Tudj meg minél többet a szelíd nevelésről, amely állandóan számol Isten beavatkozásával a tanítvány életében!
„Az
ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a
hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből
hívják segítségül az Urat. Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.”
Magyarázat
Pál arra kéri fiatal szolgatársát, Timóteust, hogy
nevelje az ellenszegülőket a gyülekezetben. Hogyan történhet ez a
nevelés? Semmiképpen sem úgy, hogy nevelési útmutatóként fogjuk fel a
Bibliánkat.
Ha a családi kapcsolatokat nézzük, azt látjuk, hogy a
Biblia nem ad gyakorlati nevelési tanácsokat, kivéve, hogy a gyerekek
„az Úr tanítása szerint” való nevelése a szülők dolga, és erre
felhatalmazást is ad nekik. A módszertani kérdéseket a szülőkre bízza. A
gyülekezeti közösségre, a tanítványság területére nézve sincs részletes
leírás erről.
A legjobb, ha Atyánk „nevelési stílusát”, Jézus
lelkületét tekintjük modellnek, az egészet pedig a Szentlélek erejéből
és szabadságában valósítjuk meg. Ennek az elemei a személyes példaadás, a
szerető jóindulat és a határozott korlátok egyensúlya, a tanítva
fegyelmezés,
a szóbeli helyreigazítás, és a kölcsönös tisztelet, melynek bizalmas kapcsolat az alapja.
Persze
ebben a kérdésben sem mi vagyunk a kulcstényező. Ha lehetne tökéletes
tanítványt nevelni, Isten nevelési útmutatót küldött volna, nem Jézust!
Jézus a fontos. Vele találkozzon, aki ellenszegül. Ő tudja meggyőzni a
változás szükségességéről, és arról, hogy ez nemcsak ábránd, hanem
valóságos lehetőség.
Áldott Testvérem. Izgalommal nézek elébe a mai
témának, hogy mennyire nyitja meg az Úr az igéjének kapuját. Az Isten
országáról van sok elmélet, elképzelés, vagyis sokan rugaszkodnak el
Isten igéjétől és érzelmeik, vágyaik alapján képzelik el. Szóljon hát
Isten igéje:
Lukács evangéliuma 17,20-21
„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa,
felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten
országa ti bennetek van.”
Tehát bennünk van és nem szemmel látható módon jön el. A következő ige segítségünkre lesz hogy jobban megértsük:
János evangéliuma 4,23-24
„De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és
igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő
imádóiul. Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és
igazságban imádják.”
Jól tudjuk az igéből, hogy Isten kijelölt egy
helyet, ahol felépült az a ház amelyet az Úr nevéről neveztek. Ez pedig
Jeruzsálemben volt található, a templom, amelyben volt a Szentek Szentje
és ahol az Úr szövetségládája helyezkedett el. De Jézus halála után
megváltozott ez, kettéhasadt a kárpit és szabaddá vált az Út a Szentek
Szentjébe, ahová amúgy csak a főpap mehetett be évente egy alkalommal.
Az Isten országa már nem helyhez kötött (a templomot lerombolták és
azóta se építették újjá), bár a mai napig építenek hatalmas és
lélegzetelállító szépségű épületeket, amelyeket Isten házának neveznek.
Pedig Isten háza mi vagyunk:
1Korintusi levél 6,19
„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent
Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi
vagytok?”
Tehát mibennünk él Isten, és ezáltal lesz az
országa is mibennünk! Isten országa ugyanis ott van, ahol Isten az Úr.
Ahol az Ő törvényét tisztelik és megtartják. Van egy nagyon szép dal,
amely tartalmazza ezt a részt:
„És ahogy trónt állítunk Neked.Jöjj, Úr Jézus foglalj helyet!” (Jézus térdet hajtunk c. dal)
Isten országa ott van, ahol Isten trónon ül. Isten
azonban nem diktatúra párti, hanem azt akarja hogy mi magunk válasszuk
meg királyunknak. Éppen ezért van az, hogy Isten országa csak úgy jöhet
el a mi életünkben, ha a teljes irányítást neki adjuk át. Gondoljunk
csak arra az esetre, mikor Izráel népe királyt kért magának. Isten nem
harcolt a néppel, megadta azt amit kértek és tudjuk Saul történetéből,
hogy nem volt a javukra. De ezután Isten támasztotta Dávidot királyul és
az Ő uralkodása kedves volt Isten előtt. De miért is? Azért, mert Dávid
Istent helyezte trónra, ugyan Dávid király volt, de Isten akarata
szerint uralkodott.
Máté evangéliuma 18,19-20
„Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a
földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei
Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott
vagyok közöttük.”
Ezt az igét sajnos többen félreértették, mert
összegyűlnek olyan tervvel a fejükben, amely nem Isten akaratában van de
mivel többen kérik, azt hiszik hogy megkaphatják. De Jézus megadja a
kulcsot ebben az igerészben is:
„...ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől...”
Tehát nem abban egy akaraton amit éppen kérnek,
hanem minden egyéb dolog felől is! Mutassatok két olyan embert, akik
minden dologban egyet értve tökéletesen egyformán gondolkodnak! Ilyen
nincs Testvérek, csak ha mélyen el vagyunk rejtve Jézusban. Jézus eképpen mondta:
János evangéliuma 17,22-23 „...hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek...”
Csupán akkor lehetséges ez, csakis akkor valósulhat
meg ez a tökéletes egység, ha már többé nem a saját gondolataink által
élünk, hanem Isten országának tökéletes polgárai lettünk. Vagyis ha
Isten trónon ül a saját életünkben és már többé semmit sem cselekszünk
az Ő akaratán kívül. A „minden dolog felől”-való egyetértés tehát csak úgy valósulhat meg, ha Istenben tökéletes egységünk van.
Római levél 12,1-2
„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos
istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul,
amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem
változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az
Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Ha tehát megváltozunk, akkor már nem a mi
kívánságaink, elképzeléseink élnek, hanem az Ő akarata szerint járunk
közben. Jézus ezt is mondta:
János evangéliuma 14,13-14
„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy
dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én
megcselekszem azt.”
Mit jelent kérni az Ő nevében? Nem azt jelenti
Testvérek, hogy a mondataink végére odatesszük, hogy: „Jézus nevében” és
máris megkapjuk kéréseinket. Az hogy Jézus nevében kérünk azt jelenti,
hogy Jézus a nevét adja hozzá. Ha úgy tetszik, amihez Jézus az aláírását
adja. Jézus nevében tehát csak úgy kérhetünk és cselekedhetünk, amely
az Ő akaratában van. Gondoljuk csak el, hogy aki a király nevében szól
dolgokat, bár a király nem küldte őt, az halálos ítéletet hozott magára.
Jézus pedig a királyoknak Királya és uraknak Ura. Ne vegyünk szánkra
könnyelműen az Ő nevét.
János evangéliuma 15,14-16
„Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én
parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga
nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak
mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam
néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és
én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és
a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én
nevemben, megadja néktek.”
Jézus barátnak hív minket és tudtunkra adta nekünk,
hogy mi az Ő akarata és ezért aszerint kell cselekednünk. Szintén
hallottuk az előbb felolvasott ige végén is, hogy:
„akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”
De mi van azokkal az emberekkel, akik nem csak
gyakorolják, de másokat is buzdítanak arra, hogy Istentől mindenféle
luxus dolgokat kérjenek? Honnan vették ezt az őrültséget, hogy Isten
gazdagságot ígért az Ő követőinek? Pál szavai jutnak eszembe:
1Timóteus 6,8 „De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.”
Mégis úgy gondolják, hogy őket megilleti a
gazdagság és ilyen kérésekkel bombázzák Istent. Isten pedig vajon a
vesztüket akarja? Nem értik ezek az emberek azt, hogy mit kérnek
maguknak. Hiszen a gazdagság a legtöbb embernek a kárhozatává válna.
Csak ezt a két igét hozom hogy megértsük:
Lukács evangéliuma 18,25 „Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.”
És:
1Timóteus 6,10
„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván
némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok
fájdalommal.”
Az ige arról is bizonyságot tesz, hogy ahol a
szívünk, ott van a kincsünk (Mt 6,21). Sokak életében még nem jött el
Isten országa, mert ahelyett hogy Istent ültetnék a trónra, inkább a
mammonnak szolgálnak (a mammon az a „vagyon”-nak a megnevezése). Sokan
szolgálnak nyilvánosan a mammonnak és nem is szégyellik. De mivel nekik
ezen a földön van a szívük, ezért ne is reménykedjenek Isten országában.
Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a
másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem
szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”
Isten országa nem az anyagi gazdagságról fog szólni, ahogyan ez az ige is bizonyságot tesz erről:
Római levél 14,16-17
„Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem evés,
nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.”
Vagyis Isten országa nem a testi élvezetekről fog szólni. Jézus megmondta, hogy szegények mindenkor lesznek körülöttünk:
Máté evangéliuma 26,11 „Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.”
János pedig világosan tudtunkra adja, hogy ha
elnézzük a jólétben azt, hogy a testvérünk szűkölködik, akkor nincs
bennünk Isten szeretete:
1János levele 3,17
„Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia
szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban
az Isten szeretete?”
Tehát arra jutottunk, hogy a gazdagság pazarlásnak
minősül ha a világi javainkat inkább halmozzuk mint hogy a
szűkölködőknek adnánk. De Isten országában nincs pazarlás! Erről tesz
bizonyságot Jézus is, mikor a két tömeget (4000 és 5000) megvendégelése
után összeszedette a maradékokat a tanítványokkal. Jézus élete tanításul
szolgál olyan szempontból is, hogy Isten országában milyen törvények
uralkodnak. Az Ő élete az Isten országának a törvényeiről is tanúskodik.
János evangéliuma 3,3 „Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.”
Isten országa akkor lesz nyilvánvalóvá számunkra,
ha újonnan születtünk. Viszont az újjászületés feltétele a halál,
másként nem lehetséges. Meg kell halnunk a saját terveinknek,
akaratunknak, hogy Isten terve és akarata valósulhasson meg. Ilyenkor
Isten kerül a trónra és megnyitja lelki szemeinket amellyel megláthatjuk
az Ő országát. Csak ekkor beszélhetünk valódi hitről, hiszen meg van
írva:
Zsidó levél 11,1 „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”
Meggyőződés és nem hiszékenység. Hiszen ha hiszünk
Istennek, akkor meggyőződésünk hogy beváltja beszédét! Ilyenkor már nem
reménykedünk a beszédei beteljesedésében, hanem tudjuk, hogy valóra
váltja azt. Biztosan felfigyeltetek arra, hogy az ige beszél a
mennyeknek országáról és az Istennek országáról. Mi a kettő között a
különbség? Semmi, egyről beszélnek, csak a Máté használja a mennyeknek
országa kifejezést, mindenki más az Istennek országaként említi.
De menjünk tovább a félreértelmezett igék helyes értelmezésének útján:
Felmerül a kérdés, hogy mi van olyan helyzetben, ha
a testvér nem tud megbocsátani nekem, de én bocsánatért esedezem az Úr
előtt? Nyilván bocsánatot nyerek, attól függetlenül, hogy a testvér nem
tud megbocsátani. Isten folyamatosan felhozza igéjében, hogy a
megbocsátás a természetünkké kell hogy váljon, máskülönben az átkunkká
lesz.
De akkor mit akar üzenni ez az ige? Máris meg fogjuk érteni a következő igék után:
Apostolok Csel. 7,59-60
„Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus,
vedd magadhoz az én lelkemet! Térdre esvén pedig, nagy fenszóval
kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.”
Jézustól is halljuk ugyanezt:
Lukács evangéliuma 23,34
„Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit
cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.”
Értjük tehát, hogy mit üzennek ezek az igeversek?
István és Jézus szavai, amelyben kérték az Atyát hogy ne számolja fel
bűnnek azok cselekedeteit, célhoz értek (az Atya megbocsátotta azt).
Ezek a felkiáltások nem azért történtek, mert kegyesség látszatát
gyakorolták, hanem mert ez valóban bocsánatot eredményezett nekik. Ezt
nekünk is gyakorolnunk kell Testvéreim, nem csak azoknak kell
megbocsátani akik bocsánatot kérnek, hanem mindazoknak, akik ellenünk
vétkeztek.
Máté evangéliuma 5,44-45
„Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok
azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket
gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek
titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő
napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak,
mind a hamisaknak.”
Így válunk Isten gyermekeivé, akik örökölni fogják
az országot. Ha Isten szeretete által élünk, akkor nem fogunk senkit sem
akadályozni abban, hogy megnyíljon a szemük és meglássák Isten
országát.
1Péter levele 4,8 „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.”
Illés ezt mondta Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy eső zúgása hallatszik. (l.Kir. 18,41)
Először is vessünk egy pillantást a próféta önzetlenségére és gyöngéd
figyelmességére! Ennek a napnak feszültsége után önmagának is nagy
szüksége lett volna arra, hogy megpihenve egyék és igyék. Ő azonban nem
magára gondol, hanem Akháb királyra, aki lénye legmélyéig meg kellett,
hogy rendüljön. Ezt mondta neki: "Egyél és igyál"!
A próféta maga még várni akart az evéssel, amíg feladatát egészen nem teljesíti.
Nem szégyenít meg bennünket mélyen a próféta figyelmessége? Nem kell-e
itt gondolnunk az újszövetségi figyelmeztetésre: "Senki ne keresse, ami
az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé"! (l.Kor 10,24; Róm. 15,2; Gal.
6,2)
Az Istennel való közösség, a hit volt Illés minden
cselekedetének meghatározója. A hit mondatta Akhábnak: "nagy eső zúgása
hallatszik", pedig egyetlen felhőcske sem volt látható az égen. A
próféta azonban szólt, mielőtt látta volna a nagy vihart feljönni. Azért
szólhatott, mert hallotta Isten szavát. Erre a szóra pedig érvényes,
amit a Zsolt.33,4. mond: "Az Úr szava igaz és minden cselekedete
hűséges".
Az eső külső jele mellékes volt. Az volt a döntő, hogy
a szárazság megszűnésének feltétele beteljesült: a nép elszakadt a
bálványoktól és megvallotta az élő Istent szóval és tettel. Mivel ez
megtörtént, a prófétának mit sem számított az, hogy az égen még nem
voltak esőfelhők.
Az emberi értelem a látható, természeti
tényeknél marad, de a hit azokra néz, amik Istennél érvényesek. A hit
ott is hallja a nagy eső zúgását, ahol a szem még felhőcskét sem lát.
"De téged megmentelek azon a napon - így szól az Úr -, és nem kerülsz
azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz"
(Jer 39,17)
Mikor az Úr hűséges szolgái érette szenvednek üldöztetést, Ő maga
küld nekik szerető vigasztalást, de olykor még azoknak is jó hírt,
akik együtt
Ebed-Meleket meg akarta szabadítani az Úr azoktól, akiknek a
bosszújától okkal félhetett. Alacsony sorsú szerecsen volt, de az
Úrnak gondja volt rá. A káldeusok ezreket gyilkoltak le, de ennek az
egyszerű négernek nem árthattak. Talán mi is félünk hatalmas
emberektől, akik nem a javunkat akarják, de ha hívek maradunk az Úrhoz
az üldözés idején, Ő is hű marad hozzánk. Mert ugyan, mit is tehetne
bárki az Úr engedélye nélkül? Ő fékezi meg a hatalmasokat, Ő tesz
zabolát a dühöngők szájába. Féljük az Urat, akkor nem kell senki
mástól sem félnünk. Ha csak egy pohár vizet adunk is az Úr valamely
megvetett prófétájának, annak is meglesz már a jutalma. Ha Krisztust
hűségesen szolgáljuk, számíthatunk arra, hogy Ő is hűséggel mellénk
áll.
éreznek velük és segítik őket. Ebed-Melek csak egy
megvetett etiópiai volt, de jót tett Jeremiással, ezért az Úr ezt a
különös ígéretet küldte számára a prófétán keresztül. Ne feledkezzünk
meg sohase Isten üldözött szolgáiról, Ő megjutalmaz ezért.
„Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!”
Zsoltárok könyve 31:6
Nyújtod felém a kezed,
mert így biztosabbak lépteid. És megyünk. Lépcsőn fel, lépcsőn le.
Megyünk előre és visszafelé. Aztán megállunk, mert meg kell nézni a
fűszálat, a fakérget, az út repedését. Letérünk a járdáról a kavicsos
részre, és most még erősebben kapaszkodsz. Nem szoktad meg, hogy apró
lábad alól kiguruljon a talaj, de élvezed a kihívást, és néhány
pillanatra le is hajolsz söprögetni a sétány kavicsait. Aztán indulunk
tovább. Persze, megy már egyedül is, de azért jó még kapaszkodni.
Kapaszkodni abba, akit szeretsz, akiben feltétel nélkül megbízol, akihez
jó odabújni, átölelni, akinek a karjaiban vagy igazán jó helyen.
És van úgy, hogy
elfáradsz, vagy megunod a lépegetést, esetleg megijedsz valamitől, és
ekkor másként nyújtod a kezed. És jelzed is, hogy "gyorsabban, vegyél
fel, szükségem van a közelségedre!"
És van, hogy csak
játszol a kezemmel. Nézegeted, néha meg is harapod, simogatod, pacsit
adsz bele. Aztán megfogod, és jelzed, hogy táncoljunk, vagy legyen egy
másik játék a terítéken. És én ott vagyok veled. Ha kell, mókázunk, ha
kell csak foglak, felveszlek, átölellek.
Néha szeretném
megállítani az időt. Csak egy kicsit megnyújtani a pillanatokat, amikor
apró kezed megragadja az enyémet. Szeretném mélyebben megélni azt a
kötődést, amit ez a mozdulat sugároz. Szeretnék megállni, és örülni
annak, ahogy fogod a kezem, mert szeretsz és szükséged van rám.
És szeretném látni majd
azt, ahogy az Ő kezét ragadod meg. Szeretnék a részese lenni annak,
amikor rájössz, szükséged van valakire, aki nálam és Apádnál is erősebb,
hatalmasabb. Szeretnék ott lenni, amikor rádöbbensz, neked Isten kell,
az Ő jelenléte, társasága, az Ő keze, ahol igazán biztonságban vagy.
Szeretném, ha jó példát
látnál tőlünk. Szeretném, ha a valódi Istent ismernéd meg rajtunk
keresztül. Istent, akitől nem kell félni. Istent, aki hatalmas, erős és
mindenkinél jobban szeret. Istent, aki feléd nyújtja a kezét, és
biztossá szeretné tenni lépteidet a vándorló kavicsok felett is. Istent,
aki látja szükségleteidet. Aki ha kell, sétál veled, ha kell fut, és ha
kell, még táncra is perdül veled.
Hát gyere, fogd most meg
a kezemet, és kérjük együtt Őt, mert az Ő kezei hatalmasak, karjai
elrejtenek, és egyedül nála lehetünk igazán biztonságban.
A bölcsesség megőrzőnek útja életre van; a fenyítést elhagyó pedig
tévelyeg. (Példabeszédek 10,17)
És mikor elvégezte Jézus e beszédeket,
álmélkodott a sokaság az Ő tanításán: Mert úgy tanította őket, mint
akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. (Máté 7, 28-29)
Az
Újtestamentumban két különböző szót fordítottak "doktrínának".
Az egyik a didache, ami magát az utasítást, útmutatást jelenti; a másik
a didaskalia, ami instrukciókat tartalmazó információt jelent, amelyet
doktrínának, tudománynak, tanulásnak, tanításnak fordítottak. A szótár a
doktrínát a következőképpen jellemzi: alapelv, állapot, ill.
irányvonal, amit tanítanak, illetve hangoztatnak, legyen az vallással,
államigazgatással kapcsolatos tudomány; tanítások összessége; egy
bizonyos témával kapcsolatos tanítási módszer. A mi zsidó-keresztény
kinyilatkoztatásunk Isten Igéje tanításának az összessége. Iránymutató
alapelvek életünk minden területére. Isten Igéje = Isten Igazsága -
annak egyéni értelmezése nem elfogadható. A helyes doktrínák ismerete
nem szabadon választható, hanem elengedhetetlenül szükséges. Ha
keresztény vagy, és szereted Jézust, akkor az Ő doktrínáit is szeretni
és tisztelni fogod, és engedelmeskedni fogsz azoknak: az Ő Igéjének,
tanításainak és instrukcióinak.
A doktrínák Istentől valók: "Felel
nekik Jézus és mondja: Az Én tudományom [doktrínám] nem az Enyém, hanem
Azé, Aki küldött Engem." (János 7,16) "Felel Jézus és mondja neki: Ha
valaki szeret Engem, megtartja az Én beszédemet: és az Én Atyám szereti
azt, és ahhoz megyünk, és annál lakunk. Aki nem szeret Engem, nem tartja
meg az Én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az Enyém,
hanem az Atyáé, Aki küldött Engem." (János 14, 23-24) "Akkor a
tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hitt, elálmélkodván az Úrnak
tudományán." (ApCsel. 13,12) A doktrínák a Bibliában találhatók: "A
teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a
megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az
Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2Timótheus 3,
16-17) Isten Igéje a forrása az összes zsidó-keresztény
kinyilatkoztatásunknak (doktrínánknak). Az Igén kívül nincs más érvényes
doktrína. Attól kezdve, hogy elfogadjuk Jézust Urunknak és
Megváltónknak, el kell kezdenünk, és soha nem szabad abbahagynunk
útmutatásokat venni az Igéből és ezekből a doktrínákból. A szilárd
doktrínákat védelmeznünk kell: "Az egészséges beszédeknek példáját
megtartsd, amiket éntőlem hallottál a Krisztus Jézusban való hitben és
szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent
Szellem által." (2Timótheus 1, 13-14) Az egyházi vezetőknek szilárd
doktrínákkal kell rendelkezniük: "Mert szükséges, hogy az elöljáró
feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem
részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő; Hanem vendégszerető, jónak
kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, magatürtető; Aki a tudomány
szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges
tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket." (Titus 1, 7-9) A
keresztényeknek helyes tanokat/doktrínákat kell tanítaniuk: "Te pedig
azokat szóljad, amik az egészséges tudományhoz illenek." (Titus 2,1)
A doktrínák segítenek felismerni a hamis tanítást: "Szeretteim,
mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös
üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak nektek, hogy
tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott. Mert
belopózkodtak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre,
istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és
az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust
megtagadják." (Júdás 3-4) Ne változtasd meg a doktrínákat, hogy a te
véleményedhez igazodjanak: "Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen
megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja
az igazságnak beszédét. A szentségtelen üres lármákat pedig került, mert
mind nagyobb istentelenségre növekednek. és az ő beszédük mint a
rákfekély terjed; közülük való Himenéus és Filétus. Akik az igazság
mellől eltévelyedtek, azt mondva, hogy a feltámadás már megtörtént, és
feldúlják némelyeknek a hitét. Mindazáltal megáll az Istennek erős
fundamentuma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az Övéit; és: Álljon el a
hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja." (2Timótheus 2, 15-19)
Nyomás miatt ne változtasd meg a saját doktrínáidat: "De mindazok is,
akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A
gonosz emberek pedig és az ámítók növekednek a rosszaságban,
eltévelyítve és eltévelyedve. De te maradj meg azokban, amiket tanultál,
és amik reád bízattak, tudva kitől tanultad, És hogy gyermekségedtől
fogva tudod a szent Írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az
üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által." (2Timótheus 3, 12-15)
Ámen!
Isten királysága nem pusztán általános, hanem az egyéneknek is működik.
Valaki a kereszténység területén lakhat, ami már kovászos, és így
bizonyos módon osztozik az egyetemes erjedésben. Ennél azonban többre
van szükség, többre annál, mint hogy ez minden kiválasztott lélekben
végbemenjen. Az áldást személyesen lehet átvenni, és ennek története
van leírva a most következő két példázatban. A kettő kiegészíti egymást
úgy, hogy akár a drágagyöngyöt, akár az elrejtett kincset találja meg
valaki, azok közé kerül, akik a gazdag kincsnek, Krisztus evangéliumának
a részesei. Az egyik csoport azokból áll, akik érzik, hogy lennie kell
valami abszolút jónak az ember számára. Ezért mindenütt keresik ezt a
jót. Az ilyenek hasonlítanak a kereskedőkhöz, akiknek határozott célja,
hogy drágagyöngyöket találjon. Ezek kevesen vannak, de talán az
igazsághoz megtértek közül a legnemesebbek. Aztán vannak mások, akik nem
fedezik fel, hogy célja és értelme van minden ember életének, amíg a
Jézusban megjelent igazságot fel nem ismerik. Az ilyenek hasonlítanak az
elrejtett kincs megtalálóihoz, akik öntudatlanul belebotlanak. Ez
utóbbi csoport öröme a keresetlen kincs fölfedezésének az örömében
fejeződik ki. Ámen!
**********************
Jézus példázatai Az elrejtett kincs 2. rész (Máté 13,44) A zsidók esete illusztrálhatja a drágagyöngy példázatát, jóllehet nem
lehet teljesen végigvinni, mert legtöbbjük keresi a drágagyöngyöt,
buzgólkodik az igazságért, mégis amikor a nagy értékű drágagyöngyöt
felajánlották nekik, nem voltak készek mindent eladni - megtagadni
önigazultságukat és minden mást, amit drágának tartottak, hogy megvásárolhassák.
A pogányok ezzel szemben, legalább nagyobb részük, öntudatlanul
találkoztak a kinccsel. Krisztust találták meg, akit nem kerestek.
Nátánael esete ilyen volt. A szamariai asszony (János 4) még
döbbenetesebb példa. Az ilyen jellemekben lennie kellett valamilyen
igazság utáni vágynak (jóllehet korábban szunnyadhatót a lélekben), ami
ezután az örvendetes elfogadásban mutatkozott meg, amikor felismerték.
Másrészt - Augusztinusz szerint - a nemes lélek képe van itt, aki buzgón
kereste a drágagyöngyöt. A távol-keleti szokásokról írva azt mondja
valaki, hogy Keleten, a dinasztiák és az azokat követő forrongások
gyakori változásai miatt sok gazdag ember felosztotta javait három
részre: az egyiket a kereskedelemben vagy saját fenntartásukra
használták; a másikat beváltották ékszerekre, amiket könnyen lehetett
szállítani; a harmadik részt elásták. Az utazó manapság nehezen kap
információt a régiségekről a környéken lakók féltékenysége miatt, akik
attól tartanak, hogy odamegy valaki és elviszi tőlük az értékeket. Sok
ember feladja megszokott foglalkozását, és kincskeresésre szánja magát
abban a reményben, hogy hirtelen meggazdagszik (Jób 3,21; Példa 2,4).
Ámen!
***************** Jézus példázatai Az elrejtett kincs 3. rész (Máté 13,44) Egyesek különbséget tesznek a szántóföld és a kincs között, az elsőt a
Szentírásra, a másodikat Krisztus ismeretére alkalmazva. Számomra a
szántóföld a külső, látható Gyülekezet képviseli, ami különbözik a
szellemi belsőtől. Aki felismeri, hogy a Gyülekezet nem emberi
intézmény, hanem isteni, és aki megtanulja, hogy Isten benne van,
megérti, hogy ez valami, ami túl van minden földi közösségen. Ezért
drága a szemében, még legvégső szegélyén is, a benne levő dicsőség
miatt, ami kibontakozott szeme előtt. Mint ahogy az embernek nem lehet
kincse úgy, hogy ott hagyja a szántóföldet, ugyanígy nem lehet Krisztusa
másként, csak az Ő Gyülekezetében. Nem lehet Krisztus a szívében úgy,
hogy ugyanakkor elkülöníti sorsát Krisztus küzdő Gyülekezetétől. A kincs
és a szántóföld együtt van. Ámen! ******************** Jézus példázatai Az elrejtett kincs 4. rész (Máté 13,44) Váratlan, hogy "az ember, miután megtalálta a kincset, elrejti". Ha
valaki elrejti a szellemi kincse, ebben nem az a baj, hogy esetleg
másvalaki megtalálja, hanem az, hogy ő maga elveszíti. Az első
pillanatokban, amint az igazságot az Úr kijelenti valakinek, az illető
attól tarthat, hogy az áldás valami módon kiesik a kezéből. Ez az
aggodalom és az ezt követő óvintézkedések kerülnek itt előtérben. Miután
a kincset bebiztosította a megtaláló,
"örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a
szántóföldet." Ez öröm birtokában a szellemi kincs megtalálója képes
elmenni és eladni mindenét. Semmi másban nincs dicsőség "az ezt
meghaladó dicsőség miatt", mondja Augusztinusz, amikor leírja
megtérését: "Milyen édessé lett nekem azonnal, hogy kívánjam azokat a
játékokat az édességet! És amitől féltem elválni, most örömmel
szakítottam vele." Vesd össze: Filippi 3, 4-11. Tehát amikor valaki
megtagadja a hozzá legközelebb eső dolgokat - amikor a pénz szerelmese
megveti kapzsiságát és az élvezetek kedvelője élvezeteit, akkor
mindegyik eladja mindenét, hogy megvásárolhassa azt a szántóföldet,
amelyben a kincs található. Vesd össze: Máté 16,24; Márk 9, 43-48.
Némelyek nehézséget találnak abban a körülményben hogy a kincs
megtalálója nem szólt a föld tulajdonosának a kincsről. Erre a kifogásra
elegendő válasznak látszik, ha azt mondjuk, hogy a kincs megtalálója
viselkedésének nem minden része ajánlatos a követésre, csak az az
igyekezete, hogy megszerezze a megtalált kincset. Az az eltökélt célja,
hogy sajátjává tegye és ebben rejlik okossága. Ámen! *******************
Légy csendben, és várj az Úrra! (Zsoltárok 37,7) Add meg magad teljesen
az Úrnak, és várd türelemmel Őt! (Zsoltárok 37,7 – GW fordítás)
Megadni
az életedet az ÚRnak, ezt jelenti: • Követni Isten vezetését anélkül, hogy tudnád hova küld. • Várni Isten időzítését anélkül, hogy tudnád, mikor jön el. • Várni egy csodára anélkül, hogy tudnád, Isten hogyan fog gondoskodni. • Bízni Isten céljaiban anélkül, hogy értenéd a körülményeket.
Abból tudhatod, hogy teljesen alárendelted magad Istennek, hogy
Istenben bízol, hagyod, ő tegye a dolgokat, ahelyett, hogy megpróbálnál
másokat manipulálni, hogy saját naptáradba erőltetnéd be és magad
irányítanád a helyzetet. Engeded, hogy Isten dolgozzon. Nem kell mindig
„töltés alatt” lenned. Ahelyett, hogy keményebben próbálkoznál, inkább
bízz jobban! Abból is tudhatod, hogy megadtad magad, hogy már nem
reagálsz a kritikára és nem igyekszel rögtön megvédeni magad. Az
alárendelt szív a legjobbat mutatja fel a kapcsolatokban. Nem önmagad
szolgálod, nem fúrsz meg másokat és nem követeled a jogaidat. A legtöbb
ember számára a legnehezebb dolog a pénzüket feladni. Sokan így
gondolkodnak, "Akarok Istenért élni, de akarok elég pénzt is keresni
ahhoz, hogy kényelmesen éljek és pihenjek néhanapján." A visszavonulás, a
nyugdíj nem célja az átadott életnek, mert ez Istennel verseng az
életünk elsődleges figyelméért. Jézus mondta: "Nem szolgálhatjátok
egyszerre Istent és a Mammont (pénzt)." és "Ahol a kincsed, ott a szíved
is." Az önfeladás legmagasabb példája Jézus. Keresztre feszítése előtti
éjszakán Jézus megadta magát Isten tervének. Azt imádkozta, "Atyám,
neked minden lehetséges, kérlek, vedd el tőlem a szenvedés poharát, de
ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied." Jézus nem azt imádkozta,
„Isten, ha képes vagy rá, vedd el a fájdalmat." Azzal az állítással
kezdte, hogy Isten bármit meg tud tenni. Így imádkozott, "Istenem, ha
ennek a szenvedésnek az eltávolítása a leghasznosabb számodra, akkor
tedd meg. Ha azonban ez tölti be a célod, akkor ez az, amit én is
akarok." Aki igazán megadja magát, ezt mondja, "Atyám, ha ez a probléma,
fájdalom, betegség vagy körülmény kell ahhoz, hogy beteljesítsd a célod
és megdicsőítsen az életemben vagy mások életében, akkor, ne távolítsd
el!" Az érettségnek ez a szintje nem jön el könnyen. Jézus esetében ő
olyan erősen agonizált Isten terve felett, hogy vércseppeket izzadt. Az
önfeladás kemény munka. A mi estünkben intenzív harcot kíván az
én-központú természetünkkel. Ámen!
(Jósáfát) az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította... a szent fákat. (2Krón 17,1-9)
Szükségünk van pozitív példaképekre, akiket nem idealizálunk, és főleg
nem imádunk, de akiktől helytállást tanulhatunk. A Biblia több ilyen
személyt állít elénk. Ilyen volt Jósáfát is, vizsgáljuk meg az ő életét
most néhány napon át!
Kr. e.
872-848-ig volt a kettészakadt Izrael déli részének, Júdának a királya.
Nehéz helyzetben vette át az országot, mert elődje gyengekezű ember
volt, aki alatt a tiszta egyistenhittel pogány elemek is keveredtek, az
erkölcsi értékek viszonylagossá váltak, s ebből sokféle lazaság,
szabadosság, az idegen és káros szellemiség iránti tolerancia is
származott. Mint ma is.
Mit tett Jósáfát ebben a helyzetben?
Meg volt győződve arról, hogv népe akkor jár jól, ha neki magának szoros
kapcsolata lesz Istennel, ha ő mindig figyel Isten akaratára, és úgy
uralkodik, hogy Istennek fog engedelmeskedni.
Bizonyos volt
abban, hogy a gazdasági és szociális fejlődésnek, a családi és
munkaerkölcsnek is hitbeli gyökerei vannak. Ezért istenismeretre és
istenfélelemre kell tanítani az embereket, mert ettől függ minden.
Elővette hát az akkori Bibliát, Mózes könyveit, és elkezdték rá tanítani
a népet.
Eközben pedig Isten adott neki jó gondolatokat, így
kezdte el megszervezni az ország védelmét, egyre nagyobb tekintélye lett
otthon és külföldön is, és elindult lassan az anyagi gyarapodás is.
Hisszük-e, hogy a mi személyes, családi, munkahelyi életünk is attól
függ, hogy Isten parancsai szerint élünk-e, és az ő útján járunk-e? Hogy
ledöntünk minden bálványt, és egyedül az élő Istenben bízunk, benne
gyökerezik, belőle táplálkozik az életünk, tőle kérünk és várunk
mindent: tanácsot, védelmet, segítséget, áldást.
Úgy hiszem ez a téma sokakat foglalkoztat és
ugyancsak sok ember szeretne tisztább képet kapni arról, hogy az Úr
miért hallgat. Akik vágynak közelebb és közelebb kerülni az Úrhoz,
azoknak talán ez lehet a legnagyobb fájdalom amit lelkükben átélhetnek. A
kérdésekre nincs felelet, gyomrunk összeszorul, könnyünk kicsordul,
lelkünkben gyötrődve epekedünk egyetlen szaváért. Mikor az Úr hallgat,
akkor az vagy értünk, vagy miattunk történik. Ezzel az igével kezdeném:
Jakab levele 4,8
„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg
a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti
kétlelkűek.”
Az Úr hallgatásnak az okai mi vagyunk, hiszen Isten
a lehető legszorosabb kapcsolatra törekszik velünk, ennek pedig csak mi
lehetünk az akadályai. Elsőként mindig azt a lépést kell megtennünk,
hogy magunkat önvizsgálat alá tegyük. Mert abban biztosak lehetünk, hogy
az Úr nem változik, így a probléma forrásai csak mi lehetünk.
Akik már az Úr követésére adták magukat, azok az Úr vezetése alatt állnak. Annyira csodálatos a zsoltáros szavai:
Zsoltárok 119,105 „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”
Az Úr igéje, vagy más szóval az Úr szava, határozza
meg a mi utunkat. Minden lépésünket az kell hogy irányítsa, így
juthatunk az Atyához. Hiszen Jézus az út, Róla pedig tudjuk, hogy Ő az
Istennek Igéje. Így válik Jézus élővé a mindennapjainkban, mert ha az
Igével járunk, akkor a világosságban járunk. És ez a mécses - ahogyan a
zsoltáros mondja - , épp annyi utat világít meg a lábunknak, hogy egy
lépésre elegendő legyen. Ha az Úr már szólt, ha az Ő igéje már
megvilágította a következő lépéshez az utat, akkor mégis mit várunk az
Úrtól ha nem lépünk oda? Mikor az Úr szól, akkor cselekedjünk, hogy
ezáltal újra hallhassuk a szavát.
Józsué könyve 7,1-12
„De Izráel fiai hibát követtek el a város kiirtásakor, mert a Júda
törzséből való Ákán, Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája, elvett a
kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az ÚR haragja Izráel fiai ellen.
Józsué ugyanis néhány férfit küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven
mellett van, Bételtől keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és
nézzetek körül azon a földön. A férfiak fölmentek, és kémkedtek Ajban.
Amikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne vonuljon föl az
egész nép. Csak két- vagy háromezer ember vonuljon föl, azok is megverik
Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok.
Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak Aj
emberei elől. Megöltek közülük Aj emberei mintegy harminchat embert,
üldözték őket a kaputól egészen Sebárimig, és megverték őket a lejtőn.
Ekkor valósággal megolvadt a nép szíve, és olyanná lett, mint a víz.
Józsué pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre borult az ÚR ládája
előtt, és úgy maradt estig Izráel véneivel együtt. A fejükre port
hintettek. Közben ezt mondta Józsué: Jaj, URam, URam! Miért is hoztad át
ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy
elpusztítsanak? Bárcsak azt határoztuk volna, hogy a Jordánon túl
maradunk! Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris meghátrált
ellenségei előtt? Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi
lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a
földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért? Az ÚR azt felelte
Józsuénak: Kelj föl! Miért estél arcra? Vétkezett Izráel, áthágták
szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtandó
dolgokból, loptak is, és titokban a holmijuk közé tették. Azért nem
tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben és azért hátráltak
meg ellenségeik előtt, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé
veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtani valót.”
Figyeltétek hogy Isten mit mondott Józsuénak? „Kelj föl! Miért estél arcra?”
Vagyis miért keresi az Úr akaratát, amikor már szólt és mégsem
cselekedték meg!? Testvérek, meg van a helye az imádkozásnak is, de nem
akkor, mikor tudjuk Isten igéjéből, hogy mi az akarata. Visszatérek a
kezdő igénkhez:
Jakab levele 4,8
„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg
a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti
kétlelkűek.”
Vajon miért mondja Jakab azt, hogy tisztítsuk meg a
kezeinket és szenteljük meg a szívünket? Azért, mert ez a feltétele az
Istennel való közösségnek. Egyértelműen látszik az igében, hogy az
Istennel való közösség, az Úrban való tisztaság függvénye. Hiszen Isten
nem vállal közösséget a bűnnel. A saját Fiától is elfordult, vajon pont
velünk kivételezne?
Viszont mondhatják sokan azt, hogy nem élnek
Istenben tökéletes életet, mégis közösségük van Vele és hogy ezt nagy
bizonysággal élik meg. Én erre azt tudom mondani, hogy ha valaki
megelégszik ezzel, az langymeleg, mert Isten tüzet gyújtott és azt
lángolni szeretné látni.
Ez volt tehát az Úrnak azon hallgatása, mikor már előzőleg szólt. A második okát pedig ezzel az igével szeretném megnyitni:
Jób könyve 30,20 „Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem.”
Testvérem, érezted már magad így? Az Úr elé lépsz
és Ő csak némán figyel téged. Lelkedben tudod, hogy nem a bűn választ el
az Úr hangjától, de akkor miért hallgat? Jób történetét nem azért
kaptuk, hogy érdekes és kivételes történetnek tekintsük. Ez nem egy
olyan történet, hogy: „na, ilyen is volt!” Ebben Istennek minden
gyermeke részesül. Ha te nem részesültél, semmi gond, majd fogsz!
Viszont a nagy kérdés az, hogy ennek meg mi az értelme?
Ez által nyilvánvalóvá válik a hitünk alapja és a
szívünk állapota. Kitűnik, hogy mi van a szívünkben, úgy is mondhatnánk,
hová futsz ha hallgat Isten? Vissza a Világba, vagy halálodig kitartasz
amellett az Isten mellett, aki ugyan most hallgat, viszont te ismersz!?
Talán Isten nem tudná, hogy mi van a szívünkben, hogy szükséges az
efféle próba? Ó dehogynem! Viszont te saját magad nem tudod, de ha
tudnád is, akkor is nyilvánvalóvá kell lennie a hitednek - már a gonosz
hatalmak előtt is. Isten nem szerencsejátékot játszott a sátánnal, Isten
sosem veszíthet. De lássunk egy másik történetet az igéből:
Lukács evangéliuma 22,31-32
„Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a
búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért,
ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.”
Ejha, hogy ez a sátán mit nem képzel ugye? Vannak
akik azt mondják, hogy ez még Jézus halála és feltámadása előtt volt,
így már nekünk ettől nem kell félnünk! Ez nem így van, hiszen Jézus
feltámadása után láthatjuk, hogy a tanítványok inkább halászni mentek,
minthogy Isten dolgaival foglalkoztak volna. Elvégre Jézus
emberhalászokká tette őket! De mi is ez a rostálás? A rostálás
tulajdonképpen a búza és a pelyva elválasztása, vagyis ha kicsit jobban
belegondolunk, nem is olyan rossz dolog ez! Ahogyan azt az ige is
mondja:
Római levél 8,28 „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”
Minden a javunkat szolgálja. Még a sátán is az Urat
szolgálja. Isten nem azért enged meg bizonyos dolgokat, hogy az által
elessünk, hanem hogy formáljon és megeddzen általa. Hiszen Jézus is
imádkozott Péterért, és az ige is mondja:
1Korintusi levél 10,13
„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig
hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel
együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt
viselni.”
Ha már kísértésről van szó, mit gondoltok róla? Jó
vagy rossz? A legtöbben azonnal rávágnák, hogy: „rossz”. Pedig a
kísértés csupán felhozza mindazt, ami a szívben van. Ha elbukunk általa
az nem jó, viszont felhívja arra a figyelmet, hogy mi az amiben még
változnunk kell. És mi van akkor, ha kiálljuk a kísértést és nem bukunk
el?Jakabnál így olvassuk:
Jakab levele 1,2-4
„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe
estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az
állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek
és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.”
Tehát: „állhatatosságot eredményez”
Az ige állhatatosnak nevezi Jóbot, az ő hite
példaértékű mindannyiunk számára. Mindvégig kitartott Isten mellett, az ő
hite átment a vizsgán. Higgyünk az Úrban és ha kell, hagyjunk érte
veszni mindent, de Ő mindenféleképpen maradjon meg nekünk. Jézus ezt
mondta:
Lukács evangéliuma 9,24 „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.”
Haljunk meg hát magunknak, hogy Jézus élhessen bennünk.
Mert bizony mondom
néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a
hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen
néktek. - Máté 17:20
Egyszer azt mondták nekem, hogy én azért élhetek így, ahogy élek, mert különleges hitem van.
De ez egyszerűen nem igaz. Nincsen különleges hitem. Isten a hitnek
ugyanazt a mértékét adta nekem is, mint neked és minden más hívőnek.
Egyedül azért tűnik úgy, hogy az én hitem jobban működik, mert én
használom!
Ha eddig egy hegy árnyékában éltél, és Istenre vártál,
hogy valamilyen különleges hitet adjon neked, akkor változtass ezen.
Lépj ki, és használd a hit mértékét, amit kaptál, hogy elmozdítsd a
szellemi, fizikai, mentális vagy pénzügyi akadályokat, amelyeket a sátán
hozott ellened.
A Róma 12:3 szerint Isten mindenkinek adta a hit
mértékét. Higgy Neki! Lépj ki hitben ezzel a hittel kapcsolatban! Mondd
ezt: „Köszönöm, Mennyei Atyám, hogy a Jézus Krisztusban való hit által a
Te természetedet és Szellemedet osztottad meg velem. Hálás vagyok a hit
mértékéért, amelyet mint hívőnek adtál nekem.
Ma úgy határoztam,
hogy ebben a hitben járok. Használom a különböző élethelyzetekben.
Elkötelezem magam, hogy hegyeket mozgató hitben fogok járni, mert tudom,
hogy enélkül lehetetlen Neked tetszeni (Zsidó 11:6).
Ahogy
elültetem ezt a hitet, és az Igével öntözöm (Róma 10:17), elvárom, hogy
növekedjen, és elmozdítsa a hegyeket az életemben és azok életében,
akikért közbenjárok.
Köszönöm, Atyám, hogy ahogy ezt teszem, semmi nem lehetetlen nekem! Jézus nevében. Ámen.”
Igei olvasmány: Lukács 8:41-56
"Azokat a kártyákat kell
kijátszanod, amelyeket a sors leosztott neked." - "Szorítsd össze a
fogadat!" Ezek a tanácsok hangazanak el, amikor nehézre fordul a
sorsunk.
Mások pedig azt szeretnénk, ha úgy tennénk, mintha "egyáltalán nem is
lenne olyan borzasztó", ami velünk történik. Viszont van, amikor ez nem
tagadható. Hogyan maradhatunk reménnyel teliek, amikor problémák vesznek
körül? Csak úgy, ha felfedezzük, Isten mindent a kezében tart.
A KÖNYVBŐL "Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,
hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak." (Jób 5:6-7)
"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott" (Róm 8:28).
"Mert
a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy,
örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a
láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig
örökkévalók" (2Kor 4:17-18).
ISTEN ÍGÉRETE "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem
ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül
kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás
útját is, hogy el bírjátok azt viselni"(1Kor 10:13).
CSELEKVÉSI PONT
MA, AMIKOR A MEGPRÓBÁLTATÁSOK ÉS A
KÍSÉRTÉSEK UTADBA ÁLLNAK, ÁLLJ MEG! KÉRD ISTENT, HOGY MUTASSON UTAT A
PRÓBÁK KÖZEPETTE, ÉS NYISSON ELŐTTED A KÍSÉRTÉSEKBŐL KIVEZETŐ AJTÓT!
AZTÁN KÖVESD VEZETÉSÉT, ÉS TE PASZTALD MEG A GYŐZELMET, AMELY BENNE
TALÁLHATÓ.
Hogy Istenhez visszatérjünk és megtapasztaljuk felmentő és befogadó
szeretetét: nincs ennél fontosabb megosztásra váró információ.
„Majd
így szólt hozzájuk: „Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be
kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a
próféták könyvében és a zsoltárokban.” Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik: „Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”
Magyarázat
Jézus itt még csak a két emmausi tanítványnak
mondta el, amit mennybemenetele előtt minden tanítványának célul tűzött
ki: hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép
között.
A szólás felelősségét helyezi ránk Jézus. Mitől olyan nehéz
ez, és hogyan vállalható fel mégis? Egyrészt attól, hogy sokszor nem
hiszünk a szavak erejében. Ugyan, mit segíthet az erőtlen emberi szó a
másik embernek? – gondoljuk. A hit pedig hallásból van. Mi is azért
érthettük meg, mert hirdették nekünk.
A hirdetés felelősségétől való
félelmünket másrészt gyakran a másik embertől való félelem is tetézi.
Van-e jogom ezt a másik embert megállítani és a végső dolgokkal
szembesíteni? Épp erre adja meg a jogot Jézus tanítványainak. Ha ezt nem
vállaljuk fel, akkor Kain bűnébe esünk, aki így hárította a
felelősséget: „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” (1Móz 4,9)
Ha
hallgatunk, arról feledkezünk meg, hogy bármilyen emberrel állunk is
szemben, ő is ugyanúgy Isten irgalmára szoruló bűnös. Neki ugyanúgy
szüksége van a segítségre, vigasztalásra és a bűnbocsánatra, mint
nekünk. Segítség nélkül elveszett bűnös marad. Hallania kell a jó
hírről. Tőled és tőlem kell hallania. Krisztus gyülekezetének egyik
legalapvetőbb feladata ez.
"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten
szájából jön"
(Mt 4,4)
Ha Isten úgy akarná, kenyér nélkül is megélhetnénk - hiszen Jézus
is így élt negyven napon át -, de Igéje nélkül nem tudnánk élni. Az
Ige által teremtettünk, csak az Ige tarthatja meg életünket, mert
Isten mindeneket hatalmas szavával tart fenn. A kenyér csak
másodlagos; életünk elsőrendű forrása maga az Úr. Ő munkálkodik földi
eledellel és anélkül is, nem köthetjük meg, hogyan munkálkodjék. Ne
vágyakozzunk túlságosan a láthatókra, hanem tekintsünk a láthatatlan
Istenre. Hallottunk már hívőkről, hogy a nagy szegénységben, amikor
szűkös volt a kenyerük, lecsökkent az étvágyuk is. Másoknak az Úr nem
várt módon küldött segítséget, amikor kifogytak a földi forrásaik.
Az Úr Igéjét azonban soha nem nélkülözhetjük. Csak az Ige által
tudunk ellenállni az ördögnek. Ha ezt elveszik tőlünk, ellenségünk
hamarosan hatalmába kerít minket, mert elgyengülünk. Lelkünk
táplálékra áhítozik, és nincs más tápláléka, mint csak az Úr Igéje. A
világ valamennyi könyve és prédikátora sem tud elegendő táplálékot
nyújtani megújult szellemünknek, csak az Úr szájából származó Ige
elégítheti ki azt, aki egyszer már befogadta Krisztust.
Uram, add nekem mindenkor ezt a mennyei kenyeret! Drágább az nekem,
mint a királyok csemegéje.
Krisztus Jézus életét olvasd sokszor újra, hogy biztos legyél Isten emberszeretetében!
„Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt,
amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő
birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség
fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk
testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a
harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a
többiek. De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.
Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre
teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Magyarázat
Akik átélték, megtapasztalták Isten végtelen
kegyelmét, mérhetetlen hálát éreznek Krisztusért, aki mindezt lehetővé
tette. A hívők ezt a kegyelmet nemcsak az egyéni életükben tapasztalják,
hanem még hatványozottabban élik át Isten jelenlétét és áldásait,
amikor egy közösség aktív tagjai.
Ez az isteni szeretet táplálja,
formálja, élteti az egyházat, a gyülekezetet. De vajon látja, érzékeli
ezt egy külső szemlélő? Ha igen, akkor az nem fogja hidegen hagyni. Bár a
társadalmunkat jellemző nagy fokú bizalmatlanság ma akadályozza, hogy
közösségi emberekké váljanak sokan, a vágy még nem szűnt meg az
emberekben, hogy támogató közösségre találjanak. Vágynak olyanok
társaságára, akiket szeretnek, és akik őket is szeretik. Akik között
megnyílhatnak és beszélhetnek őszintén. A kegyelem által átitatott
keresztény gyülekezet ilyen közösség.
Az a gyülekezet tudja a külső
szemlélő számára megjeleníteni Istennek ezt a kegyelmét, amelyik maga is
ebből él. Isten szándéka, ahogy igénkben látjuk azt, hogy megmutassa
kegyelmének mérhetetlen gazdagságát. Ha Isten kegyelemben gazdag Úr,
akkor népének sem kell szegénynek gondolnia magát. Gazdagságából hadd
adjon épp rajtunk keresztül azoknak, akik körülöttünk élnek!
Imaáhítat
Bánjuk meg sértő szavainkat, könyörögjünk gyógyító beszédért! (Péld 15,4)
A helyreállítást sokan sokféleképpen
értelmezik. A kérdés elsősorban az, hogy egyáltalán kell-e valamit
helyreállítani? Ha valaki nem lát hiányosságot és javítani valót Isten
egyházában, akkor az nem is látja értelmét a helyreállításnak. Hiszen ha
minden rendben, akkor mit kellene helyreállítani? De ha felismerjük
hogy szükséges, akkor a következő kérdés az, hogy mi az ami egykor volt
és mára elveszett? Jézus Mennybemenetele után láthatjuk, hogy az
apostolok nem csupán hittek, hanem cselekedtek is. A mai nemzedék nagy
kihívása az, hogy jól értelmezze az Úr igéjét. Még ebben sincs közös
egység, de ha volna is, akkor is csupán az igének a hallgatói lennénk.
Ézsaiás könyve 29,13
„Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és
ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig
csupán betanult emberi parancsolat,”
Az apostolok nagyobbra tartották Isten igéjét, mint
az emberi parancsolatokat. Nem akadályoztak meg senkit sem abban, hogy
Istenhez közeledjenek. Ők inkább választották a megszégyenítést, a
bántalmazást, mintsem eltérjenek az Úrtól kapott rendeletektől. Az Ő
hitük minden időben példaértékű lesz számunkra. Nem test szerint, hanem
Lélek által jártak és ebben van a kulcs, Isten bizonyságot is tett
mellettük! Az Úr elhívásai és parancsolatai tisztán láthatóak az igéből,
sokan mégsem hisznek azokban. Olvassák, de fel nem fogják, mert testi
ember nem értheti.
1Korintusi levél 2,14
„A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert
ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki
módon lehet azokat megítélni.”
Mégis olyan sokan vannak, akik azt hiszik hogy ők
megismerték Istent, de cselekedeteikkel megtagadják azt! Azt gondolják,
hogy csupán elég Istenről és az Ő parancsolatairól tudni, de már Őt nem
szükséges követni illetve parancsolatait betölteni, azt gondolják, hogy
erre adatott a kegyelem. Fülöp is azt kérte Jézustól, hogy mutassa meg
az Atyát és az elég neki. Jézusnak nem is tetszett a dolog, hiszen nem
így működnek a dolgok! Jézus az út, amelyen járnunk kell. Jézus pedig az
Ige, tehát az Ige szerint kell járnunk.
1Timóteus 1,5-8
„A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és
képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől,
és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem
értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban
tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal.”
Bizony, a törvény jó. Nem arra kaptuk a törvényt
hogy megszegjük, hanem hogy megtartsuk azt! De mi van akkor, ha jól
értelmezzük az Úr igéjét? Vajon megmenthet minket? Az ismeret
cselekedetek nélkül csak felfuvalkodottá tesz, Istent nem csak a
szánkkal, hanem gyümölcstermésünkkel is szolgálnunk kell!
1Korintusi levél 4,20 „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.”
Amint az előzőekben is már mondtam, az Úrról nem
elég tudni, hanem követni is kell. Mert ha tudjuk az Ő beszédét, de nem
cselekedtük meg azt, akkor nincs mentségünk. Jézus egy igen szemléletes
példát mondott, amelyet mindannyian ismerünk:
Máté evangéliuma 7,24-27
„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat,
hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És
ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és
nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt
alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi,
hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a
zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba
a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”
Ez egy nyílt példázat egyértelmű üzenettel. Ha
halljuk hogy mit mondott Jézus, de nem cselekedjük meg azokat, akkor
hiába bízunk a Kősziklában. Akik azt mondják, hogy nem kellenek
cselekedetek, azok nem Ismerték meg Jézust. Ezek úgy hisznek, hogy
közben a cselekedeteikkel megtagadják Őt. Nem feszítik meg az óemberüket
és miközben az Istentelen bűnökben fetrengnek, az Úr kegyelmére
apellálnak.
Malakiás könyve 3,18
„És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz
között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt.”
Illés, Ézsaiás, Dávid, vagy Mózes! Csupa nagy nevek
ugye? Ők is csak emberek voltak, de Isten hatalmasan használta őket.
Talán csak azért, mert kiválasztottak voltak? Isten nem csak
kiválasztotta őket, hanem ki is munkálta bennük hogy alkalmas eszközök
legyenek. Mózes 40 évig élt a pusztában mire Isten rábízta a népét. Majd
ezután újabb 40 évet a pusztában élt Izrael-el. Ez idő alatt egy
vétkéről olvashatunk, ráütött a sziklára pedig csupán szólnia kellett
volna. Helytelenül képviselteaz Urat, és nem mehetett be az ígéret
földjére. Súlyos ítélet ugye? A mai nemzedék pedig nem veszi komolyan az
Urat. Vajon mekkora lesz az ítélet felettük? Iszonyat nagy! Mózessel
kapcsolatban hozok egy igét:
2Mózes 33,20-21
„Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember
úgy, hogy életben maradjon. És ezt mondta az ÚR: Van itt hely nálam,
állj a kősziklára!”
Már Mózes is a kősziklán állt, nem csak beszélt,
hanem cselekedte is az Úr akaratát. De mit is akarok ezzel mondani? Azt,
hogy a helyreállítás először bennünk kezdődik. Nem Istenre kell
várnunk, hanem arra kell törekednünk, hogy az akaratában járjunk. Az Úr
vágyik olyan gyermekekre, akik megcselekszik akaratát. Vágyik arra, hogy
helyesen képviseljék Őt. Mert ha valaki felnő ehhez a feladathoz, azt
Isten használni fogja. Az Úr ezt mondja magáról:
Ézsaiás könyve 44,26 „Aki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát...”
Ez aztán az ígéret ugye? De ehhez valódi szolgáknak kell lennünk és hiteles követőiknek.
Ha már követről van szó, mit gondoltok erről? Ha
egy királynak hadat üzennek, vajon kit küld el hogy megkérdezze a
békefeltételeket? Az udvari bolondját vagy azt aki hitelesen tudja
képviselni őt?
Isten igéje örökkévaló, így ne gondolja senki, hogy
már nem kell azzal foglalkoznunk. Sokaknak már nem „trendi” Jézus
követése, régimódi Isten igéje, és keresik az új kijelentéseket. De ha
nem veszik komolyan Isten igéjét, akkor mihez mérik ezeket az új
kijelentéseket? Úgy értem, mi által ítélik meg, hogy Istentől valóak-e
vagy sem? Elmondom: a saját gondolataik, érzelmeik és vágyaik szerint
ítélik meg. Ez pedig egy torz Istenképet eredményez, ami baál imádás.
Helyre kell állítani a valódi Istentiszteletet,
törekedni kell megismerni az Urat, komolyan kell venni Őt és nem szabad
hagyni, hogy akár egy ige is a porba hulljon előttünk.
Máté evangéliuma 5,6 „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”
"Magától terem a föld... érett magot a kalászban. "(Mk 4,26-29)
A hagyomány szerint ezen a napon szokták elkezdeni az aratást. A
következő hetekben kerül tető alá egész évi kenyerünk. Meg szoktuk-e
köszönni Istennek a kenyeret? A miatyánk szavaival néha kérjük, de
tudjuk-e, mennyire az ő kegyelmétől függ az, hogy legyen termés, és
abból jusson kenyér mindenkinek? S tudjuk-e, hogy az emberi önzés miatt mégsem így történik?
Egyre többen vannak, akik vetés nélkül akarnak aratni, sőt már aratni
sem akarnak, csak a kenyeret követelik az asztalukra. Amiért mások
megdolgoztak, ők azt csak élvezni akarják. Isten az ilyen élősködő
magatartást nagyon elítéli. Ezek az emberek azok, akik mindennek csak az
előnyét akarják élvezni, de áldozatot nem vállalnak, csak jogaikat
emlegetik, de kötelességüket elhanyagolják. Holott minket Isten arra
teremtett, hogy új értékeket hozzunk létre, s azok egy részével másokat
segítsünk, sáfárkodjunk.
S közben ne feledjük, hogy minden
Isten kegyelmének az ajándéka! Ha van vetőmag, van hova elvetni, van
erőnk a munkához, csoda, hogy a magból kalász lesz, ha abban sok mag
van, abból kenyeret lehet sütni - ez mind nem magától értetődő, ahogyan
Jézus mai példázatunkban meggyőzően szemlélteti is.
Ugyanez
érvényes a lelkiekre. Nem magától értetődő, hogy miközben mi hagytuk ott
Istent, ő jött utánunk, pedig nem neki van szüksége ránk, hanem nekünk
rá. Úgy gondoskodott üdvösségünkről, hogy azért mi semmit nem tettünk.
Csoda, hogy ha belehull az ige magja egy ember szívébe, megváltozik a
gondolkozása és jelleme, és olyan gyümölcsöket fog teremni, mint az
önzetlen szeretet, türelem, jóság. És mindez magától, mint a gabona is.
Magától a kegyelmes Istentől. Legyen áldott az ő neve! Mi pedig ne
tulajdonítsunk magunknak semmit abból, amiért egyedül őt
magasztalhatjuk!
Az Úr tüze megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt.
(l.Kir 18,38)
Annak a tűznek a hatása egyedülálló volt, amely Illés imádságára a
mennyből alászállt. Megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket, a
földet és a vizet! Senki sem kételkedhetett abban, hogy ez a tűz nem
természetes módon állt elő. A tűz, amely látható módon fentről száll le
és ilyen természetfeletti hatást fejt ki, csak a mindenható Istentől
származhat. Ezt látva jutottak hitre az izraeliták és mély
megindultságukban ezt kiáltották: "Az Úr az Isten! Az Úr az Isten"!
Még
egyszer kérdezzük: van-e ma olyan eszköz, amely hitetlen embereket az
élő Isten létéről és megmentő hatalmáról valóban meggyőz? Van! Az igazi
lelki életben láthatják annak az Istennek hatalmas munkáját, Aki
megemésztő tűz.
Zeller Sámuel Maennedorfban Illés történetének
magyarázatánál arra mutatott rá, hogyan munkálkodik a Szentlélek. Ezt
mondta: ez a tűz megemészti a "követ", a kemény, megkövesedett dolgokat
bennünk. Megemészti a "földet", a földi gondolkozást, megemészti a
"vizet", vagyis mindazt, ami ellenségeskedésben áll a Szentlélek
tüzével.
Ez a lelki csoda nem kisebb annál, mint ami a Kármelen
történt. Ezért győződhetnek meg emberek ma is Isten igazságáról a
Szentlélek látható munkálkodása által. Krisztus "megbizonyíttatott
hatalmasan Isten Fiának a Szentség Lelke által..." (Róm. 1,4)
Ezt
semmi földi hatalom nem tudja megtenni! Ha valaki lát egy embert,
akinek a szíve kemény volt, de megpuhult, ha lát egy fösvényt és
kapzsit, aki felszabadulva más értékek után vágyódik, ha látja, hogy az
Isten Igéjével szembeni ellenségeskedés helyén a Biblia iránti belső
szeretet növekedik, akkor ma is ezt mondja: Ezt az Úr tette, az élő,
igaz Isten.
"Mária ...leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét... Ezért előállt
Márta, és így szólt:... Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így
felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz...
Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle."
Lukács 10,38-42
Nem tudják a keresztyén asszonyok, hogy mit köszönhetnek Jézusnak! Egy
könyvet olvastam a nők helyzetéről a nagy világvallásokban. Nők írták,
ki-ki a maga vallásáról. A hindu panaszolta, hogy még ma is előfordul,
hogy a feleséget elégetik a férje holttestével. A mohamedán természetesnek
tartotta, hogy ha a nő beteg, a férje más feleséget hoz a házhoz. A zsidó
örömmel írja, hogy asszonyaikat már a X. század óta nem szokás verni.
Jézus ebben az igében teszi Isten előtt egyenlővé a nőket. Márta még a
régi szabályt tartja: nem illik, hogy Mária a férfiaknak szóló beszédet
hallgassa. Jézust itt is mosolyogni látom. Annak ad igazat, aki elég bátor
volt ahhoz, hogy ne törődjön semmivel, amikor alkalma nyílt arra, hogy
hallgassa Jézus tanítását. Ezt a jogot az Ő tanítványai körében soha nem
fogják tőle és utódaitól elvenni. Azóta írhatta Pál: "Nincs férfi, sem nő,
mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztusban" (Gal 3,28). Ugyancsak Ő:
"Ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége" (1Kor 7,4). Ma
sincs más olyan vallás, melyben ezt így le lehetne írni.
Krisztusom, Megváltóm, köszönöm, hogy nemcsak az örök életet adtad meg
nekem, asszonynak, de megváltottál az alacsonyabb-rendűség emberi
ítéletétől is. Köszönöm a jogot, hogy igédet ugyanúgy hallgathatom,
tanulhatom, mint bárki más. Köszönöm, hogy feleség lehetek, nem kevesebb,
mint fele a családnak. Szeretném ezt azzal meghálálni, hogy amikor a
férfiak kevésbé törődnek veled, amikor elhanyagolják követésedet, én
álljak elő, én tanítsam meg gyermekeimet ismeretedre és szeretetedre,
mellyel megajándékoztál, én biztassam férjemet szolgálatodra, s végül egy
hittel fogadjuk el ajándékaidat. Segíts, hogy meg tudjak felelni saját
rendeltetésemnek, mint a hit szent lángjának őrizője, mint hűséges
szolgálóleányod! Ámen.
1 Ezért nincs mentséged, te ítélkező
ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad
is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel! 2 Azt pedig tudjuk, hogy az Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket cselekszenek. 3
Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket
tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te
megmenekülsz az Isten ítéletétől? 4
Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem
veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? 5
Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a
harag napjára, amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan
ítél. 6 Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: 7 azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra, örök életet ad; 8
azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a
hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd. 9 Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is; 10
viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül
mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is! 11 Mert Isten nem személyválogató.
"Azt
gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek,
holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az
Isten ítéletétől?"
(Róm 2,3)
A Római levél 1. fejezetében olyan emberekről olvasunk, akik mélyen
belemerültek a bálványimádásba és az erkölcstelenségbe. De a világ nemcsak
olyanokból áll, akik úgy élnek, mint a disznók.
Amíg csak létezik valamiféle társadalmi élet, az emberek zöme
szükségszerűen elég tisztességesen él. Nos, a Római levél 2. fejezete
azoknak a tisztességes embereknek szól, akik elítélik a szennyes bűnöket.
Megtanuljuk, hogy az evangélium egy új bűnfogalommal operál. Istent nem
érdekli, hogy gonosz bűnös vagy-e, vagy csak mérsékelten bűnös. Elítél,
mert bűnös vagy.
Ez nem jelenti azt, hogy a bűnnek minden fajtája egyforma módon gonosz.
Kirabolni egy bankot mégiscsak rosszabb, mint arról álmodozni. De mind a
rabló, mind az álmodozó bűnös.
Nem a rablás és a házasságtörés tesz bennünket bűnössé. Azért követünk el
rablást és házasságtörést, mivel bűnösök vagyunk. Minden bujálkodás,
tolvajlás és hazudozás egy mindnyájunkban benne lévő gonosz kór tünetei. És
amíg a Biblia meg nem mutatja, még csak fel sem ismerjük ezt a bennünk
rejlő gonoszt. Az a mi bűnünk, hogy nem szeretjük Istent mindenek felett,
és nem szeretjük felebarátunkat, mint magunkat. A bűn a cél eltévesztése.
Hogy nem vagyunk azok, akiknek lennünk kellene, Isten terve és elhívása
szerint.
Minden ember (nos, majdnem mindegyik) bűnként ismer el bizonyos tetteket,
mint például a gyilkosság, a részegeskedés és bármi más erkölcstelennek
ítélt magatartás. A keresztyénség azt magyarázza, hogy nem az ilyen bűnös
tettek elkövetése tesz minket bűnössé, hanem mivel bűnösök vagyunk, ezért
cselekszünk ilyen dolgokat.
Az evangélium fényében minden hagyományos különbségtétel, amellyel
különbséget teszünk a jó és a rossz emberek között, eltűnik. "Nincs
mentséged, te ítélkező ember ... amikor más felett ítélkezel..."
Isten mindannyiunkról kimondja, hogy bűnösök vagyunk, hogy mindannyian
megtudjuk, hogy szükségünk van Jézusra.
A Római levél 1. fejezetében olyan emberekről olvasunk, akik mélyen
belemerültek a bálványimádásba és az erkölcstelenségbe. De a világ nemcsak
olyanokból áll, akik úgy élnek, mint a disznók.