Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Nem szégyellem a Krisztus evangéliumát.      Róm. 1,16

Az a feladatunk, hogy az evangéliumot terjesszük. Ebben példaképünk Pál. Tőle szeretnénk újra és újra tanulni, és az ő egyszerű, tiszta módszeréhez visszatérni. Miben állt Pál igehirdetése? A boldogító hír volt a megmentésünkről, Isten meg nem érdemelt kegyelme által, a Jézus Krisztusban. Ez az üzenet volt és maradt minden időben Pál témája. Az Úr Jézus Krisztusnak erről a kegyelméről prédikált ő már mindjárt megtérése után Damaszkuszban. Ezzel a bizonyságtétellel lépett fel Jeruzsálemben és Antiókhiában, ezt hordozta Ázsiában és Európában. Szava segítő, örvendeztető, boldogító volt. Az ember beszélhet úgy is Jézusról és az evangéliumról, hogy kemény és nehéz igát tesz a hallgatókra. Pál prédikálása mindig jó hír volt. Mikor Illés idejében a körülzárt Samária már majdnem éhen halt (2.Kir. 7,5), egyik reggel megjelent négy bélpoklos a kapu előtt és ezt kiáltotta: "Odamentünk a Szíriabeliek táborába és már nem volt ott senki... csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, amint voltak". A boldogító hír napja volt ez a nap! Amikor József testvérei idős apjuknak hírül adták: "... József él és uralkodik egész Egyiptomon" - ez örömhír volt a nehéz próbákon átment apának. Prédikáljuk úgy Krisztust, hogy az éhező lelkek elmondhassák: kisiethetek és élelmet lelek. Az ellenség le van győzve! Az aggodalmaskodóknak mondjuk: Jézus él! Ő Úr. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. A bűn rabszolgáinak hirdessük: Jézus azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. Akit Ő megszabadít, az valósággal szabad! Ez örömhír olyan időkben is, amikor sok mindent hallhatunk, amely megterhel és elcsüggeszt bennünket. Mi is az öröm követei vagyunk?