Joyce Meyer: Az élet egy utazás

„Amikor a felhő felszállt, akár éjjel volt, akár nappal, a nép tábort bontott, és útnak indult.”
 (4 Mózes 9:21)

Az, hogy élvezzük az életünket, nem kell, hogy a körülményeinktől függjön.

Inkább hozzáállás kérdése, egy döntés, hogy örülni fogunk mindennek, mert minden dolog – még a kicsi, jelentéktelennek tűnő dolgok is – része az egésznek, életünk „nagy képének”.
Az élet egy utazás. Minden egy folyamat. Van eleje, közepe és vége. Az élet minden területe folyton fejlődik. Az élet mozgás. Mozgás, előrehaladás és fejlődés nélkül nincs élet. Más szóval, amíg élünk, addig mindig valamerre tartunk.
Ha eddig nem élvezted ezt az utazást, akkor éppen ideje elkezdeni. Ha eddig is élvezted az életed, akkor köszönd meg Istennek és fedezz fel benne még több örömöt.
Hálaadó ima: Köszönöm Atyám, hogy az életem egy utazás. Nem fogok örökké bentragadni egy nehéz, erőt próbáló helyzetben – Te fogsz átvinni rajta. Segíts nekem felfedezni az örömöt a körülményeim ellenére is. Segíts nekem, hogy ma élvezni tudjam az életet!

Forrás: www.ahitatok.hu

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ERŐT KAPTOK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 1,29-34 

29 Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!

30 Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én. 

31 Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt." 

32 Így tett erről bizonyságot János: "Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. 

33 Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. 

34 Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia." 

"János vízzel keresztelt, ti pedig nem sok idő múlva Szentlélekkel kereszteltettek meg."(ApCsel 1,5)

Keresztelő János két világ határán állt. Ő volt az Ószövetség utolsó prófétája. "Mert minden próféta és a törvény János idejéig prófétált." (Mt 11,13) Mint a próféták sorában az utolsó, egyedül ő nyújthatta ki a kezét és ő mondhatta: "Ott van! Íme az Isten Báránya." Ő zártja mindazoknak a sorát, akik előre mutattak, és ő "érinti meg" minden próféciájuk beteljesedését.
Amikor János arról az "újról" szólt, amit majd a Messiás hoz a világba, azt mondta, hogy Krisztus Szentlélekkel fog keresztelni. Így magyarázta meg, hogy milyen viszonyban van az ő saját munkája és Krisztus munkája egymással. A vízzel történő keresztség szükséges megfelelője a Lélekkel való keresztségnek. Meg kell szabadulnunk a régitől, ha megjelenik az új.
Ugyanakkor azt is elmondta János, hogy az ő tulajdon munkája elégtelen, mindhogy ő csak vízzel tud keresztelni, míg az, aki utána jön, Szentlélekkel fog keresztelni. Végtére is mi előnye származik az egyes embernek és a világnak abból, ha eltöröljük a régit anélkül, hogy megkaptuk volna az újat? Nem elég, hogy bűneink megbocsáttattak, ha továbbra is erőtlenek maradunk a jó cselekvésére. A világ számára nem igazi jótétemény az, hogy a régi fájdalmak megszűnnek. Amire szükségünk van, az az új erő. Nemcsak arról van szó, hogy el kell hagynunk a régi és görbe utat a bűnbánatban és a bűnbocsánatban, hanem erőre is szükségünk van, hogy folytassuk utunkat egy új úton, egy új jövő felé.
Nincs olyan ember és olyan készítmény a földön, mely erre az új útra rá tudná igazítani lábainkat. A legjobb emberek legjobb szándékai is kudarcot vallanak, mert egyszerűen nincs erőnk, hogy más életet éljünk, és hatalmunk, hogy egy jobb világot teremtsünk.
De Jézus Krisztusnak van ilyen ereje. Azért jött, hogy új irányt szabjon az emberi életnek. Nem csupán megbocsátja amit elrontottunk, de arra is képessé tesz, hogy a jót cselekedjük. Földi szolgálata idején testében hordozta el bűneinket. 

De amikor elment a mennybe, elküldte a Szentlelket. Ő általa jön az új erő a régi, megfáradt világba. Végre csepereg a pusztaságban.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Józsué halála után megkérdezték Izrael fiai az Urat.,,- Bír 1,1

Józsué, Isten hűséges szolgája elhunyt. Izrael vezetés nélkül áll. Kritikus helyzet. Az emberek megszokták, hogy ügyeikkel Józsuéhoz menjenek. Jóllehet voltak a népnek vénei, de nem volt köztük olyan, aki Józsué méltó utódja lehetett volna. Ebben a helyzetben Izrael mint nép megtalálta a helyes utat. Ezt olvassuk: "Józsué halála után megkérdezték Izrael fiai az Urat".

És mi? Mit csinálunk, ha hűséges tanácsadónkat, Istentől adott vezetőnket, apánkat, anyánkat, férjünket, vagy feleségünket elveszítjük? Izrael tanít bennünket: a legjobb és leghűségesebb tanácsadónkat, a legerősebb és legbiztosabb támaszunkat nem veszítjük el. Azt tehetjük, amit Izrael. Bemegyünk a belső szobánkba és a Zsolt 62,9 szerint cselekszünk: "Bízzatok Őbenne mindenkor ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket"!

Az is példaszerű, ahogy Izrael Józsué még be nem fejezett munkáját folytatja. Ő elfoglalta Kánaánt és Isten parancsa szerint kiirtotta a szörnyű bűnökbe merült kanaánita törzseket, de ezt a feladatot még nem fejezték be teljesen. A völgyekben és a hegyeken is éltek még erős bálványimádó törzsek, akik veszélyeztették Izraelt. Izrael első lépése Józsué halála után az ő munkájának folytatása volt.

Ha Isten hűséges emberei elválnak tőlünk, úgy tiszteljük őket legjobban, ha nemcsak sírjaikat díszítjük, hanem megkezdett munkájukat folytatjuk.

Hogy feladatukat jobban elvégezhessék, Izrael törzsei szövetkeztek a harcra. Ebben van a harmadik tanítás arra nézve, hogy mit kell tennünk, ha Isten elszólítja közülünk hűséges embereit: még jobban fogjunk össze, segítse egyik a másikat, hogy a győzelmet és az Istentől adott célt elérjük!

Varga László: Isten asztaláról

"Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!"-Zsoltárok 106,1

Kinek van erre szüksége? Istennek? Ugyan, mivel lenne Isten dicsősége nagyobb vagy kisebb az én dicséretemtől? Rólunk van itt is szó. Nekünk van szükségünk arra, hogy állandóan érezzük, tudjuk, kikiabáljuk, mennyire szeret minket az Úr. Mikor legyőzi ellenségeinket, mikor megszabadít egy-egy reánk törő veszedelemből, mikor elűzi szomorúságunkat, mikor az Ő erejével képesek lettünk legyőzni valamilyen lenyűgöző szenvedélyünket, ki kell, hogy törjön belőlünk az ősi kiáltás: Halleluja, dicsérjétek az Urat, én is most tapasztaltam meg, milyen nagy az Ő szeretete, te is kiálts, testvér, téged is szeret. A közös öröm, a közös megtapasztalás éneke szakad fel szívünkből ezzel a zsoltárral. Milliók boldog bizonyságtétele. Miért maradnál ki belőle? Te talán még nem tapasztaltad? Vedd számba ne csak nyomorúságaidat, hanem azt a rengeteg áldást, amit életed folyamán kaptál Istenedtől. Te leszel szabad és boldog, ha együtt kiáltasz velünk: Dicsérjétek az Urat, én is tanúsítom az Ő szeretetét! Ámen.

Hálát adok neked, mennyei Atyám, hogy Te olyan jó vagy, hogy engem is úgy szeretsz. Hálát adok, hogy megismertetted velem is szereteted nagyságát, és képessé tettél arra, hogy együtt kiáltsam a Téged szerető milliókkal: Halleluja, dicsérjétek, Ő az én Uram, az én Megváltóm! Pedig látod, Uram, milyen nehéz egy mai embernek eljutni oda, hogy boldogan kiáltsa bele a világba hálaadását. Ha engem képessé tettél, nem az én érdemem. Talán nemrég még nem lett volna bátorságom hozzá. Te voltál és Te vagy velem, minden örömöm a Te ajándékod. Hitre is Szentlelked juttatott, bizonyságtételre is Te adsz erőt. Köszönöm, Atyám, hogy ilyen jó vagy hozzám. Add, hogy bizonyságtételem éneke tovább gyűrűzzön, hadd hallja meg minél több ember, és szóljon a boldog kórus: Szeret a Úr! Ámen.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- EZT NEM ÉRED EL OLYAN KÖNNYEN

"Ragasszatok a testvérekhez való hajlandóság mellé... szeretetet" (2Pt 1,7)

A szeretetet a legtöbben nem tudnánk meghatározni, nem tudjuk, mire gondoljunk, amikor szeretetről beszélünk. Szeretet az, ha valakit önként előnyben részesítünk egy másikkal szemben. Lelki vonatkozásban Jézus azt kívánja, hogy Őt részesítsük előnyben (Lk 14,26). Könnyű elsőnek lennie Jézus Krisztusnak, amikor már Isten szerelme kitöltetett a szívünkbe Szent Szelleme által. De azután ki kell dolgoznunk gyakorlatban is mindazt, amit itt Péter megemlít. Az első, amit Isten tesz, az, hogy kiűzi belőlem a dölyföt és az álszenteskedést. A Szent Szellem megjelenti nekem, hogy Isten nem azért szeret engem, mert szeretetreméltó vagyok, hanem azért, mert az Ő természete a szeretet. Ezután azt mondja nekem: "Te is szeress ezzel a szeretettel", "amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 15,12). Számtalan emberrel hozlak össze, akiket nem tudsz becsülni és meg kell mutatnod nekik az én szeretetemet, amint én megmutattam neked. Ezt nem tudod olyan könnyen megtenni! Sokan közülünk megpróbáljuk, de csakhamar belefáradunk. Az Úr "hosszútűrő" (1Kor 13,4). Befelé nézve lássam meg, hogy Ő hogyan bánt velem. Az a tudat, hogy Ő minden bűnösségem, aljasságom, önzésem és rosszaságom ellenére végsőkig szeretett engem, kikényszerít engem a világba, hogy ugyanúgy szeressek én is másokat. Isten szeretete kimeríthetetlen irántam, és én az Ő szeretetének ezen a kőszikláján állva szerethetek másokat. A kegyelemben való növekedés abban a pillanatban megáll, amint én ingerült leszek. Azért haragszom, mert furcsa emberrel kell együtt élnem? Gondoljak arra, mennyit bosszantottam én Istent! Kész vagyok-e annyira eggyé válni az Úr Jézussal, hogy állandóan áradhasson belőlem az Ő szeretete és szelídsége? Sem a természetes, sem az isteni szeretet nem marad meg, ha nem gyakoroljuk. A szeretet önkéntes, magától jön, de önfegyelmezéssel meg kell maradni benne.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Az új élet - szabadság

"Az élet Lelkének törvénye a Krisztus Jézus által megszabadított téged a bűn és halál törvényétől. "- (Róma 8, 2) 

Az apostol a bennünk levő bűnt törvénynek, azaz parancsoló hatalomnak nevezi. Vele szemben egy másik hatalomnak, a Szentléleknek kell érvényre jutnia. Az apostol ezt a hatalmat is törvénynek nevezi, mely tiszta, szent ösztönző erőként működik bennünk. Akaratunkat is ösztöneink irányítják. Amíg nem a Szentlélek lakik bennünk, a testi ösztönöké a döntő szó. A Szentlélek azonban Isten iránti szeretettel tölt meg minket és miután az "én" elveszti központi szerepét, Krisztus kapja meg azt. A lélek és a test teljesen egymás ellen vannak, de jó, hogy nem pontos egyensúlyi helyzetben, mert akkor mindvégig egy belső hasadtságban maradnánk. Amikor a Szentlélek átveszi az uralmat, azt tapasztaljuk meg, amit az apostol így fejez ki: "a lélek pedig a test ellen (törekedik), hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok" azaz nem azt, ami saját akaratunkból származik, hanem azt, amit Isten akar (Gal 5, 17).

A Szentlélek teremti az új életet. Ameddig ez hiányzik, az összes egyéni erőfeszítések hiábavalók. A Lélek hatalma révén jutunk el Isten gyermekeinek a szabadságára. Az óember úgy érzi, hogy akkor szabad, ha kiéli magát, pedig valójában nyomorult rabszolga. Isten gyermeke viszont szabad. Semmit nem talál kényszernek. Nem a kötelesség szigorú igáját hordozza, hanem a szeretet könnyű igáját. Csak ott van szeretet, ahol szabadság van. Ezt az új életet azonban csak ajándékképpen lehet elnyerni. A törvény sohasem elevenít meg. A Lélek szerinti életben nincs többé hatalma a bűnnek és a halálnak. Isten a bűnt a testben kárhoztatta, azaz ítéletet mondott ki felette, így az nem tud többé minket elítélni vagy felettünk uralkodni, ha hitben eggyé leszünk az Úr Jézussal.

A Lélek által való szabadsághoz az is hozzátartozik, hogy szabaddá válunk mindenféle emberi befolyástól. Természettől fogva mi valamennyien bizonyos földi jellegzetességeket hordunk magunkon. A kor, amiben élünk, neveltetésünk és körülményeink ránk nyomják a maguk bélyegét, még a keresztyénségünkre is. Az újjászületés révén azonban ezek helyett egy új, szent pecsétet nyerünk és most már az a feladat, hogy ezt az isteni pecsétet tisztán és szentül megőrizzük, nem utánozva másokat. - Engedd, hogy benned is akadálytalanul kibontakozzék és láthatóvá váljék Isten Lelkének pecsétje, mert akkor leszel igazán szabad.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Várd meg a végét!

„Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar'" (1Móz 49,19)

Olykor mi is hasonlítunk Gád törzséhez. Túl sok ellenség támad ránk, csapatostul jönnek ellenünk. Sőt pillanatnyilag le is győzhetnek, és ujjonghatnak időleges sikerük felett. Ez csak azt bizonyítja, hogy családi örökségünk első fele igazán a miénk, mert Krisztus népének is vannak ellenségei, mint Gádnak, akik rátámadnak és legyőzik.

Győzelmük fájdalmas a számunkra, és kétségbe is esnénk, ha nem hinnénk az atyai áldás második felében: „de ő a sarkukba mar". „Ha a vége jó, minden jó" - mondja a közmondás, és igazat mond. A háborút nem az első sikerek vagy vereségek döntik el, hanem az, hogy mi történik a végén. Az Úr „a végén" győzelemre juttatja a hitet és az igazságot, és - amint Bunyan János mondja - ez végleges és örök győzelmet jelent, hiszen utána már nem lesz változás.

Addig pedig állhatatosan cselekedjük a jót, és nyugodt bizalommal forduljunk vezérünk, Krisztus felé. Urunk megtanít annak a művészetére, hogyan lehetünk kemények, mint a kovakő, hogy a munkában, vagy a szenvedésben kitarthassunk, míg elmondhatjuk: „elvégeztetett". Halleluja, győztünk! Hiszünk az ígéretnek: „de ő a sarkukba mar!"

Isten csodálatos kegyelme: A MENYEGZŐI RUHA

A KEGYELEM ORSZÁGA 

''És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.'' (Jelenések 19:8)Nagy horderejű az a tanulság, amelyet a menyegzői ruháról szóló példázatból le kell vonnunk. A menyegzői ruha azt a jellemet ábrázolja, amelyet a menyegző minden vendégének viselnie kell. A fehér gyolcs ahogy a Szentírás mondja ''a szenteknek igazságos cselekedetei'' (Jelenések könyve 19:8; Ef 5:27), azaz Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójának. Ősszüleink az ártatlanság fehér palástját viselték, amikor Isten az Édenbe helyezte őket. Tökéletes összhangban éltek Isten akaratával. Végtelen-szeretettel ragaszkodtak mennyei Atyjukhoz. Gyönyörű, lágy fénysugár, Isten fénye takarta be a szent párt. 

De amikor vétkeztek, akkor elszakadtak Istentől, és az őket körülölelő fény eltávozott tőlük. Szégyellve mezítelenségüket, egymáshoz tűzött fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni. Önmagunk számára nem készíthetjük el az igazságosság ruháját, hiszen a próféta ezt mondja: ''Minden. igazságosságunk olyan, mint a tisztátalan és megfertőztetett ruha'' (Ézsaiás könyve64:6).

Semmi nincs bennünk, amivel eltakarhatnánk lelki meztelenségünket. A Menny szövőszékén készült ruhára van szükségünk, amely nem más, mint Krisztus igazságának szeplőtelen palástja. Isten bőségesen gondoskodott arról, hogy kegyelme által tökéletesek lehessünk, és semmivel ne találtassunk híjával, míg Urunk megjelenésére várunk. Készen állsz-e? Magadra öltötted-e a menyegzői ruhát? Ez a ruha sohasem takargat csalást, tisztátalanságot, romlottságot vagy álszenteskedést. Isten szeme rajtad nyugszik. Látja szíved gondolatait és szándékait. Az emberek szeme elől elrejthetjük a bűnünket, de semmit sem rejthetünk el Teremtőnk elől. Tanítsuk meg az ifjúságot és a kisgyermekeket is arra, hogy azt a királyi palástot válasszák maguknak, amelyet a mennyei szövőszéken szőttek, s amely ''tiszta és ragyogó fehér gyolcs.'' (Jelenések könyve 19:8). 

Ezt fogják a Föld szentjei viselni. Ezt a palástot, amely Krisztus feddhetetlen jellemét ábrázolja, ingyen ajánlják fel mindenkinek. Mindazok, akik ezt az öltözetet elfogadják, már itt, e Földön viselhetik is.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Tagadja meg magát

"..te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted... "(Jón 4,2)

Jónás prédikálására Ninive megtért, Isten pedig nem hajtotta végre a kilátásba helyezett ítéletet. Jónás emiatt nagyon megharagudott. Mindenki örül Isten megbocsátó kegyelmének, még az angyalok is a mennyben, csak Jónás háborog, és fenti igénket nem hálával emlegeti, hanem szemrehányást tesz Istennek azért, hogy ő ilyen.

Miért? Mert Jónás megtért ugyan az engedetlenségéből, és elment Ninivébe, de a természete nem változott meg. A neveltetéséből az következik, hogy gyűlöli Ninivét. Az elvei, a maga igaza még mindig elválasztják őt Istentől. Márpedig Isten kezében csak az használható, aki nemcsak egy-egy bűnét hagyja el, hanem új természetet, új szívet is kap.

Sok hívő ember elakad ezen a ponton. Van már közösségük Istennel, kaptak bocsánatot sok bűnükre, de amíg minden tulajdonságukat, az erényeiket is, az elveiket, az igazukat nem teszik oda Isten ítélete alá, nem lesznek örvendező, felszabadult, Istennel mindenben egyetértő emberek, hanem csak duzzogó, ítélkező, keserű keresztények.

Jézus Krisztus ezt mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát" (Mt 16,24). Tehát nemcsak a rossz tulajdonságait, hanem önmagát, az egész Isten nélküli természetét, mert enélkül a szíve még nem lesz az Úré. Lehet, hogy már hisz, de a kínosan precíz vagy bosszantóan rendetlen, indulatos vagy félénk természete akadályozza a szolgálatban. Mint Jónást is.

Ezért Jézus húsvét után Pétertől csak ezt kérdezte: Szeretsz-e engem? Mert ha a szíve egészen az Úré, ha szereti őt teljes szívéből és lelkéből, akkor lesz a szolgálata erőteljes, örömteli, akkor nem vád, hanem magasztalás lesz az ajkán: te kegyelmes és irgalmas Isten vagy.

Mit őrzök még a régi természetemből, esetleg keresztény mázzal bevonva?

Napi áhítat: Aki ma is életet ad

Hét témája: Az anyaság kihívásai

1Kir 17,8–24                                             

Amikor a legsötétebb az éjszaka, akkor van legközelebb a hajnal!

„Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által. Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház tulajdonosának a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett. Az asszony így szólt Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat? Ő ezt mondta neki: Add ide a fiadat! És elvette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette. Majd az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Istenem, URam! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?! Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott az ÚRhoz: Istenem, URam! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe! Az ÚR meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!”

Magyarázat

Messze járunk a lényegtől, ha azon akadunk fenn, hogy lehetett Illés ennyire udvariatlan, amikor azt kérte, hogy először neki adjon ennivalót az özvegy, ő és fia csak ezután egyen. Nem erről szól a történet, hanem valami sokkal többről…
Ez az özvegyasszony – sok mai kortársához hasonlóan – összetört szívvel, kihűlt reményekkel éldegélt. Isten azonban látta őt, és a rendelt időben küldte a szolgáját.
A dráma bonyolódott, és mindennek a tetejében utolsó mentsvára, fia is meghalt. Az asszony ekkor teljesen érthető módon összetört, kiborult és végre hangot is adott évek óta magába lenyomott fájdalmának. Kiömlött belőle a szomorúság.
Illés is egyszerű (de használható) eszközként hangot adott kétségének, majd elmondott egy rövid, velős, őszinte imádságot, amire válaszolt Isten. Az az Isten, aki teremtette őket, az az Isten, aki mindent kézben tart, és aki tud élettel megajándékozni. Fizikai és szellemi élettel is!
Pont most telefonált egy édesanya, akivel sokat aggódtunk közösen fiáért. Sokat imádkoztunk, erőlködtünk, küzdöttünk fiáért. Aztán Isten egyszer csak rátekintett, és elkezdett a szívében dolgozni. Hívott, hogy fia döntött Jézus mellett. Isten magához szeretgette és felnyitotta a szemét. Ezt mi nem tudtuk elérni, de Megváltója igen. Körülbelül úgy örülhetett a sareptai asszony régen, mint Betti ma. Isten ma is cselekszik és velünk örül!
(Floch Gábor Barnabás)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Íme, én veletek vagyok minden napon.” (Máté 28,20)

Az nagyon jó, hogy van Valaki, aki mindig ugyan az marad és mindenkor nálunk és velünk van. Jó az, hogy az élet tengerének hatalmas hullámai között van egy mozdíthatatlan szikla. Ó lelkem, ne csüngjön szíved a múlandó kincseken, melyeket a rozsda és moly megemészt, hanem azon függj teljes lelkeddel, aki örökké hű marad hozzád. Ne építsd házadat a csalódással teli világ változékony futóhomokjára, hanem erre a sziklára helyezd reményed, mely a zúgó árvíz és a hatalmasan hullámzó vizek áradata közepén is nyugodtan és mozdíthatatlanul áll. Én lelkem, kényszerítlek téged, ebbe az egyetlen biztos kincstárba rejtsd el kincseidet. Gyöngyékszereidet ott tartsd, ahol azt soha de soha el nem veszítheted. Bízz teljes tehetségeddel Krisztusban, ajándékozd meg személyét osztatlan szereteteddel, érdemébe vesd minden reményedet, mindenható vérére helyezd minden bizalmadat, a Vele való társalgásban keresd minden gyönyörűségedet és örömödet. Akkor kinevetheted a veszélyt és gúnyolhatod a bajt, semmiféle veszedelem sem érhet téged. Gondold meg, hogy e világ vigalomkertjében egymás után minden virág elhervad s eljön az idő, amikor abból nem marad egyéb semmi, mint a sötét hideg föld. A halál fekete leple hamarosan kioltja életed világosságát. Ó, mily kedves lesz az majd, amikor gyertyácskád kialszik, a nap ragyog fel neked! Nemsokára hömpölyög a fekete ár, te közötted és aközött amid van. Annak add szívedet, aki soha sem hagy el; arra bízd magadat, aki veled megy a fekete halál áradó folyamán keresztül és téged biztosan az égi parthoz vezet, ahol Vele lakhatsz örökké a mennyei hajlékokban! Menj, fájdalomnak szomorú gyermeke és mondd el ennek a barátnak minden bajodat, aki jobban szeret és erősebben áll melletted, mint saját testvéred. Vesd arra minden gondodat, aki tőled soha nem lesz elvéve, aki téged soha nem hagy el, aki nem engedi meg soha, hogy Őt elhagyd, mert „Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz és mindörökké ugyanaz marad”. „Íme, én veletek vagyok minden napon”, ez elég lelkemnek, ha mindenki el is hagy.




„Szívemnek kedves vendége,
Jöjj, örömmel fogadlak”.

Dicsőítések-Mert mint leszáll az eső

Mert mint leszáll az eső
És a hó az égből
És oda vissza nem tér
Hanem megöntözi a földet

És termővé és gyümölcsözővé
Teszi azt
És magot ád a magvetőnek
És kenyeret az éhezőnek

Így lesz az én beszédem
Amely számból kimegy
Nem tér hozzám üresen
Hanem megcselekszi, amit akarok
És szerencsés lesz ott
Ahová küldöttem

Mert mint leszáll az eső
És a hó az égből
És oda vissza nem tér
Hanem megöntözi a földet

És termővé és gyümölcsözővé
Teszi azt
És magot ád a magvetőnek
És kenyeret az éhezőnek

Így lesz az én beszédem
Amely számból kimegy
Nem tér hozzám üresen
Hanem megcselekszi, amit akarok
És szerencsés lesz ott
Ahová küldöttem

Mert mint leszáll az eső
És a hó az égből
És oda vissza nem tér
Hanem megöntözi a földet

És termővé és gyümölcsözővé
Teszi azt
És magot ád a magvetőnek
És kenyeret az éhezőnek

Így lesz az én beszédem
Amely számból kimegy
Nem tér hozzám üresen
Hanem megcselekszi, amit akarok
És szerencsés lesz ott
Ahová küldöttem...

Köszöntünk Szent Szellem!: LÉLEKBEN JÁRÓ GYERMEKEK

A SZENTLÉLEK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN:
A MEGVÁLTÓ HATALOM

"Szűlt az asszony fiat, és nevezte annak nevét Sámsonnak, és felnevekedett a gyermek, és megáldotta öt az Úr. És kezdte az Úrnak Lelke őt indítani a Dán táborában, Czóra és Estháol között." (Bír 13:24-25)

Mennyire is fiatal a gyerek ahhoz, hogy betöltse a Szentlélek az életét? Ezernyolcszáz ember gyűlt össze a brazíliai Hortolandiában lévő adventista egyetem kampuszán lévő csodaszép imaházban. Az összejövetel vége felé előrehívtam a hat mikrofonhoz mindazokat, akik aktívan szerettek volna részt venni egy különleges imádságban. Sok-sok szívbéli ima hangzott ott el, de egyik sem érintett meg annyira, mint egy 8-9 éves kislánynak a könyörgése, aki olyan hévvel kezdett el szólni, hogy abból egyértelműen a Szentlélek jelenlétének megnyilvánulása érződött ki. Imádkozott az ott jelenlévőkért és édesapja megtéréséért is, aki még nem adta át az életét Jézusnak. Később tudomásomra jutott, hogy az apát annyira mélyen megindította lánya imája, hogy később a döntésre hívásnál előrejött, és teljesen átadta magát Jézus Krisztusnak.
A Szentlélek, aki "indította" Sámsont, késztetni tudja még a nyolcéves brazil kislánynál fiatalabb gyerekeket is. Egy oregoni szeminárium alkalmával egy négyéves kisfiú jött előre a mikrofonhoz, hogy imádkozzon. Édesapját is magával húzta, és miközben ezt a kisgyermeket hallgattam, tudtam, hogy a Szentlélek használja őt arra, hogy Isten jelenlétébe vezessen el bennünket.
Valószínű, hogy Keresztelő Jánost már születése előtt betöltötte a Szentlélek (Lukács evangéliuma 1:15). A meg nem született baba örömében megmozdult anyja méhében, amikor Jézus a közelében volt. Mindez a Megváltó születése előtt mintegy hat hónappal történt. Imádkozz ma a gyermekekért, a kisbabákért, sőt, a meg nem született magzatokért is, hogy őket is töltse be a Szentlélek!

Imádság a mai napra:
"Uram, nincs olyan fiatal élet, amelyet ne tudnál betölteni a te Szentlelkeddel. Ma a nagyon kicsikért imádkozom, hogy repesve örüljenek Lelked által, és felhasználhasd őket arra, hogy valamilyen módon szolgáljanak feléd.""
Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli gyöngyszemek: Énok, Isten fia, az Atyával járt

„És mivel Énók Istennel járt, eltűnt, mert Isten magához vette.” (1Móz 5:24)

Énokról olvassuk, hogy hatvanöt éves volt, mikor fia született. Ezután háromszáz évig Istennel járt… Első fia születése után Énokh magasabb rendű tapasztalatot szerzett; még közelebbi kapcsolatba került Istennel. Még teljesebben értette meg saját kötelezettségeit és felelősségét, amelyek rá mint Isten gyermekére hárultak.

Énok igaz élete éles ellentétben állt a körülötte élő gonoszok életével. Istenfélelme, tisztasága, tántoríthatatlan becsületessége Istennel járásának eredménye volt, míg a világ gonoszsága annak következménye volt, hogy az emberiség megtévesztőjének nyomdokain jártak. Soha nem volt még és nem is lesz olyan kor, melyben az erkölcsi sötétség olyan sűrű lenne, mint Énok idején volt, aki ennek közepette is feddhetetlenül igaz életet élt.

Énokh tevékeny, dolgos élete közepette is fenntartotta Istennel való bensőséges kapcsolatát. Minél kiterjedtebb és sürgetőbb volt munkája, annál kitartóbbak és komolyabbak voltak imái… Miután bizonyos időt az emberek között töltött tanítása és példája által munkálkodva értük, visszavonult magányába, mert olyan mennyei ismereteket éhezett és szomjazott, melyekben csupán Isten részesítheti az embert. Az Istennel való érintkezés révén Énokh mindinkább átalakult Isten képmására. Arcáról szent fény sugárzott, az a fény, amely Jézus arcát is beragyogta. Amikor Istennel töltött együttléte után embertársai közé ment, még az istentelenek is szent félelemmel tekintettek arcára, melyről a menny dicsősége áradt.

Nekünk is Istennel kell járnunk. Ha ezt tesszük, arcunkat az ő jelenléte világosságának fénye ragyogja be, és amikor egymással találkozunk, az Ő hatalmáról fogunk beszélni, mondván: Dicsőség az Úrnak! Jó az Úr, és jóságos az Úr beszéde hozzánk…

Azok fognak elváltozni az idők végén, akik a földön Istennel jártak. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1087.)

Reggeli dicséret:Kincs, ami nem megvásárolható

"Az igaz házában nagy kincs van, a bűnösnek pedig jövedelme okozza a vesztét." -Példabeszédek könyve 15:6

Pénzzel sok mindent elérhetsz.
Vehetsz házat, de otthont nem.
Vehetsz ágyat, de álmot nem.
Vehetsz szexet, de szerelmet nem.
Vehetsz könyvet, de tudást nem.
Vehetsz órát, de időt nem.
Vehetsz cimborát, de barátot nem.
Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem.
Megfizetheted az orvost, de az egészséget nem.

Az igazi érték, amiért érdemes élni ezen a bolygón, az a kapcsolatokban rejlik: kapcsolat Istennel, kapcsolat az emberekkel. Aki ezt megérti, annak házában nagy kincs van. Ha te rendelkezel ezzel, adjál belőle ma másoknak is!

Bejegyezte: Árvai Tamás

Zsoltárok könyve 105. rész

1. Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
2. Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
3. Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4. Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
5. Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
6. Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
7. Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
8. Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9. A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
10. És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11. Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12. Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
13. És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14. Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
15. Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16. Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17. Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18. A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19. Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20. Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21. Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22. Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23. És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24. És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25. Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26. Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27. Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28. Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29. Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30. Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31. Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32. Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33. És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34. Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35. És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36. És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37. És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38. Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39. Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40. Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41. Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42. Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43. Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44. És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45. Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!

3.rész-Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-3.rész

,,Én azonban, és az én házam az Úrnak szolgálunk.-Józs 24,15

Boldogok az ilyen Józsué-házak!

Már ha a küszöböt átlépi az ember, megérez valamit a ház békességéből. Olyan titok ez, amit emberi szem nem láthat. Az ilyen ház Isten angyalainak oltalma alatt áll.

"Nem illet téged veszedelem, és csapás sem közelget sátorodhoz, mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged..." (Zsolt 91,10-11)

Ma is érvényes az Ige szava: "Avagy nem szolgáló lelkek-é az angyalok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az idvességet"? (Zsid 1,14)

A szegény Lázárt angyalok vitték Ábrahám kebelébe.

Vajon ma nem vezethetnek haza ezek a hűséges szolgák?

Tersteegen halálánál az volt a jelenlévők érzése, hogy a szoba tele van Isten angyalaival.

Igen, a "Józsué-házakból" olyan béke árad ki, amit a világban nem talál az ember. Ezeknek a házaknak vonzóerejük van, vonzzák a békesség fiait, azokat, akik ilyenek szeretnének lenni. Es még egy: ezekben Isten lakik, s oltalmazza őket a Sátán hatalmával és csalárdságával szemben.

Dávid Saul gyilkos haragja elöl Sámuel házába menekül. Saul követeket küld oda, hogy Dávidot fogják el. Az történik azonban, hogy Isten Lelke megragadja ezeket, és prófétálnak. A szolgák második és harmadik küldöttsége is így jár.

Ekkor Saul maga indul el Sámuel házába, hogy Dávidot megölje.
Isten Lelke azonban őt is megragadja, úgy, hogy a földre esik, és ő is prófétál.
Boldogok a Józsué-házak!

Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok!

Varga László: Isten asztaláról

"Zákeus... ma a te házadban kell megszállnom... Zákeus... ezt mondta az Úrnak:Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." -Lukács 19,1-10

Olvassuk el az egész történetet! Zákeus, az aljas, rabló, mindenki által utált vámszedő boldog, hogy Jézus megszólította, és nála akar megszállni. Jézus elmegy hozzá, de Zákeus megtorpan, érzi: a rablott bútorok között nem adhat szállást a Mesternek. Megérti, hogy van, ami fontosabb, nagyobb érték minden összerabolt vagyonánál, odadobja az egészet, hogy tiszta házba fogadhassa be Urát. Testvérem, te is kéred az Urat, várod, hogy jöjjön és áldja meg hajlékodat, életedet. Van, ahová befogadd? Te várod, hogy Ő lépjen feléd, s Ő várja, hogy te lépj Őfelé. Nem lehetsz olyan bűnös, hogy ne menne be hozzád, meg is szólít, meg is akar áldani, de a következő lépés a tied. El kell mondanod Zákeus szavait: "Uram, amit raboltam, amit bűnösen szereztem, pénzt, rangot, tisztességet, leteszem a lábad elé, új életet akarok élni" - s már Urává vált az életednek, és "üdvössége lett a te házadnak".

Krisztusom, Téged várlak. Életem sok nyomorúsága, bűneim terhe, magányosságom, sok szégyenkezésem, gyűlölőim átka, akiknek talán igaza van - mennyi terhe lelkemnek. Sivár, szomorú életem vágyik a tisztaságra, tiszta családra, tiszta örömökre, tiszta emberi kapcsolatokra, tiszta, jókedvű nevetésre hozzám találó barátokkal, jó lelkiismerettel végzett, eredményes munkára, munkatársaim megérdemelt megbecsülésére. Erre vágyom, talán titokban, magamnak se ismerve be, hogy ez mennyire hiányzik.

Köszönöm, hogy kelted bennem ezeket a vágyakat, mert meg akarsz áldani. Megvan bennem a vágy a megtisztulásra, de nem tudom, hogy a véghezviteléhez lesz-e elég erőm.
Köszönöm, hogy elfogadsz, bármilyen vagyok. Tisztíts meg engem, adj erőt, hogy el tudjam fogadni tisztító hatalmadat! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KÉTSZER TIZENKETTŐ

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 21,9-14 

9 És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: "Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét". 

10 Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá. 

11 Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz, 

12 fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: 

13 keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu. 

14 A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

"Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt."
(ApCsel 1,26)

Mialatt a tanítványok Jeruzsálemben várakoztak, az Úr mennybemenetele után és a Szentlélek eljövetele előtt, választottak egy apostolt, hogy elfoglalja az áruló Júdás helyét.
Sok bibliai tudós kritizálja a tanítványokat ezért a tettért. Keresztyének, akik úgy vélik, vannak jobb módjai is Isten akarata kifürkészésének fontos dolgokban, helytelenítik az apostolok sorsvetési módszerét. Nagyon sok kritikus azt mondja, hogy Isten nem hagyta jóvá Mátyás megválasztását, és hogy maga Isten Pált választotta ki a tizenkettedik apostolnak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Pál soha nem számította magát a "tizenkettő" közé, ámbár ahhoz ragaszkodott, hogy Isten apostollá választotta ki őt (1Kor 15,5-9). 

Annyi bizonyos, hogy a Szentírás semmiféle alapot nem szolgáltat arra, hogy elítéljük az apostolok akcióját a létszám-kiegészítést illetően.
Az Úr elhagyta őket, a Lélek pedig még nem jött el. E tíz nap alatt a tanítványok két dolgot tettek: kitartottak az imádkozásban, és jelét adták hitüknek azzal, hogy megválasztották Mátyást. Bíztak abban, hogy Uruk befejezi munkáját, hogy "felállítja Dávid sátorát." Hogy újból helyreállítja népét, Izráelt. Nemcsak hogy bíztak abban, hogy Jézus befejezi munkáját, hanem kezdték is érteni szerepüket Krisztus munkájában. Most már világos lett előttük, miért kellett hogy tizenketten legyenek. Isten népe tizenkét törzsre alapult, tizenkét apostolra épül fel újra, akiket a Messiás jelölt ki.
Most itt vannak készen, várakozva arra, aki fel fogja építeni Jeruzsálemet megbízható ígérete szerint.
A Jel 21-ben látomásban megjelenik előttünk Krisztus Lelkének befejezett munkája: Jeruzsálem ragyogó szépsége. Izráel tizenkét fiának neve ott van a kapukon, és a tizenkét apostol neve van az alapköveken.
Az apostolokéhoz hasonló hittel és türelmetlenséggel foglaljuk el mi is kijelölt helyünket Isten programjában, folyton imádkozva: "Urunk és Építőnk, siess a munkával!"

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-KEZDEMÉNYEZZ!

"A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet" (2Pt 1,5)

"Ragasszatok mellé": ez azt jelenti, hogy valamit nekünk is kell tennünk. Veszélyben forgunk, ha elfelejtjük, hogy mi nem tudjuk megtenni azt, amit Isten tesz, és Isten nem teszi meg azt, amit mi megtehetünk. Sem megváltani, sem megszentelni nem tudjuk magunkat, ezt Isten teszi! De a jó szokásokat és a jellemet nem Isten adja, nem Ő járat helyes úton. Mindezt nekünk kell tennünk.

Ki kell dolgoznunk azt a szabadítást, amit Isten munkált ki bennünk. "Ragassz mellé" azt jelenti, hogy mindinkább szokásunk lesz megtenni a dolgokat, ez pedig eleinte nehéz. A kezdeményezést megragadni azt jelenti: nekikezdünk és tájékozódunk azon az úton, amin járnunk kell. 

Vigyázz, ne érdeklődj az út felől, amikor úgyis jól ismered! Kezdd el, hagyd abba a habozást, tedd meg az első lépést! Légy határozott; amikor Isten beszél, azonnal tedd meg hitből, amit mondott, elhatározásaidat ne mérlegeld tovább! Amikor ingadozol, ha Isten valamit rád bízott, kegyelmi állapotod is veszélyben forog. Te magad ragadd meg a kezdeményezést, erős akarattal tedd meg most az első lépést és tedd lehetetlenné a visszafordulást! Égesd fel a hidakat magad mögött! 

"Meg akarom írni ezt a levelet", "ki akarom fizetni ezt az adósságot!" Tedd a dolgokat elkerülhetetlenné! 

Meg kell szoknunk, hogy Istenre figyeljünk! Olyan állapotba kell jutnunk, hogy megértsük, mit mond Ő. Amikor aztán jön a válság, ösztönszerűen Istenhez fordulunk, mert már kialakult bennünk ez a szokás. Ott kell kezdeményeznünk, ahol vagyunk, nem ahol nem vagyunk.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Minden újjá lett

"Ezért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint. Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. "  (2 Kor 5, 16-17)

Aki Krisztust szereti, őneki él. S mivel a régi dolgok elmúltak és minden újjá lett, nem ismerünk többé senkit "test szerint". Mit jelent ez? Az emberekkel való kapcsolatainkban többé nem a "test" a mérvadó. A test a mi örökölt természetünk, melyet önző voltunk teljesen átjárt és megmérgezett. Mindaddig, amíg életünk meg nem újul, mi csak azt nézzük az emberekben, hogy kellemesek-e számunkra s kapunk-e tőlük valamit. Megfordul a dolog, mihelyt Jézus Krisztusba plántáltatunk és benne új emberré válunk. Most már azt kérdezzük magunkban, hogy mit tehetünk másokért? Mivel használhatnánk nekik? Többé nem megyünk el részvétlenül a másik ember mellett, hanem a szeretet szemével nézzük őt. Úgy látom a másikat, mint akiért ugyancsak meghalt Krisztus. Többé nem azt nézem, hogy mi az állása, milyen a külseje vagy magaviselete és nem tart vissza az sem, hogy gyámoltalan vagy unalmas ember.

Bizonyos emberek iránt érzett rokonszenvünk vagy ellenszenvünk a "testből" ered. Az új ember azzal a szeretettel van mások iránt, mint Jézus volt. Őneki sem voltak kedvencei és kivételezettjei, mindenki felé nyitott szívvel volt. Az újjászületett ember úgy nézi a többieket, mint Krisztusban való felebarátait és eltekint azoktól a dolgoktól, melyek elválasztólag vagy taszítótag hatnak. Mindenkivel együtt tud érezni s mindenkit szeretne Jézushoz vinni, hogy azok is olyan boldogok lehessenek, mint ő. Jézus többi tanítványai mind testvéreink, még ha van is bennük egy és más, amit nem találunk kellemesnek bennük.

A megvilágosodott ember felismeri másokban is Jézus munkáját. Nem vonul vissza és nem saját ízlése szerint válogatja meg saját társaságát. Szeretettel segít és szolgál a másik felé. A régi természet megszűnt, mégpedig egyszerre.

Az ember nem lassanként javul meg. Aki erre vár, menthetetlenül a régi marad. Ha pedig saját magunkat akarjuk megjavítani, a tapasztalat szerint még rosszabbá válunk. Minél gyökeresebben akarjuk a gonoszt kiirtani, annál jobban megerősödik. Ha azonban hitben a Megváltóra bízzuk magunkat, egyszerre jön létre a változás és nem részletenként. Hiszen meghalásról és születésről van szó és egyik sem történik apránként. Minden újjá lett s ennek az újnak kell minden tekintetben alakot öltenie.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Csak Istent féljed!

"Ezért bizakodva mondjuk: 'Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?'" (Zsid 13,6).

Mivel Isten soha el nem hagy, sem el nem távozik tőlünk, legyünk elégedettek azzal, amink van. Mivel az Úr a miénk, sohasem maradunk barát, kincs és otthon nélkül. Töltsön el ez a bizonyosság azzal az érzéssel, hogy nem élünk az emberektől való függőségben. Mivel ilyen nagy pártfogónk van, nem kell alázatoskodnunk embertársaink előtt. Legyünk bátrak a szólásra, és ne féljünk az ellenérvektől.

Aki Istent féli, annak senki és semmi mástól nem kell félnie. Olyan mély tiszteletet kell éreznünk az élő Úr iránt, hogy még a legvadabb fenyegetés se váltson ki belőlünk nagyobb hatást, mint a szél zúgása. Az emberek ma sem árthatnak nekünk többet, mint abban a korban, amikor az apostol ezt az igeverset leírta. A kínpad és máglya már nincs divatban, senkit sem égetnek meg a hitéért. A tévtanítók gúnyolódásán és dühösködésén pedig ne csodálkozzunk, hiszen e világ emberei nem szerethetik a tiszta mennyei tanítást. Mit tegyünk tehát? Tűrjük el a világ haragját, nem árthat az nekünk. Isten a segítségünk, legyünk bátrak, és ha a világ dühöng, ám tegye, mi nem félünk tőle!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A megtérés mozdulatai

"Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg." (Jón 3,10)

Mi mutatta azt, hogy Ninive lakói komolyan vették Isten igéjét?

1. A király felkelt trónjáról, és hamuba ült. Mi nagyon szeretünk parancsolni, uralkodni. A megtérés biztos jele, amikor valaki megalázza magát a mindenható Isten előtt, és önként átadja az uralmat neki. Mostantól az ő akarata érvényesüljön, mintegy átadja a trónt az Úrnak. Ahogyan Pál apostol tette: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

2. Levette díszruháját, és zsákruhát öltött magára. Ez volt a bűnbánat jele. A díszruha sok mindent eltakar, és benne szebbnek, jobbnak látszunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Isten gyermeke nem akar rejtegetni többé semmit, világosságra hozza bűneit, és elválik azoktól. És nem akar látszani sem, hanem őszinte, egyenes életet élni. Erre a bűnbánatra és bűnvallásra a Szentlélek segít el bennünket az ige által.

3. „Kiáltsanak teljes erővel Istenhez, talán megszán, és nem veszünk el." Nem mentegetőznek, és nem vádolnak senkit, hanem kegyelemért könyörögnek. A „talán megszán" pedig arra utal, hogy nem természetes a kegyelem, az lenne magától értetődő, ha Isten ítélete sújtana le rájuk.

A magunk megalázása és az őszinte, konkrét bűnvallás, a bűnök elhagyása, és egyedül az Isten kegyelmében való reménykedés - ezek a megtérés mozdulatai. 

Aki így leszáll a maga csinálta trónusról, azt Jézus maga mellé ülteti majd az ő trónjára. 

Aki leveti díszruháját, kap tőle fehér ruhát (bocsánatot). És aki hittel kiált kegyelemért, annak ő ezt ígéri: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom." (Ézs 65,24)

Maranatha: JÖN A KIRÁLY- Egy jobb és nemesebb út

„Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni! Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.” (Ésa 1,16–17) 

„Tudatlanság, élvezetvágy, bűnös szokások, megrontott test, lélek, értelem – a világot erkölcsi bélpoklosság pusztítja, a halálos erkölcsi romlás tízezreket semmisít meg.

Sokan bűnbe süllyedtek. Sokakat kétségbeesés gyötör. Szenvedés, nélkülözés, hitetlenség nehezedik rájuk. Testi-lelki betegségeikre vigasztalást keresnek, Sátán pedig arra kísérti őket, hogy élvezetekbe, mámorba merüljenek, mert ezáltal romlásba és halálba kergetheti őket. Sodoma tiltott gyümölcseit kínálja fel nekik is, amelyek teljesen tönkreteszik őket.

A világban mindenütt erkölcstelenség uralkodik. Korunk bűne a kicsapongás… Az erény és igaz jóság kedvelői szinte elcsüggednek a bűn vakmerősége, ereje és terjedése miatt. A sokasodó gonoszság nem csupán a hitetlenekre jellemző. Bárcsak így lenne, de nem így van. Sok férfi és nő, akik Krisztust vallják vezetőjüknek, bűnben élnek. Egyesek, akik hirdetik, hogy várják Krisztus megjelenését, nincsenek jobban felkészülve erre az eseményre, mint maga Sátán. Nem tisztítják meg magukat minden szennytől. Oly sokáig szolgáltak vágyaiknak, hogy számukra természetessé vált gondolataik tisztátalansága és képzeletük romlottsága. Amilyen lehetetlen, hogy a Niagara visszafelé folyjon, éppúgy lehetetlen az ilyen emberek számára, hogy elméjük tiszta és szent dolgoknál időzzön. Minden kereszténynek meg kell tanulnia, hogy fékezze szenvedélyeit, és tiszta elvek uralják életét.

Ha bujaság, tisztátalanság, házasságtörés, bűntény és gyilkosság tapasztalható azok között, akik nem ismerik az igazságot, és visszautasítják, hogy Isten Igéjének elvei szerint éljenek, akkor mennyire fontos, hogy Krisztus követői szoros szövetségben legyenek Istennel és angyalaival, s egy jobb, nemesebb, értékesebb utat mutassanak az embereknek! 

Mennyire fontos, hogy tisztaságuk által éles ellentétben álljanak azokkal, akiket alantas szenvedélyek uralnak.” (Boldog otthon, 278–279. o.; Evangelizálás, 265. o.) 

Napi áhítat: Otthonunk mint védelmező kosár

Hét témája: Az anyaság kihívásai

2Móz 2

A megkapás-elengedés művészete.

Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette. De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és kihozatta azt. Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. A kisfiú nénje pedig ezt mondta a fáraó leányának: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket? A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. Vidd magaddal ezt a gyermeket, mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd! Megadom jutalmadat. Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. Amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki. Abban az időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment atyjafiaihoz, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit ver az ő atyjafiai közül. Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Másnap is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat? Az így szólt: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan az egyiptomit megölted? Mózes megijedt, és ezt mondta: Bizony kitudódott a dolog. A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette Mózest. De Mózes elmenekült a fáraó elől. Midján földjén állapodott meg, és leült ott egy kútnál. Midján papjának volt hét leánya, akik odajöttek vizet meríteni és a vályúkat megtölteni, hogy megitassák apjuk juhait. De pásztorok is jöttek oda, és elkergették őket. Ekkor fölállt Mózes, segítségükre sietett, és megitatta juhaikat. Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuélhez, az megkérdezte: Hogy-hogy ma ilyen korán megjöttetek? Egy egyiptomi férfi védett meg bennünket a pásztoroktól – felelték. Sőt még vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat. Akkor ezt mondta a lányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk! Mózes jónak látta, hogy ott maradjon annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta lányát, Cippórát. Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte el, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön. Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez. Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.

Magyarázat

Mózes édesanyja fogta gyermekét, betette egy kosárba… Feleségem egész éjjel fenn volt két lázas gyermekünk mellett, és vigyázott rájuk, majd betette őket az autóba, és elvitte őket az orvoshoz, miközben én írom ezeket a sorokat.
Hadd köszönjem meg itt és most férfitársaim nevében nektek, kedves édesanyák, a ti anyai szíveteket! Először is azt, hogy vállaltok és megajándékoztok gyermekkel minket. Ez ma egyre kevésbé természetes. Sose volt még ilyen kor, mint a mai, amikor ilyen nehéz volt egy gyermeknek megszületnie, amikor ennyire féltek a gyermekvállalástól. Az akkori Egyiptom sem volt valami családbarát, Mózes szülei mégis vállalták őt. Tudták őt elengedni is (micsoda erő kellett rátenni gyermeküket a krokodiloktól hemzsegő folyóra), és vissza is kapták őt. (Istennek van humora, még pénzt is kaptak a fáraótól, hogy neveljék saját gyermeküket.) Aztán újra el kellett engedniük, hogy betöltse fiuk a küldetését.
Nem várom azt, amikor ki fognak „repülni” gyermekeink. De már most készülök rá, hogy el tudjam/tudjuk engedni őket, viszont addig is, a rendelt időben szeretnék mellettük lenni, és segíteni őket a legjobb tudásom szerint.
Legyen védelmező „kosár” az otthonunk, ahol szeretettel, megbecsüléssel és élettel találkoznak gyermekeink! Ahol fel tudnak készülni személyes küldetésükre.
(Floch Gábor Barnabás)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül.” - (1 Korintus 15,20)

A keresztyénség egész lényege azon a tényen nyugszik, hogy „Krisztus feltámadt a halottak közül”, mert „ha Krisztus nem támadt volna fel, hiábavaló lenne a mi prédikálásunk, hiábavaló a ti hitetek is: még a bűneitekben vagytok”. Krisztus istenségének legszilárdabb megerősítése az Ő feltámadásában rejlik, mert „a Szentlélek bebizonyította, hogy Ő Isten Fia, miután feltámadt a halálból”. Nem volna ésszerűtlen, ha istenségét kétségbe vonnánk, ha nem támadt volna fel. Ezen kívül feltámadásától függ uralma is, mert „Krisztus azért halt meg, támadt fel és elevenedett meg újból, hogy élőknek és holtaknak bírája legyen”. Továbbá az újszövetség dicső áldása, tudniillik a mi igazolásunk, szintén szorosan összefügg Krisztusnak azzal a diadalával, melyet a halál és sír fölött aratott. „Mert megöletett a mi bűneinkért és feltámadott a mi megigazulásunkért”. Sőt még több, újjászületésünk is összefüggésben van feltámadásával, mert az Isten „az Ő nagy irgalmasságából újjá szült minket az élő reménységre, a Jézus Krisztusnak halálból való feltámadása által”. S mindenek fölött bizonyos az, hogy Krisztus eljövetelekor való feltámadásunk is ezen az alapon nyugszik, mert „ha annak lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Krisztust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által”. Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor mi sem támadunk fel; hogyha pedig feltámadt, akkor azok sem vesztek el, akik elaludtak, hanem majd testükben meg fogják látni Istent. A feltámadás ezüstzsinórja végighúzódik a hívők összes áldásos élményein, az újjászületéstől kezdve, egészen a feltámadásig, és az egészet összefoglalja egybe. Milyen fontosnak kell tehát lelkük előtt lenni az üdvösség nagy tényének és nagy örömmel örvendezni azon, hogy minden kétségen kívül megáll ez az igazság: „A Krisztus feltámadt a halálból és azoknak, akik elaludtak, első zsengéje lett. A Krisztusban mindnyájan megelevenednek”.

Köszöntünk Szent Szellem!: GYŐZELEMBŐL VERESÉGBE

"Jeftén pedig lőn az Úrnak Lelke, és általment Gileádon és Manassén, és általment Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen." (Bír 11:29)

Az ószövetségi Jefte története a Biblia sok olvasója előtt megkérdőjelezi azt a szépen felépített, magasztos elképzelést arról, amely azokról a férfiakról és nőkről alakult ki, akiket Isten Lelke fel tud használni népe szabadítására. Jefte, egy parázna nő fia lezüllött emberekből álló csapatot vezetett, és végül - így értik sokan - feláldozta égőáldozatként egyetlen gyermekét. Miként lehetséges - kérdezik -, hogy lányának feláldozása azután történt, hogy Jeftét betöltötte a Szentlélek?
Kétségtelen, hogy ez a történet azt illusztrálja, milyen veszélyes bukott emberi természetünk nem feltétlen helyes impulzusait követni, még ha azok bármennyire lelkinek tűnnek is. Habár Isten Lelke betöltötte Jeftét, és győzelemre vezette seregét a hatalmas ammonita túlerővel szemben, nem gondolta végig a sebtében kimondott fogadalmát. Amikor azonban meglátta csinos hajadon leányát dobokkal táncolni a ház előtt, túláradó öröme bizonyára ólomsúlyú bánattá változott. Isten azonban semmiképpen nem hagyhatta volna jóvá egy fiatal élet értelmetlen kioltását. Bár apa és lánya gyászolt ezután két hónapig, de mindez nem egy emberáldozat okozta bánat volt. Jefte lánya ugyanis - vállalva az apja fogadalmának következményeit - "elsiratta a leányságát a hegyek között" és ezt követően "nem élt férfival" (Bír 11:38-39), az élete hátralevő részét egyedülálló nőként töltötte Isten szolgálatában.

Erre az áldozathozatalra tekintettel alakult ki a szokás, hogy "évről évre elmentek Izrael leányai, és megénekelték a gileádi Jefte leányát, évente négy napig" (11:40).
Eltűnődhetünk azon, vajon miért hagyta az Úr, hogy ilyen történetek belekerüljenek a Bibliába. Talán azért, hogy álljanak előttünk figyelmeztetésként! Bár a Szentlélek hatalmasan tudja használni bárkinek az életét, aki nyitott az Örökkévaló akarata előtt, ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az adott személy ne tenne olyat, ami - akaratán kívül - ne befolyásolhatná akár nem kívánt irányba is mások életét. Szolgáljon mindez tanulságként számunkra! Ismerjük el, mekkora szükségünk van arra, hogy mindig Jézus közelében maradjunk és vele együtt döntsünk életünk minden kérdésében!

Imádság a mai napra:
"Uram, segíts elkerülni, hogy a pillanat hatása alatt hozzak döntéseket, amelyeknek másokra nézve akár nem kívánt következményük is lehet! Bárcsak vezetne engem is a Te Lelked, miközben imádkozom, és elfogadom tanácsaidat Igédből és a tapasztaltabb személyektől! Hadd járjak az igazság és becsület útjain!"

Reggeli gyöngyszemek:Közel van mindenkihez, aki hívja Őt

„Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja őt, mindenkihez, aki hűséggel hívja őt.” (Zsolt 145:18)

Isten örül, amikor arcunkat az Igazság Napja felé fordítjuk…Amikor bajban és szorongattatásban vagyunk, az Úr közel van, és megparancsolja, hogy minden gondunkat őreá vessük, mert néki gondja van ránk…

Minden szenvedő gyermekéhez közel jön. Ő lesz menedékük a veszedelem idején. Szomorúságukban örömet és vigasztalást nyújt nekik. Vajon elforduljunk Megváltónktól, az élő vizek forrásától, hogy repedezett kutakat ássunk, melyek nem tartják a vizet? Amikor veszedelem közeleg, azoknál keressünk segítséget, akik ugyanolyan gyengék, mint mi, vagy Ahhoz meneküljünk, akinek van hatalma megmenteni minket? Karjait szélesre tárja, és kegyelmesen szól hozzánk: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és én nyugodalmat adok néktek…”

Nem Isten roppant hatalma és mérhetetlen Fensége lesz az, ami elnémítja a szeretetét elutasítók és az iránta engedetlenek mentegetőzését. Szeretete, együttérzése és hosszútűrése lesz az, ami tanúskodik azok ellen, akik nem szánják oda életüket a szolgálatra. Akik teljes szívükkel, lelkükkel és elméjükkel Istenhez fordulnak, zavartalan biztonságra lelnek nála…

Tudja, mire van szükségünk, mint ahogy azt is, hogy mit tudunk elhordozni, és kegyelmet ad, hogy elviseljünk minden próbát, amit megenged életünkben. Állandóan azért imádkozom, hogy közelebb kerülhessek Istenhez.

Isten minden intézkedést megtett, hogy betöltse lelki és erkölcsi szükségleteinket…Az Úr Jézus Krisztus által fényt és halhatatlanságot hozott nekünk. Jézus azt mondja, hogy egy nyitott ajtót adott elénk, melyet senki be nem zárhat. 

Ez a nyitott ajtó előttünk van és Krisztus kegyelme által az irgalom fénysugarai áradnak ránk a tárt kapukon keresztül. 

(The Youth’s Instructor, December 14, 1893.)

Reggeli dicséret: Bölcsek és balgák

„Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érő. Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségükben halnak meg.”
(Példabeszédek könyve 10. fejezet 20-21. vers)

A Szentírás több írója előszeretettel használja a bölcs-balga ellentétpárt. Viszont itt, az általános vélekedéssel szemben, a bölcs kifejezés nem a magasan iskolázott, vagy a kimagasló IQ-val rendelkező személyt jelöli, minthogy a bolond sem az értelmileg korlátolt, sérült emberek jelzője.

Sőt ez utóbbi épp azért bolond, mert nagyon is tudatában van tetteinek következményével, mégsem változtat életvitelén. Ahogy Jézus is mondja a Hegyibeszédben: „valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát” (Máté 7:26)

Balga tehát az, aki bár tudja, hogy miként kéne viselkedni, hogy nemsokára Isten ítélőszéke elé kell állnia, ő mégis önző módon csak saját ’csűrjeinek’ nagyobbítgatásán ügyködik, „Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek?” (Luk.12:20). Ahogy a tíz szűz példázatában is olvasható (Máté 25.fej.) nem készül fel az Urával való találkozásra, annak ellenére, hogy tisztában van a Vőlegény érkezésének közelségével.

S kicsoda bölcs? S mi a valódi bölcsesség? „Kicsoda köztetek bölcs és okos?

Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.

A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességen munkálkodnak.” (Jak.3:13-18)

S minthogy „tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által.” (2Tim.3:15). Légy hű és bölcs sáfár „kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében” (Luk.12:42).

Mert „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!” (Luk.12:43)

Bejegyezte: Szilárd

Zsoltárok könyve 109. rész

1. Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2. Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3. És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4. Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5. Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
6. Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
7. Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
8. Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9. Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10. És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
11. Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12. Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13. Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14. Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
15. Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16. A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
17. Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
18. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19. Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20. Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21. De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22. Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23. Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24. Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
25. Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26. Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27. Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28. Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29. Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30. Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
31. Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.