Hogy lehet az, hogy Isten már most úgy bánik velünk, úgy beszél hozzánk, mintha már azok lennénk, akik leszünk?„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.”
Magyarázat
Isten kegyelmi munkája összetetten valósul meg az életünkben. A helyettes áldozat, a kiengesztelés, az újjászületés és a megigazítás mind az ő kegyelmi munkájának a része. Amikor Krisztus helyettes áldozatát elfogadom megvallott bűneimre, akkor nemcsak kiengesztelődik Isten felém és kivon az ítélet alól, hanem újjászül és megigazít. Ami annyit jelent, hogy a megvallott bűnömet Krisztusban megítélte, tehát nekem már nem rója fel, hanem Krisztusért igaznak tekint. Bár én nagyon jól emlékszem a bűneimre, de ő ezeket elfelejtette. Éppen ezért kegyelméből meg kell tartanom a megkapott tisztaságomat. Ilyen értelemben a megigazítást mindig átélem, amikor egy felismert bűnömet megvallom. Ugyanakkor ez egy hitben elfogadott igazság is, amire emlékeznem kell. Bizonyos lelki alkatú emberek szeretik vádolni önmagukat, valahányszor eszükbe jut korábban megvallott bűnük, vagy úgy érzik, hogy a gonosz ezzel vádolja őket. Ekkor van szükségük a hitben megismert igazságra, ha Isten igaznak tart, akkor én sem vádolhatom magamat, de még a gonosz sem! Bátran megvallhatom, hogy Isten ezt már megbocsátotta nekem, és ebben Krisztusért igaznak tart.
Uram, köszönöm, hogy Krisztusért megbocsátottál és kegyelmedből megigazítottál!
(Tenkely Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése