Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! Megkívánják a mezőket, és elorozzák, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát.
Azért ezt mondja az ÚR: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen, nem
húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem járhattok majd kevélyen, mert
gonosz idő lesz az! Azon a napon példázatot költenek és
siratóéneket mondanak rólatok, amely így szól: Végünk van, el kell
vesznünk! Népem öröksége gazdát cserél! Jaj, elveszik tőlünk, és
bitorlók közt osztják szét mezeinket! Ezért nem lesz senki, aki földet mérjen sorsolással az ÚR gyülekezetében. Ne prédikáljatok – prédikálják ők –, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen!
Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfogyott az ÚR türelme?
Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi javára válnak annak, aki becsületesen
él! Ti ellenségként támadtok népemre, letépitek a ruhát, a köntöst a gyanútlan járókelőkről, akik kerülik a háborúskodást. Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból, gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre.
Keljetek föl, menjetek innen, mert nincs itt hely a számotokra!
Elpusztultok a tisztátalanság miatt, a megsemmisítő pusztulás miatt! Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok – az lenne csak prófétája ennek a népnek!
Összeszedem az egész Jákóbot, összegyűjtöm Izráel maradékát.
Összeterelem őket, mint juhokat a karámba, mint nyájat az akolba,
tömegestül lesznek ott emberek. Előttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a kapun, és kivonulnak. Előttük megy át királyuk, élükön maga az ÚR.
Magyarázat
Dávid figyelmeztet arra, hogy a bűnös ember szíve
mélyén ott suttog a bűn (Zsolt 36,2). Jakab apostol szerint az embert
nem más, hanem a saját kívánsága viszi kísértésbe, amely aztán tettei
következtében bűnné válik. A bűnt mindig csak Isten színe előtt lehet
objektív módon annak látni, ami. Azért távolodunk Istentől, hogy ez ne
legyen kényelmetlen. Ha nő a távolság, a bűn nem olyan zavaró. Ez igaz a
közösségre, de az egyénre is.
Nem lehet senkinek bebeszélni, hogy bűnös. Megszoktuk, hogy a bűnről általánosságban és elméletileg beszéljünk. Ennek következménye, hogy a bűn súlya tudatunkban megkopott, elvesztette fenyegető jellegét. Ha valaki Isten színe előtt sem döbben rá bűnösségére, nem rémül meg attól az állapottól amelyben van, az reménytelen helyzetben van, mert sohasem fog bűnbánatra jutni és megtisztulni sem.
Mikeás korában is megvolt a bűnbánat ellenszere. A kultikus cselekmények által meg lehetett tisztulni anélkül, hogy túl nagy fejfájást okozott volna maga az alapbaj, a bűn. Meg lehetett félemlíteni vagy vesztegetni a prófétákat is, hogy hallgassanak. Vissza lehetett kérdezni, hogy talán megváltozott Isten irgalma, elfogyott a türelme? Isten ígéreteivel ugyanis vissza is lehet élni. Irgalmára nemcsak várni, hanem spekulálni is lehet.
De hogy is van ez nálunk? Alighanem ritkán zavarja meg édes álmunkat az aznapi botlásunk. Pedig vigyáznunk kellene arra, hogy mit kezdünk lelkiismereti aggályainkkal, amikor az ébrenlét és álom határán oldódnak jólneveltségünk gátjai. Milyen álmokat szövögetünk? Önzőket vagy önzetleneket? Mert ha van módunk rá, máris a kivitelezésen törjük a fejünket anélkül, hogy észrevennénk. A gondolataink vagy álmaink többnyire semmire se köteleznek. Pedig ezek az Isten iránti elkötelezéseink forrásaivá is válhatnának. Ő ugyanis megáldja egészséges terveinket, és visszafordítja ránk a gonoszokat.
Nem lehet senkinek bebeszélni, hogy bűnös. Megszoktuk, hogy a bűnről általánosságban és elméletileg beszéljünk. Ennek következménye, hogy a bűn súlya tudatunkban megkopott, elvesztette fenyegető jellegét. Ha valaki Isten színe előtt sem döbben rá bűnösségére, nem rémül meg attól az állapottól amelyben van, az reménytelen helyzetben van, mert sohasem fog bűnbánatra jutni és megtisztulni sem.
Mikeás korában is megvolt a bűnbánat ellenszere. A kultikus cselekmények által meg lehetett tisztulni anélkül, hogy túl nagy fejfájást okozott volna maga az alapbaj, a bűn. Meg lehetett félemlíteni vagy vesztegetni a prófétákat is, hogy hallgassanak. Vissza lehetett kérdezni, hogy talán megváltozott Isten irgalma, elfogyott a türelme? Isten ígéreteivel ugyanis vissza is lehet élni. Irgalmára nemcsak várni, hanem spekulálni is lehet.
De hogy is van ez nálunk? Alighanem ritkán zavarja meg édes álmunkat az aznapi botlásunk. Pedig vigyáznunk kellene arra, hogy mit kezdünk lelkiismereti aggályainkkal, amikor az ébrenlét és álom határán oldódnak jólneveltségünk gátjai. Milyen álmokat szövögetünk? Önzőket vagy önzetleneket? Mert ha van módunk rá, máris a kivitelezésen törjük a fejünket anélkül, hogy észrevennénk. A gondolataink vagy álmaink többnyire semmire se köteleznek. Pedig ezek az Isten iránti elkötelezéseink forrásaivá is válhatnának. Ő ugyanis megáldja egészséges terveinket, és visszafordítja ránk a gonoszokat.
(Hegyi András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése