A hit ellenségei
Timóteus első levél 6,12: Harcold meg a hit szép harcát, nyerd el az örök életet, melyre hivattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.
Ebben a fejezetben a hit ellenségeivel foglalkozunk. Nem is lenne a hit harca, ha nem lennének a hitnek ellenségei. De ezek az ellenségek nem éppen azok, amire sokan gondolnak magukban. A legtöbben úgy gondolják, hogy az ellenségek a természetes világban vannak, és nem azt, ahol a valóságban.
A Biblia azt mondja a Róma 10,17-ben: A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. A hit legnagyobb ellensége Isten igéje ismeretének a hiánya. Ebből következik, hogy a hit minden ellensége valamilyen úton-módon Isten igéje ismeretének a hiányát akarja elérni. Ha megvan ez az ismeretünk, semmi nem tarthat vissza attól, hogy az működjön. Ha te hallottad az igét, van hited. Emberek imádkoznak azért, hogy legyen hitük, de tudjuk, hogy a hit kizárólag Isten igéjének hallásából származik. Ha meg tudnád szerezni imádság által, akkor a Róma levél 10,17 nem lenne igaz. Az emberek, akik a hitért imádkoznak, megpróbálnak megszerezni valamit, amit egyedül az ige adhat meg.
A hit következő ellensége az értéktelenség érzése. Mindannyiunknak megvan a küzdelmünk ezzel. Az értéktelenség és a hit hiányának az érzése kéz a kézben járnak. Talán ez a kettő a legerősebb, legveszélyesebb fegyvere az ördögnek. A választ azonban erre is megtalálhatjuk Isten igéjében: a te értéked Jézus Krisztus. Isten nem gyógyítja meg a testedet , vagy merít be Szent Szellembe azért, mert értékes vagy. Ha ez alapján cselekedne, senki nem kaphatná meg ezeket az áldásokat Istentől, mert senki nem lehet a saját jogán annyira értékes, hogy Isten ezt megtegye. Az igét nem ismerve sok keresztyén megengedi, hogy az értéktelenség érzése legyőzze őt. Jó néhányan mondták már nekem, biztosak benne, hogy ők nem töltekeztek be Szent Szellemmel, mert nem elég jók hozzá. Ők értéktelenek. Ha imádkozom emberekkel gyógyulásért, nagyon sokszor találkozom ezzel a helyzettel. A probléma az, hogy látják saját hibáikat, hiányosságaikat, és természetes nézőpontból szemlélik magukat., ahelyett hogy bibliai szemszögből tennék, úgy, ahogyan Isten.
Én is komolyan küzdöttem ezzel a problémával, míg tinédzser voltam, 60 évvel ezelőtt. Azt gondoltam, alázatos vagyok, ma már tudom, hogy egyszerűen csak ostoba. Gyenge vagyok és értéktelen - gondoltam, - s ez természetes nézőpontból igaz volt. De nem volt igaz a Biblia szemszögéből. A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad. (Zsoltárok könyve 119,130.) Ha egyszer a világosság a szellemedben van, nem mozdítható el, akkor sem, ha az ördög mindent megpróbál, hogy összezavarjon. Ő azon igyekszik, hogy távol tartson a világosságban járástól, s még addig is elmegy, hogy azt mondja: rendben van, az igaz, hogy a hit imádsága működik, de te nem imádkozhatsz hittel, mert nem vagy hozzá elég jó. Túlságosan értéktelen vagy. Ugyanezt mondta nekem, míg ágyhoz kötött voltam. Mivel nem tudtam jobbat, elfogadtam, és így maradtam néhány hónapig.
Azonban egészen más következtetésre jutottam, mikor elolvastam a 2 Korinthoszi levél 5,17-et: azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. Pál így írt az Efézusiakhoz a 2,10.-ben : Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban ... Mi nem tudjuk magunkat új teremtéssé tenni, Ő tett minket új teremtéssé. Az Efézusi levél 4,24. ezt mondja: És felöltözzétek amaz új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Föltettem magamnak a kérdést: tud Isten egy értéktelen új teremtést létrehozni? Akar Ő egy olyan új teremtést létrehozni, amely nem elég jó ahhoz, hogy megálljon az Ő jelenlétében? S ekkor láttam, hogy ahelyett, hogy abban hittem volna, amit a Biblia mond rólam, a valóságos magamról, a belső emberemről, én a külső emberemre néztem, a pszichikai és egyéb hiányosságaimra. A magam megítélése helyett el kellett volna fogadnom azt, amit Isten állít rólam. Tudtam, Isten nem csinál semmi értéktelen új teremtést. Ha csinál, akkor az ő munkája lenne értéktelen, saját munkáját kicsinyelné le. Ő minket új teremtéssé tett Jézus Krisztusban.
A mi értékünk Jézus Krisztus. Sokkal jobban nézek ki benne, mint bármilyen más módon. És így néz Isten is engem - Őbenne. Valójában nem engem lát, Ő Jézust látja, és lát engem Jézusban - ahogy a 2 Korinthoszi levél 5,17-ben olvassuk. Hatalmas lépés volt számomra, amikor megtanultam ezt az igazságot, hogy valóságos hitem legyen, olyan hitem, amivel el tudom fogadni a fizikai gyógyulásomat is. Az én értékem Jézus Krisztusban az igazság. Ő az igazságban van, és te Isten igazsága vagy Őbenne. 2 Korinthoszi levél 5,21: Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Mivel benne vagyunk, Isten igazságává váltunk. Éppen ezért az értéktelenség érzése Jézus Krisztus kereszthalálának a lényegét tagadja, a helyzetünket Jézus Krisztusban, és Jézus Krisztus igazságosságát az Atya Isten előtt, ami nekünk megadatott. Isten igéje segíteni fog, hogy átugorj az értéktelenség érzésén, s ha ezt megteszed, el fog hagyni a hit hiányának az érzése is. Ez a két ellenség mint ikrek azért jönnek, hogy megraboljanak téged Isten, Jézus Krisztus áldásaitól, amik számodra biztosítva vannak.
A másik erős hit ellenség - nagyon sok keresztény életében a vereségnek szintén oka - a hit valami fajta behelyettesítésének az elfogadása. Megpróbálják a hitet reménnyel vagy pszichikai behelyettesítéssel biztosítani. Az emberek azt mondják: igen, reménykedem és imádkozom. Gyakran mondják, amikor egy barát készülődik utazáshoz: remélem, és imádkozom, hogy biztonságos utad legyen. Az ő imádságuk nem érvényes, mivel reménységben történt. Sehol nem olvassuk a Bibliában, hogy Isten meghallgatja a reménység imádságát.
A Biblia a hit imádságáról beszél. A Jakab levél 5,15.-ben ez így szól: A hitből való imádság (angol fordításban: a hit imádsága) megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. Ha Jakab a reménység imádságáról beszélt volna, akkor mi mindannyian automatikusan megkapnánk ennek eredményét, mivel a reménység egy természetes emberi dolog. Jézus azt tanította, hogy „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meg lészen néktek.” (Márk evangéliuma 11,24.) Hinni, s nem reménykedni, jelenti azt, hogy meg is fogod kapni. Folyamatosan emlékeztetni kell ezekre a keresztyéneket, mivel olyan könnyű visszacsúszni a természetes világba. Péter azt mondta a 2 Péter 3,1-ben: ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amellyel a ti tiszta gondolkozásotokat emlékeztetés által serkentgetem. Ő emlékeztette őket azokat a dolgokra, melyeket már egyszer elmondott, és tudta, hogy az embereknek erre a serkentgetésre szükségük van, mivel egy természetes világban élünk, és a reménykedés természetes emberi reakció. Hívhatod hitnek is, de ez semmivel sem jelent többet, mintha egy Ford autót repülőgépnek gondolnál - attól az még nem lesz repülő.
Azt mondhatod, hiszek Istennek, hogy valamit majd csinálni fog értem. Én hiszem, hogy ő meg fog gyógyítani, meg fog hallgatni, és válaszolni fog rá valamikor. Hát ez a tipikus reménykedés. Ez nem hit. Hívhatod annak, de attól még reménység marad, mivel ennek az eredményét a jövőbe toltad. A hit - jelenidő. A Biblia azt mondja, hogy Isten megcselekedett valamit a számunkra, már mostanra. Az Efézusi levél 1,3 azt mondja : Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben a Krisztusban. Az áldásokat tehát már kiosztották nekünk Jézus Krisztusban. Istennek nem kell több dolgot elvégeznie, mivel már mindent elkészített.
Bár a gyógyulás a fizikai valóságban áll elő, mégis szellemi áldásnak kell tekintenünk, mivel ez szellemi gyógyulás. Isten nem fogja a testedet meggyógyítani, nem fog nekilátni, hogy csináljon valamit, hogy meggyógyítson. Ő ezt már megtette. Mivel Ő tette a mi betegségeinket Jézusra. Jézus már elhordozta érted, és az Ő sebeiben már meggyógyultál. Kezdj el hinni az alapján, amit Isten igéje mond, és azonnal fejezd be a reménykedést! Kezdj el azonnal hinni abban, hogy te az Ő sebeiben meggyógyultál. Nem azért, mert ezt így érzed, vagy látod, kizárólag azért, mert Isten igéje ezt mondja. Kezd el megvallani, hogy én a te igéd szerint meggyógyultam. Ha valaki megkérdezi tőled, hogyan érzed magad, az ige alapján válaszolj, ne a természetes világ szerint. Hitben járunk és nem látásban! Ez az az út, ahogy én legyőztem az ördögöt, és megkaptam a gyógyulásomat még mint tinédzser. Azt mondtam, én Isten igéje szerint egészséges vagyok. Soha nem beszéltem arról, hogyan érzem magam. Az emberek mondhatták volna: úgy nézel ki, mint aki egy lépést sem tud tenni. Ők ugyan nem tudták, de tényleg így éreztem magam. Azonban a gyógyulás realitásként megjelent a testemben, s ez azért történt meg, mert hittem.
Nagyon szeretem a Zsidó levél 11,1-nek ezt a fordítását: a „most” hit a remélt dolgoknak ad valóságot. A reménynek nincs semmilyen valósága. Csak a hit ad valóságot annak, amiben reménykedsz. Más szóval: a hited az, ami valóságot ad az életedben a gyógyulásnak is. Ez már létezik a szellemi valóságban, de te természetesen azt akarod, hogy ebben a látható világban legyen itt és most érezhető és látható. És a te hited adja meg ennek a valóságát. Csodálatos példája volt ennek az a történet, amikor Isten igéje szerinti hittel gyógyult meg az ellentétes körülmények ellenére egy 9 éves kisfiú. Három orvos - kettő közülük specialista - már föladta a reményt, és elfogadták a halált. Azt mondták: „mindent megtettünk, amit tehettünk. Az orvostudomány nem tud más, jobb módszert. A kisfiú mája megállt, nem funkcionál, már csak rövid idő és el fog menni.” Mikor a gyermek szülei se meg nem szólaltak, és semmilyen érzelmi jelet nem mutattak, az orvos azt gondolva, hogy a hír túl sokkoló volt számukra, újra megismételte, majd így foglalta össze a véleményét: „az Önök gyermeke rövidesen meg fog halni.”
Nem, doktor úr, ő nem fog meghalni! - válaszolták. - A Máté evangéliuma 8,17-ben Isten igéje azt mondja: Ő vette el a mi erőtlenségeinket és Ő hordozta a mi betegségeinket. A gyermekünk élni fog!” A kisfiú az intenzív osztályon feküdt, s az édesanyja reggelenként csak tíz percre tudott bemenni hozzá, az édesapja pedig este láthatta rövid időre. Az apuka azt mondta a fiának: ha nem tudsz aludni, vedd elő a Bibliádban a Máté 8,17-et, és egész éjjel ismételd: Ő vette el a mi erőtlenségeinket, és Ő hordozta a mi betegségeinket, Ő vette el a mi erőtlenségeinket, és Ő hordozta a mi betegségeinket., Ő vette el a mi erőtlenségeinket, és Ő hordozta a mi betegségeinket. Ugyanígy ezt: az Ő sebeiben én meggyógyultam.
Három éjszaka ismételte ezt a fiú, ekkor meggyógyult és hazament. S az ő szülei vallották meg később: „Hagin testvér, ha nem tanítottál volna az igéből a találkozásunkkor, akkor nem tudtuk volna ezt megtenni, és elveszítettük volna a gyermekünket. De hála Istennek, tudtuk, hogyan kell megállni az ő igéjén a legsötétebb órában is.” Amikor a krízis jött, ezek a szülők már fel voltak készülve rá. Nagyon jól fel voltak fegyverkezve Isten igéjével, az ő hitük jó helyen állt. Nem abban hittek, amit fizikai érzékszerveik mondtak, nem is abban, amit a körülmények sugalltak volna, hanem amit Isten igéje jelentett ki.
Egy másik ellensége a hitnek a kételkedés. A Biblia így ír a Jakab levél 1,6-7-ben: De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól. A kételkedő hit nem fog működni, ha már elfoglaltad a helyedet, ne kételkedj! Nagyon korán megtanultam, hogy úgy foglaljam el a helyemet, hogy megvallom: én hiszek és kapok. Soha ne mozdulj el erről a pozícióról! Én szigorúan megtartom ezt a megvallásomat. A legnagyobb csaták, amik csak történnek, nem az égben, a levegőben vagy a csatamezőkön zajlanak a világban - az emberi gondolatokban történnek a nagy csaták. Amikor megkaptam a gyógyulásomat, néhány ijesztő szív-tünet jelentkezett, azok visszajöttek hozzám.
Az ördög folyamatosan bombázta a gondolataimat azokkal, amiket az orvosok mondtak előtte a szívem állapotáról. Pontosan tudtam, hogy ezek a tünetek a halált jelentik, de soha nem engedtem egy centimétert sem. Nem tárgyaltam meg a problémákat senkivel. Az ördög folyamatosan azt mondta nekem: „nem fogod túlélni, meg fogsz halni. Emlékezz, mit mondott az orvos!” Egyszer meguntam, fogtam a Bibliámat, letettem a padlóra, ráálltam és azt mondtam: Uram, én tudom, hogy fizikailag a Bibliára állni nem éppen okos dolog, de illusztrálni akarok valamit: én a te igéden állok, és nem fogok kételkedni, nem fogok elmozdulni innen. Itt állok valóságosan, fizikailag, hogy demonstráljam szellemileg is azt a tényt, hogy belül én a te igéden állok. Az ige azt mondja (Márk 11,24.): amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meg lészen néktek. Én hiszem és így megkapom. Ezt mondtam tegnap, ezt mondom ma és fogom holnap is! Ezt mondom az ördög és a pokol minden lénye előtt, hiszem és megkapom, és ezt mondom az Atya, a Fiú, a Szentlélek és a mennyei angyalok jelenlétében: hiszem és megkapom. Le van írva: te igéd örökkévaló. Isten soha nem téved, Ő nem tud tévedni.
Ezután fogtam a Bibliámat, hónom alá csaptam, és a tünetek, amelyek addig a testemben jelen voltak - eltűntek. Megtagadtam a kételkedést. A kételkedő hit olyan ellenség, ami az élet csatáiban legyőzhet téged. Nagyon gyakran csodálkozunk azon, miért olyan nehéz hinni Istennek? Harcold meg a hit nemes harcát - írta Pál az 1 Timóteus levél 6,12-ben. Ennek oka az, hogy egy antagonisztikus atmoszférában élünk, az vesz körül ebben a világban. A világ sátán, a minden igazság ellensége által irányított. Pál e világ istenének nevezi őt, a levegőég hatalmasságának. Mi sátán nem reális világában élünk, hitetlenséggel körülvéve, ami olyan erős, hogy képes minket meghatározni, mielőtt még megállapíthatnánk hogy mi is történt. Ez a hitetlenség olyan erős, hogy csak néhányan tudnak kiemelkedni belőle.
Például pénzügyekben folyamatos harc a valóságos világ sorozatos ütéseivel szemben. Hinni abban, hogy Jézus Krisztusban győzelmünk van a bűn felett, véget nem érő csatát jelent a sötétség szellemi erőivel szemben. Hinni Istenben, hogy a fizikai test meggyógyul, folyamatos küzdelem az évszázados hagyománnyal szemben, amely csak az orvostudományba helyezte a bizalmát. Éppen ezért ebben az életben nagyon könnyű a hitünknek inkább a fizikai valóságra épülnie, mint Isten igéjére. Ez természetesen a hit ellensége. Ha a hitünk azon alapul amit érzünk és látunk, az a Tamás hite.
A bibliai hit olyan mint Ábrahám hite, ahogy a Galata levél 3,7 kifejezi: értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai. A hit abban hisz, amit nem lát. Hisz azokban, amiket nem lát - még. Jézus azt mondta Tamásnak: mivel láttál engem, ezért hittél. Áldottak azok, akik nem látnak és hisznek. A hit ad valóságot azoknak a dolgoknak amiket nem látunk. A Zsidó levél 11,1. másik fordítása azt mondja: a hit magától értetődő valósága azoknak a dolgoknak, amik még nem láthatók. Egy másik Bibliafordítás azt mondja: a hit valóságos tényként látja azt, amit az érzékszervek még nem tudnak fölfogni. A hit a reménységet valósággá változtatja. A hit az ellentmondásos valóság ellen cselekszik. A fizikai érzékek, a külső ember, a természetes értelem, ha nincs megújulva Isten igéje által, azt fogja kijelenteni, hogy ez nem lehetséges, ez nem így van, és így tovább. De a hit befogja ezeknek a száját, és azt mondja, hogy igenis így van. A hit számít azokra a dolgokra, amiket Isten már előtte elvégzett. Ábrahámmal kapcsolatban a Biblia azt mondja: amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged azelőtt az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. Ha számítunk azokra a dolgokra, amelyeket Isten már elvégzett, akkor ez teljessé teszi Isten cselekvését. Isten egy hűséges Isten, és ő a hit talaján működik. Mi hit gyermekek vagyunk, mivel Isten nemzett minket és arra nemzett, hogy hitben járjunk. Mi Istentől kaptuk, kapjuk a hitet. Márk 11,24-ben Jézus azt mondta - s ez a hit nagy klasszikus igéje -: amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.
Ámen.
Fordította: Orbán Tibor
http://mindenlehetseges.shp.hu
A legszebb rózsacsokor sem beszél így, mint ez a néhány igevers (persze a tüskék néha szúrnak, de az eredmény megéri!):
