Absolon történetében a Szentírás példát ad elénk arra, hogyan szerencsélteti a Sátán az embereket hatalommal és dicsőséggel. Absolon hiúsága volt a kapcsolódási pont az ördög számára. A Biblia ezt mondja róla a 2.Sám 14,25-ben: "Nem volt az egész Izraelben olyan szép ember, mint Absolon; ki dicséretre olyan méltó volna..." A Sátán azonban azt a gondolatot is felvetette szívében, hogy ne csak a legszebb, hanem a leghatalmasabb ember is ő legyen, neki a nép királyává kell lennie. A gyilkos vetés hamar kikelt. Absolon egy gálahintót csináltatott magának, ezen járt. Ötven testőr pompás ruhában képezte az előőrsöt és a hátvédet. Hogy ő nem Isten embere, azt Izrael észrevehette volna ebből is, hiszen apja, Dávid, egyszerű vászonruhában volt a szövetségláda hazavitelekor is.
A Sátán megtanította Absolont arra is, hogy a hazugságot és csalást hogyan kell saját szolgálatába állítani. Emberek jöttek peres ügyeikkel a királyhoz; Absolon barátságosan köszöntötte őket, megcsókolta (2.Sám 15,3-5) és ezt mondta: "A te beszéded mind jó, és mind igaz, de senki sincs, aki téged meghallgatna a királynál... Vajha valaki engem tenne ítélő bíróvá e földön!"
A barátságos természet szép tulajdonság, de ha képmutató és hazug, akkor jobb nála a szigorú természet. Absolon barátsága ördögi politika volt, amely megvakított némelyeket. Végül Absolont is elpusztította. A képmutatás, hízelgés és hazugság az ördögi lélek ismertetőjele. Az ördög munkája akkor lett teljesen nyilvánvalóvá, amikor Absolon saját apja ellen fellázadt. Egyik legfontosabb parancsa Istennek: "Tiszteld apádat és anyádat"! Aki ezt a parancsolatot lábbal tiporja - mint Absolon -, nyilvánvalóan a Sátán útjára lépett. Ez az út pusztulással és megszégyenüléssel végződik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése