A lámpást világításra használjuk. A keresztyén embernek olyan fényt kell terjeszteni életével, hogy senki se élhessen vele egy hétig sem anélkül, hogy az evangéliumot meg ne ismerné.
Beszéde és szavai olyanok legyenek, hogy mindenki, aki körülötte van, világosan felismerje, hogy mely lélek gyermeke és kinek szolgál, és hogy Jézus képét visszatükröződve lássák minden tettében.
A lámpásnak vezetni kell. Támogatásunkban kell részesíteni azokat, kik körülöttünk a sötétségben lakoznak. Eléjük kell tartanunk az életnek igéjét. A Megváltóhoz kell utasítanunk a bűnösöket és a fáradtakat az isteni nyughelyre.
Némelyek gyakran olvassák a Szentírást, de nem tudják megérteni. Legyünk azonnal készek, mint Fülöp, az üdv után vágyókat az Isten Igéjének jelentősége felől oktatni, az üdvösség útját előttük megvilágítani és az istenfélő életet magasztalni.
A lámpásnak óvni is kell. Szirteken és zátonyokon világítótornyokat állítanak fel. A keresztyéneknek tudniuk kell, hogy mindenütt e világon mindenféle hamis lámpások vannak, azért az igaz világosság annál szükségesebb.
A sátán partszéli rablói mindig lesben állnak és bűnre csábítják az istenteleneket az élvezet csalogató ígéreteivel. Hamis fényt gyújtanak, de rajtunk áll, hogy minden veszélyeztető sziklára kitűzzük az igaz világosságot és mindenképpen rámutassunk arra, hová vezetnek azok, hogy mentesek legyünk minden ember vérétől és fénylegyünk, mint lámpások e világon.
A lámpás vigasztaló hatást is gyakorol, éppen úgy a keresztyének is. A keresztyén vigasztaló legyen, kedves szavakkal szájában és benső részvéttel szívében. Napfényt vigyen magával, ahol csak jár és boldogságot terjesszen maga körül, minden útjaiban.
„Mint a nap az égboltjáról,
Jó és rosszra hint sugarából,
Olyan légy te keresztyén!
Tanulj Krisztusként szeretni,
Ebben Hozzá hasonlítani,
Bármilyen a körülmény!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése