2016. július 2., szombat

Isten műhelyében-A keresztyén hit nem magánügy

Carl Eichhorn-

Látom köztetek a jó rendet. " (Kol 2, 5)   




Az apostoli keresztyének Isten ügyének harcosai voltak. Az evangéliumban való hitért harcoltak (Fil 4, 3). Mennyire elveszett ennek a tudata az évszázadok sorául A legtöbb ember csak magánkeresztyénséget folytat, a nyilvános életben semmit sem látni belőle. Természetesen ne keveredjenek a keresztyének a közélet vitáiba, civakodásaiba, ne akarjanak ítélőbírót játszani. Jézus visszautasította, amikor örökségi ügyben bíróvá akarták tenni - ellentétben olyan keresztyénekkel, akik előszeretettel avatkoznak világi ügyekbe.

De a keresztyén hitnek meg kell mutatkoznia az életben, még a közéletben is. Mindent a Biblia mértékével kell lemérnünk. Persze a világ szeretné elhallgattatni a keresztyéneket, azt akarja, hogy húzódjanak egy zugba és ne vegyék észre őket. Ezzel a keresztyénség holt vágányra kerülne és pusztulásra volna ítélve. A Megváltó azonban kiküldte tanítványait e széles világra. Az evangéliumnak mint kovásznak kell áthatni egész életünket. Az Úr Jézus nyilvánosan tanított és az apostolok nem zúg prédikátorok voltak. - Akkor azonban harc is van. Aki gondosan elrejti hitét, azt nem éri támadás, sértetlenül jut keresztül. - De hogyan érkezik meg majd odaát?

Az igazi hívőnek harcolnia kell, amint nyíltan előáll. Először a saját hitéért, nehogy kiforgassák belőle, mert az ellenség minden oldalról támadja; leginkább saját hozzátartozói. De harcolnia kell az evangélium terjedéséért is imádsággal és bizonyságtétellel. A hívő keresztyén nem maradhat néma, nem vonulhat vissza a négy fal közé, megelégedve az áhítatos könyv olvasásával. Életének és beszédének bizonyságtevésével kell részt vennie ebben a szent harcban. Igaz, csendesen - mint ahogyan Jézus hangját sem hallották az utcán, de ha gyáván megbújnak és harctól, szenvedéstől félve visszavonulnak, akkor ez azt jelenti majd egyszer: "Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt." - Ezért hát fel a szent harcra! Kegyelem, ha szenvedhetünk érte (Fil 1, 29).  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése