Biblia-Ige:Efézusbeliekhez írt levél 4. rész

1. Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.
2. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,
3. Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
4. Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;
5. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
6. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.
7. Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.
8. Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9. (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10. A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)
11. És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12. A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14. Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
16. A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.
17. Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában,
18. Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök;
19. Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
20. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;
21. Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban:
22. Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
23. Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
25. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.
26. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;
27. Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.
28. A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.
29. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.
30. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.
31. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;
32. Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

...azokat mind egyétek meg...ezeket utáljátok, meg ne egyétek!      3Móz 11,9.13

A 3.Mózes 11. pontos utasítást ad arra nézve, hogy mit szabad és mit nem szabad az izraelitáknak enniük. Az Újszövetségben ezek az ételtörvények teljesen megszűntek, ahogy azt az Úr Péternek megmutatta (Csel.10.) Nekünk azt kell gondosan megvizsgálnunk, hogy milyen lelki táplálékot veszünk magunkhoz. Az Isten Lelkétől újjászületett ember alaptörvénye ez legyen: semmit nem veszek magamhoz, ami nem Istenhez visz közelebb, semmit, ami gonosz, ami kevélységemet vagy szenvedélyemet táplálja. A 3.Mózes 11-ben ismételten előfordul: ezt egyétek, ezt ne egyétek! Nekünk sokat megenged Isten. Az 1.Kor 3,22-ben ezt mondja Pál: "Minden a tiétek. Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek: ti pedig Krisztuséi". Igen, minden a tiétek: művészet és tudomány, zene, festészet, természettudomány, történelem és csillagászat. Mindenütt találhatunk valamit, ami lelkünket táplálhatja. Az újságokat is olvashatja az ember lelki haszonnal, ha úgy olvassa, mint Schrenk Éliás, aki indíttatást nyert belőle az imádkozásra, vagy mint Spurgeon, aki abból a bűnösöknek Jézushoz való hívogatását tanulta meg. Nem szabad azonban tekintet nélkül mindent elfogadnunk, amit ezek nyújtanak. Gyakran egészen közvetlenül érezteti Isten velünk: ez káros, ne fogadd be! Némelyiket egyenesen megtiltja Isten. Az izraelitáknak pl. nem volt szabad megenniük, ami a földön csúszott-mászott  (41. v.) Jelképezheti ez nekünk, hogy kerüljünk mindent, ami alattomosan, hízelgő módon közelít hozzánk! Aki ilyet "eszik", az megfertőzteti magát.

Varga László: Isten asztaláról

"Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak."      Apostolok cselekedetei 10,15

Olvassuk el az egész történetet! Tudnunk kell, hogy zsidó nem mehetett be egy pogány házába, mert az az ő számára tisztátalan volt. Lehetett ez a Kornéliusz akármilyen nagy ember, Péter azelőtt soha nem szánta volna rá magát, hogy hozzá menjen, vele egyék, neki szólja Isten igéjét. Bizony, nagyon sok keresztyén magyar ember nem ülne ebédhez egy cigánykunyhóban! Te se tennéd meg akárkivel. És milyen megszégyenítő, amikor adott esetben kiderül, hogy az a megvetett másik sokkal különbül áll ki az igazság mellett, különbül segít valakin, aki mellett te csak elmentél, vagy éppen neked tesz olyan szolgálatot, amit te nem tennél meg neki, mert nem találod arra méltónak. Ne féljünk attól, hogy beszennyez a másik! Lehet, hogy Isten előtt tisztább, mint magunk. Próbáljunk úgy tekinteni minden emberre, hogy Krisztus érte is meghalt. És akkor meglátjuk, hogy a legutolsóban is van érték, megbecsülendő ajándéka Istennek. És szebbnek fogjuk látni a világot, és boldogabbak leszünk. Mert nincs nagyobb boldogság, mint tiszta lelkek között élni. Keressük a tisztaságot, és meg fogjuk találni!

Kegyelmes Istenem, alázattal hajtok fejet előtted, úgy ismerem be, mennyi gőg van bennem, amire soha nem is gondoltam. Természetesnek tartom, hogy bár vannak nálam különb emberek, de sokan vannak, akik nem méltók arra, hogy kezet fogjak, hogy asztalhoz üljek, hogy barátkozzam velük. Mert én mégiscsak valaki vagyok, azok pedig senkik hozzám képest, vagy olyan bűnösök, hogy rossz fényt vetne rám, ha velük látnának. Adj, Uram, bátorságot ahhoz, hogy minden emberrel egyenrangúan tudjak szóba állni, és hogy ezt megtehessem, adj olyan hitet, és az emberek előtt is olyan becsületet, hogy soha ne kelljen félnem attól, hogyan ítéli meg a világ, ha én barátomként beszélek még legmegvetettebb embertársammal is. Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A KIRÁLYSÁG ÉS A SZENVEDÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 14,19-23

19 Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. 20 De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe. 21 Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. 22 Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. 23 Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.

"...mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába."

(ApCsel 14,22b)

Amikor az ősegyház misszionáriusai eredményesen térítettek a városokban, ahol hirdették az evangéliumot, szokásuk volt, hogy visszamentek bátorítani az újdonsült keresztyéneket. Becsületesen megmondták nekik, hogy "sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába". Ezt az üzenetet úgy közölték, mint ami általános szabály. Nem így szóltak: "Néhányatoknak valószínűleg szenvedni kell, mások pedig boldogan élnek majd, amíg meg nem halnak!" Nagyon világosan megmondták, hogy nincs fájdalommentes út a dicsőségbe. Misszionáriusaink elmondják nekünk, hogyan szenvednek megpróbáltatásokat zsidók, mexikóiak és kínaiak, amikor Jézus tanítványai lesznek. De nem szabad csak rájuk gondolnunk. A szabály ránk is vonatkozik. A szenvedés nem véletlenszerű vagy történelmi. Hozzátartozik az üdvösség útjához. Ezt nem lehet kikerülni és nem szabad előle kitérni. Miért elkerülhetetlen számunkra a szenvedés? 1. Feltétlenül a Sátán céltáblái leszünk. Minden ördögi eszközzel megpróbál majd bennünket eltántorítani Krisztustól. 2. Jézus nevének a pártjára állunk. Ezért megvetnek, kigúnyolnak és üldöznek majd embertársaink - gyakran azok, akik a legközelebb vannak hozzánk. 3. Meg kell tagadnunk magunkat. A mi régi, bűnös énünk lassan el fog halni. Ez fájni is fog. 4. Meg kell tanulnunk szeretni úgy, ahogy Jézus szeretett. Ez nagyon sebezhetővé tesz bennünket. A szeretet fájdalommal jár. Ha egyszer felfedeztük, hogy a "királyságba" szóló elhívásunk szenvedésbe sodor bennünket, két hibát el kell kerülnünk. Nem szabad azzal próbálkoznunk, hogy valamiféle okoskodó magyarázattal elvegyük ennek a tanításnak az élet, másfelől pedig nem szabad megpróbálnunk hirtelenül mártírrá válnunk oly módon, hogy ellenállást szítunk. Ortodox keresztyének az első hiba elkövetésére hajlamosak, szektás keresztyének pedig a másodikra. Mindaz amit tennünk kell tulajdonképpen csak annyi, hogy megvizsgáljuk magunkat, és kritikus szemmel nézzük életvitelünket, s tegyük fel magunknak a kérdést: azonosultunk-e Jézussal? És a szenvedésről szóló evangélium majd nyilvánvalóvá válik.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-TEST SZERINT GONDOLKOZOM?

"Mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e?" (1Kor 3,3)

A természeti ember mit sem tud a testiségről. A test a Szellem ellen törekedik, aki az újjászületéskor tért be hozzánk, a Szellem pedig a test ellen harcol. Ez idézi elő a test szerinti gondolkozást. "Szellem szerint járjatok" - mondja Pál - "és a test kívánságát véghez ne vigyétek" (Gal 5,16), így eltűnik majd a testi gondolkozás. Vajon te kis dolgok miatt is hamar elszomorodsz és összeférhetetlen vagy? "Ó, a keresztyén ember soha nem ilyen." De Pál apostol azt mondja, hogy igenis ilyen, és ezeket a dolgokat kapcsolatba hozza a testies gondolkozással. Van-e a Bibliában olyan igazság, amely nyomban felingerel? Ez is bizonyítja, hogy még testi vagy. Ha a megszentelődés végbement benned, akkor nyoma sincs többé ennek a gondolkozásnak. Ha Isten Szelleme felfed benned valami helytelent, nem azt kívánja tőled, hogy hozd rendbe, hanem hogy fogadd el a világosságot, és majd Ő rendbe hozza. A világosság gyermeke nyomban bevallja bűnét és leplezetlenül áll Isten színe elé; a sötétség gyermeke ellenben így szól: "Ó, ki tudok magyarázkodni!" Amikor betör a fény és meggyőződsz igazságtalanságodról, légy a világosság gyermeke, valld be és Isten majd elbánik azzal, ami rossz. Ha véded magad, azzal csak azt bizonyítod, hogy a sötétség gyermeke vagy. Mi a bizonyítéka annak, hogy megszűntél testiesen gondolkozni? Ne ámítsd magad: amikor megszűnik testies gondolkozásod, ez az elképzelhető legkézzelfoghatóbb dolog. Isten majd gondoskodik róla, hogy végtelen lehetőségeid legyenek kegyelme csodájának kipróbálására. A gyakorlati kipróbálás az egyetlen bizonyíték. Akkor majd így szólsz: "Bámulatos! Ha ez azelőtt történt volna, neheztelés támadt volna bennem!" A földön te leszel a legjobban csodálkozó ember mindannak láttán, amit Isten belső életedben elvégzett.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten gyermekei jog szerint

"Mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek. " (János 1, 12)   Hinni annyit jelent, mint Jézust befogadni. Először is szabaddá kell tennünk a szívet mindattól, ami ővele nem egyeztethető össze. Azután az embernek le kell mondania a maga dicsőségéről. Jézus nem elégszik meg valami kis sarkocskával az életünkben. Ő a dicsőség Ura; az ő igénye: mindent vagy semmit! A központi helyet akarja elfoglalni és maga mellett nem tűrhet meg ott senki mást. Hinni annyit jelent: Jézust egyedüli és kizárólagos Úrnak ismerem el, aki előtt minden másnak meg kell hajolnia. Vannak, akik Jézust még nem akarják befogadni. Mások viszont szívesen hajlandók lennének erre, de kételkednek abban, hogy ilyen nagy dologra képesek. Ezek a félénk és csüggedt szívek csak a maguk nagy méltatlanságát látják, nem értik meg, hogy Jézus hozzájuk is betérhet. Az ilyeneknek mondjuk bátorítólag: ne féljetek, az a fontos, hogy igazán akarjátok őt! S mivel a legtöbben nem akarják őt befogadni, annál inkább örül azoknak, akiknek szíve vágyakozik utána. "Biztosságba helyezem azt, aki arra vágyik" (Zsolt 12, 6). Igénkben az áll, hogy "akik hisznek az ő nevében". A hit ragaszkodik az Úr nevéhez, mert az azt jelenti: Jézus, a bűnökből szabadító. Neked is kész bebizonyítani ezt, csak bátran szegezd neki a Jézus-nevet. Az ő nevének dicsőségéért neked is szabadító Istened lesz (Zsolt 79, 9). - Azoknak, akik befogadták, hatalmat, szó szerint teljhatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, tehát jogosan nevezik magukat így. Mások viszont -igen sokan - csak bitorolják ezt a nevet és Istent atyjuknak nevezik, holott Isten nem tudja őket gyermekeinek elismerni, mivel Jézust mint Szabadítót nem fogadták be. Csak az sorolhatja magát Isten gyermekei közé, aki Jézusban találta meg az üdvösség egyetlen lehetséges alapját. Milyen sokan csak szájukkal nevezik Istent atyjuknak, mondogatva például a Miatyánkot, de valójában nem fűzi őket semmi szívbeli kapcsolat Istenhez. Nem újjászületés vagy az Istentől nyert új élet alapján lettek Isten gyermekeivé. Csak betolakodók és egyszer majd hallaniok kell a rettenetes szót: "Nem ismerlek titeket!" Ha atyátok vagyok, hol az én dicsőségem? Hiszen ti önmagatokat dicsőítettétek! - Csak a bűnösként Jézushoz közeledő lélek nyerhet befogadást Isten családjába.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Biztos kézzel vezet

"Vezetem majd a vakot olyan úton, amelyet nem ismertek" (Ézs 42,16)

Gondoljuk csak el: Ő a végtelenül dicsőséges Úr - mint a vakok vezetője. Micsoda határtalan együttérzés van ebben! A vak ember nem képes megtalálni az olyan utat, amelyet nem ismer. Még ha ismeri is az utat, akkor is nehezen tud menni rajta; de egy ismeretlen úton vezető nélkül nem tud járni. Természet szerint valamennyien vakok vagyunk, az üdvösség útját nem találjuk meg, csak ha az Úr rávezet bennünket. Ő vezérel mindaddig, amíg elérünk hozzá, hogy azután megnyissa szemünket. Mindnyájan vakok vagyunk a jövőnket illetően is: nem látjuk előre még azt sem, hogy egy óra múlva mi lesz velünk. Az Úr Jézus azonban vezet bennünket egészen utunk végéig. Áldott legyen az Ő neve! Mi nem sejtjük, hogyan érkezhet szabadulás a számunkra. Az Úr azonban tudja, és vezet bennünket, amíg meg nem menekültünk minden veszedelemtől. Boldogok azok, akik a jó Pásztor kezébe teszik a kezüket, és teljesen rábízzák útjukat és önmagukat is. Az Úr mindvégig vezeti őket, és amikor végül hazaérnek a dicsőség honába és végigtekintenek majd az úton, amelyen Isten vezette őket, szívből jövő, őszinte hálaének tör majd ki belőlük nagy jótevőjük dicséretére. Uram, vezess ma engem is, szegény vak gyermekedet a te utadon, mert én nem ismerem a helyes utat.

Maranatha-Jön a Király: Az igazság diadalt arat

 

„Az angyal, akit láttam állani a tengeren és a földön, felemelte kezét az égre, és megesküdött arra, aki örökkön-örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, a földet és a benne valókat, a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen.” (Jel 10,5–6)

„A Jelenések könyve 14. fejezetének üzenete, amely kijelenti, hogy Isten ítéletének órája elérkezett, a vég idejében szól. A 10. rész angyalát úgy jelképezi a Szentírás, mint akinek egyik lába a tengeren, a másik pedig a földön van. Ez azt mutatja, hogy az üzenet az óceánt átszelve távoli vidékekre is eljut, és a tenger szigetei is meghallják a világhoz intézett utolsó felszólító üzenetet.

»És az angyal, akit láttam állani a tengeren és a földön, felemelte kezét az égre, és megesküdött arra, aki örökkön-örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, a földet és a benne valókat, a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen.« (Jel 10,5–6) Ez az üzenet kihirdeti a prófétai idők lezárulását. 1844-ben keserűen csalódtak azok, akik nagyon várták az Ő megjelenését. A csalódás az Úr akarata szerint volt, hogy a szívek gondolatai nyilvánvalóvá legyenek.

Egyetlen olyan felhő sem borított homályt az egyházra, amelyre Isten ne lett volna felkészülve. Semmilyen erő nem próbálta hátráltatni Isten művét, melyet Ő ne látott volna előre. Minden úgy történt, ahogyan Isten a prófétái által megjövendölte. Nem hagyta magára egyházát a sötétségben, hanem prófétai kijelentésekben megmutatta a jövőt, s gondviselése által a világtörténelem megfelelő pillanatában előidézte azokat az eseményeket, amelyeket a Szentlélek ihletése által a próféták előre megjövendöltek. Isten minden terve megvalósul. Törvénye összekapcsolódik trónjával, és az emberekkel egyesült sátáni erők sem képesek annak lerontására. Isten élteti és óvja az igazságot, amely akkor is él és sikerre jut, ha időnként látszólag árnyék vetül rá. Krisztus evangéliuma a jellemben kiábrázolódó törvény. Az ellene törő csalások, a hamisság és a sátáni erők minden koholmánya végül örökre megszűnik majd, s az igazság diadala a déli napfényhez lesz hasonló. Isten szárnyai alatt az igazságosság napja újra felragyog, és az egész Föld teljes lesz dicsőségével.”

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek” (Lukács 22,44)

Megváltónk nagy gyötrődése, melyet a kísértéssel való heves tusakodás okozott, olyan természetfeletti izgatottságba hozta egész testét, hogy abból nagy vércseppek törtek elő és a földre hulltak. Ez mutatja, milyen rettenetesen nehezedett Rá a bűn súlya, amely annyira összezúzta, hogy vért izzadott! A szeretetnek milyen nagy hatalma nyilvánul itt meg előttünk! Egy régi természettudós megfigyelte, hogy az a ruggyanta a legkitűnőbb, amely a mézgafából vágás nélkül folyik ki a kéreg alól. E drága fa kellemes nedvet szolgáltat, mikor az ostorcsapások megsebesítik és a kereszten szegek fúrják át testét; de íme, legbecsesebb nedvét akkor árasztja, mikor sem az ostor, sem a szeg, sem a lándzsaszúrás nem sebzi Őt. Ez Krisztus önkéntes szenvedését áthatóvá teszi nekünk, mivel itt a vér erőszakos előidézés nélkül folyik. Itt nem kell sem szúrás, sem vágás: önként folyik a vér. Itt nem szükséges ez a parancs: „Jöjjetek elő források!” Folyik magától rózsaszín folyama. Ha az ember nagy lelki küzdelmet áll ki, akkor vére a szívéhez szorul. Az arca elsápad, közel van az eszméletlenséghez; a vér befelé szorul, mintha a belső embert kellene erősítenie, mikor nyomorúságon megy keresztül. Nézd meg csak a Megváltót lelki szenvedéseiben: annyira megüresítette magát, hogy halálos vívódásakor vére nem szívéhez szorult – saját belső embere erősítése végett, hanem kifelé nyomul és befecskendezi a földet. Krisztus szenvedésharca által kiöntetett a földre, amely leleplezi előttünk az áldozati ajándék teljességét, melyet önmagában hozott az emberiségért.
Felfoghatjuk e most már, milyen heves volt ez a küzdelem és halljuk e hozzánk intézett szavát: „Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig!” Tekintsetek vallásunk nagy Apostolára s Főpapjára és inkább vért izzadjatok, mintsem megadjátok magatokat lelketek nagy ellenségének.

Napi áhítat-

Összedőlő csapda

Mk 12,13–17

Meg lehet-e téveszteni emberi reakciókkal azt, aki figyelmen kívül hagyja a reakciókat?

„Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?’ Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: „Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.” Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: „Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig így feleltek: „A császáré.” Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És igen elcsodálkoztak rajta.”

Magyarázat

Az emberi szándékok dzsungelében élünk. Szeretnénk megfelelni Istennek, embertársainknak, családunknak, önmagunknak. Aztán olyan útvesztőkbe kerülünk, melyekből nem tudunk kikeveredni, de még azt sem tudjuk, hogyan kerültünk beléjük.
Pedig a válasz egyszerű: akinek sok fókusza van az életében, az mindenre figyel, ezért kevés dolgot lát tisztán, könnyebben belekeveredik a saját döntéseibe, azok következményébe. Ezzel szemben Jézusról azt olvassuk, hogy egyetlen szemszögből tekint a világra, ez pedig az Atya akarata: mert „amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon” (Jn 5,19). Ez alapján dönt minden helyzetben, az Atyától jövő igazság mutatja az utat az emberi szándékok dzsungelében. Márpedig nemcsak véletlen és félreértés, de rossz szándék is okozhatja a buktatókat. Van azonban egy biztos ellenszer: ha taktikázás, egyensúlyozgatás helyett Istenből merítjük, Istenhez igazítjuk reakcióinkat.
Meg lehet-e téveszteni emberi reakciókkal azt, aki figyelmen kívül hagyja a reakciókat? Jézus így oldott fel egy helyzetet, mely csapdába is ejthette volna, ha emberekre tekint. Te is kipróbálod? Segíteni fog neked is, ha az igazsághoz ragaszkodva keresed Isten útját!
Imaáhítat

Adjunk hálát az Urat híven szolgáló
nőtestvéreinkért! (Lk 8,1–3)

Isten csodálatos kegyelme: OSZTOZZUNK KRISZTUS SZENVEDÉSEIBEN

A KEGYELEM TRÓNJA

''Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek.'' (1Péter 4:13)

Az erő előfeltétele a gyakorlat. Az erős hit elnyerése érdekében Isten olyan körülmények közé helyez bennünket, amelyekben gyakorolnunk kell a hitünket. Sok nyomorúság által kell nekünk Isten országába bejutnunk. Megváltónk minden lehetséges módon megpróbáltatott, mégis, folyamatosan diadalmaskodott Istenben. Kiváltságunk, hogy Isten ereje által minden körülmény között erősek legyünk, és diadalt arassunk Krisztus keresztjében. Ebben az életben tüzes próbákon kell átmennünk, és komoly áldozatokat kell hoznunk, de végül Krisztus békéje lesz a jutalmunk. A hívők oly kevés önmegtagadást tanúsítanak, oly keveset viselnek el Krisztusért, hogy a kereszt majdnem teljesen feledésbe merült. Ha győzedelmesen Krisztus trónjába kívánunk ülni, először részt kell vállalnunk a szenvedéseiből.

A Menny nagyon közel van azokhoz, akik szenvednek az igazságért. Krisztus azonosítja érdekeit hűséges népe érdekeivel. Szenved szentjei személyében; és aki választott gyermekeit bántja, Őt sérti meg. Közel van az a hatalom, amely megszabadít a fizikai bajtól és gyötrelemtől, s hogy a nagyobb vésztől is megmenthessen, lehetővé teszi szolgája számára, hogy minden körülmény között becsületes maradjon, és Isten kegyelme által diadalmaskodjon. Az üldözés szerezzen örömet Krisztus tanítványainak, hiszen ez bizonyítja, hogy Mesterük lábnyomát követik. Igaz, hogy az Úr nem ígért fölmentést a próbák alól, hanem sokkal jobbat ígérve, ezt mondta: ''Élteden át tartson az erőd.'' (Mózes ötödik könyve 33:25) ''Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.'' (Korintusbeliekhez írt második levél 12:9) Ha tüzes kemencén kell átmenned Jézusért, az Úr ugyanúgy melletted lesz, ahogyan a három hű ifjú mellett is ott állt Babilon tüzes kemencéjében. Akik szeretik Megváltójukat, mindenkor örvendezni fognak, ha megosztják Urukkal a megaláztatást és gyalázatot. Az Urunk iránt a szívünkben égő szeretet édessé teszi az érte elviselt szenvedést.

Reggeli dicséret: Ima a miniszterelnökért

"Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére."
Pál első levele Timóteusnak 2:1-4.

„Hívő ember nem politizál!” – hallom ezt sok ízben keresztyén emberektől, főleg választások körül. Kényes téma, és ismerem az érveket pro és kontra. Azok, akik egyetértenek e kijelentéssel, tüntetően közömbösek a politika minden egyes jelenségével. Egy idős bácsi avval dicsekedett nekem, hogy a szavazócédulát szándékosan rosszul töltötte ki, ezzel akarván kifejezni, mennyire ördöginek tartja a politikát. Mások, akik vitatkoznak a fönti kijelentéssel, úgy vélekednek, a vallásszabadság csak akkor tartható fönn, ha aktívan támogatjuk azokat a pártokat, amelyeknek fontos ez az érték. Ez első csoport megveti azokat, akik olyan sötét dolgokkal foglalkoznak, mint a politika; a második csoport pedig azokat veti meg, akik nem úgy foglalkoznak a politikával, ahogyan ők azt elképzelik. Vagy így, vagy úgy, de egyik felfogás sem veszi figyelembe Pál Timóteusnak intézett tanácsát.


Pál azt mondja, imádkozzunk a politikusainkért. Aki megveti a politikusokat, tud-e értük imádkozni? Aki megveti azokat a politikusokat, akik más irányvonalat képviselnek, mint ő, tud-e értük imádkozni? Pál azonban nem csak azt mondja, hogy imádkozzunk országunk vezetőiért (akármelyik oldal van éppen kormányon), hanem még azt is hozzáfűzi, hogy Isten üdvözíteni akarja még a politikusokat is. Hát ez végképp megbotránkoztatóan hat. Vajon aki megveti a politikusokat, nem fog-e meglepődni, mikor a mennyországban épp egy miniszter lesz a szomszédja? Vajon aki megveti a másképp gondolkodó politikusokat, nem fog-e fölháborodni, hogy Isten országában éppen egy másikoldali párttag mellett kap Jézustól helyet?


Úgy érzem, Pál tanácsa fényében újra kell értelmeznünk a politikához fűződő viszonyunkat. Ha isten még a politikusokat is szereti, hát mi miért ne imádkozzunk értük? Ez nem azt jelenti, hogy egyet is kell velük értenünk. Pál pusztán arra buzdít, hogy lássuk meg a politikus szerepe mögött azt az embert, akiért meghalt Krisztus – éppúgy értük, mint ahogy értünk is. Imádkozzunk hát ma Magyarország vezetőiért!

Bejegyezte: Árvai Tamás

Biblia-Ige: Zsoltárok könyve 67. rész

1. Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének.
2. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Szela.
3. Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.
4. Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
5. Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.
6. Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
7. A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;
8. Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mózes vett a kenetnek olajából és a vérből... és megszentelte Áront.      3Móz 8,30

A 3.Mózes 8. a papok felszenteléséről beszél, amely a ruházat felvevése, az olajjal való felkenés, a vérrel való meghintés és áldozat bemutatása által történik. Az újszövetségi királyi papságnál más a rend. Aki Isten országának munkása akar lenni, szükséges, hogy kiképezze magát, különben alkalmatlan a papi szolgálatra. Ézsaiás próféta elhívása példaképül szolgál. Amikor meglátja Isten dicsőségét, így kiált fel: "Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok" (6,5). Az első előfeltétel Isten országa munkása számára a mély, alapos, Isten által munkált, fájdalmas bűnismeret. Hogyan fedheti fel valaki a más bűneit, ha a magáé rejtve marad? Az ószövetségi főpapról ezt mondja a Zsid. 5,2: "Aki képes együtt érezni a tudatlanokkal, és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal". Az első követelmény az újszövetségii papságnál tehát abban van, hogy Isten szentsége a kevély embert bűnös emberré teszi. Gyengéden, szelíden, kíméletesen, segítő módon és feloldozóan csak az tudja a bűnöst fenyíteni, aki a saját bűnén megrémülve sír, amiatt remeg, és annak mélységes pusztítását látja. Az ilyen az igazi pásztori lélek, aki szólni tud Jeruzsálem szívéhez (Ézs 40,2), akinek van reménysége a legelzüllöttebb, leg-tisztátalanabb emberhez is. Ézsaiás ajkát aztán egy angyal érintette égő parázzsal és azt mondta: "hamisságod eltávozott, bűnöd elfedeztetett". Az iskola közli a tudományt. A Golgotán ismeri meg és éli át az ember bűnei bocsánatát. Jobban állna népünk lelkileg, ha több lelkipásztor Isten által bizonyos volna bűnei bocsánatáról, és átélné, hogy Isten az Újszövetség papjává szentelhetné. Mi ilyen Isten által felszentelt papok vagyunk?

Varga László: Isten asztaláról

"...Ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk! Jézus ezt mondta neki: Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz. Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: Hiszek, segíts a hitetlenségemen!"      Márk 9,22-27

Mindent megtett volna, mindent megfizetett volna a beteg gyermek apja, hogy a fia meggyógyuljon. De olyan feltételt kapott, amire nem volt képes. Annyi nagy erejű orvossal és kuruzslóval volt már dolga, hogyan tudta volna látatlanban, előre elhinni, hogy Jézus más, mint a többi? Te hiszed? Persze, hogy hiszed. Azért is olvasod ezt az igét. De ha annak a sorsa, akit a legjobban szeretsz, attól függne, mennyire, milyen őszintén, milyen kételkedés nélkül hiszed, hogy Ő mindent megtehet a te és a tieid életében is, ami lehetetlennek bizonyult eddig, nem beszélnél másként, mint az a kiábrándult, ezerszer csalódott apa. Kérj hát segítséget attól, aki egyedül képes azt megadni! Istentől kérj nagyobb, igazi, töretlen hitet! Ő megbocsátja hited gyengeségét, és úgy áld meg, mintha valóban hibátlan, teljes hited volna. Hiszed-e ezt?

Hiszek, Uram. Hiszek benned, valóságodban, hatalmadban, szeretetedben. Azt is hiszem, hogy minden, ami eddig szép volt az életemben, a Te ajándékod. Hiszem, hogy segítséged volt ott mindenütt, ahol valami eredményem volt az életben. Hiszem, hogy Te vagy az Úr egész világunk felett. De látod, Uram, amikor jövendő dolgokról van szó, amikor határozottan ki kellene mondani, hogy segítséged ott lesz, ahol kérjük, amikor egészen és kizárólag rád kellene bíznom a jövőnket, olyan gyakran megbicsaklik az én erősnek gondolt hitem. Mit tehetnék mást, mint ismét hozzád fordulni? Bocsásd meg hitem gyengeségét! Tedd újra erőssé! Fogadd el úgy, ahogy eléd tudom tárni, hiányosan, gyengén, mégis beléd kapaszkodva! Add, hogy minden gyengesége ellenére hitem legyen erőforrásom, világosságom, reménységem! Te add meg annak erejét, Uram! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ÉNEKELJ MÍG SZENVEDSZ

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 16,25-34

25 Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. 26 Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. 27 Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. 28 Pál azonban hangosan rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!" 29 Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; 30 majd kivezette őket, és ezt kérdezte: "Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" 31 Ők pedig így válaszoltak: "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" 32 Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. 33 Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. 34 Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.

"De éjféltájban Pál és Szilász imádkozott és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket."

(ApCsel 16,25)

Úgy látszott, hogy a két börtönlakó, aki a belső biztonsági cellába volt bezárva, semmiben nem különbözött a többi, a római magisztrátus által lakat alá helyezett fogolytól. Ruhájuk le volt tépve hátukról, és úgy tűnt, alaposan benne vannak a pácban. Lehet, hogy néhány ütéssel többet kaptak, mint szokásos. De egyébként csak foglyok voltak, a börtönőr szempontjából. "Ő pedig ... a belső börtönbe vetette őket és a lábukat kalodába zárta." Éjféltájt azonban fölöttébb világossá vált, hogy ezek a börtönlakók Jézus Krisztus követei. Börtönben mindenki hozzá van szokva a trágársághoz. Átkozódással senkit nem tudsz kihozni a sodrából. De ez a két ember elkezdett imádkozni és himnuszt énekelni Istenhez. Ez rendkívül szokatlan volt. Pál és Szilász láthatólag nem úgy gondolkodott, hogy ez az az időpont, amikor igehirdetést kell tartaniok a megtérésről és a hitről. Ehelyett imádságban és énekben fejezték ki hitüket. Ideje van a prédikálásnak és ideje van a bizonyságtételnek. "A foglyok pedig hallgatták őket." Ezek a nyomorult emberek, akik napjaikat azzal töltötték, hogy vagy a halált, vagy a szabadon bocsátást várták, felültek. Mintha fényözön tört volna be erre a félelmetes helyre. Minden bizonnyal az angyalok is énekeltek. Az imádat cselekményében az ég és a föld egyesül. Azután Isten megmozdította az ujját. Minden megremegett. A láncok letörtek, az ajtók kifordultak sarkukból. Mielőtt az éjszaka véget ért, a börtönőr és családja is imádkozott és himnuszt énekelt Istennek. És Isten angyalai a legvidámabb hallelujákat énekelték minden bizonnyal. Mi az a titok, amelyik arra készteti a keresztyéneket, hogy könnyeiken át is nevessenek és szenvedés közben is énekeljenek? A titok nem valami, hanem egy személy. A titok Jézus.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-AZ ÉGŐ SZÍV

"Vajon nem gerjedezett-e a mi szívünk?" (Lk 24,32)

Fel kell fedeznünk azt a titkot, hogyan maradhat a szívünk égő szív. Jézus hirtelen megjelenik, a tűz lángra lobban, csodálatos látásaink vannak, de még meg kell tanulnunk a mindenen áthatoló égő szív megőrzésének titkát. Az unalmas, sivár, komor hétköznap a maga megszokott kötelezettségeivel és embereivel mindig újra kioltja az égő szívet, míg meg nem tanuljuk a Jézusban maradás titkát. Keresztyén életünk sok belső nyomorúságának nagy része nem a bűnre vezethető vissza, hanem arra, hogy nem ismerjük saját természetünk törvényeit. Például, hogy egy indulatnak szabad folyást engedjünk-e vagy sem, azt egyedül azon mérhetjük le, hogy megnézzük, mi lesz a következménye. Vond le a helyes következtetést és ha az eredmény olyan, amit Isten elítélne, ne engedj utat neki. Ha azonban azt az indulatot, amit Isten Szelleme lobbantott lángra, nem engeded érvényesülni az életedben, akkor majd alacsonyabb színvonalon jelentkezik a hatása. Ilyen módon lesz az ember érzelgőssé. Minél nemesebb, magasztosabb egy érzelem, annál mélyebbre aljasodik le, ha nem bontakozhat ki a neki szánt színvonalon. Ha Isten Szelleme felkavart téged, akkor engedelmeskedj a tőled telhető legteljesebb mértékben, ne törődj a következményekkel! Nem maradhatunk a megdicsőülés hegyén, hanem engedelmeskednünk kell az ott nyert világosságnak: tettekben kell a látást megvalósítanunk. Amikor Isten látást ad valamiről, akkor vidd véghez! Ne bátortalanítson el, hogy mibe kerül!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten gyermekeinek méltósága

"Lássátok, milyen nagy szeretettel volt hozzánk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztetünk. " (1János 3, 1)   Az öreg János apostolt lelke mélyéig megragadja ez a felemelő tény. Már esztendők hosszú során át boldog birtokosa és élvezője istengyermeki mivoltának, de még mindig nem vált számára megszokottá; lelke újra meg újra imádással és csodálattal telik meg, amikor Isten aláhajló atyai szeretetére gondol. Szeretné, ha minden ember szeme kinyílna erre a végtelen szeretetre. De mindenekelőtt a hívő embereknek kell ezt az ajándékot újra meg újra szívükhöz szorítaniok s ezért mondja: "Lássátok", azaz nyissátok ki szemeteket! Nem azt mondja, hogy az ő gyermekei, hanem Isten gyermekei, a Mindenhatóé, az egész teremtett világ korlátlan Uráé, akihez olyan közel állhatunk, mint gyermekek atyjukhoz. Könyörül rajtunk, gondoskodik rólunk, táplál, őriz és megvéd minket, mint atya a gyermekeit. Nincs nagyobb méltóság ezen a földön, mint ha valaki Isten gyermeke lehet s aki valóban az, annak kimondhatatlan kiváltságai vannak. Bármikor Isten elé járulhat, elmondhat neki mindent, ami szorongatja és az Atya meghallgatja gyermekét. Nem veti meg a Jézus nevében hozzá felszálló könyörgéseket. Isten gyermeke az Atya különleges gondoskodásában részesül, mely a legkisebb részletekre is kiterjed. Sokszor az a látszat, mintha Isten gyermeke idegen, sőt sötét hatalmak játékszere lenne. Valójában azonban egyedül és kizárólag a mennyei Atya gondozása, felügyelete és fegyelme alatt áll. Szenvedései is a szeretetteljes isteni bölcsesség nevelőeszközei. Még a Sátán támadásai is csak arra jók, hogy őt a mennyei Atya karjaiba kergessék. A viharok pedig szinte még jobban felszítják Isten iránti szeretetének tüzét. A nehézségek is csak arra jók, hogy annál szilárdabban és mélyebben belegyökerezzék az örökkévaló szeretet talajába. Minden javukat szolgálja és közreműködik abban, hogy az eléjük kitűzött célokat elérjék. Örökségük maga a gazdag Isten. Tulajdonképpen Jézus, Isten Fia az örökös. Neki adott át mindent az Atya; Isten gyermekei pedig örököstársai az egyszülött Fiúnak. Isten gyermekének lenni tehát a legnagyobbat jelenti, amit csak elképzelhetünk. - Micsoda szánalmas vakság, amely ilyen nagy áldás mellett elhalad! De boldog az, akinek szeme megnyílt mindennek meglátására, birtokába veszi eme drágagyöngyöt és hűségesen őrzi azt.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Légy alázatos!

"... az alázatosoknak pedig kegyelmét adja" (Jak 4,6)

Az alázatos szív kegyelemre vágyik, és azt meg is kapja. Kiszolgáltatja magát a kegyelem szelíd uralmának, és ezért egyre nagyobb mértékben nyeri el azt. Az alázatos szívűek a völgyekben lakoznak, ahol a kegyelem folyói kanyarognak, és bőven isznak azokból. Hálásak a kegyelemért, dicsőítik érte az Urat, aki - önmagához híven - meg is adja azt nekik. Jöjj, kedves olvasóm, alázd meg magad! Légy kicsiny önmagad előtt, hogy az Úr naggyá tehessen! Talán így sóhajtasz: nem vagyok eléggé alázatos, de lehet, hogy ez már az igazi alázat szava. Vannak, akik büszkék arra, hogy mennyire alázatosak: ez a büszkeség egyik legrosszabb fajtája. Tehetetlen, gyámoltalan, méltatlan, kárhozatra méltó teremtmények vagyunk, minden okunk megvan az alázatra, ne legyünk beképzeltek és büszkék! Alázzuk meg magunkat az alázatosság elleni vétkeink miatt, hogy képesek legyünk az Úr irgalmát elfogadni. A kegyelem megtapasztalása tesz igazán alázatossá, és az alázatos ember aztán még több kegyelmet tud elfogadni. Hajoljunk meg Isten előtt, hogy felemelhessen! Érezzük magunkat szellemben szegényeknek, hogy Isten meggazdagíthasson! Legyünk alázatosak, hogy Istennek ne kelljen megaláznia, hanem kegyelméből felmagasztalhasson bennünket!

Áhítat morzsák: Krisztus gyönyörű éveinek mottója

“Mert az ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságnak árául sokakért.”- Márk 10:45.

Jézus Krisztus élete volt a legnemesebb élet, amelyet valaha is csak megéltek. Egyetlen földi király sem tudott ilyen ragyogó, ennyire valóságos királyi fenséget elérni, mint Ő. Nincs egyetlen hős sem a csatamezőkön, aki olyan dicső hőstetteket hajtott volna végre, mint azok a tettek, melyeket a Názáreti Ács keze vitt véghez!

Mi volt hát az Ő életének vezérlő lelkülete? Ugye, hogy a szolgálat? “Nem, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon” – ez volt az Ő összes gyönyörű évének mottója! Teljes mértékben másokért élt. Krisztus magára soha nem gondolt, sem a legkisebb tettet nem hajtotta végre saját magáért. S végül pedig tulajdon vérét ontotta – szolgálata összes cselekedetének legnagyszerűbbjeként.

Nem kellene-e megtanulnunk hát a mi Urunk példájából, hogy a legigazabb élet e világon az, ha saját magunkról megfeledkezve szeretetben járunk? Ha bárhol önzőség van, az elrontja és tönkreteszi a legértékesebb tettek szépségét is. Kell, hogy Krisztus lelkülete legyen bennünk – és akkor az életünk krisztusi lesz!

“Nektek példát hagyván, hogy az Ő nyomdokait kövessétek.” 1 Péter 2:21

(The motto of all His beautiful years by J.R. Miller)

Forrás: http://igerenezek.wordpress.com/

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott”
(Máté 26,39)

Az isteni fiúság a megváltottaknak közös kiváltsága. Te kishitű gyakran panaszkodsz: Bárcsak bírnék Bátorszívű hősies bátorságával, bár forgathatnám fegyverét és használhatnám pajzsát! Ah, de én minden szalmaszálba megbotlom, és minden árnyéktól megijedek. Légy nyugodt Kishitű, Bátroszívű Isten gyermeke s te is Isten gyermeke vagy. Bátorszívű egy hajszállal sem birtokolja nagyobb mértékben az isteni fiúságot, mint te. Péter és Pál, ezek a kiváló apostolok a Legmagasságosabb családjához tartoznak, de te sem kevésbé. A gyenge hívő éppen úgy Isten gyermeke, mint bármelyik hithős.

„Ez az én boldogságom,
Dicső nyereségem,
Hogy meg nem csalódhatom,
Habár kicsiny hitem”.

Megváltónk imádkozásában, mikor a szenvedések óráiban könyörgött, különböző tanulságos dolgok merültek fel. Az Ő imája:
1.Magányos ima volt. Még három kedvenc tanítványát is hátra hagyta. Hívő lélek, végy alkalmat magadnak a magányban való imára, kiváltképpen a szenvedés idején. A családi ima, a baráti körben való ima, a gyülekezetben elmondott ima nem pótolja azt. Azok is értékesek, de a legdrágább áldozati füst, akkor száll fel füstölő edényeitekből, ha a magány csendjében kiáltotok az Úrhoz, ahol egyedül csak az Ő fülei hallják azt.
2.Alázatos ima volt. Lukács azt mondja: „térdre esett;” egy másik evangélista pedig azt írja: „arcra borult.” Milyen helyzet illik hát hozzád, aki csekély szolgája vagy nagy Mesterednek? Mennyi porral és hamuval legyen fejed befedve? Az alázat jó zsámoly az imánál. Nem remélhetünk Istentől valamit, ha meg nem alázzuk magunkat, hogy alkalmas időben felmagasztaljon.
3.Gyermekies ima volt. „Abba, szerelmes Atya”. Tapasztalni fogjátok, hogy az isteni fiúságra való hivatkozás erős vár a nyomorúság idején. Mint alárendeltek, semmiféle jogra sem támaszthatnátok igényt, mert bukásotok által elveszítettétek azt; de egy gyermek jogát semmi sem törölheti ki az atyai szívből. Ne féljetek ezt mondani: „Atyám, hallgasd meg könyörgésemet!”
4.Figyeljétek meg, hogy ez egy kitartó ima volt. Háromszor imádkozott. Ne tágítsatok, míg meghallgattatást nem nyertek. Tegyetek úgy, mint a tolakodó özvegyasszony, ki ismételt kérése folytán megnyerte azt, amit első kérelmére nem kapott meg. „A könyörgésben állhatatosak legyetek, ugyanazon dologban vigyázva hálaadással.”
5.Végül, ez az ima megadással teljes volt. „Mindaz által ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.” Engedj, úgy Isten is enged. Történjék minden úgy, ahogyan Isten akarja, mert Ő azt jóra fogja fordítani. Elégedj meg azzal, ha imádat letehetted Isten kezébe, aki jól tudja mikor, hogyan és mit kell megadnia és mit kell visszatartania. Ha komolyan áthatva, kitartóan, de alázatosan és megnyugvással imádkozol, akkor győzni fogsz.

KENNETH COPELAND: Örvendezzetek!

,,Mindazáltal mostanra nézve is intelek titeket, hogy jó reménységben legyetek (örvendezzetek[1]). ,,– Apostolok Cselekedetei 27: 22 [1] A King James-féle bibliafordítás alapján

Mit teszel, amikor egy igazán veszélyes helyzetben találod magad?

Ha olyan vagy, mint én egykor, bizonyára kétségbeesetten kiáltasz fel Istenhez. Egyik délután, amikor siránkoztam Istenhez valami miatt, megállított, és azt mondta: „Kenneth, tudtad, hogy nem hallom meg, amikor a gyermekeim kétségbeesésükben kiáltanak fel?” ”Tényleg?” mondtam. „Azt hittem, meghallod.” ”Nem. A bűnös ember kétségbeesett imáját meghallom, mert nem tud máshogy imádkozni. De ha egyszer újjászülettél, fiam, akkor hitben kell felkiáltanod. A hit-kiáltást hallom meg.” Mi a hit-kiáltás? Az, hogy a nem létező dolgokat meglévőként szólítjuk elő. (Róma 4: 17) Ezt jelenti a következő bibliai mondat: „Mondja a gyenge is, erős vagyok”. (Jóel 3: 10)

Pál apostol tudta, hogyan kiáltson fel Istenhez hitben. Ezért intette az Apostolok Cselekedetei 27-ben a recsegő-ropogó, süllyedő hajó legénységét, hogy örvendezzenek. Azt mondta nekik, hogy cselekedjenek hittel. El tudod képzelni, mit gondoltak a tengerészek, amikor ezt hallották? „Figyelitek a bolond prédikátort? Süllyed a hajó, és azt mondja, örvendezzünk. Mindent kidobtunk a fedélzetről, és azt mondja, örvendezzünk!” Lehet, hogy te is éppen úgy érzed most magad, mint azok a tengerészek. Talán úgy érzed, süllyed a hajód. Talán szeretnél kétségbeesésedben felkiáltani. De ne ezt tedd. Inkább tedd azt, amit Pál ajánl, örvendezz! Kiálts fel Istenhez, és mondd: „Uram, nem esek pánikba. Nem esek kétségbe. Örvendezek, mert az Igéd azt mondja, megszabadítasz ebből a helyzetből!” (Zsoltárok 34: 19) Kezdj örvendezni! Ehhez talán nagyobb elhatározásra van szükség, mint bármihez, amit eddig tettél, de Isten erőt ad, hogy meg tudd tenni. Erőt ad neked, hogy örvendezni tudj a leggonoszabb sötétség kellős közepén.

Ahelyett, hogy kétségbeesetten felkiáltanál Istenhez, állj meg hitben. Énekelj, örvendezz, és dicsérd Istent a szabadításért. Légy jó reménységben – és biztos lehetsz benne, hogy Isten épségben kivezet a viharból!

Igei olvasmány: Filippi 4: 4-9.

Kenneth E. Hagin : A tékozló fiú!

Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővelkedik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! És felkelvén, elméne az Ő atyjához… — LUKÁCS 15,17–20.

Jézus ezt a példát adta nekem az Újszövetségből, arra a négy alapelvre, amelyet követnünk kell. Az első dolog, amit a tékozló fiú tett, látjuk, az volt, hogy kimondta! Majd megtette. Miután otthagyta a konda legeltetését, elindult az úton hazafelé.

Ezt követően elfogadta. Atyja már távolról meglátta őt, megesett rajta a szíve, odafutott hozzá, nyakába borult és csókolgatta. Azt mondta: „Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá, és húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le.” Aztán ünnepeltek és elmesélték a többieknek, hogy mi történt.

Megvallás: Tudom, hogy Isten bármit megtesz, amiről én hiszem, hogy Ő megteszi; bármit, ami megegyezik az Ő Igéjével. Én pedig tudom, hogy hogyan állítsam ki saját csekkemet Istennél. Először kimondom. Utána megteszem. Majd elfogadom. Végül elmondom!

Isten csodálatos kegyelme: A SZENVEDÉSEK IDEJÉN

A KEGYELEM TRÓNJA
''Amikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodik az Úrhoz, az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt.'' (2Krónika 33:12)

'A világban sok nyomorúságotok lesz (János evangéliuma 16:33) - mondja Krisztus - de bennem békességetek lesz.'' A keresztények útjába kerülő próbák, a szomorúság, a balszerencse, a nyomorúság és a gyalázkodás olyan eszköz, amelyet Isten arra rendelt, hogy elválassza a polyvát a búzától. Büszkeségünk, önzésünk, gonosz szenvedélyeink és a világi gyönyörök szeretete olyan bűn. amely felett győzelmet kell aratnunk. Isten szenvedéseket küld, hogy próbára tegyen, megvizsgáljon, és kimutassa előttünk ezeket a gonosz tulajdonságokat a jellemünkben. Az Ő ereje és kegyelme által mégis győznünk kell, hogy részesülhessünk az Isteni természetben, és megmeneküljünk a romlottságtól, amely a bűnös kívánság által uralkodik e világon. ''Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.''(Korintusbeliekhez írt második levél 4:17-18)

A szenvedések, a kereszt, a kísértések és különféle próbáink Isten munkaeszközei arra, hogy finomítsanak, megszenteljenek és felkészítsenek minket a mennyei tárházak számára. Sok nyomorúságod csak azért ért, Isten bölcs belátása szerint, hogy közelebb vonjon a kegyelem trónjához. Az Úr lágyítja meg szívünket, és csillapítja gyermekeit a szomorúságokkal és megpróbáltatásokkal. Ez a világ Isten műhelye, ahol alkalmassá formál minket a Menny udvarai számára. Addig alkalmazza reszkető szívünkre a simítókést, amíg el nem távolítja a durvaságokat és egyenetlenségeket, hogy alkalmassá váljunk a mennyei épületben kijelölt helyünkre. A nyomorúság és bajok révén a keresztény megtisztul, megerősödik, s a krisztusi mintára formálja jellemét. A keserű fájdalmat okozó szenvedések leckéi arra tanítanak minket, hogy igyekezzünk ''célegyenesen az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára''. Bátorítson bennünket az Úr közeli eljövetele. Ez a reménység töltse be örömmel a szívünket.

Reggeli dicséret: Szoros kapcsolat

„De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!”
(73. Zsoltár, 23-26. vers)

Nemrég kezembe került Tom Marshall Helyes kapcsolatok című könyve. A szerző a bevezetőjében úgy vall: „könyvnek létrejöttéhez az a keserves felismerés is hozzájárult, hogy a jelek szerint a keresztényeknek ugyanolyan súlyos problémáik vannak a kapcsolatok területén, mint a hitetleneknek. Ráadásul bár nekünk szakértőknek kellene lennünk az emberi természet megértésében és megváltoztatásában, a válságba került és szétesett kapcsolatok helyreállításában tanúsított teljesítőképességünk egyáltalán nem ezt mutatja.”

Majd kifejti, hogy: „A kapcsolatok témakörének megértése azért is nagyon fontos, mivel Istennel való kapcsolatunkra is hatással van. Vannak emberek, akik azért nem tudnak szoros kapcsolatba kerülni Istennel, vagy azért nem értik igazából, hogyan lehet felépíteni a Hozzá fűződő kapcsolatot, mivel nehézségeik vannak általában a kapcsolataikban, vagy egyszerűen nem tudják, hogyan kell ezt csinálni.”

Úgy vélem, valóban helytálló Tom Marshall azon felismerése is, mikor az Istennel való kapcsolatunkról azt írja: „a kapcsolat minősége a mi hozzájárulásunktól is függ, nekünk pedig ugyanazt kell ebbe belefektetnünk, amit minden más kapcsolat megkövetel: saját magunkat. Órákat tölthetek bibliatanulmányozással, imádkozással és mindenféle keresztény szolgálattal, de ha én személyesen nem vagyok ezekben benne, ha nem adom bele a lényemet, akkor nem jön létre valós kapcsolat Istennel, és nagyon gyorsan meg fogom unni a dolgot, mert úgy látom, hogy nincs semmi értelme.”

Bizony, a felületes, magunkra kényszerített, érdekből való kapcsolatokat nem lehet sokáig fenntartani.

Aszáf zsoltára viszont tiszta szívből jövő kapcsolatról tanúskodik. Egy olyan kapcsolatról, ahol őszintén vallja be gyengeségét, félelmét, kételyeit, majd kimondja; „Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!”.

Nem tudom neked mit jelent a 73. zsoltár, engem önvizsgálatra indít az Istennel való kapcsolatom terén és megerősít abban, hogy hangosan mondjam ki:

„Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.” (73. Zsoltár 28.vers)

Bejegyezte: Szilárd

Biblia-Ige: Péter Apostol I. levele 3. rész

1. Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek;
2. Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket.
3. A kiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való;
4. Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt.
5. Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek.
6. Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, a kinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek.
7. A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel,az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.
8. Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek:
9. Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek,
10. Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot:
11. Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.
12. Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orczája pedig a gonoszt cselekvőkön.
13. És kicsoda az, a ki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek?
14. De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek;
15. Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel:
16. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.
17. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.
18. Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;
19. A melyben elmenvén, a tömlöczben lévő lelkeknek is prédikált,
20. A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;
21. A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;
22. A ki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők.

Biblia-Ige-Zsoltárok könyve 71. rész

1. Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2. A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3. Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
4. Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5. Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
6. Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7. Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
8. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
9. Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
10. Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11. Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12. Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13. Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14. Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15. Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16. Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17. Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
19. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20. A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
21. Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
22. Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
23. Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24. Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.