Isten asztaláról-Varga László

"Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi... Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek."      1Mózes 2,18-20

Az ókori, a Bibliára is jellemző gondolatvilágban aki valakinek vagy valaminek nevet ad, az tulajdonába veszi azt. Isten gyakran változtatja meg a nevét annak az embernek, akit kiválaszt magának. Példák: Ábrám – Ábrahám, Jákób – Izráel, Száraj – Sára. (A magyar népmesében, ha a hős kitalálja az ördög nevét, úrrá lesz felette.) Amikor Ádám nevet ad az állatoknak, az azt jelenti, hogy megismeri és hatalmába vonja őket. Ebben az értelemben lesz ez az ige az emberi tudomány alapigéje. A teremtési parancs: "Hódítsátok meg a földet!" – így válik gyakorlattá. Maga Isten vezeti az állatokat az ember elé, maga Isten bízza meg az embert megismerő, felfedező, tudományos munkával. A keresztyén embernek ma sem kell félnie a tudománytól, hiszen az isteni megbízatás. Hit és tudomány viszonya évszázadokon keresztül sok vitához, sőt háborúsághoz vezetett. De Istennek hála, mára elmondhatjuk, hogy a természettudományok állításai nem mondanak ellent a keresztyén hitnek, és a hívő ember és tudós minden természeti törvényben az Alkotó nagyságát csodálhatja.

Uram, annyira elvont és bonyolult korunk természettudománya, beleszédülünk, ha követni próbáljuk. De egy bizonyos: a Te teremtő munkád egyre szebben, hatalmasabban tűnik ki eredményeiből. Köszönöm, hogy olyan korban élek, amikor nem kell ellentétet látnom hitem és tudásom között. Amikor a holdutazó igét hirdet, és a sebészprofesszor imádkozva veszi a kést a kezébe. Így én is bátran tehetek rólad vallást bárki előtt, s én nevezhetem elavultnak azt az ateistát, aki még ma is a tudomány mögé bújva akarja támadni a hitemet. Tedd gyermekeinket a tudás világos gondolkodású élvezőivé, hogy annak minden eredményében Téged lássanak, és a Te műveidben gyönyörködjenek! Ámen.