1„Ezek után a következő dolog történt: A jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a palotája mellett. 2Egyszer Aháb így szólította meg Nábótot: Add nekem a szőlődet, hadd legyen az veteményeskertem, mert közel van a házamhoz! Adok helyette jobb szőlőt, vagy ha jónak látod, pénzben adom meg az árát. 3Nábót így felelt Ahábnak: Az ÚR őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet! 4Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai örökségemet. Lefeküdt az ágyára, arcát befelé fordította, és nem evett semmit. 5A felesége, Jezábel azonban odament hozzá, és így szólt: Min keseredett el úgy a lelked, hogy semmit sem eszel? 6Ő így válaszolt: Beszéltem a jezréeli Nábóttal, és azt mondtam neki, hogy adja nekem a szőlőjét pénzért, vagy ha úgy tetszik neki, szőlőt adok helyette. De ő azt mondta: Nem adom neked a szőlőmet. 7A felesége, Jezábel ezt mondta neki: Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű! Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót szőlőjét. 8Ekkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek, akik Nábóttal egy városban laktak. 9A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. 10Vele szembe pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Istent és a királyt! Azután vigyétek ki, és kövezzétek agyon. 11A város polgárai, a vének és a nemesek, akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Jezábel megüzente nekik, és ahogyan a nekik küldött levelekben írta. 12Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. 13Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így tanúskodtak Nábót ellen a nép előtt: Átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték őt a városból és agyonkövezték. 14Azután ezt az üzenetet küldték Jezábelnek: Agyonkövezték Nábótot. 15Amikor Jezábel meghallotta, hogy agyonkövezték Nábótot, így szólt Jezábel Ahábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart pénzért neked adni, mert nem él már Nábót, hanem meghalt. 16Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót meghalt, fölkelt Aháb, lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, és birtokba vette azt.”

Magyarázat:

Ez is egy kert, amiről ma olvasunk. A história régóta ismerős a bibliaolvasók számára. Most azonban e történetet próbáljuk valami példázatos esetnek felfogni! Nábót egy tisztességes, régi, zsidó szőlősgazda. Közel van a kertje a király gazdaságához. A harácsoló gazdag úr szemet vet Nábót szőlőjére. Ő azonban nem akar megválni atyái örökségétől. Nem és nem! A rossz hírű Jezábel királynőnek azonban csalafinta ötlete támad. Hamis tanúkat bérel föl, akikről Bibliánk így beszél: „két hitvány (istentelen) ember”! Ezek a megvásárolható emberek istenkáromlónak és király ellen lázadónak hazudják a bíróság előtt az ártatlan Nábótot. A ravaszsággal elegy gyűlölet azonban hatékony, mert a bevádolt szőlősgazdát hamarosan halálra kövezik a város falain kívül. Vigyázat! Isten kertjére, a gyülekezetre fáj a foga régóta a „hitvány” sátánnak. Meg akarná szerezni magának. Mindig, minden korban és mindenütt kitalálja a maga sajátos, ravasz fortélyait, hogyan érhetné el céljait. Napjainkban szakadást szít a „kert” gondozói között. Hazug pletykákkal egymás ellen hangolja a régóta együtt dolgozó munka- és harcostársakat. Hamis tanokkal permetezi a virágzó gyümölcsfákat, nehogy sok gyümölcsöt teremjenek. Minket is bele akar rángatni ravasz terveibe. Ragaszkodjunk szerető szívvel az atyai örökségünkhöz, és őrizzük annak értékeit, tisztaságát!

(Gerzsenyi Sándor)