett meg, s ha kérdezed, ő se tudja, hogy mennyi a fizetése, csak annyit, hogy amit Krisztusért tesz, az megmarad.
(Dániel Zalán (Erdély))

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.”(2 Korintus 6,16)

Milyen kedves név: „én népem!” Milyen dicső kinyilatkoztatás: „Istenük leszek!” 

A legédesebb tartalom teljessége van egybefoglalva e két szóban! Először is kitüntetésről van abban szó. Mert az egész világ Istené; az ég és az egeknek egei az Úré, ki uralkodik az emberek fiain, de azokról, akiket kiválasztott és vérével megvásárolt, olyasmit mond, amit másokról nem mond. „Én népem” –nek nevezi őket. Ebben a mondatban megvan a tulajdonjog fogalma. Egészen különleges értelemben van mondva: „az Úrnak része az Ő népe és Jákób az Ő öröksége”. 

E földön minden nemzet az Övé; az egész világ hatalma alatt van, de népe, melyet magának választott, egészen különleges értelemben tulajdona – mert velük és értük többet tett, mint másokért, vérével vette meg őket, megához vonta őket csupa jóvoltából, teljes hévvel buzgott feléjük, szíve értük dobog. Meg nem szűnő örök szerelemmel szerette őket, úgy, hogy a vizek hullámai el nem olthatják ezt a szeretetet, még a folyó vizek sem fojthatják el azt. 

Olyan szeretet ez, melyet az idők folyama sem moshat el, legkevésbé sem gyengíthet meg. 

Kedves barátom felemelheted szemeidet az ég felé és mondhatod: 

„Én Uram és én Istenem! Az enyém, azon kimondhatatlanul kedves rokonság folytán, mely feljogosít engem arra, hogy Téged Atyámnak szólítsalak. Az enyém, azon megszentelt barátság és közösség kapcsán, amely az én legnagyobb gyönyörűségem, mivel szent tetszésed folytán kijelented magad nekem, de nem úgy, mint ahogy e világnak.” 

Felnyithatod-e az Istentől adatott írások könyvét és olvashatod-e abból megváltásod végrendeletének leírását? Megtalálod-e neved, amely drága vérrel van felírva? 

Képes vagy e érinteni Jézus ruhájának prémjét alázatos hittel és mondani: „Krisztusom!”? Ha igen, akkor úgy beszél Isten rólad és azokról, akik hozzád hasonlók, mint az Ő népéről. 

Mert ha Isten, a te Istened és Krisztus a te Krisztusod, akkor az Úr különös és benső vonzalommal van irántad. Választott gyermeke vagy, kedvessé lettél az Ő szerelmes Fiában.

Reggeli gyöngyszemek: Ha gyermekek vagyunk, akkor örökösök is

„Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” (Rm 8:17)

Mindenki, aki szövetségre lép Jézus Krisztussal, Isten fogadott gyermekévé válik. Az Ige újjáteremtő ereje által megtisztulnak, és Isten angyalokat rendel melléjük megsegítésükre. Megkeresztelkednek az atya, a fiú és a Szentlélek nevében. Elkötelezik magukat, hogy Isten földi egyházának aktív tagjai lesznek. Meghalnak minden világi kívánság csábításának; ugyanakkor istenfélelmük és a Lélek megszentelése által az isteni befolyás közvetítőivé válnak.

„Örökösei Istennek, és örököstársak Krisztussal” – milyen dicső és méltóságteljes pozíció! Elkülönülve élni a világtól, és biztonságban lenni Sátán álnok csapdáitól! Azok, akik Isten követőinek vallják magukat, keresztségi fogadalmuk által arra vállalkoztak, hogy szembefordulnak a gonosszal. A lelkek ellensége minden ravaszságával azon lesz, hogy megrontsa gondolkodásukat. Azon fáradozik, hogy saját módszereit beépítse Mesterükért végzett szolgálatukba. De biztonságban lehetnek, ha megszívlelik az intelmet: „Legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben.”

Az ember abban a tisztességben részesült, hogy együtt munkálkodhat Istennel annak a hatalmas felépítménynek a munkásaként, melyet létrehozott…Megváltó Urunk Isten örökösévé lett, azok pedig, akik együtt végzik vele a lélekmentés munkáját, társörökösök lesznek vele együtt…Az ebben való győzelem elérése felér azok tisztességével, akik a túláradó, örökkévaló dicsőség részesei.

Vágyakozhatnánk-e nagyobb tisztességre, mint hogy Isten gyermekei legyünk?

Birtokolhatnánk e nagyobb rangot, találhatnánk e hatalmasabb örökséget, mint ami azoknak jár, akik Isten örökösei és társörökösei Krisztusnak? (The Youth’s Instructor, December 8, 1892.)

Reggeli dicséret: Elégedett vagy?

„Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel. Mert semmit sem hoztunk a világra, ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk, és ruházatunk, elégedjünk meg vele.”
1Timóteus 6:6-8.

Semmit sem hoztunk magunkkal, tehát mindenünk, amivel rendelkezünk, az Úré.
Feltehetnéd a kérdést: Hát akkor mim van nekem? Tényleg, minden az Úré? A földem is? A telkem is? A házam is? A pénzem is? Az értékem is? Az életem is? A férjem/feleségem is? A gyermekeim is? Tehát nekem semmim sincs?
Így igaz! Semmink sincs!
„Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit!’ (1Timóteus 6:7)
Viszont van egy hatalmas Királyunk, aki a gyermekeivé fogadott minket, és gyermeki jogon mindenünk megvan. Igaz, hogy végül el kell számolnunk mindennel, mert kölcsön kaptuk, de ez azt is jelenti, hogy nem kell aggódnunk, mert amire szükségünk van, arról gondoskodik a mi mennyei Atyánk. Azonban ez azt is jelenti, hogy nincs mivel dicsekednünk, hiszen mindenünk az Úré. Elszámolási kötelességünk van mindazzal, amit ránk bízott. Az anyagi javainkkal, hogy miképpen használtuk el, illetve fel. A gyermekeinkkel, hogyan neveltük őket. Az egészségünkkel, hogy milyen módon őriztük meg, mennyire vigyáztunk rá. Az időnkkel, hogy mire pazaroltuk. A férjünkkel/feleségünkkel, mennyire segítettük, bátorítottuk őt. A képességünkkel, hogy kamatoztattuk-e, vagy önzőn magunknak tartottuk-e meg.
Mint a világmindenség királyának gyermekei, mérhetetlenül gazdagok vagyunk! Belegondoltunk ebbe?
MICSODA ELŐJOG! De milyen NAGY FELELŐSSÉG is ez! Tényleg, mondd csak, úgy őszintén: Elégedett vagy? Valóban az vagy?

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem- Mikor elvégezték a föld örökbevételét

Mikor elvégezték a föld örökbevételét..., akkor adtak Izrael fiai örökséget Józsuénak. (Józs 19,49.)

Figyelemre méltó örökségeket osztottak ki Kánaán felosztásakor. A legjobb rész a Lévitáknak jutott, akikről ezt mondja az Ige: "A Lévi nemzetségének pedig nem adott Mózes örökséget. Az Úr, Izraelnek Istene az ő örökségük". (Józs 13,33)

Jelentős Káleb öröksége, amit hit által nyert el, kedves az Aksza része, amely kérésére megnagyobbodott és áldott lett.

Példaszerű az a mód, ahogy Józsué örökségéhez jutott. Józsué Izrael népének hadvezére, fejedelme. Neki köszönheti Izrael az új hazát.

Ő atyai módon gondoskodik arról, hogy minden törzs megkapja az őt megillető részt. Magáról azonban nem gondoskodik. Senkinek sem jut eszébe, hogy tulajdonképpen Józsuét kellett volna elsőként tekintetbe venni. Csak akkor gondolnak már rá, amikor mindenki megkapta a részét.

Józsué Isten embere volt. Evilági hadvezér bizonyára éppen fordítva bánt volna a zsákmány elosztásakor. Józsué háttérbe szorította saját igényét.

Hogyan állunk mi ezen a ponton? Tudunk mi várni az örökség kiosztásakor addig, amíg mások megkapják részüket?

A Példabeszédek 20,21 így figyelmeztet bennünket: "Amely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik". Fontos az a körülmény is, hogy Józsuét felhívják arra, hogy mondja meg, mit kíván. Ő Timnath-Szeráhot kérte az Efraim hegyén. Abban lakott.
Nekünk, keresztyéneknek Józsué némely vonatkozásban Jézus Krisztus előképe. Ő többet tett értünk, mint Józsué Izraelért. Ő sem magáról gondoskodott, hanem övéiről.
Végül azonban neki is van egy kívánsága, kérése. Józsué kívánságát örömmel teljesítették.

Hogyan állunk Megváltónk kérésével: "Adjad, fiam - lányom - a te szívedet nekem"!

Varga László. Isten asztaláról

"Íme, kiment a magvető vetni, és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. Mások sziklás helyre estek..., kiszáradtak. Mások tövisek közé estek..., megfojtották őket. A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott..." Máté 13,3-8

Így hull az ige magja az emberek közé. Sok függ a magvetőtől, az igehirdetőtől, hogyan szórja a rábízott magvakat. De legtöbb mégis attól függ, milyen talajra hull. Szokás osztályozni az embereket: melyik milyen talaj. Jogunk sincs hozzá, de nem is hiteles ez így.
Nem mindig egyforma talaj ugyanaz az ember. Hányszor mész úgy haza a templomból, hogy amikor otthon megkérdezik, mit hallottál, nem tudod elmondani. Ugyan miféle madarak kapkodták fel a lelkedből, ezernyi magaddal hurcolt gond és gondolat útszéléről? Kárba veszett magvetés volt. Te vagy az is, aki máskor örömmel hallottad a szót, de másnapra már eszedbe se jutott. Te vagy az is, akinek lelkében a bűn, a szórakozás vagy a megfeszített munka tövisei fojtották meg az ige nyomán felbukkant jó elhatározásokat. De az is, aki az igét hallva hagytál el rossz dolgokat és indultál el jobb célok felé. Isten nem sajnálja a magot, bőven hinti. A kérdés az: mennyire sikerült végül úgy fogadni be az ige magvát, hogy gyümölcstermés, megújult élet, megtisztulás, eredményes szolgálat, önzetlen szeretet gyümölcsei teremjenek belőle? Vegyük számba lelkünk gyümölcseit, Isten azokat keresi. Azért teremtett meg, arra rendelt, azt várja, hogy végül mint érett, értékes gabonát, betakaríthasson készen álló mennyei csűrébe.

Istenem, úgy sajnálom, igehirdetésednek hány áldott alkalma veszett el az én számomra úgy, hogy nem lett semmi gyümölcse. Zaklatott életemben oda se tudtam figyelni, el is felejtettem, nem engedelmeskedtem, mennyi elprédált, drága kincs! De nézd, Uram, mégis itt vagyok. Vágyom az ige magvaira, mert tudom, ami szép volt, értékes, maradandó eredménye munkámnak, életemnek, mind abból származott, amivel igéd ajándékozott meg.
Ne sajnáld, szórd rám szavaidat, tégy képessé arra, hogy azoknak gyümölcseit megteremhessem, hogy ne maradjon életem üres és hiábavaló! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- MENNYBEMENETEL

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 24,44-53.

44 Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban."

45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,

46 és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül,

47 és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.

48 Ti vagytok erre a tanúk.

49 És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."

50 Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket.

51 És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. 52 Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe;

53 mindig a templomban voltak, és áldották Istent. 

"Nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe." (Lk 24,52b)

Kontinensünkön majdnem mindenki tud valamit Krisztus születéséről. Hagyományosan karácsonykor emlékeznek meg róla. Nagyon kevesen tudják, hogy az egyház kijelölt egy külön napot arra is, hogy megemlékezzék Jézus földről való eltávozása napjára. Nagyon sokan vannak, akik soha nem ünneplik meg a mennybemenetelt. Nem lepődünk meg, és nem is haragudhatunk amiatt, hogy karácsony inkább magára vonja a figyelmet, mint a mennybemenetel napja. Ez amiatt a rengeteg ünnepség miatt van, ami karácsonyhoz fűződik. Nem tudnád elkerülni karácsonyt, még ha akarnád is. De aggasztania kellene minket, hogy Krisztus mennybemenetelével nem törődnek az egyházon belül. Miért nem örülnek jobban a keresztyének a mennybemenetelnek? Itt aztán helye lenne a kitörő örömnek. Mennyből való leszállása Krisztus megaláztatását jelöli, de mennybemenetele felmagasztalását jelenti. Születése egy földi élet kezdete volt, mely a halállal véget ért. Mennybementele viszont egy mennyei uralom kezdete volt, amely teljes győzelemmel végződik majd. Mit kell hát az egyháznak ünnepelnie? Van egy történet, amely egy gazdag emberről szól, aki 27 befejezetlen tervrajzot hagyott maga után. Érdeklődést tanúsított a kezdet iránt, de nem volt gondja arra, hogy tovább fejlessze, és egyáltalán nem érdekelte az, hogy befejezze a terveket. Sok keresztyén emlékeztet erre az emberre. Szeretnek elindulni, de elvesztik a fejlesztés fonalát és nincs gondjuk a befejezésre. Tudjuk-e azt, hogy Krisztus földre jövetele és az ő mennybemenetele, valamint visszajövetelének ígérete mind megannyi szakasza annak a hatalmas mozgásnak, amellyel Isten beharangozza az ő országát? És ha ez az isteni terv, mely telve van Isten szeretetével, erejével és bölcsességével, nem köti le figyelmünket, akkor ugyan mi tarthat még egyáltalán számot érdeklődésünkre? Urunk mennybemenetele egyike keresztyén hitünk nyugvópontjainak és szilárd alapja annak, hogy reménykedjünk egy ragyogó jövőben. Örvendjetek! Az Úr - király!

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A SZERETET MÉLYSÉGE ALAPJÁN ÍTÉL

                 "Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán" (1Pt 4,17).

Isten munkatársa sohase feledje el, hogy a megváltás nem ember, hanem Isten gondolata; ezért megmérhetetlen a mélysége. A megváltás Isten nagy terve, nem pedig megtapasztalás.
A tapasztalat csak kapu, amin át a megváltás bejön tudatos életünkbe. Ne hirdesd a tapasztalatot; hirdesd Isten nagy gondolatát. Amikor az Igét hirdetjük, nem arról kell beszélnünk, hogyan szabadulhat meg az ember a pokoltól és hogyan lehet erkölcsös és tiszta; hanem átadjuk az Istentől vett jó híreket. Jézus Krisztus a tanításában mindig kiemelte az ítéletet; ez Isten szeretetének a jele. Ne rokonszenvezz azzal a lélekkel, aki nehéznek találja, hogy Istenhez jusson. Nem Isten felelős ezért. Nekünk nem az okát kell kitalálnunk, hogy miért nehéz, hanem úgy kell bemutatnunk Isten hűségét, hogy Isten Szelleme felfedhesse, mi a baj.
Az igehirdetés valódi próbája az, hogy mindenkit ítélet elé állít. Isten Szelleme mindenkit szembe fordít önmagával. Ha Jézus valaha olyan parancsot adott volna, aminek a betöltésére nem tudna minket képessé tenni, akkor hazug volna. Ha pedig mi állítunk korlátot engedelmességünk elé erőtlenségünk hangoztatásával, ez annyi, mintha azt mondanánk Istennek, hogy valamit kifelejtett a számításából.
Isten ereje meg kell, hogy ölje minden önhitségünket. A teljes erőtlenség és függés ad alkalmat Isten Szent Szellemének arra, hogy megbizonyítsa hatalmát bennünk.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten műhelyében-Jézus megújító munkája

 "Azt tanácsolom neked, végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy. " (Jelenések 3, 18)

Az Úr tűzben megpróbált arany birtokában van, melynek megbízható és valódi volta pontos ellentéte minden látszólagos értéknek és selejtes munkának. Isten Igéje szerint az ember a maga megtéretlen állapotában tartalmatlan és üres. Így is mondja a Biblia: "hiábavaló". Minden a láthatók és a mulandók körül vagy saját személyünk körül forog. Minden, amit ez a világ produkál, beleértve a legnemesebbet is, salakos, azaz szennyezett. Vannak például emberek, akik újjászületés nélkül is hűségesek, becsületesek, kötelességtudók, de mindezek a jó tulajdonságok az önszeretet salakját hordják magukon. Mindjárt észre lehet ezt venni az illetők érzékenységén vagy megkeseredésén, mihelyt szorgalmukat vagy nemes törekvésüket félreismerik, vagy éppen hálátlansággal viszonozzák. Tehát még erényeink is salakosak.

Mit értsünk most már az aranyon? Azt az Istenből való életet, melyet a megigazult bűnös nyer. Krisztus gondolkodásmódja, a mennyei bölcsesség, az új értelem az, mely Isten gyermekeinek osztályrészül jut. Az önzéstől mentes tiszta szeretet, egyszóval az az isteni teljesség és a Lélekkel való megteljesedés, amit Jézustól nyerünk, midőn őáltala bűneinkből megtisztulunk.

Az Úr itt vételről beszél. "Végy tőlem aranyat." Különös kifejezés ez. Hát nem ad az Úr mindent ingyen? Dehogynem! Olyan pénz nélküli vételre vonatkozik ez, amilyenről Ézsaiás próféta beszél (Ézs 55, 1).
A "venni" igének itt kettős értelme van. 1.) Az, hogy valamire igényt tartunk és kérjük a magunk számára. Kérjed tehát tőle buzgón és sürgetőileg imádságban ezt az aranyat és fogd szaván az Urat. Ha egyszer azt a tanácsot adja neked, hogy "végy", akkor nem tagadhatja meg tőled ajándékát. Csak könyörögj érte állhatatosan! - 2.) Venni azt is jelenti, hogy valamit valamiért felkínálni, mint árat adni. Ha te például Jézustól szeretnéd megkapni azt a világosságot, hogy minden körülmények között felismerjed az igazságot, oda kell adnod minden eddigi hamis tündöklést és hamis elképzelést. Ez pedig nem könnyű dolog, mert az ember szívesen ringatódzik édes álmokban és visszariad a meztelen valóság felismerésétől. Mindazt a szegényes rongyot, melybe oly szívesen takargatod magad, oda kell adnod. Ekkor tesz Jézus gazdaggá mennyei javakban és örömökben. 

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Miért maradnál fogoly?

"Akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Úr" (5Móz 30,3)

Isten népe fogságra adhatja önmagát a bűn által. A keserű gyökérnek igen keserves gyümölcse ez. Micsoda szomorú fogság az, amikor Isten gyermeke eladja magát a bűnnek: megkötözi a Sátán, megfosztja szabadságától, imája erejétől és az Úrban való örömétől. Vigyázzunk, hogy ne kerüljünk ilyen fogságba. Ha azonban mégis így jártunk, akkor viszont ne essünk semmi esetre sem kétségbe. Nem maradhatunk örökké ebben a szolgaságban! Az Úr Jézus túl drága árat fizetett szabadulásunkért, semhogy az ellenség kezében hagyhatna minket. Ez a szabadulás útja: "Ha megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez". Ahol először szabadulást találtunk, ott újra megtaláljuk azt. Ha Krisztus keresztjének lábánál bűneinket megvalljuk, bocsánatot és szabadulást nyerünk. Szeretné az Úr továbbá, ha mindenben engedelmeskednénk, amit parancsol nekünk. Ha teljes szívünkből ezt tesszük, akkor hamarosan vége lesz a fogságnak. Gyakran elmúlik szellemi fásultságunk és lelkünk szomorúsága, mihelyt elhagyjuk bálványainkat, és engedelmesen hódolunk az élő Isten előtt. Nem kell mindvégig fogságban maradnunk! Visszatérhetünk Sion polgárai közé, mégpedig azonnal. Urunk, szabadíts meg fogságunkból!

Zsoltárok könyve 38. rész

1. Dávid zsoltára emlékeztetőül.
2. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
3. Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
4. Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
5. Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
6. Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
7. Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
8. Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
9. Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
10. Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
11. Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem.
12. Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
13. De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
14. De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
15. És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
16. Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
17. Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
18. És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
19. Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
20. De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
21. És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
22. Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
23. Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Nevelve nevelődünk

"Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak. "(1Kor 11,1)

A Szentírás a gyermekek lelki nevelését elsősorban az apák feladatává teszi. Fontos igazság: a család papja a család apja. Nagy lehetőség és nagy felelősség is kicsi kortól tanítani a gyermekeket Isten igazságaira, felvértezni őket a rájuk váró küzdelmekre, és felkészíteni a győzelmekre.
A komolyan végzett lelki nevelés azonban ránk is visszahat, mi is nevelődünk közben.
Mert az ige, amit másnak mondunk, számunkra is igévé lesz, Isten hozzánk is szól általa. S a szavainkat kísérnie kell a tetteinknek is, egész magatartásunkat kötelezi, amit a gyerekeknek mondunk.
A tanítás csődje, ha mást lát a gyerek, mint amit hallott. Miközben tehát a gyermekek lelki nevelése folyik, maga Jézus Krisztus neveli az egész családot - és ennek nagyon sok áldása van. Természetesen ez érvényes az úgynevezett csonka családokra, meg azokra is, ahol csak az egyik szülő hívő.
Nyilvánvaló, hogy nem mi üdvözítjük a ránk bízottakat. De mutathatjuk nekik az üdvözítő Jézushoz vezető utat. Úgy is, mint egy útjelző tábla, de ennél sokkal hitelesebb, ha úgy, ahogyan Pál apostol írta: legyetek követőim, mint ahogy én is a Krisztusé. Ez nem nagyképű kijelentés, hanem a Krisztus-követés komolyan vétele.
Akinek pedig nincsenek vér szerinti gyermekei, követheti szintén az apostol példáját, aki ezt írta: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg" (Gal 4,19).

Mert ő mindenkit Jézushoz akart vezetni, és úgy tekintett mindenkire, mint akiért Isten felelőssé tette. Így mutatta az utat, így imádkozott hűségesen, néha nagy távolságból is értük, tudván, hogy közben Jézus Krisztus munkálkodik bennük. Akkor is, ha ő erről nem hall, vagy majd csak az örökkévalóságban tudja meg az eredményét.

TANÍTÁSOK: Új élet Krisztusban

“Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” 
2 Korinthus 5:17.

Az ige szerint, Krisztusban csak az az ember lehet, akinek eljött az életében egy olyan pillanat, amikor jött Isten elé teljesen megalázkodva, megbánta személyesen Neki a bűneit és befogadta hittel Jézus Krisztust személyes Urának az életében.

Csak egy igazi bűnbánat által és megtéréssel Istenhez, lehet új életet kapni Krisztusban és Isten gyermeke lenni, az Ő benne vetett hit által.

.Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.” Apostolok Cselekdetei 3:19 és 2:38

“Valakik pedig befogadák Őt (Jézust), hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az Ő nevében hisznek;” János 1:12

“Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” Galata 3:26.

Az új életet, a Szentlélek megújító ereje végzi el az emberekben az újjászületéskor, amit a tejes szívből való bűnbánat készít elő:
“De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,
Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,
Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által;” Titus 3:4-6

   

Ezek által lesz csak az ember keresztyén is, vagyis a Krisztusban vetett hit által, a megtérés, a szívből való bűnbánat, az újjászületés által, ami a Szentlélek megújító ereje által történik, válaszul az ember hitére Krisztusban.

Amely ember egyszer az újjászületés csodáját átélte, azt a Szentlélek megnyugtatja, hogy Jézus Krisztus a személyes Megváltója és hogy Isten gyermeke: “...a (Szent) Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Róma 8:16

Ez a bizonyság Isten részéről az embereknek egy belső nyugalom formájában jön, amit nem lehet elmagyarázni szavakban. A megmentett ember elfogadva fogja érezni magát, egy erős belső bizonysága lesz az Isten szavaira alapozva, hogy a bűn rabsága alól fel van szabadulva és hogy van örök élete.

Nagyon sokszor ezek nehezen hihető és elfogadott dolgok, még azok névleges „keresztyének” is, akik még nem élték át Isten szabadításának csodáját, de ezekről mind bizonyságot tesznek mind azok a megváltozott életű emberek, akik átélték az Isten Szent Lelke által az újjászületésnek és a bűn rabsága alól való felszabadulásnak a kimondhatatlan csodáját.

Nehéz kifejezni ezeket szavakban. Nem valami mulandó érzelmek, hanem ezek mind folytonos élet tapasztalatok, amiket az Isten az Ő kegyelméből megenged élni minden nap, mindazoknak, akik hisznek igazából Benne és ráhagyatkoznak Krisztusra.

Az ember, ha hittel befogadja Jézus Krisztust az életében és ráhagyatkozik teljes mértékben, Isten az Ő érdeméért, amit a kereszten végzett értünk a Golgotán, megbocsátja a bűneinket és megigazít Ő általa: “Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” 1 János 1:7 és 9.

,,Mert azt (Jézust), aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Ő benne (Jézusban).,, -2 Korinthus 5:21.

A keresztyén, vagyis a Krisztust követő ember, úgy élhet, mint megváltott ember és a Szentírás azt mondja, hogy:

- A megváltott embernek, Krisztussal egy személyes kapcsolata jön létre és Ő általa a Mindenség Istenével: „Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,” 1 Korinthus 1:9

- Az ilyen embernek, akit Isten kinyilvánít igaznak a Krisztus érdeméért, nincsen semmi kárhoztatása többé, mert Krisztusban Isten igaznak nyilvánítja ki:

“Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” Róma 8:1,2

“Mert (Jézus) egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”(a megtért és újjászületett embereket). Zsidók 10:14

- Az Isten hatalma tartja meg az üdvösségre: “A kiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.” 1 Péter 1:5

- A Szentlélek elpecsételi és benne lakozik: “Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, a kik előre reménykedtünk a Krisztusban:
A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, üdvösségetek evangéliumát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.” Efézus 1:12-14

“A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek Ő vele.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.” 1 Korinthus 6:17-20

- Nagy főpapja, maga az Úr Jézus Krisztus fog érte közbenjárni és Általa, az Ő neve által nyer üdvösséget minden ember, aki hittel elfogadja Őt és ráhagyatkozik:

“... Ő (Jézus) mindenképpen üdvözítheti is azokat, a kik Ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük.” Zsidók 7:25

“És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” Apostolok Cselekedetei 4:12

“A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” János 3:36

- Nincsen semmi sem ezen a földön, ami elválaszthatná a megtért embert Isten szeretetétől, ami Jézus Krisztusban van:

“...sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” Róma 8:38,39

- A keresztyénnek élő reménye van, hogy ebben az életben megvan az örök élet bizonysága. Ezt a biztonságot az Isten írott igéjére alapozza, amit ha nem is ért teljes mértékben, hittel elfogadja, belekapaszkodik és él vele:

“Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” János 5:24

A Biblia azt is tisztán kijelenti, hogy az újjászületés által, a Szentlélek munkája által, a megváltottak, “ugyanazon ábrázatra” el kezd változni, mint az Úr Jézus Krisztus, ami változás, az ige szerint biztos, hogy az örökkévalóságban fog befejeződni.

“Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől .“2 Korinthus 3:18

Krisztusban, a Mindenható Atya a legteljesebb kijelentést adta magáról, hogy megismerjük Őt. És az Úr Jézus emberi élete által megmutatta, hogy nekünk, mint Isten képmásainak, hogyan kellett volna élnünk.

De hála, hogy a Megmentő Úr Jézus azért jött, hogy akik Vele hitben eggyé válnak és Őt követik ez életben, az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá alakuljanak majd át az eljövendő örök életben:

“Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;
Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.” Filippi 3:20,21

“Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk Őt látni, amint van.” 1 János 3:2

A fenti ige szerint, de nem csak, az is kiderül, hogy a megváltottaknak a mennyek országában van fenntartva hely és ezzel a reménységgel a szívében éli le a keresztyén ezt az életét, akármilyen nehéz is lenne.

János apostol azt mondja a fenti ige szerint, hogy: “még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk”.

Ez azért is lehet, mert Isten tudja azt is, hogy milyen korlátozottak vagyunk. Pál apostol által Isten azt mondja, hogy ezzel az ésszel fel sem tudjuk fogni az eljövendő dolgokat: “A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az Őt szeretőknek.” 1 Korinthus 2:9

Nekünk megtért és újjászületett embereknek Isten az írott ige által, ami a Szentlélek szerzeménye, általános dolgokat kijelent az eljövendő dolgokról. De nem az a mi feladatunk ebben az életben, hogy az írott ige mellett, az eljövendő dolgokról kezdjünk fantáziákat táplálni.

A mi dolgunk az, hogy hálával a szívünkbe örökké imáinkban megköszönjük Istennek, azért amit tett értünk, hogy megmentsen és kérjük Istent, hogy tartsa meg az Ő végtelen bölcsessége szerint a szívünket az Úr Jézus Krisztusban: “Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Filippi 4:4-6

Befejezésül adjon a Mindenható Atya Isten egy győzedelmes és gyümölcsöző új életet minden embernek, aki Krisztusban van és mondhassa bizalommal, hogy:

"Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít" Filippi 4:13

“Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az Ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!
Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.” Ámen. Galata 4:6,7
Forrás: Jézus a megmentőm-

Zsoltárok könyve 50. rész 15.vers

1. Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5. Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6. És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15. És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17. Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18. Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23. A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Aksza ezt mondta apjának, Kálebnek: Adj áldást nékem! Adj nékem vízforrásokat!,,-
Józs 15,19

Ez az Akszáról szóló kis történet kétszer is előfordul a Bibliában.
(Bír 1.)

Ne menjünk hát el mi sem mellette.

Aksza Káleb leánya volt, azé az emberé, aki egykor Józsuéval együtt hű kémnek bizonyult. Nagy örökséget ígértek neki, amit meg is kapott. De ezen még mindenféle kanaániták laktak. Káleb azt ígérte, hogy aki egy különösen erős kanaánita erődítményt elfoglal, annak adja lányát, Akszát feleségül.

Othniel volt az a hős, akinek ez sikerült. Mikor ifjú feleségével az új otthonba költöztek, akkor derült ki, hogy az a vidék déli fekvésű föld volt, vagyis a perzselő napnak kitett szántók és legelők.

Apjánál való első látogatása alkalmával így kérte őt Aksza: "Adj áldást nékem! Adj nekem vízforrásokat"! Az apa szívesen meghallgatta a szeretett lány kérését és neki adta a felső-forrást és az alsó-forrást. Így öntözhették bőségesen a réteket és földeket és gazdagon arathattak.

Aksza példaképünk lehet. Ő felismerte a hiányosságot, de nem nyugodott bele. Vannak, akiknek életük - noha az újszövetség fiai - olyan száraz és sivár, mint Aksza déli földje.

Ki érzi ennek fájdalmasságát? Aki érzi, az hasonló a kérő Akszához! Mint ahogy ez a lány egyszerűen és gyermeki módon áldást kér, úgy szabad nékünk a mi mennyei Atyánknak egészen egyszerűen ezt mondani: Hiányzik keresztyénségemből az élet és az erő. Add nékem Szentlelkedet és annak erejét!

Nézzük végül a meghallgatást talált Akszát! Káleb azonnal teljesíti szeretett lányának a kérését.

És mi? Nem hiába mondta az Úr Jézus: "Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik Tőle". (Lk 11,13)

Varga László: Isten asztaláról

"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták."-Máté 7,12

Ez a nevezetes "aranyszabály". Fontos szó benne a "tehát". Azt jelenti: itt a tanulsága mindannak, amit eddig hallottatok. Ha igaz az, amit Jézus tanított, ha magunkévá tesszük annak igazságait, ha elfogadjuk szeretetét, ígéreteit, ajándékait, ha kérjük gondviselését, az örök életet, és mindazt, ami ezekből következik, akkor "tehát" fogadjuk el, tartsuk meg egész életünkben ezt a rövid, de nagyon nyomatékos parancsot. Végtelenül egyszerű. Más törvény vonatkozásában hajlamosak vagyunk arra, hogy egy adott, kellemetlen esetben megkérdőjelezzük: vajon ránk vonatkozik itt Isten parancsa, vagy sem? Ezt a parancsot nem lehet félreérteni, nem lehet megkérdőjelezni, nem lehet kibújni alóla. Tetszene nekem, örülnék-e annak, ha velem azt tennék, amit én éppen most, ebben az esetben tenni szándékozom? És már meg is van a tanács vagy éppen a megcáfolhatatlan ítélet szándékom felett. Aki ennek ellenére nem a saját meghozott ítélete szerint cselekszik, és azt gondolja, hogy Istennel majd ráér később elszámolni, kibúvókat keres, hogy más se tenne másként énvelem, az a lelkiismeretét igyekszik becsapni. Nem lehet. Isten parancsát nem teljesítette!

Jó Istenem, milyen sokszor feledkezem én el erről a nagyon világos parancsolatról! Pedig az egész világ, egész életünk más lenne, ha ez lenne intézkedéseink vezérfonala, a világpolitikától a családi életünkig. Mindnyájan tudjuk, én is jól tudom, hogy így kellene élni. Rossz is a lelkiismeretem emiatt. Add meg nekem azt az örömöt, ami mindig eltölt, ha sikerül parancsolatod szerint viselkedni! Adj, Uram, több hitet nekem is, másoknak is, hogy annak vezetése alatt magától jöjjön az indulat, úgy cselekedni, ahogy magamnak kívánom! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 20,11-18
11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba,

12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. 13 Azok így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették." 

14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. 

15 Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom." 

16 Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester. 

17 Jézus ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez." 

18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki.

"Ne tartóztass engem, mert még nem mentem fel az Atyához, de menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." -(Jn 20,17)

Jézus olyan sokat tett Magdalai Máriáért (Lk 8,2). Nem csoda hát, hogy Mária a sírnál van kora reggel, hogy befejezze a balzsamozást. Most nyitva találja a sírboltot, és úgy találja, hogy nincs ott az Úr teste. Teljesen zavarban van.
Mária fizikailag vak, mert szemei tele vannak könnyel, és lelkileg is, mert még nem hiszi, hogy ő feltámadott. Ezért úgy beszél Jézussal, mintha az lenne a kertész. De amikor Jézus kiejti az asszony nevét, úgy, ahogy csak ő tudja, a fény áttör a felhőkön. Mária egy örömkiáltással az Úr lábaihoz hullik. Minden bizonnyal átkarolta az Úr térdeit és szorosan tartotta őt, mint amikor valaki egy értékes vagyontárgyat visszaszerez.
Akkor az Úr azt mondja, hogy nem szabad többé belekapaszkodnia. Mária még nem érti, de a dolgok nem úgy alakulnak majd, mint ahogyan eddig álltak. Jobb lesz, mint volt. Jézus most lép majd rá nagy megváltói munkájának második szakaszára. Felmegy az Atyához.
Máriának el kell engednie az Urat, de tehet valamit érte. És ez még csak az ő első kis teendője. 

Az Úr munkájának második szakaszában Krisztus sokféle módon és sok célra akarja felhasználni azokat, akik szeretik őt. Az üzenet, melyet rábíz Máriára, már jelzi, hogy mit is végzett el halálával és feltámadásával: a tanítványok az ő "testvérei". 

Istene az ő Istenük, Atyja az ő Atyjuk.
De az Úr jövőbeli munkájának egész célja, mennyei szolgálatának egésze aligha világos Mária előtt. Annyit tud, hogy Jézus él, és most már hallotta, hogy Urának folytatnia is kell munkáját.
Máriának tényleg nem kell aggódnia. 

Lehet, hogy kissé még csalódott, amiért most már nem ragadhatja meg őt, de Krisztus oda fog menni, ahonnan soha többé nem fogja elengedni Máriát és mindazokat, akik szeretik Jézust.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-HELYETTES KÖZBENJÁRÁS

"Mivelhogy azért, testvérek, bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által" (Zsid 10,19).

Őrizkedj attól az elképzeléstől, mintha a közbenjárás személyes együttérzésünk Isten elé vitelét jelentené, kérve Őt, hogy tegye azt, amit kívánunk. 

Egyedül annak köszönhetjük, hogy Istenhez közeledhetünk, mert Urunk - helyettünk - azonosította magát a bűnnel. Örömmel beléphetünk a szentélybe "a Jézus vére által". 

A szellemi önfejűség a közbenjárás legnagyobb akadálya és ennek az az alapja, hogy a magunkban, vagy másokban lévő olyan dolgok iránt vagyunk részvéttel, amiket nem tartunk kiengesztelésre szorulóknak. Azt képzeljük, hogy vannak bennünk helyes és erényes dolgok, amelyeket nem kell Krisztus engesztelő áldozatának talajára vinnünk; és ez a gondolat olyan jóllakottá tesz, hogy nem tudunk közbenjárni. Istennek mások felőli látásával nem vagyunk egyek; önfejűsködünk Istennel szemben; mindig vannak saját elképzeléseink és a közbenjárás csupán saját természetes rokonszenvünkből fakad. Rá kell jönnünk arra, hogy Jézus azonosulása a bűnnel gyökeresen megváltoztatja minden rokonszenvünket. A helyettes közbenjárás azt jelenti, hogy mások iránt érzett természetes rokonszenvünket felcseréljük Istennek mások iránti érdeklődésével. Az lesz a fő szempont, hogy Isten mit akar tenni mások érdekében. A másokért való imádságomat önkényesen végzem-e, vagy mint helyettes közbenjáró? Kedvetlen vagyok, vagy zavartalan a kapcsolatom Istennel? Önfejű vagyok-e, vagy szellemi ember? Elhatároztam, hogy a magam útján járok, vagy elhatároztam, hogy egységben leszek Istennel?

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Jézusban új teremtés

"[Jézus] ezt mondta: te Simon vagy, Jónának fia, a te neved Kéfás lesz (ami annyi, mint kőszikla)." -(János 1, 42) 

Több apostol is kapott új nevet Jézustól annak kifejezésére, hogy ő valami újat adott nekik. Bertalant Nátánaelnek nevezte, azaz Isten ajándékának. Lévit pedig Máténak, Jehova ajándékának. Simon azt a nevet nyerte, hogy Kéfás vagy Péter. De tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus azért nevezte őt el így, mert sziklaszilárd lénye volt. Éppen ellenkezőleg! Természettől fogva Péter nem volt szilárd, hanem nagyon is megingatható és befolyásolható. Hamar fellelkesült, könnyen kimondta az igent, de amikor helyt kellett volna állnia, csődöt mondott. Készen volt a halálra is, de röviddel később megtagadta az Urat. - Jézus azért nevezte el őt kőszikla-embernek, mert azzá akarta tenni. S ez sikerült is. A kegyelem révén sziklaszilárd lett Péter szíve, miután az Úr megbocsátotta neki súlyos bukását és ismét felemelte. Készséggel ment a börtönbe is, ahol János apostollal együtt megbotozták, s ők mégis örömmel távoztak el a tanács elől (Csel 5, 40-41). Valószínűleg ugyanilyen szilárdan ment később a saját keresztje felé is, amitől pedig egész természete rettegett (Ján 21, 18).

Jézus mindenkit azzá tehet, amivé Isten akarata szerint lennie kell; a könnyűvérű embert szilárddá, az izgága embert nyugodttá. Oroszlánból báránnyá változtat és a félénk embert hitvallóvá. Hányszor teszi a természettől fogva zárkózott embereket nyílttá és közlékennyé, a túl közlékenyeket, felületeseket és fecsegőket pedig elmélyültté. - Minden Istentől adatott természet önmagában véve jó, az élénk is és a meggondolt is, a csendes, befelé néző is és a lángoló is. De minden ilyen természetben lehet valami káros visszásság is: Jézus lelke kihántja a magot a gyakran érdes héjjából és a bennünket akadályozó visszásságokból is előhozza a jót. A természeti ember igyekszik alkalmazkodni csak azért, hogy tessék másoknak,vagy fél az emberektől és nem mer azzá lenni, amivé őt Isten rendelte. A Szentlélek azonban kibontakoztatja bennünk Istentől kapott tulajdonságainkat.

Add magad Jézus mesteri kezébe, hogy átformáljon, mint a fazekas az agyagot. De tedd ezt mielőbb, mielőtt a bűn a lélekbe mélyen belemarná magát és a gonosz vágyak helyrehozhatatlan károkat okoznának.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Győzelem a kudarcok közt

"Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom" 

(Mik 7,8).

Az elnyomott, legyőzött ember érzéseit fejezi ki ez az Ige. Ellenségünk egy időre kiolthatja világosságunkat, de az Úrban akkor is biztos reménységünk van. Ha Benne bízunk és megmaradunk az egyenes úton, rövidesen vége lesz a levertség és sötétség korszakának. Az ellenség támadása nem tart sokáig. Az Úr csakhamar jajgatásra változtatja kárörömét, a mi sóhajtozásunkat pedig örvendező énekké.

Ha a lelkek nagy ellensége egy időre mégis fölénk kerekedne, ahogyan már diadalmaskodott nálunk különbeken is, bátorodjék fel a szívünk, mert nemsokára eljön számunkra is a győzelem. Fel fogunk kelni elestünkből, mert olyan Istenünk van, aki nem esett el soha, és Ő emel fel minket. Nem maradunk a sötétben, noha most az vesz körül bennünket, hiszen Urunk a világosság forrása, és csakhamar örvendező, fényes napot virraszt ránk. Ne essünk kétségbe, még csak ne is kételkedjünk! Egyet fordul a kerék, és aki a legmélyebben volt, az a tetőn lesz. Jaj azoknak, akik most nevetnek, mert gyászolnak és sírnak majd, amikor az örök megvetés éri majd őket mostani dicsekvésükért De áldottak, akik itt szomorkodnak és sírnak, mert nekik viszont isteni vigasztalásban lesz részük.

Napi áhítat: Nincs jobb

Préd 3,14–22


Legtöbbször megláthatod munkád és igyekezeted gyümölcsét, néha csak az marad, hogy jó munkában vehettél részt.

„Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt. Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság. De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre. Úgy gondoltam, hogy az embereket ilyen módon próbálja meg Isten. Így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz. Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és egyfajta lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság! Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik. Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá? Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána.”

Magyarázat

Erdélyben egy keresztény hívő család átalakította otthonát egy egycsillagos menedékházzá. Hat évvel ezelőtt két hajléktalannal kezdték ,,családi vállalkozásukat”. Ma 160 utcára kivert lélek kap náluk eledelt és szállást ingyen. Páska testvér, saját szakállára fogadja be a nincsteleneket, és egy csepp támogatást sem kap az államtól. Sok esetben még személyi igazolványa sincs annak, aki ápolásra szorul, nemhogy egy kis félretett pénze lenne. Az, ami ott van, egyenlő a csodával. Amikor kérdeztem testvérünket, hogy miért ezt a fajta missziót választotta, azt felelte: „Nincs ennél jobb.” Volt már ehhez hasonló a nap alatt, ha például Müller György gyermekseregeire gondolunk. Való igaz, hogy csak az marad meg, amit Krisztusért teszünk, a többi elhervad. Hiszem, hogy a két említett testvér nem fogcsikorgatva végezte munkáját, hanem teljes örömmel és odaszánással. Ilyenformán a munka terhe nem fárasztó és nem unalmas, hanem inkább lelki elégtételt nyújt. Mindent előre elkészített Isten, csak azok szerint kell élnünk (Ef 2,10).

(Dániel Zalán (Erdély))

Andrew Wommack: Isten szeretete sosem fogy el

A szeretet soha el nem múlik. (1. Korinthus 13:8)

Hogy mondhatta ezt Pál?
Napjaiban a gyűlölet, az önzés, az elnyomás és sok más gonoszság éppoly erőteljes volt, mint manapság. 
Pál megtapasztalta az üldöztetés tüskéjét, és megtérése előtt maga is üldözött másokat. Bizonyára hallott azokról a keresztényekről, akiket máglyán égettek meg és az oroszlánok elé vetettek a rómaiak. I.e. 70-ben a rómaiak a földdel tették egyenlővé Jeruzsálemet, mindent és mindenkit elvittek. Vajon Pál megváltoztatta volna az általa leírtakat, ha ezek az események a Korinthusiakhoz írt levél előtt történnek meg? Bizonyára nem.
Isten a szeretet (1. János 4:8), és Ő sosem vall kudarcot. A mi egyszerű nézőpontunkból úgy tűnik, hogy Isten nem mindig diadalmaskodik, de ez nem így van. Példának okáért vegyük a Pál korában élt üldözötteket. Történelmi tények igazolják, hogy sok római elfogadta Krisztust, és a keresztényekkel együtt ugrottak be az arénába, hogy mártírhalált haljanak.
A kereszténység elképesztő mértékben terjedt a római üldözés alatt.

Kevesebb mint harminc év alatt a római világ meghallotta az evangéliumot. Csupán háromszáz év alatt a legyőzhetetlennek hitt Római Birodalmat legyőzte Isten szeretete, és a kereszténység hivatalos vallássá vált.
Isten sohasem vall kudarcot, és az Ő szeretete sem vall kudarcot. Egyes emberek kudarcot vallhatnak abban, ahogy erre a szeretetre reagálnak, és viselniük kell ennek következményeit, ám a szeretet sohasem vall kudarcot. A végén mindig győzedelmeskedik. Csak időt kell adnunk neki. Arra van szükségünk, hogy valamennyi jellemzőjében járjunk, a megelégedettségben, a türelemben, a kitartásban, az igazságban való örömben, és hogy mindezt elhisszük. Az Úr senkit és semmit nem kényszerít együttműködésre, mivel ennek még nincs itt az ideje.
Most az irgalomnak az ideje van, amikor az Úr hosszú-tűrő, és mindenkinek bőségesen ad lehetőséget arra, hogy megtérjen 
(2. Péter 3:9, 10).
Amikor szeretetben cselekszünk, akkor az Univerzum leghatalmasabb erejét használjuk. Ha hiszünk és türelmet gyakorolunk, akkor a szeretet sohasem okoz csalódást.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Egészen Jézusig

"Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el "tőlem őket... (Mk 10,14)

Timóteus édesanyja nem félt attól, hogy gyermeke egészen Jézus Krisztus szolgálatára szánta magát. Tudta, hogy Jézus közelében van a legjobb helyen. Nem magának akarta nevelni és megtartani, hanem örült, hogy Istent, és így sok ember javát szolgálja.

Vannak szülők, akik megijednek, ha gyermekük komolyan veszi a Szentírást, és Istennek engedelmes életet kezd élni. Féltik őt a „túlzásoktól", ha mindennap olvas Bibliát, minden vasárnap elmegy istentiszteletre, amit ott hall, azt meg is akarja valósítani a hétköznapokban, sőt másokat is hívogat erre az útra. Valaki ezt mondta: én csak azt akartam, hogy tanítsák egy kis erkölcsre, hogy könnyebben bírjak vele itthon. A gyermek azonban megismerte Jézus Krisztust, és elkezdett az ő tanítása szerint élni. Ezt túlzásnak tekintették, és el akarták őt szakítani Jézustól.

Amikor a Mester itt járt a földön, akkor is voltak már ilyen emberek. Szokás volt, hogy édesanyák oda vitték gyermekeiket egy rabbihoz, hogy áldja meg őket. A tanítványok akadályozták ezt. Akkor mondta Jézus: engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket!

Ne féltsük Jézustól a gyermekeinket és magunkat se! Egyedül ő tud minden gyermeket (a nehéz természetűeket is) formálni. Egyedül ő az, akitől csak jót kapnak. Egyedül ő tudja minden helyzetben megőrizni őket, a szülő keze sok helyre nem ér el, s ha jelen van is, gyakran tehetetlen. Egyedül Jézus tud nekik tartalmas és örök életet, üdvösséget adni. Mert ennek az árát egyedül ő fizette meg. Tőle eltiltani egy gyermeket: lélekgyilkosság.

Menjünk hát el mi is egészen Jézusig (ne csak a templomig vagy a Bibliáig)! És engedjük gyermekeinket is ővele találkozni, őt követni, neki élni!

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember!”  (Jeremiás 16,20)

A régi Izraelnek nagy és csábító bűne volt a bálványimádás. A lelki Izrael is hajlammal bír ezekre a balgaságokra. Rempham istenének csillaga már nem ragyog többé, Thamusz fölött sem sírnak már az asszonyok: azonban a Mammon még mindig felállítja nektek aranyborjúját és a fényűzés szekrényei még nem mentek feledésbe. Az önzés nagyon sokféle alakban fáradozik azon, hogy a kiválasztottakat uralma alá keríthesse. A test minden alkalmas helyen felállítja oltárát. A hívőknek gyakran szolgáltatnak többféle bűnre alkalmat a kedvenc gyermekek; szomorítja az Urat, ha látja, hogy szerfölött elkényeztetjük őket és magunknak bálványt csinálunk belőlük. Kárunkra és vesztünkre élnek, mint egykor Absolon Dávidnak, vagy ha elvétetnek tőlünk, rideggé válik otthonunk. Ha a keresztyének párnájukat gombostűkkel szeretnék kirakni, akkor csak függjenek balga szeretettel saját gyermekeiken.
Nagyon helyesen állítják: „Bizony azok nem istenek”, hogy balgatag vonzalmunk tárgya valamikor áldást hoz e ránk, nagyon kétséges részünkre. Nagyon veszélyes öröm és vigasz, amit most szereznek és igazán vajmi csekély az a segítség, melyben a kísértések idején részesíthetnek bennünket. Miért engedjük hát elkábítani magunkat attól, ami hiábavaló? Sajnálkozunk a szegény pogányokon, akik kőisteneket tisztelnek, mi meg imádjuk az aranyisteneket. Micsoda felsőbbsége van a húsbálványnak afölött, amely fából készült? Lényegében a bűn és ostobaság mindenféle bálványozásnál egészen egyenlő, csakhogy mi nagyobb felelősséggel tartozunk, mivel több világosságot nyertünk és mégis vétkezünk. Ennél fogva bűnünk is sokkal súlyosabb. 

A pogányok meghajolnak a hamis istenek előtt, de ők nem ismerték soha az igazi Istent, mi azonban kétszeresen vétkezünk, mivel elhagyjuk az élő Istent és holt bálványhoz ragaszkodunk. Istenünk, tisztíts meg minket e veszedelmes bűntől!

„Hűtlen szolgaként sírj,
Ki gonosz tettekkel
Urát árulja el.”

Az én életem ma: MINDEN LEHETSÉGES

A hit az életemben
„…minden lehetséges a hívőnek.” (Márk evangéliuma 9,23) 

A hit összekapcsol bennünket a mennyel, és erőt ad a sötétség hatalmasságai ellen vívott küzdelemhez.
Istenünk Jézus Krisztus által gondoskodott arról, hogy minden gonosz jellemvonásunkat megzabolázhassuk, és ellenálljunk a legerősebb kísértéseknek is.

Az igazak mindig segítséget kaptak a mennyből. Isten ellenségei gyakran egyesítették erejüket és tudásukat, hogy az Istenben bízók jellemét megrontva és befolyásukat tönkretéve megsemmisítsék őket. Azonban senki sem tudta legyőzni Krisztus híveit, mivel az Úr velük volt. Isten gyermekei szakadjanak el a világtól és bálványaiktól, akkor a világ nem szakíthatja el őket Krisztustól.

Őbenne lakozik az egész teljesség (Kolossébelieknek írt levél 1,19).

A keresztények kiváltsága, hogy mindig tudatában lehetnek a csodálatos igazságnak: Krisztus a szívükben lakozik. „Ez az a győzedelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk.” (János I. levele 5,4) „Minden lehetséges annak, aki hisz” – bármit szeretnénk elérni, ha hittel imádkozunk érte, ha hisszük, hogy elnyerjük, megkapjuk. Ez a hit áthatol a legsötétebb fellegeken, és a világosság sugarait árasztva reményt hoz a megfáradt, kétségbeesett lelkeknek. 

Isten hatalmasan cselekszik népe érdekében, ha gyermekei teljesen Őrá bízzák magukat. Isten gyermekei
„hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, elnyerték az ígéreteket, bezárták az oroszlánok száját, eloltották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, hősök lettek a harcban, megfutamították az idegenek seregeit” (Zsidókhoz írt levél 11,34).

Hit által ma is elérhetjük az Isten által számunkra kitűzött célokat.

Reggeli gyöngyszemek:Mi az Ő fiai és leányai vagyunk

„Azért menjetek ki közülük, és szakadjatok el tőlük – azt mondja az Úr –, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátok leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek – azt mondja a mindenható Úr.” (2Kor 6:18)

A világegyetem teremtője szerető atyaként szólít meg titeket…A mennyei Atya a királyi család tagjaivá akar tenni titeket, hogy hatalmas és drága ígéretei által isteni természet részesei legyetek…Minél inkább részesei lesztek a tiszta, bűntelen angyalok és a megváltó Krisztus jellemének, annál erőteljesebben hordozzátok majd az isteni természet pecsétjét, és annál kevésbé hasonultok a világhoz.

„Elfogadlak titeket, Atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim lesztek…” Micsoda nagyszerű ígéret ez, mely azonban az engedelmesség feltételéhez van kötve!...Megígéri, hogy Atyátok lesz. Micsoda kapcsolat ez! Erősebb és szentebb, mint bármilyen földi kötelék. Ha meghozzátok az áldozatot, ha el kell hagynotok atyátokat, anyátokat, testvéreiteket, feleségeteket és gyermekeiteket Krisztusért, nem lesztek elhagyatottak. Isten a családjába fogad titeket; a királyi család tagjai és a Menny Királyának gyermekei lesztek. 

Ha Atyánknak nevezzük Istent, ezzel gyermekeinek ismerjük el magunkat, akiket az Ő bölcsességének kell irányítania. Neki kell engedelmeskednünk hát mindenben, tudva, hogy Isten szeretete soha meg nem változik. Az Ő tervét kell elfogadnunk életünkre. Mint Isten gyermekei úgy fogunk őrködni Isten becsülete, jelleme, családja, munkája fölött, mint saját legfőbb célkitűzéseink fölött. Örömünk telik abban, hogy ápoljuk és tiszteletben tartjuk az Atyához és családja minden egyes tagjához fűző kapcsolatunkat.

Isten a mi Atyánk, aki gyengéd szülőként visel gondot lelki gyermekeire. Elkötelezi magát, hogy védelmezője, vigasztalója, vezetője és barátja legyen mindazoknak, akik engedelmeskednek neki. (Letter 79, 1898.)

Reggeli dicséret: Kirándulni Istennel

„Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” -Zsoltárok könyve 55:23

Néhány évvel ez előtt feleségemmel és két gyermekemmel elmentünk Tokajba, hogy megmásszuk az 512 méter magas Kopasz hegyet. Kislányomnak könnyű dolga volt, mert babahorozó kendőben vett részt az egész túrán. Hároméves kisfiamnak azonban igazi kihívás volt élete első hosszabb gyalogútja.
– Vajon hogy fogja bírni? – aggódtunk feleségemmel.
Az erdei ösvény elején elhagyott minket egy négy-gyerekes család (ebből három kislány volt). Attól kezdve nem kellett motiválni fiunkat. Ha megálltunk pihenni, sürgetve noszogatott minket:
– Na, induljunk már! Utol kell érnünk a kislányokat.
Még a félúton levő padoknál is alig akart leülni, hogy elfogyasszuk az ebédünket. Körülbelül az út háromnegyedénél láttuk viszont a lányos családot, már visszafelé tartottak, de ez egy csöppet sem zavarta fiunkat:
– Utolértük őket! – jelentette ki büszkén.
Nemsokára elértük a csúcsot, és valami új motivációt kellett kitalálni. Megígértük hát neki, hogy ha visszaérünk Tokajba, veszünk neki egy lángost. Ez tartotta is benne a lelket, és zokszó nélkül ment feleségem kezét fogva, de egyre többet csetlett botlott. Csodálkozva meg is kérdeztem feleségemet:
– Hogyhogy nem esett el idáig egyszer sem?
– Erősen fogom a kezét, és ahányszor elesett volna, én mindig megtartottam.

Nem ugyan így van ez Istennel is az élet nagy kirándulásában? Ha minden nehézség ellenére is talpon maradunk, nem „ingadozunk”, az soha sem a mi érdemünk, hanem Istené, aki fogja a kezünket. Ebben a párhuzamban „az Úrra vetni a terhet” azt jelenti, gyermeki bizalommal megfogni Isten kezét, és a többiről majd ő gondoskodik…

Bejegyezte: Árvai Tamás

János Evangyélioma 6. rész

1. Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
2. És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
3. Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
4. Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.
5. Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
6. Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
7. Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
8. Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
9. Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
10. Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
11. Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
12. A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
13. Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.
14. Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.
15. Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
16. Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
17. És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
18. És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
19. Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
20. Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
21. Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
22. Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
23. De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
24. Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
25. És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
26. Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
27. Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
28. Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
29. Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
30. Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
32. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
36. De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
37. Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
38. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
39. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
40. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.