29„Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. 30És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. 31És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.”
Magyarázat:

„A csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.” (29. v.)
Hogyan fog ez végbemenni? Azt csak maga Isten tudja. Az összes ószövetségi próféta, aki az Úr nagy napjáról jövendölt, mind hasonlóan írják le ezt az eseményt. Mindegyik azt jelzi, hogy a föld sötétségbe borul majd.
Egy ősi adventi imádság így szól: „Add kegyelmedet, hogy levetkőzhessük a sötétség cselekedeteit, és felvehessük a világosság fegyvereit!” Most is lelki sötétségben él a világ, még ha ezt tagadja is. Azon a napon nyilvánvaló lesz ez mindenki számára, aki Isten nélkül élte az életét. El fog jönni, közel van, jelek lesznek, ha olyan komolyan vesszük Jézus szavait, mint amilyen komolyan ő szánta őket, akkor a leghitelesebb, legvalóságosabb, legigazibb dolog, amit keresztényként tehetünk, hogy hittel várjuk ezeknek a titokzatos szavaknak a beteljesedését. Ha azt hisszük, hogy amit Istenből ma megtapasztaltunk, annál nincs is jobb, akkor elvesztettük a kapcsolatot saját élő hitünkkel. Isten több annál, mint amit fel tudunk fogni belőle itt a földön. Jön az egek ura vissza.
Az övéinek ettől nem kell félniük. Mivel a világosság fiai, nem fogja megvakítani őket a sötétségbe betörő fényáradat.

(Sinka Csaba)