országban, sokan imádkoztak már értem, de még mindig nem gyógyultam meg. Tudnál
nekem segíteni?
Ezt a panaszos felhívást sokat hallották a szolgálók. Imádkoznak a betegekért, de azok
sokszor úgy mennek el, ahogy jöttek – gyógyulás nélkül.
Miért van az, hogy egyesek azonnal meggyógyulnak, míg mások gyógyulást keresve
vándorolnak egyik helyről a másikra, csak azért, hogy minden egyes alkalommal csalódottan
távozzanak?
Miért van az, hogy akik a gyülekezet pillérei, gyakran évekig szenvednek, míg a kevésbé
elkötelezettek azonnali csodát kapnak Istentől?
Vajon Isten személyválogató lenne? A gyógyulás megközelítésében követtünk el hibát,
netán a megértésünk hiányos arról, amit Isten Igéje tanít ezen a területen?
Ebben a könyvben megvizsgáljuk az ezekre a kérdésekre választ adó igéket.
Nagy hangsúly került a gyülekezetekben az olajjal való megkenésre, a kézrátételre és a
betegekért való imádkozásra. De a gyógyulás több a kézrátételnél, ahogyan az üdvösség több
egy imánál.
A kenetre szolgáló olaj, a szolgáló imája és a kézrátétel csupán egyszerű hozzáférést
nyújtanak a gyógyuláshoz, illetve a gyógyító erő megérintéséhez.
Önmagukban nem gyógyítanak. Csak módot adnak arra, hogy kiárasszuk az Isten Igéjébe vetett hitünket.
Nagy hangsúlyt fektetünk a gyógyítások ajándékaira is, amelyeket a Szellem ajándékai közé
sorol az 1 Kor. 12:8-10:
,,Némelyiknek ugyanis bölcsességnek szava adatik a Szellem által, másiknak pedig
ismeret szava ugyanazon egy Szellem által, egynek hit ugyanazon Szellem által, másnak
pedig GYÓGYÍTÁSOK AJÁNDÉKAI azon egy Szellem által, némelyiknek csodatévő
erőknek munkái, némelyiknek meg prófétálás, némelyiknek meg szellemek
megkülönböztetése, másiknak nyelvek nemei, másnak meg nyelvek magyarázata.
Ezek a természetfeletti ajándékok akkor nyilvánulnak meg, ha van, aki prédikáljon és
tanítson róluk, higgyen bennük, és megnyíljon az Isten Szellemének. De ezek az ajándékok
nincsenek mindig működésben.
Többnyire a frissen újjászületett keresztények azok, akik e megnyilvánulások által
gyógyulnak meg. Majd miután újból megbetegszenek, ahelyett, hogy Isten Igéjébe vetnék
hitüket, elvárják, hogy ugyanúgy ajándékok által gyógyuljanak meg, és amikor ez nem
történik meg, csalódnak.
Úgy találtam a szolgálatom során, hogy a gyógyulás természetfeletti megnyilvánulásai
leginkább a bűnösök között láthatóak, illetve olyan felekezet tagjainál, akiket még nem
tanítottak az isteni gyógyulásról. Elvétve láttam csak teljesevangéliumi hívők számára
működni.
Miért? Mert a gyógyulások ajándékai és a természetfeletti megnyilvánulások főként azért
adattak, hogy az evangélium „reklámot” kapjon, hogy megragadja a Gyülekezeten kívüliek
fegyelmét.
A hívőknek Isten Igéjébe vetett hite által kell meggyógyulnia.
Az egyik alkalmon rámutattam egy férfira, és azt mondtam neki:
-
Fiatalember, önnek még nincs üdvössége, és Isten Szelleme azt mutatja nekem, hogy
kettős sérve van. Ha most előrejön, ráteszem önre a kezemet és a sérve azonnal el fog tűnni.
Előrejött, és a sérv el is tűnt azon nyomban.
Azon az estén az oltárhoz szólításnál válaszolt a felhívásra és üdvözült. Két napra rá
pedig, amikor rátettem a kezemet, beteljesedett a Szent Szellemmel.
Igen fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a természetfeletti ajándékok
megnyilvánulásai által megszerzett, és az Isten Igéjébe vetett hit által elvett gyógyulás között.
Azt is meg kell értenünk, hogy nem személyek működtetik ezeket a természetfeletti
ajándékokat, csupán rajtuk keresztül működnek. Én sem tudom működtetni bármikor, amikor
akarom, csak annyit tehetek, hogy nyitott maradok Isten Szellemének a megnyilvánulásaira,
amikor Ő akarja azokat.
Sokunkat úgy tanítottak: Jézus egyedül azért gyógyított, hogy nyilvánvalóvá tegye isteni
voltát. Ha így volna, akkor Názáretben például nem nyilváníthatta ki istenségét, hiszen ott
nem cselekedte meg azokat a dolgokat, amiket máshol igen.
A Márk 6:5 azt mondja nekünk:
„Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány beteget
gyógyított meg, rájuk vetvén kezeit.”
(Figyeled? Márk nem azt mondja, hogy Jézus nem akart ott csodát tenni: nem tehetett ott semmi csodát.)
Az AMPLIFIED BIBLE szerint:
„Csak néhány könnyű betegre tette rá a kezét.”
Azaz könnyebb betegségben szenvedtek, nem voltak mondjuk vakok, süketek, nyomorékok vagy
bénák. Jézus nem csupán azért gyógyította meg az embereket, hogy istenségét nyilvánvalóvá
tegye, nem úgy szolgált, mint Isten Fia. Úgy szolgált, mint próféta, akit Isten Szelleme kent
fel.
A Lukács 4:24-ben azt mondja:
„Bizony mondom néktek, egy próféta sem kedves az ő hazájában.”
Látod, prófétának nevezi magát.
A Máté 13:58-ból tudhatjuk meg, hogy Jézus miért nem tudott egyes esetekben
gyógyítani: „Nem is tett ott sok csodát AZ Ő HITETLENSÉGÜK MIATT.”
A hitetlenségük akadályozta Őt.
Ugyanígy a Lukács 4-ben Jézus azt mondja, hogy sok özvegy volt Izraelben a nagy
szárazság idején, Illés próféta idejében,
„mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, csak Szidónnak Szareptájába, az özvegyasszonyhoz.” (Lukács 4:27)
Dacára annak, hogy Illés Isten erejét tudhatta a magáénak, nem működtethette azt mindenki számára! De amikor ehhez az özvegyhez küldetett, a csodák sora történt: az egy véka liszt nem fogyott ki, és a korsóból az olaj nem apadt ki. (1 Kir. 17:16)
Jézus folytatja:
„És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izraelben, de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Szíriából való Naámán.” (Lukács 4:27)
Jézus folytatja:
„És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izraelben, de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Szíriából való Naámán.” (Lukács 4:27)
Naámán hosszú
utat tett meg, hogy eljusson Samáriába, mivel hallotta, hogy Elizeus próféta meg tudja őt
szabadítani a leprájától.
Elizeus kettős mértékével rendelkezett elődje, Illés kenetének, és a Biblia feljegyzései
szerint kétszer annyi csodát tett, mint Illés.
Azt mondta Naámánnak, aki szíriai volt: „Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és
megújul a tested, és megtisztulsz.” (2 Kir. 5:10)
utat tett meg, hogy eljusson Samáriába, mivel hallotta, hogy Elizeus próféta meg tudja őt
szabadítani a leprájától.
Elizeus kettős mértékével rendelkezett elődje, Illés kenetének, és a Biblia feljegyzései
szerint kétszer annyi csodát tett, mint Illés.
Azt mondta Naámánnak, aki szíriai volt: „Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és
megújul a tested, és megtisztulsz.” (2 Kir. 5:10)
Miért nem ment Izraelben minden leprás
Elizeushoz, és miért nem gyógyultak meg mindannyian?
A válasz az izraelitáknak Istennel kötött gyógyulásról szóló szövetségében rejlik. Abban a
szövetségben Isten azt mondja:
„Én vagyok Jahve Raffa, az Úr, a te gyógyítód.” (2 Móz. 15:26) A 2 Mózes 23:25-26-ban:
„...és eltávolítom tiközületek a betegséget..., és napjaitok számát teljessé teszem.”
Az 5 Mózes 7:15 szerint azt mondja Isten: „És távol tart az Úr tőled
minden betegséget.”
Látod: igazából nem volt szükségük prófétára, hogy meggyógyítsa őket. Hinniük kellett abban a szövetségben, amelyet Isten kötött velük.Naámán, aki nem is tartozott e szövetség alá, hitt és megtisztult. Miután Naámán meggyógyult, visszatért Elizeus házához és felajánlott neki aranyat,
ezüstöt és több öltözet ruhát, mert annyira boldog volt, hogy meggyógyult. A próféta nem
fogadta el egyik ajándékát sem, tudta, hogy Naámán fizetni próbál a gyógyulásáért. A
gyógyulásodat nem tudod megfizetni.
Elizeus szolgájának, Géházinak azonban pénzsóvár szíve volt. Nem volt képes elnézni,
hogy az ezüst, arany és drága ruha elvesszen. Naámán után futott, és azt hazudta neki:
„Az én Uram küldött engem, ezt mondván: Ímé, most csak ez órában jött hozzám két ifjú az Efraim hegyéről a próféták fiai közül: adj kérlek azoknak egy tálentum ezüstöt és két öltöző ruhát.”
(2 Kir. 5:22)
Naámán örömmel adott neki kétszer annyit, amennyit kért. Géházi elvette az aranyat,
ezüstöt és a ruhákat, és elrejtette a maga számára.
Amikor visszatért a házához, Elizeus megkérdezte tőle: „Honnét Géházi? Felele: Nem
ment a te szolgád sehová. Nem ment-é el az én szívem veled, mikor az a férfiú leszállott
szekeréből elődbe?” (5:25-26) Elizeus a szellemében látta Géházit, amint csatlakozott
Naámán szekeréhez. Tudta pontosan, mit tett. Bár nem tudott a hazugságról, ami akkor ott
elhangzott, kapott egy természetfeletti jelzést a szolgájáról.
Sokan hiszik, hogy ha valaki próféta, akkor látnok is, és mindent tud. A Szellem ajándékai
azonban nincsenek állandóan működésben, csak ahogy a Szellem akarja.
Géházi tudta ezt. Tudta, hogy Elizeus Isten embere, akinek természetfeletti
megnyilvánulások működnek az életében, de azt is, hogy a tudás szava csak időnként
nyilvánul meg. Egyébként nem lett volna olyan ostoba, hogy hazudjon neki, annak tudatában,
hogy nem úszhatja meg.
Nyitottnak kell maradnunk Isten Szellemének megnyilvánulásaira, de nem kell egyikre
sem várnunk ahhoz, hogy meggyógyuljunk.
A gyógyítások ajándékai sokszor megnyilvánultak a szolgálatomban, de én sem tudom
működtetni őket saját akaratom szerint, mint ahogy Elizeus sem tudott természetfeletti
megnyilvánulásokat előidézni a saját akarata szerint.
Sem gombnyomásra, sem egy kar meghúzásával nem lehet működésre bírni az
ajándékokat. Úgy működnek, ahogy a Szellem akarja, mert Ő cselekszi ezeket, nem én.
A gyógyulás a miénk. Nem függvénye az imának, sem annak, hogy milyen szellemi
ajándék van működésben.
A GYÓGYULÁS A MIÉNK, MERT AZ ÚR JÉZUS MEGSZEREZTE NEKÜNK.
Arra törekszem, hogy ezt megértsék a betegek. Segíteni akarok nekik, hogy így vagy úgy
meggyógyuljanak, vagy a Szent Szellemnek a szolgálatomban működő természetfeletti
megnyilvánulásai által, vagy Isten Igéjét próbálom beléjük plántálni úgy, hogy hit ébredjen a
szívükben. És ezután, ha a kezemet rájuk teszem, elfogadják a gyógyulást a közös hitünk
által.
1950 augusztusában sátoros összejöveteleket tartottam Oklahomában. A nappali
alkalmakat a gyülekezetben tartottuk, az esti összejöveteleket pedig egy sátorban, amit a
városi parkban állítottunk fel. Minden este, miután prédikáltam, a betegekre tettem a kezemet.
A kézrátétel az érintkezés pontja, ahol az emberek ki tudják árasztani az Isten Igéjébe
vetett hitüket, így az ő hitük és az én hitem segítsége által elfogadják a gyógyulásukat.
Isten gyógyító ereje olykor különleges módon nyilvánul meg. Az egyik este egy anyuka
hozta a négyéves kisfiát imádságra. Ahogy hozta a gyermekét, a kicsi lábai bénán lógtak le a
törzséből. Rongybabára emlékeztetett.
Az anyuka elmondása szerint gyermekbénulást kapott 18 hónapos korában, és azóta egy
lépést sem tett. A lábai bénák voltak, de a teste másként rendesen fejlődött.
Ahogy imádkoztam a gyermekért, Isten természetfeletti ereje hatalmasan leszállt közénk,
és az a kicsi elkezdett fel-alá szaladgálni a színpadon!
Évekkel később, amikor a feleségemmel alkalmakat tartottunk Oregonban, egy férfi
mutatkozott be nekünk, mint annak a kisfiúnak a nagybátyja.
-
Úgy gondoltam, örömet szerez önöknek, hogy az unokaöcsém ma 17 éves, és a
gimnázium focicsapatában játsziHálásak vagyunk Isten erejéért. Nem én gyógyítottam meg a fiút, Isten tette. Én
meggyógyítanám a gyermekbénulás összes áldozatát, ha megtehetném. Sokuk felé szolgáltam
már. Mondhatnánk, hogy „megnyomtam ugyanazt a gombot, és meghúztam ugyanazt a kart”,
de semmi nem történt. Azt kívánom, bárcsak működtetni tudnám az ajándékokat mindenki
számára, ahogyan bizonyára Elizeus is szerette volna, ha megtisztíthatott volna minden
leprást. A természetfeletti megnyilvánulások azonban csak úgy jönnek, ahogy a Szellem
akarja, nem úgy, ahogyan mi szeretnénk.
Texas-ban az egyik alkalmamon egy pünkösdi asszony hozta hozzám kicsi lányát
imádságra. Ezt a gyermeket, aki kilenc éves lehetett, szintén a gyermekbénulás sújtotta. A bal
lába élettelenül lógott. Egy merevítő tartotta, de miután az anyuka lecsatolta, a gyermek
képtelen volt mozgatni. Ez a végtagja elsorvadt.
Akkor nem észleltem semmilyen természetfeletti megnyilvánulást. Prédikáltam Isten
Igéjét, és az édesanya hitt. Rátettem a kezemet a gyermekre, imádkoztam, de nem volt
semmilyen megnyilvánulás. Az asszony hazavitte a gyermeket, ami látszólag ugyanabban az
állapotban volt.
Amikor eltávolította a vázat, hogy megfürdesse a gyermeket, a lábacska még ugyanolyan
volt. Élettelenül lógott. Az anyuka belefektette a gyermeket a kádba, letérdelt, és elkezdte
fürdetni.
Így emlékezett vissza:
-
Sírva fakadtam és azt mondtam: „Uram, olyan szomorú vagyok. Azt akartam, hogy a
gyermekem meggyógyuljon.” Azután visszaemlékeztem arra, amit Hagin testvér mondott, és
a hitem felindult. Hittem Isten Igéjét. Hittem, hogy gyógyító erő áradt belé akkor. Valójában
nem tettem mást, csak hittem Isten Igéjét. Hirtelen olyasvalamit hallottam, mintha megszáradt
ragasztó pattogna. Lenéztem, és a lábacska a szemeim előtt kiegyenesedett. Minkét lába
egyforma hosszú lett, és a gyerek képes volt rendesen járni.
Elizeushoz, és miért nem gyógyultak meg mindannyian?
A válasz az izraelitáknak Istennel kötött gyógyulásról szóló szövetségében rejlik. Abban a
szövetségben Isten azt mondja:
„Én vagyok Jahve Raffa, az Úr, a te gyógyítód.” (2 Móz. 15:26) A 2 Mózes 23:25-26-ban:
„...és eltávolítom tiközületek a betegséget..., és napjaitok számát teljessé teszem.”
Az 5 Mózes 7:15 szerint azt mondja Isten: „És távol tart az Úr tőled
minden betegséget.”
Látod: igazából nem volt szükségük prófétára, hogy meggyógyítsa őket. Hinniük kellett abban a szövetségben, amelyet Isten kötött velük.Naámán, aki nem is tartozott e szövetség alá, hitt és megtisztult. Miután Naámán meggyógyult, visszatért Elizeus házához és felajánlott neki aranyat,
ezüstöt és több öltözet ruhát, mert annyira boldog volt, hogy meggyógyult. A próféta nem
fogadta el egyik ajándékát sem, tudta, hogy Naámán fizetni próbál a gyógyulásáért. A
gyógyulásodat nem tudod megfizetni.
Elizeus szolgájának, Géházinak azonban pénzsóvár szíve volt. Nem volt képes elnézni,
hogy az ezüst, arany és drága ruha elvesszen. Naámán után futott, és azt hazudta neki:
„Az én Uram küldött engem, ezt mondván: Ímé, most csak ez órában jött hozzám két ifjú az Efraim hegyéről a próféták fiai közül: adj kérlek azoknak egy tálentum ezüstöt és két öltöző ruhát.”
(2 Kir. 5:22)
Naámán örömmel adott neki kétszer annyit, amennyit kért. Géházi elvette az aranyat,
ezüstöt és a ruhákat, és elrejtette a maga számára.
Amikor visszatért a házához, Elizeus megkérdezte tőle: „Honnét Géházi? Felele: Nem
ment a te szolgád sehová. Nem ment-é el az én szívem veled, mikor az a férfiú leszállott
szekeréből elődbe?” (5:25-26) Elizeus a szellemében látta Géházit, amint csatlakozott
Naámán szekeréhez. Tudta pontosan, mit tett. Bár nem tudott a hazugságról, ami akkor ott
elhangzott, kapott egy természetfeletti jelzést a szolgájáról.
Sokan hiszik, hogy ha valaki próféta, akkor látnok is, és mindent tud. A Szellem ajándékai
azonban nincsenek állandóan működésben, csak ahogy a Szellem akarja.
Géházi tudta ezt. Tudta, hogy Elizeus Isten embere, akinek természetfeletti
megnyilvánulások működnek az életében, de azt is, hogy a tudás szava csak időnként
nyilvánul meg. Egyébként nem lett volna olyan ostoba, hogy hazudjon neki, annak tudatában,
hogy nem úszhatja meg.
Nyitottnak kell maradnunk Isten Szellemének megnyilvánulásaira, de nem kell egyikre
sem várnunk ahhoz, hogy meggyógyuljunk.
A gyógyítások ajándékai sokszor megnyilvánultak a szolgálatomban, de én sem tudom
működtetni őket saját akaratom szerint, mint ahogy Elizeus sem tudott természetfeletti
megnyilvánulásokat előidézni a saját akarata szerint.
Sem gombnyomásra, sem egy kar meghúzásával nem lehet működésre bírni az
ajándékokat. Úgy működnek, ahogy a Szellem akarja, mert Ő cselekszi ezeket, nem én.
A gyógyulás a miénk. Nem függvénye az imának, sem annak, hogy milyen szellemi
ajándék van működésben.
A GYÓGYULÁS A MIÉNK, MERT AZ ÚR JÉZUS MEGSZEREZTE NEKÜNK.
Arra törekszem, hogy ezt megértsék a betegek. Segíteni akarok nekik, hogy így vagy úgy
meggyógyuljanak, vagy a Szent Szellemnek a szolgálatomban működő természetfeletti
megnyilvánulásai által, vagy Isten Igéjét próbálom beléjük plántálni úgy, hogy hit ébredjen a
szívükben. És ezután, ha a kezemet rájuk teszem, elfogadják a gyógyulást a közös hitünk
által.
1950 augusztusában sátoros összejöveteleket tartottam Oklahomában. A nappali
alkalmakat a gyülekezetben tartottuk, az esti összejöveteleket pedig egy sátorban, amit a
városi parkban állítottunk fel. Minden este, miután prédikáltam, a betegekre tettem a kezemet.
A kézrátétel az érintkezés pontja, ahol az emberek ki tudják árasztani az Isten Igéjébe
vetett hitüket, így az ő hitük és az én hitem segítsége által elfogadják a gyógyulásukat.
Isten gyógyító ereje olykor különleges módon nyilvánul meg. Az egyik este egy anyuka
hozta a négyéves kisfiát imádságra. Ahogy hozta a gyermekét, a kicsi lábai bénán lógtak le a
törzséből. Rongybabára emlékeztetett.
Az anyuka elmondása szerint gyermekbénulást kapott 18 hónapos korában, és azóta egy
lépést sem tett. A lábai bénák voltak, de a teste másként rendesen fejlődött.
Ahogy imádkoztam a gyermekért, Isten természetfeletti ereje hatalmasan leszállt közénk,
és az a kicsi elkezdett fel-alá szaladgálni a színpadon!
Évekkel később, amikor a feleségemmel alkalmakat tartottunk Oregonban, egy férfi
mutatkozott be nekünk, mint annak a kisfiúnak a nagybátyja.
-
Úgy gondoltam, örömet szerez önöknek, hogy az unokaöcsém ma 17 éves, és a
gimnázium focicsapatában játsziHálásak vagyunk Isten erejéért. Nem én gyógyítottam meg a fiút, Isten tette. Én
meggyógyítanám a gyermekbénulás összes áldozatát, ha megtehetném. Sokuk felé szolgáltam
már. Mondhatnánk, hogy „megnyomtam ugyanazt a gombot, és meghúztam ugyanazt a kart”,
de semmi nem történt. Azt kívánom, bárcsak működtetni tudnám az ajándékokat mindenki
számára, ahogyan bizonyára Elizeus is szerette volna, ha megtisztíthatott volna minden
leprást. A természetfeletti megnyilvánulások azonban csak úgy jönnek, ahogy a Szellem
akarja, nem úgy, ahogyan mi szeretnénk.
Texas-ban az egyik alkalmamon egy pünkösdi asszony hozta hozzám kicsi lányát
imádságra. Ezt a gyermeket, aki kilenc éves lehetett, szintén a gyermekbénulás sújtotta. A bal
lába élettelenül lógott. Egy merevítő tartotta, de miután az anyuka lecsatolta, a gyermek
képtelen volt mozgatni. Ez a végtagja elsorvadt.
Akkor nem észleltem semmilyen természetfeletti megnyilvánulást. Prédikáltam Isten
Igéjét, és az édesanya hitt. Rátettem a kezemet a gyermekre, imádkoztam, de nem volt
semmilyen megnyilvánulás. Az asszony hazavitte a gyermeket, ami látszólag ugyanabban az
állapotban volt.
Amikor eltávolította a vázat, hogy megfürdesse a gyermeket, a lábacska még ugyanolyan
volt. Élettelenül lógott. Az anyuka belefektette a gyermeket a kádba, letérdelt, és elkezdte
fürdetni.
Így emlékezett vissza:
-
Sírva fakadtam és azt mondtam: „Uram, olyan szomorú vagyok. Azt akartam, hogy a
gyermekem meggyógyuljon.” Azután visszaemlékeztem arra, amit Hagin testvér mondott, és
a hitem felindult. Hittem Isten Igéjét. Hittem, hogy gyógyító erő áradt belé akkor. Valójában
nem tettem mást, csak hittem Isten Igéjét. Hirtelen olyasvalamit hallottam, mintha megszáradt
ragasztó pattogna. Lenéztem, és a lábacska a szemeim előtt kiegyenesedett. Minkét lába
egyforma hosszú lett, és a gyerek képes volt rendesen járni.
Ez a csoda Isten Igéjének a hirdetése és tanítása által, egy hűséges édesanya hite és az
Igén alapuló cselekvése által történt meg.
Én hiszek a természetfeletti megnyilvánulásokban. A mi alkalmainkon működnek.
Elvárjuk ezeket, és el is kell várnunk. De közben hirdetnünk kell Isten Igéjét, és a
hívőknek folytatniuk kell az Isten Igéjével való táplálkozást az isteni gyógyulást illetően,hogy a hitük erős maradjon. Hiszen a gyógyulás megillet minket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése