Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Megtanultam, hogy... megelégedett legyek.      Fil. 4,11

Pálnak olyan kegyelemben volt része, amely elég volt az éhezés idejére is. A természeti embernél addig tart a jókedv, ameddig a jólét. Milyen elégedetlen, zúgolódó, ingerült ilyenkor az ember hit nélkül! Pál békessége nem addig tartott, mint a kenyérkészlete! Nem hasonlított a pusztában vándorló izraelitákhoz, akik zúgolódtak Isten ellen és Mózes ellen, mikor hiányzott a víz vagy hús. Figyeljük meg Pált! Hallgassuk szavát: "Megtanultam, hogy... megelégedett legyek". Ő nem követel erőszakosan jobb körülményeket. Nem hasonlítja helyzetét keserűen másokéhoz. Nem vet irigy pillantásokat azokra, akik bőségben élnek és dőzsölnek. Miben van erejének titka? A 13. versben ezt mondja: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít". Jób feleségénél a jólléttel együtt a hit is elfogyott. Pálnál megmaradt az Úr Jézusban való hit örömének és erejének forrása. Egy kifejezésről még ne feledkezzünk meg: "Megtanultam". Vigasztaló azoknak az éhező hívőknek, akiknek nem könnyű ebben Pált követni, azt látniuk, hogy Pál nem henceg. Nem úgy mutatja be magát, mint aki Szentlélekkel és erővel telve ilyen nélkülözéseken egyszerűen túlteszi magát. Nem szárnyal olyan lelki magasságokban, hogy neki a testi éhezés már semmit sem jelentene. Szerényen így ír: "Megtanultam, hogy... megelégedett legyek". Megfizette tehát a tandíjat. Pál is, mint Illés, hozzánk hasonló ember volt. Az éhezés idejei a vizsga napjai voltak a szenvedés főiskolájában, amelyből Pál élete végéig nem került ki, de megállt benne. És mi?

Isten asztaláról-Varga László-

"Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."      Lukács 16,13

A mammon arám szó, általában jelenti a vagyont, a jövedelmet, a pénzt. Igénkben nem a pénzről, hanem a pénz szolgálatáról van szó. Az emberi tévedések között az egyik leggyakoribb és legveszedelmesebb a cél és az eszköz összetévesztése. A vagyon, mint eszköz, hasznos és jó. Akkor válik veszedelmessé, ha céllá tesszük. Ekkor az ember a mammon szolgájává lesz: abban bízik, azért dolgozik, annak veti alá minden tevékenységét és kapcsolatát. Ezt nem lehet összebékíteni Krisztus követésével. A pénz öncélú szolgálata menthetetlenül önzésre, énközpontúságra vezet. Isten szolgálatának alapja a más-központúság, önmagunknak is eszközzé tétele Isten céljainak szolgálatában. A marxizmus és a kapitalizmus egyaránt arra épít, hogy az emberek tetteit az anyagi haszon határozza meg. De, ha komolyabban megvizsgáljuk, inkább a becsvágy az igazi hajtóerő.Ezt nemcsak a kutató tudós, az éhezést is vállaló költő vagy művész, a sokgyermekes családapa és az életét áldozó misszionárius példája igazolja, de a tolvaj is, aki lopott pénzén gyöngyöt vásárol a szeretőjének, és az a munkás is, aki tízdolláros prémiumából ötven dollárral vendégeli meg barátait a kocsmában. Igaz, van, akinek nincs más becsvágya, csak a minél több pénz. Az a legszegényebb ember a világon. Az gazdag, akinek az a becsvágya, hogy Istennek hűséges gyermeke, em-bertársainak jó szolgája legyen.

Istenem, milyen sokszor estem én is ebbe a tévedésbe. Szegényként sóvárogva, gazdagként vagyonomat féltve áldoztam értékes időt, munkát és örömöt, hogy több pénzt szerezzek, mint amire szükségem volt. Csak te taníthatsz meg arra, hogy a kevéssel is lehetek boldog, a sokkal is szerencsétlen. Tégy engem megelégedetté! Kérlek, Te gondoskodj arról, hogy mindig legyen annyi pénzem, amennyire valóban szüksége van a családomnak, sőt, ha lehet, több is, hogy másokról és közösségi céljainkról is tudjak gondoskodni, de ne engedd, hogy akár a pénznek, akár a nyomornak rabjává legyek! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-ÉLET FELSŐ FOKON

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 7,13-17 13 Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?" 14 Ezt mondtam nekik: "Uram, te tudod". Mire ő így válaszolt: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. 15Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. 16 Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, 17 mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet."  "Ezért vannak az Isten királyi széke előtt, és imádják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a királyi széken ülő lakik velük." (Jel 7,15) A vén megszólal, s szavai leírják, hogy milyen is a megváltottak élete. Olyan emberekként ábrázolja őket, mint akik átutazták a pusztaságot, s végül megérkeznek az Ígéret Földjére. Amiben hiányt szenvedtek, azt most megkapják. Amit elszenvedtek, azt most elfelejtik. A nagy ünnepség megkezdődik. És az Isten színe előtt végzendő véget nem érő szolgálat betölti minden nappalukat és éjjelüket. Jóllehet az összes népből, törzsből és nyelvből jön a megváltottak sokasága, élményük és az a boldogság, amelyben részesülnek, a zsidó Biblia szempontjából van körülírva. Minden nép megkapta a világosságra a meghívást, de a világosság Izráelben ragyogott fel. Csak az Izráelbe történő bekebeleztetés révén van megváltás a nemzeteknek. Az egyház az új Izráel, de mégiscsak Izráel. Eljövendő életünk mégis élet lesz. A keleti vallások (hinduizmus, buddhizmus), amelyeket most importáltak Észak-Amerikába - kissé átalakítva a mi fogyasztásunkra - a Nirvánáról beszélnek. Az elképzelhető legmagasabbrendű állapot számukra az áldott semmi, midőn a lángok kialszanak, és az élet belemerül az örök feledésbe. A keresztyén ember Bibliája nem ad élesen kihúzott tervrajzot az eljövendő életről. Eleget hallunk azonban ahhoz, hogy tudjuk: a jövő egyfajta felső fokon élt életet jelent. A láng fényesebben ég majd, mint valaha. Nemhogy elapadna életünk, inkább a hullámok taréját lovagoljuk majd meg. "Imádják őt éjjel és nappal az ő templomában." (Az angol bibliafordítás itt így hangzik: "Szolgálják őt..." A ford. megj.) Az a lelki szolgálat, amelyik ebben az életben megkezdődött, ott folytatódik, véget nem érően és megszakítás nélkül. A fiatal és éretlen keresztyénekben ez a gondolat az unalomtól való félelem érzését kelti. És nagyon nehéz megmagyarázni az éretlenek előtt is világosan és érthetően, hogy itt valójában egy örökké növekvő és virágzó életről lesz szó. Az unalom a gazdag és rest emberek életének átka, mert nincs semmi unalmasabb annál, mintha saját vágyaink kielégítéséért élünk. A jövő azonban egy vég nélküli közösség végtelen számú emberrel és angyallal, magának Istennek az állandóan felüdítő jelenlétében.

Krisztus mindenek felett-MI KÖZÖD HOZZÁ?

"Uram, hát ezzel mi lesz? ...Mit tartozik rád? Te kövess engem!" (Jn 21,21-22) Az egyik legszigorúbb leckénket azért kapjuk, mert nem akarjuk belátni, hogy nem kell beleavatkoznunk mások életébe. Sok időbe telik, amíg rájövünk, hogy veszélyes dolog műkedvelő gondviselést játszani s hogy ezzel belenyúlunk Istennek másokkal kapcsolatos tervébe. Látsz valakit szenvedni és ezt mondod: "Nem kell szenvedned! Majd én gondoskodom róla, hogy ne kelljen" - és ezzel belenyúlsz Isten munkájába, aki megengedte ezt a szenvedést. Meg akarod előzni, Isten pedig azt mondja: "Mi közöd hozzá?" Ha szellemileg megrekedtél, ne hagyd annyiban, hanem Isten jelenlétében állapítsd meg az okát. Talán be kell látnod, azért van, mert beleavatkoztál mások életébe, olyasmit javasoltál, amihez nem lett volna jogod. Amikor neked kell tanácsot adni másnak, akkor Isten adja azt rajtad keresztül úgy, hogy a Szent Szellem közvetlenül megérteti veled. A te részed az, hogy szoros kapcsolatban legyél Istennel, hogy az Ő elhatározása általad jusson el másokhoz az ő áldásukra. Legtöbbünk élete mindig tudatos - tudatosan szolgálunk, tudatosan rendeljük alá magunkat Istennek. Mindez még éretlen dolog és nem valódi élet. Az érett kor a gyermek élete, aki sohasem tudatos. Annyira átadta magát Istennek, hogy fel sem ébred benne az a tudat, hogy most Isten használja őt. Amikor tudatosan vagyunk megtört kenyér és kiöntött bor, akkor még el kell érnünk a következő fokot, ahol a magunkra gondolás tudatossága eltűnik és arra sem gondolunk, amit Isten tesz általunk. A szent sohasem tudatosan szent; a szent tudatosan rendeli alá magát Istennek.

Isten műhelyében-Rejtett tisztátalanság

"Rád és a te magodra ragad a Naámán poklossága mindőrökké. "

(2 Kir 5, 27)

Géházit, Elizeus szolgáját ennek a borzalmas betegségnek a büntetése sújtotta. Isten ezzel teszi nyilvánvalóvá rejtett romlottságát. Piszkos pénzvágy rejtőzött szívében, ezt hozza világosságra a poklosság. Mint Isten emberének a szolgája, naponta hallgathatta őt, megfigyelhette magatartását. Elizeus éppen előtte mutatott példát az önzetlenségre, mert bár Naámán felkínálta neki, sőt rá akarta kényszeríteni ezüstjét és aranyát, Isten embere állhatatosan visszautasított minden jutalmazást. Ingyen, felülről kapta a gyógyítás csodálatos ajándékát, ingyen adta tovább. Gyalázatos nyerészkedés lett volna szemében, ha valamit is elfogad érte (1 Pét 5, 2). Géházi azonban nem tudta elviselni, hogy Naámán ismét magával vigye minden drága kincsét. A szívében lakó kapzsiság gonosz tettre indította. Szemenszedett hazugsággal tetemes összeget csalt ki tőle. Ezzel urára, aki előzőleg olyan határozottan utasította vissza a jutalmazást, rossz fényt vetett, Naámánban pedig megütközést kelthetett, hogy kételkedjék lelki vezetője őszinteségében. Később Elizeus előtt még meg is keményedett hazugsága igazolásában. Géházi minden időkre intő példa. Lehet valaki állandó kapcsolatban Isten valamelyik emberével; mindenütt jelen lehet, ahol Isten Igéjét hatalommal hirdetik, rendszeresen látogathatja a komoly keresztyének köreit és mégsem tartozik oda. Amikor Jézus a földön járt, sokan dicsekedtek azzal, hogy vele ettek és ittak és az ő utcáikon tanított. De Jézus majd elutasítja őket magától, mert belsőleg idegenek maradtak, nem vették át az Ő gondolkodását (Lk 13, 26). Fel lehet venni Isten emberének külső magatartását, kegyes beszédmódját és mégis csak üres frázis, hamis látszat az egész. Nagyon jellemző, hogy Géházi azt mondja: "Él az Úr!" - miközben aljas tervét véghez vitte. Aki vallásos és hívő körökben forog, de mégsem tér meg teljes szívéből, könnyen képmutatóvá válik. És ezek rosszabbak, mint az istentelenek. Mint a Sátán, ők is a világossság angyalainak mutatják magukat és romlására vannak másoknak. Isten őrizzen minket attól, hogy Géházi- és Júdás-lelkek legyünk! Legyen szívünkben iszonyat minden - a szent dolgokkal kapcsolatos - hamis játékkal szemben.

Isten ígéreteinek tárháza-Határtalanul gazdag

"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban"
(Fil 4,19).

Pál Istene a mi Istenünk is, aki megelégíti minden szükségünket. Pál ezt biztosra vette a filippiekkel kapcsolatban, és mi is biztosra vehetjük magunkra nézve. Isten megteszi ezt, mert Ő ilyen Isten: szeret és örömmel áld meg minket, és végül Ő dicsőül meg azáltal, hogy így cselekszik. Könyörülete, hatalma, szeretete és hűsége mind összefog, csakhogy mi ne lássunk szükséget.


Milyen mértékkel mér Urunk? "Az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban." Az Ő kegyelmének gazdagsága nagyon nagy, de vajon milyen nagy dicsőségének gazdagsága? Ki tudná ezt felmérni! Ilyen megmérhetetlen mértékkel tölti be Isten a mi szükségeink feneketlen mélységét. Krisztust teljességének befogadójává és közvetítőjévé teszi, hogy általa árassza reánk szeretetének minden gazdagságát.

E könyv szerzője jól ismeri az Úr szolgálatával járó megpróbáltatásokat. Hűségére sokszor válaszoltak haraggal, nagylelkű adakozók megfeledkeztek róla, de mindettől nem lett egy fillérrel sem szegényebb. Sőt, szüntelenül gazdagabb, mert bebizonyosodott az ígéret: "Isten be fogja tölteni minden szükségeteket." Az Úr gondoskodása biztosabb, mint bármely földi pénzforrás.

Charles H. Spurgeon-

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor-Sugározz szeretetet

Az utolsó időkben élünk, és Krisztus szeretetének a fölfedezése és kifejezése vezet el minket arra a helyre, ahol készek leszünk
a Király várva várt visszajövetelére. Ez készít föl a Gyülekezet elragadtatására, és az Ő kegyelmének a legmagasabb szintjére visz bennünket. Minél hamarabb felfedezed, annál jobb. Nincs két út, szeretetben kell járnod.

A keresztények nagy száma nincs tisztában azzal, hogy mit jelent szeretetben járni. Bámulatos, ahogyan az emberek szolgálják Krisztust anélkül, hogy tudatosítanák, hogy a szeretet mindaz, ami igazán számít. Nem számít mit teszel az Úrért, ha
az nem szerető szívből fakad, akkor haszontalan. Légy mindig szeretetteljes. Beszéld a szeretet nyelvét. Közvetíts szeretetet beszédedben és cselekedeteidben!

A Galata 6:7-ben az áll, hogy: “Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg…” Valaki becsaphatja önmagát és tettetheti, hogy szeretetben jár, de a Bibliában azt olvashatjuk, hogy Isten a szívet
vizsgálja. Isten látja a szívedet. Tudja, hogy szeretet vagy önzés motivál-e Téged. A nyelveden keresztül – a beszédedből – megvizsgálhatod, hogy mennyire jársz szeretetben. Jakab így magyarázza: “Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni” (Jakab 3:1-2).

Szelídítsd meg a nyelvedet, légy kegyes, gyengéd és inspiráló a beszédedben! Hadd emlékezzenek úgy rád az emberek, hogy mennyire dicsőséges, inspiráló és megerősítő hatással voltál rájuk a szavaid által. A bizonyságtételeid meghatározzák, hogy fölfedezted-e Isten szeretetét.

Nem igazán számít, hogy mit gondolnak rólad mások, és mit mondasz vagy gondolsz magadról. A legjobban az számít, hogy naponta milyen szavak hagyják el a szádat függetlenül attól, hogy kihez beszélsz: Istenhez, az emberekhez, a körülményekhez
vagy a természethez. Bizonyosodj meg róla, hogy a szavaid és cselekedeteid közvetítik Krisztus szeretetét, ami a szívedben van.

Ima:
Drága Atyám, köszönöm, hogy képessé tettél arra, hogy
kifejezzem az isteni életet a szavaimon és a cselekedeteimen
keresztül. Az életem naponta kifejezi és kinyilvánítja az Isteni
szeretetet. Felkented az elmém, hogy kifejezze a kegyelmedet
és a szeretetedet, vezessen, hogy kegyes és életet adó szavakat
szóljak Jézus nevében. Ámen.

Andrew Wommack: Az Örökkévalóság bátorítása

Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? (János 14:2)

Ez Jézus utolsó tanítása a tanítványok számára a keresztre feszítés előtt. Hitük legnagyobb próbatétele előtt álltak, és Jézus felkészítette őket az eljövendőkre. Miért beszélt nekik arról, hogy hajlékot készít számukra a mennyben? Bátorítani akarta őket, és segített abban, hogy a dolgokat megfelelő perspektívába helyezzék. Az 1 Tesszalonika 4:18-ban Pál arról beszél, hogy bátorítsuk egymást azzal a gondolattal, hogy a levegőégben fogunk az Úrral találkozni, mikor Ő összegyűjt bennünket. Pál máskor azt mondta: “Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk”. (Róma 8:18) Egy napon valamennyi megpróbáltatásunk semminek fog tűnni, és ezt tudni hatalmas bátorítást jelenthet a számunkra.

Amikor arra gondolunk, hogy az Úrral leszünk a teljes örökkévalóságban, ez segít nekünk, hogy jelen problémáinkat a megfelelő perspektívába helyezhessük. Könnyen megijedünk a nehézségek hatására, és azt gondoljuk, hogy most aztán minden elveszett. Azonban számunkra, akik újjászülettünk, ha egyre rosszabb is lenne a helyzet, még mindig ott van Jézus ígérete, hogy minden könnyet eltöröl a szemeinkről, és egy olyan lakhelyet készít számunkra, ahol minden előző fájdalom eltűnik. Ez megőriz bennünket a kétségbeeséstől, és a hitünkben való továbblépésre inspirál.

A mennyben nagyon sok lakóhely van, és Jézus egy különleges helyet készít a Részedre. Ami a mennyet “mennyé” teszi, hogy együtt leszel Vele. Kétségkívül lesznek csodálatos látnivalók és teendők, de semmi sem hasonlítható ahhoz, hogy vele lehetsz, aki szeret téged és meghalt érted.

Forrás: www.awme.hu

Az én életem ma: Növekedés a bölcsességben

TANULJUNK A TERMÉSZET KÖNYVÉBŐL!

„Gondold meg Isten csodáit! (…) a tökéletes tudás csodái.” (Jób könyve 37,13–16)

A természetben mindenütt Isten műveiben gyönyörködhetünk. Ádám és Éva számára környezetük telve volt Isten ismeretével és tanításával, ősszüleink a természetben a bölcsesség énekének hangját hallották. A bölcsesség szólt hozzájuk mindazon keresztül, ami körülvette őket, amit láttak és hallottak, mert művei által érintkeztek Istennel. A természet világában Isten az emberek kezébe helyezte a kulcsot, amely megnyitja Igéjének kincstárát. A látható ábrázolja a Láthatatlant. Az isteni bölcsességet, az örök igazságot, mennyei Atyánk végtelen kegyelmét Isten teremtett művei által értjük meg.

Amiképpen Éden lakói tanultak a természet könyvének lapjairól, és ahogyan Mózes felismerte Isten kezének munkáját az arábiai pusztaságokon és hegyeken, s a gyermek Jézus Názáret hegyoldalain, úgy a mai kor gyermekei is tanulhatnak belőle. Mindenütt szemlélhetjük Isten képmását, az erdő legmagasabb fájától a sziklához tapadó zuzmóig, a határtalan óceántól a tengerpart legkisebb kagylójáig.

Itt olyan titkok rejtőznek, amelyek kutatása bölccsé tesz. Mindenki találhat tanulmányoznivalót a fűszálakban, amelyek zöld bársonyszőnyegként borítják a földet, a növényekben és virágokban, a magas hegyekben, a sziklákban, a ragyogó csillagokban, amelyek drágakövekként díszítik az eget, hogy széppé tegyék az éjszakát, a Hold ünnepélyes dicsőségben, a napfény kimeríthetetlen gazdagságában, a visszatérő évszakokban, a tökéletes rendben és összhangban, amelyet egy Végtelen Hatalom kormányoz. A természetből olyan ismeretek tárulnak elénk, amelyek mély gondolatokat ébresztenek bennünk, és megragadják a képzeletünket.

Köszöntünk Szent Szellem!- VIZET ÖNT A TŰZRE

"A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek, mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok!" (IThessz 5:19-21)

A Szentlélek örömmel erősítette Gabriella szívét a több mint egy évig tartó fájdalmas és bénító betegsége alatt. A Lélek gyakran a kis csoport tagjainak adott lelki ajándékok által szolgált neki, akik hétről hétre az otthonában gyűltek össze. Pál azt tanította, hogy a keresztények különösen imádkozzanak azért, hogy prófétáljanak egymás "épülésére, intésére és vigasztalására" (1Kor 14:1,3). Ezt imádság, bizonyságtevés és lelki tanácsadás által tehetik meg. Ez a lelki ajándék nem csalhatatlan kinyilatkoztatás, a Szentírással kell próbára tenni, hogy mindent, ami jó belőle, megtarthassanak az emberek, és áldássá váljon életükben. Sokan visszautasítják Isten üzenetét, és ők veszélyben vannak, hogy vizet öntenek a Lélek tüzére. Figyeljük meg, hogy Pál I. Thesszalonika 5:19-21. verseiben összekapcsolja a Lélek megoltását, a prófétálást és a próbatételt. Gabriella otthonában mindegyik csoport hangsúlyt helyez az imára, a dicsőítésre, a közösségre és a Biblia-tanulmányozásra. Egyik péntek esti alkalommal, amit egy kereszténnyé lett egykori zsidó rabbi vezetett, Gabriella késztetést érzett a Szentlélektől, hogy imádkozzon a mellette ülő hölgyért. Sosem találkozott még Kristivel, és nem tudta, miért könyörögjön, ezért eleinte ellenállt a Lélek vezetésének. Végül megfogta a nő kezét, és imádkozott vele. Amikor a fohász ideje véget ért, a Lélek arra késztette Gabriellát, hogy bizonyságot tegyen neki. Ismét ellenkezett, de a Szentlélek csak nem hagyta nyugodni. Üzenete volt Kristi számára, amit aznap este kellett átadnia. Gabriella - még mindig a hölgy kezét fogva - beszélt évekkel korábbi válásáról s arról, hogyan próbálta Sátán kioltani az életét. Dicsőítette Istent azért a győzelemért és szabadításért, amit az ima által kapott. Végül elmondta azt a különleges, bátorító üzenetet, amit az Úr küldött el az egyik jelenlévőnek. Amikor az összejövetel véget ért, Kristi így szólt: "Gabriella, nekem pontosan a te imádra és bizonyságtételedre volt szükségem ma este. Fogalmam sem volt, hogyan fogok helytállni jelenlegi élethelyzetemben, de az Úr felhasznált téged, és reményt küldött nekem." Imádság a mai napra "Uram, én nem akarok hideg vizet önteni Lelked tüzére. Add nekem a bölcsességet, amibe belekapaszkodhatok, és hadd osszam meg másokkal is az abból származó jót!" Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme- URALOM A GONDOLATOK FELETT

''Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, amikor megjelenik.'' (1Péter 1:13)

Kevesen érzik kötelességüknek a gondolataik és képzeletük irányítását. A fegyelmezetlen elmét nehéz hasznos gondolatokkal lekötve tartani. Ha viszont a gondolatainkat nem tereljük megfelelő mederbe, a vallás sem lelhet otthont a lelkünkben. Az elménket szent és örök dolgokkal kell lefoglalnunk, máskülönben jelentéktelen és felületes gondolatok lesznek úrrá rajtunk. Értelmi és erkölcsi erőnket fegyelmeznünk kell, mert az csak gyakorlás által fejlődhet és erősödhet meg. Ennek a kérdésnek a helyes megértéséhez emlékeznünk kell arra, hogy az emberi szív természeténél fogva romlott, és önmagunkban képtelenek vagyunk a helyes úton járni. Egyedül úgy juthatunk győzelemre, ha Isten kegyelmét komoly emberi erőfeszítéssel kapcsoljuk össze.

Krisztus kegyelme által minden rossz hajlam visszaszorítható. Ez azonban nem történhet meg lanyha és határozatlan módon, csakis céltudatos elhatározás és a krisztusi minta eltökélt követése által. A szeretetedet irányítsd azokra a dolgokra, amelyeket Krisztus is szeretett, és tartsd vissza azoktól, amelyek nem adnak erőt a helyes lépések megtételéhez. Igyekezz tanulni elszánt lendülettel, és fejleszd jellemedet minden nap! Szilárd elhatározás kell ahhoz, hogy erődet összeszedve azzá válj, aminek Isten látni szeretne téged. Az elménket és szívünket oda kell szentelnünk Krisztus szolgálatára. Isten minden porcikánkra igényt tart. Krisztus követője ne hódoljon olyan élvezeteknek, és ne fogjon olyan vállalkozásba, bármily ártatlannak és kifogástalannak is látszanak azok, amelyek lelkiismeretének intő szava szerint csökkentenék buzgalmát és lelkiségét. Minden keresztény munkálkodjon a gonoszság áradatának visszaszorítására és ifjaink megmentésére azoktól a befolyásoktól, amelyek örök romlásukat okozhatják. Isten segítsen bennünket utat törni az áradattal szemben!

Reggeli dicséret- Segít-e valamiben az ima?

„Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.”
34. Zsoltár 19. verse

Válaszol-e Isten az imára, vagy csak az egyszerű lélek megenyhítésére szolgál, ha magunkban vagy éppen hangosan elmormogunk valamit?

Akik gyakorló imádkozók azonnal rávágják, hogy természetesen nemcsak a lélek érzi jobban magát, hanem Isten a kéréseinket is megadja nekünk, ha az a jellemünk épülését szolgálja. De ez nem mindenkinek ennyire egyértelmű. 

Egy 20 évkörüli lány elmondta, hogy igazi problémát jelent számára az ima. Mit mondjon, hogy mondja, jól fejezze ki magát. Úgy érzi, mintha Istennek elvárásai lennének vele szembe, hogy hogyan imádkozik. Tudja, hogy tisztelnie kell az Urat, de ez kettejük közé egy olyan falat emel, ami miatt úgy érzi, nem tudja megszólítani. 

Egy másik 30-32 év körüli fiatalember elmondta, hogy gyakorló keresztény, de sokszor bizonytalan az imáival kapcsolatban. A méltatlanság érzésével kezdi az imát, és a felénél mindig abba hagyja, mert úgy érzi, nem tudja elmondani az Úrnak, amit akar bűnössége miatt. Ez azt jelenti, hogy imádkozni nem is olyan egyszerű! Napjainkra az önzőség olyan méreteket öltött, hogy ima közben is magammal foglalkozok, hogy én milyen vagyok! Pedig azzal kellene kezdeni, hogy elismerem Isten milyen hatalmas!
Jézus tanítása azzal kezdődik, hogy boldogok a lelki szegények. Miért nem a Miatyánkkal? Az imára lelkileg is késznek kell lennünk. Lehet, hogy valamilyen nagy baj segít hozzá bennünket ahhoz, hogy az imáink őszinték legyenek és végre ne csak magunkkal foglalkozzunk.

Megvigasztalja-e az embert, ha imádkozik?

A zsoltár a fogság ideje után keletkezett. Emberek, akiket elszakítottak az otthonuktól, akiknek ki kellett állni nehéz próbákat így szólnak! Közel van az Úr... ha csak ennyit is olvasnánk belőle, a krisztusvárók beleborzongnak örömükben... Közel van az Úr a megtört szívűekhez. Azokhoz az emberekhez, akik készek Jézuséi lenni, akik lelki szegények, mint én is! Jézus maga mondja, hogy a betegekhez jött, mert az, aki egészséges, annak nincs szüksége orvosra. Akikkel én beszéltem az imádságról őszintén, ők sebzett lelkűek, de én magam is az vagyok, és azok is, akik a zsoltárt írták.

Barátom, ha te is nehezen imádkozol, vagy úgy érzed, hogy nem vagy méltó arra, hogy megszólítsd Istent, csatlakozz hozzám, aki szintén nem vagyok méltó rá! Ha a hullámok a fejed felett kezdenek összecsapni, akkor kezdesz készen lenni arra, hogy te is boldog lehess, mint én, Jézus Krisztusban imádság által.

Szerző: Laszlo Osvald

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Megtanultam, hogy abban a helyzetben, amiben vagyok, megelégedett legyek..., mindenben volt részem, jóllakásban is, éhezésben is.      Fil. 4,11-12

Az éhezés idejét az ellenség kihasználja. Ezt mutatja már Jézus megkísértésének története is. Mikor az éhség gyötörte, akkor kereste meg a Sátán, hogy Isten útjáról eltérítse. Ezt próbálja megtenni Isten gyermekeivel minden időben, amikor nélkülözniük kell. A Sátán más vágányra akarja terelni őket, ezért legyünk hálásak azért a világosságért, amit most, ebben az Igében ad nekünk az Úr. Még Isten nagy emberének, Pálnak az életében is voltak olyan idők, amikor szükséget látott. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy olyan ember, mint Pál, soha semmiben nem szenvedett hiányt. Fiatalabb korában lehet, hogy úgy volt. Szülei Tárzusból Jeruzsálembe küldték, hogy ott évekig tanuljon. Később, utazásai során vagyonos családok örömmel fogadták a híres apostolt. Filemon házában biztosan nem hiányzott semmije. Lídia, a bíborárus asszony is ellátta mindennel. Akvilla és Priszcilla is hűségesen szolgáltak neki. Pál azonban nem mindig volt ilyen embereknél. Járt olyan helyeken, ahol még nem voltak keresztyének. Volt úgy, hogy szeretettel és barátsággal fogadták, de volt úgy, hogy hidegséggel és gyűlölettel találkozott, hasonlóan az Úr Jézushoz, akinek a samaritánus faluban szállást sem adtak (Lk 9,52). Igen, volt, amikor Pál szükséget látott és éhezett.  Ez vigasztalásul szolgálhat mindazoknak, akik ma is hasonló helyzetben vannak. A nehézségektől és szükségektől Istennek komolyan hívő és imádkozó gyermekei sincsenek mindig megkímélve. Szenvedniük kell, mint másoknak.  S mégis, egészen más hittel éhezni, mint hit nélkül!

Isten asztaláról-Varga László-

"Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével... ezért arra kérte a főudvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. ... Tégy próbát szolgáiddal tíz napig! Engedjék meg, hogy zöldségféléket együnk, és vizet igyunk. ... Az hallgatott rájuk ebben a dologban... Megadta Isten, hogy előrehaladjanak a tudományban"      Dániel 1,8-17

Íme, így lehet helytállni Isten emberének nehéz helyzetben, rabságban. Babilon királya össze akarja olvasztani legyőzött népeit, ezért összekeveri őket, és belőlük válogatja ki a legkülönbeket, hogy tisztviselői legyenek. Egy nyelven, egy hiten, közös iskolában, közös bánásmódban. Bölcs király volt, nem tett különbséget diákjai között. De ami a többieknek jó volt, az istenfélő ifjaknak nem volt jó. Ők a kóser törvényt el nem hagyhatták. Inkább vállalták a sokkal gyengébb kosztot, csak tiszta legyen. Nem álltak ellen, vállalták a király szolgálatát, de Isten törvényét az életüknél és karrierüknél fontosabbnak tartották. Magukat Istenre bízva nem is csalódtak. Isten úgy intézte, hogy az udvarmester a pártjukra álljon, hogy ne vevődjék észre, hogy ők gyengébb ételeket esznek, és hogy szorgalmukkal és tehetségükkel így is előre jussanak a többiek között. Ehhez akkor is, ma is csak két dologra van szükség: kemény elhatározásra az Isten melletti helytállásban, és teljes bizalomra Isten segítségében. A többit Ő intézi, felesleges nála okosabbnak lenni.

Uram, Istenem, milyen sokszor próbáltam okos lenni nehéz helyzetben! Az okosság pedig azt tanácsolta, hogy a baj vállalása helyett inkább alkudjam meg a hitemmel. Ha engedek is törvényedből, azért még rendes ember maradhatok. De a lejtőn nagyon nehéz megállni. Ha sikerült tisztának maradnom, neked köszönöm, ha mocsokba kevertem magam, Tőled is bocsánatot kérek, és adj erőt, hogy azoktól is tudjak, akiket megbántottam, talán bajba juttattam vagy megbotránkoztattam. Tudom, kész vagy megbocsátani azoknak, akik őszintén kérik. Nehéz döntés előtt adj erőt, hogy többé ne alkudozzam! Tudjak megállni bátran, megalkuvás nélkül. Tudom, mellettem leszel. Ámen.

Mindennap az Ige fényében- A MEGSZÁMLÁLHATATLAN SOKASÁG

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 7,9-12 9 Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, 10 és hatalmas hangon kiáltottak: "Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!" 11 Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent 12 eképpen: "Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen." "Ezek után láttam: íme nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, a királyi szék előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak..." (Jel 7,9) Ebben a látomásban Istennek valamennyi gyermeke odakerül Isten trónja és a Bárány elé. Van valami ebben a megszámlálhatatlan sokaságban, ami örömujjongásra késztet bennünket. Jézus ezt mondta: "Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonok" (Jn 12,32). Itt vannak hát ők. Uram, te hű vagy ígéretedhez! Az egymás ellen harcoló fajokból, az egymást gyilkoló törzsekből, az egymást elnyomó országokból és az egymás nyelvét nem értő emberek közül jöttek. De most itt vannak. Egy sokaság, amelyet senki sem tud megszámolni, olyan összhangban, amelyet el sem tudunk képzelni. Mindezekből a nemzetekből, törzsekből, népekből és nyelvekből vannak. A közöttük lévő egység felülmúl mindent, ami látszólag elválasztotta őket a világban. Nem a nemzetükhöz, törzsükhöz, népükhöz és nyelvükhöz voltak hűségesek. Jézus volt az uruk, neki fogadtak hűséget. Hitük az egy, szent, egyetemes és apostoli hit volt. A látomás szemünk előtt lebeg, és szívünk bátorságot merít, mert a keresett egységet még mindig olyan nehezen tudjuk kifejezni. Úgy látszik, újból és újból be kell érnünk a régi nemzeti, törzsi és nyelvi egységekkel. Bűneink még mindig sírásra késztetnek minket, az ő ruháik azonban fehérek. A győzedelmes élet még mindig nincs a hatalmunkban, hisz roskadozunk és ógunk-mógunk, ők azonban kezükben pálmaágakkal üdvözlik a Királyt, aki a győzelmet hozza. A 144000 és a megszámlálhatatlan sokaság nem két különböző csoport. Azok ők - mindkét csoport tagjai - , akiket az angyal kedves szavakkal így hív: "a mi Istenünk szolgái." Az első látomásban láthatjuk, hallhatjuk és hihetjük, hogy Isten kiválasztja, oltalmazza és ismeri azokat, akik az övéi. A második látomásból örömmel tudhatjuk meg, hogy Isten legyőzhetetlen kegyelmének gyümölcse egy akkora sokaság, amelyet senki emberfia nem számolhat meg. Dacára minden akadálynak és minden megosztottságnak, senki sem tudja majd megszámolni azt a sokaságot, akik Isten hűséges kegyelméről fognak énekelni.

Krisztus mindenek felett-ISTENI TERVEK FELFEDEZÉSE

"Az Úr vezérelt engem ez utamban..." (1Móz 24,27).

Annyira eggyé kellene lennünk Istennel, hogy ne legyen szükségünk folytonos vezetést kérnünk. A megszentelődés Isten gyermekeivé tett minket, és a gyermek életének természetes vonása az engedelmesség. Ha engedetlen akarna lenni, azonnal ösztönszerűen észreveszi a diszharmóniát. A szellemi élet területén az ösztönösen megérzett belső zavar Isten Szellemének az intése. Amikor Ő megdorgál, abban a pillanatban állj meg! Újulj meg elméd szellemében, hogy megértsed, mit akar Isten. Ha Isten Szellemétől újjászülettünk, kegyességünk kudarca, ha ebben vagy abban vezetést kérünk. "Az Úr vezérelt engem", és ha visszanézünk, meglátjuk azt a csodálatos tervet, amit - amikor újjászülettünk - Istentől elfogadtunk. Mindannyian megláthatjuk Istent a rendkívüli dolgokban, de ahhoz már szellemi képzettség kell, hogy minden kis részletkérdésben is meglássuk Őt. Soha ne gondolj arra, hogy a "véletlen"-nek nevezett esemény nem Isten rendelése! Légy kész, hogy mindenben felismerd Isten terveit! Őrizkedj attól, nehogy bálvánnyá tedd saját meggyőződésedhez való ragaszkodásodat, ahelyett, hogy Istennek rendelnéd alá magad! "Sohasem fogom ezt megtenni" - pedig valószínű, hogy mégis meg kell tenned, ha az Ő szentje vagy. Nem élt a mi Urunknál következetlenebb lény ezen a földön, de Atyjával szemben sohasem volt következetlen. A szent ne valamilyen elvhez legyen hűséges, hanem az isteni élethez. Az isteni élet mindig újra felfedezi az isteni gondolkozást. Könnyebb fanatikusnak lenni, mint hűségesen hívőnek, mert meglepően megalázó Isten iránt hűségesnek lenni - különösen a lelki gőg számára.

Isten műhelyében-Hamis keresztyének

"Belopódzkodtak hamis atyafiak, akik azért lopakodtak közénk, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban vett szabadságunkat. "

(Gal 2, 4)

Már az első időkben is akadtak hamis atyafiak, akik testvérnek adták ki magukat, de nem voltak azok. Pál jobban szenvedett tőlük, mint Krisztus kimondott ellenségeitől. Voltak például zsidók, nem is kevesen, akik beléptek Jézus gyülekezetébe, de zsidóságukat nem vetkőzték le. A törvény alatt maradtak és gyanakodva figyelték azokat, akiknek életében érvényre jutott Jézus teljes szabadsága. Kémek, leselkedők, hírhordók voltak, akik az élő hitű keresztyéneket ismét a szolgaság igájába akarták visszavinni. Ma is vannak olyanok, akik például törvényeskedő módon súlyosan elítélnek mindenkit, aki valamilyen alkoholféleséget fogyaszt. Alacsonyabb rendű keresztyéneknek tartják őket, mert a saját önmegtartóztatásukból (ami önmagában véve hasznos és áldott dolog) mindenki számára kötelező tőrvényt csinálnak. Az Isten országa azonban"nem evés és nem ivás". Az ember nem azért válik Isten országának polgárává, mert étel vagy ital dolgában így vagy úgy gondolkodik vagy cselekszik. A fődolog mégiscsak az "igazság, békesség és Szentlélekben való öröm", Ez a fő, de a törvényeskedő emberek a mellékes dolgokra helyezik a hangsúlyt. Így az ítélkezés bűnébe esnek és megzavarják az embereket. Hamis keresztyének az ilyenek, akiknek soha nem volt alapos megtérésük, soha nem mentek be a szoros kapun. Mert az egyetlen ajtó, ami a mennybe vezet, Jézus Krisztus maga. Ők azonban "belopakodtak" (Jn 10, 1), hogy zavart keltsenek. Pál apostol nem elhamarkodottan, hanem megfontoltan írta le a fenti mondatot. Szent méltatlankodás és nem testi keserűség hangzott belőle, az Úr ügyét mélyen és komolyan átérezte. Vannak emberek, akik állítólag megtértek, de valójában csak zavaros dolgokat visznek be abba a keresztyén körbe, ahová csatlakoznak. Csak zűrzavart támasztanak. Mindig voltak ilyen sajnálatra méltó emberek, akiknek a megtérése csupa visszásság, zavaros dolog. Becsvágyó lényüket nem vetkőzték le, szerepelni akarnak és embereket magukhoz vonzani. Szeretetlen bírák és hamis lelkületet terjesztenek. Bárcsak felfedne előttünk Isten minden hamisságot, hogy se magunkat, se másokat meg ne csaljunk és meg ne károsítsunk!

Vérfogyasztás

A kivétellel kezdem:                         

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy csak élet védelme írhatja felül ezt a tilalmat.

Életveszély esetén bármi megehető!!

Olvastam menekült zsidó családokról akik a befogadó tanyákon megettek bátran mindent pedig nem kasrut étkezés volt, mert az élet szentsége magasabb rangú volt.
Azért teszem közzé ezeket az élelmiszereket,hogy amennyiben valaki nem tudná,hogy vért illetve vérkészítményeket tartalmaz, ne vétkezzen tudatlanul sem.
A lista Ruff Tibor által készített "Bűn és bűnismeret Isten igéje alapján" c. értekezésén valamint saját utánajárásom,gyűjtésem alapján készült.

Isten igéje,egyértelműen tiltja a vér evését,fogyasztását!

"Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.
Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek."(1Mózes 9:3-4)

"26.És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét.
27.Valaki megeszik valami féle vért, az az ember gyomláltassék ki az ő népe közül."
(3Mózes 7:26-27)

"És ha valaki Izráel házából, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül valamiféle vért megeszik: kiontom haragomat az ellen, aki a vért megette, és kiirtom azt az ő népei közül.
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.
És ha valaki Izráel fiai közül, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül vadászásban vadat vagy madarat fog, amely megehető: ontsa ki annak vérét, és fedje be azt földdel.
Mert minden testnek élete az ő vére a benne levő élettel. Azért mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az ő vére; valaki megeszi azt, irtassék ki."(3Mózes 17:10-14)

"Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bűvészkedjetek."(3Mózes 19:26)

"Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet.
Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt."(5Mózes 12:23-25)

"Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől."(Apostolok cselekedetei 15:19-20)

"Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Ciliciában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
Oly emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!"
(Apostolok cselekedetei 15:22-29)

Forrás: Hajnalcsillag-

**********************************

KERESZTÉNYEK ÉS A VÉREVÉS

„Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk
több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges: hogy tartózkodjatok a bálványáldozati
hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek.”
(ApCsel 15:28-29, MBT)

BEVEZETÉS

A fenti idézet értelmezésében általában két táborra oszlanak a keresztények: (1) vannak, akik úgy gondolják,
hogy a Biblia tiltja a vér fogyasztását (és olyan ételeket, amiket vér felhasználásával készítettek, pl. véreshurka),
míg (2) vannak olyanok is, akik szerint ez a rendelkezés már nem vonatkozik ránk, és ezért szabadon
fogyasztható a vér is. Ebben a tanulmányban azt kívánjuk megvizsgálni, hogy mit tanít a Biblia a vér
fogyasztásáról.

1. ÉRTELMEZÉSI LEHETŐSÉGEK

1.1. Megengedő elképzelés
E nézet szerint az ószövetségi táplálkozási rendelkezések már nem vonatkoznak a keresztényekre
(eddig ugyanazon a véleményen van, mint a nem megengedő elképzelés). Azonban az ószövetségi
táplálkozási szabályok közé sorolja a vérevés tiltását is. Így ennek megfelelően már ez sem
vonatkozik a pogány (nem zsidó) származású keresztényekre, így ők szabadon fogyaszthatnak vért
vagy vért tartalmazó ételeket is.
„Mindezekben a városokban tehát [ahol a zsinagógákban tanítják a Törvényt] a pogányok
általában tudni fogják, (…) hogy vannak bizonyos dolgok, amikkel kapcsolatban a
zsidóknak nagyon erős lelkiismereti problémáik vannak: nem fognak megenni olyan ételt,
amelyet bálványoknak ajánlottak fel; az a rokonsági listájuk, amelyen belül a házasság tilos
volt, hosszabb volt, mint általában a pogányok között szokásos; nem fogják megenni
megfulladt állat húsát, és vért sem fognak fogyasztani semmilyen formában. A pogány
hívőktől nem lehet elvárni, hogy lelkiismereti kérdést csináljanak ezekből a dolgokból. De
ha a pogány hívők nem tartják tiszteletben zsidó hittársaik lelkiismeretét, az lehetetlenné
teszi a társadalmi közösséget” (David Gooding: A krisztusi hithez hűen, p.184. Evangéliumi
Kiadó, Budapest, é.n.).

1.2. Nem megengedő elképzelés

A másik elképzelés szerint a vérkérdés nem az étkezési rendelkezések közé tartozik, így nem lehet
azt feloldani olyan megállapításokkal, amelyek az étkezésben való szabadságot hangsúlyozzák.
Valóban szabadok vagyunk a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbség megtartásától, de nem
vagyunk szabadok, hogy ne tartsuk be a vérevés tilalmát.
„De ha a vérevés tilalma csupán szellemi értelemben veendő, akkor könnyen szimbólummá
légiesedik a paráznaság és a bálványimádás rendelkezése is – mint ez le is zajlott később”
(Répás László: A mennyei Templom szolgálata, Új Exodus, XVIII. évf. 1. szám).
„A Teremtés Könyve szerint az emberiség Noé koráig csak növényekkel táplálkozott, majd
Isten engedélyt adott az állai eredetű táplálék fogyasztására is. Ez alól kivételt képezett az
állat vérének az elfogyasztása. ’Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden
testnek élete az ő vére’ ( Mózes 3. könyve 17,14 ). Az Újszövetség megerősíti a vérevés
tilalmát. Ebbe beletartozik az olyan ételek fogyasztása is, amely vérkészítmények
felhasználásával készültek. A Biblia tehát óva inti az embert például a véres hurka vagy a
sült vér elfogyasztásától is. Ez a parancs a mai napig érvényben van. A vegetariánizmust
nem tartjuk követhetőnek, mert ’Minden mozgó állat legyen nektek eledelül, amint a zöld
füvet, nektek adtam eledelül’ (Mózes 1. könyve 9,3 )” (kalocsa.hit.hu).

1.3. Szélsőséges elképzelések

1.3.1. Jehova Tanúi elképzelése

Jehova Tanúi nem egyszerűen csak a vér táplálkozási célú felhasználását tiltják, hanem az
orvosi célú felhasználást is. Ennek az elképzelésnek a helytelenségével a későbbiekben még
foglalkozni fogunk.
„A vér fogyasztása így egyet jelent a bálványimádással és paráznasággal, olyan
dolgokkal tehát, amelyeket kerülnünk kell. (…) Az étkezési célra levágott állatokat
lelkiismeretesen ki kell véreztetni. Megfojtott, csapdában elpusztult vagy holtan talált
állat nem alkalmas táplálkozási célra (Csel 15:29, 20; vö. 3Mózes 17:13-16).
Ugyancsak nem fogyasztható vért, vagy véralkotórészt tartalmazó táplálék. (…) Ha
kórházi beteg nem tud szájon át táplálkozni, akkor vénásan táplálják. Vajon az az
ember, aki sosem enné meg a vért, de megengedné a vérátömlesztést, valóban
engedelmeskedne a ’vértől való tartózkodás’ parancsának?” (Érveljünk az Írásokból,
pp. 419-421. Watchtower Bible and Tract Society, Brooklyn, New York, USA. 1989).

1.3.2. A Hetednapi Adventista Egyház elképzelése

Az adventisták szintén tiltják a vér elfogyasztását, azonban ezen túlmenően következetesen
ragaszkodnak a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbség megtartásához is. Jellemző
közöttük továbbá a vegetarianizmus gyakorlása is.
„Az egészséges étrend szempontjából nem fontos az állati eredetű termékek
fogyasztása. Az Adventista egészségügyi tanulmány rávilágít arra, mekkora előny a
húsmentes étrend az ezt fogyasztók számára azokkal szemben, akik a Hetednapi
Adventista Egyház hagyományos egészségügyi tanítása szerint a húsfogyasztás elvét
követik” (A vegetáriánus életmód, Hetednapi Adventista Egyház, táplálkozási tanács,
1995).

2. AZ ELSŐ KERESZTÉNYEK ÉRTELMEZÉSE

Mivel a kereszténység folytonosságot mutat az eltelt évszázadok és a közvetlenül Jézus után élt „egyházatyák”
hitével, fontos figyelembe venni az ő értelmezésüket. Erre bátorít bennünket a következő idézet is:
„Olyanok vagyunk, mint az óriások vállán ül. törpék. Náluknál többet és távolabbra látunk, de nem azért, mert jobb a látásunk, vagy mert magasabbak vagyunk, hanem azért, mert ők a magasba emelnek minket, hatalmas voltukkal növelik magasságunkat” (Petrus Lombardus: Metalogicon 3:4; idézi: Tony Lane: A keresztyén gondolkodás rövid története, pp. 100-101. Harmat-Kálvin, Budapest, 2003).

2.1. Tertulliánusz (Kr.u. 160-230)

„Szégyelljétek magatokat a keresztények előtt természetellenes viselkedésetek miatt. Még állati
vér, vagy azt tartalmazó étel sincs a fogyasztásra szánt táplálékaik között. (…) Ezért adtok ti [római
pogányok] vérrel töltött hurkát a kereszténynek, ha próbára akarjátok tenni. Meggyőződésetek
természetesen, hogy amivel el akarjátok téríteni őket a helyes útról, az törvényellenes számukra.
Hogyha tehát ilyen biztosak vagytok abban, hogy még az állatvért.l is iszonyodnak, hogyan
gondolhatjátok, hogy embervér után sóvárognak?” (Apológia, IX, 13-14.).

2.2. Minicius Felix (Kr.u. 3. század körül)

„Számunkra nem megengedett, hogy lássuk vagy halljuk emberek mészárlását; annyira irtózunk az
embervért.l, hogy az étkezéseinknél kerüljük az állatok vérének használatát táplálékként”
(Octavius, XXX, 6.).

2.3. Euszébiosz (Kr.u. 265-339)

„Hogyan tudnának az ilyen [keresztény] emberek gyerekeket enni, mikor még az értelmetlen
állatok vérét sem szabad megenniük?” (Egyháztörténet, V, I, 26.)
Az első keresztényeket azzal támadták, hogy gyermekeket esznek meg, vagy mutatnak be áldozatul. Erre válaszoltak az első hitvédők, felhívva az ellenfelek figyelmét arra, hogy a keresztények állati vért sem fogyasztanak, nem még ember húsát vagy vérét.

3. A BIBLIA VÉREVÉSRE VONATKOZÓ

A Biblia vérevésre vonatkozó tilalmai megmutatják, mit jelentett, és mit nem jelentett Isten rendelkezése. Ennek megismerése segíthet elejét venni mind a túlzott engedékenységnek, mind pedig a szükségtelen törvényeskedésnek.

3.1. Az Édenben

„Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden
fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Minden földi állatnak, az ég
minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok
minden zöld növényt. És úgy történt. (…) Ezt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden
fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod” (1Móz 1:29-30, 2:16-17, MBT).
Isten eredetileg növényi táplálékot adott az embernek és az állatoknak egyaránt. Az egyetlen
szabály a táplálkozásukra vonatkozóan az volt, hogy ne egyenek a jó és a rossz tudásának fájáról.

3.2. Az özönvíz után

„Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden
földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a
ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. De húst az éltető vérrel együtt ne
egyetek!” (1Móz 9:2-4, MBT).
Az özönvíz után az emberi és nagy valószínűséggel állati étrend is megváltozott. Egyes zsidó
hagyományok szerint az állatok megvadulása annak köszönhető, hogy bukott angyalok
megrontották az embereket és állatokat egyaránt (szexuális kapcsolatot létesítettek velük):
„És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és
egymásnak estek, hogy egymást felfalják, és igyák egymás vérét. És a föld vádat emelt a
törvénytelenek ellen” (Énók 7:6).
Még ha az Énók könyvének utalásait figyelmen kívül is hagyjuk, akkor is láthatjuk, hogy Isten
megtiltotta a vér fogyasztását, amikor az állati eledelt is az ember rendelkezésére bocsátotta.
Amikor először megjelenik a húsevés gondolata, Isten egyértelművé tette, hogy az csak a
kivéreztetés után lehetséges. Ha közben figyelembe vesszük az Énók és Jubileumok könyvéből
származó történelmi beszámolókat, láthatjuk, a korban nagy divatja volt a vér fogyasztásának, így
érthető, mi volt Isten egyik oka, hogy tiltotta a vér elfogyasztását. A másik okról a későbbiekben
még szó lesz, amikor a Törvény rendelkezéseit vizsgáljuk majd meg.
(Megjegyzés: Az özönvíz korának eseményeiről a nem kanonizált, de első keresztény
körökben történelmileg hitelesnek tartott források alapján lásd: A nefilim és a démonok,
COG, 2006).
1. Erről bővebben lásd: Óriások könyve (qumráni tekercstöredékek) 1Q23, 1-6 töredék; 4Q531, 2 töredék; 4Q532, 2. töredék, 1-6; Jubileumok
könyve 7:24.
2 .Énók könyve az a nem kanonizált irat, amelyre Júdás hivatkozik a levelében (14-15. versek), történelmileg hitelesítve azt.

3.3. A Törvényben

„Vért egyáltalán ne egyetek lakóhelyeiteken sehol, se madárét, se állatét. Ki kell irtani népe közül
az olyan embert, aki bármilyen vért eszik” (3Móz 7:26-27, MBT).
„Ha Izráel házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki bármilyen vért eszik, ellene
fordulok annak az embernek, aki vért evett, és kiirtom népe közül. Mert a test lelke a vérben van, és
én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek
által szerez engesztelést. Ezért mondtam Izráel fiainak: Senki se egyék vért közületek; a köztetek
lakó idegen se egyék vért. Ha valaki Izráel fiai közül vagy a köztük tartózkodó jövevények közül
vadászat közben vadat vagy madarat fog, amelyet meg szabad enni, folyassa ki a vérét, és takarja
be azt porral. Mert minden test lelke a vére a lélekkel együtt. Ezért mondtam Izráel fiainak:
Semmiféle testnek a vérét ne egyétek meg, mert minden testnek a lelke a vére. Ki kell irtani
mindenkit, aki megeszi. Ha pedig valaki elhullott vagy széttépett állatot eszik, akár bennszülött,
akár jövevény, mossa ki ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig; azután tiszta
lesz. De ha nem mossa ki, és nem mosakszik meg, akkor bűnhődnie kell” (3Móz 17:10-16, MBT).
„Ne egyetek semmit a vérével!” (3Móz 19:26, MBT).
„Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a földre, mint a vizet! (…) De abban légy állhatatos,
hogy vért ne egyél, mert a vér lélek. Ne egyél lelket a hússal együtt!” (5Móz 12:16, 23, MBT).
„Csak a vérét nem eheted meg, öntsd azt a földre, mint a vizet!” (5Móz 15:23, MBT).
A fenti idézetekből látható Isten egyértelmű parancsa a Törvényben. A vér fogyasztását szabályozta
a törvény az alábbiakban: (1) húst nem lehetett enni a vérével együtt, (2) a levágott állatott
megfelelően ki kellett véreztetni, (3) a vér semmilyen más felhasználása nem volt megengedett, a
földre kellett önteni, és porral betakarni, (4) mivel Isten azt az oltárra adta, vagyis istentiszteleti és
áldozati felhasználásra.

3.4. A prófétáknál

„Kövéret esztek a jóllakásig, és vért isztok a megrészegedésig az én véres áldozatomból, amelyet
készítek nektek!” (Ez 39:19, MBT).
Amikor a Törvény után, a prófétai írásokban megjelenik a vérevés gondolata, ott bűnként említik.

3.5. Az Újszövetségben

„A Szent Szellem úgy látja jónak, és mi is egyetértünk vele, hogy ne terheljünk benneteket semmi
mással, csak ezeket a dolgokat tartsátok be: ne egyetek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak
fel, ne egyetek megfulladt állatok húsából készült ételt, se olyan húst, amelyben benne maradt a
vér, és ne kövessetek el semmilyen szexuális bűnt. Ha ezeket elkerülitek, jól teszitek” (ApCsel
15:28-29, EF).
Az apostoli gyűlés határozata szerint a pogány származású keresztényeknek tartózkodniuk kell –
több más dologgal együtt – a vért tartalmazó ételektől is.
A korábbiakban láttuk, hogy a vérevés tiltása megjelent már Noé idejében. Ha figyelembe vesszük a korabeli
történelmi forrásokat (mint pl. Énók könyve), láthatjuk, hogy szokássá vált a vér fogyasztása Noé kortársai
között. Emiatt Istennek világossá kellett tennie, hogy bár engedélyezi az embereknek a hús fogyasztását, ahhoz
azonban mégsem járul hozzá, hogy a hússal együtt a vért is elfogyasszák. A vérrel ugyanis más tervei voltak.
A Törvényből ismét látjuk a vérevés tilalmának megerősítését. Azonban további információkat is megtudunk a miértről: a vér fogyasztása tilos, mivel (1) azt Isten soha nem táplálkozási céllal adta az embernek, hanem azért,hogy az áldozati-istentiszteleti szertartásokban engesztelést szerezzen a bűnökért, valamint (2) azért, mert abban
van az ember élete, ahogy a Biblia mondja: „mert mindenféle test lelke [pontosabban: élete] az . vére az abban
levő lélek által” (3Móz 17:14, ÚVF).

4. ELLENÉRVEK VIZSGÁLATA

A vérevés helyességét illetően szokás megemlíteni néhány idézetet, amely látszólag engedélyezi mindenféle étel
elfogyasztását. Azonban érdemes kicsit alaposabban megvizsgálni ezeket a szakaszokat, hogy lássuk, miről
szólnak valójában.
4.1. Mk 7:19
„Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt” (MBT).
Érdemes a verssel kapcsolatban két észrevételt tenni: (1) a vers szövegkörnyezetének és (2)
pontos tartalmának vizsgálata nélkülözhetetlen a helyes megértéshez.

(1) Szövegkörnyezet

A Mk 7. fejezetében a farizeusok észrevették, hogy Jézus tanítványai mosdatlan
kézzel esznek, és ezzel az ősi hagyományt nem tartják be. Jézus pedig rávilágít a
tévedésükre, kifejtve, hogy az embert nem az teszi tisztátalanná, hogy mit eszik meg,
hanem épp ellenkezőleg, az, hogy mi jön ki a száján (mert a szívből származik
minden gonosz gondolat, ami beszennyezheti az embert).
A teljes fejezetnek nem is az a mondanivalója, hogy mely ételeket lehet elfogyasztani,
és melyeket nem, hanem inkább az, hogy hangsúlyozza: nem az étel teszi
tisztátalanná az embert, hanem a rejtett indulatai, melyek szavakban és tettekben
nyilvánulnak meg. Az evangélista pedig csak mellékesen teszi hozzá, hogy „Jézus
ezzel tisztának nyilvánított minden ételt”. A párhuzamos evangéliumi beszámolóban
azonban ez a kommentár nem található meg (ld. Mt 15:1-20), annak ellenére, hogy az
Úr Jézus valóban tisztának nyilvánított minden ételt.

(2) Tartalom

Észre kell venni egy nagyon fontos részletet a szövegben, miszerint Jézus minden
ételt tisztának nyilvánított. Felmerül a kérdés: a vér ételnek számít?
Az özönvíz idején az erőszakossá vált emberek körében elterjedt szokássá vált a
kannibalizmus és a vérivás (ld. Énók 7:6). Azonban az Ószövetség világossá teszi már
az első rendelkezéseiben is, hogy a vér nem emberi fogyasztásra lett szánva:
„Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe
adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt.
Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt
éppúgy, mint a zöld növényt. De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!”
(1Móz 9:2-4, MBT).
„Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy
engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez
engesztelést” (3Móz 17:11, MBT).
Az első táplálkozási rendelkezések is tartalmazták már, hogy a vért nem szabad
fogyasztani a hússal együtt. A Törvényből pedig kiderül, hogy mi ennek az oka: Isten
nem táplálékul szánta azt, hanem az istentiszteleti-áldozati rendtartás részének. Sem
az istenhívőknek, sem a zsidóknak (sem az első keresztényeknek) nem volt táplálék a
vér.
Épp ezért, amikor Jézus minden ételt tisztának nyilvánított, ez a korábbi tiszta és
tisztátalan állatok közötti különbség eltörlését jelentette, nem pedig a vérevés
tilalmának feloldását, mivel a vér soha nem tartozott a táplálékok közé.
Ennek a gondolatnak a fényében értelmezhetjük az összes többi, táplálkozásra
vonatkozó újszövetségi rendelkezést is.

4.2. Újszövetségi táplálkozási rendelkezések

(1) 1Kor 10
Ebben a fejezetben Pál a bálványáldozati ételek fogyasztásáról beszél a korintusiaknak.
Akkoriban a húspiacon rendszerint olyan húsokat lehetett beszerezni, amelyek a
bálványtemplomokból megmaradtak. Pál pedig arra bátorította a keresztényeket, hogy
nyugodt lelkiismerettel vegyék meg ezeket, és fogyasszák, anélkül, hogy kutatnák az
eredetét – mivel nincsenek bálványok valójában, akiket a pogány vallásokban imádnak.
Ebben a fejezetben azonban Pál nem arról beszél, hogy vért is nyugodtan lehet fogyasztani,
sőt még a tisztátalan állatokról sem beszél. Az egyetlen kérdés, amit érint, a bálványáldozati
húsok kérdése. Ennek elfogyasztását engedélyezte az apostol a keresztényeknek.
Egy érv, amelyet a vérfogyasztás mellett fel szoktak hozni az ApCsel 15:28-29-hez
kapcsolódik. Nevezetesen: mivel eredetileg a bálványoknak áldozott ételek fogyasztása is
tilos volt, Pál mégis megengedi itt, ugyanez a helyzet a vér kérdésével is. E nézet ellen
azonban több érv is szól: (1) Pál valóban beszélt arról, hogy szabad bálványáldozati húst
fogyasztani, de senki nem beszélt sehol arról, hogy a vérevés tilalma hatályon kívül lett
helyezve; (2) ha a fenti logika helyes lenne, akkor nem csak a vérevés szabad most már,
hanem a paráznaság is, mert az is ugyanazon a tiltólistán szerepel. De mivel sem a vérevés,
sem a paráznaság nem lett feloldva, ezért nem lehet a bálványáldozati hús kérdését alapul
véve azt állítani, hogy az ApCsel rendelkezése már nem érvényes.
(2) Kol 2:16
„Ezért ne engedjétek, hogy bárki is elítéljen benneteket amiatt, hogy mit esztek, vagy isztok,
vagy a zsidó vallási ünnepekkel kapcsolatban. Ilyenek például az Újhold ünnepe, vagy a
Szombat ünnepe” (EF).
Az MBT fordítása azt mondja, hogy „senki el ne ítéljen titeket ételért és italért”. A vers arról
beszél, hogy a tiszta és tisztátalan állatok fogyasztásának kérdése már nem üdvkérdés;
szabadon lehet fogyasztani mindenféle ételt. Azonban itt ismét az a kérdés merül fel, hogy a
vér vajon ételnek minősül-e. Amint a korábbiakban már kitértünk rá, soha nem táplálkozási
célja volt a vérnek, hanem áldozati, és az első étkezési szabályok is kimondták már, hogy a
fogyasztása nem megengedett. Így a Kol 2:16 nem arról beszél, hogy ’senki el ne ítéljen
titeket vérevésért vagy vérivásért’, hanem a tiszta és tisztátalan állatok meg nem
különböztetéséről szól csupán.
(3) Róm 14
A fejezetben Pál azokról a hitben erőtlenekről beszél, akik úgy gondolják, hogy nem szabad
mindent megenni. Arra kéri a hitben erőseket, hogy fogadják be az ilyeneket is, de ne azért,
hogy megítéljék őket, vagy vitatkozzanak velük.
Azonban itt is ugyanazt a megállapítást kell tennünk, mint a korábbi verseknél. Semmiképp
sem beszélhet itt az apostol a vér fogyasztásáról, mivel az nem minősül tápláléknak. Pál
témája inkább a húsevés és vegetarianizmus, amint ez ki is derül a fejezetből:
„Van, akinek az a meggyőződése, hogy mindenféle ételt szabadon megehet. Akinek
meg gyenge a hite, azt hiszi, hogy csak zöldségféléket eszik” (Róm 14:2, EF).
(4) ApCsel 10
Gyakran felhozott érv Péter látomása is, amely az ApCsel 10-ben van feljegyezve. Péter egy
lepedőt lát leereszkedni az égből, tele mindenféle tisztátalan állattal. Isten célja a látomással
Péter felkészítése volt az előtte álló feladatra, hogy a pogányoknak (tisztátalannak tartott
népnek) is hirdesse az evangéliumot.
Maga a látomás azonban csak a tiszta és tisztátalan állatok közötti különbségről beszél:

„Közben megéhezett, és szeretett volna enni valamit. Amíg az ebédet készítették,
Péter látomást látott. Látta, hogy megnyílik az ég, és valami lepedőhöz hasonló
ereszkedik le. Négy sarkánál fogva a földre eresztették. Mindenféle állat volt benne:
négylábúak, csúszómászók és madarak. Azután egy hangot hallott: ’Kelj fel Péter,
vágd le őket, és egyél belőlük!’” (ApCsel 10:10-13, EF).
Maga a szakasz valójában felhasználható akár érvként is a vér fogyasztása ellen. Ugyanis a
szöveg azt mondja, hogy Péternek le kellett vágnia az állatokat – mindenféle más
rendelkezés vagy magyarázat nélkül. Péter – és a zsidók számára – pedig az állat levágása
azt jelentette, hogy elvágják a nyakát, és kivéreztetik azt (3Móz 17:13, 19:26).
Az Újszövetségben található táplálkozási rendelkezések arról beszélnek, hogy az ószövetségi táplálkozási szabályok már nem érvényesek: a keresztények szabadon fogyaszthatnak olyan állatokat is, amelyek korábban tisztátalannak számítottak, és olyan húsokat is, melyeket bálványoknak ajánlottak fel. Azonban a vér az Újszövetségben sem jelenik meg táplálékként. Azok a versek pedig, amelyre hivatkozni szoktak, nem a vér fogyasztásáról beszélnek.

5. A VÉRFOGYASZTÁS EREDETE

Már említettük korábban, honnan is ered a vér fogyasztása. Az emberiség teremtésekor Isten úgy rendelkezett,hogy az ember és az állatok tápláléka egyaránt növényi eredetű legyen (1Móz 1:29-30). Mindez így ment egészen az özönvíz idejéig.
A Biblián kívüli történelmi források, amelyeket az első keresztények és a Szentírás ihletett írói is hitelesnek,történelmileg megbízhatónak tekintettek, beszámolnak arról, hogy milyen állapotba került az emberiség az özönvíz előtt. Isten angyalai testet öltöttek, és a földre jöttek, hogy természetellenes viszonyt létesítsenek az emberi asszonyokkal. Ennek a természetellenes házasságnak az eredménye pedig a nefilek (nefilim) lettek, akik óriási termetű, erőszakos hibrid lények voltak (1Móz 6:1-4)3.
A nefilek elkezdték felélni az emberiség által megtermelt javakat, táplálékokat, majd mikor ezek elfogytak, az állatok, majd az emberek ellen fordultak. Tápláléklistájukon megjelentek az állatok és az emberek is. Hedonista lakomáik kannibalizmusba torkolltak, ahol az emberek húsa mellett a vérüket is inni kezdték:
„És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek,hogy egymást felfalják, és igyák egymás vérét. És a föld vádat emelt a törvénytelenek ellen” (Énók 7:6).
Miután Isten elpusztította ezt az istentelen világot, engedélyezte az embernek is a hús fogyasztását. De megtiltotta nekik, hogy a hússal együtt a vért is elfogyasszák. Azonban a későbbiekben is fennmaradtak olyan mondák, amelyek alapjául a nefilek életmódja szolgált. A vérfarkasok, vámpírok meséi mind-mind a régi korok erőszakos, kannibalizmusra és vérivásra hajlamos óriásaira emlékeztetnek bennünket. Nem is meglepő ilyen háttérrel, hogy Isten megtiltotta az embernek, hogy vért fogyasszanak. (Ezért tette Isten egyértelművé, hogy a vér nem táplálék, hanem az áldozati rendszer része.)

6. MI MINŐSÜL VÉRFOGYASZTÁSNAK

Jogosan merülhet fel a kérdés minden hívőben, hogy mi minősül vérfogyasztásnak. A szélsőségeket látva (pl.Jehova Tanúi vérátömlesztés-tiltása) még fontosabb leszögezni, hogy mi a Biblia álláspontja.

6.1. Vérevés, vérivás

Az özönvíz idején elterjedt vérivás a Biblia szabályait figyelembe véve tilos. Az állatok levágása
során nem helyénvaló a vérüket felfogni és nyersen vagy sülten meginni/megenni. Isten
rendelkezése szerint az állatok levágása után a vért a földre kellett önteni és betakarni, nem pedig
felfogni és elfogyasztani.
3 Az „istenfiak” kilétével kapcsolatban lásd a Kik az 1Mózes 6:1-4-ben említett „istenfiak”? c. tanulmányt, mely letölthet. innen:
http://infaustus.uw.hu/istenfiak.pdf

6.2. Vér felhasználásával készült ételek
A 6.1. pont kapcsán felmerül a kérdés: de mi van azokkal az ételekkel, amelyek vért tartalmaznak?
Az még talán egyértelmű, hogy a vér fogyasztása magában (nyersen, sütve stb.) nem helyes.
Abban, hogy hogyan viszonyuljunk azokhoz az ételekhez, amelyek vér felhasználásával készülnek,
a vér ószövetségi felhasználási módja segít nekünk. A korábbi idézetekből láthattuk, hogy a vérrel
való helyes eljárás egyetlen lehetséges módja az volt, hogy kiöntötték azt a földre, és nem
használták fel semmilyen étel elkészítése során.
A kérdést csak bonyolítja, hogy régen nem voltak olyan ételek, amelyeket ma kínálnak a boltokban.
Régen ugyanis, a zsidó hagyománynak megfelelően nem használtak vért semmilyen étel
elkészítéséhez. Ma azonban számos húsipari készítmény alkotóeleme a vér (vagy valamilyen
vérszármazék), nem is beszélve a véres hurkáról.
Mivel Isten parancsa a vérrel kapcsolatban az volt, hogy ne használják soha táplálkozási célokra,
hanem a földre öntsék ki, ezért mindenképp kérdéses az olyan ételek „kósersága”, amelyek vért
tartalmaznak.

6.3. Vérátömlesztés

Isten mindig a levágott állatok vérének a fogyasztását tiltotta. Arról nem rendelkezett, hogy mi a
teendő az emberi vérrel. Természetesen az emberi vér táplálkozási célú felhasználása se nem túl
biblikus, se nem etikus (világi erkölccsel mérve). Azonban a tiltás a vér elfogyasztására,
megevésére és megivására vonatkozott – és állati vér esetében.
Bár Jehova Tanúi ebből kiindulva tiltják a vérátömlesztést is, álláspontjuk mindenképp helytelen.
Ugyanis a Biblia semmit nem mond az emberi vér orvosi, tehát nem táplálkozási célú
felhasználásáról. A vérátömlesztés vagy a vérszármazékokat tartalmazó oltás orvosi célú
alkalmazása tehát nem azonos az állati (vagy akár emberi) vér táplálkozási célú használatával.
Talán további segítség lehet a kérdésben, ha Jézus Krisztusra gondolunk, aki a saját vérét adta (bár
nem átömlesztésként), hogy emberi életeket mentsen. A vér tehát menthet életeket, és ez nem
minősül étkezési célú felhasználásnak.

7. ÖSSZEGZÉS

A Biblia következetes tanítása (az özönvíz után, a Törvényben, valamint az Újszövetségben) egyöntetűen viszi tovább a vér fogyasztásának tilalmát. Ez azonban nem vonatkozik az emberi vér orvosi (életmentő) célú átömlesztésére. Az Újszövetségből gyakran idézett szakaszok vagy a tisztátalan állatok fogyasztásáról, vagy pedig a bálványáldozati húsok használatáról szólnak, de semmiképp sem a vér fogyasztásáról. A vér ugyanis sosem számított tápláléknak, annak ellenére, hogy az emberiség történelmében időnként mégis fogyasztották.
Amikor az emberiség hajnalán megjelenik a vér fogyasztása, akkor ott negatív megítélése volt, és az emberiség teljes pusztulása kísérte isten ítéleteként.
Hogy valaki hogyan vélekedik az olyan ételek fogyasztásáról, amely vér felhasználásával készült, az egyén lelkiismeretén múlik. Azonban a Biblia tartalmaz utalásokat a helyes eljárásra vonatkozóan.
Mindenképp helytelen azonban, ha ez a kérdés szakadást vagy viszályt okoz keresztények között. Nem helyénvaló azt állítani, hogy akik nem fogyasztanak ilyen ételeket, azok a hitben erőtlen(ebb)ek, ugyanis Pál megállapítása a Róm 14-ben nem a vérevésre vonatkozik, hanem a húsevés kontra vegetarianizmus témájára. A jó közösség fenntartásához azonban nem lehet elvárni valakitől, hogy meggyőződése ellenére vért, vagy pedig olyan ételt fogyasszon, amely vér felhasználásával készült. Az is helytelen, ha bármelyik oldal önmagát jobbnak tartja a másiknál, és Jézus és a szeretet köteléke helyett az ismeret válaszfalait emeli fel. A teológiai különbségektől függetlenül még lehetséges a békés együttélés, egymás meggyőződésének figyelembevételével –
ehhez szükséges a krisztusi szeretet.

(cc) 2008 by Tóth Károly

Ez a tanulmány szabadon felhasználható, amennyiben az ingyenesen, változtatások nélkül, valamint a szerző megnevezésével történik.