Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

József pedig azt mondta: Ne féljetek; avagy Isten gyanánt vagyok-e én?      l.Móz. 50,19

Fénylő Ige! - Olyan ember mondja, aki külsőleg magasra vitte. József a börtönből és rabszolgaságból a legmagasabb egyiptomi kormánytisztviselő lett. Ilyen változást nem mindenki tud elhordozni. Sokan, akik előbb Istennel jártak, hátat fordítanak Neki, ha a világban valamire viszik. Külsőleg felfelé mennek, belsőleg lefelé. Józsefnél ez másként jelentkezett. Ő olyan gazdag volt, hogy egész kocsirakományokat küldhetett ajándékul (l.Móz. 45,21), mégis szerény, alázatos és Istentől függő maradt. Jó azoknak a hívőknek, akik külső helyzetük javulásakor is szívből mondhatják: avagy Isten gyanánt vagyok-e én? - Mikor József ezt a kijelentést tette, afelől döntött, hogy testvéreit megbüntetni-e vagy sem. A döntés egyedül az ő kezében volt. De ő nem akart a saját hatalma, értelme és akarata szerint dönteni, hanem Isten útmutatása felé fordult és ezt mondta: "avagy Isten gyanánt vagyok-e én"? Szinte megrémül attól a gondolattól, hogy önhatalmúlag és ne Isten akaratával egyezően járjon el. József döntése pontosan az ellenkezője annak, amit a természeti ember kevélysége és önakarata ilyen esetben tenne. József magatartása még fényesebben ragyog, midőn a személye ellen elkövetett legszégyenletesebb vétket is kész megbocsátani. Most, atyja halála után legjobb alkalma lenne arra, hogy testvérein bosszút álljon. De ő a legmesszebbmenően megbocsát nekik - nem az apjáért, hanem Istenért. József múltjának minden eseményében nem bűnös emberi kezet lát, hanem a csodálatos isteni, hűséges atyai kezet. Ez teszi képessé arra, hogy ne csak megbocsásson, hanem jót is tegyen azokkal, akik ellene vétkeztek.