Olvasmány: Hós 11 Isten nem azért hívogat, hogy kizsigereljen, kihasználjon és megfosszon a boldogságtól. Ellenkezőleg: önmagát kínálja föl megelégedett boldogulásunkért.
1„Még gyermek volt Izráel, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. 2Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. 3Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem tudták, hogy én viseltem gondjukat. 4Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint mikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik. 5Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. 6Fegyver pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik miatt. 7Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez, de senki sem mozdul. 8Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebóimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. 9Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, nem indulatosan jövök. 10Az URat fogják követni, mert oroszlánként ordít majd, és ha ordít, remegve jönnek fiai nyugat felől. 11Remegve jönnek Egyiptomból, mint a madár, és az asszír földről, mint a galamb. Letelepítem majd őket házaikba – így szól az ÚR.”
Magyarázat:
Milyen sokszor kell Istennek emlékeztetnie népét az ő folyamatos jelenlétére és szavára! Hóseáson, az Izráelben a Kr. e.-i 8. századot szinte végigprófétáló szolgáján keresztül is ezt teszi. A próféta családi életén keresztül bámulatos szemléletességgel mutatja be ámulatos isteni szeretetét. Ráadásul a saját Fia, Jézus is átéli majd az Egyiptomból kihívás csodáját. Ez üzenetben feltűnően szembeötlő, ahogy az ember csökönyösen távolodik Istentől, Isten pedig kitartóan közelít az emberhez. Az egyik igeversben lehúzó erők mélységbe rántják, a másikban Isten hatalmas karja emeli fel népének ingatag tagjait. Olykor Isten gondviselő jósága ad nekik enni, máskor megemésztő fegyvernek adja át őket. De nem tud velük megsemmisítő módon bánni (5Móz 29,22), nem fognak elesni, mert Isten szíve fog megesni rajtuk.
Ez az ellentmondás az alapállás: a mindenek fölött való leereszkedik! Krisztusban teljes mértékben megtette. És mindenkit folyamatosan hív követésébe, közelségébe. Szokták hangoztatni, hogy míg Péter egy pünkösdi prédikációjára 3000 ember megtért, manapság 3000 prédikációra van szükség, hogy egyvalaki megtérjen. Vajha felém ne hiába hangozna a folyamatos isteni hívás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése