„Két nap múlva volt a páska és
a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a
módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel; mert
ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében.”
Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett,
odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy
alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a
kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: „Mire való a kenetnek ez a pazarlása?
Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a
pénzt a szegényeknek szétosztani.” És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre.
Bizony,
mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az
evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő
emlékezetére.”
Magyarázat
Egyedül Jézus érti meg és értékeli a tettét. Valószínűleg Isten
lelke indítására cselekszik. Talán ő maga sem tudja, hogy miért éppen
most kell ezt tennie, de érzi, hogy ez a megfelelő alkalom. Az is lehet,
hogy régebben elhatározta a tervét, csak most kerülhetett Jézus
közelébe. Jézus szavaiból megérthetjük, hogy egyedül ez az asszony
igazodott Isten tervéhez a követői közül. Egyedül ő látta a
láthatatlant.
Milyen sokszor nyugtatjuk magunkat azzal, hogy ennek így kellett lennie, bizonygatjuk önmagunk és mások előtt. Aki látja a tettének a helyességét, az nem keres igazolást, mert tudja, hogy idővel mások is meglátják ezt. Tudsz-e annyira engedelmeskedni az Úr vezetésének, hogy akkor is megtedd, amit kér, ha nem látod a tetted értelmét vagy célját? Jézus megbecsüli a feltétel nélküli engedelmességet annyira, hogy az evangéliummal együtt lesz ismertté ez a cselekedet.
Uram, add, hogy elsősorban cselekedni tudjam a te akaratodat, és ne a célját vagy értelmét kutassam!
Milyen sokszor nyugtatjuk magunkat azzal, hogy ennek így kellett lennie, bizonygatjuk önmagunk és mások előtt. Aki látja a tettének a helyességét, az nem keres igazolást, mert tudja, hogy idővel mások is meglátják ezt. Tudsz-e annyira engedelmeskedni az Úr vezetésének, hogy akkor is megtedd, amit kér, ha nem látod a tetted értelmét vagy célját? Jézus megbecsüli a feltétel nélküli engedelmességet annyira, hogy az evangéliummal együtt lesz ismertté ez a cselekedet.
Uram, add, hogy elsősorban cselekedni tudjam a te akaratodat, és ne a célját vagy értelmét kutassam!
(Tenkely Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése