Amikor Dávid leírta ezeket a sorokat, akkor már megtett egy bizonyos életutat, de nem egyedül, hanem Istennel közösen. Az évek során megtanulta, hogy harcaiban sose a maga erejében bízzon, hanem Isten jelenlétére támaszkodjon. Így, a biztos győzelem tudatával indult bátran hatalmas seregek ellen, mert a Seregek Istene is vele volt a csatatéren.
Dávid életének alkonyán erről a csodás Istenről tesz bizonyságot: „Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe. Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. Van-e Isten az Úron kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül? Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent.” (2Sámuel 22,29-33)
Tanuljuk meg, hogy életünk viharaiban mi is Istennel harcoljunk. Legyen ő a világosság a mi számunkra ma, holnap és minden időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése