Nicelife- KICSODA AZ A JÉZUS?-5. nap

Megmaradt a történelem legérdekfeszítőbb és legvitatottabb személyének..

Egy egyszerű ács egy apró ország még apróbb városkájából; mégis egy olyan ember, aki az időt kétfelé osztotta, aki egy testben egyesítette Istent az emberrel. Isten Fia, Embernek Fia, Jézus. A KÖNYVBŐL "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt... Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1:1-2, 14).

 
"Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből" (Mt 1:21).

"...ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült" (Zsid 1:2-3).

ISTEN ÍGÉRETE
"Jézus így válaszolt: 'Én vagyok az út, az igazság és az élet;
senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam' " (Jn 14:6).

CSELEKVÉSI PONT

EGY BÖRTÖNŐR MEGKÉRDEZTE PÁL APOSTOLT, MIT CSELEKEDJEN, HOGY ÜDVÖZÜLJÖN. PÁL ÍGY VÁLASZOLT: "HIGGY AZ ÚR JÉZUSBAN, ÉS ÜDVÖZÜLSZ... " (LÁSD APCSEL 16:22-34). MA IS UGYANAZ A VÁLASZ, MINT AKKOR. MIT KELL TENNED JÉZUSSAL KAPCSOLATBAN? HIGGY! HIGGY, ÉS TE IS ÜDVÖZÜLSZ

Alfa-Omega tanítások-Az ősi út

Írta: Farkas Antal

Áldott Testvéreim, a mai téma a hívő életünk útja, az Isten akaratában való járás. Megnézzük Isten igéjében, hogy miként rendelte el számunkra a Hozzá való közeledést. Utánanézünk annak is, hogy Jézus áldozata és feltámadása, milyen változást hozott az Úr útján való járást illetően.

A mai időkben sokan járnak egy olyan úton, amelyet bár Isten által kijelölt útnak hisznek, de valójában köze sincs Istenhez.

Jeremiás könyve 6,16
„Így szól az ÚR: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek! De ők ezt mondták: Nem megyünk!”

Ez egy tanach-i (más néven ószövetségi) ige, amivel sokan nem foglalkoznak, pedig ugyanúgy él ma is. Sőt, Jézustól is olvashatjuk ezt, csak többnyire nem értik:

Máté evangéliuma 11,28-30
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

Jézus magáról mondta, hogy Ő az Út. János apostol pedig bizonyságot tett két alkalommal is, hogy Jézus az Istennek az Igéje! Tehát Jézus az ősi út, amin jártak a tanach-i időkben és amin nekünk is járnunk kell. Mint a Jeremiás könyvéből idézett igerész, úgy a Jézus szájából elhangzott ige is egyértelművé teszi számunkra, hogy akkor találunk nyugalmat Istenben, ha Isten rendeletei szerint járunk.

Úgy gondolom nagy tanítást kapunk ha megnézzük az apostolok életét, ugyanis ők éltek azon a határon, amelyet sokan a tanach és az újszövetség falának hisznek. Talán azt olvassuk az igében, hogy Jézus halála után lazán és kényelmesen éltek, hiszen Jézus úgy is megváltotta őket? Nem azt olvassuk, hogy Jézus halála előtti életük kevésbé volt tevékeny mint Jézus halála után? Ők megélték mindazt, amit Jézus tanított nekik. Nem hagyták el az ősi utat, hanem még határozottabb léptekkel igyekeztek rajta! Jézus lerántotta a leplet az igéről, amelyet a kevély szívű emberek ráterítettek. Nézzük meg hát Isten igéjében (úgy a tanach-ban mint az újszövetségi időkben), hogy mi az Istennel való kapcsolat feltételei!

5Mózes 5,33
„Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, amelyet bírni fogtok.”

Mi lehetett ez a parancsolat? Hívő és hitetlen hallott már a tíz parancsolatról, de én inkább nevezném az „Isten akaratának”. Hiszen az Isten által adott parancsolatokban megtalálható az Istennel szembeni szentségünk és az emberekhez való viszonyulásunk kulcsa. A tíz parancsolat pedig két fő parancsolatból áll:

5Mózes 6,4-5
„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.”

És:

3Mózes 19,18
„Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.”

Ezek az életszabályok találhatóak az úgynevezett ószövetségben. Most akkor nézzük meg az újszövetség igéit.

1János levele 2,1-7
„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.”

Hadd emeljem ki ezt az igeverset:

„Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.”

Az apostolok, közöttük János is a régi parancsolatokat tanította, azt az ősi utat amelyen élet van! Most nézzük meg Jézus „új” parancsolatát:

János evangéliuma 13,34
„Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.”

Gondolkozzunk el ezen az új parancsolaton. Az emberi logika arra következtet, hogy ha új, akkorbizonyára a régiek között nem található meg. De csakugyan!? Az előzőleg hozott tízparancsolatban és az azt összefoglaló két parancsolat egyikében is megtalálható az, hogy szeressük a felebarátainkat mint önmagunkat. Akkor vajon Jézus milyen új parancsolatról beszélt!? Fogalmazzunk úgy, hogy valójában ez az új parancsolat az emberek számára új, hiszen Isten kezdettől fogva ezt kérte. Azért mondom hogy az emberek számára új, mert ezt a parancsolatot nem Isten akarata szerint élték. Jézus példát hagyott az életével arról, hogy Isten miként kérte már ezt kezdetektől fogva. Folytassuk egy tanach-i igével:

3Mózes 24,19-20
„És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, amint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.”

Az vonult be a köztudatba, hogy Jézus ezt a törvényt is eltörölte és hozott helyette egy újat. Azt gondolják, hogy Isten a régi időkben megtorolt minden bűnt, míg a jelen kegyelmi időkben elég bocsánatot kérni.

De gondoljunk csak Mózesre vagy Dávidra, akik embert öltek és Isten mégsem vette el az életüket. Dávid paráználkodott is, pedig az is halálos bűn. A gyilkosoknak akik nem szándékosan öltek, menedékvárosokat jelölt ki Isten. Isten kegyelme akkor is élt akárcsak ma! Viszont vegyük az érem másik oldalát is, akik az Isten által kijelölt út ellen lázadtak, azok számára nem volt kegyelem.

A mai általános hiedelem szerint Isten kegyelmét tündérpornak vélik, elég rászórnunk a bűneinkre a szívünk állapotától függetlenül és máris bocsánatot kapunk. Elmondjuk a befogadó imát és aztán nincs mi kiragadna Isten kezéből. Sötétség! Jézus (Máté evangéliuma 18,23-35) és Jakab (Jakab levele 2,13) tanítása is világosan tudtunkra adja, hogy ha nem vagyunk irgalmasak akkor számunkra sincs irgalom. Sőt, a „mi Atyánk” imádságban is megtalálható, hogy Isten akképpen bocsássa meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek! Isten kegyelme tehát azoké, akik életében nem válik hiábavalóvá az Ő kegyelme!

No, emlékeztetőül hadd olvassam el ismét az előzőleg felolvasott igét:

3Mózes 24,19-20
„És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, amint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.”

Tehát ahogyan előzőleg mondtam, sokan úgy vélik hogy Jézus eltörölte ezt a parancsolatot.
Vizsgáljuk meg ezt a teóriát kicsit közelebbről Isten igéjében. Jézus eképpen mondta:

Máté evangéliuma 5,38-39
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”

Téves az az elgondolás, miszerint Jézus eltörölte. Vegyük észre, hogy nem azt mondja Jézus, hogy a szemet szemért és a fogat fogért ítélet nem helyes. Lássuk meg, hogy valójában minket óv meg az ítélkezéstől. Ez az igevers a segítségünkre van hogy jobban megértsük:

Római levél 12,17-21
„Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”

Ez az igerész által is világossá lesz számunkra az, hogy Isten magának tartja fent az ítélkezés jogát és nem szerencsés kivenni azt a kezéből. És bár Páltól olvastuk az előző igéket, Ő sem új parancsolatokat mondott, hanem a tanach-ból vagyis Isten igéjéből merített:

5Mózes 32,35
„Enyém a bosszúállás és megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, ami rájok vár!”

Nyilvánvalóvá válik ismét, hogy Jézus nem újat hozott, hanem újra az ősi útra mutatott rá. Csupán lerántotta erről a törvényről is azt a leplet, amelyet a kevély szívűek ráterítettek. Az emberek ítélete felületes és látszólagos. Emlékezzünk Jézus szavaira:

János evangéliuma 5,30
„Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.”

Jézus itt arról tesz bizonyságot, hogy amit az Atyától hallott, azt mondta és azt cselekedte amire az Atya utasította! Vagyis Jézus nem emelte felül magát az Atyán, nem megmásította a parancsolatait, hanem tisztán a tudtunkra adta azt, ami kezdettől fogva van. Isten így nyilatkozott az akaratáról:

Mikeás könyve 6,8
„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”

Vajon Jézus ezt megváltoztatta volna? Nem de ugyanezt kéri tőlünk? Miért gondolják hát sokan, hogy Jézus váltságáldozata által minden simán megy és nincs szükség hogy megváltozzunk? Fel kellene ébredni és rádöbbenni, hogy Jézus követése nélkül menthetetlenül elveszünk. Tőlünk jóval többet fognak számon kérni, mint akik Jézus előtt éltek. Hiszen az Isten által adott parancsolatok/életszabályok emlékeztetőül a homlokukon és a karukon voltak, az áldozataik pedig előremutattak Jézusra és reménységben haltak meg. Viszont számunkra adatott a Szentlélek és Isten törvénye már nem a homlokunkon sem nem a karunkon van emlékeztetőül, hanem a szívünkbe lett írva. Az áldozataink pedig lelki áldozatokká lettek, amelyek nem előre mutatnak Jézusra, hanem róla tesznek bizonyságot és így mi már nem reménységben, hanem hitben halhatunk meg.

Az Úr kezdettől fogva vágyik a velünk való kapcsolatra. Isten kérdése amit Ádámhoz intézett a Világ végezetéig fentmarad és személy szerint mindenkihez szól:

1Mózes 3,9
„De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?”

Napi áhítat-Építeni hitben a hívőket

Hét témája: A gyülekezet feladatai 

  Olvasmány: Júd 20–25

Az a hitben való építés, aminek fejlődő, kibontakozó és jó hatású élet a következménye. A többi csak hitegetés.

„Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, mentsétek meg őket kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek, de félelemmel, utálva még a ruhát is, amelyet testük beszennyezett. Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.”

Magyarázat

Nem elég, ha miénk a telek, tervezés és építés nélkül nem fog rajta ház épülni. A hitet sem csak megszerezni, építeni kell. Építened kell az istenismeretben, az önismeretben és tevékeny szeretet által. Gyülekezeted rajtad keresztül lehet egyre erősebb lelki otthon mindenkinek, aki oda betér.
Ne csak azzal törődj, hogy megismerd Isten igazságait, hanem azzal is, hogy beépítsd éle­tedbe azokat! Alkalmazás nélkül minden bib­lia­tanulmányozás haszontalan. Aki hallja Jézus beszédeit, és cselekszi azokat, annak fog az élete sziklára épített házhoz hasonlítani. Válaszold meg magadnak, hogy melyik nemrég megértett igazságot kellene kipróbálnod végre gyakorlatban is. Cselekedj, hogy épülhess!
Az építészetben a funkció határozza meg a formát. Ha világos, hogy mire akarod használni az épületet, tiszta lesz az is, hogyan építsd meg. Az emberek esetében azonban ennek pont az ellenkezője igaz. A forma határozza meg a funkciót. Nézd meg, milyennek formált Isten, hogy milyen lelki ajándékokat, szívet, képességeket, személyiséget és tapasztalatot adott neked, és tudni fogod, hogy mit kell kezdened az életeddel.
Törődj mások lelki építésével is! Ahogy bátorítod, építed a másikat, rájössz majd, hogy Isten is úgy épít téged, a vele és embertársaiddal való mély kapcsolatokon keresztül.

(Sinka Csaba)

Mindennap az Ige fényében-EZ AZ EVANGÉLIUM

-Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 3,21-23 

 

21 Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták.  
22 Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség:  
23 mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. 

"Most pedig Isten a törvény nélkül tette nyilvánvalóvá igazságát, amelyről bizonyságot tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által..." (Róm 3,21-22)

"Most pedig..."
Itt jön a nagy fordulópont. Ez a "most" azt jelenti, hogy miután Isten Jézus Krisztusban cselekedett. Ütött az üdvösség órája. És a dolgok soha nem lesznek már ugyanazok.
"Isten ... nyilvánvalóvá tette igazságát." "Isten igazsága" azt a módot jelöli, ahogy az emberek igazzá lehetnek Isten előtt. Nem az emberek fedezték fel ezt a módot, hanem Isten tette azt nyilvánvalóvá. És ez a törvény nélkül nyilvánvalóvá lett igazság.
Ez azt jelenti, hogy nem a cselekedeteink alapján kapjuk.
Ez az új hír. Nem hallottuk, vagy nem lett nyilvánvalóvá Jézus eljövetele előtt. Mégis a törvény és a próféták bizonyságot tettek róla. A Szentírás ótestamentumi része mintegy kinyújtott ujjal mutatott előre erre a nagy eseményre. De most, az idő teljességében, nyilvánvalóvá lett az igazság.
A "Jézusban való hit által" igazulunk meg Isten előtt. Krisztus a tartalma az isteni igazságról való kijelentésnek. Ő vette el a mi ítéletünket és mi megkaptuk az ő igazságát. Az őbenne való hit igazít meg minket. A hit azt jelenti, feladjuk a kísérletezgetést hogy "magunk csináljuk". A hit azt jelenti, hogy teljesen Jézus művére hagyatkozunk.
Erről van szó. Ez bámulatosan egyszerű, és egyszerűen bámulatos. Érvényes mindenkire nézve, "mindenki számára, aki hisz".
Az Isten igazságáról való kijelentés nem csupán arra szolgál, hogy megmutassa minden ember elveszett voltát (23.v.: "mindenki vétkezett"), hanem be is tölti minden ember szükségét, azzal, hogy megmutatja az egyetlen ajándékot, ti. Krisztust (24.v.: "Isten ingyen igazítja meg őket.")
Ez az evangélium. Itt az emberiség valamennyi fárasztó útja véget ér. És úgy találjuk, hogy itt valami új kezdődik.
Most hát vessük minden bizalmunkat Jézusba. Őbenne adta nekünk Isten azt, amit mi nem tudtunk megtalálni. Krisztusban Isten jött el hozzánk, akik nem tudtunk és nem akartunk hozzá menni. 
 

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Krisztusban megszenteltek vagyunk

"Szentek legyetek, mert én szent vagyok. " (1 Péter 1, 16)

A fenti Ige alapján azt gondolhatnánk, mintha a megszentelődés a mi munkánk lenne. De nem így van, különben Péter apostol ellentmondana önmagának, mert utána rögtön így folytatja: "megváltattatok hiábavaló életetekből". A hiábavaló élet üres, hiányzik belőle minden mélyebb erkölcsi és isteni tartalom. Ebből a tisztátalan, bűnös életből váltott meg minket a Bárány drága vére. Amint hittel megragadjátok a vér erejét, már szabadok vagytok és megszenteltettek Isten szolgálatára. Most tehát úgy viselkedjetek, mint szentek, amivé Isten kegyelme által lettetek! A szent Isten szent életű gyermekeket akar.

Rendkívül fontos, hogy ez a drága igazság áthasson bennünket és abbahagyjuk a megszentelődéssel kapcsolatos minden igyekezetünket; rá kell álljunk a hit és kegyelem talajára. Krisztus Jézusban megszenteltek vagyunk (1 Kor 1, 2), Ő szentségünkké lett nekünk. Amint hittel megragadjuk Őt, nagy változás történik: Őbenne már nem vagyunk tisztátalanok, hanem tiszták. - De hát nem talál-e az ember a hívőkben is sok hibát? És mégha mások nem is látják, nem érzik-e ők maguk, hányszor vesz erőt rajtuk a régi, tisztátalan természet? Mégis szentek ők, amíg minden tisztátalanságot engednek magukban megítélni, bűnbánatban meghajolnak és Megváltójukat újra meg újra megragadják. Már nincsenek a tisztátalanság uralma alatt, a bűn többé már nem életelemük; nem élnek benne úgy, mint a hal a vízben. A Szentlélek befolyása alatt állnak; aki Jézusban hisz, mind elnyeri a Szentlelket. Szívük mélyén elszakadtak a bűntől, az a vágyuk, hogy tisztán és szentül éljenek. Minden hibájuk, bűnük és beszennyeződésük ellenére is szenteknek nevezhetik magukat. A korinthusiakban még nagyon sok kifogásolni való volt, mégis szenteknek nevezi őket az apostol.

De ha valaki Isten kegyelme által szentté lett, az járjon is úgy és engedje, hogy a Szentlélek határozza meg gondolkodását, beszédét, cselekedetét.
A szentség adománya feladattá lesz: amivé lényünk mélyén lettünk, az mutatkozzon meg életünkben és magatartásunkban! "Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk" (Gal 5, 25).
Az új természet és az új irány, amit kaptunk, életünk minden megnyilvánulásában érvényesüljön.
Minden tettünkben, kapcsolatunkban, beszélgetésünkben, rejtett belső döntéseinkben és lelki előhaládasunkban ez a szentség mutatkozzék meg!

Győztes élet-Bízd az Úrra

Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.  (Zsolt. 37/4,5)

Gyönyörködjünk az Úrban,bízzál benne azt mondja az Úr.

Mindent bízz csak nyugodtan rá. Az életed, a gyermeked a terveid, problémáid, majd Ő teljesíti,megoldja.

Az Úr azt akarja, ne mi gondolkodjunk a megoldásokon. Ő a megoldások Istene. Ő láthatatlanul munkálkodik. Képes az egész földet megmozgatni azért, hogy amit átadtunk Neki, az meglegyen oldva.

Én elképzelem magamban, hogy történhet. Nembiztos, hogy így van, de lehet mégis.

Én imádkozom valamiért. Mondjuk egy munkahelyért. Rajtam kívül még több testvért imára indít az Úr, hogy közbenjárjanak olyanokért, akik munka nélkül vannak. Az imák eredményeképpen az Úr egy boltban, egy teljesen ismeretlen embert állít mögém a pénztárnál, akivel elkezdek beszélgetni. A beszélgetés folyamán kiderül, hogy az ismerősének vállalkozása van és alkalmazottat keres. Ez csak egy példa volt. Nem tudhatjuk Isten kit és mit vet be annak érdekében, hogy a szükségeink be legyenek töltve. Azért mondja nekünk, csak bízzunk meg Őbenne. Az Úrnál nincs távolság.

A napnak nincs egyetlen olyan perce sem, amikor valahol, valaki, vagy valakik ne imádkozzanak. Az ima körforgásban van és egyetlen percre sem szünetel. Lehet, hogy épp most a te ügyedért Francia országban imádkozik valaki.

Az Úr mindent rendbe és helyretesz az életedben, ha megbízol Benne.

Nem látunk bele a szellemvilágba, de az biztos, amit az Úr megmondott azt be is teljesíti, mert Ő soha nem változik és amit megmondott meg nem változtatja.

Szerző: Püski Julianna

Napi áhítat- Tanítványokat nevelni

Hét témája: A gyülekezet feladatai

 

Olvasmány: 2Tim 2,22–26

Tudj meg minél többet a szelíd nevelésről, amely állandóan számol Isten be­avatkozásával a tanítvány életében!

„Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.”

Magyarázat

Pál arra kéri fiatal szolgatársát, Timóteust, hogy nevelje az ellenszegülőket a gyülekezetben. Hogyan történhet ez a nevelés? Semmiképpen sem úgy, hogy nevelési útmutatóként fogjuk fel a Bibliánkat.
Ha a családi kapcsolatokat nézzük, azt látjuk, hogy a Biblia nem ad gyakorlati nevelési tanácsokat, kivéve, hogy a gyerekek „az Úr tanítása szerint” való nevelése a szülők dolga, és erre felhatalmazást is ad nekik. A módszertani kérdéseket a szülőkre bízza. A gyülekezeti közösségre, a tanítványság területére nézve sincs részletes leírás erről.
A legjobb, ha Atyánk „nevelési stílusát”, Jézus lelkületét tekintjük modellnek, az egészet pedig a Szentlélek erejéből és szabadságában valósítjuk meg. Ennek az elemei a személyes példaadás, a szerető jóindulat és a határozott korlátok egyensúlya, a tanítva fegyelmezés,
a szóbeli helyreigazítás, és a kölcsönös tisztelet, melynek bizalmas kapcsolat az alapja.
Persze ebben a kérdésben sem mi vagyunk a kulcstényező. Ha lehetne tökéletes tanítványt nevelni, Isten nevelési útmutatót küldött volna, nem Jézust! Jézus a fontos. Vele találkozzon, aki ellenszegül. Ő tudja meggyőzni a változás szükségességéről, és arról, hogy ez nemcsak ábránd, hanem valóságos lehetőség.

(Sinka Csaba)

Alfa-Omega tanítások-Isten országa

Írta: Farkas Antal

Áldott Testvérem. Izgalommal nézek elébe a mai témának, hogy mennyire nyitja meg az Úr az igéjének kapuját. Az Isten országáról van sok elmélet, elképzelés, vagyis sokan rugaszkodnak el Isten igéjétől és érzelmeik, vágyaik alapján képzelik el. Szóljon hát Isten igéje:

Lukács evangéliuma 17,20-21
„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.”

Tehát bennünk van és nem szemmel látható módon jön el. A következő ige segítségünkre lesz hogy jobban megértsük:

János evangéliuma 4,23-24
„De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”

Jól tudjuk az igéből, hogy Isten kijelölt egy helyet, ahol felépült az a ház amelyet az Úr nevéről neveztek. Ez pedig Jeruzsálemben volt található, a templom, amelyben volt a Szentek Szentje és ahol az Úr szövetségládája helyezkedett el. De Jézus halála után megváltozott ez, kettéhasadt a kárpit és szabaddá vált az Út a Szentek Szentjébe, ahová amúgy csak a főpap mehetett be évente egy alkalommal. Az Isten országa már nem helyhez kötött (a templomot lerombolták és azóta se építették újjá), bár a mai napig építenek hatalmas és lélegzetelállító szépségű épületeket, amelyeket Isten házának neveznek. Pedig Isten háza mi vagyunk:

1Korintusi levél 6,19
„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?”

Tehát mibennünk él Isten, és ezáltal lesz az országa is mibennünk! Isten országa ugyanis ott van, ahol Isten az Úr. Ahol az Ő törvényét tisztelik és megtartják. Van egy nagyon szép dal, amely tartalmazza ezt a részt:

„És ahogy trónt állítunk Neked.Jöjj, Úr Jézus foglalj helyet!”
(Jézus térdet hajtunk c. dal)

Isten országa ott van, ahol Isten trónon ül. Isten azonban nem diktatúra párti, hanem azt akarja hogy mi magunk válasszuk meg királyunknak. Éppen ezért van az, hogy Isten országa csak úgy jöhet el a mi életünkben, ha a teljes irányítást neki adjuk át. Gondoljunk csak arra az esetre, mikor Izráel népe királyt kért magának. Isten nem harcolt a néppel, megadta azt amit kértek és tudjuk Saul történetéből, hogy nem volt a javukra. De ezután Isten támasztotta Dávidot királyul és az Ő uralkodása kedves volt Isten előtt. De miért is? Azért, mert Dávid Istent helyezte trónra, ugyan Dávid király volt, de Isten akarata szerint uralkodott.

Máté evangéliuma 18,19-20
„Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

Ezt az igét sajnos többen félreértették, mert összegyűlnek olyan tervvel a fejükben, amely nem Isten akaratában van de mivel többen kérik, azt hiszik hogy megkaphatják. De Jézus megadja a kulcsot ebben az igerészben is:

„...ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől...”

Tehát nem abban egy akaraton amit éppen kérnek, hanem minden egyéb dolog felől is! Mutassatok két olyan embert, akik minden dologban egyet értve tökéletesen egyformán gondolkodnak! Ilyen nincs Testvérek, csak ha mélyen el vagyunk rejtve Jézusban. Jézus eképpen mondta:

János evangéliuma 17,22-23
„...hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek...”

Csupán akkor lehetséges ez, csakis akkor valósulhat meg ez a tökéletes egység, ha már többé nem a saját gondolataink által élünk, hanem Isten országának tökéletes polgárai lettünk. Vagyis ha Isten trónon ül a saját életünkben és már többé semmit sem cselekszünk az Ő akaratán kívül. A „minden dolog felől”-való egyetértés tehát csak úgy valósulhat meg, ha Istenben tökéletes egységünk van.

Római levél 12,1-2
„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Ha tehát megváltozunk, akkor már nem a mi kívánságaink, elképzeléseink élnek, hanem az Ő akarata szerint járunk közben. Jézus ezt is mondta:

János evangéliuma 14,13-14
„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”

Mit jelent kérni az Ő nevében? Nem azt jelenti Testvérek, hogy a mondataink végére odatesszük, hogy: „Jézus nevében” és máris megkapjuk kéréseinket. Az hogy Jézus nevében kérünk azt jelenti, hogy Jézus a nevét adja hozzá. Ha úgy tetszik, amihez Jézus az aláírását adja. Jézus nevében tehát csak úgy kérhetünk és cselekedhetünk, amely az Ő akaratában van. Gondoljuk csak el, hogy aki a király nevében szól dolgokat, bár a király nem küldte őt, az halálos ítéletet hozott magára. Jézus pedig a királyoknak Királya és uraknak Ura. Ne vegyünk szánkra könnyelműen az Ő nevét.

János evangéliuma 15,14-16
„Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”

Jézus barátnak hív minket és tudtunkra adta nekünk, hogy mi az Ő akarata és ezért aszerint kell cselekednünk. Szintén hallottuk az előbb felolvasott ige végén is, hogy:

„akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”

De mi van azokkal az emberekkel, akik nem csak gyakorolják, de másokat is buzdítanak arra, hogy Istentől mindenféle luxus dolgokat kérjenek? Honnan vették ezt az őrültséget, hogy Isten gazdagságot ígért az Ő követőinek? Pál szavai jutnak eszembe:

1Timóteus 6,8
„De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.”

Mégis úgy gondolják, hogy őket megilleti a gazdagság és ilyen kérésekkel bombázzák Istent. Isten pedig vajon a vesztüket akarja? Nem értik ezek az emberek azt, hogy mit kérnek maguknak. Hiszen a gazdagság a legtöbb embernek a kárhozatává válna. Csak ezt a két igét hozom hogy megértsük:

Lukács evangéliuma 18,25
„Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.”

És:

1Timóteus 6,10
„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.”

Az ige arról is bizonyságot tesz, hogy ahol a szívünk, ott van a kincsünk (Mt 6,21). Sokak életében még nem jött el Isten országa, mert ahelyett hogy Istent ültetnék a trónra, inkább a mammonnak szolgálnak (a mammon az a „vagyon”-nak a megnevezése). Sokan szolgálnak nyilvánosan a mammonnak és nem is szégyellik. De mivel nekik ezen a földön van a szívük, ezért ne is reménykedjenek Isten országában.

Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Isten országa nem az anyagi gazdagságról fog szólni, ahogyan ez az ige is bizonyságot tesz erről:

Római levél 14,16-17
„Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.”

Vagyis Isten országa nem a testi élvezetekről fog szólni.
Jézus megmondta, hogy szegények mindenkor lesznek körülöttünk:

Máté evangéliuma 26,11
„Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.”

János pedig világosan tudtunkra adja, hogy ha elnézzük a jólétben azt, hogy a testvérünk szűkölködik, akkor nincs bennünk Isten szeretete:

1János levele 3,17
„Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?”

Tehát arra jutottunk, hogy a gazdagság pazarlásnak minősül ha a világi javainkat inkább halmozzuk mint hogy a szűkölködőknek adnánk. De Isten országában nincs pazarlás! Erről tesz bizonyságot Jézus is, mikor a két tömeget (4000 és 5000) megvendégelése után összeszedette a maradékokat a tanítványokkal. Jézus élete tanításul szolgál olyan szempontból is, hogy Isten országában milyen törvények uralkodnak. Az Ő élete az Isten országának a törvényeiről is tanúskodik.

János evangéliuma 3,3
„Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.”

Isten országa akkor lesz nyilvánvalóvá számunkra, ha újonnan születtünk. Viszont az újjászületés feltétele a halál, másként nem lehetséges. Meg kell halnunk a saját terveinknek, akaratunknak, hogy Isten terve és akarata valósulhasson meg. Ilyenkor Isten kerül a trónra és megnyitja lelki szemeinket amellyel megláthatjuk az Ő országát. Csak ekkor beszélhetünk valódi hitről, hiszen meg van írva:

Zsidó levél 11,1
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”

Meggyőződés és nem hiszékenység. Hiszen ha hiszünk Istennek, akkor meggyőződésünk hogy beváltja beszédét! Ilyenkor már nem reménykedünk a beszédei beteljesedésében, hanem tudjuk, hogy valóra váltja azt. Biztosan felfigyeltetek arra, hogy az ige beszél a mennyeknek országáról és az Istennek országáról. Mi a kettő között a különbség? Semmi, egyről beszélnek, csak a Máté használja a mennyeknek országa kifejezést, mindenki más az Istennek országaként említi.

De menjünk tovább a félreértelmezett igék helyes értelmezésének útján:

János evangéliuma 20,23
„Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.”

Felmerül a kérdés, hogy mi van olyan helyzetben, ha a testvér nem tud megbocsátani nekem, de én bocsánatért esedezem az Úr előtt? Nyilván bocsánatot nyerek, attól függetlenül, hogy a testvér nem tud megbocsátani. Isten folyamatosan felhozza igéjében, hogy a megbocsátás a természetünkké kell hogy váljon, máskülönben az átkunkká lesz.

De akkor mit akar üzenni ez az ige? Máris meg fogjuk érteni a következő igék után:

Apostolok Csel. 7,59-60
„Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.”

Jézustól is halljuk ugyanezt:

Lukács evangéliuma 23,34
„Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.”

Értjük tehát, hogy mit üzennek ezek az igeversek? István és Jézus szavai, amelyben kérték az Atyát hogy ne számolja fel bűnnek azok cselekedeteit, célhoz értek (az Atya megbocsátotta azt). Ezek a felkiáltások nem azért történtek, mert kegyesség látszatát gyakorolták, hanem mert ez valóban bocsánatot eredményezett nekik. Ezt nekünk is gyakorolnunk kell Testvéreim, nem csak azoknak kell megbocsátani akik bocsánatot kérnek, hanem mindazoknak, akik ellenünk vétkeztek.

Máté evangéliuma 5,44-45
„Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.”

Így válunk Isten gyermekeivé, akik örökölni fogják az országot. Ha Isten szeretete által élünk, akkor nem fogunk senkit sem akadályozni abban, hogy megnyíljon a szemük és meglássák Isten országát.

1Péter levele 4,8
„Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.”

Ámen

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

  Illés ezt mondta Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy eső zúgása hallatszik. (l.Kir. 18,41)

Először is vessünk egy pillantást a próféta önzetlenségére és gyöngéd figyelmességére! Ennek a napnak feszültsége után önmagának is nagy szüksége lett volna arra, hogy megpihenve egyék és igyék. Ő azonban nem magára gondol, hanem Akháb királyra, aki lénye legmélyéig meg kellett, hogy rendüljön. Ezt mondta neki: "Egyél és igyál"!

A próféta maga még várni akart az evéssel, amíg feladatát egészen nem teljesíti.

Nem szégyenít meg bennünket mélyen a próféta figyelmessége? Nem kell-e itt gondolnunk az újszövetségi figyelmeztetésre: "Senki ne keresse, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé"! (l.Kor 10,24; Róm. 15,2; Gal. 6,2)

Az Istennel való közösség, a hit volt Illés minden cselekedetének meghatározója. A hit mondatta Akhábnak: "nagy eső zúgása hallatszik", pedig egyetlen felhőcske sem volt látható az égen. A próféta azonban szólt, mielőtt látta volna a nagy vihart feljönni. Azért szólhatott, mert hallotta Isten szavát. Erre a szóra pedig érvényes, amit a Zsolt.33,4. mond: "Az Úr szava igaz és minden cselekedete hűséges".

Az eső külső jele mellékes volt. Az volt a döntő, hogy a szárazság megszűnésének feltétele beteljesült: a nép elszakadt a bálványoktól és megvallotta az élő Istent szóval és tettel. Mivel ez megtörtént, a prófétának mit sem számított az, hogy az égen még nem voltak esőfelhők.

Az emberi értelem a látható, természeti tényeknél marad, de a hit azokra néz, amik Istennél érvényesek. A hit ott is hallja a nagy eső zúgását, ahol a szem még felhőcskét sem lát.

Dicsőítések -Nézd ott fenn-See His Love

Nézd ott fent: mi van a kereszten?
Áldozatul adott Tökéletes Élet!
A Szeretet lett odaszegezve
Megtöretett testben: mindez csak értünk lett!

Ez itt Jézus dicsőségben:
A Menny Királya meghalt értem.
Így győzött le bűnt és halált.
Elvégezte: a Menny már nyitva áll!

Ennél több örömet honnan vársz?
Kegyelem által nyert igazi szabadság!
Minden bűn, s rejtegetett szégyen
Vele együtt halt meg: Vele a kereszten!

Értünk mindez,
Mindez csak értünk lett!

Isten ígéreteinek tárháza-Ő ad szabadulást

Charles H. Spurgeon-

"De téged megmentelek azon a napon - így szól az Úr -, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz" (Jer 39,17) 

Mikor az Úr hűséges szolgái érette szenvednek üldöztetést, Ő maga küld nekik szerető vigasztalást, de olykor még azoknak is jó hírt, akik együtt

Ebed-Meleket meg akarta szabadítani az Úr azoktól, akiknek a bosszújától okkal félhetett. Alacsony sorsú szerecsen volt, de az Úrnak gondja volt rá. A káldeusok ezreket gyilkoltak le, de ennek az egyszerű négernek nem árthattak. Talán mi is félünk hatalmas emberektől, akik nem a javunkat akarják, de ha hívek maradunk az Úrhoz az üldözés idején, Ő is hű marad hozzánk. Mert ugyan, mit is tehetne bárki az Úr engedélye nélkül? Ő fékezi meg a hatalmasokat, Ő tesz zabolát a dühöngők szájába. Féljük az Urat, akkor nem kell senki mástól sem félnünk. Ha csak egy pohár vizet adunk is az Úr valamely megvetett prófétájának, annak is meglesz már a jutalma. Ha Krisztust hűségesen szolgáljuk, számíthatunk arra, hogy Ő is hűséggel mellénk áll.


éreznek velük és segítik őket. Ebed-Melek csak egy megvetett etiópiai volt, de jót tett Jeremiással, ezért az Úr ezt a különös ígéretet küldte számára a prófétán keresztül. Ne feledkezzünk meg sohase Isten üldözött szolgáiról, Ő megjutalmaz ezért.

Reggeli dicséret-Nyújtsd a kezed!

„Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!”

Zsoltárok könyve 31:6

Nyújtod felém a kezed, mert így biztosabbak lépteid. És megyünk. Lépcsőn fel, lépcsőn le. Megyünk előre és visszafelé. Aztán megállunk, mert meg kell nézni a fűszálat, a fakérget, az út repedését. Letérünk a járdáról a kavicsos részre, és most még erősebben kapaszkodsz. Nem szoktad meg, hogy apró lábad alól kiguruljon a talaj, de élvezed a kihívást, és néhány pillanatra le is hajolsz söprögetni a sétány kavicsait. Aztán indulunk tovább. Persze, megy már egyedül is, de azért jó még kapaszkodni. Kapaszkodni abba, akit szeretsz, akiben feltétel nélkül megbízol, akihez jó odabújni, átölelni, akinek a karjaiban vagy igazán jó helyen. 

És van úgy, hogy elfáradsz, vagy megunod a lépegetést, esetleg megijedsz valamitől, és ekkor másként nyújtod a kezed. És jelzed is, hogy "gyorsabban, vegyél fel, szükségem van a közelségedre!"

És van, hogy csak játszol a kezemmel. Nézegeted, néha meg is harapod, simogatod, pacsit adsz bele. Aztán megfogod, és jelzed, hogy táncoljunk, vagy legyen egy másik játék a terítéken. És én ott vagyok veled. Ha kell, mókázunk, ha kell csak foglak, felveszlek, átölellek.

Néha szeretném megállítani az időt. Csak egy kicsit megnyújtani a pillanatokat, amikor apró kezed megragadja az enyémet. Szeretném mélyebben megélni azt a kötődést, amit ez a mozdulat sugároz. Szeretnék megállni, és örülni annak, ahogy fogod a kezem, mert szeretsz és szükséged van rám. 

És szeretném látni majd azt, ahogy az Ő kezét ragadod meg. Szeretnék a részese lenni annak, amikor rájössz, szükséged van valakire, aki nálam és Apádnál is erősebb, hatalmasabb. Szeretnék ott lenni, amikor rádöbbensz, neked Isten kell, az Ő jelenléte, társasága, az Ő keze, ahol igazán biztonságban vagy. 

Szeretném, ha jó példát látnál tőlünk. Szeretném, ha a valódi Istent ismernéd meg rajtunk keresztül. Istent, akitől nem kell félni. Istent, aki hatalmas, erős és mindenkinél jobban szeret. Istent, aki feléd nyújtja a kezét, és biztossá szeretné tenni lépteidet a vándorló kavicsok felett is. Istent, aki látja szükségleteidet. Aki ha kell, sétál veled, ha kell fut, és ha kell, még táncra is perdül veled. 

Hát gyere, fogd most meg a kezemet, és kérjük együtt Őt, mert az Ő kezei hatalmasak, karjai elrejtenek, és egyedül nála lehetünk igazán biztonságban. 

Rodney H. Browne: A SZILÁRD BIBLIAI DOKTRÍNÁK FONTOSSÁGA 1.

A bölcsesség megőrzőnek útja életre van; a fenyítést elhagyó pedig tévelyeg. (Példabeszédek 10,17)

És mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodott a sokaság az Ő tanításán: Mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. (Máté 7, 28-29)

Az Újtestamentumban két különböző szót fordítottak "doktrínának". Az egyik a didache, ami magát az utasítást, útmutatást jelenti; a másik a didaskalia, ami instrukciókat tartalmazó információt jelent, amelyet doktrínának, tudománynak, tanulásnak, tanításnak fordítottak. A szótár a doktrínát a következőképpen jellemzi: alapelv, állapot, ill. irányvonal, amit tanítanak, illetve hangoztatnak, legyen az vallással, államigazgatással kapcsolatos tudomány; tanítások összessége; egy bizonyos témával kapcsolatos tanítási módszer. A mi zsidó-keresztény kinyilatkoztatásunk Isten Igéje tanításának az összessége. Iránymutató alapelvek életünk minden területére. Isten Igéje = Isten Igazsága - annak egyéni értelmezése nem elfogadható. A helyes doktrínák ismerete nem szabadon választható, hanem elengedhetetlenül szükséges. Ha keresztény vagy, és szereted Jézust, akkor az Ő doktrínáit is szeretni és tisztelni fogod, és engedelmeskedni fogsz azoknak: az Ő Igéjének, tanításainak és instrukcióinak.

A doktrínák Istentől valók: "Felel nekik Jézus és mondja: Az Én tudományom [doktrínám] nem az Enyém, hanem Azé, Aki küldött Engem." (János 7,16) "Felel Jézus és mondja neki: Ha valaki szeret Engem, megtartja az Én beszédemet: és az Én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakunk. Aki nem szeret Engem, nem tartja meg az Én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az Enyém, hanem az Atyáé, Aki küldött Engem." (János 14, 23-24) "Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hitt, elálmélkodván az Úrnak tudományán." (ApCsel. 13,12)
A doktrínák a Bibliában találhatók: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2Timótheus 3, 16-17) Isten Igéje a forrása az összes zsidó-keresztény kinyilatkoztatásunknak (doktrínánknak). Az Igén kívül nincs más érvényes doktrína. Attól kezdve, hogy elfogadjuk Jézust Urunknak és Megváltónknak, el kell kezdenünk, és soha nem szabad abbahagynunk útmutatásokat venni az Igéből és ezekből a doktrínákból.
A szilárd doktrínákat védelmeznünk kell: "Az egészséges beszédeknek példáját megtartsd, amiket éntőlem hallottál a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által." (2Timótheus 1, 13-14)
Az egyházi vezetőknek szilárd doktrínákkal kell rendelkezniük: "Mert szükséges, hogy az elöljáró feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő; Hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, magatürtető; Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket." (Titus 1, 7-9)
A keresztényeknek helyes tanokat/doktrínákat kell tanítaniuk: "Te pedig azokat szóljad, amik az egészséges tudományhoz illenek." (Titus 2,1)
A doktrínák segítenek felismerni a hamis tanítást: "Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak nektek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott. Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják." (Júdás 3-4)
Ne változtasd meg a doktrínákat, hogy a te véleményedhez igazodjanak: "Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. A szentségtelen üres lármákat pedig került, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. és az ő beszédük mint a rákfekély terjed; közülük való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondva, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét. Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az Övéit; és: Álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja." (2Timótheus 2, 15-19)
Nyomás miatt ne változtasd meg a saját doktrínáidat: "De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók növekednek a rosszaságban, eltévelyítve és eltévelyedve. De te maradj meg azokban, amiket tanultál, és amik reád bízattak, tudva kitől tanultad, És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent Írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által." (2Timótheus 3, 12-15) Ámen!

Biblia-Ige magyarázatok

Jézus példázatai

Az elrejtett kincs 1. rész    

(Máté 13,44)

Isten királysága nem pusztán általános, hanem az egyéneknek is működik. Valaki a kereszténység területén lakhat, ami már kovászos, és így bizonyos módon osztozik az egyetemes erjedésben. Ennél azonban többre van szükség, többre annál, mint hogy ez minden kiválasztott lélekben végbemenjen. Az áldást személyesen lehet átvenni, és ennek története van leírva a most következő két példázatban. A kettő kiegészíti egymást úgy, hogy akár a drágagyöngyöt, akár az elrejtett kincset találja meg valaki, azok közé kerül, akik a gazdag kincsnek, Krisztus evangéliumának a részesei. Az egyik csoport azokból áll, akik érzik, hogy lennie kell valami abszolút jónak az ember számára. Ezért mindenütt keresik ezt a jót. Az ilyenek hasonlítanak a kereskedőkhöz, akiknek határozott célja, hogy drágagyöngyöket találjon. Ezek kevesen vannak, de talán az igazsághoz megtértek közül a legnemesebbek. Aztán vannak mások, akik nem fedezik fel, hogy célja és értelme van minden ember életének, amíg a Jézusban megjelent igazságot fel nem ismerik. Az ilyenek hasonlítanak az elrejtett kincs megtalálóihoz, akik öntudatlanul belebotlanak. Ez utóbbi csoport öröme a keresetlen kincs fölfedezésének az örömében fejeződik ki. Ámen!

**********************

Jézus példázatai
Az elrejtett kincs 2. rész
(Máté 13,44)

A zsidók esete illusztrálhatja a drágagyöngy példázatát, jóllehet nem lehet teljesen végigvinni, mert legtöbbjük keresi a drágagyöngyöt, buzgólkodik az igazságért, mégis amikor a nagy értékű drágagyöngyöt felajánlották nekik, nem voltak készek mindent eladni - megtagadni önigazultságukat és minden mást, amit drágának tartottak, hogy megvásárolhassák. A pogányok ezzel szemben, legalább nagyobb részük, öntudatlanul találkoztak a kinccsel. Krisztust találták meg, akit nem kerestek. Nátánael esete ilyen volt. A szamariai asszony (János 4) még döbbenetesebb példa. Az ilyen jellemekben lennie kellett valamilyen igazság utáni vágynak (jóllehet korábban szunnyadhatót a lélekben), ami ezután az örvendetes elfogadásban mutatkozott meg, amikor felismerték. Másrészt - Augusztinusz szerint - a nemes lélek képe van itt, aki buzgón kereste a drágagyöngyöt. A távol-keleti szokásokról írva azt mondja valaki, hogy Keleten, a dinasztiák és az azokat követő forrongások gyakori változásai miatt sok gazdag ember felosztotta javait három részre: az egyiket a kereskedelemben vagy saját fenntartásukra használták; a másikat beváltották ékszerekre, amiket könnyen lehetett szállítani; a harmadik részt elásták. Az utazó manapság nehezen kap információt a régiségekről a környéken lakók féltékenysége miatt, akik attól tartanak, hogy odamegy valaki és elviszi tőlük az értékeket. Sok ember feladja megszokott foglalkozását, és kincskeresésre szánja magát abban a reményben, hogy hirtelen meggazdagszik (Jób 3,21; Példa 2,4). Ámen!

***************** 

Jézus példázatai
Az elrejtett kincs 3. rész
(Máté 13,44)
Egyesek különbséget tesznek a szántóföld és a kincs között, az elsőt a Szentírásra, a másodikat Krisztus ismeretére alkalmazva. Számomra a szántóföld a külső, látható Gyülekezet képviseli, ami különbözik a szellemi belsőtől. Aki felismeri, hogy a Gyülekezet nem emberi intézmény, hanem isteni, és aki megtanulja, hogy Isten benne van, megérti, hogy ez valami, ami túl van minden földi közösségen. Ezért drága a szemében, még legvégső szegélyén is, a benne levő dicsőség miatt, ami kibontakozott szeme előtt. Mint ahogy az embernek nem lehet kincse úgy, hogy ott hagyja a szántóföldet, ugyanígy nem lehet Krisztusa másként, csak az Ő Gyülekezetében. Nem lehet Krisztus a szívében úgy, hogy ugyanakkor elkülöníti sorsát Krisztus küzdő Gyülekezetétől. A kincs és a szántóföld együtt van. Ámen!

********************

Jézus példázatai
Az elrejtett kincs 4. rész
(Máté 13,44)
Váratlan, hogy "az ember, miután megtalálta a kincset, elrejti". Ha valaki elrejti a szellemi kincse, ebben nem az a baj, hogy esetleg másvalaki megtalálja, hanem az, hogy ő maga elveszíti. Az első pillanatokban, amint az igazságot az Úr kijelenti valakinek, az illető attól tarthat, hogy az áldás valami módon kiesik a kezéből. Ez az aggodalom és az ezt követő óvintézkedések kerülnek itt előtérben. Miután a kincset bebiztosította a megtaláló, "örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." Ez öröm birtokában a szellemi kincs megtalálója képes elmenni és eladni mindenét. Semmi másban nincs dicsőség "az ezt meghaladó dicsőség miatt", mondja Augusztinusz, amikor leírja megtérését: "Milyen édessé lett nekem azonnal, hogy kívánjam azokat a játékokat az édességet! És amitől féltem elválni, most örömmel szakítottam vele." Vesd össze: Filippi 3, 4-11. Tehát amikor valaki megtagadja a hozzá legközelebb eső dolgokat - amikor a pénz szerelmese megveti kapzsiságát és az élvezetek kedvelője élvezeteit, akkor mindegyik eladja mindenét, hogy megvásárolhassa azt a szántóföldet, amelyben a kincs található. Vesd össze: Máté 16,24; Márk 9, 43-48. Némelyek nehézséget találnak abban a körülményben hogy a kincs megtalálója nem szólt a föld tulajdonosának a kincsről. Erre a kifogásra elegendő válasznak látszik, ha azt mondjuk, hogy a kincs megtalálója viselkedésének nem minden része ajánlatos a követésre, csak az az igyekezete, hogy megszerezze a megtalált kincset. Az az eltökélt célja, hogy sajátjává tegye és ebben rejlik okossága. Ámen!

*******************

 

Rick Warren: Ne keményebben próbálkozz, inkább bízz jobban!

 Légy csendben, és várj az Úrra! (Zsoltárok 37,7) Add meg magad teljesen az Úrnak, és várd türelemmel Őt! (Zsoltárok 37,7 – GW fordítás) 

 

Megadni az életedet az ÚRnak, ezt jelenti:
• Követni Isten vezetését anélkül, hogy tudnád hova küld.
• Várni Isten időzítését anélkül, hogy tudnád, mikor jön el.
• Várni egy csodára anélkül, hogy tudnád, Isten hogyan fog gondoskodni.
• Bízni Isten céljaiban anélkül, hogy értenéd a körülményeket.
Abból tudhatod, hogy teljesen alárendelted magad Istennek, hogy Istenben bízol, hagyod, ő tegye a dolgokat, ahelyett, hogy megpróbálnál másokat manipulálni, hogy saját naptáradba erőltetnéd be és magad irányítanád a helyzetet. Engeded, hogy Isten dolgozzon. Nem kell mindig „töltés alatt” lenned. Ahelyett, hogy keményebben próbálkoznál, inkább bízz jobban! Abból is tudhatod, hogy megadtad magad, hogy már nem reagálsz a kritikára és nem igyekszel rögtön megvédeni magad.
Az alárendelt szív a legjobbat mutatja fel a kapcsolatokban. Nem önmagad szolgálod, nem fúrsz meg másokat és nem követeled a jogaidat. A legtöbb ember számára a legnehezebb dolog a pénzüket feladni. Sokan így gondolkodnak, "Akarok Istenért élni, de akarok elég pénzt is keresni ahhoz, hogy kényelmesen éljek és pihenjek néhanapján." A visszavonulás, a nyugdíj nem célja az átadott életnek, mert ez Istennel verseng az életünk elsődleges figyelméért. Jézus mondta: "Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Mammont (pénzt)." és "Ahol a kincsed, ott a szíved is." Az önfeladás legmagasabb példája Jézus. Keresztre feszítése előtti éjszakán Jézus megadta magát Isten tervének. Azt imádkozta, "Atyám, neked minden lehetséges, kérlek, vedd el tőlem a szenvedés poharát, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied." Jézus nem azt imádkozta, „Isten, ha képes vagy rá, vedd el a fájdalmat." Azzal az állítással kezdte, hogy Isten bármit meg tud tenni. Így imádkozott, "Istenem, ha ennek a szenvedésnek az eltávolítása a leghasznosabb számodra, akkor tedd meg. Ha azonban ez tölti be a célod, akkor ez az, amit én is akarok." Aki igazán megadja magát, ezt mondja, "Atyám, ha ez a probléma, fájdalom, betegség vagy körülmény kell ahhoz, hogy beteljesítsd a célod és megdicsőítsen az életemben vagy mások életében, akkor, ne távolítsd el!" Az érettségnek ez a szintje nem jön el könnyen. Jézus esetében ő olyan erősen agonizált Isten terve felett, hogy vércseppeket izzadt. Az önfeladás kemény munka. A mi estünkben intenzív harcot kíván az én-központú természetünkkel. Ámen!

 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Hitbeli gyökerek

(Jósáfát) az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította... a szent fákat. (2Krón 17,1-9)

 

 

 

Szükségünk van pozitív példaképekre, akiket nem idealizálunk, és főleg nem imádunk, de akiktől helytállást tanulhatunk. A Biblia több ilyen személyt állít elénk. Ilyen volt Jósáfát is, vizsgáljuk meg az ő életét most néhány napon át!

Kr. e. 872-848-ig volt a kettészakadt Izrael déli részének, Júdának a királya. Nehéz helyzetben vette át az országot, mert elődje gyengekezű ember volt, aki alatt a tiszta egyistenhittel pogány elemek is keveredtek, az erkölcsi értékek viszonylagossá váltak, s ebből sokféle lazaság, szabadosság, az idegen és káros szellemiség iránti tolerancia is származott. Mint ma is.

Mit tett Jósáfát ebben a helyzetben? Meg volt győződve arról, hogv népe akkor jár jól, ha neki magának szoros kapcsolata lesz Istennel, ha ő mindig figyel Isten akaratára, és úgy uralkodik, hogy Istennek fog engedelmeskedni.

Bizonyos volt abban, hogy a gazdasági és szociális fejlődésnek, a családi és munkaerkölcsnek is hitbeli gyökerei vannak. Ezért istenismeretre és istenfélelemre kell tanítani az embereket, mert ettől függ minden. Elővette hát az akkori Bibliát, Mózes könyveit, és elkezdték rá tanítani a népet.

Eközben pedig Isten adott neki jó gondolatokat, így kezdte el megszervezni az ország védelmét, egyre nagyobb tekintélye lett otthon és külföldön is, és elindult lassan az anyagi gyarapodás is.

Hisszük-e, hogy a mi személyes, családi, munkahelyi életünk is attól függ, hogy Isten parancsai szerint élünk-e, és az ő útján járunk-e? Hogy ledöntünk minden bálványt, és egyedül az élő Istenben bízunk, benne gyökerezik, belőle táplálkozik az életünk, tőle kérünk és várunk mindent: tanácsot, védelmet, segítséget, áldást.

 

Alfa-Omega tanítások-Amikor az Úr hallgat

Írta: Farkas Antal

 

Úgy hiszem ez a téma sokakat foglalkoztat és ugyancsak sok ember szeretne tisztább képet kapni arról, hogy az Úr miért hallgat. Akik vágynak közelebb és közelebb kerülni az Úrhoz, azoknak talán ez lehet a legnagyobb fájdalom amit lelkükben átélhetnek. A kérdésekre nincs felelet, gyomrunk összeszorul, könnyünk kicsordul, lelkünkben gyötrődve epekedünk egyetlen szaváért. Mikor az Úr hallgat, akkor az vagy értünk, vagy miattunk történik. Ezzel az igével kezdeném:

Jakab levele 4,8
„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.”

Az Úr hallgatásnak az okai mi vagyunk, hiszen Isten a lehető legszorosabb kapcsolatra törekszik velünk, ennek pedig csak mi lehetünk az akadályai. Elsőként mindig azt a lépést kell megtennünk, hogy magunkat önvizsgálat alá tegyük. Mert abban biztosak lehetünk, hogy az Úr nem változik, így a probléma forrásai csak mi lehetünk.

Akik már az Úr követésére adták magukat, azok az Úr vezetése alatt állnak. Annyira csodálatos a zsoltáros szavai:

Zsoltárok 119,105
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”

Az Úr igéje, vagy más szóval az Úr szava, határozza meg a mi utunkat. Minden lépésünket az kell hogy irányítsa, így juthatunk az Atyához. Hiszen Jézus az út, Róla pedig tudjuk, hogy Ő az Istennek Igéje. Így válik Jézus élővé a mindennapjainkban, mert ha az Igével járunk, akkor a világosságban járunk. És ez a mécses - ahogyan a zsoltáros mondja - , épp annyi utat világít meg a lábunknak, hogy egy lépésre elegendő legyen. Ha az Úr már szólt, ha az Ő igéje már megvilágította a következő lépéshez az utat, akkor mégis mit várunk az Úrtól ha nem lépünk oda? Mikor az Úr szól, akkor cselekedjünk, hogy ezáltal újra hallhassuk a szavát.

Józsué könyve 7,1-12
„De Izráel fiai hibát követtek el a város kiirtásakor, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája, elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az ÚR haragja Izráel fiai ellen. Józsué ugyanis néhány férfit küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és nézzetek körül azon a földön. A férfiak fölmentek, és kémkedtek Ajban. Amikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne vonuljon föl az egész nép. Csak két- vagy háromezer ember vonuljon föl, azok is megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok. Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak Aj emberei elől. Megöltek közülük Aj emberei mintegy harminchat embert, üldözték őket a kaputól egészen Sebárimig, és megverték őket a lejtőn. Ekkor valósággal megolvadt a nép szíve, és olyanná lett, mint a víz. Józsué pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre borult az ÚR ládája előtt, és úgy maradt estig Izráel véneivel együtt. A fejükre port hintettek. Közben ezt mondta Józsué: Jaj, URam, URam! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak azt határoztuk volna, hogy a Jordánon túl maradunk! Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris meghátrált ellenségei előtt? Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért? Az ÚR azt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért estél arcra? Vétkezett Izráel, áthágták szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtandó dolgokból, loptak is, és titokban a holmijuk közé tették. Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben és azért hátráltak meg ellenségeik előtt, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtani valót.”

Figyeltétek hogy Isten mit mondott Józsuénak? „Kelj föl! Miért estél arcra?” Vagyis miért keresi az Úr akaratát, amikor már szólt és mégsem cselekedték meg!? Testvérek, meg van a helye az imádkozásnak is, de nem akkor, mikor tudjuk Isten igéjéből, hogy mi az akarata. Visszatérek a kezdő igénkhez:

Jakab levele 4,8
„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.”

Vajon miért mondja Jakab azt, hogy tisztítsuk meg a kezeinket és szenteljük meg a szívünket? Azért, mert ez a feltétele az Istennel való közösségnek. Egyértelműen látszik az igében, hogy az Istennel való közösség, az Úrban való tisztaság függvénye. Hiszen Isten nem vállal közösséget a bűnnel. A saját Fiától is elfordult, vajon pont velünk kivételezne?

Viszont mondhatják sokan azt, hogy nem élnek Istenben tökéletes életet, mégis közösségük van Vele és hogy ezt nagy bizonysággal élik meg. Én erre azt tudom mondani, hogy ha valaki megelégszik ezzel, az langymeleg, mert Isten tüzet gyújtott és azt lángolni szeretné látni.

Ez volt tehát az Úrnak azon hallgatása, mikor már előzőleg szólt. A második okát pedig ezzel az igével szeretném megnyitni:

Jób könyve 30,20
„Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem.”

Testvérem, érezted már magad így? Az Úr elé lépsz és Ő csak némán figyel téged. Lelkedben tudod, hogy nem a bűn választ el az Úr hangjától, de akkor miért hallgat? Jób történetét nem azért kaptuk, hogy érdekes és kivételes történetnek tekintsük. Ez nem egy olyan történet, hogy: „na, ilyen is volt!”
Ebben Istennek minden gyermeke részesül. Ha te nem részesültél, semmi gond, majd fogsz! Viszont a nagy kérdés az, hogy ennek meg mi az értelme?

Ez által nyilvánvalóvá válik a hitünk alapja és a szívünk állapota. Kitűnik, hogy mi van a szívünkben, úgy is mondhatnánk, hová futsz ha hallgat Isten? Vissza a Világba, vagy halálodig kitartasz amellett az Isten mellett, aki ugyan most hallgat, viszont te ismersz!? Talán Isten nem tudná, hogy mi van a szívünkben, hogy szükséges az efféle próba? Ó dehogynem! Viszont te saját magad nem tudod, de ha tudnád is, akkor is nyilvánvalóvá kell lennie a hitednek - már a gonosz hatalmak előtt is. Isten nem szerencsejátékot játszott a sátánnal, Isten sosem veszíthet. De lássunk egy másik történetet az igéből:

Lukács evangéliuma 22,31-32
„Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.”

Ejha, hogy ez a sátán mit nem képzel ugye? Vannak akik azt mondják, hogy ez még Jézus halála és feltámadása előtt volt, így már nekünk ettől nem kell félnünk! Ez nem így van, hiszen Jézus feltámadása után láthatjuk, hogy a tanítványok inkább halászni mentek, minthogy Isten dolgaival foglalkoztak volna. Elvégre Jézus emberhalászokká tette őket! De mi is ez a rostálás? A rostálás tulajdonképpen a búza és a pelyva elválasztása, vagyis ha kicsit jobban belegondolunk, nem is olyan rossz dolog ez! Ahogyan azt az ige is mondja:

Római levél 8,28
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”

Minden a javunkat szolgálja. Még a sátán is az Urat szolgálja. Isten nem azért enged meg bizonyos dolgokat, hogy az által elessünk, hanem hogy formáljon és megeddzen általa. Hiszen Jézus is imádkozott Péterért, és az ige is mondja:

1Korintusi levél 10,13
„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”

Ha már kísértésről van szó, mit gondoltok róla? Jó vagy rossz? A legtöbben azonnal rávágnák, hogy: „rossz”. Pedig a kísértés csupán felhozza mindazt, ami a szívben van. Ha elbukunk általa az nem jó, viszont felhívja arra a figyelmet, hogy mi az amiben még változnunk kell. És mi van akkor, ha kiálljuk a kísértést és nem bukunk el?Jakabnál így olvassuk:

Jakab levele 1,2-4
„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.”

Tehát: „állhatatosságot eredményez”

Az ige állhatatosnak nevezi Jóbot, az ő hite példaértékű mindannyiunk számára. Mindvégig kitartott Isten mellett, az ő hite átment a vizsgán. Higgyünk az Úrban és ha kell, hagyjunk érte veszni mindent, de Ő mindenféleképpen maradjon meg nekünk. Jézus ezt mondta:

Lukács evangéliuma 9,24
„Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.”

Haljunk meg hát magunknak, hogy Jézus élhessen bennünk.

Ámen. 

KENNETH COPELAND-A hit magja!

Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. - Máté 17:20

Egyszer azt mondták nekem, hogy én azért élhetek így, ahogy élek, mert különleges hitem van.
De ez egyszerűen nem igaz. Nincsen különleges hitem. Isten a hitnek ugyanazt a mértékét adta nekem is, mint neked és minden más hívőnek. Egyedül azért tűnik úgy, hogy az én hitem jobban működik, mert én használom!
Ha eddig egy hegy árnyékában éltél, és Istenre vártál, hogy valamilyen különleges hitet adjon neked, akkor változtass ezen. Lépj ki, és használd a hit mértékét, amit kaptál, hogy elmozdítsd a szellemi, fizikai, mentális vagy pénzügyi akadályokat, amelyeket a sátán hozott ellened.
A Róma 12:3 szerint Isten mindenkinek adta a hit mértékét. Higgy Neki! Lépj ki hitben ezzel a hittel kapcsolatban! Mondd ezt: „Köszönöm, Mennyei Atyám, hogy a Jézus Krisztusban való hit által a Te természetedet és Szellemedet osztottad meg velem. Hálás vagyok a hit mértékéért, amelyet mint hívőnek adtál nekem.
Ma úgy határoztam, hogy ebben a hitben járok. Használom a különböző élethelyzetekben. Elkötelezem magam, hogy hegyeket mozgató hitben fogok járni, mert tudom, hogy enélkül lehetetlen Neked tetszeni (Zsidó 11:6).
Ahogy elültetem ezt a hitet, és az Igével öntözöm (Róma 10:17), elvárom, hogy növekedjen, és elmozdítsa a hegyeket az életemben és azok életében, akikért közbenjárok.
Köszönöm, Atyám, hogy ahogy ezt teszem, semmi nem lehetetlen nekem! Jézus nevében. Ámen.”
Igei olvasmány: Lukács 8:41-56