„Jézus ezt is mondta: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”

Magyarázat

A természettudományok egyre gyorsuló fejlődése nyomán számos életelem működése mára feltérképezett. Szemléletes videografikákat találhatunk az interneten arról, hogy nagyon kicsi (szemmel még nem érzékelhető) méretek, ugyanakkor óriási (szemmel már nem látható) távolságok is közismertek ma már.
Ezek mellett persze az eredeti és azóta is állandóan megújuló teremtés hogyanját is folyton kutatja az ember. Nyilvánvaló, hogy az élettelen anyag képtelen önmagát reprodukálni. Ha a magban nem lenne valami beleprogramozott mechanizmus, vagy ha másként nem lépne föl Valaki tevőlegesen az ügyében, akkor aligha alakulna növénnyé, és bújna ki a föld alól más formában.
Különleges ajándéka Istennek, hogy bár nem ismerhetjük az élet működésének minden egyes részletét, mégis élvezhetjük azt. Arra adatott ugyanis, hogy az élet által megsejtsünk valamit annak Teremtőjéből, és e felismerés nyomán, vágyjuk keresni a vele való kapcsolatot.
Hangsúlyos e példázatos képben az is, hogy mindez az embertől függetlenül megy végbe. Menetrend szerint tesszük a dolgunkat, és közben Isten is a magáét.
Gondolj ma arra, hogy az élet nem érdem, nem a munkád gyümölcse, hanem Isten csodálatos ajándéka! Álmélkodj ezen, és dicsőítsd érte Teremtődet!
(Várady Endre)