„Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – 2bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai -, 3elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. 4Samárián kellett pedig átmennie, 5és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 6Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 7Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: „Adj innom!” 8Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 9A samáriai asszony ezt mondta: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?” Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. 10Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” 11Az asszony így szólt hozzá: „Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? 12Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?” 13Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, 14de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” 15Az asszony erre ezt mondta: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.”


Magyarázat:

Ma a világ népességének egyharmada vízhiányban szenved, minden második ember olyan helyen él, ahol hat hónapon keresztül vízhiány van, s félmilliárd ember él olyan helyen, ahol a napi vízfogyasztás a duplája annak, amit vissza tudnak pótolni – mondta Áder János köztársasági elnök az ENSZ közgyűlésén New Yorkban 2016. április 21-én. Azóta sem változott ez a helyzet jelentősen. A Biblia korában élő keleti emberek is jól tudták, mi a szomjúság. Sőt Jézus is tudta. Vizet kér a samáriai asszonytól. Aztán hamarosan úgy beszél neki magáról, mint a vizek forrásáról. Bár ebben a beszélgetésben a továbbiakban a vízről lelki értelemben van szó, a természetes értelmezés is megáll továbbra is. Igaz a vizek Urára a zsoltár szava: „Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.” (Zsolt 104,10) Egy üdülőhelyen a zuhanyzókabinban egy kis szöveg volt felragasztva: azt kérték az ott tisztálkodóktól, hogy csak a tusolás elején és végén folyassák a vizet. Isten abban is bölcsességet tud adni nekünk, hogy azzal az ajándékkal, amit az édesvíz jelent a föld és lakói számára, felelősen, takarékosan bánjunk. Ez is Isten ajándéka, amivel jól kell sáfárkodnunk.

(Sinka Csaba)