Maranatha: Jön a Király: Az eljövendő események

„Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az Ő szolgáinak, a prófétáknak.” 
(Ámós 3,7) 

Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához fűződő eseményeket, és azt, hogy miként kell felkészülnünk a nyomorúság idejére. De a tömegek nem értik ezeket a fontos igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna őket.
Sátán résen áll, hogy elragadjon minden benyomást, amely az embert bölccsé teheti az üdvösségre.

És a nyomorúság idején sokan készületlenek lesznek. 

Amint e világ történelmének lezárulásához közeledünk, az utolsó napokkal kapcsolatos próféciákat különösképpen tanulmányoznunk kell. Az Újtestamentum utolsó könyve telve van olyan igazságokkal, amelyeket meg kell értenünk.

Jelenések könyve ünnepélyes üzeneteinek fő helyet kell elfoglalniuk Isten népe gondolkodásában. Semmi másnak nem szabad lekötnie a figyelmünket, mert az értékes idő gyorsan elszáll.

Fennáll a veszély, hogy sokan megfosztják magukat az időtől, amelyet arra kellett volna fordítaniuk, hogy hirdessék Isten üzenetét a bukott világnak. Sátán örül, ha látja, hogy más köti le gondolatainkat, melyeknek az örök igazságok tanulmányozásával kellene foglalkozniuk.

Közölnünk kell a világgal a legünnepélyesebb bizonyságtételt, Krisztus bizonyságtételét. Jelenések könyvében a legbecsesebb, legmagasztosabb ígéreteket és a legkomolyabb figyelmeztetéseket olvashatjuk.

Akik azt állítják, hogy ismerik az igazságot, kutassák fáradhatatlanul Krisztus bizonyságtételét, amelyet Jánosnak adott. Nem találgatás ez, sem pedig álokoskodó félrevezetés, hanem azokat az igazságokat tartalmazza, amelyek elengedhetetlenek jelenlegi és jövőbeli jólétünkhöz.

Csak azok lesznek felvértezve az egész világot foglyul ejtő hatalmas csalással szemben, akik szorgalmasan tanulmányozták a Szentírást, és szeretik az igazságot. 
A Biblia bizonyságtétele nyomán felismerik az álcázott csalót. A próba senkit sem fog elkerülni. A kísértés rostája megmutatja, ki az igazi keresztény.

Vajon Isten népe olyan szilárdan ragaszkodik az Igéhez, hogy érzékei nem fogják megcsalni?

Ragaszkodik-e majd a Bibliához – és csakis az Igéhez– ebben a válságban?”