Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mózes vett a kenetnek olajából és a vérből... és megszentelte Áront.      3Móz 8,30

A 3.Mózes 8. a papok felszenteléséről beszél, amely a ruházat felvevése, az olajjal való felkenés, a vérrel való meghintés és áldozat bemutatása által történik. Az újszövetségi királyi papságnál más a rend. Aki Isten országának munkása akar lenni, szükséges, hogy kiképezze magát, különben alkalmatlan a papi szolgálatra. Ézsaiás próféta elhívása példaképül szolgál. Amikor meglátja Isten dicsőségét, így kiált fel: "Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok" (6,5). Az első előfeltétel Isten országa munkása számára a mély, alapos, Isten által munkált, fájdalmas bűnismeret. Hogyan fedheti fel valaki a más bűneit, ha a magáé rejtve marad? Az ószövetségi főpapról ezt mondja a Zsid. 5,2: "Aki képes együtt érezni a tudatlanokkal, és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal". Az első követelmény az újszövetségii papságnál tehát abban van, hogy Isten szentsége a kevély embert bűnös emberré teszi. Gyengéden, szelíden, kíméletesen, segítő módon és feloldozóan csak az tudja a bűnöst fenyíteni, aki a saját bűnén megrémülve sír, amiatt remeg, és annak mélységes pusztítását látja. Az ilyen az igazi pásztori lélek, aki szólni tud Jeruzsálem szívéhez (Ézs 40,2), akinek van reménysége a legelzüllöttebb, leg-tisztátalanabb emberhez is. Ézsaiás ajkát aztán egy angyal érintette égő parázzsal és azt mondta: "hamisságod eltávozott, bűnöd elfedeztetett". Az iskola közli a tudományt. A Golgotán ismeri meg és éli át az ember bűnei bocsánatát. Jobban állna népünk lelkileg, ha több lelkipásztor Isten által bizonyos volna bűnei bocsánatáról, és átélné, hogy Isten az Újszövetség papjává szentelhetné. Mi ilyen Isten által felszentelt papok vagyunk?

Varga László: Isten asztaláról

"...Ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk! Jézus ezt mondta neki: Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz. Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: Hiszek, segíts a hitetlenségemen!"      Márk 9,22-27

Mindent megtett volna, mindent megfizetett volna a beteg gyermek apja, hogy a fia meggyógyuljon. De olyan feltételt kapott, amire nem volt képes. Annyi nagy erejű orvossal és kuruzslóval volt már dolga, hogyan tudta volna látatlanban, előre elhinni, hogy Jézus más, mint a többi? Te hiszed? Persze, hogy hiszed. Azért is olvasod ezt az igét. De ha annak a sorsa, akit a legjobban szeretsz, attól függne, mennyire, milyen őszintén, milyen kételkedés nélkül hiszed, hogy Ő mindent megtehet a te és a tieid életében is, ami lehetetlennek bizonyult eddig, nem beszélnél másként, mint az a kiábrándult, ezerszer csalódott apa. Kérj hát segítséget attól, aki egyedül képes azt megadni! Istentől kérj nagyobb, igazi, töretlen hitet! Ő megbocsátja hited gyengeségét, és úgy áld meg, mintha valóban hibátlan, teljes hited volna. Hiszed-e ezt?

Hiszek, Uram. Hiszek benned, valóságodban, hatalmadban, szeretetedben. Azt is hiszem, hogy minden, ami eddig szép volt az életemben, a Te ajándékod. Hiszem, hogy segítséged volt ott mindenütt, ahol valami eredményem volt az életben. Hiszem, hogy Te vagy az Úr egész világunk felett. De látod, Uram, amikor jövendő dolgokról van szó, amikor határozottan ki kellene mondani, hogy segítséged ott lesz, ahol kérjük, amikor egészen és kizárólag rád kellene bíznom a jövőnket, olyan gyakran megbicsaklik az én erősnek gondolt hitem. Mit tehetnék mást, mint ismét hozzád fordulni? Bocsásd meg hitem gyengeségét! Tedd újra erőssé! Fogadd el úgy, ahogy eléd tudom tárni, hiányosan, gyengén, mégis beléd kapaszkodva! Add, hogy minden gyengesége ellenére hitem legyen erőforrásom, világosságom, reménységem! Te add meg annak erejét, Uram! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ÉNEKELJ MÍG SZENVEDSZ

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 16,25-34

25 Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. 26 Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. 27 Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. 28 Pál azonban hangosan rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!" 29 Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; 30 majd kivezette őket, és ezt kérdezte: "Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" 31 Ők pedig így válaszoltak: "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" 32 Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. 33 Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. 34 Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.

"De éjféltájban Pál és Szilász imádkozott és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket."

(ApCsel 16,25)

Úgy látszott, hogy a két börtönlakó, aki a belső biztonsági cellába volt bezárva, semmiben nem különbözött a többi, a római magisztrátus által lakat alá helyezett fogolytól. Ruhájuk le volt tépve hátukról, és úgy tűnt, alaposan benne vannak a pácban. Lehet, hogy néhány ütéssel többet kaptak, mint szokásos. De egyébként csak foglyok voltak, a börtönőr szempontjából. "Ő pedig ... a belső börtönbe vetette őket és a lábukat kalodába zárta." Éjféltájt azonban fölöttébb világossá vált, hogy ezek a börtönlakók Jézus Krisztus követei. Börtönben mindenki hozzá van szokva a trágársághoz. Átkozódással senkit nem tudsz kihozni a sodrából. De ez a két ember elkezdett imádkozni és himnuszt énekelni Istenhez. Ez rendkívül szokatlan volt. Pál és Szilász láthatólag nem úgy gondolkodott, hogy ez az az időpont, amikor igehirdetést kell tartaniok a megtérésről és a hitről. Ehelyett imádságban és énekben fejezték ki hitüket. Ideje van a prédikálásnak és ideje van a bizonyságtételnek. "A foglyok pedig hallgatták őket." Ezek a nyomorult emberek, akik napjaikat azzal töltötték, hogy vagy a halált, vagy a szabadon bocsátást várták, felültek. Mintha fényözön tört volna be erre a félelmetes helyre. Minden bizonnyal az angyalok is énekeltek. Az imádat cselekményében az ég és a föld egyesül. Azután Isten megmozdította az ujját. Minden megremegett. A láncok letörtek, az ajtók kifordultak sarkukból. Mielőtt az éjszaka véget ért, a börtönőr és családja is imádkozott és himnuszt énekelt Istennek. És Isten angyalai a legvidámabb hallelujákat énekelték minden bizonnyal. Mi az a titok, amelyik arra készteti a keresztyéneket, hogy könnyeiken át is nevessenek és szenvedés közben is énekeljenek? A titok nem valami, hanem egy személy. A titok Jézus.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-AZ ÉGŐ SZÍV

"Vajon nem gerjedezett-e a mi szívünk?" (Lk 24,32)

Fel kell fedeznünk azt a titkot, hogyan maradhat a szívünk égő szív. Jézus hirtelen megjelenik, a tűz lángra lobban, csodálatos látásaink vannak, de még meg kell tanulnunk a mindenen áthatoló égő szív megőrzésének titkát. Az unalmas, sivár, komor hétköznap a maga megszokott kötelezettségeivel és embereivel mindig újra kioltja az égő szívet, míg meg nem tanuljuk a Jézusban maradás titkát. Keresztyén életünk sok belső nyomorúságának nagy része nem a bűnre vezethető vissza, hanem arra, hogy nem ismerjük saját természetünk törvényeit. Például, hogy egy indulatnak szabad folyást engedjünk-e vagy sem, azt egyedül azon mérhetjük le, hogy megnézzük, mi lesz a következménye. Vond le a helyes következtetést és ha az eredmény olyan, amit Isten elítélne, ne engedj utat neki. Ha azonban azt az indulatot, amit Isten Szelleme lobbantott lángra, nem engeded érvényesülni az életedben, akkor majd alacsonyabb színvonalon jelentkezik a hatása. Ilyen módon lesz az ember érzelgőssé. Minél nemesebb, magasztosabb egy érzelem, annál mélyebbre aljasodik le, ha nem bontakozhat ki a neki szánt színvonalon. Ha Isten Szelleme felkavart téged, akkor engedelmeskedj a tőled telhető legteljesebb mértékben, ne törődj a következményekkel! Nem maradhatunk a megdicsőülés hegyén, hanem engedelmeskednünk kell az ott nyert világosságnak: tettekben kell a látást megvalósítanunk. Amikor Isten látást ad valamiről, akkor vidd véghez! Ne bátortalanítson el, hogy mibe kerül!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten gyermekeinek méltósága

"Lássátok, milyen nagy szeretettel volt hozzánk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztetünk. " (1János 3, 1)   Az öreg János apostolt lelke mélyéig megragadja ez a felemelő tény. Már esztendők hosszú során át boldog birtokosa és élvezője istengyermeki mivoltának, de még mindig nem vált számára megszokottá; lelke újra meg újra imádással és csodálattal telik meg, amikor Isten aláhajló atyai szeretetére gondol. Szeretné, ha minden ember szeme kinyílna erre a végtelen szeretetre. De mindenekelőtt a hívő embereknek kell ezt az ajándékot újra meg újra szívükhöz szorítaniok s ezért mondja: "Lássátok", azaz nyissátok ki szemeteket! Nem azt mondja, hogy az ő gyermekei, hanem Isten gyermekei, a Mindenhatóé, az egész teremtett világ korlátlan Uráé, akihez olyan közel állhatunk, mint gyermekek atyjukhoz. Könyörül rajtunk, gondoskodik rólunk, táplál, őriz és megvéd minket, mint atya a gyermekeit. Nincs nagyobb méltóság ezen a földön, mint ha valaki Isten gyermeke lehet s aki valóban az, annak kimondhatatlan kiváltságai vannak. Bármikor Isten elé járulhat, elmondhat neki mindent, ami szorongatja és az Atya meghallgatja gyermekét. Nem veti meg a Jézus nevében hozzá felszálló könyörgéseket. Isten gyermeke az Atya különleges gondoskodásában részesül, mely a legkisebb részletekre is kiterjed. Sokszor az a látszat, mintha Isten gyermeke idegen, sőt sötét hatalmak játékszere lenne. Valójában azonban egyedül és kizárólag a mennyei Atya gondozása, felügyelete és fegyelme alatt áll. Szenvedései is a szeretetteljes isteni bölcsesség nevelőeszközei. Még a Sátán támadásai is csak arra jók, hogy őt a mennyei Atya karjaiba kergessék. A viharok pedig szinte még jobban felszítják Isten iránti szeretetének tüzét. A nehézségek is csak arra jók, hogy annál szilárdabban és mélyebben belegyökerezzék az örökkévaló szeretet talajába. Minden javukat szolgálja és közreműködik abban, hogy az eléjük kitűzött célokat elérjék. Örökségük maga a gazdag Isten. Tulajdonképpen Jézus, Isten Fia az örökös. Neki adott át mindent az Atya; Isten gyermekei pedig örököstársai az egyszülött Fiúnak. Isten gyermekének lenni tehát a legnagyobbat jelenti, amit csak elképzelhetünk. - Micsoda szánalmas vakság, amely ilyen nagy áldás mellett elhalad! De boldog az, akinek szeme megnyílt mindennek meglátására, birtokába veszi eme drágagyöngyöt és hűségesen őrzi azt.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Légy alázatos!

"... az alázatosoknak pedig kegyelmét adja" (Jak 4,6)

Az alázatos szív kegyelemre vágyik, és azt meg is kapja. Kiszolgáltatja magát a kegyelem szelíd uralmának, és ezért egyre nagyobb mértékben nyeri el azt. Az alázatos szívűek a völgyekben lakoznak, ahol a kegyelem folyói kanyarognak, és bőven isznak azokból. Hálásak a kegyelemért, dicsőítik érte az Urat, aki - önmagához híven - meg is adja azt nekik. Jöjj, kedves olvasóm, alázd meg magad! Légy kicsiny önmagad előtt, hogy az Úr naggyá tehessen! Talán így sóhajtasz: nem vagyok eléggé alázatos, de lehet, hogy ez már az igazi alázat szava. Vannak, akik büszkék arra, hogy mennyire alázatosak: ez a büszkeség egyik legrosszabb fajtája. Tehetetlen, gyámoltalan, méltatlan, kárhozatra méltó teremtmények vagyunk, minden okunk megvan az alázatra, ne legyünk beképzeltek és büszkék! Alázzuk meg magunkat az alázatosság elleni vétkeink miatt, hogy képesek legyünk az Úr irgalmát elfogadni. A kegyelem megtapasztalása tesz igazán alázatossá, és az alázatos ember aztán még több kegyelmet tud elfogadni. Hajoljunk meg Isten előtt, hogy felemelhessen! Érezzük magunkat szellemben szegényeknek, hogy Isten meggazdagíthasson! Legyünk alázatosak, hogy Istennek ne kelljen megaláznia, hanem kegyelméből felmagasztalhasson bennünket!

Áhítat morzsák: Krisztus gyönyörű éveinek mottója

“Mert az ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságnak árául sokakért.”- Márk 10:45.

Jézus Krisztus élete volt a legnemesebb élet, amelyet valaha is csak megéltek. Egyetlen földi király sem tudott ilyen ragyogó, ennyire valóságos királyi fenséget elérni, mint Ő. Nincs egyetlen hős sem a csatamezőkön, aki olyan dicső hőstetteket hajtott volna végre, mint azok a tettek, melyeket a Názáreti Ács keze vitt véghez!

Mi volt hát az Ő életének vezérlő lelkülete? Ugye, hogy a szolgálat? “Nem, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon” – ez volt az Ő összes gyönyörű évének mottója! Teljes mértékben másokért élt. Krisztus magára soha nem gondolt, sem a legkisebb tettet nem hajtotta végre saját magáért. S végül pedig tulajdon vérét ontotta – szolgálata összes cselekedetének legnagyszerűbbjeként.

Nem kellene-e megtanulnunk hát a mi Urunk példájából, hogy a legigazabb élet e világon az, ha saját magunkról megfeledkezve szeretetben járunk? Ha bárhol önzőség van, az elrontja és tönkreteszi a legértékesebb tettek szépségét is. Kell, hogy Krisztus lelkülete legyen bennünk – és akkor az életünk krisztusi lesz!

“Nektek példát hagyván, hogy az Ő nyomdokait kövessétek.” 1 Péter 2:21

(The motto of all His beautiful years by J.R. Miller)

Forrás: http://igerenezek.wordpress.com/

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott”
(Máté 26,39)

Az isteni fiúság a megváltottaknak közös kiváltsága. Te kishitű gyakran panaszkodsz: Bárcsak bírnék Bátorszívű hősies bátorságával, bár forgathatnám fegyverét és használhatnám pajzsát! Ah, de én minden szalmaszálba megbotlom, és minden árnyéktól megijedek. Légy nyugodt Kishitű, Bátroszívű Isten gyermeke s te is Isten gyermeke vagy. Bátorszívű egy hajszállal sem birtokolja nagyobb mértékben az isteni fiúságot, mint te. Péter és Pál, ezek a kiváló apostolok a Legmagasságosabb családjához tartoznak, de te sem kevésbé. A gyenge hívő éppen úgy Isten gyermeke, mint bármelyik hithős.

„Ez az én boldogságom,
Dicső nyereségem,
Hogy meg nem csalódhatom,
Habár kicsiny hitem”.

Megváltónk imádkozásában, mikor a szenvedések óráiban könyörgött, különböző tanulságos dolgok merültek fel. Az Ő imája:
1.Magányos ima volt. Még három kedvenc tanítványát is hátra hagyta. Hívő lélek, végy alkalmat magadnak a magányban való imára, kiváltképpen a szenvedés idején. A családi ima, a baráti körben való ima, a gyülekezetben elmondott ima nem pótolja azt. Azok is értékesek, de a legdrágább áldozati füst, akkor száll fel füstölő edényeitekből, ha a magány csendjében kiáltotok az Úrhoz, ahol egyedül csak az Ő fülei hallják azt.
2.Alázatos ima volt. Lukács azt mondja: „térdre esett;” egy másik evangélista pedig azt írja: „arcra borult.” Milyen helyzet illik hát hozzád, aki csekély szolgája vagy nagy Mesterednek? Mennyi porral és hamuval legyen fejed befedve? Az alázat jó zsámoly az imánál. Nem remélhetünk Istentől valamit, ha meg nem alázzuk magunkat, hogy alkalmas időben felmagasztaljon.
3.Gyermekies ima volt. „Abba, szerelmes Atya”. Tapasztalni fogjátok, hogy az isteni fiúságra való hivatkozás erős vár a nyomorúság idején. Mint alárendeltek, semmiféle jogra sem támaszthatnátok igényt, mert bukásotok által elveszítettétek azt; de egy gyermek jogát semmi sem törölheti ki az atyai szívből. Ne féljetek ezt mondani: „Atyám, hallgasd meg könyörgésemet!”
4.Figyeljétek meg, hogy ez egy kitartó ima volt. Háromszor imádkozott. Ne tágítsatok, míg meghallgattatást nem nyertek. Tegyetek úgy, mint a tolakodó özvegyasszony, ki ismételt kérése folytán megnyerte azt, amit első kérelmére nem kapott meg. „A könyörgésben állhatatosak legyetek, ugyanazon dologban vigyázva hálaadással.”
5.Végül, ez az ima megadással teljes volt. „Mindaz által ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.” Engedj, úgy Isten is enged. Történjék minden úgy, ahogyan Isten akarja, mert Ő azt jóra fogja fordítani. Elégedj meg azzal, ha imádat letehetted Isten kezébe, aki jól tudja mikor, hogyan és mit kell megadnia és mit kell visszatartania. Ha komolyan áthatva, kitartóan, de alázatosan és megnyugvással imádkozol, akkor győzni fogsz.

KENNETH COPELAND: Örvendezzetek!

,,Mindazáltal mostanra nézve is intelek titeket, hogy jó reménységben legyetek (örvendezzetek[1]). ,,– Apostolok Cselekedetei 27: 22 [1] A King James-féle bibliafordítás alapján

Mit teszel, amikor egy igazán veszélyes helyzetben találod magad?

Ha olyan vagy, mint én egykor, bizonyára kétségbeesetten kiáltasz fel Istenhez. Egyik délután, amikor siránkoztam Istenhez valami miatt, megállított, és azt mondta: „Kenneth, tudtad, hogy nem hallom meg, amikor a gyermekeim kétségbeesésükben kiáltanak fel?” ”Tényleg?” mondtam. „Azt hittem, meghallod.” ”Nem. A bűnös ember kétségbeesett imáját meghallom, mert nem tud máshogy imádkozni. De ha egyszer újjászülettél, fiam, akkor hitben kell felkiáltanod. A hit-kiáltást hallom meg.” Mi a hit-kiáltás? Az, hogy a nem létező dolgokat meglévőként szólítjuk elő. (Róma 4: 17) Ezt jelenti a következő bibliai mondat: „Mondja a gyenge is, erős vagyok”. (Jóel 3: 10)

Pál apostol tudta, hogyan kiáltson fel Istenhez hitben. Ezért intette az Apostolok Cselekedetei 27-ben a recsegő-ropogó, süllyedő hajó legénységét, hogy örvendezzenek. Azt mondta nekik, hogy cselekedjenek hittel. El tudod képzelni, mit gondoltak a tengerészek, amikor ezt hallották? „Figyelitek a bolond prédikátort? Süllyed a hajó, és azt mondja, örvendezzünk. Mindent kidobtunk a fedélzetről, és azt mondja, örvendezzünk!” Lehet, hogy te is éppen úgy érzed most magad, mint azok a tengerészek. Talán úgy érzed, süllyed a hajód. Talán szeretnél kétségbeesésedben felkiáltani. De ne ezt tedd. Inkább tedd azt, amit Pál ajánl, örvendezz! Kiálts fel Istenhez, és mondd: „Uram, nem esek pánikba. Nem esek kétségbe. Örvendezek, mert az Igéd azt mondja, megszabadítasz ebből a helyzetből!” (Zsoltárok 34: 19) Kezdj örvendezni! Ehhez talán nagyobb elhatározásra van szükség, mint bármihez, amit eddig tettél, de Isten erőt ad, hogy meg tudd tenni. Erőt ad neked, hogy örvendezni tudj a leggonoszabb sötétség kellős közepén.

Ahelyett, hogy kétségbeesetten felkiáltanál Istenhez, állj meg hitben. Énekelj, örvendezz, és dicsérd Istent a szabadításért. Légy jó reménységben – és biztos lehetsz benne, hogy Isten épségben kivezet a viharból!

Igei olvasmány: Filippi 4: 4-9.

Kenneth E. Hagin : A tékozló fiú!

Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővelkedik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! És felkelvén, elméne az Ő atyjához… — LUKÁCS 15,17–20.

Jézus ezt a példát adta nekem az Újszövetségből, arra a négy alapelvre, amelyet követnünk kell. Az első dolog, amit a tékozló fiú tett, látjuk, az volt, hogy kimondta! Majd megtette. Miután otthagyta a konda legeltetését, elindult az úton hazafelé.

Ezt követően elfogadta. Atyja már távolról meglátta őt, megesett rajta a szíve, odafutott hozzá, nyakába borult és csókolgatta. Azt mondta: „Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá, és húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le.” Aztán ünnepeltek és elmesélték a többieknek, hogy mi történt.

Megvallás: Tudom, hogy Isten bármit megtesz, amiről én hiszem, hogy Ő megteszi; bármit, ami megegyezik az Ő Igéjével. Én pedig tudom, hogy hogyan állítsam ki saját csekkemet Istennél. Először kimondom. Utána megteszem. Majd elfogadom. Végül elmondom!

Isten csodálatos kegyelme: A SZENVEDÉSEK IDEJÉN

A KEGYELEM TRÓNJA
''Amikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodik az Úrhoz, az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt.'' (2Krónika 33:12)

'A világban sok nyomorúságotok lesz (János evangéliuma 16:33) - mondja Krisztus - de bennem békességetek lesz.'' A keresztények útjába kerülő próbák, a szomorúság, a balszerencse, a nyomorúság és a gyalázkodás olyan eszköz, amelyet Isten arra rendelt, hogy elválassza a polyvát a búzától. Büszkeségünk, önzésünk, gonosz szenvedélyeink és a világi gyönyörök szeretete olyan bűn. amely felett győzelmet kell aratnunk. Isten szenvedéseket küld, hogy próbára tegyen, megvizsgáljon, és kimutassa előttünk ezeket a gonosz tulajdonságokat a jellemünkben. Az Ő ereje és kegyelme által mégis győznünk kell, hogy részesülhessünk az Isteni természetben, és megmeneküljünk a romlottságtól, amely a bűnös kívánság által uralkodik e világon. ''Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.''(Korintusbeliekhez írt második levél 4:17-18)

A szenvedések, a kereszt, a kísértések és különféle próbáink Isten munkaeszközei arra, hogy finomítsanak, megszenteljenek és felkészítsenek minket a mennyei tárházak számára. Sok nyomorúságod csak azért ért, Isten bölcs belátása szerint, hogy közelebb vonjon a kegyelem trónjához. Az Úr lágyítja meg szívünket, és csillapítja gyermekeit a szomorúságokkal és megpróbáltatásokkal. Ez a világ Isten műhelye, ahol alkalmassá formál minket a Menny udvarai számára. Addig alkalmazza reszkető szívünkre a simítókést, amíg el nem távolítja a durvaságokat és egyenetlenségeket, hogy alkalmassá váljunk a mennyei épületben kijelölt helyünkre. A nyomorúság és bajok révén a keresztény megtisztul, megerősödik, s a krisztusi mintára formálja jellemét. A keserű fájdalmat okozó szenvedések leckéi arra tanítanak minket, hogy igyekezzünk ''célegyenesen az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára''. Bátorítson bennünket az Úr közeli eljövetele. Ez a reménység töltse be örömmel a szívünket.

Reggeli dicséret: Szoros kapcsolat

„De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!”
(73. Zsoltár, 23-26. vers)

Nemrég kezembe került Tom Marshall Helyes kapcsolatok című könyve. A szerző a bevezetőjében úgy vall: „könyvnek létrejöttéhez az a keserves felismerés is hozzájárult, hogy a jelek szerint a keresztényeknek ugyanolyan súlyos problémáik vannak a kapcsolatok területén, mint a hitetleneknek. Ráadásul bár nekünk szakértőknek kellene lennünk az emberi természet megértésében és megváltoztatásában, a válságba került és szétesett kapcsolatok helyreállításában tanúsított teljesítőképességünk egyáltalán nem ezt mutatja.”

Majd kifejti, hogy: „A kapcsolatok témakörének megértése azért is nagyon fontos, mivel Istennel való kapcsolatunkra is hatással van. Vannak emberek, akik azért nem tudnak szoros kapcsolatba kerülni Istennel, vagy azért nem értik igazából, hogyan lehet felépíteni a Hozzá fűződő kapcsolatot, mivel nehézségeik vannak általában a kapcsolataikban, vagy egyszerűen nem tudják, hogyan kell ezt csinálni.”

Úgy vélem, valóban helytálló Tom Marshall azon felismerése is, mikor az Istennel való kapcsolatunkról azt írja: „a kapcsolat minősége a mi hozzájárulásunktól is függ, nekünk pedig ugyanazt kell ebbe belefektetnünk, amit minden más kapcsolat megkövetel: saját magunkat. Órákat tölthetek bibliatanulmányozással, imádkozással és mindenféle keresztény szolgálattal, de ha én személyesen nem vagyok ezekben benne, ha nem adom bele a lényemet, akkor nem jön létre valós kapcsolat Istennel, és nagyon gyorsan meg fogom unni a dolgot, mert úgy látom, hogy nincs semmi értelme.”

Bizony, a felületes, magunkra kényszerített, érdekből való kapcsolatokat nem lehet sokáig fenntartani.

Aszáf zsoltára viszont tiszta szívből jövő kapcsolatról tanúskodik. Egy olyan kapcsolatról, ahol őszintén vallja be gyengeségét, félelmét, kételyeit, majd kimondja; „Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!”.

Nem tudom neked mit jelent a 73. zsoltár, engem önvizsgálatra indít az Istennel való kapcsolatom terén és megerősít abban, hogy hangosan mondjam ki:

„Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.” (73. Zsoltár 28.vers)

Bejegyezte: Szilárd

Biblia-Ige: Péter Apostol I. levele 3. rész

1. Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek;
2. Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket.
3. A kiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való;
4. Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt.
5. Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek.
6. Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, a kinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek.
7. A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel,az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.
8. Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek:
9. Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek,
10. Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot:
11. Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.
12. Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orczája pedig a gonoszt cselekvőkön.
13. És kicsoda az, a ki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek?
14. De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek;
15. Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel:
16. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.
17. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.
18. Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;
19. A melyben elmenvén, a tömlöczben lévő lelkeknek is prédikált,
20. A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;
21. A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;
22. A ki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők.

Biblia-Ige-Zsoltárok könyve 71. rész

1. Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2. A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3. Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
4. Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5. Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
6. Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7. Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
8. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
9. Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
10. Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11. Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12. Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13. Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14. Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15. Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16. Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17. Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
19. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20. A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
21. Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
22. Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
23. Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24. Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

„Sokáig azt hittük, hogy az ima hitünk kifejeződése, egy tiszteletadás a teremtő felé, de mára már bebizonyosodott, hogy az imádságok és a szent szövegek betűi tulajdonképpen olyan „kódsorozatot" tartalmaznak, melyek magasabb rendű, „Isteni“ rezgéseket aktiválva hatnak, gyógyítanak, tanítanak, formálnak, nem megfelelően használva pedig, ártanak nekünk.”

Az Ana Bekoach a létező legerősebb Ősi Ima, mely stimulálja a DNS-t, hatására képes újjászületni a test.

Az Ana Bekoach 42 szó kőré épülő kódsorozat a Teremtés könyvéből. A 42 szó első betűi alkotják Isten szent neveit, (ami a Tórában elrejtve is megtalálható), mely 7 sorba van felosztva, és az Életfa a hét szefiráját helyettesíti.

Ana Bekoach minden mondata, 7 bolygónak, 7 napnak, 7 különleges Angyalnak felel meg.

/„A Héber ABC minden egyes betűjét egy-egy angyal kormányozza, mely olyan csodákra képes, amin a hétköznapi ember csak a száját tátja."/

Ana Bekoachnak minden sora más és más lelki, fizikai, szellemi terület hat.Minden sor hét különböző típusú energiát tartalmaz.

E betűkombinációkból felépülő ima, egy olyan eszköz, mely minden alkalommal, ha meditálunk, visszavisz minket a romlatlan, tiszta forráshoz.

Ana Bekoach, olyan energiákat aktivál, s juttat a a testbe, melyek hatására, meggyógyulhatunk, újjászülethetünk, emellett védelmet biztosít, örömöt, boldogságot, gazdagságot, békét hozhat.

Ez az Ősi Ima hatalmas erőket aktivál, de önmagunkkal szemben nem véd meg. Akit felelőtlen, egyéni cél, számító hozzáállás vezérel, vagy nincs felkészülve a változásra, az az ellenkező hatásokkal szembesül.

A csodák imája

Fordítása:

1. sor: Kérlek (Uram), hatalmas jobboddal oldd meg a csomót (kötést),
2. sor: Halld meg (fogadd el) híveid imájának hangját, tisztíts meg minket, Ó hatalmas Egyetlen,
3. sor: Kérünk, Felettünk Álló (emberfeletti), vigyázd (őrizd) erősen (közelről) a Te egyszerű híveidet,
4. sor: Áldd meg és tisztítsd meg őket érdem szerinti kegyelemmel, mindig jutalmazva (őket) (jutalmazd meg őket),
5. sor: Sérthetetlenség (ellenállás), pompa (büszkeség) vezesse híveidet, a Te akaratod szerint,
6. sor: Egyszerűség, pompa (büszkeség) jelezze (vezesse) azokat a híveidet, akik emlékeznek szentségedre,
7. sor: Fogadja el közbenjárásunkat (imánkat), hallja meg sírásunk (kiáltásunk), Ő, aki ismeri a történelmet (minden történetet ismer), királysága örökké legyen áldott.

Utolsó sor: Báruh Sém Kevód Málkútó Leolám Váed
Ez kb. a "mindörökké Ámen" befejező rész.

Ana Bekoach - ארז שאלתיאל - אנא בכח

https://www.youtube.com/watch?v=LFlIE_Z5958

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Isten előtt kedves áldozatok...      Zsolt 51,19

A Mózes harmadik könyve az áldozati előírások sokaságát tartalmazza. Betű szerint ezek nem érvényesek már Isten újszövetségi népére. Pál ezt mondja a Róm.9,6-ban: "... szolgáljunk a Léleknek újságában és nem a betű óságában"! De így nézve is tartalmaznak az áldozati előírások számunkra szent mondanivalót. Az áldozati törvények legnagyobb része a bűnért és vétekért való áldozat előírásai. A bűn utálatos Isten előtt. Ő gyűlöli azt. Megesküdött arra, hogy megsemmisíti. Nekünk, keresztyéneknek még jobban kell gyűlölnünk a bűnt, és még gondosabban kell irtanunk, mint egykor a zsidók tették. A mi bűneinkért is történt áldozat. A Golgotán állította fel Isten nekünk az engesztelő oltárt és a kegyelem királyi székét, ahová a legkisebb bűnünket is oda kell vinnünk, hogy egyszer végzetessé ne legyen számunkra. Vegyük halálos komolyan a bűnt, ahogyan Isten vette, aki a Fiának vérét áldozta ezért. Különös nyomatékkal kívánta meg Isten naponként a reggeli és esti áldozatot. Legyen drága szabályunk, hogy minden reggel és minden este friss imádságot helyezzünk az "oltárra"! Ha korán reggel ilyen imaáldozatot gyújtunk, egész nap megmarad rajtunk ennek jó illata, amely a gonosz cselekedeteket távol tartja tőlünk. Ne induljunk munkába, ne menjünk ki házunkból reggeli imádkozás nélkül! Este pedig, még ha nagyon fáradtak vagyunk is, ne térjünk addig nyugovóra, amíg hálát nem adtunk Istennek megőrző kegyelméért és segítségéért! Így nyugtatóbb az alvás, s reggel még ott lesz a "parázs", amellyel reggeli áldozatunkat meggyújthatjuk. Örökre igaz marad: "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását". (Zsolt 50,23)

Varga László: Isten asztaláról

"Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá."      Márk 11,7

Csodálatos ünnep volt Virágvasárnap. Ujjongott a tömeg, büszkén vonultak fel a tanítványok. Ott volt az ujjongó tömegben, alázatosan lógatva fejét és nevetséges, nagy füleit, a szamár. Csak egy egyszerű szamár. Nem nézett rá senki. Azaz lehet, hogy nézték, csodálkozva vagy éppen megbotránkozva: hát a bevonuló nagy király nem talált magának egy lovat? De az ünnep teljességéhez erre a szamárra is szüksége volt Jézusnak. Ő az alázatosság, az egyszerűség, az egyszerű, szegény nép szamarán kívánt bevonulni az ünneplő Jeruzsálembe, hogy elfoglalja örökre szóló trónját a világban. Így akar ma is bevonulni sok hajlékba, sok lélekbe, végül az egész világba, ahogy megígérte. Nem a nagy hatalmak, nem is a nagy egyházfők által, nekik is megvan a maguk szerepe. De a lelkekbe egyszerű, névtelen bizonyságtevőkön át vonul be az Ő szeretete. Ott pedig éppen olyan dicsőséges, életet adó, boldog ünnep az, amikor Őt befogadják, mint Virágvasárnap nagy ünnepe. Oldd el magad e világ sok megkötözöttségétől! Tedd magad szabaddá Krisztus szolgálatára! Boldog leszel, ha a te szavadon, tetteiden, bizonyságtételeden át valóban beköltözik Krisztus néhány szomorú ember szívébe.

Uram, használj fel engem országod szolgálatában! Nem kívánok semmiféle dicsőséget, csak szolgálni kívánok, mint az a virágvasárnapi szamár. De boldog lennék, ha körülöttem is úgy örvendenének, olyan boldogok lennének mások, legalább néhány ember, néhány család. Használj fel boldogságteremtésre, békességteremtésre, használj fel arra, hogy rajtam át mutasd meg szeretetedet annak a sok embernek, akik körülöttem szomorúak, reménytelenek, örömtelenek, talán már gonosszá is lettek a nyomorúságban. Használj fel, hogy szebb legyen az élet, és több az öröm! Tudom, nem általam fog az megvalósulni, de Te megteheted, hogy nekem is részem legyen benne. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS FOGLYA

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 9,10-20

10 Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: "Anániás!" Ő így válaszolt: "Íme, itt vagyok, Uram." 11 Az Úr pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, 12 és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson." 13 Anániás így válaszolt: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, 14 és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet." 15 Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. 16 Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." 17 Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." 18 És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, 19 majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, 20 és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.

"Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért."

(ApCsel 9,16)

Saul beleegyezett István halálos ítéletébe. Égett a vágytól, hogy eltörölje a "keresztyének szektáját". És hajlandó volt Damaszkuszba menni, hogy foglyokat ejtsen a szanhedrinnek (=a zsidók nagy tanácsa). Valóban önként vállalkozott a munkára. A keresztyének elmenekültek és imádkoztak: "Urunk ments ki minket a tárzuszi Saul kezei közül". Azután az élő Úr találkozott Saullal a damaszkuszi úton. Saul egyetlen egy foglyot sem ejtett Damaszkuszban. Ehelyett őt magát vezették be a városba, mint Jézus Krisztus foglyát. Anániásnak kellett Saullal közölni a kegyelem evangéliumát. Ez az evangélium megmenti majd Sault és arra fogja képessé tenni őt, hogy megmentsen sokakat másokat. Az Úrnak kész terve volt Saullal: "...meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." Úgy hangzik ez, mintha az Úr meg akarna fizetni Saulnak. Saul szenvedést okozott a keresztyéneknek, mostantól fogva neki kell Krisztusért szenvednie. Ha így értelmezzük az Úr szavait, akkor elfelejtjük, hogy Ő mindenkit ugyanolyan módon hív el ("Kövess engem!"), és ugyanazokkal a feltételekkel ("Vedd fel a keresztedet!"). Igaz, nem ugyanaz a programja minden követője számára. Pált hasznosabbá tette, mint bármelyikünket. Ezért a teher is, amit Pálnak hordoznia kellett, nagyobb volt annál, amilyent a legtöbbünk hordoz. A Krisztusért való szenvedés nem kivételes, és az, hogy Jézus számára hasznosak vagyunk, nem a keveseknek van fenntartva. Mind a szenvedés, mind a hasznavehetőség hozzátartozik ahhoz a mindennapi keresztyén élethez, amelyre mindnyájan el vagyunk hívva. Az is normális, hogy a szenvedés terhe nagyobb lesz, amikor a szolgálat mértéke megnő. Ugyanolyan mértékben az öröm mélyül, és a közösség meghittebb lesz, amikor Jézus szenvedése megvalósul követőinek életében. Isten programja számunkra más és más, de a tanítványság alapvetően ugyanaz. Az Úr mindegyikünknek több dicsőséget és több szenvedést rendel, ha azonosulunk az Ő nevével.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ÉRDEK VAGY AZONOSULÁS?

"Krisztussal együtt megfeszíttettem" (Gal 2,20).

Parancsolóan szükséges a szellemi életben, hogy aláírjuk a halálos ítéletet a bűnre való hajlam felett. Minden érzelmi benyomásnak és észbeli meggyőződésnek erkölcsi döntéssé kell válnia a bűnre való hajlam, azaz az önmagunkhoz való jog igénylése ellen. Pál kijelenti: "Krisztussal együtt megfeszíttettem." Nem azt mondja: "Elhatároztam, hogy utánozom Jézus Krisztust" vagy "igyekszem Őt követni", hanem azonosítottam magam vele, teljesen eggyé lettem az Ő halálával. Amikor eljutottam erre az erkölcsi döntésre és aszerint cselekszem is, akkor mindazt, amit Krisztus a kereszten elvégzett, bennem is elvégzi. Ha önként átadom magam Istennek, ez ad lehetőséget a Szent Szellemnek arra, hogy Jézus Krisztus szentségében részesítsen engem. Ebből következik, "hogy élek pedig többé nem én..." Az egyéniség megmarad, de gyökeresen megváltozott a fő indítéka, az uralkodó hajlama. Megmarad ugyanaz az emberi test, de le van rombolva az önmagamhoz való régi sátáni jogigény. "Amely életet pedig most testben élek..." nem azt, amit élni szeretnék vagy ami után vágyom, amiért imádkozom, hanem azt, amit az emberek szeme előtt ebben a halandó testben élek, ezt "az Isten Fiának hitében élem". Ez a hit nem Pál hite Jézus Krisztusban, hanem az a hit, amit Jézus Krisztustól kapott, azaz "Isten Fiának a hite". Ez többé már nem hitben való hit, hanem olyan hit, amely átugrik a tudatosság által emelt korláton és azonos Isten Fiának hitével. Ez pedig győzedelmes hit.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Isten gyermekeinek boldogsága

"Én magamhoz fogadlak titeket és leszek nektek Atyátok, ti pedig nekem fiaimmá és leányaimmá lesztek - azt mondja a mindenható Úr. " (2 Kor 6, 17. 18)   Micsoda nagyszerű Ige ez. A mindenható Isten kitárt karokkal közeledik felénk: magamhoz fogadlak és szeretetem körébe vonlak titeket. Atyátok akarok lenni, aki gondoskodik rólatok, megtart, vezet és oltalmaz titeket. Ennél nagyszerűbb és boldogítóbb dolog nem történhetik emberrel. Van azonban egy előfeltétele ennek: menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük! Ezt az előfeltételt nem mellőzhetjük. Ha nem tudjuk elhatározni magunkat arra, hogy szakítsunk a világgal és a bűnnel, Isten a fent említett boldogságot megtagadja tőlünk. Sokan mindkettőt szeretnék megtartani; Isten barátságát is, a föld és a menny javait, az érzéki és lelki örömöket is. Ez azonban nem megy; vagy-vagy. Ez az oka annak, hogy olyan sokan nem ismerik meg az igazi öröm ízét. Valami nyomás nehezedik rájuk, nem szabadultak még ki a világ vonzásából. Nem akar az ember bizonyos kapcsolatokat felbontani, titokban olyan viszonyt ápol, mely Isten akaratával összeütközésbe hozza. Lehet, hogy néhány gyökeret feltépett, mely odaköt e bűnös világ talajához, azonban az óember szívének gyökere nem lett átvágva. Ezért Isten az ilyen lelket nem tudja felüdíteni. Krisztus nem tud benne kibontakozni. Legfeljebb valami gyatra kezdetig jut el, valami kicsírázik, de az azután lassanként el is szárad megint. Milyen jó, hogy Isten segít minket gyengeségeinkben. Gyakran irgalmas irgalmatlansággal szakít el minket dolgoktól és a világ is segít ebben. Ő maga csapja be az ajtót előttünk, ha túlságosan nehezünkre esik a tőle való elválás. Valósággal kiközösít minket, hogy az elszakadást megkönnyítse. Milyen bolondok is vagyunk mi, ha oly sokáig tépelődünk, a világ kegyeire pályázunk, pedig Isten kegyelme mindennél nagyobb. Ha az emberek el is vetnek minket, Isten felemel. Figyeljük csak meg, hogy is mondja: "a mindenható" Isten. Ehhez a mindenható Istenhez olyan bensőséges kapcsolat fűzhet minket, mint a gyermeket az atyjához. Hatalmában áll a testet és a lelket a kárhozatba vetni, de az is hatalmában áll, hogy örökre boldoggá tegye. Valóban semmit nem veszítünk, ha hátat fordítunk a világnak; Isten bőven kárpótol minket mindenért.

Isten ígéreteinek tárháza: Nem csúszol el

"Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg" (Péld 3,23)

Ha mint Krisztus hűséges követői, a bölcsesség és a szentség útját járjuk, Isten megőriz minket ezen az úton. Aki világosságban közlekedik az úton, az védelem alatt van. Minden embernek megvan a maga útja, azaz élethivatása. Ha istenfélelemmel és buzgón járja ezt az utat, Isten megőrzi a gonosztól. Esetleg egyszerűen járjuk ezt az utat, de biztonságban. Talán nem tudunk úgy sietni, mint a fiatalok, de tudunk úgy járni, mint istenfélő emberek.

A legnagyobb veszélyt a lábunk jelenti: hamar beleütjük valamibe és megbotlunk. Kérjünk ezért Istentől egyre több szellemi látást, hogy botlásra való hajlandóságunkat legyőzhessük. Sokszor azért ütjük meg magunkat, mert nem látjuk meg az utunkban lévő követ: a bűnt. Csak Isten kegyelme tehet képessé arra, hogy a bűnt meglássuk és elkerüljük. Bízzunk ebben az ígéretben és abban, aki megtartja választottait.

De mert sajnos a tulajdon gondatlanságunk a legnagyobb veszély számunkra, gondoljunk mindig az Úr Jézus figyelmeztetésére: "Vigyázzatok és imádkozzatok!"

Bárcsak Isten kegyelméből ez a nap botlás nélkül telne el! Nem elég, hogy nem esünk el, kérjük és akarjuk azt is, hogy a legkisebb botlás se legyen életünkben, hogy majd Őt imádhassuk hálával, hogy "biztonságban jártunk és lábunkat sem ütöttük meg."

Napi áhítat: A szőlő semmiképpen sem szenved csorbát

Kattints rá:  Mk 12,1–12

A világ Isten műve. Tegyük szebbé sorsát, becsüljük meg Istent!

„Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták. Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. Egy valakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni. A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt. Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; az ÚRtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?” Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek.”

Magyarázat

Jézus ezt a példázatot azoknak mondja, akikre Isten igéje bízatott, hogy azt hűségesen tartsák meg és adják tovább. Egy-egy házi csoporton ennél a résznél szinte mindig akad valaki, aki elkezd olyan eseteket sorolni a saját múltjából, tapasztalataiból, amelyek arról szólnak, hogy mások milyen hűtlenek voltak Isten igéjén, míg magát a szőlő tulajdonosának szol­gájaként azonosítja. Ekkor többnyire felteszem a kérdést: Mi az, amit rád bízott Isten ebben az életben a példázat alapján, ami a te feladatod? Ez általában lefagyasztja az illetőt.
Olyan könnyen tudunk másokra mutatni, hogy ő és ő nem tölti be a küldetését, micsoda életet él! Közben viszont elnézően „megfeledkezünk” arról, hogy mi is olyan emberek vagyunk, akikre azt bízta Isten, hogy hűségesen tartsák meg és adják tovább az ő igéjét. Vajon mi hogyan bánunk a ránk bízott dolgokkal? Vajon mi átadjuk Isten igéjét? Ha nem tesszük, azzal nem lesz kevesebb Isten szava, az nem csorbul, a mi életünk viszont igen. A feladatot, az embereket rábízza másra, mi viszont könnyen elveszhetünk. Két kérdéssel hadd zárjam:
1. Tisztában vagy azzal, mi bízatott rád?
2. Elvégzed azt, vagy megkockáztatod, hogy elveszítsen a gazda?
(Boncz Zoltán)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A sokaság

"Ettek és jóllaktak mindnyájan... "(Lk 9,17)

A sokaság utánamegy Jézusnak, megzavarja a csendjét, és kiköveteli, hogy velük foglalkozzék. Hozzák a betegeiket, gondjaikat és szomjas szívüket. A sokaság gyakran tapintatlan, figyelmetlen, követelőző, erőszakos, önző. Akárcsak mi. Ezek nagyon gyakori bűnök, és megrontják az emberi együttélést. Ha van bennem ebből valami, kérjem Jézust, hogy szabadítson meg tőle! Nem vagyunk tekintettel másokra, nem tudunk várni, lemondani, a másikat előreengedni, önmagunkat megtagadni, a gyengébbet előzékenyen segíteni.

A sokaság csak élvezni akart. Természetes nekik, hogy Jézus egész nap tanít, a betegeiket meggyógyítja, utána mindnyájukat jóllakatja. Kapni, kapni, kapni. Adni semmit - még hálát se, Istent sem dicsőítik, mint ahogyan sok beteg megtette gyógyulása után. Jöhet minden, Jézus azért van, hogy adjon, én meg hogy elfogadjam. Az ilyen embernek az sem jut eszébe, hogy esetleg továbbadhatna másoknak abból, amit kapott. Isten őrizzen meg vagy gyógyítson ki ebből bennünket!

A sokaságnak tetszik, hogy Jézus jóltartotta őket. Ilyen király kellene! Tegyük hát királlyá, s akkor le van kötelezve nekünk, majd mi a háttérből irányítjuk - gondolják. Mennyire nem ismerték Jézust! Nem ismerték fel benne a teremtő Istent, nem tisztelték benne a mindenható Urat. Az ember ősbűne ez: megpróbál Isten fölé nőni, istenkedni, miközben tehetetlen, éhes és beteg, szegény és vak.

Jézus Krisztus felszabadítja a benne hívőket a hálára, Isten dicsőítésére, a tőle kapott javakkal való boldog sáfárkodásra, s a neki való önkéntes engedelmességre. Erre a felismerésre: te vagy a királyok Királya, én pedig szolgád akarok lenni.

Joel Osteen: Minden nap...

Minden nap, minden szempontból egyre nagyszerűbb vagyok. 

Ha nehézségen, vagy veszteségen mész keresztül, akkor könnyű állandóan arról panaszkodni, hogy mennyire elbánt veled az élet. De ha előre akarsz menni, akkor erősnek kell lenned, és ezt mondani: Ez van. Nem szorongatom tovább a hamut, az összetört álmaimat, a bukásaimat, a csalódásaimat és a fájdalmaimat. Tudom, hogy a jövőm nagyszerűbb lesz, mint a múltam. 

Nekifeszülök, tudom, hogy erőfeszítésbe kerül megtenni, de megyek előre az Isten által elkészített áldott életbe. /Joel Osteen/

******************************

Minden nap, minden szempontból egyre értékesebb vagyok.

Ne felejtsd el, hogy nem az határozza meg az értéked, amit az emberek tettek, vagy nem tettek veled. És az sem határozza meg az értéked, hogy te mit tettél, vagy nem tettél. Az értékedet Alkotód határozza meg, Aki az élet leheletét lehelte beléd. Ő dicsőséggel és méltósággal koronázott téged. Csodálatos műalkotásának nevez. /Joel Osteen/

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„De eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok” -(János 16,32)
A Gecsemánéban véghez ment szenvedésnek csak néhány tanítvány volt szemtanúja. A nagy többség még nem jutott annyira a kegyelem ismeretében, hogy ott bepillanthattak volna abba a titokba, mely azon a helyen nyilvánult, ahol az Úr a halállal küzdött; mindegyik saját otthonában a páskaünneppel volt elfoglalva. Ezekhez hasonlítanak a jelenben azok, kik a betűk szerint élnek, de az evangélium szellemét illetőleg, még neveletlenek. Csak tizenkettő, nem, csak tizenegy mehetett Vele a Gecsemánéba, hogy nézze a „nagy, csodálatos látást”. A tizenegy közül is csak nyolcnak bizonyos távolságban vissza kellett maradni; habár ők is a társaság tagjai voltak, de nem olyan bizalmas mértékben, mint ahogy szokás különben hőn szeretett embereket részesíteni. Csak a három előnyben részesült közeledhetett Urunk titokteljes szenvedésének kárpitjához; még nekik is egy kőhajításnyi távolságra kellett maradni. Egyedül „kellett tekernie a sajtót”. Senki sem lehetett mellette. Péter és Zebedeusnak két fia képviselik azokat a kívülálló és állhatatos szenteket, kik megérdemlik az „atyák” neveit. Ők ismerik a nagy hullámok dühöngéseit és talán képesek megmérni a Megváltó szenvedésének rettenetes áradatát. Néhány kiválasztott lélek beléphet a belső szentélybe és hallhatja a szenvedő főpap könyörgését, mivel ők arra rendeltettek, hogy a jövő idők nehéz küzdelmeiben mások javára és erősítésére legyenek. Ők megismerhetik szenvedéseinek közösségét, hogy az Ő halálához legyenek hasonlatosok. De ezek sem hatolhattak be az Ő szenvedéseinek „szentek-szentjébe.” A görög liturgia egyik érdekes helye így hangzik: „A te ismeretlen szenvedéseid”; létezik még olyan hely a Megváltó szenvedésének hajlékában, mely minden ember tekintete és közeledése elől elzárva maradt. Jézus e helyen magára hagyatott. Itt Jézus több mint „kimondhatatlan ajándék!” Olyan szépen fejezi ki ezt egyik énekünk:




„Segíts szenvedéseidre emlékezni,
Szent szerelmed tengerébe mélyedni,
Melynek folytán megváltottál a bűntől
Minden vétkünktől.”

Heti imagondolatok: MEGLÁTNI AZ Ő ORCÁJÁT

"Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják." (Máté 5:8)

HOGYAN NYERHETJÜK EL A SZÍV TISZTASÁGÁT, AMI NÉLKÜL LEHETETLEN MEGTALÁLNI ISTENT?

Krisztus követése által: "Amint Isten tiszta a maga területén, úgy az ember is legyen tiszta a magáén. Ez pedig akkor következik be, ha Krisztus, a dicsőség reménysége kialakul benne, mert így az ember követi Krisztus életét, és visszatükrözi az Ő jellemét."

A Szentlélek szívünkben és otthonunkban: "Ahhoz, hogy megtisztulhassanak és tiszták is maradhassanak, az embereknek rendelkezniük kell a Szentlélekkel szívükben és otthonukban. Ha volt valaha idő, amikor szükségünk volt arra, hogy Isten Lelke munkálkodjon szívünkben és életünkben, az most van. Hagyatkozzunk erre az Isteni erőre, hogy képesek legyünk szent és engedelmes életet élni."

Krisztus uralkodása: "Miközben együtt munkálkodunk a Nagy Tanítóval, szellemi erőink fejlődnek. Lelkiismeretünk Isteni vezetés alá kerül, Krisztus egész lényünket uralma alá vonja. Új és gazdag gondolatokat kapunk, az értelem világossággal, az akarat céltudatossággal, a lelkiismeret érzékenységgel, a képzelőerő pedig tisztasággal telik meg."

Tiszta szív már itt: "Isten városába nem juthat be semmi tisztátalan. Minden lakójának már itt tiszta szívűnek kell lennie. Aki Krisztustól tanul, az mindinkább megveti a hanyag magaviseletet, az ízléstelen kifejezéseket és tisztátalan gondolatokat. Kinek szívében Krisztus lakozik, annak gondolkozásában és erkölcsében tisztaság és nemesedés fog megnyilatkozni."

Szemléljük Krisztust: "Ha be akarunk lépni Isten városába, és látni akarjuk Jézust teljes dicsőségében, akkor már ma hozzá kell szoknunk, hogy szemléljük Őt a hit szemével. Krisztus szavai és az Ő jelleme gyakran legyen gondolataink és beszédeink tárgya, és minden nap különítsünk el egy bizonyos időt arra, hogy e szent témakörről imádkozó szívvel elmélkedjünk."

Növekedjünk képmására: "Ha Krisztust szemléljük, nagyszerűbb és tisztább képet kapunk Istenről, és eközben jellemünk átalakul. A jóság és az embertársaink iránti szeretet természetünkké lesz. Miközben egyre jobban hasonlítunk Istenhez, egyre többet tudunk felfogni belőle."

Éljünk Isten jelenlétében: "A tisztaszívűek már ebben az életben is Isten jelenlétének tudatában élnek, az eljövendő örökkévalóságban pedig Istent szemtől szemben látják majd, miként Ádám együtt járt és beszélt az Úrral Éden kertjében."

Színről színre látjuk Őt: "Most úgy szemléljük Isten jellemét, mint tükörben, mely visszatükröződik a természetben és az emberekkel való bánásmódjában, de akkor majd színről színre fogjuk Őt látni."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Ha "ÉN"-ünket megfeszítjük, edényünket megüresítjük a büszkeségtől, a testiességtől és a bűntől, akkor Krisztus beköltözik. Valósággá válik "Krisztus bennünk, a dicsőség ama reménysége" (Kol 1:27). Ennek eredményeként lelkiismeretünk megújul, elménkbe gazdagon áradnak a tiszta gondolatok és érzések, akaratunk pedig csak azt teszi, ami helyes és tiszteletre méltó. Eletünkben és otthonunkban természetessé válik a rend és a tisztaság. Természetesen árad belőlünk az Isteni szeretet és együttérzés.

Ha Krisztus jelleme, mint tükörből, visszatükröződik belsőnkből, akkor rólunk is azt mondják gyermekeink, mint Charles D. Brooksról: "Életemben soha nem hallottam, hogy apám felemelte volna hangját, szitkozódott volna, elvesztette volna türelmét és becsapta volna az ajtót." Ez történik velünk is, amikor megtisztulunk, újjászületünk, s amikor Krisztus állandó lakosa lesz bensőnknek.