Olvasmány: Mt 21,1–7
Az állatok életének megfigyeléséből sokat tanulhatunk újra, amit emberként már elfelejtettünk.
Jézus az állatok között leginkább a madarakat meg a juhokat és bárányokat emlegette. Itt azonban egy szamár kerül elénk, aki nem egy példázatának szereplője, hanem segítségével vonult be Jeruzsálembe. A szamár az egyszerű emberek hátasállata.
Jézus jelezte, hogy ő nem az erő hatalmával, hanem a szelídek, az alázatosak erejével jön, és hozza Isten békéjét. Ezt volt hivatott megerősíteni, hogy szamár hátára ült.
A szamarakról az hírlik, hogy csökönyösek. De ez nem jelenti, hogy buták lennének. Egyszer egy paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg, és a kutat úgyis ideje betemetni, nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Jöttek is, és elkezdtek földet lapátolni a kútba.
A szamár megértette, mi történik, és először rémisztően üvöltött. Aztán megnyugodott. Lerázta magáról a földet, és egy lépéssel feljebb mászott. Ahogy tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról, és így egyre feljebb jutott. Hamarosan átlépett a kút peremén, és elsétált.
A kútból kimászás módja számunkra is az, hogy lerázzuk magunkról a szemetet, és tegyünk egy lépést felfelé.
Az állatok is Isten ajándékai, és jól tesszük, ha szeretettel bánunk velük.
(Sinka Csaba)
Az állatok életének megfigyeléséből sokat tanulhatunk újra, amit emberként már elfelejtettünk.
Magyarázat:1„Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, 2és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. 3Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” 4Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: 5„Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.” 6A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: 7odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült.”
Jézus az állatok között leginkább a madarakat meg a juhokat és bárányokat emlegette. Itt azonban egy szamár kerül elénk, aki nem egy példázatának szereplője, hanem segítségével vonult be Jeruzsálembe. A szamár az egyszerű emberek hátasállata.
Jézus jelezte, hogy ő nem az erő hatalmával, hanem a szelídek, az alázatosak erejével jön, és hozza Isten békéjét. Ezt volt hivatott megerősíteni, hogy szamár hátára ült.
A szamarakról az hírlik, hogy csökönyösek. De ez nem jelenti, hogy buták lennének. Egyszer egy paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg, és a kutat úgyis ideje betemetni, nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Jöttek is, és elkezdtek földet lapátolni a kútba.
A szamár megértette, mi történik, és először rémisztően üvöltött. Aztán megnyugodott. Lerázta magáról a földet, és egy lépéssel feljebb mászott. Ahogy tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról, és így egyre feljebb jutott. Hamarosan átlépett a kút peremén, és elsétált.
A kútból kimászás módja számunkra is az, hogy lerázzuk magunkról a szemetet, és tegyünk egy lépést felfelé.
Az állatok is Isten ajándékai, és jól tesszük, ha szeretettel bánunk velük.
(Sinka Csaba)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése