|
| A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 1,8-16 |
| 8 Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. 9 Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. 10 Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, | | 11 amely ezt mondta: "Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába". 12Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 13 és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; | | 14 feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; 15lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; 16 jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. |
|
|
"És ... láttam ... az Emberfiához hasonlót ... feje és haja fehér volt ... szeme, mint a tűz lángja, lába hasonló volt az aranyérchez ... hangja olyan, mint nagy vizek zúgása ... szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik." |
| (Jel 1,13-16) |
 Mielőtt megismerkedünk azzal, aminek meg kell történnie, megpillanthatjuk azt, aki a történésnek az oka, ti. Jézust. Ő Istennél van, és Isten dicsősége az övé.
De ez a mi Jézusunk. A mi világunkba született bele. Itt szenvedett és itt halt meg. Egyszer, amikor a mi világunk egyik kormányzója előtt állt, - a feje meghajtva, arcán vér mocska, már az ereje is elhagyta - a kormányzó ezt mondta róla: "Íme, az ember!" Ez a kormányzó azt gondolta, hogy mindenki rájön, mennyire teljesen emberi és ártalmatlan látványt nyújt ez a Jézus. De ezen a napon - nagypénteknek hívjuk a napot - a gyűlölet miatt a könyörület számára nem volt hely, és Jézust keresztre feszítették.
És most: Íme, a király! Arca ragyog a fénytől, úgyhogy sem barát, sem ellenség nem meri ráemelni tekintetét. Szájából az abszolút fegyver, az Ige jön ki, a kard, amely kettévágja a világot. És aztán a lába! Figyeld meg a lábát, mert a király lába elé térdelnek alattvalói. Valamennyi nép számára Jézus lábánál van a térdeplő. Lába olyan, mint az aranyérc, olyan fénnyel izzik, amilyent e tűz közepében látsz.
Itt áll ő, szabadon és teljhatalommal - a mi testvérünk és Istenünk.
Isten szolgái, akik követik Jézust, gyülekezetük körében figyelik, ahogy a felolvasó hangosan olvassa e könyv szavait. Amikor hallgatják ezeket a szavakat, és amikor lelki szemeikkel megpillantják látomásszerűen felmagasztalt királyukat, a felolvasó hangja megremeg az örömtől, a diadalmámor izgalma fut végig a gyülekezeten. "Boldog az, aki olvassa, és boldog az, aki hallgatja."
És midőn a gyülekezet szétoszlik, Isten összes szolgája viszi az üzenetet a mindennapok életébe. "Íme, a király!" Egész világ, jöjj e könyv köré! Jöjj és hallgass velünk együtt. Jézus a mennyben van, és ő a király. |
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése