Andrew Wommack- A két legnagyobb parancsolat

Máté 22:34-46 “Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” 

Jézus így válaszolt: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Mt 22:36-39)

Jézus megmutatta, hogy valamennyi Ószövetségben található parancsolat célja, hogy megmutassa a számunkra hogyan szeressük Istent és másokat. Ezért az a két parancsolat, amely közvetlenül foglalkozik Isten és mások szeretésével (3Móz 19:18; 5Móz 6:5) a legfontosabbak.

A vallásos vezetők annyira belevesztek a törvény legapróbb részleteinek megtartásába, hogy szem elől tévesztették annak végső célját. Sem az Istent, sem pedig a felebarátot nem szerették, mégis azt gondolták, hogy a törvényt pontosan betartották.

Ugyanez történik ma is. A legkegyetlenebb cselekedeteket hajtják végre az Úr nevében azok, akik azt gondolják, hogy Isten parancsolatait védelmezik. Azonban, ha a két legnagyobb parancsolatot megsértjük azért, hogy a többi parancsolatot megtartassuk, akkor helytelenül alkalmazzuk Isten Szavát, éppúgy, ahogy a vallásos zsidók tették.

Az Ószövetségi Törvény és a kegyelem Újszövetségi koncepciója fő célként Isten és az emberek szeretését jelölik meg számunkra. Azonban az Ószövetség az embert a büntetéstől való félelem által motiválta az Isten és társaik szeretésére, míg az Újszövetségben kapott kegyelem mások feltétlen szeretetére vezet bennünket azáltal, ahogy Isten szeret bennünket.

Lehetséges szentül élni, miközben az ember nem szereti Istent, vagy embertársait, de lehetetlenség, hogy Isten szeretete ne teremjen szentséget az ember életében.

Nézz ma minden kapcsolatodra Isten feltétel nélküli szeretetének szemein keresztül. Amint szeretsz, szentté válsz.

Zsoltárok könyve 10. rész

1. Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2. A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3. Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4. A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5. Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6. Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7. Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8. Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11. Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12. Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13. Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14. Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15. Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16. Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17. A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18. Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Én azonban, és az én házam az Úrnak szolgálunk..,,-Józs 24,15.

Hogyan tudta Józsué ezt a vezérigéjét saját háznépén érvényre juttatni? Példaként nézzük meg, hogyan sikerült ez az ősatyának, Jákobnak. Neki is nehéz feladat volt ez. Felesége, Rákhel szívével az atyai ház bálványain csüggött. Fiai részben nagyon világias lelkületűek voltak és gonosz dolgokat követtek el apjuk háta mögött. Jákob azonban átment a megtisztuláson a Jabbók révénél, felszabadult bálványaitól és kedvenc bűneitől. Ezáltal Isten olyan tekintélyt adott neki, hogy egy napon összegyűjthette családját és azt mondhatta nekik: "Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat...! Keljünk fel, menjünk el Béthelbe, hogy csináljunk ott oltárt annak az Istennek, aki meghallgatott engem" (l.Móz 35,2-3)!

Mindnyájan engedelmeskedtek neki: Rákhel, a szenvedélyes és indulatos fiúk, Simeon és Lévi éppúgy, mint a család többi tagjai. Ofrában egy tölgyfa alá elásták a bálványokat.

Hívő szülők, meddig akarjátok még leányaitok hiúságát és könnyelműségét, fiaitok fegyelmezetlenségét és szemtelenséget elszenvedni? Vigyétek ügyeiteket szent könyörgésben Isten elé, s Ő ajándékoz néktek olyan tekintélyt, mint Jákobnak adott, és családotok összességében az Urat fogja szolgálni.

Ahol ez nincs meg a szülőknél, ott úgy jár a család, mint Eli főpap családja. Éli látta és hallotta, hogy fiai szégyenletes erkölcstelenségben élnek és lopnak az áldozatokból. Ő azonban nem akadályozta ezt meg, csak erélytelenül ezt mondogatta: "Ne tegyétek, fiaim! Mert nem jó hír az, amit hallok"! (l.Sám 2,24)

Vannak még keresztyén házak ma is, ahol nemcsak a férfiassága, hanem mindenekelőtt az isteni határozottsága és fölülről kapott hatalma hiányzik az apáknak. "Éli-házak".

Jákob családja máig is él. Éli háza szégyenteljesen elpusztult.

Varga László: Isten asztaláról

"[Jézus]... megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy... beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem. Jézus azt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!"- János 5,6-9

Testvérem, ne sajnáld az időt, vedd elő a Bibliádat, és olvasd végig ezt a történetet! Biztos, hogy vagy magadra, vagy egész mai világunkra ismersz benne. Hány millió olyan ember él ma a földön, aki tehetetlenül, nyomorultan, állandó panaszokban, irigységben és reménytelenségben éli végig egész életét! Mint ez a szerencsétlen, aki harmincnyolc éven át nyomorgott betegágyán. Azt hiszi, hogy mások a hibásak, hogy az a baja, hogy nincs embere, nincs aki segítse, nincs aki törődjék vele. Milyen komoly Jézus kérdése: Akarsz-e valójában meggyógyulni? Akarsz-e felhagyni nyomorgásoddal és vállalni az egészséges emberek munkáját és felelősségét? A válasz rendszerint csak a további panasz másokra, akik boldogok, sikeresek, "előttem lépnek be a siker és boldogság tavába". A gyógyulás egyetlen útja: Hagyd abba, kelj fel, vedd magadra teljes felelősséggel és bizalommal mindazt a gondot, ami eddig leigázott, és indulj előre! Nem igaz, hogy nem vagy rá képes. Bízd magad Istenre, és vállald! - Az az ember meggyógyult. Csoda történt, s ma nincsenek csodák? Ne hidd! Ugyanaz történik veled is, ha Jézusban bízva, neki engedelmeskedve elindulsz a szolgálat útján.



Uram, nekem sincs sok emberem, aki segítsen, de ott vagy Te mellettem, és az elég. A többi emberemet a Te utadon hamar megtalálom: azokat, akiknek rám van szüksége. S miközben azokat keresem, mindig megtalálom azokat is, akik szívesen segítenek nekem. Adj mellém embereket, akik nem rajtam, hanem nekem segítenek, hogy együtt vegyük vállunkra a mindennapok és a ránk szorulók terhét. Adj erőt a kacagásra és kacagtatásra, hogy több legyen a mosoly, mint a sírás, a közös öröm, mint az elhagyatott reménytelenség. Hadd értsem parancsodat: Kelj fel és járj! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- MI A KERESZTYÉNSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Kor 15,1-11 

1 Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. 

2 Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. 

3 Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. 

4 Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, 

5 és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6 Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. 

7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 

8 Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. 

9 Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. 

10 De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 

11 Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké.

"...hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért... Eltemették, és ... feltámadt a harmadik napon ... Azért akár én, akár azok: így prédikálunk, és ti így lettetek hívővé."
(1Kor 15,2-4,11)

A keresztyénséget gyakran úgy állítják be, mintha az valami "igazságok készlete" - lelki, erkölcsi, vagy szellemi igazságok sorozata lenne.
De a keresztyénség mindenekelőtt történeti tények sorozata: Krisztus meghalt bűneinkért, ... Eltemették, ... Feltámadt ... Megjelent a szemtanúknak. Ha a keresztyénség erkölcsi igazságok sora lenne, az apostoloknak moralistáknak kellett volna lenniük. Ha a keresztyénség mély lelki igazságokból állna, akkor az apostolok minden bizonnyal "guruk" (=vallási vezető Indiában) lettek volna, példái a lelki emelkedettségnek. Ha a keresztyénség szellemi igazságok sora lenne, az apostoloknak "bölcseknek" kellett volna lenniük, nekünk meg mindannyiunknak szaktudóssá kellene válnunk.
Az apostolok azonban olyan emberek voltak, akik azzal léptek rá a világ porondjára, hogy bizonyos tényekről tettek tanúvallomást: "Mi tudjuk, mert láttuk. Láttuk, hogy megfeszítették. Láttuk a sírját. Tudtuk, hogy halott. Aztán láttuk őt, mint élőt. Érintettük őt. Hallottuk őt. És mi bűnösök, akik ezt nektek mondjuk, felmentünk vele az Olajfák hegyére. És láttuk őt felmenni az egekbe. Saját szemeinkkel láttuk ezt. Hisztek nekünk vagy nem hisztek?"
A keresztyénségnek sok más ajánlata is van: igazságrendszer, egy új és radikális szeretet, egy új emberkép és világnézet, páratlan lelki tapasztalatok stb. Mindezeket, mint "a keresztyénség lényegét" állították előtérbe azok a tanítók, akiket megragadott egyik vagy a másik szempont. És valóban, ezek közül egyet sem lehet elhanyagolni. A keresztyén hit egésze azonban a megváltás nagy tényeinek egyszerű meghirdetésén nyugszik: Krisztus eljött, élt és meghalt bűneinkért, eltemették és ismét feltámadt. Ezt prédikálja az apostoli egyház minden korban. Ezeken a tényeken alapszik minden hívő hite.
Lehet, hogy valaki fogyatékosan alkalmazza a keresztyén hitet életének egészére, de ettől még keresztyén. Kizárná azonban magát a keresztyén egyházból, ha tagadná az alapvető tényeket.

Oswald Chambers - Krisztus mindenek felett: NYÚLJUNK AZ ELÉRHETETLEN UTÁN

"Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Péld 29,18).

Különbség van eszmény és látomás között. Az eszményben nincs erkölcsi ihletettség, a látomásban van. Azok az emberek, akik eszményeknek hódolnak, ritkán tesznek valamit. Lehet, hogy valaki kötelességének önkényes elmulasztását igazolja az istenségről vallott nézeteivel. Jónás úgy okoskodott, hogy mivel Isten igazságos és kegyelmes, tehát minden rendbe jön. Lehet, hogy helyes fogalmam van Istenről de nem végzem a kötelességemet. Ahol van látás, ott becsületes, őszinte élet is van, mert ez a látás belső ösztönzést is ad. Az eszmények romlásba ringathatnak. Vizsgáld meg hívő életedet és lásd meg, hogy vajon csak eszményeid vannak-e, vagy látásaid is. "Ahol nincs látás..." Ha elveszítjük Istent a szemünk elől, kezdünk meggondolatlanok lenni. Nem fékezzük magunkat, abbahagyjuk az imádkozást. Kis dolgokban nem igazodunk Isten látásához és saját kezdeményezésünkre cselekszünk. Amikor megettük azt, amit saját magunk készítettünk, amikor az Istenre-várás helyett saját magunk kezdeményeztünk valamit - lejtőre jutottunk és elveszítettük a látomást. Mostani magatartásunk vajon az Istentől kapott látomásból fakad? Várjuk-e, hogy Isten nagyobbakat cselekszik az eddigieknél? Friss és életképes-e szellemi szemléletünk?

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az én életem Krisztus

"Nekem az élet Krisztus. "-(Fil 1, 21) 

Az élet Krisztus nélkül csak látszatélet. Ábrándozunk az életről, de amikor felébredünk ebből az álmodozásból, döbbenten jövünk rá arra, hogy ez az élet csak egy gondosan elleplezett halál volt; Isten szemében éppoly értéktelen valami, mint a pelyva. Jézusnak a bűnösök iránt való szeretete, mellyel Pálhoz is fordult, új élet alapja lett. Az Úr közel vonta őt az Atya szívéhez. Amikor Jézus a maga irgalmas kegyelmét közli valakivel s amikor Isten érthetetlen szeretetéből önmagát ajándékozza a bűnösnek, akkor már ott van az új élet is. "Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem" (Gal. 2, 20). Az új élet, amely kiárad bennünk, ennek az isteni szeretetnek és az afelől való bizonyosságunknak az árjából táplálkozik.

Krisztus lett minden Pál számára, s viszont mindene, beleértve az életet is, most már Urához tartozott. Életének tartalma Krisztus lett. Belőle és neki élt csupán. Ő jelentette azt az életörömöt is, ami őt eltöltötte. Megízlelte és meglátta, hogy milyen jó is volt hozzá az Úr. Elveszíthetetlen öröm forrása lett az a tény, hogy Krisztus az övé és ő a szolgála lehet. Krisztus volt az életereje is, aki mindenre képessé tette. Szenvedni és tűrni tudott érte. A gyalázatot és szomorúságot egyaránt Jézus erejében hordozta. Életcélja is kizárólag Krisztus volt. Az ő szenvedésében és feltámadásában részesülni, hozzá hasonlóvá válni volt minden célja. Megszűnt régi, önző élete. Most már Krisztusból és Krisztusnak él. Vajon ilyen a te keresztyénséged is, vagy még mindig csak önmagad körül forgó élet? Ha valóban Krisztus az életed, akkor ez abban is megmutatkozik, hogy őt éled mások előtt. Látja-e környezeted Krisztust ragyogni a magatartásodból és egész életedből? -

Krisztus az én életem - milyen gazdagságot rejt magában ez a néhány szó! Tudjuk, hogy természeti életünk mulandóság alá vettetett. Ha azonban valóban Krisztus az életem, felesleges aggódnom azon, hogy könnyen elveszíthetem az életemet. Krisztus nem hal meg, s így egy örökké tartó élet birtokosa vagyok. És ha Krisztus az életem, akkor még a meghalás is nyereség, mert a halál még szorosabb kapcsolatot teremt Jézussal. E földi testünk egy bizonyos válaszfalat képez s a halálban éppen ez omlik le, hogy ővele maradjak elválhatatlanul.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-A bizalom örömet ad

"Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk" (Zsolt 33,21)

A hit gyökeréből nő ki a szívbéli öröm virága. Talán nem támad bennünk azonnal öröm, de megjön a maga idejében. Ha szomorúak vagyunk, de az Úrban bízunk, egyszer csak eljön az idő, és Ő úgy felel bizalmunkra, hogy hitünket megjutalmazza, mi pedig örvendezni tudunk az Úrban. A kétkedés csak szomorúságot nemz, de a bizalomból tartós öröm lesz.

A zsoltáros itt kifejezett meggyőződése tulajdonképpen egy ígéret, amelyet a bizalommal kinyújtott kezünkbe tesz az Úr. Bárcsak megbecsülnénk! Ha e pillanatban nem is örvendezünk, hamarosan örvendezni fogunk. Ez olyan bizonyos, mint ahogy Dávid Istene a mi Istenünk is.

Gondolkodjunk csak el az Úr szent nevén, hogy még jobban tudjunk bízni benne, és bizonyosabb legyen az örömünk. Az Úr szent, igaz, kegyelmes, hűséges és megváltozhatatlan. Bízhatunk az ilyen Istenben. Ő bölcs, mindenható és mindenütt jelenvaló; támaszkodjunk rá örömmel! Tegyük ezt azonnal és fenntartás nélkül.

Napi áhítat: A neki megfelelő módon

Hét témája: Az anyaság kihívásai

Péld 29,1–15.       
                         

Szeresd és neveld!

„Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik. Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép. Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát. Igazsággal tartja fenn országát a király, de ha ajándékot fogad el, romba dönti azt. Aki hízeleg embertársának, hálót vet annak lába elé. A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig ujjongva örül. Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni. Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot. A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet: nem marad nyugton. A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla. Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti. Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik. A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a szemevilágát. Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll. A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára.”

Magyarázat

Bot meg fenyítés?!... Brüsszel ezt nem tartja EU-kompatibilisnek, és valószínű, hogy Elisabeth Elliottal sem értene egyet, aki azt mondta, hogy „egy helyen tartottuk a Bibliát és a nádpálcát”.
Igen, a bölcs nevelés része a szeretetteljes fenyítés: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. 

Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja?” (Zsid 12,5–7)

A fenyítés alatt inkább azt értsük, amiről Pál az efezusiaknak írt, hogy Isten elhívott embereket, akik felkészítenek másokat. Itt egy olyan orvosi kifejezést használ, ami azt jelenti, a kificamodott testrész helyreállítása. Ez minden, csak nem kellemes, de szükséges. A fenyítés is ilyen!
Valaki egyszer azt mondta, hogy ha jót akarsz a gyermekednek, akkor szeresd nagyon az édesanyját, és ez így is van, de még hozzátehetjük azt is, hogy: 

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22,6) 

Itt a neki megfelelőt szeretném hangsúlyozni. Egyszer Gyökössy Bandi bácsihoz odament egy anyuka, és panaszolta, hogy minden gyermekét teljesen egyformán nevelte, mégsem hisz mindegyik, mire Bandi bácsi azt felelte, hogy pontosan ez volt a baj. 

Minden gyermek más személyiség, külön meg kell találnunk – Teremtőjük segítségével – a hozzájuk vezető utat. Ehhez kérjünk most bölcsességet és türelmet!
(Floch Gábor Barnabás)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Az Ige ereje

"Ninive lakosai azonban hittek Istennek... "(Jón 3,5)

Isten újra küldi Jónást Ninivébe, s ő ekkor már engedelmeskedik. De sok bajt elkerülhetnénk, ha az első szóra engednénk az Úrnak!

Ninive mohósága és kegyetlensége hírhedt volt akkor. Isten minden gonoszságot megítél, de az ítélet előtt Igéjével figyelmeztet. Minden ige intés is: térjetek meg, mert ha nem, jön az ítélet!

Elhangzik itt is a világos figyelmeztetés: még negyven nap, és elpusztul Ninive. És láss csodát: a niniveiek hittek Istennek. Nem is Jónásnak, hanem annak, aki őt küldte. Ilyen ereje van Isten Igéjének, ezt semmi más módon nem lehetne elérni.

Aki úgy olvassa vagy hallgatja Isten Igéjét, mint ami valóban az Úr hozzánk szóló szava, abban ez munkálkodik, hit ébred benne, s ez a hit azonnal cselekedetekben is megnyilvánul. A király megalázza magát, bűnbánatot tart, és az emberek kegyelemért kiáltanak Istenhez.

A sorrend mindig ez: Isten Igéje hangzik, ez hitet támaszt a hallgatókban, s ez a hit tettekre indítja őket: Isten előtti megalázkodásra és bűnbánatra, s az emberek iránti jó cselekedetekre. A jó cselekedet tehát a sor végén van, gyümölcse, következménye Isten munkájának, és nem oka.

Nem a csoda szüli a hitet (Jónás nem tett semmi csodát), nem látomásaik voltak, nem ők határozták el, hogy megváltoznak, hanem az egyszerű Igehirdetést komolyan vették, s Isten ezáltal újjáteremtette őket. Ezzel a hittel hallgassuk és mondjuk másoknak mi is Isten Igéjét!

Néhány igehelyet érdemes ehhez kikeresnünk: Róm 1,16; 10,17; 1Kor 1,18; 1Thessz 2,13.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával.” -(Efézus 1,3)

Krisztus megajándékozza az övéit a múlt, jelen és jövő minden áldásával. Az elmúlt örökkévalóság titokteljes idejében az Úr Jézus az Atya elsőszülöttje volt, s az Ő választásában örökséget ajándékozott nekünk, mert általa és benne elválasztattunk a világ fundamentumának levettetése előtt. Ő öröktől fogva bírta az Istenfiúság kiváltságát, mint Atyjának egyszülött Fia, kinek jótetszését bírta, s a kegyelem országában az elválasztás és újjászületés kapcsán minket is isteni fiúságra emelt, úgy, hogy nekünk, kik Őt befogadtuk, „ajándékoz olyan méltóságot, hogy Isten fiaivá leszünk”. Az újszövetség, mely az Ő kezességén alapszik és esküvel erősíttetett meg, a miénk, amelyben szilárd vigaszt és menedéket találunk. Úgy az elhívó kegyelem örök szándékában, mint a bölcsesség mindenható igéjében, a mi Urunk Jézus szerető tekintete mindig reánk irányult, s mi határozottan bízhatunk abban, hogy a sors könyvében egy betű sem szól a megváltottak jóléte ellen. A dicsőség királyának nagy menyegzői öröme nekünk szól, mert eljegyzett bennünket. A menyegzői ünnepély napja közel van, mely az egész világmindenségnek tudtára adódik. Istennek csodálatos emberré léte, az ezzel kapcsolatosan értünk történt bámulatos leereszkedéssel és megalázkodással egybe. A véres veríték, a megsebzett fej, a szeghelyek: mind a miénk örökké. Az Ő tökéletes engedelmességéből, a létrehozott megváltásból, kiengesztelésből, feltámadásból, mennybemeneteléből és az Isten trónjánál értünk való esedezésből származó összes áldás teljesen a miénk, mint szabad kegyelmének ajándékai. Mellpajzsán viseli neveinket, s amikor Isten trónja előtt mindenben képvisel minket, megemlékezik rólunk és a mi bajainkról. A fejedelmek és hatalmasságok felett való uralmát és mennyei korlátlan méltóságát a benne bízók javára és áldására használja fel. Az, aki értünk odaadta magát a fájdalmak és a halál mélységébe, most sem vonja meg tőlünk szeretetét, amikor felemeltetett a menny legmagasabb trónjára.

Az én életem ma: LEGYEN HITED ISTENBEN!

Hit az életemben

„Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk (erősségünk) mindörökre!” (Ésaiás könyve 26,4) 

Istené a nagyság, hatalom, dicsőség, győzelem és fenség! Ne kicsinyítsük le Izrael Szentjének hatalmát. Hatalmas erőforrás Ő, akire minden bajban számíthatunk! Szívünknek nem kell kétségeskednie. Az ember tévedő, makacs, lázadó, és kihívóan viselkedik Istennel szemben, de az Úr kedves, türelmes, gyengéd és részvétteljes irántunk. Az Ő rendelkezésére áll az ég és a föld, tudja, mire van szükségünk, még mielőtt kimondanánk a kívánságainkat.

Mi csak keveset látunk az előttünk levő útból, de „minden dolog mezítelen és leplezetlen annak szemei előtt, akiről mi beszélünk” (Zsidókhoz írt levél 4,13).

Teremtőnk a zűrzavar és a bonyodalmak közepette mindent világosan lát, minden nyitva áll isteni tekintete előtt. Az Örökkévaló elrendelheti azt, amit gondviselése a legjobbnak lát.

Ha magunk tervezzük ügyeinket, akkor hibákat követünk el. Erőtlenségünk, öncsalásunk, tudatlanságunk és előítéleteink sokféle módon nyilvánulnak meg. Azonban Isten soha sem hagyja szolgáit, munkatársait irányítás nélkül.

Bármilyen teher nehezedik rád, vesd az Úrra: „Íme nem szunnyad és nem alszik Izraelnek őrizője.” (121. zsoltár, 4) Nyugodj meg Istenben: „Aki Őreá támaszkodik, megőrzi azt teljes békében.” (Ésaiás könyve 26,3)

Néha úgy tűnik, hogy több lépést már nem tehetsz. Várj, és ismerd el, hogy Isten a te Atyád (46. zsoltár, 11). „Légy bátor és igen erős, ne félj és ne rettegj, mert az Úr, a te Istened veled megy, akárhova mégy.” (Józsué könyve 1,9) Őrizzük és ápoljuk szívünkben a hitet!

Meg kell tanulnod az egyszerű módját annak, hogy Isten szavát úgy vedd, ahogyan Ő kijelentette – amint olvashatod az Igében –, akkor mindig szilárd talaj lesz a lábad alatt. 

(Youth's Instructor, 1886. augusztus 18.) 

Köszöntünk Szent Szellem!:ÉRTÉKED KIMONDHATATLAN!

"Az Úrnak Lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat egybehívta az Abiézer házát, hogy őt kövesse."
(Bír 6:34)

Egészséges, pozitív énképed van? Gedeon bizony nem rendelkezett ilyennel. Amikor Isten megparancsolta neki, hogy vezesse győzelemre Izraelt, ő tele volt kifogásokkal, amelyek mindegyike kisebbrendűségi komplexusát bizonyította. "Mondta néki: Kérlek, Uram, miképpen szabadítsam én meg Izraelt? Imé, az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában." (Bír 6:15)

Habár az énkultusznak és az arroganciának nincs helye a keresztény vezetésben, mégis sokszor meglepő, milyen kifogásokat találnak az emberek arra, miért nem engedik Isten Szentlelkének/Szent Szellemének, hogy különleges módon használja őket. 

"Nekem csak nagyon jelentéktelen pozícióm van a gyülekezetben." 

"Még nagyon friss keresztény vagyok." 

"Én nem jártam teológiára." 

"Én vagyok az egyetlen gyülekezeti tag a családomban."

"Még túl fiatal / már túl idős vagyok." 

"Nagyon zárkózott egyéniség vagyok." A lista pedig csak folytatódik..

Gedeont azonban e kifogások nem mentették fel Isten szolgálatából. Éppen ellenkezőleg: a Szentlélek/Szent Szellem szállt rá, és ő vezette népe történelmének egyik legdicsőségesebb győzelmére kis seregét. Bírák könyve 6:34-ben a "megszállta" kifejezés szó szerinti jelentése: "felruházta". Gedeon felöltözte a Szentlelket/Szent Szellem, vagy a Szentlélek öltötte magára Gedeont? Bárhogyan is történt, az eredmény ugyanaz. A Midiánból toborzott hatalmas sereget az Úr legyőzte háromszáz ember által.
A "felruház" kifejezés ismételten felbukkan Lukács 24:49-ben, ahol Jézus így tanácsolja tanítványait: "Ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel." Isten gyakran használ fel művében olyan embereket, akik leértékelik saját magukat. Őket még mindig könnyebben tudja használni szolgálatára, mint azokat a személyeket, akiket megrészegít saját fontosságuk tudata. Ha a magukat lekicsinylők hirtelen megértik: annyira értékesek, hogy Jézus egyedül értük is meghalt volna, és rádöbbennek, hogy lényük a Szentlélek/Szent Szellem temploma: a hatás kirobbanó lesz. Összetörnek a mítoszok, az ellenséges sereg pedig szétszóródik és vereséget szenved.

Imádság a mai napra:
"Uram, köszönöm neked, hogy értéket látsz bennem, és kész vagy felruházni az ellenséget legyőző Szentlélekkel. Segíts ma abban, hogy elfogadjam a teljes győzelmet, amit Jézus által számomra is elérhetővé tettél!"

Reggeli gyöngyszemek: Megmutatja irántunk való szeretetét

„Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy az ő egyszülött Fiát küldte el Isten a világra, hogy éljünk általa.” (1Jn 4:9)

A teremtő hatalom minden megnyilatkozása a végtelen szeretet kifejezése. Isten uralkodása magában foglalja az áldások teljességét minden teremtett lény számára. A zsoltáríró így szól erről:

„A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos. Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt. Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram! A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. Mert az ő erejöknek ékessége Te vagy… Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.” (Zsolt 89:14-19)

A jó és rossz közötti nagy küzdelem története – attól az időtől fogva, hogy a mennyben elkezdődött, a lázadás végső vereségéig és a bűn teljes kiirtásáig – szintén Isten változhatatlan szeretetét bizonyítja… Mivel Isten kormányzásának alapja a szeretet törvénye, ezért minden értelmes lény boldogsága az igazság nagy alapelveivel való teljes összhangjától függ. Isten minden teremtményétől szeretetszolgálatot kíván – olyan szolgálatot, amely az Ő jellemének méltánylásából fakad. Nem leli örömét a kikényszerített engedelmességben… Ameddig minden teremtett lény szeretetből engedelmeskedett, mert szerette Istent, az egész világegyetemben tökéletes összhang uralkodott. A mennyei sereg boldogan teljesítette Teremtője akaratát. Örültek, hogy dicsőségét tükrözhették és őt dicsőíthették. 

És amíg az Isten iránti szeretet mindennél fontosabb volt, az egymás iránti szeretetet bizalom és önzetlenség jellemezte. Semmiféle disszonáns hang nem zavarta meg a menny harmóniáját. (Patriarchs and Prophets, 33-35.)

Reggeli dicséret: Élő kövek

„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.”
Péter első levele, 2. fejezet 5. vers 

Egy faluba érkezve a következőt láttam: a házacskák, vályogtéglából épültek és borzasztó rozoga állapotban voltak. Némelyikük, talán az életveszélyes kategóriába sorolható. Ahogy haladtunk tovább azt láttam, hogy az egyik ház össze van dőlve. Már-már arra gondoltam, hogy mivel ebben a faluban minden ház ilyen rossz állapotban van, biztos a talaj miatt alakult ki ez a rossz állapot. De az összedőlt ház után hirtelen ott feszített, egy gyönyörű szép emeletes ház, szépen narancssárga nemes vakolattal, szép piros muskátlikkal az ablakpárkányokban.

Hatalmas volt a kontraszt, mint a mesékben, amikor a gonosz kastélya felett mindig borús az ég, csak itt épp fordítva, mintha ez lenne az a ház, ahol mindig süt a nap. Ez kép jut eszembe erről a versről. Ha megvan a megfelelő alap a házépítéshez, akkor hosszú ideig biztosítjuk a háznak az egészségét. A jó alap nagyon fontos a hitben is, hogy legyen mire építenie az Úrnak a mi életünkben.

Áldozatokat kell hoznunk azért, hogy valami szép legyen. Sok időt és energiát igényel az, hogy valami olyan szép és kiemelkedő legyen, mint az a narancssárga ház abban a faluban. Az ilyen házra az emberek felfigyelnek, vonzó egy ilyen otthon. 

Az életünkben arra kell törekedni, hogy az életem vonzó legyen, követendő példa legyen mások számára, akkor is, ha ez kemény áldozatokat igényel.
Bejegyezte: Laszlo Osvald

Zsoltárok könyve 98. rész

1. Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja.
2. Tudtul adta az Úr az ő szabadítását; a népek előtt megjelentette az ő igazságát.
3. Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.
4. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!
5. Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;
6. Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr előtt!
7. Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.
8. A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek
 9. Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.

Példabeszédek 16. rész

1. Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2. Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3. Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4. Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5. Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6. Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7. Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8. Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9. Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
10. Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.
11. Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.
12. Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
13. Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.
14. A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15. A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
16. Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17. Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
18. A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
19. Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20. A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21. A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22. Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23. A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
24. Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25. Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
26. A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
27. A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;
28. A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29. Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
30. A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
31. Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32. Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33. Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Én azonban, és az én házam az Úrnak szolgálunk.,,- Józs 24,15

Ez Józsué vezérigéje. Érzi, hogy közeledik a vég. Még egyszer maga köré gyűjti az egész népet. Választás elé állítja őket, hogy kinek akarnak szolgálni: a káldeai ősatyák bálványainak, Egyiptom és Kánaán bálványisteneinek, vagy az élő Istennek? Ő végül így kiált: "Én azonban, és az én házam az Úrnak szolgálunk".

Micsoda felemelő kép: egy ember, aki függetlenül mások döntésétől, határozottan az Úr oldalán áll. Ma, a keresztyénség és a világ gonosz összekeveredése idején nagy szükségünk van olyan keresztyénekre, akiket Isten Lelke szilárdakká és állhatatosakká tett, akik nem a névleges keresztyének világi szokásain, hanem a Biblián tájékozódnak, akik mentesek az emberektől való félelemtől, se jobbra nem tekintenek, se balra, hanem tiszteletteljes félelemmel csak fölfelé. "Én és az én házam" - mondja Józsué. Nem mindenki szólhat így. Sokan a házasságnál a pénzre vagy a szép alakra néztek. Józsuénak olyan felesége volt, aki hozzá hasonló módon félte az Istent. Milyen keserűen kell némelyeknek megbánniuk, hogy ők nem így választottak! Évtizedekig sóhajtozhatnak emiatt.

Isten könyörüljön a könnyelműen gondolkozó ifjúságunkon, akik olyan kapcsolatokat létesítenek szüleik háta mögött, amit később keserűen meg kell siratniuk!

Én és az én házam az Úrnak szolgálunk - mondja Józsué. Józsué hite több volt, mint észvallás. Egész életében az Úr szolgálatában állt. Így legyen a mi életünkben is! Ha otthon vagyunk, vagy a munkahelyen, ha utazunk, vagy látogatóban vagyunk: álljunk mindig az Úr szolgálatában!

Mert azért jött az Úr, "hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk Neki egész életünkben". (Lk 1,74)

Varga László: Isten asztaláról

"Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene? Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap tőled? Csak a magadfajta embernek árt a bűnöd, és az ember fiának használ igazságod."-Jób 35,6-8

Az ember önkéntelenül arra gondol, hogy ha jót tesz és szépen él, Istennek használ vele, ha bűnt követ el, Istennek okoz kárt. Mi ebben az igazság? Isten munkatársának teremtett és rendelt minket, az Ő rendelésében, az Ő országa építésében okoz hiányt bűnünk, engedetlenségünk. De neki van ahhoz ereje, hogy lázadásainkat is felhasználja, más irányban, a maga céljaira. Neki magának ugyan mit árthat az emberparány rosszakarata? Az viszont egyszerű nagyképűség, ha azt gondoljuk, hogy jó tetteink neki használnak. Ő azokat valóban fel kívánja használni többi gyermeke boldogságára, a közösség építésére. De az eredményt emberek élvezik, családod, néped, közösséged, mindazok, akik körülötted élnek. Te pedig azok engedelmességét, akik téged szeretnek és szolgálnak. Ne essünk tévedésbe: Istennek mi sem adni, sem tőle elvenni semmit nem tudunk. Magunkat tesszük értékessé vagy hiábavalóvá engedelmes vagy engedetlen magatartásunkkal.

Jó Atyám, ments meg engem attól az értelmetlenségtől, hogy úgy képzeljem, hogy én árthatok vagy használhatok neked azzal, amit teszek. Kétéves gyermeknek jól áll, ha ököllel ront apjának, vagy megajándékozza egy katicabogárral. De én felnőttnek, értelmes embernek tudom magam, ne tegyem magam nevetségessé sem előtted, sem magam vagy mások előtt értelmetlen nagyképűségemmel! Tudom, örömöt szerezhetek neked engedelmességemmel, azért is olyan jó neked szolgálni, nekem jó az, én leszek általa gazdagabb és boldogabb. Én szenvedem meg, én vesztem el életem szépségeit, áldásait, ha veled szembe fordulok. Erre taníts meg Uram, s tégy képessé arra, hogy eléggé szeressem és gazdagítsam magam azzal, hogy másoknak szolgálok, másokat igyekszem boldogabbá tenni, mások életében kívánok áldássá lenni. Ezt a bölcsességet kérem Tőled, áldj meg vele, Uram. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ APOSTOLI TANÚ

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 1,15-26 

15 Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság is volt velük együtt, és így szólt: 

16 "Atyámfiai, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; 

17 közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. 

18 Ez azután mezőt szerzett ennek a gonosztettnek jutalmából, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult. 

19 Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek. 

20 Így van megírva a Zsoltárok könyvében: Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen benne, tisztségét pedig más vegye át. 

21 Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, 

22 kezdve a János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk: még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának." 

23 Ekkor felállítottak kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, 

24 és így imádkoztak: "Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, 

25 hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson." 

26 Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.

"Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, kezdve a János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk: még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának."
(ApCsel 1,21-22)

Itt az a Péter, akit sok keresztyén "az apostoli tanács fejének" tart, felsorolja, hogy milyen alapon lehet valakit apostolnak minősíteni és hogy mi is egy apostol feladata. Mi tesz valakit Péter szerint apostollá? A követelmény az, hogy személyesen ismerd Jézus földi szolgálatát. Ha "akkor és ott" nem voltál jelen, lehetsz keresztyén, de nem lehetsz apostol. És mi az apostol munkája? Hogy tanúja legyen Krisztus feltámadásának. Ilyen egyszerű ez.
Későbbi nemzedékek bonyolult elméleteket dolgoztak ki az apostoli hivatalt illetőleg. Egyesek arra gondoltak, hogy nem csupán az apostoli hitet, hanem az apostoli hivatást is tovább kell adni az egymást követő nemzedékeknek. Nekünk azonban az a benyomásunk, hogy az apostoli minősítés és feladat aligha adható át másoknak. Miért? Azért, mert az apostoloktól azt várták el, hogy szemtanúi legyenek a ténynek: Jézus él. Erre jelölte ki őket a Mester, és az Újszövetségből nagyon világos, hogy ők így értették feladatukat.
Nagyon óvatosan kell használnunk a "tanú" szót. Nagyon igaz, hogy mindannyiunkat arra jelölt ki Isten, hogy tanúskodjunk az ő megbocsátó és megváltó hatalmáról. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a Bibliában a "tanú" főként jogi szakkifejezés. Bírósági ügyekben nem mindenkinek engedik meg a tanúskodást, akinek valamiféle véleménye van a dologról, hanem csak azoknak, akik láttak és hallottak. A tanútól elvárják, hogy egyszerűen és egyenesen számoljon be az igazságról, a teljes igazságról és csakis az igazságról. Személyes elgondolásait megtarthatja magának, de az igazság szempontjából tanúvallomása a lényeges.
Így léptek be az apostolok a világ tárgyalótermébe és így adták elő amit láttak és hallottak. 

Amikor ezt tették, mélyen és szilárdan megalapozták az egyházat, s ez az alap: Krisztus feltámadásának történeti ténye. És minden férfi és nő, akik rátették életüket e tanúságtétel igazságára, az apostoli keresztyén egyház tagjai.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-BÉKETŰRÉS HITBEN

"Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet" (Jel 3,10).

A béketűrés több, mint a türelem. A szentnek az élete úgy van Isten kezében, mint az íj és a nyíl a vadász kezében. Isten olyat vesz célba, amit a szent nem lát: megfeszíti az íjat és a szent néha azt mondja: "Tovább már nem bírom ki..." Isten ügyet sem vet rá, csak feszíti az íjat tovább, amíg meg nem látja a célt, akkor kilövi a nyilat. Bízd csak rá magad nyugodtan Isten kezére! Miben van éppen most türelemre szükséged? A béketűrésben is tartsd meg hitben kapcsolatodat Jézus Krisztussal. "Ámbár megöl engem, mégis bízom benne" (Jób 13,15. angol fordítás). A hit nem ünnepélyes érzés, hanem erős, életképes bizalom, amely arra a tényre épít, hogy Isten a tökéletes szeretet. Most nem láthatod Őt, nem értheted, mit tesz, de ismered Őt. Hajótörés ott következik be, ahol nincs meg az a belső egyensúly, amely arra az örök igazságra épült, hogy Isten szent szeretet. A hit az életed hősies bevetése az Istenbe való teljes bizalomba. Isten Jézus Krisztusban mindent kockára tett megmentésünkért. Szeretné, hogy mi is mindent kockára tegyünk a benne való odaadó bizalommal. Vannak olyan területek, ahova a hitünk még nem hatott el, amit Isten még nem érinthetett. Jézus életében nem voltak ilyen területek, de belőlünk is el kell tűnnie ezeknek. "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17,3). Az örök élet olyan élet, amely ingadozás nélkül tud mindennel szembenézni. Ha így nézzük az életet, kalandos regénnyé lesz, nagyszerű alkalommá arra, hogy csodálatos dolgokat lássunk meg. Isten azért fegyelmez, hogy belevihessen ennek az erőnek a központjába.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az új élet: Krisztus mibennünk

"Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. "(Gal 2, 20) 

Pál számára az élet igazán akkor kezdődött el, amikor Krisztusra talált. Mi is akkor élünk igazán, ha Krisztus az életünk központja és hajtóereje. A hitetlen ember élete a világban zajlik le és énje körül forog. Tápláló forrásai idelent vannak, céljai földiek. Egész életük a birtoklásért folytatott hajszában merül ki. Ha elveszti pénzét vagy javait, az életnek nincs többé vonzóereje számára. Az emberek előtt való tekintély és elismerés körül forog minden. Ha ezeket elveszíti, mindent elveszített. Sokan véget vetnek ekkor életüknek.

Ahol szeretetünk, törekvéseink, gondolkodásunk és gondjaink szálai összefutnak, ott van az életünk. A hit bensőséges kapcsolatba hoz minket Krisztussal. Úgyszólván beleplántálódunk az ő életébe és szoros kapcsolat teremtődik közte és köztünk. Részesei leszünk nemcsak az ő életének, hanem halálának és feltámadásának is. Énünk, mely eddig központi helyet foglalt el, vele együtt a keresztre kerül és meghal. - Krisztus csak a kegyelmet találtak szívében él és uralkodik az eddigi óemberük helyett. Az újjászületett ember nem maga él többé, hanem Krisztus él őbenne. Önszeretetünk helyét az a szeretet váltja fel, mely nem követelődzik, hanem ad; nem uralkodik, hanem szolgál; nem élvezetekre tör, hanem lemond.

Isten gyermekei számára Krisztus az élet. Távolítsd el őt életükből s az elveszti számukra minden értelmét. Mintha legfőbb idegszálukat vágták volna át. De ki akarná őt elvenni tőlem? Csak a magam bűne folytán veszíthetem őt el. Még a halál sem tudja elragadni. Éppen ellenkezőleg, őhozzá visz engem közelebb. Vajon Jézus ilyen értelemben életeddé lett neked is? Csak régi, értelemetlen életed elvesztése árán kerül birtokodba ez az igazi élet. Csak aki elveszíti életét, találja meg azt - mondja az evangélium. Aki pedig földi életét mindenáron meg akarja tartani, az elveszíti azt. Számára a halál valóban veszteség lesz, mert vele mindent elveszít. - Add tehát régi, bűnös életedet halálba! Oda való az, nem alkalmas semmi másra. Ekkor találsz Jézusban új életre, mely nem szalad el az idővel s nem lesz egyre szegényebb és elesettebb, hanem olyan életre, mely mindig gazdagabbá, erőteljesebbé válik, aszerint, ahogy Krisztus benned növekszik.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Segíts te is!

"Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogosan megillet benneteket, megadom nektek" (Mt 20,4.7).

Igen, még az öregek számára is van munka Isten szőlőjében. A tizenegyedik órában vagyunk, és Ő mégis munkába küld bennünket. Milyen nagy kegyelem! Bizonyára minden idős ember felujjong a meghívásra. Ha valaki (meg)öregszik, már senkinek sem kell a munkája. Egyik munkahelyről a másikra megy, a munkaadók ránéznek ősz hajára, azután rázzák a fejüket. Az Úr Jézusnak azonban szüksége van az öregekre is, és jó fizetséget ígér nekik. Ilyen az igazi kegyelem! Uram, add, hogy az öregek haladéktalanul szolgálatodba álljanak!

De valóban fog adni az Úr fizetséget az elnyűtt öregeknek is? Ne kételkedj benne! Ő megígérte, hogy megadja azt, ami jogos, ha az Ő szőlőjében dolgozol. Biztosan megkapod a kegyelmet ebben az életben, és a dicsőséget odaát. A jelenben vigasztalást, a jövendőben nyugalmat. Erőt a mai napi munkád elvégzéséhez, és a dicsőség látomását, amikor közeleg a halál éjszakája. Mindezt megadja az Úr az idős korban megtérteknek, amiképpen megkapják a fiatalon hitre jutottak is.

Szeretném elmondani ezt a meg nem tért öregeknek, és kérni az Urat, áldja meg bizonyságtételemet az Úr Jézusért! Hol találhatok ilyen öregeket? Keresni fogom őket, és szeretettel közlöm velük a jó hírt.

Isten csodálatos kegyelme: ISTEN KEGYELME ÁLTAL

''Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által.'' (Rómabeliekhez 3:24)

Krisztus számos példázatban használja ''a mennyek országa'' kifejezést, jelezve azt a munkát, amelyet Isten kegyelme végez az emberi szívben. A kegyelem országa közvetlenül az ember bukása után jött létre, amikor a terv megfogant a vétkes emberiség megváltására. Akkor még csak Isten szándékában és ígéreteiben létezett, az ember pedig hit által lehetett az alattvalója. Az erőszak ellenkezik Isten kormányzatának elveivel. Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot kíván. Istent ismerni annyit jelent, mint szeretni Őt. Be kell mutatni a jellemét, mint Sátán jellemének ellentétét. Ezt pedig az egész világmindenségben csak egyetlen lény tehette meg. Csak az mutathatta be Isten szeretetét, aki ismerte annak magasságát és mélységét.

Nem Isten akarta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és gondoskodott ennek a rettenetes veszedelemnek a legyőzéséről. Oly nagy volt a világ iránti szeretete, hogy elkötelezte magát egyszülött Fia feláldozására, ''hogy [ha] valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen''. A bűn keletkezésének pillanatától volt Megváltó is, aki megszabadítson abból. Krisztus jól tudta, hogy szenvednie kell, mégis, az ember helyettesévé lett. Mihelyt Ádám bűnbe esett, Isten Fia máris az emberiség váltságdíjaként ajánlotta fel magát. Éppoly hatalma volt akkor a bűnös felett kimondott végzet eltörlésére, mint amikor meghalt a Kálvária keresztjén. Micsoda szeretet! Milyen óriási leereszkedés! A dicsőség királya önmagát megalázva, lehajol a bukott emberiséghez. Ádám lábnyomába lépett, felöltötte a bukott emberi természetet, és felvette a harcot az Ádám felett diadalmaskodó erős ellenséggel. Legyőzte Sátánt, és ezáltal utat nyitott ahhoz, hogy megváltsa a benne hívőket az Ádám bukásából eredő kárhozattól.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: A bűn megoldása

"Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. "(Jón 1,4)

Jónás nem akar elmenni Ninivébe, hanem menekül Isten elől. Aki ezt teszi, egyre mélyebbre süllyed. A hajó alján mély álomba merül. Sokan keresik a narkózist a bűn megoldása helyett.

Jónás ezzel Isten kegyelmes tervét nem tudja meghiúsítani (hogy megmentse Ninivét), de sok bajt szerez magának és másoknak is. „Nagy vihar támadt a tengeren..." A bűnnek mindig következménye van, akkor is, ha ez nem azonnal jelentkezik. Nem gondolta Jónás, hogy ekkora lavinát indít el azzal, hogy nem engedelmeskedik Istennek. Isten azonban nem mond le sem Ninive, sem Jónás megmentéséről. Életünk viharainak sokszor ez az oka és a célja.

A hajón már mindenki imádkozik, csak Jónás nem. Hogyan tudna leborulni Isten előtt az, aki háttal áll neki? A bűn mindig magányossá tesz, elválaszt Istentől és egymástól is. A kapitány felébreszti, ő bevallja: „miattam támadt ez a nagy vihar rátok." Mindig nagy eredmény, ha valaki eljut oda, hogy nem mentegetőzik, hanem nevén nevezi bűnét.

A vihar azonban mégsem csendesedett. Miért? Mert nem jó helyen vallott Jónás. A hajósok nem tudnak mit kezdeni az ő engedetlenségével. Az előtt kellene bűnt vallania, aki ellen vétett, Istennek. Így nem jut eszükbe más megoldás, mint hogy „dobjatok a tengerbe". És ez mit old meg? A bűnnel szemben tehetetlen az ember. A bűn következménye a halál.

Ezért fontos tudnunk, hogy Jézus Krisztus óta mégsem kell feltétlenül meghalnunk a bűneink miatt. Mert ő már meghalt helyettünk. Isten nem minket, hanem a bűneinket akarja a tenger mélyére dobni (Mik 7,19). Boldog ember az, aki nem valamilyen narkózisba menekül a bűnével Isten elől, hanem Istenhez menekül, neki vall, és hittel megragadja az ő kegyelmét. Ez a bűnkérdés egyetlen valódi megoldása.

Kiáltás a mélyből

"Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában. "(Jón 2,2)

Jónást saját kérésére a hajósok bedobják a tengerbe, s a vihar erre elcsendesedik. Ennyire megkeményedhet egy ember szíve, hogy inkább a halált választja, mint az engedelmességet. Isten őrizzen bennünket ettől!

Az Úr azonban nagyon türelmes, meg akarja menteni Jónást. Ha egyelőre nem tud általa munkálkodni, akkor először benne dolgozik. Odaparancsol egy nagy halat, ami mint egy mentőcsónak megmenti Isten szolgáját a haláltól. (Sokat vitatkoztak ezen, de többször megesett már, hogy egy kék bálnából vagy ámbrás cetből élve szedtek ki balesetet szenvedett embert vagy delfint, fókát.)

A nagy halban végre megszólal Jónás. Eddig egy szava sem volt Istenhez, nem mondott sem igent, sem nemet, csak némán menekült előle. Most beszél, imádkozik. Néha mi is csak egy nagy halból - megoldhatatlan helyzetből, betegségből, valamilyen függőségből - kezdünk kiáltani Istenhez. Meg kell ezt várni, nem lehetne már előbb? Onnan is lehet, a legnagyobb mélységből is eljut Istenhez az imádság, de ő minket a vele való folyamatos, boldog párbeszédre teremtett. Ezt kellene gyakorolnunk.

Jónás imádkozik - de a szíve még nem változott meg. Vágyódik Isten után, elmondja, milyen szoros helyzetben van, de hiányzik belőle az, amivel a tékozló fiú kezdte: vétkeztem, de szeretnék újra neked engedelmeskedni. Amíg valaki ragaszkodik a maga igazához, és nem ad igazat Istennek, késlelteti a szabadulását.

Isten olyan türelmes, hogy ad még egy esélyt a makacs szolgának. „Az Úr parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre." Csak vissza ne éljünk Isten türelmével!

Napi áhítat: Szenteld oda magad, neki is könnyebb lesz!

Hét témája: Az anyaság kihívásai

3Móz 20,1–9.                                        

Te kellesz a gyermekednek, nem egy újabb kütyü!

„Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Mondd meg Izráel fiainak: Ha Izráel fiai közül vagy az Izráelben tartózkodó jövevények közül valaki odaadja gyermekét a Moloknak, halállal lakoljon: kövezze meg az ország népe. Én is ellene fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül, mivel a Moloknak adta gyermekét, és ezzel tisztátalanná tette szent helyemet, és meggyalázta szent nevemet. Ha pedig az ország népe mégis szemet huny fölötte, és nem öli meg azt az embert, aki odaadja gyermekét a Moloknak, akkor én fordulok az ellen az ember ellen és a nemzetsége ellen, és kiirtom a nép közül őt és mindazokat, akik követik a paráznaságban, paráználkodva a Molokkal. 

Ha valaki halottidézőhöz és jövendőmondóhoz fordul, és követi őket a paráznaságban, ellene fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül. 

Szenteljétek oda magatokat, és legyetek szentek, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az ÚR, szentellek meg titeket. Ha valaki ócsárolja apját vagy anyját, halállal lakoljon! Apját és anyját ócsárolta: vére rajta.”

Magyarázat

Döbbenetes olvasni, hogy voltak olyanok, akik a Molok nevű bálványnak áldozták fel gyermekeiket hajdanán. Ugyanilyen döbbenetes látni, hogy ma hányan odaadják különböző bálványoknak gyermekeiket, hogy azok neveljék fel őket. Kütyükkel látjuk el őket, mert az könnyebb, mint időt szentelni rájuk. Meg kellene tanulnunk, hogy nem egy százegyedik játékra van szüksége a gyermekünknek, hanem közös játszásra. Nem iPhone kell nekik, hanem apa és anya, még ha ezt nem is vallják be.
Gyermekeink félnek. Magyarországi általános iskolások között végeztek felmérést, amiben azt kérdezték a kutatók, hogy mitől félnek. Az eredmény őket is ledöbbentette. A többség azt válaszolta, attól, hogy a szüleik elválnak. Egyetemistákat is kérdeztek. Tőlük azt, hogy mire vágynak a leginkább. Olyan válaszokat vártak, hogy karrier, gazdagság, jó munkahely stb. A válaszadók többsége ezt írta: klasszikus család.
Molok ma is él, és próbálja tönkreverni családjainkat. Ne engedjük, ne adjuk oda neki gyermekeinket! A 7. versben nem arról olvasunk, hogy szenteljük oda Istennek őket (ez természetes), hanem a mi feladatunkról: „Szenteljétek oda magatokat!” Így könnyebb lesz gyermekeinknek is!
(Floch Gábor Barnabás)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az.” -(János 5,13)

A boldogoknak és egészségeseknek gyorsan telnek éveik egymás után, de egy harmincnyolc évig tartó szenvedés, hosszú és nehéz fejezetet képezhetett a szegény gutaütött ember életében. Mikor pedig az Úr Jézus egyetlen egy szavával meggyógyította, amint a Bethesda tó mellett levő tornácban feküd, majdnem magán kívül volt örömében és a nagy változásért való hálaérzete miatt. Így van ez a bűnössel is, kit hetekig és hónapokig kínoz a kétkedés és bágyadtan sóhajtozik és vágyódik a szabadulás után, az átalakulást észre fogja venni, mihelyt Jézus mindenható szavát hallja, aki neki hitében békét, örömöt ajándékoz. Ez a betegség sokkal nagyobb, mintsem annak eltávolítása azonnal fel ne tűnne. Az újonnan nyert élet sokkal fontosabb, mintsem hogy az nyomtalanul és hatás nélkül lakhatna az emberben, a létrejött változás olyan feltűnő, hogy azonnal szembetűnik. Ez a szegény ember mégsem tudta, hogy ki volt gyógyulásának létrehozója. Nem tudott semmit Annak személye Fenségéről, szeretetének és megváltó könyörületének műveiről, melynek az minden idejét és összes erejét szentelte. Nem ismerete isteni küldetését, hogy mi végett jött az emberek fiai közé. Az olyan szívben, mely Jézus vérének erejét önmagán már ugyan tapasztalta, még igen sok tudatlanság foglalhat helyet a Megváltó személyére vonatkozólag. Az efféle tudatlanságért nem szabad elhamarkodva megítélni valakit, hanem ahol látunk valamit az üdvözítő hitből, ott azt is észre kell vennünk, hogy a hit létrehozta a megváltást. A Szentlélek az emberben már rég létrehozta a bűnbánatot, még mielőtt isteni életet élne, és aki hiszi, amit tud, nemsokára világosabban tudja azt is, amit hisz. Mindazáltal a tudatlanság nagy baj, mert ezt a szegény embert nagyon sarokba szorították a farizeusok. A betegségből való meggyógyulás után nemsokára következett a tudatlanságból való kigyógyulás is, mert az Úr Jézus meglátogatta a templomban. E kegyelmes megjelenés után hallani lehetett e nyilvános vallástételét: „Hogy Jézus volna az, aki őt meggyógyította.” Óh, Uram, ha engem boldoggá tettél, jelentsd meg magad nekem, hogy hirdethesselek Téged az emberek fiainak!

Kenneth E. Hagin : Ez volt a cél!

,,Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a sátán megkötözött ímé, tizennyolc esztendeje, nem kellett- é feloldani e kötélből szombatnapon?,, — LUKÁCS 13,16.

A Biblia egy fokozatos, előre haladó kijelentés. Csak az Újszövetségben kapjuk meg a teljes világosságot, értjük meg a teljes igazságot és a teljes kijelentést. Az Újszövetségben Jézus világosan tanította, hogy a betegség az ördögtől van, és nem Istentől.

A Lukács 13-ban látjuk, amint Jézus bemegy a zsinagógába szombat napján. Egy asszonyt talált ott, akinek a teste mereven össze volt görnyedve. Nem tudott felegyenesedni. Talán krónikus ízületi gyulladása volt. Jézus magához hívta, és azt mondta: „Asszony, feloldattál a te betegségedből!” Azután Jézus rátette a kezét, és rögvest felegyenesedett. A zsinagóga vezetője, hasonlóan néhány mai gyülekezet vezetőjéhez, haragra gerjedt emiatt! Majd, ahogy fel van jegyezve ebben a szövegben, Jézus megvilágosította azt a tényt, hogy a sátán a betegségek szerzője. Jézus három megvilágosodást adó kijelentést tett:

(1) Az asszonyt fel kell oldozni; nem szabad megkötözöttségben tartani; meg kell szabadulnia ettől a testi bajtól.

(2) A sátán volt az, aki megkötözte őt, és nem Isten.

(3) Azért kellett feloldani, mert a szövetséghez tartozott, Ábrahám leánya volt.

Megvallás: Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Mint Krisztus Testének a tagja, én hatalmat gyakorlok az ördög munkái felett!

Steve McVey: Együtt zenélni a Mesterrel!

Érezted már úgy, hogy rossz döntést hoztál, és a rossz ajtón léptél be? Biztosíthatlak róla, hogy Isten szerető kedvessége és hűsége nagyobb, mint a hiba, amit elkövettél.

Kegyelme a biztosíték arra, hogy az Ő akarata fog érvényesülni az életedben. Nem kell aggódnunk, hogy elmulasztottuk Isten akaratát és most már csak a B terve jöhet szóba, ami kevésbé jó, mint az eredeti. Istennek nincs kevésbé jó terve. Ő mindent jól cselekszik 

(Mark 7:37), és sosem hagyná, hogy a hibáink meghiúsítsák végső célját az életünkben.

Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy történetet, ami jól illusztrálja, hogy nem tudjuk elszúrni Isten tervét. Ő túl zseniális és leleményes ahhoz, hogy ezt hagyja.

Egy anyuka elvitte gyermekét a híres zongorista, Paderewski koncertjére. Miután helyet foglaltak, az anyuka egyik ismerősével kezdett beszélgetni. A kisfiú kihasználta az alkalmat, és felfedezőútra indult. Bement egy ajtón, amin ez állt: „Belépni tilos!”

Amikor a színházterem fényei kezdtek halványodni, az anya rádöbbent, hogy gyermeke eltűnt. Ám, mindeközben felemelkedett a függöny és a színpad közepén, a rivaldafényben egy kisfiú ült a versenyzongoránál és gyermeki ártatlansággal a „Ragyogj, ragyogj kiscsillag”-ot pötyögte.

Ebben a pillanatban a nagy zongorista lépett a színpadra. A meglepődött kisfiú fülébe súgta, hogy ne hagyja abba, csak folytassa tovább. Majd csatlakozott hozzá, és az egyszerű gyerekdalból egy fergeteges zeneművet varázsolt.

Együtt, a mester és az ifjú tanonc, ezt az óriási baklövést egy remek mesterművé kovácsolta. A nézőközönséget teljesen lenyűgözte a pillanat szépsége.

Akármilyen is a helyzeted, nem kell aggódnod. Mennyei Atyád örökkévaló karjai körülfognak, és Ő azon munkálkodik, hogy a terveit véghezvigye az életedben. Egy mesterművet fog alkotni az életedből. Nem kell aggódnod amiatt, hogy nem elég jó az előadásod. Bízz Benne és Ő ott fog veled munkálkodni, ahol éppen vagy. És együtt, egy fergeteges zeneművet fogtok alkotni.

Reggeli gyöngyszemek: Minden jó és tökéletes ajándék Tőle származik

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.” (Jakab 1:17)

Isten hatalma megnyilatkozik a szívverésben, a tüdő működésében és az élő folyamatokban, melyek a test ezernyi csatornáján futnak keresztül. Adósok vagyunk Istennek létünk minden pillanatáért és életünk minden öröméért. Az erők és képességek, melyek az embert az alacsonyabb rendű teremtmények fölé emelik, a Teremtő adományai. Ő eláraszt minket javaival. Adósai vagyunk az ételért, amit megeszünk, a vízért, amit megiszunk, a ruháért, melybe öltözünk és a levegőért, melyet belélegzünk. Az ő különleges gondviselése nélkül a levegő fertőzött és mérgező lenne. Ő a mi bőkezű jótevőnk és megtartónk. A földet megvilágító Nap, a Hold ünnepélyes ragyogása, az ég csillagokkal tűzdelt dicsősége, a záporok, melyek felfrissítik a földet és virágba borítják a természetet, a természet sokszínű gazdagsága, a magad fák, a cserjék és növények, a hullámzó gabona, a kék ég, a nappal és éjszaka váltakozása, a megújuló évszakok mind a Teremtő szeretetét hirdetik az embernek. Isten ezekkel az égi és földi jelekkel kapcsol magához minket. (The Review and Herald, September 18, 1888.)

Beszámolhatunk az Úrnak földi ügyeinkről, kérhetjük tőle mindennapi kenyerünket és ruházatunkat csakúgy, mint az élet kenyerét és Krisztus igazságosságának, isteni jellemének palástját… Akié minden hatalom mennyen és földön, annak ajándékai Isten gyermekei számára állnak készen. Olyan drága ajándékok, amelyek a Megváltó vérének súlyos áldozata árán válhatnak tulajdonunkká; olyan ajándékok, amelyek a szív legmélyebb vágyódását is betöltik. Ennek örvendezhetnek azok, akik kisgyermekként fordulnak Istenhez. Tekintsétek Isten ígéreteit a tulajdonotoknak, hivatkozzatok rájuk mint Isten adott szavára, így Ő teljes örömet áraszt rátok. (Thoughts from the Mount of Blessing, 133, 134.)

Reggeli dicséret: Felismerni Isten gondviselését az életünkben

,,Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.,,- Zsolt. 23:5-6.

Egy lelkésztől hallottam a tanulságos történetet: évtizedekkel ezelőtt menekülteket szállásoltak el kényszerűségből egy sportcsarnokban, és csupán paravánok választották el egymástól a családokat. Látni nem látták egymást, de erős volt az áthallás. Valaki egy este azt hallotta az egyik irányból, hogy a szomszédban valaki dohog: „Nem bírom ezt a füllesztő meleget. Unom, hogy minden nap bablevest kell enni...”, és sorolta tovább, hogy mi zavarja. A másik irányból pedig az hallatszott, hogy valaki imádkozik: „Köszönöm Uram, hogy meleg, fedett helyen lehetek. Köszönöm, hogy minden nap van mit ennem, van bableves...” és ő is folytatta, megköszönve lényegében ugyanazokat a dolgokat, amelyek miatt a másik háborgott.

Ahogy mondani szokták, „minden viszonylagos”. És mi vagyunk azok, akik viszonyítunk – sokszor akaratlanul is. Nagyon nem mindegy, hogy mihez viszonyítunk: Ha engedünk a természetünk késztetésének, akkor jellemzően azokat a dolgokat fogjuk meglátni az életünkben, ami nincs, ami hiányzik, noha el tudnánk képzelni, hogy legyen. Így persze sok okot fogunk találni az elégedetlenségre és zúgolódásra.

Ha ellenben abból indulunk ki, hogy nem én vagyok a világ közepe, és még emberi mércével mérve is sok hiba terhel, akkor úgy fogjuk látni az életünket és azon belül Isten ajándékait, ahogy azt a fenti zsoltárversekben olvassuk. Akkor majd ha megkérdezik, hogy „hogy vagy?”, nem az fog eszedbe jutni, hogy mi fáj, mi zavar, mi bosszant, hanem az a válasz fog kikívánkozni, hogy „jobban, mint megérdemelném”.

Bejegyezte: Stramszki István