Alfred Christlieb-: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

,,Józsué beteljesedett bölcsesség lelkével, mert Mózes tette rá a kezét.,, (5.Móz 34,9)

Isten az utolsó gondot levette Mózes válláról, utolsó kérését teljesítette. Amikor Isten figyelmeztette, hogy készüljön fel a halálra, Mózes ezekkel a szavakkal tárta utolsó kívánságát Isten elé:
"Az Úr, a minden test lelkének Istene, rendeljen férfit a gyülekezet fölé, aki kimenjen előttük, és aki bemenjen előttük..., hogy ne legyen az Úr gyülekezete olyan, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk". (4.Móz 27,16-17)
Mózest meghallgatta Isten. Isten parancsára Mózes kézrátételével Józsuénak adta át ünnepélyesen a vezetői tisztet.
Isten mindig kegyelmesen gondoskodott népéről, amikor hűséges szolgáit hazahívta. A kellő időben adott olyan embereket nekik, akikre szükségük volt.
Amikor Illés az egekbe ragadtatott, palástja Elizeusra maradt. Amikor Mózes elment, Isten a vezetői képességgel Józsuét ruházta fel. Micsoda végzetes lehetett volna a Mózes tisztének utódlásáért folytatott harc! Ezt Isten kegyelmesen elhárította.
Mi is kérhetjük Istent, hogy adjon népének mindenütt alkalmas vezetőket! Józsuéban ezt a kérést egészen meghallgatta Isten. Ő bebizonyította, hogy igazi, Istentől kapott bölcsessége van.
Az Aj város bevételére elküldött sereg megverve tért vissza. Ekkor Józsué nem szidta emberi felindultságban a katonák vezetőit ügyetlenségük miatt. Buzgó imádságban Isten elé borult és azért könyörgött, hogy Isten mutassa meg a vereség rejtett okát.
Isten meghallgatta könyörgését. Az okot megszüntették és Ajt elfoglalták.
Adjon Isten szolgáinak, akiket vezető helyre állított, ilyen bölcsességet, amely kitartó imádságban az elrejtett akadályokat felfedheti és elháríthatja.
A vezető emberek részére legfontosabb a bölcsesség lelkének ajándéka.

Varga László: Isten asztaláról- Miért feledkezel meg rólunk

 "Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!"  (Jeremiás siralmai 5,20-21)

Nagy nyomorúságban, vesztett háború után, nehéz rabságban kiált Urához Isten népe. Mint megvert gyermek anyja szeretetéhez, úgy fordulhatunk nyomorúságainkban Istenhez, aki megígérte, hogy el nem hagy, hogy gondja van ránk. Ezzel a bizalommal várja a megvert nép Ura szabadítását. De Isten szava szerint várja, tudva, hogy Isten mindig következetes. A bűn súlyos következményei bizonyítják következetességét. Világosan megmondja: boldogságot, jó eredményt nem lehet más úton találni, csak Krisztus követése útján. Ha más úton jár egy közösség, ne számítson jó eredményre. S ha bekövetkezik a baj, ne csodálkozzék. Tudja ezt jól a síró Jeremiás. Azért kéri először a legfontosabbat: "Téríts meg, Uram!" Enélkül hiábavaló a könyörgésünk. "Tedd újra olyanná napjainkat, mint régen voltak" - szól imája, de benne van az is, hogy előbb nekünk kell visszatérnünk az engedelmesség útjára. Tudomásul kell vennünk: hiába siránkozunk és panaszkodunk, míg engedelmeskedni nem akarunk. Sírás helyett bölcsebb Istennek engedelmeskedni. Akkor bizalommal várhatjuk szabadítását.

 Jó Atyánk, annyi a baj, a nyomorúság körülöttünk, ha fel kellene sorolni, belefáradnánk. A magunkét látjuk a legnagyobbnak, de ha körülnézünk, láthatjuk, hogy más népek, más emberek ugyanúgy sírnak. Nagyon elhagyott a mi népünk, szinte szégyelli a nevedet, s nem akarja megérteni, hogy így nem fog jó eredményt elérni. Bármilyen keményen dolgozzunk, bármilyen tudást, bármilyen hatalmas lehetőségeket ajándékoztál nekünk, az is mind átokká válik a kezünkben, míg a Te szeretetparancsaidnak engedelmeskedni nem akarunk, míg Téged Urunknak el nem ismerünk. Adj, Atyánk, megtérést a népünknek! Adj jövendőt utódainknak! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ERŐS VÁR

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 46 -

1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. 2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) 5 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait. 6 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 7 Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. 8 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) 9 Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. 10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. 11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. 12 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." (Zsolt 46,2)

Ez a hit éneke. A hit Istenre összpontosít, aki volt, aki van és aki eljövendő. Ő volt az, aki teremtett (2-4). Ezért a természet felfordulásától nem kell félnünk, "ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe." Ez a bolygó Isten tulajdona, ő alkotta azt. Ez az Isten ott van népének történelmében (5-8). Támadás érheti városukat, de Isten közöttük van. Az egyházat szorongathatják, de nem fog elveszni. "Isten van benne, nem inog meg." A hit abban az Istenben bízik, aki volt, van és eljövendő (9-12). A világkatasztrófa utolsó félelmetes eseményeiben a hit meghallja a közelgő Úr lépéseit és köszönti a Béke Országának jöttét.
Erős vár a mi Istenünk! Ő, azaz Ő maga (nem a vele kapcsolatos gondolatok, vagy a tőle jövő adományok) az egyetlen szilárd és örökkétartó támasz, melyre az ő népe építhet.
Egyesek azt állítják, hogy a világ éghajlata változik és a sarki jégsapka olvadóban van. Azt minden bizonnyal megfigyelhetjük, hogy földünket árhullámok és más természeti katasztrófák ostromolják. A hit azonban bízik Istenben, aki volt. A Teremtő fenntartja azt, amit alkotott.
Isten városa, az egyház éppúgy a támadások kereszttüzében áll, mint korábban is szüntelen. "Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk" (Ref. énekeskönyv 390. 2.v.).
Ami a jövőt illeti, nekünk úgy tűnik, hogy a történelmi események felgyorsult tempóban követik egymást. Ezek a sebes változások (minden területen és gyakran egyetlen nemzedéken belül) elbátortalanítóak, mégis vigasztalóak. Minden embercsinálta támasznak össze kell omlania. De Isten jön már. Az utolsó felfordulásnak hamarosan vége lesz. Az utolsó rádióadás félbe fog maradni, és felrobban majd az utolsó bomba. Akkor Isten mindannyiunkat le fog fegyverezni. 

"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten."

Bizonyságok: Egy bizonyság az Úr gyógyító erejéről

Volt egy kétéves kislány, Kimberli, akinek a szülei – bár nem voltak megtérve – nézték a Vidám Vasárnap közvetítését a tévén. A kislánnyal tavaly ősszel történt egy sajnálatos baleset: beleesett egy fortyogó üstbe. A teste húsz százaléka – a nyakától a combjáig – másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Válságos állapotban került az intenzív osztályra. A szülők felajánlották a kórháznak, hogy saját pénzükön bármilyen – szükséges, de esetleg hiányzó – orvosi műszert azonnal megvásárolnak, csak mentsék meg a gyermeket. A doktornő azonban közölte: minden műszer rendelkezésre áll, nem ezen fog múlni a gyógyulás. Az anyuka kérdésére – hogy akkor mit tehetnek a lányukért – azt mondta, egy dolgot: imádkozzanak. A szülőknek ekkor eszükbe jutott, hogy az egyik unokatestvérük gyülekezeti tag, és hogy a Hit Gyülekezetében szoktak imádkozni a betegekért, és sokan meggyógyulnak. Megkérték az unokatestvért, hogy szóljon valakinek, kérjen imatámogatást. Így jutottam el a szülőkhöz.

És éppen akkor közölték az apukával, hogy elég nehéz helyzetben van a kislány, mert a belső szervei kezdik fölmondani a szolgálatot. Az anyuka kérdésére a kezelőorvos őszintén megmondta: a kislány élet-halál között van, a túlélés esélye ilyen fokú megégés esetén egy százalék. Érthető módon nagyon el voltak keseredve, de a Bibliából megmutattuk nekik a Jairus történetét, ami arról szól, hogy nincs késő soha. Jairus segítséget kért Jézustól, de az ismerősei mondták, „ne fáraszd a Mestert, mert meghalt a lányod”. Jézus viszont azt felelte, „ne félj, csak higgy, a lányod nem halt meg, csak alszik”. Mert a félelem és a hit ellentétben állnak egymással. És ezek után bementünk imádkozni a kislányért. Morfiumot adtak neki, hogy enyhítsék a szenvedését. Ennek ellenére látszott, hogy nagy a fájdalma, nagy a félelme. Sokkos állapotban volt, szinte őrjöngött.

Amikor imádkoztunk érte, békesség szállt rá, megnyugodott, azután elaludt. Eljöttünk a kórházból. Néhány nap múlva hívtak telefonon a szülők, hogy érdekes dolog történt a kislánnyal, az orvosok nem értik. Úgy játszik, mintha a játszótéren lenne, semmi fájdalma nincs. Átvészelte a kritikus első négy napot, túljutott az életveszélyen. A következő vizsgálatok során az is kiderült: a nagyfokú égés ellenére egyetlen szerve sem fertőződött meg. Az orvosok el voltak képedve, és persze örültek. A plasztikai műtét azonban még hátra volt. Amikor levették a gyermekről a kötéseket, hogy az égett, elhalt bőrfelületeket eltávolítsák, újabb meglepetés következett: nem volt rajta égett, elhalt bőrfelület, hanem egy friss, rózsaszín bőr. Hazaengedték a kórházból úgy, hogy plasztikai műtétet sem kellett végezni rajta. Az Úr meggyógyította a gyermeket. Ezért is Övé a dicsőség.





Forrás: részelet-Új Exodus-

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- NE OKOZZ FÁJDALMAT AZ ÚRNAK

  "Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp?" (Jn 14,9)  

Urunk mindig újra csodálkozni kénytelen rajtunk - elámul azon, mennyire nem vagyunk egyszerűek. Saját vélekedéseink tesznek ostobává bennünket. Amikor egyszerűek vagyunk, soha nem vagyunk buták. Folyton okoskodunk. Fülöp valami falrengető titok kinyilatkoztatását várta, de nem abban az Egyetlenben, akit ismert. Isten titka nem a következendőkben van elrejtve, hanem a "most"-ban. Mi pedig azt várjuk, hogy valami eget-földet megrázó esemény formájában ölt majd testet. Lehet, hogy nem állunk ellent Jézusnak az engedelmesség dolgában, de valószínűleg fájdalmat okoztunk neki kérdéseinkkel. "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát". Válasza egyenes: "Itt van Ő; vagy mindig itt van, vagy egyáltalán sehol sincs". Azt várjuk, hogy Isten jelentse ki magát gyermekeinek: Isten azonban csak gyermekeiben jelenti ki magát. Mások észreveszik ezt a kiábrázolódást, maga Isten gyermeke nem. Szeretnénk tudatosak lenni Isten felől, de nem lehetünk saját tudatosságunk tudatában, ez ép elmével nem lehetséges. Ha arra kérjük Istent, hogy tudatos szellemi tapasztalatokat adjon, vagy utunkat állja ilyen tudatos szellemi megtapasztalás, akkor fájdalmat okozunk az Úrnak. Még feltett kérdéseink is fájnak neki, mivel nem a gyermek kérdései azok. "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1). Nem okozok-e fájdalmat Jézusnak azzal, ha megengedem szívemnek, hogy mégis aggodalmaskodjék? Ha hiszek Jézus személyében, hitem szerint éljek. Ha engedem, hogy bármi nyugtalanítson, beteges kérdések ébrednek bennem. Olyan magától értetődő kapcsolatban kell lennem vele, amelyben mindent úgy fogadok el, amint tőle jön. Isten nem "majd egyszer" vezet, hanem mindig most. Váljék valósággá, hogy az Úr most itt van, és abban a pillanatban felszabadulsz.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Elveszett és megtaláltatott (I.)

"Atyám, add ki a vagyonból vámeső részt. "(Luk 15, 12)

A tékozló fiú szomorú bukása ott kezdődött el, amikor eltökélte, hogy függetleníti és az atya ellenőrzése alól kivonja magát. Ezáltal belsőleg elszakadt apjától. Az ilyen szabadságra való törekvésekben már ott van a bukás csírája. De tekintsünk csak Jézusra. Egy lépést sem tudott és akart az Atya megkérdezése nélkül tenni. Nem volt egy szava, amit ne az Atyától kapott volna ajándékba és csak azt tette, amire az Atya őt indította (János 5, 19-20). A legteljesebb függő viszonyban volt az Atyával.

A bűn lényegéhez hozzátartozik, hogy az ember nem akar Istentől függni, hanem a saját maga ura kíván lenni. Közben azokat az ajándékokat és erőket, azokat a képességeket, amiket Istentől nyert s amiket neki köszönhet, a bűnös ember a maga tulajdonába veszi. Úgy érzi, hogy azok őt illetik s ő akar azok felett rendelkezni ahelyett, hogy Isten állandó felügyelete alatt sáfárkodna velük. Ez az önállóságra való törekvés különösen az ifjúságban jelentkezik igen erősen. Saját belátásuk és akaratuk szerint akarnak cselekedni. És mivel az ember szíve gonosz, a sötét gondolatok is hamarosan felbukkannak és a gonosz tanácsok és az akarat is hamarosan megmozdul azok megvalósításra. Először a gonosz vágyak csíráznak ki szívében, azután szavakba is foglalja őket s végül tettre kerül a sor.

A tékozló fiú összeszedett mindent és elhagyta az atyai házat, hogy szabaduljon a terhes felügyelettől. Hamarosan lekerült életéről minden szép és elpocsékolt mindent. A tékozló fiú nem akart függeni atyjától, aki pedig szerette őt és csak a javát kereste, most azután függő viszonyba került vadidegen és szeretetlen emberekkel, akik még a disznóknak szánt moslékot is sajnálták tőle. "Elszegődött annak a tartománynak egyik polgárához." Kérni és könyörögni kellett valami nyomorúságos szállásért és a legalacsonyabb rendű munkáért is. Annak előtte a légínycsiklandozóbb falatokkal traktálta magát, most pedig szívesen megtöltötte volna gyomrát olyan eledellel, mely azelőtt csak utálattal töltötte volna el. Régebben alig tudott eleget tenni a sok társasági meghívásnak, most pedig teljes és szomorú magányba került. Az egykor boldognak tartott, fékevesztett életből csak boldogtalanság lett. Helyzetét, amibe került, bizonyára irtózatos szerencsétlenségnek fogta fel, pedig az előkészítője volt a későbbi boldogságnak.

 

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten megfizet

"Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert Ő megtéríti jótéteményét"(Péld 19,17)

Könyörületből kell adnunk a szegényeknek. Nem azért, hogy mások lássák, és dicsérjenek érte, még kevésbé azért, hogy saját céljainknak megnyerjük őket. Együttérzésből kell segítenünk rajtuk.

Ne számítsunk arra, hogy bármit is visszafizet a szegény, még hálát se várjunk. Tekintsük úgy az adakozást, hogy kölcsön adtunk az Úrnak. Isten fog megfizetni érte, és ha Őrá nézünk, akkor ne tekintsünk másokra. Milyen nagy kegyben részesít minket az Úr, ha megengedi, hogy kölcsön adjunk neki. Boldog lehet az a kereskedő, akinek üzleti könyveiben az Úr neve szerepel. De kár lenne, ha a neve mellett valami jelentéktelen összeg állna: legyen az minél nagyobb. Segítségünkre van ebben a legközelebbi, utunkba kerülő szűkölködő.

A visszafizetésre egyáltalán nem volna szabad gondolnunk, és mégis megígéri itt azt az Úr. Áldott legyen az Ő neve, mert az Ő megfizetésre vonatkozó ígérete értékesebb az ezüstnél és aranynál. 

Ha aztán a gazdasági bajok miatt egyszer mi szűkölködünk, nyújtsuk be alázatosan számlánkat a Hit Bankjánál. Van olvasóim között szűkmarkú? Szegény teremtés! Az Úr bocsásson meg neki!

Biblia-Ige magyarázatok: Az Úr megsebez, mielőtt meggyógyít

Őszinte szeretetből teszi ezt, nagy precizitással. Hasonló a sebészhez, aki hogy feltárjon egy belső rendellenességet bemetszést ejt a betegen. Behatol szikéjével a beteg rész mélyére, mindent megvizsgál.
Ahogy Igéjéről is mondja; „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsidók 4,12)
Ez az Ő módszere, várja, hogy letegyük elé a belül beteg életünk, megvizsgál, leás a probléma gyökeréig, és így veszi kezelésbe a beteg területet, a lelkünket.
A kérdés az, hogy akarunk-e jönni az Ő gyógyító kegyelméhez? Oda merjük-e bízni magunkat? 
Ha hiszünk Őbenne, biztonságunk lehet afelől, hogy meghallgat minket és kegyelme szerint bánik velünk.
„Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.” (Zsoltárok 4,4)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A küszöbnél

"De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik...!" Bement hát, hogy velük maradjon." (Lk 24,29)

A két emmausi férfi megérkezett a falujába. Véget ért az a csodálatos bibliaóra, amelyet Jézus tartott nekik, megmagyarázva útközben a róla szóló próféciákat. Most ott állnak a házuk bejáratánál, Jézus pedig készül továbbmenni. S akkor kezdték őt unszolni, és behívták magukhoz.

Ez a mozzanat hiányzik sok Jézust kereső ember magatartásából. Sokan vannak, akik szívesen meghallgatnak egy-két róla szóló prédikációt, elolvasnak néhány ilyen témájú könyvet, még hívőkkel is örömmel beszélgetnek, de aztán az egész emlékké válik, alkalmi találkozás volt, nem hívják be Jézust határozottan az életükbe, hogy együtt éljenek vele.

Jézus szavai megmozgatták az emmausiak érzelmeit, később mondták: „Nem hevült-e a szívünk, amíg beszélt hozzánk az úton..." Derengeni kezdett az értelmük számára is sok igazság: „amikor feltárta előttünk az Írásokat". De az akaratuk most mozdult meg, amikor szinte erőszakosan behívták őt magukhoz. Ezt követően ismerték fel, és ez változtatta meg azután egész életüket.

Jézus a házukig kéretlenül ment. Van azonban egy pont, ahonnan csak akkor marad velünk, ha ezt kérjük. Ő nem erőszakolja rá magát senkire. Mellénk szegődik csüggedésünkben, elmond magáról sok mindent, de ezt nekünk kell kérnünk: maradj velünk! Így egy örökkévalóságra közösségbe kerülünk vele, és ez az üdvösség.

Még nem tudták pontosan, kit hívnak be, csak sejtették, hogy ő hiányzik az életükből. 
Mi már tudjuk, ki Jézus, és mit jelent a vele való közösség itt a földön és majd a mennyben is. Ő nem kéreti magát, de egyszer ki kell mondanunk teljes komolysággal, ha az üdvösséget akarjuk: maradj velünk!

Napi áhítat: A feltámadás megújított teremtés

1Kor 15,51–58


A feltámadásban egy új, dicsőséges, romolhatatlan testben élünk majd tovább örökké, de addig még buzgó munkára hív minket az Úr!

„Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”

Magyarázat

Sokan voltak és vannak még ma is, akik kutatják a hosszú élet titkát, míg mások a halhatatlanságot keresik. Valamilyen öregedést gátló elixírre vágynak, vagy egy újabb divat szerint a haláluk után azonnal hibernáltatni (mínusz 196 fokos folyékony nitrogénbe helyeztetni) szeretnék magukat, hátha fejlődik majd annyit a tudomány, hogy később életre tudják őket kelteni. A titok, amit annyira keresnek, a Bibliában benne van. Pál apostol felfedi azt, így az is kiderül, hogy ez több, mint amiről oly sokan álmodoznak. Isten nem örök időre szeretné nyújtani az amúgy romlandó testünkben való életünket, hanem egy teljesen újat akar adni helyette.
A mai bátorító üzenet erről szól. A régi elmúlik, és újjá lesz minden (Jel 21,1–5).
Lesz új ég és új föld, és a feltámadásban mi is egy új, dicsőséges, romolhatatlan, halhatatlan testben élünk majd tovább örökké.
Olyan jól hangzik mindez, hogy már-már azt gondolnánk, hogy akkor most már csak hátra kell dőlnünk, és lehet várni, mikor történik meg.
Pál épp az ellenkezőjére bátorít: „…legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”
(Horváth László)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él.” (Jób 19,25)

Jób vigaszának magva e szavakban rejlik: „az én Megváltóm”, abban az igazságban, hogy a Megváltó él.
Igen! Milyen üdvös dolog az élő Krisztushoz ragaszkodni! Előbb tulajdonjogunknak kell lenni hozzá, csak azután örvendhetünk Ő benne.
Mi hasznom van az aranyraktárakban letett aranyakból? Az emberek Peruban is koldusok, Kaliforniában is koldulnak kenyérért. Az arany csak akkor segít ki szükségemből, ha az erszényemben van, és akkor csillapítja éhségemet, ha kenyeret veszek belőle.

Mit érnék egy olyan Megváltóval, aki nem váltott meg engem? Mit használna nekem egy bosszúálló és megtorló, ha nem volna hajlandó életemet megvédeni és véremért bosszút állni?
Ne lankadj meg addig, míg nem mondhatod hit által: „Igen, az én élő Megváltómra bízom magamat; Ő az enyém, tehát ragaszkodom Hozzá.”

Talán még gyengének érzed kezed, mellyel Őt fogod, és nem mered mondani: „Az én megváltóm él”. Ha azt hiszed, hogy ez merészség volna, ó gondold meg: ha hited csak akkora, mint egy mustármag, már akkor jogod van ezt mondani. Azonban van még egy szócska, mely Jób erős hitére nézve nagyon jellemző: „Mert én tudom”. Ha valaki azt mondhatja: „remélem, hiszem”, már az is vigasz. Ezrek vannak Jézus seregében, akik ennél aligha jutnak valaha tovább.
De ha a vigaszt a maga teljességében akarod megragadni, akkor azt kell mondanod: „Tudom”.
A ha, de és talán gyilkosai minden vigasznak és békességnek. A kísértések idején rettenetes a kételkedés. Lódarazsak módjára mardossák a lelket!
Ha valaha attól tartok, hogy Krisztus nem az enyém, akkor a halál epéje ecettel van keverve, de tudom, hogy Jézus értem él, így a sötétség sem sötétség nekem; az éjszaka is világossággá válik körülöttem. Bizonyára, ha Jób már akkor Krisztus eljövetele és megjelenése előtt sokkal korábban mondhatta: „Tudom”, akkor nekünk még nagyobb bizonyossággal kellene ezt hirdetnünk.
Isten mentsen attól, hogy bizonyosságunk megcsaljon bennünket. Lássunk jól utána, hogy hitünknek mozdíthatatlan alapja legyen, nehogy hiábavaló reményre építsünk.
Az én Megváltóm egy élő Megváltó: ez kimondhatatlan öröm!

Reggeli dicséret: Aki mást felüdít, az maga is felüdül

Volt négy barát. Rengeteg közös élményük volt már. Szerettek másokon segíteni. 

Megtudták, hogy azon a napon Jézus az ő városukba érkezik. Sőt, már meg is érkezett. 

A szemfülesek bementek vele a házba, és köréje ültek. Jézus tanított. A hallgatók meg csak jöttek és jöttek. Már nem fértek el a házban. Az ajtón kívül álltak, illetve hallgatták az ablakon keresztül tanításait.
A négy barát is elindult. De előbb még tettek egy kanyart. Ismerték azt az embert, aki bénán, tehetetlenül, nyomorék betegen fekszik egy gyékényszőnyegen. Elmentek hozzá. Felnyalábolták, és elindultak a ház felé. Már messziről látták a tömeget. Letették a földre a bénát, aztán körbejárták a házat. Hogyan lehetne ide bejutni? Hogyan lehetne Jézus közelébe férkőzni?
A ház hátsó falánál lépcső vezetett a lapos tetőre. Ott fenn a tetőn szoktak különféle dolgokat szárítani a ház lakói. Barátaink felmentek. Körülnéztek. Mi lenne, ha? És felragyogott a szemük.
Óvatosan újra felnyalábolták betegüket, és nagy nehezen felértek vele a tetőre. Letették. Aztán kezdték félredobálni a száradó dolgokat, s az agyagtetőhöz értek, azt is kezdték megbontani.
Jézus éppen ott ült középen. Mellette „a nagyon fontos” hallgatóság.
Egyszer csak kezd a nyakukba hullani a szemét, a száraz gallyak, az agyag. Önkéntelenül is félrehúzódnak.
Azok ott fenn lenéznek.
Rendben! Ekkora hely elég lesz.
Újra összenyalábolják a beteget, és ágyastul – egy kötél segítségével – leeresztik középre.
Mindenki elnémul. Halálos csend! A beteg leérkezik.
Azok ott fönn ragyognak a boldogságtól. SIKERÜLT!
Jézus rájuk nézett, majd a betegre fordította tekintetét.
Látva a szemükben a hit fényét, feloldozta a beteget lelki és testi megkötözöttségéből.

Ilyen a mi Istenünk. Képes megszabadítani, feloldozni, meggyógyítani.
De ez a történet most RÓLAD szól! Készen vagy-e ilyen áldozatra? Látsz-e magad körül tehetetlen, bűnben és betegségben vergődő embereket? Próbálsz-e néha nemcsak magadra gondolni? Mikor vittél utoljára valakit Jézushoz? Mertél-e megtenni az életedben értelmetlennek tűnő vagy lehetetlen dolgokat, mert erősen hittél a megoldásban?
Jézus ma hív, hogy legyél TE az egyike a négy barátnak. Hív, hogy legyél TE a barátja egy szerencsétlennek. Hogy legyél ma TE az, aki hozzá vezet egy embert.
Kezdd el ma! Hidd, hogy Isten segíteni fog!
Bátorításul olvasd el ma reggel a 41. Zsoltárt!
Bejegyezte: Gyürüs Panni

Csendes percek Istennel: Nem merek bátran imádkozni

„Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,16)

Bevallom, néha nem merek bátran imádkozni.
Nem azért mintha nem hinném, hogy Isten mindenre képes. Hogyne hinném. Odavagyok Jézusért. Teljes erőmmel követni akarom. Engedelmeskedni neki. Kalandra kelni Istennel.
Ingadozásom tehát nem abból ered, mintha kételkednék Istenben. Inkább magamban kételkedem, abban, hogy fel tudom-e ismerni, mi az Isten akarata. Tény, hogy Isten néha úgy dönt, nem tesz semmit. Ha pedig Ő a Nem mellett dönt, én pedig vadul imádkozom az Igenért, úgy érzem, nem vagyok összhangban az akaratával.
Ismered ezt az érzést?
Annyira szeretnék Isten akaratával azonosulni, hogy ilyeneket mondok imádkozás közben: Uram, kérlek, gyógyítsd meg a barátnőmet, de ha magadhoz akarod őt venni, azt is elfogadom.
Miért nem imádkozom bátran: Uram, gyógyítsd meg a barátnőmet! És aztán továbblépek, tudva, hogy nem imádkoztam hiába – függetlenül attól, mi következik ezután.
A bátor imádkozás átemel a vallásos megszokásból az Istennel való hiteles kapcsolatba.
Az imádkozás olyasmire nyitja meg lelki szemeimet, amit magamtól nem látnék meg. És biztos vagyok benne, hogy számít az ima. Az imádság erős és hatékony, ha igaz szívvel imádkozom (Jak 5,16).
Az ima tehát hat – megváltoztatja az életet, fellobbantja az elmét, megrázza a földet. Nem kell tudnom, hogyan. Nem kell tudnom, mikor. Csak bizalommal boruljak térdre, és akkor ennek a Jézust szerető lánynak a remegő imái hullámot vetve terjednek tova a magasságban és a mélységekben.
Hagyjam, hogy ez az abszolút igazság beáradjon a lelkembe, és kioltsa a kételkedés szikráit. Hajlítsa be a térdem. És lobbantson új, bátor, lángolóbb tüzet bennem. Ez a bátorság nem a főnök követelőző bátorsága. Ez a bátorság azt jelenti, hogy teljes szívemből szeretem Jézust, akkor hát hogy adhatnék neki lángoló imaéletnél kevesebbet?
Jézus a Mt 6, 6-8 versekben az imádságos életről beszél. „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.”
Merjünk hát kérni. Újra meg újra. Nem azért, mintha ezzel akarata ellenére cselekvésre késztethetnénk Istent, hanem hogy lelkünk rákapcsolódjék drága Jézusunkra, és láthassuk, mit tesz a maga akarata szerint.

Uram, hálát adok a lehetőségért, hogy minden bajomat, bánatomat Eléd hozhatom. Köszönöm, hogy pontosan azt adod, amire szükségem van. Hiszem, hogy mindig a javunkat tartod szemed előtt. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: I’m Scared to Pray Boldly, Encouragement for today, 2017. április 6.,www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

Adj hálát reggel

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd, ember nélküle élhet -e ?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen !

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugara
teheti szebbé a hétköznapot.

Örömteli mindennapok: A belső megelégedettség tesz elégedetté.

,,Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.,- 3 Jn.1,2

Ahogy a lelked rendben lesz ,ugy áll helyre minden az életedben .
Sok ember keresi a lelki békéjét ebben a rohanó világban.
Sok a szükségben lévő ember ,aki másoktól várja ,hogy megoldja a problémáit. De Isten Igéje azt mondja,hogy egyedül Isten tudja megelégiteni az embert,megadni és betölteni azt az űrt ,amire az embernek a legnagyobb szüksége van.Amig ez nincs betöltve ,addig keresheti bárhol,nem fog eljutni a megelégedettség ,a belső békesség állapotába.
Isten minden szükséget be akar tölteni ,de az első és legfontosabb, hogy Jézust ,az élő Igét beengedjük a szivünkbe.
Bármilyen szükségben is vagyunk ,törekedjünk megőrizni a belső békességünket Isten Igéje által.Ez legyen az elsődleges célunk .Igy könnyebben meghalljuk Isten hangját,vezetését .
Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek Jn 14,27. Nem egyszerűen csak békességről van itt szó, hanem az Ő békességéről. Az Ő mély és zavartalan békessége fogja betölteni a szívünket .
Fil. 4.7 Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.Ez a békesség fog bevinni a megelégedettség állapotába.
Legyen örömmel teljes és Isten békességgel telve a szíved:)

Isten csodálatos kegyelme: A MENNYEI KORMÁNYZÁS ELVEI

A KEGYELEM ORSZÁGA

''Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.'' (Rómabeliekhez 7:12)

Isten törvénye, a jellegénél fogva változhatatlan. Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten a szeretet, és törvénye is a szeretet. A törvény két nagy elve az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet. Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is. Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei a szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel. De ''úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta'', hogy az ember megbékülhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia; felülről új életet kell kapnia. Ez a változás az újjászületés.

Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása. ''A bűn ismerete a törvény által vagyon'' (1Jn 3:4; Róm 3:20). Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, amely megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a hibákat. A törvény rámutat az ember bűnére. Kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze a halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűnét Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában . Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett… Krisztus követőinek hasonlóvá kell válniuk Őhozzá. Isten kegyelme által olyan jellemet kell kiformálniuk, amely összhangban van a törvény szent elveivel. Ez a Biblia tanítása a megszentelődésről.

Maranatha: JÖN A KIRÁLY-A szántóföld: egész világunk

„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mát 28,19) 

„Amikor 1874-ben Kaliforniában voltam, álmot láttam, amely nagy hatással volt rám…  

Azt álmodtam, hogy néhány testvér egy tanácskozáson vett részt Kaliforniában, és éppen az eljövendő időszakban végzendő munkára vonatkozó legjobb tervről beszéltek…

Megjelent egy fiatalember, akit gyakran láttam álmaimban. Érdeklődve figyelte az elhangzó szavakat, majd megfontoltan és határozottan azt mondta:

»A városok és falvak alkotják az Úr szőlőskertjét. Hallaniuk kell a figyelmeztető üzenetet. Az igazság ellensége mindent megtesz, hogy a népet Isten igazságától a hamisság felé fordítsa… Mindent vizek mellé vessetek!

Lehet, hogy munkálkodásotok eredményét nem látjátok azonnal, de ez ne bátortalanítson el titeket. Legyen Krisztus a példaképetek: sok hallgatója, de kevés követője volt.«

A hírnök így folytatta: »A munkát illetően nagyon korlátozott elképzeléseitek vannak. Úgy tervezitek a munkát, hogy a karotokkal átérhessétek. De szélesebb látókörűvé kell válnotok. Világosságotokat nem rejthetitek véka alá, hanem a gyertyatartóba kell tennetek, hogy világíthasson mindenkinek, aki a házban van. A ti házatok a világ…

Sok ország várakozik arra a világosságra, amelyet az Úr nekik tartogat, de hitetek igen kicsiny. A munkára vonatkozó elképzeléseiteken változtatni kell. Messzebbre kell tekintenetek. Menjetek előre! Isten nagy erővel munkálkodik majd, ha alázatos szívvel jártok Őelőtte. Az nem hit, amely lehetetlenségről beszél… Istennel együtt semmi sem lehetetlen. Isten törvényének, kötelező érvényű kívánalmainak világossága fogja megpróbálni a világot.«

Az idő rövid. Mindenkinek, aki hisz ebben az üzenetben, ünnepélyes elkötelezettséget kell éreznie, hogy pártatlan munkás legyen, aki a helyes oldalon érvényesíti befolyását, és sohasem sorakozik fel azok ellen – sem szóval, sem tettel –, akik előre akarják vinni Isten ügyét… Az isteni világosság csak akkor értékes az emberek számára, ha látható azoknak az életében, akik eléjük tárják.”

Maranatha: JÖN A KIRÁLY-Jézus legyen a középpontban!

„Én, Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.” (Jel 22,16) 

„Az utolsó napok veszedelmei között élünk, és feladatunk az, hogy figyelmeztessük az embereket, milyen nagy veszélyben forognak. Ismertessük meg velük azokat az ünnepélyes jeleneteket, amelyeket a prófécia nyilvánvalóvá tett. Ha népünk félig is ébren volna, ha csak félig is tudatában lenne a Jelenések könyvében ábrázolt események közelségének, akkor reformáció kezdődne gyülekezeteinkben, és sokkal többen hinnének az üzenetnek. Nincs elvesztegetni való időnk. Mutassátok be az új elveket, és hirdessétek a jól érthető, világos üzenetet! Olyan lesz a hatása, mint a kétélű fegyveré. De ne bocsátkozzunk vitákba. Jönnek napok, amikor csendben várakozva meglátjuk Isten szabadítását. Beszéljen Dániel, beszéljen Jelenések könyve, és mondják el, mi az igazság. Ám legyen szó az igazság bármely területéről, magasztaljuk fel Jézust, minden reménységünk alapját, »Dávid ama gyökerét és ágát, ama fényes és hajnali csillagot«!

Amikor az igazságot kutatjuk, sokkal mélyebbre kellene ásnunk. Akik hiszik a korunknak szóló igazságot, olyan körülmények közé kerülnek, amikor számot kell adniuk a bennük élő reménységről. Isten népének királyok, fejedelmek, uralkodók és a föld nagyjai elé kell állnia, akiknek meg kell látniuk, hogy ez a nép ismeri az igazságot. Legyetek tehát megtért, meggyőződésre jutott emberek! Szentlelke által Isten egyetlen pillanat alatt többre taníthat, mint amit e földi világ bölcseitől tanulhatunk. Az egész világegyetem figyeli a Földünkön folyó küzdelmet. Isten végtelen árat fizetett azért, hogy minden embernek alkalma legyen megismernie azt, ami bölccsé teheti az üdvösségre. Angyalok figyelik várakozóan, hogy kik ragadják meg a jó lehetőségeket. Ha Isten népe elé üzenet tárul, ne ellenkezzen! Vegyük elő Bibliánkat, egyeztessük az üzenetet a törvénnyel és a bizonyságtételekkel, s ami nem állja ki a próbát, az nem igaz. Isten azt akarja, hogy növekedjünk az értelemben. Arra vágyik, hogy ránk árassza kegyelmét. Mindennap újabb és jobb lelki táplálékot nyerhetünk, mert Isten megnyitja előttünk a menny egész kincstárát.” (Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 109. o.)

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Haljon meg lelkem az igazak halálával és legyen ez utolsó napom, mint az övé!,,-4.Móz 23,10

Olyan kívánságot fejez ki ez az Ige, amely felszállhat szívünkből Mózes halála láttán. Mózes életében az a különös, hogy bár ő minden dicsőséget egyedül Istennek adott, ő is az őt megillető elismerésben részesült. Még egyszer vonuljanak el szemünk előtt azok a nagy jelek és csodák, amiket Mózes az Egyiptomból való kivonuláskor tett (5Móz 34)!

Itt az olvasónak olyan gondolatai támadhatnak, hogy a Mózeséhez hasonló méltatás más ember számára elérhetetlen. Pedig ez nem így van. Bizonyos tekintetben kivétel nélkül mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy rólunk is az legyen a véleménye Istennek, mint Mózesről volt. Mi is volt ez alapjában véve? Az, hogy Istennek ez az embere életében betöltötte azt a feladatot, amire őt Isten kiválasztotta. Eszerint mindnyájunknak azt kell keresnünk, hogy hasonló dicséretet kapjunk.

Nem mindenki arra hivatott el, hogy Isten országában különös vezető legyen, mint Mózes volt. Mindenki kap azonban meghatározott feladatot Istentől a családjában, hivatásában, környezetében. Mindenkinek úgy kell igyekeznie az Istentől kapott feladatok betöltésére, ahogy Mózes igyekezett. Mindnyájunknak Isten dicsőségének a magasztalására kell élnünk (Ef. 1,12). Mindnyájunknak lehet és kell maradandó gyümölcsöt teremni (Jn 15,16).

Mindnyájunknak áldást kell nyerni, és áldássá kell lenni (lMóz 12,2). Kérjünk Istentől világosságot, hogy felismerhessük azt a feladatot, amit Ő bízott ránk, hogy annak hűséges elvégzésével mi is Isten jótetszését nyerjük el egykor.

"Atyám, hogy meg ne rettenjek, S bátran menjek

A minden test útjára. Teremts tiszta szívet bennem,

Néked élnem, Légyen lelkem fő vágya."

Varga László: Isten asztaláról

"Tanítványai közül sokan ... így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? ...Sokan visszavonultak és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."-János 6,60.66-69

Sokan indultak Jézus után, amikor a négyezret kenyérrel és hallal jóllakatta. De amikor örök életről, engedelmességről, a lélek dolgairól, és főleg amikor a bűnökről beszélt, az már nem tetszett. Képzeljük el: a tömeg megsértve, dühösen távozik. Nem marad ott más, csak a tizenkettő. Jézus nekik is felajánlja: mehetnek, senkit nem tart vissza erővel. Péter, talán karját összefonva, némán nézi a távozó tömeget. Jézus szavára egyszerűen felel: Nincs hova mennünk. Te vagy az élő Isten Fia. Nálad van az örök élet. Maradunk. Mintha ma mondaná. Hatalmas tömegek rohannak el az egyháztól. Hova? Az ateizmus sivárságába, a babona idétlenségeibe vagy a kábítószerek kábulatába? Hol van ma olyan szó, olyan gondolat, olyan remény, ami megnyugvást adhatna? Belerohanni a vad tülekedésbe? Krisztus téged is enged, ha rohanni akarsz. De aki belekóstolt a Lélek adta nyugalomba és biztonságba, nem fog onnan elkívánkozni.

Uram, nincs hova mennünk. Talán elhagynánk Téged, önzésünk rávenne, hogy több kenyérért, szórakozásért, kincsekért más utat válasszunk. Ha nem ismernénk szereteted édességét. Téged megismerve látjuk a nélküled való élet rombolását és pusztulását. Nem érdemes belevágni. Itt jó, melletted. Add meg nekünk a közösség melegét, mert az gyakran hiányzik! Add, hogy találjuk meg azokat, akik hasonlóan éreznek és gondolkoznak! Igen szét vagyunk széledve, nem ismerjük eléggé egymást. Tedd egyházunkat élő közösséggé, ahol együtt maradunk melletted, egy céllal, egy akarattal, hogy egymást erősítve tudjuk élni tanítványaid áldott életét! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-TÜRELMETLEN KERESZTHORDOZÓK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 44,18-27 

18 Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet. 19 Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről. 20 Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk. 21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket, 22 nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait. 23 Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek. 24 Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! 25 Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket? 26 Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. 27 Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!

"Miattad gyilkolnak minket nap mint nap, vágójuhoknak tekintenek."(Zsolt 44,23 Róm 8,36)

Isten népe keresztet hordoz, míg dicsőségbe nem ragadtatik el. Így volt ez már az Ószövetségben is. De az Ószövetség szentjei nem tudták némán elhordozni vereségeiket. Nem voltak hajlandók elviselni egy olyan helyzetet, amelyben a gonoszok virágzanak, s az igazakkal kegyetlenül elbánnak.
Mindig voltak közöttük szenteskedő prédikátorok, akik így beszéltek: "Azért szenvedtek, mert titokban vétkeztetek. "Amikor Jóbnak mondták ezt a barátai, ő tagadta. És a 44. zsoltár énekesei sem fogadták el ezt a magyarázatot. "Nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet."
"Nem" - mondták - "mi nem vétkeztünk. Isten alszik." "Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp!"
Mi más időkben élünk, nevezetesen az Újszövetség korában. Amikor olyanokról olvasunk, akik úgy gondolták, hogy Uruk alszik, akkor a tanítványok jutnak ez eszünkbe. A tavon vihar volt, az Úr éppen aludt, és a tanítványok pánikba estek: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" (Mk 4,38b) Krisztus valóban aludt, de ez nem azért volt, mert semmiféle érdeklődést nem tanúsított tanítványai iránt. Alkalmat adott nekik, hogy gyakorolják hitüket.
Tudjuk, hogy az Úr jelen van, és hogy ő "nem szunnyad és nem alszik". Azt is jobban tudjuk egy kicsit, mint ószövetségi testvéreink, hogy Isten népe miért hordoz keresztet. Krisztussal együtt kell szenvednünk, ha vele együtt akarunk megdicsőülni. És jóllehet mi az ő tulajdon szavaikat alkalmazzuk jelen helyzetükre vonatkozóan ("annyira becsülnek, mint vágójuhokat"), mégis hozzátesszük, hogy "mindezekkel szemben diadalmaskodunk azáltal, aki szeret minket" (Róm 8,36-37).
Isten soha nincs távol, és soha nem alszik. A keresztet vinni kell, de már győztünk "azáltal, aki szeret minket."
Mégis Isten őrizzen meg minket attól, hogy elveszítsük a régi szentek szent türelmetlenségét. Sokáig és hangosan kell esedeznünk, hogy Isten belekezdjen végső akciójába: "Marana tha! Marana tha!"

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A SZENT IS GYALÁZHATJA ISTENT?

"Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné" (2Kor 1,20).

Jézus a tálentumokról szóló 

példázatot intésül mondta el, hogy megmutassa nekünk, milyen helytelenül ítéljük meg képességeinket. Ez a példázat nem természetadta képességeinkre, hanem a Szent Szellem pünkösdi adományára vonatkozik. Szellemi képességeinket nem a nevelés vagy értelmünk mértékével kell mérnünk: szellemi dolgokra való felkészíttetésünket Isten ígéretei alapján kell értékelnünk. Ha kevesebbet nyerünk, mint amennyit Isten szeretne, csakhamar gyalázni fogjuk Őt, mint ahogyan a szolga gyalázta urát: "Többet vársz tőlem, mint amennyi a tőled kapott erőből telik. Túl sokat kívánsz tőlem. Ott, ahova állítottál, nem maradhatok hű hozzád." Mikor Isten mindenható Szelleméről van szó, ne mondd: "Nem tudom megtenni". Természetes képességeid korlátai ne akadályozzanak. Ha elnyertük a Szent Szellemet, akkor Isten elvárja, hogy a Szent Szellem műve nyilvánvalóvá váljék bennünk. A szolga mindenben igazolta magát, amit tett, urát pedig minden tekintetben elítélte: "Követelésed nincs arányban azzal, amit adtál". Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6,33). Az aggodalmaskodás pontosan azt jelenti, amit a szolga mond: "Tudom, az a szándékod, hogy cserben hagyj engem". A természeténél fogva lusta ember mindig agyafúrt: "Nem találtam kellő alkalmat"; aki pedig szellemileg lusta, az Istennel szemben agyafúrt. A lusták mindig külön utakra kanyarodnak. Ne feledd el soha, hogy szellemi képességeinket Isten ígéretei mérik meg. Beteljesítheti Isten az Ő ígéreteit? Feleletünk attól függ, hogy vettük-e a Szent Szellemet.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Vágy az üdvösség után (IV.)

"Jézus így felelt neki: ma lett üdvössége ennek a háznak! "-(Luk 19, 9)

A családfő révén az egész háznak üdvössége lett. Tehát nemcsak Zákeus szívében, hanem egész háznépében döntő változás ment végbe. Előzőleg sötét, szomorú hajlék volt, most pedig megtelt fénnyel és békességgel. Mert ott, ahol minden a pénz körül forog, valami belső sivárság és üresség uralkodik. Lehet, hogy egy hajlék tele van javakkal és a legszebben van berendezve, mégis, ha Jézus nincs benne, milyen nyomorúságos, szegény és üres az. Tiszta és nemes örömökre nincs idő, nem is szólva arról, hogy Isten Igéje számára sincs alkalom. S ha el is hangzik időnként egy-egy asztali vagy esti imádság puszta megszokásból - nincs abban szív és áldás.

Még a gyermekek is másképpen nőnek fel ilyen helyen. Érzi az ember, hogy bensőleg mennyire ápolatlanok. Kedélyük nem tud kibontakozni, nem ismerik a derűt, hiányzik a felülről való napfény. A szülőknek nem jut semmi idejük a gyermekekre, és a fejlődő gyermeki lélek nem telik meg derűs benyomásokkal. Már korán belekerülnek ők is a földi javakért folytatott hajszába és nem csoda, hogy szüleik pontos tükörképévé válnak. Mennyire megérzik a gyermekek, amikor a szülőknél valami döntő változás történik és talán mind az apa, mind az anya befogadják az Urat. Ha azonban a gyermekek időközben már felnőttek és elindultak a világ útjain, már nem ilyen egyszerű a dolog. Ők maguk ellenszegülnek és berzenkednek az új ellen, ami a házban megindult. Milyen megalázó ilyenkor a szülőkre nézve, amikor saját mulasztásaik keserű gyümölcsét kell enniök. Ha azonban a gyermekek még kiskorúak, kilátás van arra, hogy helyt adjanak a jónak és az Úr örömére növekedjenek.

Jézus és az apostolok nagy súlyt helyeztek arra, hogy a ház, ill. a család az imádság hajlékává legyen. Az Úr gyülekezete hívő családokra épül elsősorban s nem csupán egyes hitrejutott személyekre. A hívő édesanya vagy édesapa révén lesz a kisgyermekeknek is részük az üdvösségben, még akkor is, ha kiskorúságuk miatt még nem világos életükben az Úr mellett való személyes döntés. Ezért olyan fontos, hogy a családanyát vagy családapát, vagy mindkettőt az Úr iránti szeretet hassa át. Kiszámíthatatlan áldások származnak ebből az egész család számára.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Hit által, nem érzések által

"Az igaz ember pedig hitből fog élni"- (Róm 1,17)

Tudok hinni és hiszek is az Úr Istenben, és ez a hit életben tart. Szeretném, ha azok közé számláltatnék, akik igazságban éltek, de ha tökéletes is volnék mindenben, akkor sem próbálnék meg a saját igazságomra alapozva élni. Az Úr Jézus váltságművére támaszkodom. Csakis és egyedül az Őbelé vetett hit által élek. Ha képes volnék tűzre adni testemet az Úr Jézusért, akkor sem a magam bátorságában és állhatatosságában bíznék, hanem egyedül hit által élnék.

Hitben élni sokkal biztonságosabb és boldogabb dolog, mint érzéseinkre vagy cselekedeteinkre támaszkodni. A szőlővesszőnek jobb a szőlőtőkén, mintha attól elszakadva élne. Nagyszerű és szent dolog az Úr Jézushoz ragaszkodva élni, mindent Belőle meríteni. Ha a legigazabb ember számára is ez az élet egyetlen lehetősége, mennyivel inkább az nekem, szegény bűnösnek!

Uram, én Benned hiszek. Benned bízom. Mi más jelentheti számomra az életet? Csak az, hogy Benned bízom. Tudom, hogy ez így van, ezért Benned akarok maradni mindvégig.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Kiragadott igék

"Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! "(Lk 24,25)

Válogatunk Isten igéjében. Ami nem tetszik, amivel szemben tiltakozás van bennünk, amit nem értünk azonnal, azt nem fogadjuk el, mellőzzük, olykor el is felejtjük. Ezzel nemcsak szegényebbé tesszük magunkat, hanem a többi igét sem tudjuk helyesen érteni, torz szemléletünk lesz.

A két emmausi tanítvány baja is az volt, hogy nem tudták hova tenni Jézus szenvedését és halálát. Mert abban az időben csak azt hangsúlyozták az emberek, hogy az eljövendő Messiás hős lesz, de teljesen feledésbe merült a másik prófécia, hogy a Messiás szenvedni is fog, mert magára vállalja bűneinket és azok büntetését. Ez nem tetszett, tehát elfelejtették. Jézus most erre figyelmezteti őket: ha mindazt komolyan veszitek, amit a próféták megírtak, máris a helyére zökken minden, és helyesen fogjátok értékelni az eseményeket.

Fontos figyelmeztetés ez: ne legyen féloldalas, ezért téves az igeértelmezésünk és hitünk! Komolyan kell venni a bűnbánat őszinteségét, de ugyanígy azt is, hogy Isten megbocsátja a megvallott bűnt. Fontos hinni, hogy Isten mit tett értünk, de ugyanilyen fontos az is, hogy mit vár tőlünk. Nagy igazság, hogy Isten szeretet, de az is, hogy ő igazságos és bűngyűlölő. Jézus az életét adta értünk, ezért mi is adjuk azt testvéreinkért (1Jn 3,16)!

Törekedjünk minden bibliai igét az összefüggésében megérteni! Tegyük félre előzetes feltételezéseinket, és azt kutassuk, ami meg van írva! És ne feledjük, hogy

„az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek" (2Pt 1,20-21).

Napi áhítat: A feltámadás új értelmet ad mindennek

Mk 9,1–13

Engedjük, hogy a feltámadás fényében értékrendünk, Istenhez és az embertársainkhoz való viszonyunk átformálódjon!

„Azután így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.” Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön. És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Mert nem tudta, mit mondjon, ugyanis annyira megrettentek. De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!” És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül. Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, hanem csak akkor, amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. Meg is jegyezték jól ezt az igét, de tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a halottak közül. Ezért megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő pedig így válaszolt: „Illés valóban előbb jön el és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla.”

Magyarázat

A feltámadást követően a Mester szavai egészen más megvilágításba kerültek. Végre a helyére került minden mozaikdarab. Az egész földi szolgálata alatt arra készült a mi Urunk, hogy meghaljon, majd feltámadjon értünk. Ezzel egy olyan esemény történt, amit előre nem lehetett megérteni, sem megértetni, hiszen soha senki nem támadt még fel a halálból előtte úgy, mint Jézus. Előfordult, hogy valakit feltámasztottak (egy meghosszabodott földi életre), de hogy valaki magától támadt volna fel, ráadásul megdicsőült testben, olyan még nem történt azelőtt és utána sem. Így csak utólag vált érthetővé és világossá az, amit Jézus már jó előre megmondott.
A megdicsőülés hegyén történtek idő előtti elbeszélése összezavarta volna az embereket. Miután viszont Jézus sokaknak megjelent a feltámadása után, már mások is el tudták képzelni, hogy milyen lehetett, amikor ott a megdicsőülés hegyén a Mester elváltozott.
Ahogyan a tanítványok új megvilágításban kezdték látni Jézus tanítását és az életük eseményeit, úgy ez ránk is ilyen nagy hatással lehet. Az értékrendünk, a döntéseink, Istenhez és az embertársainkhoz való viszonyunk a feltámadás fényében átalakul. Persze csak ha engedjük, ha hagyjuk. Vannak, amelyek értéküket vesztik, mások viszont sokkal inkább felértékelődnek. Történt-e már benned is ilyen változás?
(Horváth László)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon” -(Zsidók 2,14)

Istennek gyermeke, a halál elveszítette fullánkját, mert az ördögnek a halál feletti hatalma megtört. Így hát ezután ne félj a haláltól. Kérj a Szentlélek Istentől kegyelmet, hogy egészséges ismeret és Megmentőd halálába helyezett erős hit által erősítsen meg téged e félelmes órák idejére. Ha folyton a golgotai kereszt alatt élsz, akkor örömmel tekinthetsz halálod órája elé és üdvözölheted, amikor jön, hogy részedre a végtelen gyönyör tengerét hozza. Az Úrban meghalni öröm; Jézusban elszunnyadni nagy kegyelem. A halál nem száműzetés többé, hanem visszatérés a száműzetésből, hazatérés a sok hajlékba, hogy előrement szeretteink időznek és várnak ránk. A mennyben lévő megdicsőült lelkek és e földön küzdő szentek közötti távolság ugyan csak nagynak látszik, azonban nem így van. Nem vagyunk messze otthonunktól, egyetlen egy szempillantás elég, hogy oda jussunk. A vitorla ki van feszítve, a lélek a mélység fölött lóg. Meddig tart az utazás? Mennyi borzalmas szélviharnak kell előrenyomni a vitorlát, míg hajónk, majd bevonulhat a béke kikötőbe? Meddig kell a léleknek fel, s alá hányattatni a haboktól, míg majd eléri a partot, ahol ismeretlen a vihar? A válasz így hangzik: „A testen kívül, az Úrnál”. Alig hagyta el a hajócska a partot, máris a mennybe érkezett. Csak a vitorlákat készítette fel, s már odaát van, mint egykor az a hajócska, mely a Galileai tengeren sokat szenvedett a vihartól. Az Úr Jézus csak ezt mondta: „Hallgass, némulj meg!” és azonnal elérték a partot. Ne gondold, hogy hosszú időszak van a halál pillanata és az örök dicsőség között, mihelyst becsukódnak a szemek ezen a földön azonnal felnyílnak a mennyben. A tüzes lovak és a tüzes kocsi egy pillanatig sem időznek útközben. Nos, Istennek gyermeke, miért kell ezután félned a haláltól, hiszen látod, hogy Urad és Megváltód halála által megtöretett a halál átka és fullánkja? A halál most már csak a Jákób létrája, melynek egyik vége a sötét sír fenekén áll, a felső vége pedig az örökkévalóság dicsőségébe ér fel.

Krisztusi élet-Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet: KRISZTUS ELISMERTE MINDEN EMBER JOGÁT

„Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.” (Csel. 10:35)

Az Úr Jézus azt akarja, hogy minden ember jogát elismerjük, mind társadalmi, mind vallási téren. Mint Isten fiaihoz és leányaihoz, mindenkihez tisztelettel, udvariasan és gyengéd szeretettel forduljunk.
A kereszténység nemesíti az embert. Krisztus még üldözői iránt is barátságos volt, és az Ő igazi követői is ugyanezt a lelkületet tanúsítsák. Tekintsünk Pálra, amikor a hatalmasságok elé állították. Agrippa előtt elmondott beszéde példája mind az igazi barátságosságnak, mind a szónoki ékesszólásnak. Az evangélium nem tanítja a világban szokásos formális udvariasságot, hanem csak az igaz, szívből fakadó barátságosságot. A külsődleges illem figyelembevétele nem elégséges az életben az ingerültség, kemény ítélet vagy helytelen beszéd kiküszöböléséhez. Őszinte nemesség sohasem jelentkezhet, ha az „én” még vezető helyet foglal el. 

A szeretetnek a szívben kell lakoznia. A meggyőződéses keresztény cselekedeteinek indítékát a Mestere iránti mély szeretet fogja áthatni. Krisztus iránti vonzalmának gyökeréből embertársai iránti önzetlen érdeklődés fakad majd. Az ilyen szeretet magatartásunkban kegyességet, udvariasságot, szívélyes magatartást eredményez, hangunkat lággyá teszi; felemeli, megnemesíti egész lényünket.
(Az evangélium szolgái, 77)

Ha némelyek, akikkel érintkezésbe kerültök, nyersek és barátságtalanok is, ti ne legyetek kevésbé jóságosak hozzájuk. Ha meg akarjuk őrizni önbecsülésünket, őrizkedjünk attól, hogy mások önbecsülését szükségtelenül megsebezzük. Ezt a szent szabályt még a leglassúbb észjárásúakkal és a legoktalanabbakkal is tartsuk meg. Mert nem tudhatjuk, mi a szándéka Istennek ezekkel a látszólag oly keveset ígérő emberekkel. Már sokszor megtörtént a múltban, hogy keveset ígérő és kevéssé megnyerő személyeket használt fel Isten valamely fontos munka elvégzésére. 

Szent Lelke megindította a szíveket, minden létező képességet nagy tevékenységre serkentett. Isten a nyers, csiszolatlan kőben jó építőanyagot látott, amely a próbák viharait, a forróságot, nyomást elviseli.

(Az evangélium szolgái,122)

Legyetek udvariasak azokkal, akikkel kapcsolatba kerültök; ily módon Istennel szemben fogtok udvariasságot tanúsítani. Adjatok hálát jóságáért. 

Ekképp az Ő tanúi lesztek, és előkészültök az angyalok társaságára. 

Tanuljátok meg ezen a világon, hogyan viselkedjetek Krisztus mennyei családjával szemben.
(31. kézirat, 1903.)

Krisztusi élet-Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet: KRISZTUS- EGY AZ ATYÁVAL

„Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten”

 (Mt. 1:23)

„Az Isten dicsőségének ismerete” látható „Jézus Krisztus arcán”. Az Úr Jézus Krisztus örök időktől fogva egy az Atyával. „Isten képmása”, az Ő nagyságának, fenségének visszatükrözője – az Ő „dicsőségének világoltatása”. Jézus azért jött földünkre, hogy ezt a dicsőséget kinyilatkoztassa. Eljött a bűn sötétjében bolyongó világunkba, hogy bemutassa Isten szeretetének világosságát – hogy legyen „VELÜNK AZ ISTEN”. Ezért jövendölték róla, hogy „nevét Immánuelnek nevezik.
Jézus eljött, hogy közöttünk lakozzék, s kinyilatkoztassa az Atyát mind az emberek, mind az angyalok előtt. Ő Isten Igéje volt – Isten gondolatait tette érthetővé. Tanítványaiért mondott imájában így szólt: „Megismertettem ővelük a Te nevedet” (Jn. 17:26) – „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Móz. 34:6) – „hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek” (Jn. 17:26) De ez a kinyilatkoztatás nem csupán földi gyermekeinek szól. Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe „angyalok vágyakoznak betekinteni” (1Pt. 1:12), és amelyet végtelen időkön át kutatni fognak. Mind a megváltottak, mind az el nem bukott lények számára Krisztus keresztje lesz az ismeret és a dicséret forrása. Meglátszik majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet fénye.
A Kálváriáról áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a föld és a menny számára egyaránt; s hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely „nem keresi a maga hasznát” (1Kor 13:5); és hogy a szelíd, alázatos Jézus a megközelíthetetlen világosságban lakozó Atya jellemét mutatta be. „Semmit sem cselekszem magamtól” (Jn. 8:28) – mondta Krisztus. „Elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek” (Jn. 6:57) „Én nem keresem az én dicsőségemet” (Jn. 8:50), hanem annak dicsőségét, aki elküldött engem. E szavak elénk tárják azt a hatalmas elvet, amely az élet törvénye az egész világegyetem számára.
Krisztus mindent Istentől kapott, de azért kapta, hogy továbbadja. Az összes teremtett lényért szolgálatot végez a mennyben, így az Atya élete a szeretett Fiún keresztül árad mindenkihez, s a Fiú által tér vissza a dicséret és boldog szolgálat szeretettel telt folyama mindenek hatalmas Forrásához. Így zárul Krisztusban az áldások körforgása, amely szemlélteti a nagy Adományozó jellemét – az élet törvényét.
(Jézus élete, 19-21.)

Reggeli dicséret: Nincs félelem a szeretetben

„Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.”
János első levele 4. fejezet 16-18. versek

Valamikor réges-rég élt egy kötéltáncos, aki avval kereste a kenyerét, hogy városról városra járt, kifeszített a piactér fölött jó magasan egy kötelet, és azon mindenféle mutatvánnyal szórakoztatta az embereket. Bámulatos dolgokra volt képes. Könnyedén végigsétált a kötélen, ugrált rajta, cigánykereket hányt, vagy éppen szaltózott. Az emberek a piactéren csak álltak és tátott szájjal meredtek a kötéltáncosra, és persze minden merészebb mutatványa után vastapssal fejezték ki elismerésüket. Egy alkalommal, mikor már kellően elkápráztatta a piactéren összegyűlt sokaságot, arra kérte a zöldségárust, adja föl neki a talicskáját. Óvatosan ráhelyezte a járgány kerekét a kötélre, majd lekiáltott:
– Elhiszitek-e, hogy végig tudom tolni ezt a talicskát a kötélen?
– Hát persze, hogy elhisszük! Már hogyne hinnénk el? – hangzott több bámészkodótól a válasz.
– Hát azt elhiszitek-e, hogy akkor is végig tudom tolni a talicskát a kötélen, ha ül benne valaki? – feszítette tovább a húrt a kötéltáncos.
– Ha végig tudod tolni üresen, mi az neked, ha ül is benne valaki? – mondták többen az álldogálók közül.
– No és ki vállalkozik arra, hogy bele is ül? – tette föl utolsó kérdését a mutatványos.
Hirtelen kínos csönd támadt az egész piactéren. A gyümölcsárus, aki eddig feszülten figyelte a mutatványokat, most az almái gondos tisztogatásával foglalkozott. A kelmeárus úgy tett, mintha a sálait rendeztette volna, pedig rendben voltak azok. Több vásárló pedig lehajolt, mintha talált volna valamit, vagy a cipőjét kötözgetné. Senki se mert a kötéltáncosra nézni, nehogy a tekintetből arra következtessen, ő szeretne beleülni a talicskába. A feszült csendet egy 7-8 éves kisfiú lelkes kiáltása törte meg:
– Majd én beleülök!
Az emberek döbbenten néztek a kisfiúra, aki már oda is szaladt a kötélhez, és kérte az ott álldogálókat, hogy segítsenek neki, emeljék föl a kötéltáncoshoz, aki elkapta a kezét, és óvatosan beleültette a talicskába. A mutatványos várt néhány másodpercet, mintha erőt gyűjtene, majd megindult a gyerekkel a kötél másik vége felé. Egyik produkciójára sem figyeltek olyan feszülten az emberek, mint erre. A gyümölcsárus kiejtette a kezéből az almát, a kelmeárus egy sálat markolászott, az emberek körmüket rágva figyeltek: „Jaj, mi lesz avval a kisfiúval! Jaj, csak le ne essen!” Néha úgy tűnt, mintha a kötéltáncos megingott volna, és nem bírná egyensúlyban tartani a nehéz talicskát, de aztán ismét visszanyerte az önuralmát. Ilyenkor az egész piactér szinte egyszerre sóhajtott föl. Egy-két nő föl is sikoltott, de hamar csendre intették a mellettük állók. Végre aztán a talicska szerencsésen átért a túloldalra. Hatalmas üdvrivalgásban tört ki mindenki, miközben a kötéltáncos leengedte, lent pedig átvették a kisfiút. Most már nem is annyira a mutatványos ügyességére figyeltek, hanem sokkal inkább a kisfiú bátorságára. A zöldségárus meg is kérdezte:
– De hát hogy volt bátorságod beleülni olyan magasan abba a talicskába? Honnan vettél bátorságot, hogy rábízd magad egy idegenre?
– Nem idegen ő nekem! - válaszolta mosolyogva a kisfiú – Ő az édesapám.


Ha mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel a mennyei édesapánk szeret minket, akkor nincs mit félnünk az ítélet napjától. Biztosak lehetünk abban, hogy aki eddig is fogta a talicska két nyelét, az az utolsó napon is mellettünk fog állni, és azt fogja mondani: „Ő az én fiam, és szeretném, ha velem együtt lenne egy örökkévalóságon át az országomban.” Űzze el ez a bizonyosság ma is a szívünkből a félelmet!

Bejegyezte: Árvai Tamás