Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Amikor közeledett a táborhoz és látta a borjút és a táncolást, felgerjedt Mózes haragja.      2Móz 32,19

Mózes váratlan visszatérése jelképe az Úr Jézus visszajövetelének. Mind a két alkalomnál megtalálható a nép gonosz állapota, a nagy rémület és a szigorú ítélet. Valaki ezt mondhatja: nálam nem ilyen rossz a helyzet. Én sohasem vettem részt durva, pogány bálványimádásban. Nem! Ez lehet. Az elbukásnak ez a formája alig található meg nálunk. De az Isten megvetése, élvezethajhászás, pénzimádat és érzékiség pontosan olyan gonoszság, mint az aranyborjú körüli tánc. A vasárnapi szórakozásokat, mulatságokat nem jellemezhetnénk ezekkel a szavakkal: "a nép leült enni és inni és felkeltek táncolni és játszani"?! Gondoljunk csak a lakodalmakra. Először van valami vallásos rész. A lelkész beszéde nem hiányozhat. Az emberek nem akarnak vallástalanoknak látszani. Sokan azonban alig várják, hogy vége legyen az egyházi szertartásnak, s végre elkezdődhessen a vidámság. Az élvezethajhászás őrülete ma már a serdülő ifjúságot is elfogja. Ez éppen olyan, mint az aranyborjú körüli tánc. Az ember azt kérdi: Isten tulajdona volt az a nép? Ezek az emberek ugyanazok voltak, akik a minap tapasztalták meg Isten karjának szabadítását a Fáraó kezéből? Azok voltak ezek, akikért a páskabárány vére folyt, akik lelkesülve énekelték: "Éneklek az Úrnak, mert fenséges Ő"?! Igen, ez ugyanaz a nép volt. De Isten minden jótéteményét szélnek eresztették, az érzéki vágyat kellett kielégíteni, minden más közömbös volt számukra. Így állt egykor Izrael, s így van ma is, s így ír a Szentírás az emberiség akkori állapotáról is, amikor az Úr Jézus visszajön.

Varga László: Isten asztaláról

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát."      Máté 7,1-5

Jézusnak ehhez a tanításához felesleges minden magyarázat. Legfeljebb annyi, hogy a szálka és gerenda durvának tűnő hasonlata egy korabeli népi közmondásból származik, azért értették jól akkori hallgatói. Nekünk arra volna szükségünk, hogy naponta olvassuk el, mielőtt társaságba indulunk. Hány felbomlott család maradna egyben, ha ez ki lenne írva a ház falára! Ha Krisztust akarod követni, talán ez a legelső parancs. Sokan bírálják az egyházat, mondván, hogy a bűnbánat, mely állandó bűntudattal jár, egészségtelen, mert kisebbrendűségi érzést kelt. Tévedés. Az istenfiúság bizonyossága kizárja azt. A bűntudatra azért is szükség van, hogy egészségessé tegye a látásunkat, lehetővé tegye más emberekkel a helyes összehasonlítást, a megértést, hogy "a szálkát ne lássuk gerendának" a más szemében. Milyen más lenne egész társadalmi életünk, ha a mások megítélése előtt előbb önmagunk hibáira gondolnánk, Krisztus igényére magunkkal szemben, csak azután szólnánk hozzá a mások bűneihez!

Uram, ne ítélj engem aszerint, ahogy én ítélek másokat! Te szerető, igazságos Atyám vagy, én csak bűnös gyermeked, aki naponta elhibázza az ítélkezést, elfelejtve saját hibáit és bűneit. Bocsásd meg nekem igazságtalan ítélkezésemet, és tégy embertársaim testvérévé azzal, hogy nem ítélem őket szigorúbban, mint saját magamat! És amikor engem ítélgetnek, abban a Te ítéletedet lássam saját igazságtalanságaim ellen, és a Te figyelmeztetésedként fogadjam el alázattal és kellő önvizsgálattal. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-PÉTER TANÍT (I.)

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Pt 2,18-25

18 Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. 19 Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. 20 De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. 21 Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: 22 ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, 23 mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. 24 Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. 25 Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.

"Hiszen erre hivattattok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek."

(1Pt 2,21)

Péter egyszer a Sátán eszközeként viselkedett, amikor megpróbálta Jézust visszatartani a szenvedéstől. De első levelében a Szentlélek eszköze lett, ahogy Jézus szenvedését magyarázza és tanít mindannyiunkat, hogy miként maradjunk meg a szenvedő Úr útján. Jézus szenvedésének két oldala van. Péter egy lélegzetvételre említi ezeket. A szenvedés "értetek" történt, és a szenvedés "példa". Az, hogy "értetek", azt jelenti, hogy helyettünk szenvedett Ő. Ezt a szenvedést nem szabad és nem lehet megismételni. Ez az egyszer s mindenkorra történő, bűnért való szenvedés. Szenvedésének másik oldala az a szenvedés, amelyben mindenki részesül, aki követi őt. Jézus élete példa, amit "másolni" kell. Olyan ösvény, melyet idegenvezető vágott ismeretlen területen. Ezért követnünk kell nyomdokait. Közülünk senki sem elég független ahhoz, hogy önmagának éljen. Mindnyájan követők vagyunk. A gyermekeknek megvannak a maguk hősei, a tinédzsereknek a bálványaik, a felnőtteknek meg az eszményképeik. Nap mint nap abban a kényszerhelyzetben vagyunk, hogy ilyen vagy olyan minta szerint éljünk. A kényszer a szomszédoktól, a rokonoktól ered, és mindenhonnan, amit csak látunk, hallunk vagy olvasunk. Azokban az országokban, ahol a tömegtájékoztatás a kereskedelmi hatalmak kezében van, vagy a politikai erők uralják, az emberek eszményeit ezek a hatalmak formálják és természetesen befolyásolják. Krisztus minden ország minden emberének forradalmian új életmódot ajánl. Halkan és gyengéden, mégis határozottan és nyomatékosan mondja mindenkinek: "Kövess engem!". Nem akarja, hogy bármelyikünk is egyszerűen "lemásolja" azoknak az embereknek az életmódját, akik között élünk. Azt akarja, hogy megálljunk, gondolkodjunk és őrá hallgassunk. És imádkoznunk kell: "Taníts minket utaidra - a te utaidra, Uram". Krisztus szenvedett értünk. Példát adott nekünk, hogy nyomdokait kövessük.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-A CSÜGGEDÉS ISKOLÁJA

"És követvén őt, féltek..." (Mk 10,32).

Eleinte bizonyosak voltunk abban, hogy már mindent tudunk Jézus Krisztusról; gyönyörűség volt mindent eldobnunk és a szeretet merész bátorságával nekiindultunk. De most már nem vagyunk többé ilyen magabiztosak. Jézus előttünk megy és tekintete olyan különösen idegenszerű: "Előttük ment Jézus, ők pedig álmélkodtak." Jézus tud úgy nézni, hogy a tanítvány szíve gyökeréig megdermed, szellemileg szinte fuldoklik. Félelmet ébreszt bennem ez a különös valaki, aki kőkemény arcvonásaival és rettenthetetlen elszántságával előttem megy. Már nem barátom és nem tanácsadóm. Olyan szempont szerint cselekszik, amiről semmit sem tudok és ezért elrémülök. Először azt hittem, hogy értem Őt; de most már nem vagyok biztos ebben. Most kezdem észrevenni, hogy távolság van Jézus Krisztus és köztem; már nem lehetek bizalmas viszonyban vele. Csak jár előttem, vissza nem fordul soha; sejtelmem sincs róla, hova megy, célja furcsa messzeségbe visz. Jézus Krisztusnak magára kellett vennie minden bűnt és szenvedést, amit ember valaha megtapasztalhatott; ez teszi Őt olyan távolivá. Erről az oldalról nézve nem ismerjük fel Őt, nem ismerünk rá életének egyetlen vonására sem és nem tudjuk, hogyan induljunk el Őt követni. Elöl halad, olyan vezér, aki nagyon idegenné lett nekünk, nincs vele bajtársi kapcsolatunk. A csüggedés iskolája nélkülözhetetlenül szükséges a tanítvány életében. Enélkül az a veszély fenyeget, hogy visszatérünk saját kis tüzünkhöz és ott gyújtjuk meg lelkesedésünket (Ézs 50,10-11). Amikor rád borul a csüggedés sötétsége, tarts ki, amíg elmúlik; mert ebből születik meg Jézus Krisztusnak az a követése, amely kibeszélhetetlen örömet jelent.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Jézus dicsőségét látni

"És láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. " (János 1, 14)   Jézusé az Isten dicsősége. Csak általa részesülhet az ember kegyelemben, amit kizárólag Isten ajándékozhat. Már az is nagy dolog, hogy Isten létrehívta a világmindenséget, de még sokkal nagyobb dolog az, hogy az oly mélyre süllyedt teremtményeit ismét felemeli, megigazítja és megkegyelmez nekik. Az is isteni kiváltság, hogy csodákat cselekszik: De a legnagyobb csoda a kegyelem és a bűnbocsánat. Mindnyájan kegyelemre szorulunk, kicsinyek és nagyok, szegények és gazdagok. Ezt a kegyelmet az Atyától az Egyszülött Fiú révén nyerjük el. A kegyelem mellett az igazság is isteni tulajdonság. A Biblia igazság szava, más szóval hűséget, feltétlen megbízhatóságot is jelent. Isten olyan, mint egy kőszikla. Az ember feltétlenül rátámaszkodhat, csakúgy mint Jézusra, az Egyszülött Fiúra. Ő a maga személyében "kegyelem és igazság". Ő az "Ámen". Soha nem csap be. Az emberek hazudhatnak, nem bízhatunk mindig bennük. De az Úr Jézusban nem ér minket csalódás. Megtartja azt, amit megígért. Mindazok, akik ismerik őt, erről tesznek bizonyságot: "Amit tőle hallottam, mind igaz, beteljesült." Hányszor bízunk meg vezetőkben, akik csak félrevezetők, mocsárba visznek minket és otthagynak. Az Úr Jézus azonban kiemel minket azokból a mélységekből, ahol pusztulás várna ránk. "Teljes kegyelemmel és igazsággal." Nagy dolog az, ha mi is elmondhatjuk, hogy "láttuk az ő dicsőségét". Természet szerint mindnyájan vakok vagyunk Isten dicsőségének a meglátására, de amikor szemünk előtt felragyog Isten Fiának a dicsősége, árnyék borul a világra és annak ragyogására. A talmi csillogás nem téveszt meg többé. Azonban ami igen sokszor megakadályozza az embert abban, hogy Jézus dicsőségét meglássa, az az öndicsőségünk. Saját magunkat olyan szépnek és elragadónak látjuk, hogy szinte beleszeretünk önmagunkba és az énünk tölt el minket. Csak amikor felismerjük saját lényünk utálatos voltát, ragyog fel előttünk Isten Fiának dicsősége. Ő világít rá azután a magunk gonosz lényének sötét hátterére. De mindaddig, amíg önmagunkban tetszelgünk, a Megváltó nem vonz minket. Valamikor egy hivő ember ezzel zárta le utolsó írását: "nem tetszem önmagamnak". Másoknak pedig nagyon tetszett, mert úqy látták, hogy Jézus Krisztus képe rajzolódik ki benne.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten a mi menedékünk

"Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak" (Ez 11,16).

Ha távol is kell lennünk gyülekezetünktől, nem vagyunk távol a kegyelem forrásától, amely Isten szentségéből fakad. Az Úr, aki az övéit olyan helyre állítja, ahol mint száműzöttek érzik magukat, nem hagyja egyedül őket, maga lesz velük és kárpótolja őket mindazért, amit otthoni gyülekezetük szent alkalmai jelentettek számukra. Fogadd el ezt az ígéretet, vésd a szívedbe, testvérem, aki vándorútra hivattattál!

Isten menedék az ő népének mindenféle ellenség elől. Ő maga az imádság helye. Az idegenben ugyanúgy velünk van, mint Jákóbbal volt, aki vándorlásában a puszta földön hált, de mikor felébredt, mégis így szólhatott: "Bizonyára az Úr van ezen a helyen" (1Móz 28,16). Isten a nyugalom szentélye is, olyan, mint a Szentek Szentje a jeruzsálemi templomban, ahol az Örökkévaló lakott. Nála nyugalmat találunk a gonosztól való félelmünkben.

Isten az irgalom szentélye Jézus Krisztus által. A frigyláda az Úr Jézus. Áron vesszeje, a mannával telt edény és a törvénytáblák (mind benne foglaltatnak) Krisztusban, a mi szentélyünkben. Istenben találjuk meg a szentség és a közösség helyét. Mi másra lenne még szükségünk?

Ó Urunk, add, hogy beteljesüljön ez az ígéret a mi életünkben, hogy megtapasztaljuk: "Te vagy a mi szentélyünk!"

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja-Az üdvösség sisakja

"Vegyétek fel az üdvösség sisakját is..". (Ef 6,17)

Ha ütnek, mindenki a fejét védi legjobban. A harcban is védeni kell, mert az emelkedik ki leginkább. Isten egészen biztos védelmet kínál a benne hívőknek: az üdvösség sisakját.

Mit jelent ez? Azt a bizonyosságot, hogy aki beállt Jézus Krisztus seregébe, akinek ő a vezére, az tőle üdvösséget kapott. Az üdvösség szabadulás minden régi köteléktől, ami az embert visszatartotta Jézus követésétől, ami istenellenes cselekedetekre késztette. Az üdvösség a Jézus Krisztussal való lelki közösség, az az élet, ami túléli a halálunkat is. Aki hisz őbenne, ha meghal is, él.

A sisak viselése hitvallás is: vállalom, hogy Jézushoz tartozom, hogy a benne hívők közösségében élek. S bizonyos vagyok abban, hogy tőle semmi és senki nem szakíthat el. Ő ígérte: „senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (Jn 10,28)

Pál apostol írta sok-sok támadás, nehézség közt: „meg vagyok győződve, hogy... semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban" (Róm 8,38-39).

Aki ebben bizonyos, az nem behúzott nyakkal harcol, és nem lesz soha fejetlen, de nem akar elmenekülni sem, hanem emelt fővel, vállalva hovatartozását, megmentett élete (üdvössége) bizonyosságával helytáll szabadítója, Jézus mellett.
A mai nemzeti ünnep emlékeztet minket szép és többször levert szabadságharcainkra. Amikor szinte lefejezték nemzetünket, és már lemondtak róla, Isten mégis kegyelmesen megtartott minket. De népünk igazi jövőjét is az biztosítja, ha Istent igazán megismerjük és elismerjük, s minél többen elfogadjuk és fejünkre tesszük a Krisztushoz tartozás jelét, az üdvösség sisakját, amit ő kegyelemből ad a benne hívőknek.

Napi áhítat: Így tervezte Isten

Heti téma: Márk Evangélium:
Mk 10,1–12

Egyik korban sem volt könnyű nőnek és férfinak lenni. De aki ember, annak sikerülni fog.

„Jézus onnan elindulva elment Júdea határába és Jordánon túlra; újra sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust. Ő azonban visszakérdezett: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azok ezt mondták: „Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai. Ő ezt mondta nekik: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene; és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el.”

Magyarázat

Isten teremtői terve negyszerű. Ahogyan megalkotott mindent, az csodálatra méltó szeretetről tanúskodik. Ahol a természet megmaradt a maga háborítatlanságában – vagy legalább őriz belőle valamit –, olyan harmóniát mutat, amely Isten dicsőségét hirdeti.
Csak ámulhatunk azon is, ahogyan Isten megalkotott bennünket, embereket is. Férfivá és nővé formált, hogy egymás társaiként éljünk. A történelem minden korszakában megvolt ennek a kihívása, ám egyben a csodája is.
Mindannyiunknak végig kell járnunk a férfivá, illetve nővé válás küzdelmeit. Válaszolnunk kell az elődeinktől örökölt minták és a jelenkor normáinak az összeütközéseiből adódó kérdésekre. Márpedig korunk elég komoly zűrzavart hozott…
Egy dologban azonban mindenki hasonlít: vágyunk valakire, akiben társra lelhetünk. Isten teremtői jó tervét élhetjük meg abban, hogy férfiak egy nőben, nők pedig egy férfiban találhatjuk meg azt, aki hozzánk illő segítőtárssá lehet. Férfi és nő különbözőségeik ellenére, illetve pont azért lehetnek egymás kiegészítőivé. Mert így tervezte Isten.
(Hajnal Zoltán)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van.”-(2 Timóteus 2,1)

Krisztusnál végtelen sok kegyelemi kincs van, melyet nem tart fent magának. Miképpen a víztartály a vezetéket látja el vízzel, azonképpen önti Krisztus az Ő kegyelmének kincseit az övéi szívébe. „Az ő teljességéből vettünk kegyelmet kegyelemért.” Mintha csak azért birtokolja azokat, hogy bennünket megajándékozhasson. Ő élő forrás, mely folyton buzog, hogy az üres vedreket megtöltse és a hozzá közeledők lihegő ajkát megenyhítse. Olyan fa, mely nem azért hozza drága gyümölcseit, hogy az ágakon csüngjenek, hanem hogy az éhezők bátran leszakíthassák azokat. Nyilvánuljon bár akár megbocsátásban vagy megtisztításban, akár megőrzésben, erősítésben, megvilágosításban, felélesztésben vagy szentségben a kegyelem működése, azok mindegyike pénz nélkül nyerhető Tőle mindenkor. A kegyelem működésének nincs olyan alakja és nyilvánulása, melyet bőségesen ne közölne népével. Miképpen testünk vére, mely a szívből indul ki, minden tagba egyformán szétfolyik és mindegyiknek tulajdona, azonképpen a kegyelem kiáradása a Bárányt követő szentek mindegyikének öröksége. Krisztus és az ő gyülekezete között lévő édes közösség abban áll, hogy egy és ugyanazon adományokkal rendelkezzenek. Krisztus a fő, akire először öntik az olajat, ez az olaj azonban lecsepeg, öltözete alsó szélére, úgy, hogy a legcsekélyebb szent is ugyanazzal a becses olajjal kenetik meg, melyet a fejre öntöttek. Az a valóságos közösség, ahol a kegyelem nedve a törzsből száll az ágakba, ahol önmagától érthető, hogy a törzs ugyanattól a tápláléktól erősödik, mely az ágak életét fenntartja. Amint napról-napra Jézus kegyelmében részesülünk, és mindinkább megismerjük, hogy az Tőle ered, tekintsük Őt olyannak, mint aki velünk közösségben van és örüljünk a Vele való üdvös érintkezésünknek. Használjuk kegyelmi kincseinket napról-napra és minden időben keressünk Nála, mint szövetségesünk Uránál oltalmat. Ő kezeskedik összes szükségeink kiegyenlítéséről, oly teljes szabadságot adva nekünk, mint mikor az ember saját erszényéből vesz pénzt, és mint a kertész, ki fügét szakít fügefájáról.
„Ó, mily nagy ez a kegyelem.
Nem fogja fel az értelem!”

Csendes percek Istennel: A HÉT IDÉZETE

Atyánk.... e csendes pillanatban reád lelhetünk szívünk rejtekén. Tudjuk, Atyánk, hogy közel vagy, mellettünk; hogy szeretsz bennünket, s törődve figyeled minden cselekedetünket, gondot viselve ügyeinkre. Add, hogy tudatában legyünk drága társaságodnak, hogy ki kíséri minden léptünket...! Add, hogy higgyük, még előtte, hogy kinyújtanánk feléd kezünket, Te már kinyújtád felénk a tiédet! (Mindennapi imáink - Meghitt beszélgetések).

Menny a földön

https://www.youtube.com/playlist?list=PLMe2VQ6xJTx3GNJt06f7x5SeSJoHvoMBZ

Csendes percek Istennel: Nincsenek „nagyon nagy” imakérések

„Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?”
Jer 32,27

Szememet behunyva, fejemet lehajtva soroltam aznapi kéréseimet: „Kérlek, Uram, őrizd meg a gyermekeimet… vigyázz édesanyámra… segítsd a férjemet a munkájában.” Kis szünetet tartottam, aztán így folytattam: „Most egy nagyon nagy kéréssel fordulok Hozzád…”

Egy barátnőmért akartam imádkozni, aki előrehaladott stádiumú rákkal küzd. Isten bizonyára tudta, mit fogok kérni, és azt is tudta, hogy csodáért imádkozom. Igazából nem tudom, miért akartam erre felkészíteni bevezető szavaimmal.

Válasza gyors volt és határozott: „Számomra nincsenek nagyon nagy kérések.”

Igyekeztem azonnal visszakozni. „Persze, Uram, nem is tudom, hogy gondoltam….” Szükségem volt egy kis önelemzésre, mert valóban nem tudtam, mi járt a fejemben.

Hamar rájöttem, hogy imakéréseimet kategorizálom, és legtöbbjüket „megoldhatónak” tartom. Szoktam komoly dolgokért imádkozni, de „nagyon nagy” dolgokért nem igazán.

Talán úgy gondolom, inkább csak néhányat osztok meg Istennel – mintha nem akarnám túlterhelni. Talán mert alapjában nem szeretek kockáztatni. A „könnyű” teljesítenivalók kérését biztonságosabbnak érzem.

Visszanézve, egyértelműnek látszik, hogy emberi mércével mértem Istent. De mekkora butaság a mindenható Isten lehetőségeit összevetni egy emberével! A világegyetem Istene alkotott mindent, amit látunk, és amit nem láthatunk - egyetlen szavával. Az egysejtűtől agyunk kifinomult hálózatáig, mindent ő tervezett és alkotott meg. Hatalmának nincs határa, nincsenek korlátai. Meg tudja tenni (és meg is teszi!), hogy angyalokat küld, vigyázzanak gyermekeimre, és ezzel egyidőben barátnőm egészségét is helyre tudja állítani.

Bármilyen reménytelennek látszik is egy helyzet, Isten képes közbelépni, és megtenni, ami emberi léptékkel lehetetlen.

Jeremiás könyvének 32. fejezetében, ahonnan mai alapigénk is való, Isten olyan ígéretet tett, ami emberileg nézve megvalósíthatatlan volt. Jeremiás közelgő csapásokról prófétált a lázadó izraelitáknak. Isten szándéka viszont az volt, hogy egy nap visszavezesse népét Jeruzsálembe, hogy megszelídült szívvel biztonságban éljenek.

Felszínesen nézve, ez az ígéret érthetetlen volt. Isten azonban emlékeztette Jeremiást, hogy számára nincs túl nehéz feladat: „Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?” (Jer 32,27).

Sok száz évvel később egy angyal mondja a szűz Máriának, akiben megfogan Jézus, hogy „Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37).

Kétezer évre rá Isten ugyanezt mondja – nekem.

Miért hasonlítom Isten hatalmát az enyémhez? Miért félek „zavarni” Őt „nagyon nagy” kérésekkel. Miért fogadok el annyi helyzetet, és még eszembe sem jut, hogy imádkozhatnék a változásért?

Az igazság az, hogy jobban érzem magam, ha olyan dolgokért imádkozom, amik könnyen megoldhatók. Ott bujkál emögött a félelem, hogy Isten esetleg nemet mond, vagy ami még rosszabb: nem válaszol.

Ráadásul attól is félek, hogy valamit rosszul csinálok, hogy követelőzőnek tűnök. Még a látszatát is el akarom kerülni annak, hogy Istent palackból előhívható dzsinnként kezelem. Ez a sokféle bonyolult félelem korlátozza le imakéréseimet, és gátolja meg, hogy megoldhatatlannak tűnő helyzetekkel forduljak Isten felé.

Mennyire fájhat ez az én Mennyei Atyámnak! Csak Ő tudja, mennyivel többet szeretne tenni értem, ha hagynám.

Íme az igazság: ha a hitemet arra alapozom, amit én el tudok végezni, akkor nem is fogok nagyobb eredményt látni, mint amit saját erőmből is elérhetek. De ha a hitemet Isten lehetőségeihez mérem… nos akkor megváltozik a világ.

Ezzel a tudattal szeretnék élni. Szeretném, ha imakéréseim és a hitem túlmutatnának az emberi lehetőségeken. Szeretnék mindent Mennyei Atyám elé vinni, minden gondot, minden szükséget. Nem követelőző lélekkel, hanem pozitív várakozással.

Az már nem az én felelősségem, hogy Isten hogy dönt. De ez ne tartson vissza attól, hogy kérjek.

Belefáradtam már abba, hogy biztonságos játszmát játsszam. Ideje levetni félelmeimet, félredobni a korlátokat, amiket Isten elé állítottam, behívni Őt minden helyzetbe, amivel szembesülök – főleg azokba, amelyek reménytelennek látszanak. Ott fogom megtapasztalni Isten hatalmát – és nem a magam erejét.

Mennyei Atyám! Dicsőítelek hatalmadért, fenségedért. Bocsásd meg nekem, ha kizártalak az életemből, és nem fordultam Hozzád segítségért. Olyan gyermekeddé szeretnék válni, akinek akkora a bizalma Benned, hogy nem gondolja meg kétszer, imádkozzon-e olyan dolgokért, amikhez természetfölötti beavatkozásodra van szükség. Köszönöm mindazt, amit már megtettél, és amit még tenni fogsz! Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: There Are No „Big” Prayer Requests, Encouragement for today, 2015.07.13., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:instagram.com)

Maranatha: Jön a Király- A történelem megértésének kulcsa

„Vigyázó! Meddig még az éjszaka, meddig még ez éj? Szólt a vigyázó: Eljött a reggel, az éjszaka is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, forduljatok vissza és jertek el.” (Ésa 21,11/b–12) 

„Ha Krisztus második eljövetelének reménységét megértjük, kezünkben a kulcs, amely az ezután következő történelmet felnyitja, és a jövő minden tanulságát érthetővé teszi…

A hű őrálló kiáltását mindenütt hallani kell. »Eljön a reggel, és az éjszaka is.« A harsonának biztos hangot kell adnia, mert az Úr nagy napjára való felkészülés idején élünk.

A próféciák igazságai összefüggésben vannak egymással, és amint tanulmányozzuk őket, a gyakorlati keresztény igazságok szépséges füzérét alkotják. Minden beszédünkben világosan fel kell tárnunk, hogy várakozunk Isten Fiának eljövetelére, munkálkodunk és imádkozunk érte. Jövetele a mi reménységünk. Ezt szőjük bele minden szavunkba és cselekedetünkbe, minden társalgásunkba és kapcsolatunkba…

Az ember Fiának második eljövetele az a csodálatos témakör, amelyről beszélnünk kell az embereknek. Mindig erről kell szólnunk. Örök valóságokat kell lelki szemeik elé tárnunk, s a világ vonzó dolgai majd megmutatkoznak igaz valóságukban: kiderül, hogy haszontalanok és fölöslegesek. Mit is kezdjünk a világ hiábavalóságával, dicséretével, gazdagságával, megbecsülésével vagy élvezeteivel?

Zarándokok és idegenek vagyunk, akik várakozunk, reménykedünk és imádkozunk ama boldog reménységért, a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges megjelenéséért. Ha hisszük ezt, és gyakorlati életünkben megvalósítjuk, milyen eleven tevékenységre ösztönöz majd ez a hit és reménység, milyen buzgó szeretetre egymás iránt, milyen gondos, szent életre az Isten dicsőségére! S ha jutalmunkra tekintünk, milyen élessé válik a különbség a világ és közöttünk…

Krisztus jön. Ezt az igazságot kell feltárnunk minden ember előtt.” (Evangelizálás, 109. o.)

Isten csodálatos kegyelme: A BŰN ELTÖRLÉSE

KEGYELEM TRÓNJA: ''Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűnödről nem emlékezem meg.'' 
(Ésaiás 43:25)

Egyesek úgy vélekednek, hogy előbb bizonyos próbaidőt kell kiállniuk, amelyben bizonyságát adják annak, hogy teljesen megváltoznak, s csak azután kérhetik az áldásokat, holott most azonnal igényelhetnék azokat. Krisztus kegyelmére és Lelkére van szükségünk, hogy gyengeségünkben segíthessen, különben nem tudunk ellenállni a bűnnek. Oly bűnös, tehetetlen és alárendelt állapotban, amilyenben éppen most vagyunk, jöjjünk Jézushoz. Mint tehetetlen, bűnös emberek jelenhetünk meg előtte, és bűnbánó szívvel lábaihoz borulhatunk. Szeretetének karjaival átölel, sebeinket bekötözi, és minden tisztátalanságunktól megtisztít, mert ebben gyönyörködik. Jézus mindenkinek személyesen, egyénileg megbocsát; éppen ebben kételkednek sokan. Ezek nem fogják szavánál Istent. A legfelségesebb kiváltsága mindazoknak, akik a szükséges feltételeket teljesítik, hogy bűnük bocsánatának teljes tudatában legyenek. Ne kételkedj abban, hogy Isten ezen ígéreteibe téged is belefoglalt! Ez minden őszinte bűnbánóra vonatkozik. Krisztusban erőt és kegyelmet nyerhetünk, amelyet Isten szolgálattevő angyalai minden egyes hívő léleknek készek vinni!

Senki sem olyan bűnös, hogy Jézusban, aki érte meghalt, ne nyerhetne erőt, tisztaságot és megszentelődést. El akarja rólunk távolítani a bűntől beszennyezett ruhát, és az igazság fehér ruháit adja nékünk. Nem kívánhatja a bűnösök halálát, hanem azt, hogy megtérjenek és éljenek. Vajon kételkedhetünk-e még, a Biblia becses ígéretei ellenére is? Hihetjük-e azt, miszerint Isten megakadályozza a megtérő és bűnüket el-hagyni akaró szegény bűnösöket, hogy bűnbánó szívvel lábaihoz boruljanak? Félre az ilyen gondolatokkal! Semmi sem károsabb a lelkünkre nézve, mint az, ha a mennyei Atyánkról ilyen fogalmaink vannak. Igaz ugyan, hogy gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. Csak hidd erősen, hogy Isten megsegít, és Isteni képmását ismét visszaállítja benned! Ha közeledsz hozzá, ha bevallód neki bűntetteidet, ha azokat megbánod és elhagyod, akkor Ő is közeledik hozzád Isteni szeretetével és bocsánatával.

Reggeli dicséret: A helyén mondott Ige

„Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!”
(Példabeszédek könyve 25. fejezet 11. vers)

Egy fakitermeléséről híres hegyvidéki falu újonnan épült templomába az ott élők várakozására végre lelkipásztor érkezett. A favágók hamar megszerették, elhalmozták mindennel, és nagyon jól ment a sora egészen addig…

míg egy szép nap a folyóparton sétálva észrevette, hogy hívei a feljebb lévő falu leúsztatott gerendáit sorra pecázzák ki a vízből, és végeiket, ahol a tulajdonos neve és bélyege volt lefűrészelik.

Elhatározta, hogy ezt nem hagyja szó nélkül. Ezért a következő istentiszteleten hatalmas prédikációt tartott a „Ne lopj!” parancsolatról. Az igehirdetés végén az ajtónál az emberek sorban gratuláltak neki.

Ám mikor másnap kiment a folyóhoz, ismét szembesült azzal, hogy az egyháztagok szemrebbenés nélkül lopják a gerendákat. Mikor hazament egy újabb prédikációt készített a következő istentiszteletre, melynek azt a címet adta: „Ne vágd le a felebarátod gerendájának a végét!” S amikor elmondta ezt a beszédet… az emberek fejszével kergették el a faluból.

Mindebből mi a tanulság? Ki vagy mi dönti el mi a helyén mondott Ige? Talán jobb lett volna nem szólni semmit? Vagy csak szépet, jót mondani, olyat, ami simogatta volna a tolvajok lelkét?

Ha erről a lelkészről nem is, de Jézusról biztos tudjuk, hogy minden szava ott és úgy hangzott el, mint „arany alma ezüst tányéron”. S hogy ennek ellenére miért nem fogadták el? Mert az Ige helyén volt ugyan, viszont a hallgatóság szíve nem volt a helyén.

Ezért nézzük ma az Ige értékes asztalát a mi saját szemszögünkből! Ne legyünk a favágókhoz hasonló süket, vagy feledékeny hallgatók, hanem legyünk boldog cselekvői!

Bejegyezte: Szilárd

A mai nemzeti ünnep ...

A mai nemzeti ünnep emlékeztet minket szép és többször levert szabadságharcainkra. Amikor szinte lefejezték nemzetünket,és már lemondtak róla,Isten mégis kegyelmesen megtartott minket. De népünk igazi jövőjét is az biztositja,ha Isten igazán megismerjük és elismerjük ,s minél többen elfogadjuk és fejünkre tesszük az üdvösség sisakját ,amit Ő kegyelemből ad a benne hivőknek.

Katalin Arany‎-

Dicsőítések: Nincs más Isten (klasszikus kísérettel..

Nálad lett borrá a víz,
Holtakat életre hívsz,
Nincs más Isten,
Nincsen más.

Te ragyogod be az éjt,
Te hozod el a reményt,
Nincs más Isten,
Nincsen más.

Te vagy az Isten, aki nevére
Leborul minden a földön, az égen,
Hegyeket mozdít, beteget gyógyít,
Az Úr ma is!

Te vagy az Isten, aki nevére
Leborul minden a földön az égen
Szíveket hódít, sebeket gyógyít,
Az Úr ma is!

       És hogyha Isten velünk,
       Ember mit árthat nekünk,
       Mert hogyha Te vagy velünk,
       Ki lehet ellenünk?

       Mi állhat ellenünk?

Ha Isten veled, nyugodt lesz az életed.

Biblia-Ige-Zsoltárok könyve 115. rész

1. Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2. Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
3. Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4. Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6. Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7. Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
8. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
9. Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
10. Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
11. A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
12. Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13. Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14. Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15. Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16. Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17. Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18. De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 145. rész

1. Dávid dicsérő éneke. Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!
2. Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
3. Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan.
4. Nemzedék nemzedéknek dícséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
5. A te méltóságod dicső fényéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
6. Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
7. A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
8. Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
10. Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
11. Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
12. Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét.
13. A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre.
14. Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
15. Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
16. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.
17. Igaz az Úr minden ő útában, és minden dolgában kegyelmes.
18. Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt.
19. Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.
20. Megőrzi az Úr mindazokat, a kik őt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
21. Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké!

Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 145. rész

1. Dávid dicsérő éneke. Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!
2. Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
3. Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan.
4. Nemzedék nemzedéknek dícséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
5. A te méltóságod dicső fényéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
6. Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
7. A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
8. Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
10. Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
11. Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
12. Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét.
13. A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre.
14. Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
15. Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
16. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.
17. Igaz az Úr minden ő útában, és minden dolgában kegyelmes.
18. Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt.
19. Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.
20. Megőrzi az Úr mindazokat, a kik őt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
21. Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

És látta Mózes, hogy a nép megvadult... Megállt a tábor kapujában és ezt mondta: aki az Úré, ide hozzám!      2Móz 32,25-26

Áron elkérte a néptől az arany ékszereket és szobrot öntött belőle. így lett az aranyborjú. "Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak Egyiptom földéről" - kiáltották a tévelygők. Áron oltárt épített és kihirdettette: "holnap az Úrnak ünnepe lesz"! A bukást így kellett igazolni. Áldoztak hálaadó és égőáldozattal. Aztán nagy lakomához telepedtek le, ettek, ittak, majd felkeltek játszani és táncolni. Minden fényesen sikerült, a népnek meglett az akarata. Istentisztelet, amelyen elkábította a résztvevőket a lenyűgöző élmény. Nem volt itt komoly, ítéletes prédikáció. Mózes komoly, figyelmeztető hangját elfelejtették. Végre sikerült a vallásosságot és az evilági kívánságokat békésen egyesíteni! S akkor valószínűleg valaki a Sinaira nézett. Ki jön ott? - lökte meg a mellette levőt. A halottnak vélt ember kiemelkedő alakját látták. Szájról szájra járt a hír: jön Mózes! A játék és a tánc félbeszakadt. - Most ott áll Mózes a borjú előtt. A táblák, amiket Mózes a hegyről hozott, összetörve fekszenek a földön. Lángoló dühvel dönti le a borjút, töri össze és szórja a vízbe porát, s itatja meg Izraellel. Aztán Áronhoz megy Mózes. S nem mint fiatalabb testvér áll az idősebb előtt. Az Isten szolgája kéri számon az ingatag papot: "Mit tett neked ez a nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted"?! Ezt követi a büntetés, amely 3000 ember életébe kerül.

Varga László: Isten asztaláról

"Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek!"      1Királyok 18,21

Ez az utasítás sokkal nehezebb, mint gondolnánk. Azt kívánja tőlünk, amitől a legjobban irtózunk: határozott állásfoglalást. Sokszor halljuk a vádat: a keresztyénség türelmetlen, kizárólagos. Hiányzik belőle a megértés mások igazsága iránt. Pedig azt még sokan elismerik, ha valaki éppen ilyen türelmetlenül és kizárólagosan magának akarja a házastársát, és nem fogadja el, ha azt más is igényli. Igen, nekünk kell az Isten. Kizárólagosan Ő kell. Pontosan az Ő szeretete, az Ő ereje, az Ő váltsága, az Ő üdvözítése kell nekünk. Tele van a világ Baalokkal, bálványokkal. Lehet válogatni belőlük. De tüzet - lelket melengető, megtisztító, életet adó tüzet - egyik sem tud szítani. Isten szeretetét nem lehet fél kézzel birtokolni. Az élet és a halál között nincs középút. Az üdvösséget vagy elnyerjük, vagy nem. Akár tetszik, akár nem, dönteni kell. A nem döntés is döntés, negatív döntés: nem vállalom Krisztust egyedüli Uramnak. Megtehetjük. Isten adta meg hozzá a jogot, a szabadságot.

Uram, olyan jó lenne mindennap biztosan állni egyedül a Te szolgálatodban. Én meg nem tagadlak, most is hozzád imádkozom, mindig kérem a segítségedet. Jó keresztyénnek tartom magam. És mégis, néha annyira kell a pénz, nem mindig nézem meg, honnan juthatok hozzá. Olyan fontos az emberek véleménye, nem mindig vállalom, hogy szemben álljak velük, bár a lelkiismeretem azt kívánná. Káromkodnak mellettem, nincs bátorságom kikérni magamnak. Gonosz emberek támogatására van szükségem, nem mindig merem előttük vállalni hitemet. Sokszor sántikálok kétfelé. Bocsásd meg, Uram, nehogy megtagadj ezért! Tőled kérek újra erőt a biztos, a határozott helytálláshoz. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-PÉTER KÖVETI JÉZUST (III.)

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 21,15-19

15 Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: "Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én bárányaimat!" 16 Másodszor is megszólította: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Ő ismét így válaszolt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus erre ezt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!" 17 Harmadszor is szólt hozzá: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én juhaimat! 18 Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod." 19 Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: "Kövess engem!"

"Miután ezt mondta (ti. Jézus), így szólt hozzá (ti. Péterhez): "Kövess engem!"

(Jn 21,19)

Amikor Jézus meghalt, senki nem érezte nyomorultabbul magát, mint Simon Péter, hisz Péter kétszeresen is elveszítette Mesterét. Egyszer a többiekkel együtt a halálban, és egyszer azzal, hogy megtagadta őt. "Nem ismerem őt, nem tartozom hozzá." Ezt mondta Péter. Péter "helyreállítása" három lépésben történt. Először az angyal így szólt a asszonyoknak: "...mondjátok meg tanítványainak és Péternek... " (Mk 16,7) Más szavakkal: "Péter, ez a hír neked is szól. Te mégis az enyém vagy." A második lépés az volt, hogy maga Jézus jelent meg Péternek. Nem tudjuk, mit mondott neki e találkozás alkalmával. Négyszemközti beszélgetés volt az. Csak azt tudjuk, hogy megtörtént. (Lk 24,34 ill. 1Kor 15,5) A harmadik lépés a hivatalos helyreállítás volt. A jelenet valószínűleg úgy volt beállítva, hogy emlékeztessen bennünket arra az éjszakára, amikor Péter megtagadta az Urat. A reggeli szürkületben megint izzik a faszénparázs. Három kérdés hangzik el és Péternek megint háromszor kell megmondania, hogy milyen is a Jézushoz fűződő kapcsolata. Krisztus kérdéseire válaszolva Péter kinyilvánítja szeretetét és hűségét, de (most) sokkal kevésbé magabiztos. Harmadszorra Péter "elszomorodott", mert a kérdések fájtak. És, hogy ért véget mindez? Ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel kezdődött: "Kövess engem". De most ezeknek a szavaknak sokkal mélyebb az értelmük. Először Péter lelkes kezdő volt. Most már sebhelyes ember, akit a félelem, a hit és a bűnbánat "helyreállított". Kevésbé magabiztos. "Tudom, hogy nem ismerem magam, de Te ismersz, Uram. Te mindent tudsz, és tudod, hogy szeretlek Téged." Aki csak egy rövid ideje is követi már Krisztust, érzi, amit Péter érzett. Megtanulunk kevesebbet remélni önmagunktól és többet Krisztustól. Tudjuk, hogy a tanítványság útja szenvedéssel van kikövezve, és, hogy csak az Ő kegyelme elég ahhoz, hogy folytassuk utunkat. Valahányszor ránézünk, olykor fáradtan, zavartan vagy bizonytalanul, Ő egyszerűen így szól nekünk: "Kövess engem!".

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-ENGEDELMESSÉG

"Akinek odaszánjátok magatokat szolgául az engedelmességre, annak vagytok szolgái" (Róm 6,26).

Ha meg akarom vizsgálni, hogy melyik hatalom uralkodik rajtam, akkor mindenekelőtt azzal a kellemetlen ténnyel kell szembenéznem, hogy én magam vagyok felelős azért, hogy ki uralkodik rajtam. Ha önmagamnak vagyok rabszolgája, csak magamat hibáztathatom érte; akkor a múltban valamikor behódoltam önmagamnak. Hasonlóképpen ha Istennek engedelmeskedem, ezt azért teszem, mert megadtam magam neki. Ha gyermekkorodban az önzésnek engedsz, rájössz, hogy nincs ennél bilincsbeverőbb zsarnokság a földön. Az embernek nincs hatalma arra, hogy széttörje az így létrejött hajlamok bilincseit. Csak egy másodpercig engedj egy kívánságnak (emlékezz csak rá, mi a kívánság: "Ezt azonnal meg kell kapnom" - akár testi, akár gondolati kívánság is az) - és bár meggyűlölöd magad azért, hogy engedtél, mégis megkötözött rabszolgája vagy annak a kívánságnak. Nincs emberi hatalom, amely megszabadíthatna! Csak egy útja van a szabadulásnak: Jézus Krisztus váltsága! Teljes alázattal át kell adnod magad annak az egy valakinek, aki meg tudja törni ezt a feletted uralkodó hatalmat. Felkent engem, ...hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek" (Ézs 61,1). Megfigyelheted ezt a legkisebb, szinte nevetségesnek látszó dolgokban is. "Ó én akkor hagyom abba ezt a szokást, amikor akarom." Nem tudod abbahagyni, mert készakarva engedtél neki. Könnyű elénekelni, hogy "Ő széttöri rabbilincsünk", de lehet, hogy ugyanakkor önmagadhoz kötött rabszolgaéletet élsz. Az emberi élet rabszolgaságának minden formáját egyedül Jézus Krisztus tudja összetörni, ha meghódolsz előtte.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A kegyelem kapuja

"Íme nyitott ajtót adtam eléd. "

(Jelenések 3, 8)

Az Úr Jézus azt mondja magáról, hogy nála van a Dávid kulcsa. Amit ő kinyit, senki be nem zárja és amit bezár, senki ki nem nyitja. Csak az Újtestamentum alapján érthetjük meg ezt a kifejezést. A király után legnagyobb méltósága a királyi ház miniszterének volt. Nála volt a "Dávid házának kulcsa", azaz felügyelt a királyi palotára és kézben tartotta az uralkodó háztartásának ügyeit. Hozzá fordultak mindazok, akik bebocsátást kértek a királyhoz. Ézsaiás próféta korában egy bizonyos Sebna töltötte be ezt a tisztet. Ő azonban a saját becsvágya kielégítésére használta fel méltóságát, ezért az ő helyébe másvalaki került, egy Eljákim nevezetű ember, aki viszont atyai érzülettel viseltetett a nép iránt. Isten háza felett az Úr Jézus ügyel fel. Az lép be oda, akinek ő ajtót nyit. Nincsenek kegyeltjei és nem használja fel méltóságát saját érdekében. Igazságosan jár el s mindenkinek kinyitja Isten házának ajtaját, aki őszinte bűnbánattal közeledik és vágyakozik a kegyelem után. - A nyitott ajtó Isten házán valami minden mást felülmúló drága dolog. Annak, aki előtt feltárul, ki szabad jönnie végre vétkei börtönéből, hogy odajáruljon a kegyelem királyi trónjához. Minden gondját, terhét lerakhatja e királyi szék előtt és kérései meghallgatásra találnak. Ezen az ajtón keresztül mennyei levegő árad be életünkbe. Vele szemben a föld fojtogató levegője alig enged lélegzethez. Mit segít rajtunk, ha minden emberi ajtó nyitva is áll előttünk, de a menny ajtaja zárva! És mi árt nekünk, ha az emberi ajtók becsukódnak, de ezzel szemben a kegyelem kapuja kinyílik? Akinek az Úr kinyitja ezt a kaput, az előtt sok emberi ajtó bezárul. Ezt a veszteséget azonban könnyen elfelejti az ember, hiszen a kegyelem kapuja mellett egyéb olyan testvéri ajtók is megnyílnak, melyek többet érnek minden világi díszkapunál. Ilyen nyitott ajtót adott Jézus a filadelfiai gyülekezet elé is. Vigasztalás volt ez nekik a tusakodások között, melyeket el kellett szenvedniök. Eléd is ad majd nyitott kaput, ha szíved odavisz és békesség után vágyódsz. De azután használjuk is ezt a nyitott kaput! Jézus azt mondja neked is: "eléd adtam". Csak azután lépjünk is be rajta és "járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk" (Zsid 4, 16). Ne álljunk meg töprengve és kételkedve az ajtó előtt. Nekünk magunknak kell belépni rajta.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Gyengéd vigasztalás

"Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket" (Ézs 66.13)

Anyai vigasztalás! Ez maga a gyöngédség! Egy anya mennyire együtt tud érezni gyermekével a bánatban. Hogyan öleli keblére, mennyire szívére veszi szomorúságát! Gvermeke mindent elmondhat neki, és ő úgy együtt érez vele, mint ahogyan senki más! Minden vigasztalója közül anyját szereti legjobban a gyermek, és sokszor így van ezzel még a felnőtt férfi is.

Ha Isten így lehajol hozzánk, hogy mint egy édesanya vigasztaljon minket, akkor jósága semmivel sem mérhető össze. Mert azt könnyen megértjük, hogy Isten olyan, mint apánk, de olyan is lenne, mint gyengéd anyánk? Bizony, így van ez: szent bizalmasságban élhetünk vele, határtalan bizalommal fordulhatunk felé, és vigasztalást, végtelen szent nyugodalmat találunk nála. Ha maga Isten a vigasztalónk, a fájdalomnak nem lehet többé helye a szívünkben. Mondjuk el neki minden bánatunkat, még akkor is, ha panaszunk csak sóhajtásba és (vagy) zokogásba fullad. Ő nem veti meg könnyeinket, hiszen anyánk sem tette ezt, Ő is ismeri gyenge voltunkat és megbocsátja bűneinket, csak ezt még bizonyosabban, tökéletesebben teszi, mint arra anyánk képes volt. Ne próbáljuk hát egyedül hordozni fájdalmunkat, szomorúságunkat, mert ezzel bánatot okozunk ennyire kedves és jóságos Urunknak. Kezdjük minden napunkat szerető Istenünkkel való közösségben, és ugyanígy végezzük is be. Az anyák sem fáradnak bele a gyermekeikkel való törődésbe, hát még akkor a mi Urunk!

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja-A hit pajzsa

"Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. "(Ef 6,16)

Van, aminek a valóságát úgy érzékeljük, hogy látjuk, másvalamit úgy, hogy halljuk, tapintjuk, s van, amiről csak másoktól értesülünk. Például a Himaláján kevesen jártunk, mégis elhisszük, melyek a legmagasabb csúcsai, s melyik hány méter magas. És van a valóságnak olyan része is, amit érzékszerveinkkel nem tudunk felfogni, mégis létezik. Istenről például annyit tudhatunk, amennyit ő a Bibliában elmondott magáról. A hit az az „érzékszervünk", amivel ezt komolyan vesszük. S aztán tapasztaljuk is, hogy mindez valóban igaz.

A hit tehát az Isten kijelentését igaznak tartó ismeret, és a benne való személyes bizalom. Az ördög ezt a bizonyosságunkat akarja mindig megrendíteni. Kérdéseket tesz fel, s azzal kételyeket támaszt az emberben: csakugyan van Isten; valóban azt tette, amiről a Biblia beszél; helyes az, hogy egy gondolkodó ember komolyan veszi, ami ott le van írva...? Ezekkel a „nyilakkal" lövöldözi az ellenség a hívő ember békességét, bizonyosságát.

Ezek ellen véd a hit pajzsa. A római seregben kétféle pajzsot használtak: volt egy kisebb, kerek pajzs, s egy szinte ajtó nagyságú, ami az egész embert védte. Itt az utóbbinak megfelelő szót használja a Szentírás.

Aki komolyan veszi, hogy a Biblia valóban Isten igéje, hogy Isten nem hazudik, ezért az ő igéje is igaz, az a kételkedés nyilai elé odatartja a hit pajzsát. Jézus a kísértések idején gyakran mondta ezt: meg van írva - és ebben teljesen bizonyos volt, így tudott ellenállni, megállni és győzni.

Elég-e az nekem, hogy meg van írva a Bibliában? Tudom-e elég jól, hogy mi van megírva? A kísértések idején használom-e bátran, teljes meggyőződéssel a hit pajzsát, ezt a bizonyosságot?

Napi áhítat: Só és békesség

Heti téma: Márk evangélium

Mk 9,49–50

Lelkesedés és harmónia. Fél ember vagy bármelyik nélkül.

„Mert tűzzel sózatik meg mindenki. Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással.”

Magyarázat

A meggyőződéssel élő ember nem tud csak úgy egyszerűen sodródni a mindennapjaiban. Döntéseit meghatározza az, amiben hisz, cselekedeteit áthatja mindaz, amit értékesnek, követendőnek tart. Az ilyen ember nem feltétlenül tart a tömeggel, hanem vállalja a szembenállást a felettes hatalmakkal. Küzd, ám nem a küzdelem élteti. Azért harcol, hogy minél többekkel megismertesse azt, ami őt is élteti. Minél erősebb a meggyőződése, annál inkább hatással van a körülötte élőkre. Olyan, mint a só…
Mi történik, ha meginog a bizonyosság, mert belefárad az állandó küzdelembe, és terhére van a folyton megújuló meg nem értettség? Ekkor jön az az állapot, amelyet Jézus úgy mutat be, mint az ízét vesztett sót. Haszontalanná, hatástalanná válik, már nem tud elgondolkodtatni, egy más életre hívni. És történik még valami…
Bár látszólag nem kell küzdenie, hiszen belesimul a környezetébe, mégis sokkal több baja lesz az ott élőkkel. Hogy van ez?
Ha hiszel Istenben, akkor azt mondja rólad Jézus, hogy a föld sója vagy. Hiteddel, a megváltás felőli bizonyosságoddal az a küldetésed, hogy hatással légy a körülötted lévőkre. Arra hívott Isten, hogy hozzá, Krisztus keresztjéhez vonzd az embereket. Amíg ezt teszed, békességed lesz. Lesznek ugyan küzdelmeid, azonban Isten szeretete, az ő minden értelmet meghaladó békessége járhat át, hiszen a helyeden vagy!
Hogy éled most az életed? Tudsz hatni másokra? Van békesség a lelkedben a körülötted lévők iránt? Ne elégedj meg kevesebbel!
By Kakuk Gyula