Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Elegendõ a hallgatás csupán?

,,És mindenki, aki hallja ezeket az én beszédeimet és nem cselekszi azokat, hasonló lesz ahhoz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát.,, -(Máté 7, 26)

Sokan vannak, akik nem hajlandók megtenni a döntõ lépést. Eljutnak ugyan a megtérésig, de nem akarnak bemenni a szoros kapun; magatartásukat, életüket nem akarják Isten Igéjéhez igazítani. Ez pedig éppen olyan nagy bolondság, mint amikor valaki házát futóhomokra építi. Nincs alapja, vihar és fergeteg hamarosan összedöntik. Persze, hogy könnyebb és kényelmesebb alapos fundamentum nélkül építeni. Mélyre ásni és szilárd alapot vetni, ez komoly munkát igényel. Még földi vonatkozásban is megbosszulja magát a lompos munka és a gondatlanság, a keresztyén életben pedig egyenesen rettenetes következményei vannak a nemtörõdömségnek. Sokan azt hiszik egy életen át, hogy õk jó keresztyének, hiszen istentiszteleteken vagy összejöveteleken Isten Igéjét hallgatják, de az ítélet napja mindazt, ami nem mély és nem szilárdan megalapozott, elsepri, mint a pelyvát.

Egy háznak az a rendeltetése, hogy hajlék és menedék legyen. Ezt a védelmet és elrejtettséget Istenben keresi a hivõ ember. Így lesz õ „erõs várunk". De az Istennel való közösség csak azoknak nyújt ilyen hajlékot, akik teljes szívvel hozzá térnek. Ha valaki olcsón ki akarja fizetni Istent azzal, hogy meghallgatja ugyan Igéjét, de nem engedelmeskedik annak, csak játékot ûz belõle. Az ilyen ember a bajok idején, amikor viharok és csapások jönnek, magára marad, nincs vigasztalása, elveszti a fejét, tele lesz aggodalommal és kétellyel, minden összezavarodik elõtte. A ház fövényre épült. Az a fajta gyatra keresztyénség mond teljes csõdöt, mely nélkülözi az alapvetõ megtérést. De az is kegyelem, ha ez a látszatépület a súlyos próbák terhe alatt összeroppan. Az ember legalább fölébred az önáltatásból és igazi bûnbánatot gyakorolva új és megbízhatóbb alapokat rakhat le. Mert jaj nekünk, ha csak ama napon derül majd ki, hogy nem volt semmiféle fundamentum! Akkor már nem lehet a kárt helyrehozni. Az ember örökre hajléktalan marad.

Ezért: „Serkenj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus." Legyen bátorságod a benned levõ sötétség és elbizakodottság feltárására, hogy világosságra juss és hogy Krisztusra, mint szilárd fundamentumra építhess.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Nimród kezdett hatalmassá lenni a földön. Ez hatalmas vadász volt az Úr előtt. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel... és építette Ninivét... és Reszent, ez az a nagy város.      l.Móz. 10,8-12

Nimródban a nagy földi dicsőség képe áll előttünk. Ő Khám unokája volt, akit Nóé megátkozott. Noha ehhez a megátkozott nemzetséghez tartozott, külsőleg mégis igen magasra vitte. Nemcsak hatalmas vadász volt, akitől a legerősebb vad is félt, hanem egy nagy birodalom alapítója is, Bábel, Erek, Akkád és Kálnéh volt birodalmának kezdete. Azt gondolhatnánk, ez elég is volt neki. De Nimród nem volt megelégedett. Telhetetlen tettvágy űzte tovább és tovább. Mindig újabb városokat, országokat és birodalmakat kellett elfoglalnia, mindig nagyobb dicsőséget kellett szereznie. Bevonult Asszíriába, felépítette Ninivét, Rekhobótot és Kaláht, ehhez Reszent, a nagy várost. Mit látunk ebből? Aki földi nagyságra, hatalomra és uralomra törekszik, az sohasem elégszik meg. Mindig több kell neki. Ha valaki Nimródot élete végén megkérdezte volna: "Most már elég? Most már boldog vagy?" - ő valószínűleg ezt felelte volna: "Ez csak a kicsiny kezdet! Az egész világot meg kell nyernem." - Mennyire más Isten gyermekének a gondolata, aki felismerte a bűnös ember telhetetlenségét, de az Úrban való megelégedést és örömöt is: "E világnak ékessége nyugtot nem ad itt nekem, Mind elmúlik hiú fénye, gond az és csak félelem. Ez a világ elmúlik; Jézus él s uralkodik. Nagy a világ gazdagsága, nem adhatja mégsem azt. Mit kegyelmed sokasága életemnek osztogat. Ez az áldott kegyelem lett mindennél több nekem. Uram, add, hogy csak az légyen éltem célja, mindenem, Véled lennem, benned élnem, míg tart földi életem! Hozzád mindig hű legyek, S nyerjek örök életet!"

Varga László: Isten asztaláról

"A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését."      Róma 8,19

Micsoda hatalmas feladat! A teremtett világ még nem érte el a célját. Pontos célját csak a Teremtő ismeri, de bizonyos, hogy az jó, boldogságadó, dicsőséges és csodálatos. Annyit tudunk, hogy Isten mindent szeretetből teremtett, és az Ő céljai szeretetből kell, hogy megvalósuljanak. Szeretetre pedig, legalábbis ezen a földön, csak mi, emberek vagyunk képesek. Mi vagyunk arra rendelve, hogy szeretetből, meggyőződésből szolgáljuk Atyánk akaratát. A teremtett világ évmilliók óta várja, hogy a beleteremtett lehetőségek boldogságra, Isten dicsőségére szolgáljanak, ne maradjanak hiábavaló adottságok. Hogy megjelenjenek Istennek örömmel szolgáló fiai, akik megvalósítják azokat. Hogy végül egy egymást szerető, egymásnak szolgáló emberiség tegye boldog otthonává a teremtett világot. Érzed, testvérem, mekkora méltóságot, milyen csodálatos feladatot és lehetőséget jelent ez a te számodra? Akarsz-e Istennek igaz gyermeke lenni, a magad környezetében Isten szeretetének képviselője, felmutatója, a világteremtés céljának megvalósítója?

Istenem, köszönöm, hogy ilyen csodálatos, soha nem képzelt távlatot nyit meg előttem a Te üzeneted. Olyan kicsinek, jelentéktelennek tudom magam teremtett nagy világodban. Még az én szűkre szabott, kicsi világomban is. Nem is merek nagy dolgokról álmodozni. Inkább csak magamnak, családomnak, szűk kis körömnek életében szeretnék hasznossá válni, valamit megvalósítani. Igéd sokkal többet ígér. Kérlek, adj bátorságot, hogy én ezt merjem végiggondolni, s magamat felajánlani a Te hatalmas terveid szolgálatára! Tudom, nem kell nekem világraszóló nagy dolgokat végrehajtani. De add tudnom, hogy minden kis szolgálatom a Te nagy céljaidhoz tartozik, hogy értelme és célja van annak, amit tehetek, s hogy azt éppen rám bízod. Segíts, hogy hű fiadként végezzem a boldogságszerzés szent szolgálatát! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-MÚLIK AZ IDŐ

A mai napon olvasandó igeszakasz: Gal 4,1-7

1 Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, 2 hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig. 3 Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. 4 De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, 5 hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. 6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!" 7 Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.

"De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát."

(Gal 4,4)

Természetesnek tűnik, hogy úgy gondoljunk az időre és a történelemre, mint valami körforgásra, mivel így jelenik meg előttünk, lelki sötétségben élők előtt. Az emberi lét a születés, a növekedés, az érett kor és a halál ciklusain rohan át. Úgy látszik, hogy egy-egy nép ugyanazt a pályát futja be: feltűnik, életerőssé, virágzóvá válik, hanyatlani kezd, majd eltűnik. A négy évszak is azt a látszatot kelti, mintha a természet nagy körforgásában csupán négy küllő lenne. Ha egyszer elfogadtuk, hogy minden ciklikusan halad, elveszítettük a lehetőségét annak, hogy az életnek bármiféle értelmet, a történelemnek bármiféle jelentést tulajdonítsunk. Ami fenn van, egyszer lekerül, ami lenn van, ismét felkerül. Körbejárunk, és mi magunk egy nagyobb körforgás része vagyunk. Körbe-körbe forgunk és közben bennünket is forgatnak. Talán van ott valaki vagy valami a kormánynál. Ki tudja? A Biblia arra tanít bennünket, hogy egészen másként szemléljük az életet és az időt. Beszél "az idő teljességéről", amikor Isten elküldte Fiát, és az "utolsó napról", amikor a Fiú ismét eljön. A "teljesség" szó megjeleníti előttünk egy hordónak a képét, amelybe víz folyik. Mindegyik csepp növeli az összmennyiséget. És végül a hordó tele lesz. Az élet, az idő és a történelem nem az, mint aminek látszik. És a mai nap, vagyis január 24. nem csupán egy másik küllő egy nagy kerékben, ami egyre csak forog. Nem egy másik menet a körhintán, nem egy másik futam az élet bűvös körében. Nem, hanem egy másik csepp Isten hordójában. A napok és a hetek "elfolynak" és mi öregebbek leszünk. De e napok folyásának célja van. Isten az, aki figyeli és szabályozza a folyamatot. Hamarosan hallani fogjuk a főangyal szavát. Felhangzik a trombita hangja, mert "az a nap" eljött. "Állj! Betelt az idő!" Az idő múlik. Meg kell tanulnunk, hogy hogyan használjuk ki. Ne félj, de ne légy meggondolatlan sem. Isten országa közeledik.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ELLENÁLLHATATLAN MEGBÍZATÁS

"Azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek" (Csel 26,16).

Pál látomása a damaszkuszi úton nem múló fellángolás volt, hanem olyan látomás, amely világos és nyomatékos utasításokat tartalmazott, és ő maga mondja: "Nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt" (19). Urunk valóban ezt mondta Pálnak: Egész életedet hatalmamba veszem: ne legyen más szándékod, törekvésed vagy célod, mint amit én tűzök ki eléd! "Ő nékem választott edényem" (Csel 9,15). Újjászületésünk után - ha egyáltalán szellemi emberek vagyunk -, mindegyikünk kapott látást afelől, mit kíván tőle Jézus: és meg kell tanulnunk ezt a nagy dolgot, hogy ne legyünk engedetlenek a mennyei látás iránt, ne mondjuk, hogy elérhetetlen. Nem elég tudnunk, hogy Isten megváltotta a világot és hogy a Szent Szellem véghezviheti bennem mindazt, amit Jézus tett értem, hanem a vele való személyes kapcsolat az alap, amire életemnek fel kell épülnie. Pál nem üzenetet vagy tanítást kapott itt, hogy azt tovább adja, hanem élő, személyes, mindent átfogó kapcsolatba került Jézus Krisztussal. A 16. vers ellenállhatatlan parancs: "Kelj fel..., hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek." Pál egy személynek szentelte oda magát, nem egy ügynek. Egyedül és teljesen Jézus Krisztusé volt: nem nézett másra, csak érte élt. "Elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről" (1Kor 2,2).

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Elegendő a hallgatás csupán?

"És mindenki, aki hallja ezeket az én beszédeimet és nem cselekszi azokat, hasonló lesz ahhoz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát. "

(Máté 7, 26)

Sokan vannak, akik nem hajlandók megtenni a döntő lépést. Eljutnak ugyan a megtérésig, de nem akarnak bemenni a szoros kapun; magatartásukat, életüket nem akarják Isten Igéjéhez igazítani. Ez pedig éppen olyan nagy bolondság, mint amikor valaki házát futóhomokra építi. Nincs alapja, vihar és fergeteg hamarosan összedöntik. Persze, hogy könnyebb és kényelmesebb alapos fundamentum nélkül építeni. Mélyre ásni és szilárd alapot vetni, ez komoly munkát igényel. Még földi vonatkozásban is megbosszulja magát a lompos munka és a gondatlanság, a keresztyén életben pedig egyenesen rettenetes következményei vannak a nemtörődömségnek. Sokan azt hiszik egy életen át, hogy ők jó keresztyének, hiszen istentiszteleteken vagy összejöveteleken Isten Igéjét hallgatják, de az ítélet napja mindazt, ami nem mély és nem szilárdan megalapozott, elsepri, mint a pelyvát. Egy háznak az a rendeltetése, hogy hajlék és menedék legyen. Ezt a védelmet és elrejtettséget Istenben keresi a hivő ember. Így lesz ő "erős várunk". De az Istennel való közösség csak azoknak nyújt ilyen hajlékot, akik teljes szívvel hozzá térnek. Ha valaki olcsón ki akarja fizetni Istent azzal, hogy meghallgatja ugyan Igéjét, de nem engedelmeskedik annak, csak játékot űz belőle. Az ilyen ember a bajok idején, amikor viharok és csapások jönnek, magára marad, nincs vigasztalása, elveszti a fejét, tele lesz aggodalommal és kétellyel, minden összezavarodik előtte. A ház fövényre épült. Az a fajta gyatra keresztyénség mond teljes csődöt, mely nélkülözi az alapvető megtérést. De az is kegyelem, ha ez a látszatépület a súlyos próbák terhe alatt összeroppan. Az ember legalább fölébred az önáltatásból és igazi bűnbánatot gyakorolva új és megbízhatóbb alapokat rakhat le. Mert jaj nekünk, ha csak ama napon derül majd ki, hogy nem volt semmiféle fundamentum! Akkor már nem lehet a kárt helyrehozni. Az ember örökre hajléktalan marad. Ezért: "Serkenj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus." Legyen bátorságod a benned levő sötétség és elbizakodottság feltárására, hogy világosságra juss és hogy Krisztusra, mint szilárd fundamentumra építhess.

MAI IGE - Bob Gass írásaiból-Krisztushoz tartozol

Eljegyeztelek titeket… Krisztusnak.” 2Korinthus 11:2 NKJV *

A bibliai időkben a gyűrűváltás sokkal többet jelentett, mint a mai eljegyzés: a házassági szertartás része volt. A jegyespár attól kezdve már egynek számított. A házasság elhálása azonban csak egy évvel később történt meg. A köztes időben a vőlegény felépítette új közös otthonukat, továbbra is udvarolt a menyasszonynak, igyekezett jobban megismerni őt, és engedte, hogy a lány is megismerje őt. A menyasszony is felkészüléssel töltötte idejét, igyekezett megtudni mindent, amit csak lehetett vőlegényéről, hogy majd minden vonatkozásban kedvére tehessen. Végül a vőlegény elvitte menyasszonyát új otthonukba, és megkezdhették közös életüket, mint férj és feleség. Mi értelme ennek az illusztrációnak? Egyszerűen ez: az Egyház Krisztus menyasszonya, ezért sóvárogva kellene várnunk azt a percet, amikor vele való egységünk beteljesedik, és részt vehetünk a Bárány menyegzői lakomáján a mennyben (ld. Jelenések 19:7). Addig is Jézus elvégzi az ő részét, helyet készítve nekünk, imádkozva és közbenjárva értünk, folyamatosan „udvarol” nekünk, elhalmoz szeretetének jeleivel, és segít, hogy egyre jobban megismerjük őt (ld. Efezus 4:13). És mi a mi részünk? Az, hogy tudatában legyünk annak: az életvitelünk őt tükrözi. Senki sem szeretné, ha a felesége hamis csekkeket állítana ki, illetlen beszélgetésekbe kapcsolódna be, nyilvánosan részegeskedne, vagy más férfiakkal flörtölne. Azt szeretné, ha távol tartaná magát az efféle viselkedéstől, mert szereti őt, és azt szeretné, hogy jó hírneve legyen. Azt akarja, hogy felesége jót tükrözzön róla és a családjukról. Másként fogalmazva: az, hogy el vagy jegyezve Krisztusnak, azt jelenti, hogy többé nem önmagadnak, hanem neki élsz!

* New King James Version (NKJV)

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Gondot visel lépteinkre

"Híveinek lábát megőrzi" (1Sám 2,9)

Az út síkos, lábaink gyöngék, de az Úr megőrzi lépteinket. Ha engedelmes hittel átadjuk magunkat neki, és az Övéi leszünk, Ő maga fog vigyázni reánk. Nemcsak angyalainak parancsol, hogy őrizzenek, hanem maga ügyel lépteinkre. Megóvja lábunkat az eleséstől, hogy be ne szennyezzük ruhánkat, kárt ne valljunk lelkünkben, és ne adjunk okot az ellenségnek a gyalázkodásra. Megóvja lábunkat a tévelygéstől, hogy ne kövessük a tévtanítást, ostobaságot vagy a világ útját. Megóvja lábunkat, hogy meg ne dagadjon a fáradságtól, fel ne horzsolódjék a hosszú és rögös úton. Megóvja lábunkat a sebesüléstől: cipőnk rézből és vasból lesz, ha kard élén vagy mérgeskígyókon taposunk is, hogy meg ne sérüljünk, se mérgezést ne szenvedjünk. Kiszabadítja lábunkat a tőrből, hogy rosszakaratú és hatalmas ellenségünk csalárdsága be ne fonjon bennünket. Ilyen ígéret birtokában fussuk meg pályánkat fáradság nélkül, és járjunk félelem nélkül. Az, aki oltalmazza lábunkat, hatalmas erővel teszi azt.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától” (Zsoltárok 91,3)

Isten kétféle értelemben menti meg az övéit a madarász csapdájától. A csapdától és a csapdából. Megszabadítja a csapdától, mert nem engedi, hogy belejussanak; azonban, ha már belekerültek, megszabadítja őket belőle. Némelyeknek az első ígéret becsesebb, másoknak pedig a második bír nagyobb értékkel.
„Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától”. Hogyan? Gyakran a nyomorúság azon eszköz, amellyel Isten megszabadít bennünket. Isten tudja, hogy esésünk mihamarabb romlásba dönt, azért bocsátja ránk kegyelmesen nevelő vesszejét. Kérdezzük: „Uram, miért teszed ezt?” De nem tudjuk, hogy nyomorúságainknak egy nagyobb veszélytől kellett megóvni bennünket. Sokan megszabadultak már a fájdalom és kereszt által az örök veszedelemtől; azok riasztották el a madarakat a csapdából. Más esetben meg azáltal őrzi Isten az övéit a madarász csapdájától, hogy lelki erőt ad nekik, melynek következtében, ha a gonosz kísérti őket, ezt mondhatják: „Mi módon művelném e nagy gonoszságot, vétkezve az én Istenem ellen?” Ó, de mily üdvös dolog az, hogy – ha a hívő valamely vigyázatlan pillanatban a hálóba kerül – Isten őt megszabadítja belőle! Ó, könnyelmű, rettegj, de ne csüggedj el. Ha el is tévedtél, halld, amit Megváltód mond: „Térjetek vissza hűtlen fiak és kegyelmes leszek hozzátok”. De te azt mondod, hogy nem térhetsz vissza, mert meg vagy fogva a hálóban. Akkor hallgasd meg ezt az ígéretet: „Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától”. Megszabadít mindazon gonosztól, amelybe jutottál és ha nem szűnsz meg tévelygésed fölött gyászolni és bánkódni, akkor nem hagy el Az, aki téged szeretett. Dicsőséggel vesz körül, örömöt és boldogságot ad olyannyira, hogy megrontott tetemed is örülni fog. A paradicsom madarai közül egy sem fog elveszni a madarász csapdájában.

„Jézus, életforrás, Te segíts győzni!
Lásd, sok veszély s nyomor vesz körül!
Erőm gyenge, én nem bírok küzdeni,
Ellenem fenyeget kegyetlenül!
Ha nem állsz mellettem folyton segítve,
Úgy a harc részemre el van veszítve!”

Napi áhítat- Jézus gyásztörő szava

Hét témája: Márk evangéliuma                                                                                             

Olvasmány: Mk 5,21–24.35–43                    


A gyászban nincs nagyobb vigasz ennél: Isten velem van, ezért szembe tudok nézni a veszteségemmel, mert nem maradtam magamra.

„Amikor Jézus ismét átkelt hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, ő pedig a tenger partján maradt. Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon. Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte. … Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert? Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy! És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének. Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel! A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; azután szólt, hogy adjanak enni a leánykának.”

Magyarázat

Talán át tudjuk érezni Jairus fájdalmát. Ennek a zsinagógai elöljárónak a kislánya halt meg. Szörnyű tragédia. Pedig Jairus mindent megtett, amit emberileg lehetett. Orvosokat hívott, még Jézusért is elszaladt. Mindhiába, semmi és senki sem tudott segíteni rajta. Valószínű tele volt miértekkel, kérdésekkel. Hogyan engedhette meg ezt az Isten, pedig ő egész életében neki szolgált. Ha a vérfolyásos asszony nem tartóztatta volna fel Jézust, talán még odaérhettek volna, mielőtt a kislány szervezete végleg feladja a harcot.
Döbbenetes lehetett ebben a helyzetben meghallani Jézus hangját, aki azt mondta, hogy a lány nem halt meg, csak alszik. A lány pedig Jézus szavára felkelt. Ahogyan a vihar egy pillanat alatt lecsendesült, a megszállott megszabadult, úgy kelt most életre a halott. 

Jézus szavának ereje van. „Ne félj, csak higgy” – hangzik felénk is a szózat. Lehet bármilyen nehézség, kétségbeejtő helyzet, Jézus Krisztus számára nem lehetetlen azt megoldani.
Talán nem támasztja fel elhunyt szeretteinket, de szava vigaszt nyújt a gyászban. 

Ezt élhettem át magam is a közelmúltban, mikor elhunyt nővérem sírjánál szolgáltam. 

Jézus szeretete körülölelt bennünket. Az ige szavai reménységet és hitet ébresztettek.
(Merényi Zoltán)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Szolgálat

"..az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. "(Mk 10,45)

Aki hittel elfogadta Jézus Krisztus értünk végzett szolgálatát, golgotai áldozatát, abban felébred a vágy: hálából ő is tenni akar valamit Jézusért, az evangélium ügyéért, másokért. S ez a hála az idő múlásával nem csökken, hanem nő. Minden ilyen szolgálat önkéntes és válasz arra, amit Jézus adott nekünk - sohasem érdemszerző jelentősége van.

A szolgálat szó sokakban negatív érzéseket ébreszt: kényszerű, alantas, megalázó. A Biblia azonban egészen mást tanít erről, és Krisztus tanítványainak lelki fejlődésük szempontjából ezt komolyan kell venniük.

1. A szolgálat nem alantas tevékenység, hanem az Úr Jézus munkájában való részvétel. Ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Aki tehát szolgáló lelkülettel él, az a legjobb társaságban van: Jézussal együtt.

2. A szolgálat nem alkalmi tevékenység, hanem életstílus. Isten gyermeke mindig kész Atyja parancsát teljesíteni, s mindig észreveszi a számára elkészített feladatokat. Jézus egész földi élete szolgálat volt.

3. Aki Jézusnak szolgál, az nem valamit ad neki, hanem önmagát adta oda már előbb. Ezért kész az ilyen ember bármilyen áldozatra, mert ha magamat odaadtam, akkor már semmi sem drága.

4. Jézus szolgálatának lényege: mindig fontosabb a másik, mint én. A diakónia eredetileg az asztalok körüli szolgálat volt. Ezt végezni azt jelentette: nem helyet foglalok, hanem hellyel kínálok másokat. De jó lenne így jelen lennünk a házasságban, családban, idegenek között!

5. Ha embereknek szolgálunk, az akkor is az Úrnak végzett szolgálat. Pál még a rabszolgákban is ezt tudatosította. Ezért a jutalmat is az Úrtól kapjuk: „ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya." (Jn 12,26)

Tűnődjünk el a diakonisszák szép jelszaván: Jutalmam, hogy tehetem. S ne feledjük: senki sem szolgálhat két ellentétes úrnak! Jézusnak csak teljes szívből lehet örömmel szolgálni.

Joel Osteen-Mai napon...

Mai napon felajánlom mindenkinek az örömöt és a békét.

Ha megőrzöd a nyugalmadat, akkor a családod is békésebb lesz. Amikor szilárd, következetes és jókedvű tudsz maradni a körülmények ellenére, mert Isten békessége lakozik a szívedben, akkor békességet hozol a környezetedre is. /Joel Osteen/

*********************************************

Mai napon minden helyzetből a legjobbat hozom ki és élvezem Isten jóságát.

Vedd el, amit Isten ad és hozd ki belőle a legtöbbet. Nem ülhetsz le azzal, hogy miért történik ez velem. Ő miért gyógyult meg és én miért nem? Miért nem sikerült a házasságom? Miért vannak a szomszédnak virágai és nekem miért nincsenek még? Ne fókuszálj a miértekre. A hit az, amikor bízol Istenben akkor is, ha nem érted. /Joel Osteen/

Napi áhítat- A legjobb tanár

"Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?" Jób 36,22

2014-ben megkérdeztek hazánkban 13'826 kilencedikes és tizedikes diákot arról, hogy milyen egy jó tanár. (http://ofi.hu/publikacio/milyen-jo-pedagogus-elvarasok-szerepek-kompetenciak-az-empirikus-kutatasok-tukreben) A következő válaszok születtek (bátorkodtam mellé írni, hogy milyen Isten; a felsorolást a teljesség igénye nélkül használtam):

1. Jól tanít, élvezetes tanórákat tart, érdekesen magyaráz
Jézus tanításait ezrek hallgatták, majd többen ezt mondták: "Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók." (Márk 1.22) 

Vagyis jobb tanárnak, előadónak tartották, mint azokat, akiknek ez volt a kötelességük.

2. Magas szinten ismeri a saját tantárgyát
Pál apostol arról írt a Korinthusiaknak, hogy a Szentlélek ismeri a legjobban Isten dolgait és ő tanítja meg velünk mindezeket. "Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással," (1Kor 2,11-13.)

3. Az értékelésnél igazságos
Már Mózes így beszélt az Úrról: "Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!" (5Móz 32,4)

4. Bármikor fordulhatok hozzá
"Akkor segítségért kiáltottunk az ÚRhoz, aki meghallotta szavunkat," (4Móz 26,10.) "Akkor az ÚRhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk segítségért, az ÚR pedig meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat" (5Móz 26,7) "Ezt mondta neki az ÚR: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem." (1Kir 9,3) "Az ÚR meghallgatta Illés szavát" (1Kir 17,22) "Mert ő mondja: "A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!" (2Kor 6,2)

5. Tud fegyelmet tartani
Isten azokra figyel nagyon, akiket szeret. Ezt például a történelem végén élő embereknek üzeni: "Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!" (Jel 3,19) Hogy mennyire tudja eredményesen tenni ezt? "Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek." (Ezékiel 11,19-20)

6. Kedveli a tanulókat
Gyermekeiként szeret minket: "Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk." (1János 3,1) Isten szeretete számunkra is példa: "aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet." 1János 4,8)

7. Olyan valaki, Akire fel lehet nézni
Jézus Krisztus minden hívő ember méltó példaképe: "Krisztus is ... példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg." (1Péter 2,21-24) 

Sőt, a példaadás és a hitelesség mintaképe is Ő, akire a tanítók is felnéznek: "Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak." (1Kor 11,1)

Végül egy idézet Pilinszky Jánostól és Jézus szavai:
"A rossz nevelő tekintélyére büszke, a jó nevelő egyszerűen alázatos."
"Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek." (Máté 11,29)

Bejegyezte: Restás László

Sid Roth: EZ TERMÉSZETFÖLÖTTI-Mi az ami megakadályzza gyógyulásodat!

FANTASZTIKUS!!!  Két éves gyermek bizonysága :) édesanyja felé...
ATYA szeretetének felszabadítása..:)

Rebecca Greenwood - Az Elme Szabadsága - Sid Roth: EZ TERMÉSZETFÖLÖTTI

https://www.youtube.com/watch?v=migTcab4nAI&t=32s

Sandra Kennedy - Gyógyulás Hit Által Sid Rothal: EZ TERMÉSZETFÖLÖTTI (HUN)

https://www.youtube.com/watch?v=Pc0Fh5qBqmw&t=30s

Sid Roth EZ TERMÉSZETFÖLÖTTI-Isten Benned.. 1-4.rész

Dennis Clark (1-4) Isten Benned a BÉKESSÉG!
Sid Roth EZ TERMÉSZETFÖLÖTTI

Dennis & Dr. Jen Clark (1) Isten Benned, avagy Jelenléte Nem Hagy El!- Sid Roth EZ TERMÉSZETFÖLÖTTI
https://www.youtube.com/watch?v=6D627zrVvTM


Dennis & Dr. Jen Clark (2) Isten Benned a GYÓGYÍTÓ - Sid Roth EZ TERMÉSZETFÖLÖTTI
https://www.youtube.com/watch?v=7UjJQrtlICI


Dennis & Dr. Jen Clark (3) Isten Benned a SZABADÍTÓ!- Sid Roth EZ TERMÉSZETFÖLÖTTI
https://www.youtube.com/watch?v=OWaaLC6IfDs

Dennis Clark (4) Isten Benned a BÉKESSÉG! - Sid Roth EZ TERMÉSZETFÖLÖTTI

https://www.youtube.com/watch?v=-WdYW_zLG38

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 107. rész

1. Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
2. Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
3. És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
4. Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5. Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7. És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9. Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10. A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11. Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12. Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
14. Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16. Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17. A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
18. Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
20. Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
21. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22. És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
23. A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24. Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
25. Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26. Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27. Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28. De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29. Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30. És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32. És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
33. Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34. Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35. Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36. És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
37. És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38. És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39. De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
40. Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
41. De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42. Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
43. A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Átkozott Kánaán! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban!      l.Móz. 9,25. 27

Noé szőlőt ültetett és bort sajtolt. Ő még nem ismerte az alkohol hatását. Így történt meg egy napon, hogy berúgott és meztelen feküdt sátra közepén. Legidősebb fia, Khám (Kánaán) bement, látta őt, és elég tiszteletlen és gonosz volt ahhoz, hogy a hírt testvéreinek továbbadja. Testvérei azonban nem csúfolták meg atyjukat, háttal menve betakarták őt, úgy, hogy meg sem látták meztelenségét. Mikor Noé felébredt és megtudta, mi történt, Khámot megátkozta, Sémet és Jáfetet pedig megáldotta. Manapság is vannak emberek, akik Khámra vagy testvéreire hasonlítanak. Az egyiknek öröme telik abban, hogy embertársai hibáit és gyengeségeit felfedi és azt kárörvendve továbbadja. Mások Sémhez és Jáfethez hasonlítanak, akik ezeket a dolgokat szeretettel elfedezik. Megrázóan komoly kép. Khám azok közül a kevesek közül való a nyolc közül, akik az özönvízben megmenekültek. Ő megtapasztalta Isten kegyelmét és megtartó szeretetét a legnagyobb ítéletben, amely idáig az emberiségre rátört. A múltból azonban nem hozott alázatot és megtartóztatást, s ez lett s veszte. Megmentve - és mégis megátkozva! Ez Khám sorsa. Minden családban és keresztyén közösségben vannak ilyen Khám lelkületű emberek. Megmenekültek, mégis örömük telik az ítélkezésben, kritizálásban. Jaj azoknak, akik ezt a hajlamot dédelgetik! Áldott Sém és Jáfet, és ezerszer inkább minden keresztyén, aki Khám természetét elveti, Jáfet tettét utánozza, mások gyengéit szeretettel eltakarja. Az idős lelkipásztornak, Engelsnek többek között ez volt az elve: "Semmit sem akarok mondani, ami engem felemelne, és éppen úgy semmit, ami a másikat lekicsinyelné, még ha szükséges lenne is az."

Varga László: Isten asztaláról

"Így szólt hozzám az Úr igéje: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek."      Jeremiás 1,4-5

A predestináció, az eleve elrendelés alapigéje ez. Egyikünk sem születik véletlenül. Minden egyes embernek előre meghatározott szerepe, személyre szóló feladata van az emberi társadalomban. Van, akit nagy feladatokra rendel Isten eleve elhatározott döntése, mint itt Jeremiást, van, akire csak néhány ember boldogságát bízza, de nem él a földön egyetlen ember, aki felesleges lenne, akire Isten semmiféle feladatot ne bízott volna. Már eleve a rendelt feladat szerint adja meg az embernek a képességeit, olyan környezetbe állítja, ahol éppen rá van szükség, ott megkapja arra való lehetőségeit, igéjével és élete eseményeivel irányítja, s ha vállalja feladatát, végig segíti. De a feladatra önként, szeretetből és meggyőződésből kell igent mondani, nem kényszerből. Ha valaki elfogadja és végzi, Isten gondviselése úgy vezeti, mint a folyó az áramlással egy irányba úszót, és az örök élet is övé lesz. Ha nem, mint a folyóval szemben úszó, élete felőrlődik, üdvössége, boldogsága elvész az Isten akaratával szemben folytatott hiábavaló küzdelemben.

Istenem, köszönöm igéd felvilágosítását. Köszönöm, hogy megmutatod, hogy én sem vagyok felesleges ezen a világon. Hogy az én életem is része örök terveidnek. Hogy soha nem kell elfogjon az a szörnyű érzés, hogy rám senkinek nincs szüksége. Mutasd meg nekem, Uram, mi az én rendelt feladatom! Tedd örömteljessé annak végzését! Köszönöm, ha nehéz feladatot bíztál rám, mert abból láthatom, hogy szeretsz és megbízol bennem. De adj erős hitet, hogy mindig tudjam, a Te akaratod az, hogy én szolgáljak, a Te jó céljaidat szolgáljam! Adj erőt, amikor gyenge vagyok a feladatra, hogy meg ne torpanjak! Hogy minél több ember legyen boldog, és Téged dicsérjen miattam! Én pedig el ne veszítsem Krisztus szerezte örök életemet! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ÁTVÍVE ISTEN ORSZÁGÁBA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Kol 1,9-14

9 Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, 10 hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. 11 Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre. 12 Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. 13 Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, 14 akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.

"Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába."

(Kol 1,13)

A Biblia azt mondja, hogy mi vagy az ördög birodalmában élünk, vagy Jézus uralma alá kerültünk. Vagy fekete, vagy fehér. Szeretnénk egymást és önmagunkat a szürkeség tartományába beosztani, amelyet valahová az ördög és Isten országa közé helyeznénk. De a valóság az, hogy az ember vagy kívül van, vagy belül. Vagy az ördögé vagy, vagy Krisztusé. A keresztyének felszabadultan magasztalhatják Istent, aki megszabadította őket a sötétség hatalmából és átvitte őket szeretett Fiának országába. Mostantól fogva szabad, kell és lehet az ő új uruk parancsa szerint élni. Figyeld meg, hogy Isten "szabadságharcában" két külön "hadművelet" van. Az első az, hogy Ő megszabadít minket a sötétségből, a másik pedig, hogy átvitt Krisztus országába. Az első a felszabadító hadművelet volt. Kihozott bennünket a fogolytáborból. A második hadművelet azoknak az áttelepítése, akik megszabadultak: Ő vitt át minket szeretett Fiának országába. A keresztyének azzal ismerik el Krisztusnak ezt a kettős munkáját, hogy Megváltójuknak és Uruknak hívják Őt. Amikor azt mondjuk, hogy "Megváltó", arra gondolunk, hogy Krisztus megszabadított bennünket, hogy Krisztus megváltott bennünket. Amikor meg azt mondjuk, hogy "Úr", ezzel azt akarjuk kifejezni, hogy átvitt minket az Ő birodalmába, királyságába, hogy uralma alá vont bennünket. Ő a mi Megváltónk, mert kimentett a régi házunkból. Ő a mi Urunk, mert uralmának áldásában részesülünk. Világos, hogy Krisztus nem lehet a mi Megváltónk, hacsak nem a mi Urunk is. Ő nem hagy minket a régi házban, sem pedig valahol félúton a régi és az új között. Csak akkor vagyunk megváltva, ha átkerültünk az Ő országába. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy az Úr iránti engedelmességünk a bizonyítéka megváltott voltunknak.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- ÁTFORMÁLÓDÁS VISSZATÜKRÖZÉS ÁLTAL

"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén az Úr dicsőségét, és ugyanarra a képre formáltatunk át" (2Kor 3,18).

Ez a leplezetlen nyíltság Isten előtt a keresztyén ember szembeötlő jellemvonása és életét tükörré teszi mások számára. Ha a Szent Szellem betölt, átalakulunk. A szemlélés által pedig tükörré leszünk. Mindig észreveszed, amikor valaki látta az Úr dicsőségét: szellemed mélyén megérzed, hogy az Úr lényét tükrözi vissza. Őrizkedj mindattól, ami ezt a visszatükröződést beszennyezhetné benned. Majdnem mindig valami jó szennyezi be, az a jó, ami nem a legjobb. Mind a te, mind az én életem aranyszabálya ez: maradjon életünk Isten felé nyitott, Őrá összpontosított. Dobj ki minden mást a hajóból: a munkát, az öltözködés és táplálkozás gondját, mindent, ami ehhez a földhöz köt, mert amíg ezeket hajszolod, Istenre beállított tükröd homályossá lesz. Maradj meg a szemlélésnek ebben az állapotában, hogy életünket mindenen át megőrizhessük a szellemi síkon. Hadd alakuljanak a dolgok, ahogy alakulnak, hadd bírálgassanak mások, ahogy tetszik nekik: de te soha ne engedd, hogy bármi elhomályosítsa benned azt az életet, amely Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Semmiféle sürgés-forgás ki ne lendítsen a vele való közösségből! Bár ez könnyen meginoghat, de te ne engedj helyet ennek. A keresztyén ember életének legszigorúbb fegyelmezése az, hogy tanulja meg: miként szemlélje állandóan mintegy tükörben az Úr dicsőségét.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- A keresztyénség nem elmélet, hanem

"Az evangélium Isten hatalma, minden hivőnek üdvösségére. "

(Róma 1, 16)

Iskolai hittanórákon vagy teológiai főiskolákon sajnos többnyire nem sokat vesz az ember észre abból, hogy az evangélium Istennek hatalma, ereje. Évről-évre gyűlik ugyan az ismeret az elmékben, de a szívek üresen maradnak. Sok fiatal lélek fordult el már a keresztyénségtől ilyen értelmi síkon történt megközelítési kísérletek után. Az így szerzett ismeretanyag sem marad meg emlékezetükben. Ugyanakkor, ha valaki személyes hitre jut s így indul el a lelki élet útján, micsoda örömmel jegyez meg igehelyeket, lelki énekeket, mert a szív és értelem egybecsendülnek. Valakit, aki éveken keresztül távol állt Istentől, templomba nem járt, Bibliát nem vett a kezébe, egyszer csak megragadott a kegyelem. Az Igével foglalkozva nemcsak egyes versek maradtak meg emlékezetében, de egész bibliai könyveket tanult meg kívülről. Mikor élete végén betegágyon feküdt, nem tudott többé olvasni, de egész apostoli leveleket el tudott mondani önmagának és másoknak. Nem csoda, ha az értelmi síkon megragadott hit pelyvaként repül el az élet viharaiban, vagy az Igébe vetett hit elhamvad a kételyeK tüzében. Hiányzik a tulajdonképpeni hittapasztalat. Igazán csak azoknak lenne szabad Isten Igéjét szájukra venni és tanítani, akik annak hatalmát személyes módon megtapasztalták. Ekkor nem lenne többé tátongó szakadék hit és tanítás között. Egy igehallgatónak vagy diáknak bámulatos érzéke van annak felmérésére, hogy valaki valóban hiszi-e, éli-e azt, amit tanít. Ha a keresztyénség a hirdető személyében testet ölt s nemcsak szavakban, hanem lélekben és életben lesz nyilvánvalóvá, akkor az az élet új életeket támaszt. "Az ismeret felfuvalkodottá tesz" - mondja az apostol. - Nemcsak az ismeret lényeges, de a lelkiismeret is, melyet átjár az evangélium, hogy megújítsa egész lényünket. "Nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben" (1 Kor 4, 20). A keresztyén hit életformáló erő. Nemcsak elménket akarja megvilágosítani, hanem az egész ember újjászületését munkálja, beleértve értelmét, akaratát, érzéseit. Az evangélium új embereket létrehozó hatalom. Követőinek más a gondolkodásuk, akaratuk, érzéseik, mint annakelőtte. Az tehát, aki megelégszik csupán az evangélium hallgatásával, olvasásával vagy ismeretével, önmagát csapja be.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Tökéletes áldozat

"Tegye kezét az áldozat fejére, hogy kegyelmet és engesztelést nyerjen" (3 Móz 1,4)

Ha egy tulok engesztelő áldozattá lehetett az azt feláldozó bűnös helyett, aki rávetette a kezét és ezzel a bűneit is az áldozati állatra, mennyivel inkább engesztelő áldozat Krisztus érettünk, ha áldozatát hittel elfogadjuk. Hitem ráveti kezét ó Krisztus, drága fődre, vezeklőn állok eléd, bűneimet kiöntve. Ha egy tulkot elfogadott Isten az áldozótól engesztelésül, mennyivel inkább engesztelés Krisztus minden vétkünkért. Egyesek vitatják az engesztelő áldozat nagy igazságát, pedig nekünk ez a reménységünk, örömünk, dicsekvésünk és mindenünk. Isten elfogadta Jézus Krisztus áldozatát engesztelésül miérettünk, és szeretett Fiában minket is elfogad és "megajándékoz kegyelmével" (Ef 1,6). Ezért tedd rá most mindjárt hited kezét Krisztus tökéletes áldozatára, hogy azt így magadénak vallva, élvezhesd Isten kegyelmét. Ha egyszer már megtetted, tedd meg újra. Ha pedig még nem tetted volna, tedd rá most a kezedet haladék nélkül. Az Úr Jézus a tiéd lehet már most, ha akarod. Bízzál benne erősen, és kétség nélkül a tiéd lesz Ő. Így kiengesztelődtél Istennel, bűneid eltöröltettek és az Úré vagy.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- A közösség haszna

"..szeretnélek látni benneteket..., hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által..". 
(Róm 1,11-12)

A lelki növekedés másik két feltétele a közösség és a szolgálat. Az ige és az imádság Istennel kapcsol össze, a közösség és a szolgálat egymással.

A fenti igében Pál apostol bevallja, hogy nagyon vágyik találkozni a gyülekezettel, hogy valamilyen lelki ajándékot adjon nekik, és ő is megerősödjön a velük való találkozás során.

Aki Isten gyermekévé lett, az testvéreket is kapott, és csak velük együtt növekedhet. Magányosan nem lehet növekedni a hitben. A börtönbe és lágerekbe zárt keresztények is keresték társaikat, hogy tudják egymást erősíteni, vigasztalni, bátorítani, inteni. Nincs Robinson-kereszténység. Aki egészségesen akar fejlődni a hitben, keressen olyan gyülekezetet, ahol az igét tisztán hirdetik, és legyen annak aktív tagja! Legyenek olyan lelki testvérei, akikkel személyes kérdéseit is őszintén megbeszélheti, akikkel kölcsönösen tudják egymást erősíteni!

Pál apostol azt írja, a hívők olyanok, mint a test tagjai: csak együtt életképesek. Egy kisujj külön, a testről levágva halott. Péter apostol élő kövekhez hasonlítja a keresztényeket, akik együtt épülnek fel lelki házzá.

A közösség akadályait le kell győznünk. A testvéreim között merjek megnyílni, fokozatosan bízni a többiekben! Ne szégyelljem a hitemet, a kereszténység nem magánügy, hiszen még az Isten angyalai is örvendeznek, ha megtér egy bűnös. A közösség gyakorlására idő is kell, de megéri rászánni. És ne féltsük magunkat, hadd derüljön ki lassan, kik vagyunk, mi is a másikkal beszélgetve ismerjük meg önmagunkat! El kell fogadnunk a testvéreket, a családtagjainkat sem magunk választottuk meg. Alázat, szeretet, készség a megbocsátásra - ez mind feltétele a jó közösség létrejöttének. Ez tartja frissen és erősíti a hitünket, mint ahogyan egy fahasáb csak akkor lángol, ha együtt ég a többivel. Ha kivesszük a tűzből és félretesszük, előbb-utóbb kialszik és elhamvad.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Felmagasztaltam azt, akit a község közül választottam”. (Zsoltárok 89,20)

Miért kellett Krisztusnak a nép közül választottnak lenni? 

Szólj, szívem; a szív gondolatai a legjobb gondolatok. Nem azért történt-e ez, hogy ezáltal testvérünkké lehessen a vérkötelék folytán?
Ah, milyen csodás rokonság van Krisztus és a hívők között! Aki hiszen, az mondhatja: „Nekem van egy testvérem a mennyben, jóllehet és szegény vagyok, de testvérem gazdag és király; vajon elviselhetné, hogy én szükséget szenvedjek, holott Ő trónon ül? Óh nem! Ő szeret engem; Ő az én testvérem”.
Hívő lélek, viseld ezen dicső gondolatokat, mint valami gyémánt ékszert, a te emlékezeted nyakszírtjén; húzd fel, mint egy aranygyűrűt emlékezeted ujjára és használd azt, mint királyi pecsétet, mivel kérvényedet pecsételed le, hogy a meghallgattatás bizonyos legyen. Ő olyan testvér, ki a nyomorban is hű marad testvéréhez, fogadd el Őt, mint olyant.

„Ki Jézussal megy, biztonságban halad,
Szenvedések között is épen marad.
Kit e testvér véd, azt nem éri vész,
Isten oltalma számára mindig kész”.

Krisztusnak azért kellett a község közül választottnak lennie, hogy megismerje erőtlenségeinket és tudjon minket megszánni. „Megkísértetett mindenekben hasonlóképen, a bűntől megválva”. 

Minden szükségünkben velünk érez. Kísértést, fájdalmat, kellemetlenséget, gyöngeséget, kimerülést, a szegénységet Ő ismeri, mert mindazokat átélte. 

Gondolj erre kedves keresztyén és szolgáljon vigasztalásodra. Bármilyen rögös és fárasztó is az utad, meg van az szentelve Megváltód lábnyomaival; ha mindjárt a halál árnyékának völgyében járnál is vagy a büszke Jordán árjában, még ott is megtalálnád lábnyomát. 

Bárhova menjünk, mindenütt járt előttünk; minden teher, amit hordoznunk kell, egykor Immánuel vállait nyomta. Útja keményebb volt, igája nehezebb, miért ne tűrnék hát én, ha Ő így szenvedett?
Legyen bátorságod, a király lábai vérrel jelezték meg az utat és a tövises ösvényt örökre megszentelték.

Joel Osteen: Mai napon...

Mai napon hiszem, hogy Isten a lehetetlent is megmutatja számomra.

Talán él egy álom a szívedben, amely nagyobb az anyagi lehetőségeidnél, képzettségednél, nagyobb annál, amit családod valaha is véghezvitt. 

Higgyél benne!
Isten előszeretettel választ ki átlagos embereket rendkívüli feladatokra. Még nem láttad a legszebb napjaidat. Isten felkészít újabb szintekre. Olyan helyekre visz el, ahova soha nem tartottad lehetségesnek, de bátran mondhatom, hogy minden álmod, vágyad, ígéreted meg fog valósulni!
/Joel Osteen/

**********************************

Mai napon megtapasztalom Isten messze felülmúló jóságát.

Nem engedhetjük, hogy a múltbéli csalódások megfosszanak bennünket a lelkesedéstől. Nem hagyhatjuk, hogy valakinek az irányunkba táplált haragja és rosszindulata megkeserítse az életünket. Mint tudjuk, még mindig Istené a hatalom és uralom. Lehet, hogy még nem valósult meg, amire annyira várunk, de a jövőben még mindig megtörténhet! Aki nagyobbnál nagyobb célokat tűz ki, azt Isten olyan helyekre vezeti, amilyenekről még csak nem álmodott. Ajtókat nyit meg, amiket ember be nem zárhat, segít legyőzni a legyőzhetetlennek tűnő akadályokat, és az emberi elképzelést messze felülmúló módon fogja megmutatni az Ő jóságát. /Joel Osteen/

Napi áhítat- Jézus démonűző szava

Hét témája: Márk evangéliuma

Olvasmány: Mk 5,1–20                               

Egyedül Isten szava képes belőled elűzni minden gonoszt. Imádkozz így: Istenem, beszélj és szólj hozzám!

„Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki a sírboltokban lakott, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki, mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott, és kővel vagdosta magát. Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem! Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből! És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. És nagyon kérte őt, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek, ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük! Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. A legeltetők pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból. Amikor azután beszállt a hajóba, kérte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson. Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad. Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus, és mindenki csodálkozott.”

Magyarázat

A modern kori bibliakritika megkérdőjelezte a démonok létezését. Ma is sokan vannak, akik azt mondják, hogy Jézus a primitív, az orvostudomány, a pszichológia előtti emberismerethez alkalmazkodott, mikor ördögöket (démonokat) űzött. Ez a gondolat számomra több okból is elfogadhatatlan. Látnunk kell, hogy Jézus terápiája működött, azok az emberek, akikből démont űzött, szabadok lettek, meggyógyultak, és a gyógyulásuk tartósnak bizonyult.
Vannak pszichés jelenségek, amelyek megmagyarázhatatlanok tudományos módszerekkel. A Sátán ma is megkötöz embereket, akiknek szabadulásra van szükségük. Nem megoldás az, hogy nyugtatókat írnak fel számukra, vagy a problémásabbakat egy zárt intézménybe különítik el.
Ennek a megszállottnak az élete is borzalmas lehetett. Az emberek jobb híján megkötözték bilincsekkel, hogy ne árthasson magának és másoknak. De ez nem oldotta meg emberünk problémáját.
Számomra az egyik legérdekesebb a történetben, hogy a megszállott mikor meglátta Jézust, eléje futott és leborult előtte. Egyszerre vonzza és taszítja őt Jézus közelsége. Szabadulni szeretne, de képtelen rá.
Jézusnak hatalma volt, és hatalma van, a démonok felett. Egyetlenegy szavára az ördögöknek távozniuk kellett a megszállott testéből. Ma is erre a szabadulásra várnak korunk démonizáltjai. Hiszünk-e erejében? És készek vagyunk-e eszközök lenni Isten kezében?
(Merényi Zoltán)

Dicsőítések: Mint bárány nyírói elõtt

F C F

Mint bárány nyírói elõtt,

Dm F/A C

Úgy állt ott, s körben gyûlölõk.

F/A B C A Dm

Feszítsd meg, szólt bõszült tömeg,

F/C C F

S halálba küldé a Szentet.



F C F

Vércseppek hullnak az úton,

Dm F/A C

Kereszt magaslik a dombon.

F/A B C A Dm

Az égbolt elhomályosul,

F/C C F

S fennszóval felkiált az Úr.




Dm F

Föld megremeg, szikla reped,

Dm F/A C

Az élet gyõz a halál felett.

Dm F

Föld megremeg, szikla reped,

Dm F/A C

Amint szól: elvégeztetett.




Harmadnap hûvös hajnalán,

Asszonyok állnak a sírnál.

Angyal köszönt: ne sírjatok,

Õ nincs már itt, feltámadott!



/ Föld megrendül, szikla gördül,

Fénysugár villan a sötétbõl.

Föld megrendül, szikla gördül,

És a Fiú megdicsõül. /2x

Reggeli dicséret-Krisztus megmentő hatalommal rendelkezik.

"Nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk." Apostolok cselekedetei 4.12.

Egyedül Krisztus - ez az apostolok üzenete. Vajon megértettem-e már ezt az egyszerű üzenetet? Senki és semmi nem tud megmenteni és megtartani az örök életre, egyedül csak Krisztus.

"Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg." Zsoltár 20.8 Én melyik csoportba tartozom? Miben/kiben bízom? Mire/kire alapozom a reménységemet? A kézzelfogható, rendelkezésemre álló eszközökben van a bizodalmam? Saját teljesítményemre építem a reménységem? A hitemben hiszek? Vagy valóban egyedül csak Krisztusban?

Krisztus megmentő hatalommal rendelkezik.

Legyen áldott a napod!

Biblia-Ige- Zsoltárok könyve 145. rész

1. Dávid dicsérő éneke. Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!
2. Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
3. Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan.
4. Nemzedék nemzedéknek dícséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
5. A te méltóságod dicső fényéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
6. Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
7. A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
8. Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
10. Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
11. Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
12. Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét.
13. A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre.
14. Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
15. Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
16. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.
17. Igaz az Úr minden ő útában, és minden dolgában kegyelmes.
18. Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt.
19. Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.
20. Megőrzi az Úr mindazokat, a kik őt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
21. Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké!