Hét témája: Üdvösségünk összetevői
Olvasmány: 1Kor 6,9–11
Mindaz a nagyszerű jó, amivel Isten folytonosan ajándékoz (főként belül), egyszerűen jobbá teszi a lényünket. Ennek örül a legjobban környezetünk.
„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.”
Magyarázat
A megszentelődés a megszenteltetés alapján válik valóra az ember életében. Ezt azért fontos tudni, mert a „szent” kifejezés kétféle értelemben jelenik meg a Bibliában. Az egyik jelentése, hogy tárgy, állat vagy ember Isten számára elkülönített. Ilyenek voltak a szent edények a templomban, vagy az áldozati állatok, vagy a papok, akik az áldozatbemutatást végezték. Az ember esetében viszont beszélünk a tiszta, Istennek tetsző, Isten törvényeihez igazodó életvitelről. A megszentelődés jelenti az Isten által végzett megszentelést, és jelenti a cselekedetek folyamatos változását a megismert igazságok alapján. Gyülekezeteinkben az Istennek szentelt életű emberek cselekedetei nem azonosak. Egyik ebben a dologban jár előrébb, a másik másban. A megszentelődés útján járás azt jelenti, hogy Isten megmutat valamit az életemben, amit addig nem tartottam bűnnek, de általa felismerem, hogy az is bűn, ezért megbánom, megvallom és elhagyom. Erre nézve mondja az apostol: „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1,6) Ez a folyamat tart egészen a halálunkig.
Uram, segíts engednem, hogy megszentelő munkád folyamatosan formálja a cselekedeteimet, beszédemet és gondolkodásomat!
(Tenkely Béla)
„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.”
Magyarázat
A megszentelődés a megszenteltetés alapján válik valóra az ember életében. Ezt azért fontos tudni, mert a „szent” kifejezés kétféle értelemben jelenik meg a Bibliában. Az egyik jelentése, hogy tárgy, állat vagy ember Isten számára elkülönített. Ilyenek voltak a szent edények a templomban, vagy az áldozati állatok, vagy a papok, akik az áldozatbemutatást végezték. Az ember esetében viszont beszélünk a tiszta, Istennek tetsző, Isten törvényeihez igazodó életvitelről. A megszentelődés jelenti az Isten által végzett megszentelést, és jelenti a cselekedetek folyamatos változását a megismert igazságok alapján. Gyülekezeteinkben az Istennek szentelt életű emberek cselekedetei nem azonosak. Egyik ebben a dologban jár előrébb, a másik másban. A megszentelődés útján járás azt jelenti, hogy Isten megmutat valamit az életemben, amit addig nem tartottam bűnnek, de általa felismerem, hogy az is bűn, ezért megbánom, megvallom és elhagyom. Erre nézve mondja az apostol: „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1,6) Ez a folyamat tart egészen a halálunkig.
Uram, segíts engednem, hogy megszentelő munkád folyamatosan formálja a cselekedeteimet, beszédemet és gondolkodásomat!
(Tenkely Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése