Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Heródes ellenséges indulattal volt a tirusiak és szidóniak iránt, de azok egy akarattal elmentek hozzá és békét kértek.      Csel 12,20

Milyen drága dolog békében élni egymással! Igénk megmutatja, hogy lehet azt megzavarni, helyreállítani és megtartani. Heródes itt a békesség megrontója. Támadást tervez a két kereskedőváros ellen. Ez hasznára lenne. E világban mindig úgy volt, hogy a haszon keresése veszekedésre és háborúskodásra vezetett. Így volt már Ábrahám és Lót pásztorainál is: "versengés támadt" köztük (1.Móz 13,6). Vigyázzunk, nehogy feltámadjon szívünkben Heródes haszonszerzési vágya, amely megrontja embertársainkhoz való viszonyunkat! Hadd maradjon velük való kapcsolatunk Istennek kedves! Az ellenség, a nagy békességrontó, Isten népének soraiba is be akar hatolni. Hogyan tudjuk ilyenkor a békességet megtartani? - Ez a két város együttesen cselekedett. Nem akart egyik a másik rovására Heródessel tárgyalni. Nem szégyeníti-e meg ez a két kereskedőváros egyes keresztyén csoportok magatartását, akik nem tudnak együttmunkálkodni, mivel csak a saját javukat és növekedésüket tartják szem előtt?! A Krisztus Lelke nem sokkal hatalmasabb összekötő erő-e, mint a világi uralkodók földi, politikai érdekei?! (Vö. Ef. 4,3; l.Móz 45,24; Préd. 4,12.) S hogy tudjuk a megrontott békességet helyreállítani? Ha igazán az a célunk, akkor megtaláljuk az utat is hozzá. Egyeseknek így kell szólniuk Jóbbal: "Nincs is közöttünk az igazság felismerője, aki kezét közbevethesse kettőnk között" (Jób 9,33). Komolyan kell ezért könyörögnünk, és Isten küld ilyen embert, mint ahogy Jób és barátai közé elküldte Elihut (Jób 32,1). Aki a mennyei Király előtt meghajol, és tőle békességet nyer, az emberek előtt is ki tudja mondani a bocsánatkérő szót (Mt 5,23; Róm 12,18; Zsid 12,14).

Isten asztaláról-Varga László

"Ha látom az eget, kezed alkotását,... micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél."      Zsoltárok 8,4-7 Elég érthetetlen az, hogy Isten, a mindenség alkotója ebben a végtelen világban olyan kivételes helyzetbe állította be az embert. A gondolkodó emberek nagyobb része nem is tudja elfogadni, hogy csak mi lennénk ilyen kivételezettek, azért kutat az űrben társak, más tudatos lények után. Az Ószövetség sem érti, csak felteszi a kérdést, nem is próbál felelni rá. Krisztus adja meg a választ: Isten a maga képmását, személyes, tudatos mivoltát, bölcsességét, szeretetét akarja látni az anyag világában. Itt nem a méretek, nem a mennyiség számít. Hogy a mérhetetlen világmindenségnek mi a célja, nem ránk tartozik. Mi Isten képét kell tükrözzük a magunk világában. Csodálkozzunk, mint a Zsoltáros, vagy mint a Krisztus keresztjén elámuló, megváltott bűnös, de úgy fogadjuk el emberi méltóságunkat, istenképűségünk ajándékát, mint megtisztelő feladatot! Minél jobban belelátunk Isten műveinek csodájába, minél többet tudunk abból uralmunk alá vonni, annál mélyebb hálával és alázattal forduljunk ahhoz, aki erre méltatott minket, és annál tisztábban próbáljuk az Ő képét felmutatni magunkon! Mindenható, teremtő Uram, én sem értem, miért tettél minket ebben a végtelen világban képed hordozóivá, értelmes, szeretetre képes gyermekeiddé. Csak megköszönni tudom, és sok munkával folytatni csodáid feltárását és hasznosítását, hogy cselekedeteid eszközévé váljanak azok. Olyan szomorú látni, hogy nem erre használjuk fel őket. Félelmes, ha az emberek nem egymás számára, hanem egymás leigázására fordítják Tőled kapott hatalmunkat. Állítsd meg, Uram, a gyűlölet tombolását! Ne hagyd kárba veszni szereteted ajándékait, teremtésed csodáit! Lelked erejével tégy hű szolgáiddá, képed hordozóivá minket! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-SZERESD FELEBARÁTODAT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 10,25-37 25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 26 Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" 27 Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." 28 Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." 29 Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" 30 Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. 32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. 33 Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; 34 odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. 35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. 36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" 37 Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."  "Ne ölj!" (2Móz 20,13) Isten ebben a parancsolatban az egyik embert megvédi a másiktól. Negatíve ezt mondja: "Ne ölj!". Pozitív értelemben pedig ezt: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." Ez a parancsolat a teremtésben gyökerezik. Az emberek Isten tulajdonai, mert ő alkotta őket. Ez az emberi méltóság alapja (ez egy olyan kifejezés, amellyel nagyon visszaélnek). Nem számít, hogy mik az emberek, hogy milyen a külsejük, hogy hogyan viselkednek, milyen a színük, milyen házban élnek, milyen tisztséget töltenek be, ők Isten képét hordozzák. Ezért Isten védelme alatt állnak. Isten nemcsak azért védelmezi az embereket, mert ő teremtette, hanem azért is, mert szereti őket. Az ördög kezdettől fogva gyilkos, Isten azonban szereti az embereket. Ezért, - mondja a Biblia - egyetlen testvérgyűlölő sem lehet Isten fia, hanem csak az ördög gyermeke lehet. Amit Isten az ő törvényében megkövetel, azt adja meg az evangéliumban. Megtanítja az ő népét arra, hogy miként kell közösséget formálni. A közösség cementje a szeretet. És az egymást szeretők közössége a megújult élet, azaz ennek a parancsolatnak a pozitív betöltése. A Biblia szerint "élni" sokkal többet jelent, mint lélegezni, a gyilkosság pedig több, mint az, hogy valakinek a nyakát elvágjuk. Élni azt jelenti, hogy közösségünk van Istennel és az emberekkel. E nélkül nincs bennünk élet. A gyűlöletnek és az irigységnek minden formája a gyilkosság "vetőmagjai". Ezek pedig szétrombolják a közösséget. Az ördög veti el őket. A szeretet az, ami összetartja a lelki közösséget és lehetségessé teszi azt. A gyűlölet az ellentéte. A szeretet Istentől jön, a gyűlölet pedig az ördögtől. Amikor a végső közösség, mint Isten városa jelentetik ki (Jel 22,15), a gyilkosok kívül rekednek. Isten azért teremtett embereket, hogy közösséget hozzon létre. Nem az volt a szándéka, hogy szembeállítson bennünket egymással, hanem hogy felebarátok legyünk (olyanok, akik önmagunkban nem vagyunk "egészek", s akiknek szükségük van a másik "felre"). Ebből a célból Isten nemcsak megfenyegeti azokat, akik kivonják kardjukat, hanem még azt is megengedte, hogy tulajdon Fiát megöljék, mégpedig azért, hogy megtanítson mindnyájunkat arra, hogy mennyire szeret bennünket. Most hát figyeljünk az irgalmas samaritánus történetére, melyet Jézus a következő szavakkal fejez be: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."

Krisztus mindenek felett-KICSODA AZ ISTEN SZOLGÁJA?

"Amint engem küldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20,21). Jézus Krisztus úgy küldi el szolgáját, mint ahogyan Isten küldte el Őt. Ennek az elhívásnak nem az emberek rászorultsága a döntő, hanem Jézus parancsa. Istenért való szolgálatunkban az ihlető erő forrása mögöttünk van, nem előttünk. Manapság hajlunk arra, hogy ihletettségünkben előre nézzünk, hogy mindent elsöprően sikerre vigyük elképzeléseinket. Az Újszövetségben a felülről való sugalmazás mögöttünk van: az Úr Jézus az ihletettségünk forrása. Eszményünk az, hogy hűek maradjunk hozzá és az Ő vállalkozásait vigyük véghez. Soha nem szabad figyelmetlenül elhanyagolnunk kapcsolatunkat az Úr Jézussal és nem szabad mellőznünk az Ő szempontjait. Az Úrért végzett munkában nagy veszélyt jelent, ha Isten hívását túlharsogja az emberek rászorultsága, és végül az emberi rokonszenv teljesen háttérbe szorítja azt a gondolatot, hogy Jézus küldött engem. A szükség oly nagy, olyan zavaros a helyzet, hogy értelmünk minden ereje meginog és csődöt mond. Elfelejtjük, hogy az Istenért tett minden szolgálatnak egy nagy indítéka van: nem az emberek felemelése, sem nem a népek nevelése vagy rászorultsága, hanem elsősorban és legfőképpen Jézus Krisztus parancsa: "Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket." Amikor visszatekintünk Isten embereinek életére, hajlandók vagyunk ezt mondani: "Milyen csodálatosan mély volt a bölcsességük! Milyen tökéletesen megértették, hogy mit akart Isten!" Pedig az okos gondolkozás Isten gondolkozása volt, nem emberi bölcsesség. Mi hitelt adunk az emberi bölcsességnek, holott az isteni vezetésnek kellene hitelt adnunk, amelyet a gyermeki lelkületű emberek életében látunk, akik elég "bolondok" voltak arra, hogy bízzanak Isten bölcsességében és természetfeletti felkészítő hatalmában.

Isten műhelyében- Jézushoz méltóan

"Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek! "

(Fil 1, 27)

A hívő ember életmódja a világ szeme elé állítja és szemlélteti az evangéliumot. Az evangélium: örömüzenet. Hogyan egyezik ezzel össze, ha a hívők sötétek, barátságtalanok, rosszkedvűek? Ha az élet apró dolgai is rosszkedvre hangolják őket és annyi bosszúság és méltatlankodás van az életükben? Az evangélium szerint való ez? Hiszen ennek az örömét még a viszontagságok sem homályosíthatják el! A Jézusról szóló örömhír révén tapasztaljuk meg Isten meg nem érdemelt nagy irgalmasságát. Az az ember él az evangélium szerint, aki másokon is gyakorolja azt, amit vele Isten tett. De aki felrója a gonoszt, engesztelhetetlen és kemény, az arcul csapja az evangéliumot. Az evangélium szabadulást kínál fel minden megkötözöttségünkből. Akit azonban a pénz köt s akinek az életútját a kapzsiság és nyereségvágy jellemzi, az nem szerez tisztességet az evangéliumnak. Isten megváltott gyermeke minden földi dologtól szabad, még az emberfélelemtől is. Istenhez van odakötve. Vidám, de mégsem könnyelmű, komoly, de mégis derűs. Szeretetteljes, de határozott; engedékeny, de hajthatatlan, ha az igazságról van szó. Az evangélium bizakodóvá tesz, de ugyanakkor a porba is aláz. Nagyvonalúvá tesz, de a kicsiben is hűségessé. Csendes, higgadt lelkületet teremt, de ugyanakkor erőt és tüzet is ad, hogy Isten dicsőségéért síkra szálljunk. Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek -int az apostol. Istenben elrejtett életünk, házas- és családi életünk mind az evangéliumot kell dicsőítse. De még a közéletben is így járjunk. Ott is az evangéliumhoz kell vonzanunk az embereket. "Úgy tündököljék a ti vilagosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Máté 5, 16). Az élet prédikációja az is, ha asszonyok "szavak nélkül" nyerik meg férjüket, csendes, szent életükkel és istenfélelemmel. Krisztus ügyének nagy ártalmára van, ha híveinek élete szomorú és megbotránkoztató gyengeségeket árul el és visszatart másokat attól, hogy közelebb jussanak Jézushoz. A világnak éles a szeme és pontosan tudja, mi illik Jézus tanítványaihoz. Nem hisz az evangéliumban, ha a bizonyságtevők élete nem egyezik meg vele. Ha az evangélium szerint élünk, akkor célba talál Jézusról szóló bizonyságtételünk.

Isten ígéreteinek tárháza-Bízz az ígéretekben és hivatkozz rájuk!

"Mert Te ígérted ezt, Uram, Uram! Mert a Te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!" (2Sám 7,29)

Dávid itt egy ígéretre hivatkozva lép Isten elé, és kéri annak beteljesítését. Ez az igevers így kétszeresen is tanulságos a számunkra. Először, hogy komolyan bíznunk kell abban, amit az Úr megmondott, annak beteljesülését biztosra kell vennünk, azután már hivatkozhatunk Isten trónusa előtt ígéreteire.

Milyen jó dolog arra hivatkozni, amit az Úr maga ígért meg! Milyen jó elmondani Dáviddal: "Mert Te ígérted, Uram", hiszen ilyenkor Isten ígérete támasztja alá könyörgésünket.

Nem azért imádkozunk, mert kételkedünk, hanem mert hiszünk: Hitetlenül imádkozni nem illő dolog Isten gyermekei számára.

Nem, Uram, mi nem kételkedhetünk Benned, hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy minden szavad nagy reménységek várására biztat minket. Egyszerűen csak mehetünk Hozzád, hogy kérjük, cselekedjél, amint megmondottad. Így kérlek, áldd meg szolgád házát, gyógyítsd meg betegeinket, mentsd meg a csüggedőket, vezesd vissza az eltévelyedetteket, erősítsd az istenfélőket. Urunk, add meg ruhánkat és eledelünket ígéreted szerint. Segíts meg minden munkánkban, kiváltképpen amikor az evangéliumot visszük szomszédainkhoz. Tedd munkatársainkat a saját munkatársaiddá, gyermekeinket saját gyermekeiddé. Áraszd ki áldásodat a jövendő nemzedékre, és add, hogy amíg utódaink a földön élnek, hűek maradjanak Hozzád. Ó Uram, a Te áldásoddal áldassék meg szolgád háza! Ámen.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Egyikük visszatért

"Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. "(Lk 17,16)

Amikor egyszer Jézus úton volt, tisztes távolból tíz leprás kiáltott neki: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Ő elküldte őket a papokhoz, akkoriban ők igazolhatták, hogy nem fertőző betegek, közösségbe mehetnek. Mire odaértek, mind meggyógyult. Kilenc boldogan sietett haza, egy azonban visszament Jézushoz, és dicsőítette Istent.

Palesztinában akkor ezen kívül még sok leprás élt. A legtöbben egyedül hordozták a betegség, kiközösítettség és reménytelenség terhét. Ez a tíz messziről kiáltott Jézushoz, s ő meggyógyította őket. De személyes kapcsolatba csak az került vele, aki visszament megköszönni. Ma is sok ember hordoz sokféle nyomorúságot. Vannak köztük, akik a bajból Jézushoz kiáltanak, s tőle remélnek valamilyen segítséget. És sokan kapnak is. De kevesen vannak, akik ezért hálásak, ezt ki is mondják, visszamennek, megköszönik. Ők már egészen közel kerülnek Jézushoz („arcra borult Jézus lábánál"), ők felismerik és elismerik benne Istent, így dicsőítik őt. S hozzájuk az Úrnak személyes szava is van. Csak ennek az embernek mondta: Kelj fel, hited megtartott téged!

A hála jelentőségéről a Biblia sok fontos igazságot említ. Hálás az, aki az ajándékról feltekint az Ajándékozóra. Csak a hálás ember ismeri fel, hogy a Krisztussal való közösség mérhetetlenül több, mint az ő ajándékai. Hogy amit kapott, az csak töredéke annak, ami el van készítve neki. Hogy a gyógyulás csak kezdet, ezentúl ezzel a gazdag Úrral együtt élhet. Visszakerül az ilyen ember eredeti helyzetébe: ismeri Istent, tudja őt dicsőíteni, akár így egyedül is vállalja őt, mert ő jelenti neki az igazi társaságot.

Ne csak a bajban kiálts Jézushoz, hanem légy vele folyamatos közösségben! S ne csak ajándékait igényeld, hanem őt magát keresd, szeresd, kövesd! Ez az igazi gazdagság.

Napi áhítat- Sámuel búcsúszavai

Hét témája: Idősen is munkálkodva

Olvasmány: 1Sám 12,1–5.16–25               

Tény, hogy mezítelenül távozunk az e világi létből. Lelkileg se legyen fölösleges poggyászunk!


„Akkor ezt mondta Sámuel egész Izráelnek: Íme, hallgattam minden szavatokra, amit mondtatok nekem, és királyt választottam nektek. Most már a király jár előttetek, én pedig megöregedtem és megőszültem, hiszen a fiaim is ott vannak már köztetek. Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig. Itt állok, válaszoljatok az ÚR előtt és fölkentje előtt: Kinek vettem el az ökrét, kinek vettem el a szamarát, kit nyomtam el, és kit károsítottam meg? Kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? Visszaadom nektek! De ők ezt felelték: Nem nyomtál el, és nem károsítottál meg bennünket. Nem fogadtál el senkitől semmit. Akkor ezt mondta nekik: Tanú az ÚR veletek együtt, és tanú az ő fölkentje a mai napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben. Azok pedig ezt felelték: Ő a tanú. ... Álljatok most is ide, és lássátok meg, hogy milyen nagy tetteket visz véghez előttetek az ÚR. Most a búzaaratás ideje van. Én az ÚRhoz kiáltok, mire ő mennydörgést és esőt fog adni. Ti pedig ismerjétek el, és lássátok be, hogy milyen nagy a ti gonoszságotok az ÚR szemében, amit elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak. És az ÚRhoz kiáltott Sámuel, az ÚR pedig mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor nagy félelem fogta el a népet az ÚR miatt és Sámuel miatt. És így szólt az egész nép Sámuelhez: Imádkozzál szolgáidért Istenedhez, az ÚRhoz, hogy ne haljunk meg, mert minden vétkünket tetéztük azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak. Akkor ezt mondta Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért ne térjetek el az ÚRtól, hanem szolgáljatok az ÚRnak teljes szívből! Ne térjetek el, hogy a s







azok. Hiszen nem veti el az ÚR a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az ÚRnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket. Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az ÚR ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. Csak féljétek az URat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok! Ha azonban mégis gonoszul éltek, elvesztek királyotokkal együtt!”

Magyarázat




Sámuel számadást tart embertársai előtt – mintha „főpróbája” lenne a majdani végsőnek...

Ugyanis a Mindenható előtti számadás nem elkerülhető, az embertársaink előtti viszont igen! El lehet hagyni a földi létet álságosan, elvarratlan szálakkal, neheztelésekkel, titkokkal – de nem érdemes. Sokkal kívánatosabb tiszta lelkiismerettel és elrendezett kapcsolatokkal távozni a minden élők útján. Sámuel kitárulkozik, nem takargat semmit, számvetése tiszta lelkiismerethez vezet.

Ha nem félünk embertársaink szemébe nézni, a Teremtőjébe sem esik majd nehezünkre. Előbbit lehet gyakorolni, míg az utóbbira csak „élesben” lesz módunk.

A leltár során persze terhelő bűnökre, mulasztásokra is bukkanhat az ember (lásd 9. v.). Viszont lehet rendezni ezeket! Csak így lehetséges a lelkiismeret kitakarítása. Előfordulhat azonban, hogy visszafordíthatatlan folyamatokkal szembesül az ember, ha őszintén magába tekint (12–13. v.). Rendezni ugyan már késő az ilyeneket, de bocsánatot, ezáltal lelki békét nyerni még van esély. Mégpedig a tökéletes, ezért fogyatkozást nem tűrő, ámde kegyelmes Úrtól.


(Várady Endre)emmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik

Isten csodálatos kegyelme- MENNYEI GYÓGYSZER

''Hogy dicsőíttessék meg a mi Urunk, Jézus Krisztusnak neve tibennetek, és ti is őbenne,
a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.'' (2Thesszalonikabeliekhez 1:12)

Sokan vágyakoznak a kegyelemben való növekedésre, imádkoznak érte, és csodálkoznak, hogy imájuk nem talál meghallgatásra. A Mester adott nekik munkát, amely által növekedhetnének. Mi értéke van az imának akkor, amikor a munkádra van szüksége az Úrnak? A kérdés az, hogy igyekszem-e megmenteni azoknak az emberek a lelkét, akikért Krisztus meghalt. A lelki növekedés attól függ, hogy másokkal is közöljük-e azt a világosságot, amelyet Istentől kaptunk. A legjobb gondolatainkat a tevékeny munkavégzésre kell fordítanunk. Cselekedjünk jót, és csakis jót az otthonunkban, a gyülekezetben és a környezetünkben. Ahelyett, hogy aggasztana az a gondolat, miszerint nem növekedsz a kegyelemben, teljesítsd minden felmerülő kötelességedet, és viseld szíveden az emberek lelke megmentésének terhét. Minden elképzelhető módon törekedj megmenteni az elveszetteket. Légy udvarias, kedves és könyörületes! Beszélj alázattal a boldog reménységedről, Jézus Krisztus szeretetéről, jóságáról, kegyelméről és szentségéről. Ne aggódj a növekedésed felől... A növények nem tudatos erőfeszítés által növekednek. Nem az aggodalmasság, hanem Isten fenntartó ereje biztosítja a fejlődésüket. Ha odaszenteljük a szívünket és lelkünket Isten szolgálatára, végezzük a ránk bízott munkát, és Jézus lábnyomában járunk, akkor szívünk megszentelt hárfa lesz, amelynek minden húrja dicséretet és hálaadást zeng a Báránynak, akit Isten küldött, hogy elvegye a világ bűnét... Az Úr Jézus a mi erőnk és boldogságunk, a nagy tárház, amelyből az emberek mindenkor erőt meríthetnek. Róla elmélkedve és beszélve, egyre tovább szemlélhetjük Őt. Részesülünk kegyelmében és áldásában, amely által másokat is megsegíthetünk. A szívünkben élő hála arra késztet bennünket, hogy másoknak is beszéljünk az ingyen kapott áldásról. Így elnyerve és továbbadva Isten áldását, növekedünk a kegyelemben. Ellen White írása alapján

Reggeli dicséret- Bátorságpróba

„Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes az én szolgám szabott elődbe, attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz.”
(Józsué könyve 1. fejezet 7. vers)

Gyermekkoromban sokszor hecceltük egymást barátaimmal: „Nyuszi vagy! Nem mersz felmászni erre a magas fára!” „Nem mersz leugrani csúszda tetejéről!” „Nem mered megfogni a keresztes pókot!”…
Persze mindezt ma már nem bátorságnak, sokkal inkább gyerekes vakmerőség próbának és szándékos bajkeresésnek mondanám. Hisz, meggondolatlanul csupán puszta erőfitogtatás miatt csináltuk ezeket.

Azonban Józsué, a Biblia többi szereplőjéhez hasonlóan nem a vakmerőség, hanem a bátorság és a hit embere volt. Aki nagyon is tudatában volt gyengeségeinek, félelmeinek, de hajlandó volt szembenézni és leszámolni azokkal. S célja nem saját rettenthetetlenségének bizonygatása, hanem Isten erejének felmagasztalása.
Ez a felülről jövő erő adott neki bátorságot és tette képessé, hogy Isten népének vezetőjeként a honfoglalás során nekiinduljon a megáradt Jordánnak (3. fej.), vagy fegyver nélkül megostromolja Jerikó városát (6. fej.).
Később ugyanez az erő töltötte el a fiatal Dávidot, mikor kiállt Góliát ellen, vagy Dánielt és társait, akik a bálványimádás központjában, Babilonban is nyíltan felvállalták hitüket, akárcsak a későbbi mártírok egészen napjainkig.

De mi a helyzet veled? Azt mondod, szereted Istent teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből?
Akkor légy bátor és erős nemet mondani az önző anyagias világ csábításának! Légy bátor és erős és mutasd meg a megjelenéseddel, a viselkedéseddel, a szavaiddal, hogy kihez tartozol, és mit hiszel!

„Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Márk 8:38)

Viszont „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” (Jel.3:5)
Szerző: Szilárd

TANÍTSUK EGYMÁST SZERETETTEL!

Alapige:Gal 5,22-23
,,A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.,,

Kedves, szeretet Testvéreim!

Ez az oldal egy felekezetmentes oldal. A Biblia, az élő Ige a mérvadó!
Amit hiszem és tudom, hogy az Úrnak az akarata!
Hála az Úrnak, hogy itt is igaz, hogy összegyűjti az Ő népét (ami ugye azt jelenti, hogy minden honnan) és hála az Úrnak, hogy sok féle felekezetből látogatják ezt az oldalt!
Minden felekezetben van amit egyformán hangsúlyosan tanítanak és vannak különbségek is!
Ez az oldal azért jött létre, hogy az SZENT BIBLIÁN  alapuló SZENT SZELLEM által kijelentett és szívedre helyezett Igéket, tanításokat osszunk meg egymással, így pont ezek a különbségek fognak lassan, lassan eltűnni.
Ami NEM bibliai (pl. bálványok, vallásos képek,tanítások) azt úgy is törlöm, ami az Igén alapszik azt pedig a Szent Szellem által kell olvasnunk!

Mert bizony sokszor mást mond az ész,a múltban tanultak alapján, szülők, egyházi múltunk stb miatt!
A Szent Bibliát is mielőtt kinyitod imádkozol, hogy az Úr adjon hozzá bölcsességet, látást, értelmet!
Az Igét, annak értelmét a Szent Szellem nyilvánítja ki neked!

,,Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké/Szellemé, mert a betű megöl, a Lélek /Szellem pedig megelevenít.,, (2 Kor 3, 4.)

KÉREK viszont minden testvért, hogy SZERETETTEL és TÜRELEMMEL viseljük el egymás tanultságban lévő másságát!
Nem egy helyen tanultunk, ezért nem egyforma mindenben a látásunk! Tanítsuk ezért egymást, de szeretettel tegyük azt!
Vannak kezdők is, vannak haladók és vannak akik már rég az Úrban vannak. Van akit rosszul tanítottak, ez NEM az Ő hibája, hanem aki rosszul tanított és azt is valaki rosszul tanította...:)

Legyünk ezért mindig alázatosak! Legyünk nyitottak és ha egyszer rosszul tanultunk meg valamit azt korrigáljuk! NE ragaszkodj ahhoz ami nem igei csak azért mert ezt a ,,Pásztorod,, Testvéred,, mondta...
Mindent vizsgáljunk meg az Igében! NE egy szövegéből kiragadott Igehellyel, hanem vizsgáljátok meg az Ó és az Új Szövetségben is!!
Mindazonáltal ne felejtsétek el, hogy Jézus nem azért jött, hogy bármit is eltöröljön, hanem betöltsön! Azt se felejtsük el, hogy mi már az Új Szövetségben élünk!
Ne akarj két Szövetségben élni :)!

Kegyelem által kaptuk meg a megtérésünket és megtartásunkat is!

Jézus emlékeztet, hogy nem mi választottuk őt, hanem ő választott minket, hogy elmenjünk és gyümölcsöt teremjünk (Jn 15,16).

Efézusbeliekhez írt levél 2. rész
,, 8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
   9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. ,,

NEM a törvénykezés fogja megtartani a hitünket, sem a bűntelen életünket, hanem egyedül az Úr végtelen SZERETETE, kegyelme és irgalma!

Ez fog mindannyiunkat arra sarkalni, hogy betöltsük az Ő két fő parancsolatát és ezáltal ne vétkezzünk!
Jézus így válaszolt:
"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.
A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." (Máté 22:37-40)

,, Kérlek azért titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok elhívatásotokhoz méltón, amellyel elhívattatok,
teljes alázatossággal és szelídséggel, türelemmel, viseljétek el egymást szeretetben,
és igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében.
Egy a test, és egy a Lélek, mint ahogy egy reménységre szól elhívásotok is.
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.
Egy az Istene és Atyja mindeneknek, aki mindenek felett van, mindent áthat, és mindenben jelen van. Mindegyikünk pedig a Krisztus ajándékának mértéke szerint részesült a kegyelemben.,, Efézus » 4. Fejezet (Revideált Károli Biblia)

TANÍTSUK EGYMÁST SZERETETTEL!

Szeretet és az Igazság járhat együtt, hisz az Úr az Igazság és Ő maga a Szeretet!
Tehát a szeretetnek igazságban, az igazságnak pedig szeretetben kell megnyilvánulnia!
Ne feled mi a cél?
Tanítványokká tenni minden népet! Ámen! :)
Áldás, Békesség!

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Heródes...megparancsolta, hogy végezzék ki az őröket.      Csel. 12,19

Mielőtt az őrök Heródes igazságtalan büntetése alá estek, megengedte Isten nekik, hogy láthattak egy embert, aki az igazságtalan bánásmódot békességgel és nyugalommal viselte el. Milyen másként használhatták volna így ki a fogollyal eltöltött értékes órákat! Péter tudta mindazt, amire az őröknek közelgő halálos órájukban szükségük volt. Talán valamelyik közülük átélhetett hasonlót, mint a Pált Rómában őrizők némelyike, akik közül többen hívőkké lettek (Fil. 1,13; 4,22)? Vagy talán ezek között is volt olyan, aki megnehezítette Péter fogságát, mint amilyenről Pál is beszámol (Fil. 1,16)? Sajnos a világ gyakran nem ismeri fel a meglátogatás idejét (Lk 19,41; Mt 23,37). Boldogok vagyunk, ha jól kihasználjuk azokat az alkalmakat, amiket Isten komoly hívőkkel való beszélgetésben ad nekünk. Vigyázzunk, hogy az őrök rémülete egyszer minket is utol ne érjen! A római katonai őrségre Heródes egy embert bízott, akinek az őrzéséért személyükben felelősek voltak. Félelmetes volt az a pillanat, amikor számon kérték őket, s úgy kellett megállniuk, mint akiktől megszökött a fogoly. Ennek az órának a rémülete legyen jelképe nekünk annak a rémületnek, amikor Isten számon kéri rajtunk azoknak lelkét, akiket reánk bízott! Jaj nekünk, ha elhanyagoltuk, vagy elveszítettük őket! Ha nagy volt az emberi uralkodó haragja a szerinte vétkes őrök felett, mennyivel nagyobb lesz az igazságos mennyei király haragja azokon, akik közömbösségből vagy könnyelműségből őrállói kötelességüket elhanyagolták, vagy arról teljesen megfeledkeztek! Gondoljunk szent komolysággal arra az órára, amelyben Isten számon kéri tőlünk a reánk bízott lelkeket (Ez 3,17)!

Isten asztaláról-Varga László

"Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható."      Jelenések könyve 1,8

Hiszünk az egyetlen Istenben. Sok mindent tudunk és számon tartunk róla. Hozzá imádkozunk, bízunk a segítségében. Mégis megdöbbenünk, ha úgy áll előttünk, mint ebben az igében. Gondolkoztál valaha azon, testvérem, hogy ki is az az Isten, akitől olyan magától értetődően kérsz valami egyszerű dolgot, amikor eszedbe jut, hogy más lehetőség híján hozzá fordulj kéréseddel? Ha elolvasod és komolyan veszed, amit ez az ige mond, ugyanolyan mély félelem kell, hogy elfogjon, mint a prófétákat, amikor közvetlenül kapták Isten parancsát. Ezt jelenti az istenfélelem. Az Alfa a görög ábécé első betűje, az Ómega az utolsó. Nincs olyan tény, olyan létező, olyan gondolat, melyet ne fogna körül Isten mindenütt-jelenvalósága. Te is minden idők előtt benne voltál az Ő tervében, ismeri minden gondolatodat, látja minden titkodat, és megítéli. Nincs olyan erő se a természetben, se az emberek mindenhatónak képzelt hatalmában, mely egy pillanatig is szembeszállhatna az Ő mindenhatóságával. Mi akarjuk eldönteni, hogy kell-e nekünk Isten, vagy nem kell? Mindenható, teremtő Atyánk szól, és mi meg kell, hogy érezzük létünk parányi voltát. Mivé lennénk, ha amennyi a hatalma, nem volna ugyanolyan végtelen nagy szeretete is? Azért élünk. Azért tűri gyarlóságainkat. Csak ne tegyük magunkat nevetségessé azzal, hogy mi akarunk felette ítéletet mondani!

Uram, mindenható Istenem, megdöbbenve állok meg előtted, ha megértem és átérzem nagyságodat, hatalmadat. Körülveszel, mint a levegő. Minden lélegzetvételem a Te kegyelmedből adatik. Ítélő bíróm vagy, és mégsem állok eléd rémülten, mert tudom, tapasztalom, érzem, hogy szeretsz. Szereteted ad jogot és erőt arra, hogy én is szeretettel forduljak feléd. Hogy nyugodtan kérjem áldásodat, ajándékaidat, és bizalommal kérjelek még arra is, hogy bocsásd meg vétkeimet, és ezután is szeress engem. Ámen.

Mindennap az Ige fényében-HATALOM ÉS ENGEDELMESSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ef 6,1-9 1 Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.2 "Tiszteld apádat és anyádat": ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, 3 mégpedig ez: "hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön." 4 Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel. 5 Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint a Krisztusnak. 6 Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, 7 jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak és nem mint embereknek; 8 mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad. 9 Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy, él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató.  "Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess ezen a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!" (2Móz 20,12) A Tízparancsolat első része az embernek az Istenhez való viszonyával foglalkozik. Ezt így lehet összegezni: "Szeresd Istent mindenek felett!" A Tízparancsolat második része az embereknek az egymással való kapcsolatáról szól. Ezt így lehet összegezni: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" Az ötödik parancsolat viszont a kettő között van. Nem a felfelé irányuló kapcsolattal foglalkozik, legalábbis nem egészen. És nem az oldalirányú kapcsolattal foglalkozik, legalábbis nem egészen. Szüleink Isten és közöttünk állnak. Tisztelnünk kell őket, és engedelmeskednünk kell nekik, mert Isten úgy látja jónak, hogy fölénk helyezze őket. Engedelmeskednünk kell nekik, nem azért, mert jók és bölcsek, hanem mert ők a szüleink. A nekik való engedelmesség az Isten iránti tisztelet aktusa. A szüleink "tisztelete" több, mint a nekik való "engedelmesség". Még amikor az ember elhagyja is apját és anyját, hogy ragaszkodjék feleségéhez, még akkor is meg kell adni a tiszteletet szüleinek. Soha nem nő ki ebből a kötelességből. Isten azt parancsolja a gyermekeinek, hogy engedelmeskedjenek, a szülőknek pedig hatalmat vagy tekintélyt ad. A hatalom azonban soha nem olyasmi amit bármelyikünk állandóan birtokol. Egy konkrét célra kaptuk. Végül számot kell adnunk róla Istennek, aki adta. A hatalom minden formája egy bizonyos feladat vagy szolgálat teljesítésére adatik. A szülői hatalom vagy tekintély a legalapvetőbb a hatalom minden formája közül, és a legátfogóbb. A cél is a legigényesebb. A szülőknek az Úr félelmében kell nevelniük gyermekeiket, éspedig addig, amíg azok elég érettek lesznek, hogy megálljanak a saját lábukon, és az Isten iránti engedelmességben, valamint az embertársaik iránti felelősséggel saját döntéseiket meghozzák. Ez a legnagyobb feladat, amit a legtöbb embernek el kell végeznie élete folyamán. Ez lehet a legkifizetődőbb is. A parancsolat megtartásáért, mind a szülők, mind a gyermekek már ebben a jelenvaló életben megkapják a fizetséget.

Krisztus mindenek felett-ÖRÖKÖS ÖSSZEÜTKÖZÉSEK

"Mindenkinek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket" (1Kor 9,22).

A szolgálatban álló keresztyénnek meg kell tanulnia, hogy Istennek nemes gondolkozású embere legyen nemtelen dolgok tömkelegében is. Ne mentegesd magad soha: "Ha valahol másutt lennék!" Istennek minden embere közönséges ember, és csak az az ügy teszi rendkívülivé, amit Ő bízott rá. Ha nem az igaz ügy tölti be gondolatainkat és melegíti át a szívünket, kihullunk a rostán, mert hasznavehetetlenek lettünk Istennek. Nem a mi választásunk alapján lettünk Isten munkatársai. Sokan vannak, akik a maguk szabad elhatározásából lettek munkásaivá, de ezekben nincs ott Isten mindenható kegyelme, sem az Ő hatalmas Igéje. Pál egész szívét, értelmét és lelkét betöltötte az az egy, amiért Jézus Krisztus eljött; soha nem vesztette szem elől ezt az egyet. Egyetlen középponti ténnyel kell nekünk is szembe néznünk: Jézus Krisztussal, a Megfeszítettel! "Én választottalak titeket" (Jn 15,16). Ragaszkodj hitvallásodban a nagyságnak ehhez a jeléhez. Nem mintha te ragadtad volna meg Istent, hanem Ő ragadott meg téged. Itt ebben az iskolában is Ő munkálkodik: hajlít, széttör, átformál, amint éppen jónak látja. Miért teszi ezt? Nem tudjuk. Csak egyetlen egy célért hogy elmondhassa: ez az én emberem. Annyira Isten kezében kell lennünk, hogy általunk másokat is ráállíthasson a Kősziklára éppúgy, mint ahogyan minket is ráhelyezett. Soha ne határozd el hogy Isten munkatársa leszel, de amikor Isten hívása megszólalt benned, jaj neked, akár jobbra, akár balra fordulsz is el tőle. Olyat tesz veled, amit sohasem tett a hívása előtt, olyat, amit nem tesz meg másokkal. Engedd, hadd tegye meg!

Isten műhelyében- Bölcsesség hamisság nélkül

"Legyetek azért okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok! "

(Máté 10, 16)

Amint az ember megtér, összeütközésbe kerül a körülötte levő világgal. Már másként él és cselekszik, és ezt nagyon rossz néven veszik tőle. A világ nem akar hozzánk igazodni és nekünk sem szabad többé hozzá igazodnunk. Megtért üzletemberek és munkások nem járhatnak többé azokon a tisztességtelen utakon, amelyek az üzleti életben vagy az üzemben napirenden vannak. Lelkiismeretük miatt bizonyos dolgokat vissza kell utasítaniok. - Az ellenséges világ leselkedik Jézus tanítványaira, hogy rájuk támadjon. Olyanok, mint a farkasok a juhok között. Jézus azért hangoztatja az okosságot, hogy ügyetlen magatartásukkal ne hívják ki a világ támadásait, vagy összeütközéseket ne idézzenek elő. Kényes dolgokban nagy szükség van a szent bölcsességre, amely nem e világból, hanem felülről való. Kérnünk kell Istentől a megfelelő szót, az alkalmas időt és a helyes magatartást. Legyetek szelídek, hamisság nélkül, mint a galambok, tehát ne ravasz és furfangos diplomaták. A világi, nem őszinte okosság ügyesen átsiklik, manőverezik és ide-oda hajlik. Kerülő utakon jár, alkalmazkodó. Így ki lehet kerülni az összeütközéseket, de az igazság rovására. Elmaradnak a külső konfliktusok, de annál több lesz a belső, ha Isten kegyelméből érzékeny lelkiismeretünk van. Az ilyen lelkiismeret tiltakozik, nem tud megnyugodni, ha az Urat megtagadják és a világgal egy úton járnak, csak azért, hogy elkerüljék a kellemetlenségeket. Minden körülmények között egyenes úton kell járnunk. Soha ne állj azok oldalára, akik nem tiszta eszközökkel segítenek magukon. Az ilyeneket Isten megfogja az ő okosságukban, s amikor már mindent ügyesen elintéztek, akkor húzza keresztül szándékukat. De akik szívükben őszinték, azokat megőrzi az Úr, talál számukra utat és kiutat, amit semmiféle bölcsesség nem tudott volna kitalálni (Csel 16, 35). Ha a hívő keresztyén minden körülmények közt azt teszi, amit lelkiismerete követel, Isten nem hagyja őt cserben, hanem kisegíti a nehézségekből. Éppen a súlyos helyzetekben van alkalma Istennek megmutatni az Ő dicsőségét. De minden esetben örvendező szívet ad a támadások és ütések között, amiket Jézusért és a jó lelkiismeretért kell, jobban mondva "szabad" elszenvedni. - 2 Kor 1, 12 - a Jézus gondolatai szerint való okosság és szelídség.

Isten ígéreteinek tárháza- Isten szorzótáblája

"A kevés is ezerre nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom ezt" 

(Ézs 60,22)

Az Úrért való szolgálat olykor egészen kicsiben kezdődik, de azért az nem kevés értékű. A gyöngeség növeli hitünket, Isten közelébe kényszerít minket, és megtanít dicsőíteni az Ő nevét. Vegyétek nagyon komolyan a növekedésről szóló ígéretet. A mustármag kicsi a magvak között, mégis nagy fává nő, amelyen menedéket találnak az égi madarak. Lehet, hogy egyvalamivel kezdjük a szolgálatot, és az is csak egészen kicsiny dolog, de mégis ezerszeresére fog nőni. Nagy az Úr szorzótáblája. Milyen gyakran mondta már magányosan küzdő szolgáinak: "Megsokasítalak". Bízzatok az Úrban, ti, akik egyedül vagytok, vagy csak ketten alkotjátok a hívők közösségét, mert ha az Ő nevében gyűltök egybe, ott van köztetek.

"A kevés". Aki csak a létszámot és az erőt nézi, megveti a keveset.
Mégis, ez a kevés képezi egy hatalmas nép magvát. Este is csak egy csillag gyullad ki először, de hamarosan számtalan csillagtól tündöklik a mennybolt.

Ne gondoljuk, hogy valami nagyon távoli időre esik ennek az ígéretnek a beteljesedése, hiszen így szól: Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom azt". Ne sürgessük elhamarkodottan a beteljesülést, ahogyan némely gyülekezet izgatott tagjai teszik. Meglesz az a maga idejében, de akkor aztán késedelem nélkül.

Napi Ige, Napi Gondolatok

Napi Ige

Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván – erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van. (Máté 6,33)

Napi Gondolatok:

,,Mert amit Isten kimond, az élő beszéd, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard,, (Zsidó 4,12.)

Az ördög, a bukott angyalok és minden más szellemi lény soha NEM a személyedet fogja tisztelni, hanem az általad kimondott Igét, mert az Ige az ami testé lett és győzelmet aratott, az ördög, bukott angyalai és a halál felett.
Bármennyire is képzettek lehetünk, soha nem leszünk képesek a sötét erőkkel szemben méltó ellenfelek lenni.
Ezért annyira fontos az Ige ismerete.
A világi tanítások azt tanítják, negatív gondolatokra, pozitív gondolatokkal próbálj válaszolni.
Meg se próbáld....nem fog menni, ugyanis az elme gondolati szintje, az ördög játszótere.
Negatív gondolatokra használd az IGÉT!
Mond ki hangosan!
Az Ige az ami igazán hatékony a negatív gondolatokkal szemben.
Használd bátran az Igét!
Mond ki hangosan a betegség, szükség idején, mert ez a te ellenállásod az ördöggel szemben.
A Jézus nevében! Ámen!                   

Napi áhítat- Józsué testamentuma

Hét témája: Idősen is munkálkodva

Olvasmány: Józs 23.

Félelmetes a halálba vezető út, de nem zsákutca! Készüljünk méltósággal végigmenni rajta!

„Hosszú idő telt el azután, hogy az ÚR nyugalmat adott Izráelnek minden ellenségétől körös-körül. Józsué is megvénült, megöregedett. Ekkor összehívta Józsué egész Izráelt, annak véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit, és ezt mondta nekik: Én megvénültem, megöregedtem.Láttátok mindazt, amit Istenetek, az ÚR tett értetek ezekkel a népekkel, hiszen Istenetek, az ÚR harcolt értetek. Látjátok, kisorsoltam törzseitek között az itt maradt népek birtokát, meg azokét a népekét is, amelyeket kiirtottam a Jordántól a nagy tengerig napnyugaton.Istenetek, az ÚR maga szorítja és űzi ki őket előletek, hogy birtokba vegyétek földjüket, ahogyan megígérte nektek Istenetek, az ÚR. Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek és megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak köztetek. Isteneiknek a nevét ne említsétek, ne esküdjetek rájuk, ne tiszteljétek őket, és ne boruljatok le előttük! Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az ÚRhoz, ahogyan a mai napig tettétek! Nagy és erős népeket űzött ki előletek az ÚR. Előttetek azonban senki sem állhatott meg mindmáig. Egy közületek elűz ezret, mert Istenetek, az ÚR harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az URat! Mert ha mégis elfordultok tőle, és ha ezeknek a népeknek a maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak köztetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük, ők meg veletek, akkor tudjátok meg, hogy nem űzi ki többé Istenetek, az ÚR ezeket a népeket előletek. Sőt, tőrré és csapdává lesznek számotokra, oldalatokon ostorrá, szemetekben pedig tövisekké, míg ki nem pusztultok erről a jó földről, amelyet Istenetek, az ÚR adott nektek. Én most már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekkel és teljes lelketekkel, hogy nem veszett el egyetlen szó sem azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az ÚR. Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem. De ahogyan beteljesedett rajtatok mindaz az ígéret, amelyet Istenetek, az ÚR megígért nektek, úgy fogja beteljesíteni rajtatok az ÚR minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott Istenetek, az ÚR. Ha megszegitek Isteneteknek, az ÚRnak a szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, ha elmentek, és más isteneket tiszteltek, és azok előtt borultok le, akkor föllángol majd ellenetek az ÚR haragja, és hamarosan kipusztultok erről a jó földről, amelyet nektek adott.”
Magyarázat

Az ember folyamatosan ügyködik biológiai élete meghosszabbításán. Mindeközben a történelemmel egykorú tapasztalat, hogy egy bizonyos határon túlra nem lehet kitolni a halál időpontját. Ez megváltoztathatatlan helyzet, mivel „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak” (Zsid 9,27).
Ami viszont megváltoztatható, az a halálhoz való viszonyulásunk. Kitűnő példa ebben, az elmúlás elkerülhetetlen tényéhez tárgyilagosan hozzáálló Józsué, hiszen a halál közeledtének fölismerésében nem szomorkodik, nem sajnáltatja magát. Ellenkezőleg: a hátramaradókkal törődik, a nagy képet szemlélve, a nagy ívű összefüggéseket kutatva. Mindezek értékelésekor azt is számításba kell venni, hogy az akkor élőknek még nem adatott mennyei ígéret! Utolsó életszakaszát mégsem kesergésre tékozolja el, hanem a lehető leghasznosabban tölti: Isten hűséges személyére irányítja a tovább élők figyelmét. Rámutat az egyetlen elmúlásmentes kapaszkodóra, Isten igéjére: „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézs 40,8) A fennmaradás záloga kizárólag az örökkévaló Úrral való közösség. Ez a legértékesebb örökség, amit hagyatékként bárki maga mögött tudhat. Érdemes ilyenre törekedni – önmagunk és utódaink érdekében egyaránt.
(Várady Endre)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Kétféle életvitel

"Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz... "(Mt 7,14)

Jézus itt kétféle életútról, életvitelről beszél. Valaki vagy az egyiken, vagy a másikon jár, harmadik lehetőség nincs. Mi a különbség köztük?

A bejárat mérete más. A széles útra bármit vihet magával az ember. Érdemeit, bűneit, kíséretét... A szoros kapu előtt azonban mindent le kell rakni. Oda csak az ember mehet be. De ott lerakhatja a bűn terhét is.

A széles úton bárhogyan lehet közlekedni. Ott nincs törvény, nincs tekintély, nincsenek tekintettel egymásra az emberek. A keskeny úton csak egyenesen lehet lépkedni, leginkább Jézus Krisztus nyomában.

A legjelentősebb különbség az út vége: a széles a kárhozatba visz. És ez nem a megsemmisülés, hanem az istenhiány miatti örök szenvedés. Ez azonban nincs kiírva sehol. Ha valaki nem figyel Isten hívó szavára, csak az út végén tudja meg, hova érkezett, és akkor már nem lehet segíteni rajta. A keskeny út az életre visz: egyre teljesebb közösségbe az élő Istennel.

A széles úton sokan járnak. Olyan sokan, hogy mindnyájan azon indulunk el. Onnan lehet átmenni a keskenyre, ha valaki enged Isten hívásának. A keskeny úton kevesen vannak, néha egyedül is maradhat az ember, mert a többség nem hajlandó lepakolni a bejáratnál, a szoros kapunál, ragaszkodnak az emberek ahhoz, amit már megszereztek.

Mit kell tenni ahhoz, hogy az egyiken vagy a másikon járjon valaki? Ahhoz, hogy a széles úton haladjon, semmit nem kell tennie. Ott nemcsak a bűnözők járnak, hanem mindenki, aki Isten nélkül marad. A keskeny útra azok mehetnek át, akik hallották és komolyan vették az evangéliumot: Jöjjetek énhozzám mindnyájan... Ezért fűz Jézus a tájékoztatáshoz egy felszólítást is: Menjetek be a szoros kapun! Ez örömhír és parancs egyben: be lehet menni, de a másikat ott kell hagyni.

Rick Warren-Napi remény- A boldog ember megnyugszik Isten kegyelmében.

„Nem számítok többé arra, hogy igaz vagyok amiatt, hogy engedelmeskedem a törvénynek; inkább a Krisztusba vetett hitem miatt válok igazzá. Mert Isten úgy rendelte el, hogy az, hogy mi Őelőtte igazzá válunk, az a mi hitünktől függ". (Filippi 3:9, NLT fordítás)
Nem érdemelheted ki Isten elfogadását, sem szeretetét, sem elismerését. Isten maga a szeretet, és Ő feltétel nélkül szeret téged. Ha boldog emberré szeretnél válni, meg kell nyugodnod Isten kegyelmében minden egyes nap.

Pál ezt írja a Filippibelieknek: „Mi, keresztények abban örvendezünk, amit Jézus Krisztus tett értünk, és felismerjük, hogy képtelenek vagyunk bármit is tenni, hogy megmentsük önmagunkat.” (Fil. 3:3, LB ford.)

A boldogságodat veszélyeztető dolgok egyike a törvényekhez való ragaszkodás. Ez azt a magatartásformát jelöli, amely állandóan az Isten iránt érzett szeretetet bizonygatja. Amikor abban bízol, amit te teszel Istenért, nem pedig abban, amit Jézus tett érted. Azt jelenti, hogy úgy gondolod, szabályokat és megkötéseket kell az életed vezérfonalává tenned, hogy méltónak bizonyulj Isten szeretetére.

Hogyan ismerheted fel magadban, hogy törvényeskedő vagy? Akkor vagy az, ha ítélkezel mások felett. Honnan tudhatod, hogy kegyelemből élsz? Akkor élsz kegyelemből, ha irgalmas vagy másokkal szemben. A kegyelemből élő ember könnyebben bocsájt meg, mert felismeri, hogy Isten neki is megbocsátott és megbocsát.

A törvényeskedés elveszi az életedből a boldogságot, és egy gyülekezet életéből is. Jártál már ilyen gyülekezetben? Nem boldogok. Ahol törvényeskedés van egy gyülekezetben, ott nincs öröm. Mindenki a kötelesség vagy éppen a bűntudat miatt jár oda.

Nincs felszabadítóbb érzés annál, mint amikor felismered: semmit nem tudsz tenni, hogy Isten jobban szeressen. Ez a boldogság kulcsa. Minden nap emlékeztesd magad Isten kegyelmére, és nyugodj meg abban.

Köszöntünk Szent Szellem!- KÖSZÖNTÜNK, SZERETET HULLÁMA!

"Hogy lakozzék Krisztus a hit által a ti szívetekben.. A szeretetheti meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig." (Efézus 3:17-19)

Látod-e, miért igyekeznek a gonosz erői olyan kitartóan megakadályozni, hogy megértsd a Szentlélek kitöltetésének jelentését? Ha nem, akkor kérlek, imádságos szívvel tanulmányozd át Efézus 3:14-21. verseit! Ha összekapcsolod Pál szavait Jézusnak a Lélekkel kapcsolatos ígéreteivel (Jn 14-16. fejezet), akkor látni fogod, hogy a Szentlélek bennünk, keresztényekben a Megváltót képviseli, és beteljesedünk "az Istennek egész teljességéig". Mivel Krisztus úgy döntött, hogy megtartja emberi természetét, a mindenütt jelenlévő Lélek biztosítja, hogy Ő hit által a szívünkben lakozhasson. Sátán nem akarja, hogy ezt megértsük, mert minél inkább betölt bennünket a Szentlélek, annál inkább meggyökerezünk és megalapozódunk Isten szeretetében(Rm 5:5), ráadásul fel tudjuk fogni annak mind a négy dimenzióját, és különleges erőt nyerünk az ellenség elleni harchoz. Akik "meggyökereztek és megalapozódtak", azokat nem fújják el a levegőbeli hatalmasság fejedelmének alattomos csalásai és erőszakos támadásai. Amikor a New York-i ügyvédet, Charles Finneyt betöltötte a Szentlélek, úgy tűnt számára, mintha folyékony szeretet hullámai mosták volna át.. Így beszélt arról a tapasztalatról, ami megértette vele Jézus szeretetét: "Szavakkal ki sem lehet fejezni azt a csodálatos szeretetet, ami lakozást vett a szívemben.. Nem vonhattam kétségbe, hogy Isten Lelke betöltötte teljes bensőmet.. Ahelyett, hogy azt éreztem volna: állandóan vétkezem, szívem úgy megtelt szeretettel, hogy túl is csordult." (Memoirs of Rev. (Charles G. Finney [Charles G. Finney tiszteletes memoárja], 20-23.) Most itt az ideje, hogy egyéni életedben, a kis csoportban és a gyülekezeti közösségben magasba emeljétek Jézus Krisztus zászlaját. A démonok eltűnnek, mert megfulladnak Isten folyékony szeretetének hullámaiban. Éld a szeretetet, ami túlmutat az emberi felfogóképességen! Dicsőítsd érte az Urat, imádkozz érte, énekelj és beszélj róla! Imádság a mai napra "Uram, Istenem, tölts be engem mindazzal, ami segít jellemedet tükrözni, és szilárdíts meg szeretetedben! Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme- LELKI NÖVEKEDÉS

''Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!'' (1Korinthusbeliekhez 16:13)

Az Úr magas mércét állít az ifjúság elé, és tényleges szolgálatra hívja el őket. Tiszta szívű fiatalok, akik örömmel tanulnak Krisztus iskolájában, hatalmas munkát végezhetnek a Mesterért. Engedelmeskedniük kell Isteni kapitányuk parancsának, amely végigharsog minden időkön át: ''Legyetek bátrak és erősek!'' Az erő gyakorlat által növekszik. Aki Istentől nyert képességét kihasználja, tapasztalni fogja növekedését a jobb szolgálatra. Aki semmit sem tesz Isten ügyéért, nem növekedhet kegyelemben és az igazság megismerésében. Ha egy egészséges ember ágyban feküdne, és vonakodna használni a tagjait, csakhamar elveszítené erejét azok használatára. A keresztény is, aki nem gyakorolja Istentől nyert ereje használatát, nemcsak, hogy nem növekedik Krisztusban, hanem elveszti még azokat a képességeket is, amelyeknek birtokában volt; lelkileg megbénul. Ellenben, aki Isten és embertársai iránt való szeretetből igyekszik mások segítségére lenni, az meggyökerezik, megerősödik és megszilárdul az igazságban. Az igazi keresztény az Istenért folytatott munkájában nem engedi magát pillanatnyi indulatoktól elragadtatni, hanem csak alapelvektől vezettetni, éspedig nemcsak egy napra vagy egy hónapra, hanem egy egész életre. Ez a világ nem a játék színtere, hanem a küzdelemé! Az Úr minden fiatalt arra hívott el, hogy nehézségeket szenvedjenek el, mint a jó katonák. Erősnek kell lenniük, és férfiasan kell viselkedniük... Jellemük igazi próbáját készséges teherhordásukban állják ki, amikor megállnak a nehéz helyzetben, és elvégzik azt a munkát, amelyet el kell végezniük, még akkor is, ha ez nem hoz számukra földi elismerést vagy jutalmat! Bárcsak mindenki megfelelően tudná értékelni Istentől kapott képességeit! Krisztus által megmászhat játok az előrejutás lépcsőfokait, és teljes lényeteket az Ő vezérlete alá vonhatjátok... Saját erőtökből semmit nem tehettek, Jézus Krisztus kegyelme által viszont úgy használhatjátok fel képességeiteket, hogy az mind a saját, mind pedig mások számára áldást jelentsen. Támaszkodj Jézusra, aki megsegít abban, hogy szorgalmasan végezd a munkáját, és végül elnyerd az örök élet jutalmát. Ellen White írása alapján

Reggeli dicséret- Egymás terhét hordozzuk!

„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”

Jakab levele 5. fejezet 16. verse

Megvallani egymásnak bűneinket? Két irányba indulhatunk el. Az egyik az, amikor inkább nem mondjuk el mennyire bűnösök vagyunk, mert az presztízsvesztéssel jár. Jobbnak tűnik az a megoldás, hogy szentnek tüntessük fel magunkat. A másik út, amikor elmondjuk egymásnak a bűnöket, és remek társra találunk, mert kiderül, hogy esetleg a másik fél is éppen ugyanabban gyengélkedik. Ilyenkor tudjuk igazolni magunkat és meg tudjuk nyugtatni egymás lelkiismeretét, hogy jól van ez így, ahogy van.

De van egy harmadik út. Amelyik sokkal jobb, mint az előző kettő. Legyünk őszinték, inkább a végeredményt tekintve jobb, mert egyébként sok nehézséggel is jár. Főleg lelki eredetű nehézségekkel. Őszinte bűnvallás egymásnak azért, hogy imádkozzunk a másikért. Miért terheljen engem valaki a saját bűnével –kérdezhetnénk? Törődjön csak mindenki a maga dolgával.

A közösség szerepe nagyon fontos. Az Ószövetségben olvashatunk egy bizonyos Ákán nevű férfiról, aki Jerikó elfoglalásánál elvett az Úrnak szentelt dolgokból. Ezért a bűnéért Ai városát nem tudták elfoglalni, sőt, több mint harmincan vesztették életüket, és a biblia feljegyzése szerint a domboldalon kergették el az izraelitákat. Ákán bűne kiderült, az Úr mutatta meg, hogy ki miatt történt a vereség. A büntetés halálra kövezés volt. Mindenkinek követ kellett ragadnia. Miért? Mindenkinek kell érezni a bűnnek a súlyát és a következményeit is. Ez egy meglehetősen szomorú történet, de gondoljunk csak bele, hogy a gyógyulás sikereit mekkora öröm kíséri?! Ha valakiért imádkozunk, vagy éppen értem imádkozunk és a meggyógyulunk, nem jobb ha minél többen láthatják, hogy milyen jó az Úr?!

Egy friss tapasztalat: Nemrégiben egy kedves ismerősünkért kezdtünk imádkozni mert súlyos agydaganatot diagnosztizáltak nála. Előjelek nem voltak, hirtelen össze esett és így derült ki a halálos betegség. Nem tudom, hogy mekkora az érte imádkozók tábora, de tudom, hogy mi is közéjük tartozunk, és operáció után sikereket könyvelhetünk el. Nincs még vége, sokat kell érte imádkozni, és hisszük, hogy az Úr meggyógyítja ezt az édesanyát.
Szerző: Laszlo Osvald