Mindennap az Ige fényében- Ő ÉL

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 1,17-20 17 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, 18 és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. 19 Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után; 20 a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet." "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme élek, örökkön örökké." (Jel 1,17-18) Isten megajándékozott minket azzal a képességgel, hogy emlékezni tudjunk a múltra. Agyunk elképesztő mennyiségű információt képes elraktározni, és egy felvillanó érzés hatására elő tudjuk azokat hozni. De Isten, aki nekünk adta azt a képességet, hogy megőrizzük emlékezetünkben a múltat, nem engedi meg nekünk, hogy megtudjuk a jövőt. Istennek ez a döntése az ő bölcsességét dicséri, és a mi javunkra szolgál. Amennyire ostobák vagyunk, folyton-folyvást megpróbáljuk széttépni a függönyt, amelyet maga Isten feszített ki a szemünk elé. Mind a mai napig megpróbáljuk megfejteni a jövőt a csirkebélből, a csillagok állásából, a tenyér vonalaiból, vagy a csészében lévő teafű leveleinek az alakjából. Bizonyára a harag és a szánalom keveredik Isten mosolyában, amikor ma este látja, hogy ötvenmillió ember kutatja horoszkópját. Isten azt akarja, hogy hitből éljünk. És a Jelenések könyve nem akarja megváltoztatni ezt a szabályt. Isten nem azért adta e könyvet nekünk, hogy menetrendet tudjunk készíteni a jövő eseményeire vonatkozóan, amint, - úgy tűnik - némelyek gondolják. E könyvben ő maga jön hozzánk. Miután János szemeivel megláttuk Urunkat, meghallhatjuk a vigasztalás Igéjét, amelyet az Úr Jánossal leíratott számunkra. "Ne félj!" - mondja Krisztus. "Egy ismeretlen jövő felé mégy. Még a következő lépést sem ismered. Amennyire tudod, az utolsó lépésed a halálba vezet. De ne félj, én ismerlek téged, és te ismerhetsz engem. Én legyőztem a halált. Bízzál bennem. Amikor majd meg kell tenned azt az utolsó lépést, vessed minden bizodalmadat belém. A halál nem a vég a te számodra. Én vagyok az." Amikor az egybesereglett gyülekezet megkapja ezt az üzenetet, ahhoz fohászkodik, aki az első és az utolsó: "Tudjuk, hogy honnan jövünk, tudjuk, hogy hová megyünk. Tudjuk, hogy honnan ered minden, és tudjuk, hogy hová tart minden. Mert tőled, és általad, és reád nézve van minden. Tied legyen a dicsőség mindörökké."