Victoria Osteen- Gyakorold az uralmat, amit kaptál

Isten megteremtette Ádámot és Évát, majd uralmat adott nekik minden teremtménye fölött. Az uralom azt jelenti, hogy az első emberpár gondjaira bízta Isten a teremtett világot.

Hatalmat kaptak a föld felett, hogy azt a föld javára használják. Isten egy csodálatos kertbe helyezte őket, és így szólt: „Legyetek gyümölcsözőek és sokasodjatok.” A világon minden tökéletes volt, mígnem egy napon az ellenség belépett a területükre.

Egyetlen szabályt kellett Ádámnak és Évának betöltenie. Isten azt mondta nekik, hogy ne egyenek a jó és a rossz tudásának a fájáról. És akkor mit tett az ellenség? Fogta azt az egy dolgot és felhívta rá a figyelmüket. Úgy tüntette fel, mintha az lenne a legnagyobb dolog a világon. Beszélt róla nekik, és elérte, hogy arra koncentráljanak, amit nem tehetnek meg. Végül egyáltalán nem értékelték mindazt, amit megtehettek. Nem törődtek a gyönyörű környezetükkel. Nem foglalkoztak a többi fával, amiről ehettek. Egy napon, bekapták a csalit. Engedetlenek lettek Istennel szemben, és ez megrontotta a Vele való kapcsolatukat.

Az idő kezdete óta megpróbált az ellenség éket verni az ember és Isten közé. A föld feletti uralomra vágyott, amit Isten az embernek adott. De a történet itt még nem ér véget. Isten felülírta azt, amit az ellenség tett, azáltal, hogy elküldte Fiát, Jézust. Isten annyira szeret téged, hogy amikor Jézus eljött, akkor visszaadta neked azt az uralmat és a tekintélyt, amit az ellenség megpróbált ellopni. Jézus azért jött, hogy életet adjon, méghozzá egy teljes életet. Ha Jézus ennyire szereti az életünket, akkor nem kellene nekünk is szeretnünk, és igazán megélnünk?

Szeretni az életet először is azt jelenti, hogy uralmat veszünk afelett, ami bennünk zajlik.

Ha hagyod, hogy az emberek ellopják az örömödet, akkor nem élsz igazán. Ha hagyod, hogy a környezeted megnyomorítson, akkor nem élsz igazán. Gondolkodj el azon, hogy mire fókuszálsz. Gondolkodj el azon, hogy kire figyelsz, kire hallgatsz. Ádám és Éva döntésének az lett a következménye, hogy el kellett hagyniuk az édenkertet. Ne arra koncentrálj, hogy mid nincs, mert ezáltal elmulasztod Isten áldásait.
Maradj Isten közelében életed minden napján, és gyakorold az uralmat, amit kaptál.

„Úrrá tetted minden teremtményed fölött, s mindent hatalma alá rendeltél.” (Zsoltárok 8:6, EF)

GLORIA COPELAND-Ne válaszolj

És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. - Róma 12:2

Ne alkalmazkodjatok, ne váljatok hasonlóvá a világhoz.
Ha úgy élsz, mint a világ, akkor a világ le fog győzni. Ez ilyen egyszerű. Tehát ne hagyd, hogy a világ a saját képére formáljon!

Inkább „változz el” az elméd teljes megújítása által. Győzd le a világot azáltal, hogy megújítod az elmédet, és úgy gondolkozol, mint Isten. Más szóval, amikor látsz valamit az Igében, mondd ezt: „Egyetértek ezzel. Mostantól kezdve ez alapján fogok cselekedni, nem pedig az alapján, ahogy eddig gondoltam.”

Például amikor a bűn szólít téged, ne válaszolj. Inkább érts egyet az Igével, és mondd ezt: 
„Én meghaltam annak a dolognak, ördög. Nem tudsz többé belerángatni!”

Ahogy ezt megteszed, észre fogod venni, hogy változol. Észre fogod venni, hogy győztesként élsz!

Igei olvasmány: Róma 6:1-11

Napi áhítat: Megmutatja, mit tanítsunk

Olvasmány: 1Kor 2,6–13

Nem kitalálnunk kell, mit kell hirdetnünk az embereknek, hanem megértenünk, mit közöl a Lélek.

„A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, 7hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. 10Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. 11Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. 12Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. 13Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva.”

Magyarázat:

Ezt a szakaszt már kedden is olvastuk. Nézzük kicsit más szempontból is, mit mond még Isten Lelkének munkájáról! A Lélek Isten ajándéka, amit határozott céllal adott Isten. Egyik ilyen cél, hogy ismerjük fel és ismerjük meg, mit tanít Isten, mit akar az embereknek üzenni. Amikor Pál ezeket leírta, sokkal nagyobb jelentősége volt ennek, hisz nem volt még Újszövetség, amit a gyülekezetek olvashattak volna. A hirdetett üzenet forrása, hitelessége nagyon fontos kérdés volt. Ez ma sincs másképp, csak most az írott ige magyarázatához van szükségünk Isten Lelkének tanítására. Amit egykor a Lélek által mondtak el, írtak le az apostolok, azt most ugyanaz a Lélek segít értelmezni. Ne légy olyan, aki azért hagyja abba a Biblia olvasását, mert nem érti, amit olvas. Kérd Istent, hogy az Írásból a Lélek által adjon neked személyes tanítást. Továbbá imádkozz, hogy amikor igehirdetést hallgatsz, a Lélek adjon az igehirdetőn keresztül személyesen téged érintő mondatokat. Ne csak olyat, amiről jó véleményed lesz, hanem olyat, ami megérint, ami kérdéseket vet fel, ami nem hagy nyugodni, ami megerősít. Ne elégedj meg kevesebbel soha, akard átélni, hogy Isten szava élő és ható.

(Takács Zoltán)

Napi áhítat: Elküld konkrét személyekhez

Olvasmány: ApCsel 8,26–40


A Lélek tudja, ki áll készen arra, hogy meghallgasson téged. Hallgass a Lélekre!

„Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.” 27Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. 29Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz.” 30Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” 31Erre az így válaszolt: „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. 33A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” 34Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?” 35Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” ( 37Ezt mondta neki Fülöp: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Ő pedig így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”) 38Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. 40Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.”

Magyarázat:

A mai navigációs rendszerek beszélnek hozzánk vezetés közben, utasítást adnak, merre forduljunk egy kereszteződésben. A célt ezeknél mi határozzuk meg, a program csak az útvonalat mondja meg. Fülöp egészen más vezetést kapott. Angyal szólt és közölte, milyen úton kell indulnia, merre kell mennie. Majd a Lélek közölte, hogy csatlakoznia kell az úton arra haladó hintóhoz. Mennyivel nagyobb jelentőségű hangok, szavak lehettek azok. Vajon engedelmeskedni is olyan könnyű volt? Néptelen útra menni úgy, hogy a cél sincs meghatározva? Te elindulnál? Idegen személyhez csatlakozni, szóba állni vele? Te megtetted volna? Mennyivel nagyobb az Úr és az ő angyala, valamint az ő Lelke, mint egy program, ami emberi hangon szól hozzánk. Mégis nehezebben engedünk. Imádkozzunk azért, hogy mindig értsük a vezetést, és engedjünk annak. Lássuk meg, hogy a cél nem egy földrajzi hely, hanem a szolgálat. A Lélek nem kirándulásra vezet, hanem emberekhez akar irányítani, mert azoknak is akar közölni üzenetet. A vezetésben sokszor az a kérdésünk, mi származik ebből nekem? Lássuk inkább azt a kérdést: Miben fog ezáltal használni engem az Úr? Akiket Isten Lelke vezet, azok már másokért vannak irányítás alatt. Az elveszettekért (is).

(Takács Zoltán)

Köszöntünk Szent Szellem!: A JÓ LÉLEK

"A Te jó Lelkedet adtad nékik, hogy őket oktatná; és mannádat nem vontad meg szájuktól, s vizet adtál nékik szomjúságukhan." (Neh 9:20)

Egy nagy megújulási folyamat során az emberek gyakran felismerik a Szentlélek jellemét. Szeretnél ma felállni és áldani az Urat? Ha a Lélek a megújulásért munkálkodik benned, akkor megtapasztalod az Ő erőteljes ihletését, mint ahogy az Nehémiás könyve 8. fejezetének beszámolója szerint is történt.
Életedre visszatekintve látod az Örökkévaló múltbeli tetteit, és elismered, hogy a Szentlélek jó. 
Ő a szeretet, az elfogadás és a megbocsátás Lelke.

Corrie ten Boom gyakran gondolt vissza a ravensbrücki szörnyűségekre, és azon tűnődött, hogy az egykori nácik iránt nagyon nehezen talál szívében a valódi keresztény szeretetből csak egy szikrát is, ami valamennyire átsugározná számára a Szentlélek jóságát.
Hol volt a szeretet, az elfogadás és a megbocsátás abban az iszonyatos táborban, ahol hozzávetőlegesen 95 000 nő halt meg?
Miként tudná elfeledni az őrök borzalmas kegyetlenségét és a füstöt, amely szakadatlanul szállt fölfelé a krematórium kéményéből?
Aztán 1947-ben Corrie egy müncheni gyülekezetben beszélt, az összejövetel végén az egyik legkegyetlenebb ravensbrücki őrt látta maga felé közeledni. A férfi beszélni akart vele. Karját kitárva üdvözölte, és így szólt:
-"Keresztény lettem. Tudom, hogy Isten megbocsátott nekem azokért a szörnyűségekért, amiket ott elkövettem, de ezt öntől is szeretném hallani. Fräulein, meg tud nekem bocsátani?" Corrie lelkében szörnyű harc kezdődött. Isten jó Lelke a megbocsátásra indította. A keserűség és rideg érzéketlenség arra késztette, hogy forduljon el. "Jézus, segíts nekem! Fel tudom emelni a kezem. Ennyit csak meg tudok tenni! Ahogy a kezük találkozott, mintha örömkönnyeikkel együtt a szeretet és a gyógyulás melege is előtört volna szívükből.
-"Megbocsátok neked, testvérem, teljes szívemből!

Corrie később úgy tett bizonyságot, hogy azon a napon "a Szentlélek hatalma" árasztott szeretetet a szívébe. Isten jó Lelke ismét diadalt aratott!

Imádság a mai napra
"Isten jó Lelke, én természetemnél fogva nem vagyok olyan, mint Te, de szeretném elfogadni a Te utasításaidat, amelyeket a megbocsátás és igaz szeretet csodálatos jellemvonásai diktálnak!"

Garrie F. Williams írása alapján

Köszöntünk Szent Szellem!: A LÉLEKNEK ENGEDELMESKEDVE

"Az Isten Lelke pedig felindította Zakariást, a Jójada pap fiát, aki felállt a nép között, és mondta nékik: Ezt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? Mert az nem használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, Ő is elhagy titeket." (2Krón 24:20)

Néhány nappal azelőtt, hogy Betsie ten Boom meghalt volna a ravensbrücki koncentrációs táborban - közvetlenül a 2. világháború befejezése előtt -, kedves hangon elsuttogta húgának, Corrie-nak látomását, amelyet Isten előző éjszaka adott neki. Sűrű sötétség honolt a 28-as számú barakkban, ahol 700 nő próbált aludni a tetves matracokon. A törékeny és nagyon gyenge Betsie elmondta Corrie-nak, hogy a háború után vissza kell majd térnie Németországba, hogy hirdethesse: a Szentlélek be fogja tölteni szívüket Isten szeretetével.
"A németek a legsebzettebb emberek az egész földkerekségen - suttogta Betsie. - Csak gondolj arra a fiatal lányra, az őrünkre, aki olyan durván káromkodott ránk tegnap! Nem lehet több 17-18 évesnél, de láttad, milyen kegyetlenül verte azt a szegény öregasszonyt korbáccsal? Micsoda munkát lehet majd itt végezni a háború után! Corrie-nak egyetlen porcikája sem kívánkozott vissza Németországba, inkább csendes órás mesterségét akarta folytatni Hollandiában.
Amikor ráébredt, hogy Isten világszéles munkát bíz rá, továbbra is úgy gondolta: "Rendben, bárhová elmegyek, kivéve Németországot! Miután tíz hónapon keresztül járta Amerikát, és beszélt Jézusról a hallgatóinak, Corrie érezte, amint Isten ráteszi a vállára a kezét, és Németországba hívja. Hamarosan arra is rádöbbent, hogy a Németországgal szembeni ellenállása engedetlenség az Úr iránt. Figyeljük meg, hogyan magyarázza döntését: "F. B. Meyer mondta: 'Isten nem azokra tölti ki Szentlelkét, akik a Lélek teljességében hisznek, vagy azokra, akik vágynak utána, hanem akik engedelmeskednek neki.'
Mivel mindennél inkább vágytam arra, hogy Isten Lelke betöltsön engem, tudtam, nincs más választásom, mint elutazni Németországba."
Talán Corrie-hoz hasonlóan te is ellenállsz a szolgálatnak, amit Isten eléd helyezett. Ma a Lélek erejével válaszolj a hívására!

Imádság a mai napra
"Atyám, tudom, hogy megtérésemkor a Te Lelked töltött be engem, de azért imádkozom, hogy semmilyen szándékos engedetlenség ne akadályozzon abban, hogy ma teljesen betölthess engem!"

Garrie F. Williams írása alapján

Köszöntünk Szent Szellem!: KÖSZÖNTÜNK, ÉNEKLŐ KATONÁK!

"Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki. az Asáffia közül való Lévita volt) az Úrnak Lelke szállt a gyülekezet közepette, és mondta: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te, Jósafát király, halljátok meg szómat! így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten."
(2Krón 20:14—15)

Ez a fejezet az egyik kedvencem az Ószövetségben. A Szentlélek olyan erővel nyugodott meg a zenészeken, hogy a kórus már a csata kezdete előtt dicsőítette Istent a győzelemért. Te képes vagy éneklésre a fenyegető baj láttán? Dicsőíted-e Istent olyankor, amikor az ellenség jut előnyhöz? Ez nem természetes, hanem egyenesen természetfeletti! Csakis a Szentlélek munkája teszi ezt lehetővé, amint meggyőz arról, hogy a csata nem a tiéd, hanem az Úré.
Amikor elveszítjük munkahelyünket, súlyos betegségbe esünk, esetleg egy közeli hozzátartozónk vagy barátunk temetésére sietünk, általában nem a Halleluja-kórust vagy lendületes dicsőítő zsoltárokat éneklünk. A Szentlélek üzenete azonban biztos: "Bízzatok az Ő prófétáiban, és szerencsések lesztek! (2Krón 20:20)

"Csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok! (20:17)
Amikor Corrie ten Boom és nővére, Betsie megérkeztek a hírhedt és rettegett ravensbrücki női koncentrációs táborba, úgy tűnt, a világ legborzalmasabb helyére léptek be. A nácik azért fogták el ezeket a holland hölgyeket, mert otthonukban zsidókat bújtattak. Akár havazásban, akár esőben ültek kinn, vagy tetvektől hemzsegő "ágyukban" feküdtek, ha meztelenre vetkőztetve álltak az őket szemérmetlenül bámuló őrök előtt, ez a két hívő asszony halkan énekelt, és dicsérte az Urat. Egyik kedvenc énekük ez volt: "Vezess, drága fény, a sűrű sötétben! Nem kérem, hogy lássam a messzi távolt, egy lépés elég nekem." Betsie végül egyike lett annak a 95 000 nőnek, aki meghalt Ravensbrückben, de Corrie csodálatos módon megszabadult, és szerte a világon bizonyságot tett Isten gondviselő szeretetéről.

Imádság a mai napra
"Uram, a Te Lelked segítségével a káosz közepette is dicséneket mondok, tudva, hogy a harc a tiéd!"
Garrie F. Williams írása alapján-

Reggeli gyöngyszemek:: Ezrek nyernek irgalmat, akik szeretik Isten törvényét

„De irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják a parancsolataimat.” (2Móz 20:6)

A tíz szent ige, melyet Krisztus a Sinai hegynél kijelentett, kifejezte Isten jellemét és tudomására hozta a világnak, hogy joga van igazságot szolgáltatni az egész emberi család felett. A legnagyobb szeretetet kifejező tíz előírás, mely az embernek adatott, Isten hangja a mennyből, mely az ember lelkéhez szól. „Ezt cselekedd és nem kerülsz Sátán uralma alá.” A törvény nem tartalmaz negatív felszólítást vagy tiltást, bár úgy tűnhet. Arról szól, hogy tedd és élni fogsz. Isten azért adta szent parancsolatait, hogy védőfalként szolgáljon teremtményeinek.

Isten mindent megtett, amit megtehetett, hogy kinyilvánítsa irántad való nagy szeretetét és irgalmát. „Úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Nyugodjatok meg Isten szeretetének bizonyosságában…Isten nem azért szeret minket, mert mi előbb szerettük őt; hanem „amikor még bűnösök voltunk”, Krisztus meghalt értünk, teljes és túláradó biztosítékot szerezve megváltásunkra. Noha engedetlenségünk által kiérdemeltük Isten nemtetszését és ítéletét, Ő mégsem hagyott el minket, hogy egyedül, véges erőnkkel tusakodjunk az ellenséggel. Mennyei angyalok vívják értünk csatáinkat, és ha együttműködünk velük, győzedelmeskedhetünk a gonoszság erői felett. Ha közel hajolunk Hozzá hitben, Ő is közel hajol hozzánk, családjába fogad, és fiainak, leányainak nevez minket. 

Azoknak, akik hűségesek az ő szolgálatában, Isten irgalmasságot ígért meg, mégpedig nemcsak a harmadik és negyedik nemzedékig … hanem az ezredik nemzedékig. 

Isten szerető irgalma mérhetetlen. Azok, akik megbecsülik Krisztus szeretetét, megújulnak igazi szentségben, és Krisztushoz, az élő Főhöz mennek. Szeretett gyermekekként Isten követői lesznek. 
(The Youth’s Instructor, January 6, 1898.)

Reggeli gyöngyszemek: Szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat

„Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22:39)

Az isteni törvény azt kívánja tőlünk, hogy szeressük Istent mindenek felett, és felebarátunkat, mint önmagunkat. E nélkül a legnagyobb hitvallás is csak merő képmutatás.

Isten imádója rá fog jönni, hogy az önzés egyetlen szikráját sem dédelgetheti. Nem teljesítheti Isten iránti kötelességeit és nyomhatja el egyúttal embertársait. A második nagy parancsolat hasonló az elsőhöz: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” „Ezt cselekedd és élni fogsz.” Ezek Jézus Krisztus szavai, amitől nem lehet eltérni sem férfinak, sem nőnek, sem fiatalnak, aki keresztény akar lenni. Az Isten parancsolatai iránti engedelmesség az, ami az Istenhez való hasonlatossághoz alakítja a jellemet.

A szenvedő felebarát cserben hagyása Isten törvényének megszegése…Aki szereti Istent, nem csak embertársait fogja szeretni, hanem minden teremtmény iránt gyengéd együttérzést tanúsít, melyeket Isten alkotott. Amikor Isten Lelke tölti be az embert, akkor mások megsegítésére fog törekedni, nem pedig arra, hogy szenvedést okozzon…

Minden szenvedővel foglalkoznunk kell, magunkat pedig Isten munkásainak kell tartanunk, akiknek feladata, hogy legjobb tehetségük szerint segítsék a rászorulókat. Istennel együtt kell munkálkodnunk. sokan vannak, akik szeretik rokonaikat, barátaikat és ismerőseiket, de nem tanúsítanak kedvességet és megértést azok iránt, akiknek együttérzésre és szeretetre van szükségük. 

Kérdezzük meg buzgó szívvel: „Ki az én felebarátom?”

Nem csak közeli barátaink és azok, akik a gyülekezethez tartoznak, vagy úgy gondolkodnak, mint mi. 

Az egész emberi család felebarátunk. Mindenkivel jót kell tennünk, különösen hitünknek cselédeivel. 

Be kell mutatnunk a világnak, mit jelent Isten törvényének megtartása. Szeretnünk kell Istent mindenek felett, és felebarátunkat, mint önmagunkat.

Reggeli gyöngyszemek:Szeressük az Urat teljes szívünkből!

„Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”
(Mt 22:37)

Akinek szívébe kiöntetett Isten szeretete, az visszatükrözi azt a tisztaságot és szeretetet, ami Istenben van, és amit Krisztus képviselt világunkban. Akinek a szívében Isten szeretete van, az nem ellenséges Isten törvényével szemben, hanem készséges engedelmességet tanúsít minden parancsolata iránt; ez a kereszténység lényege. Aki mindenek felett szereti Istent, az szeretetet fog tanúsítani embertársai iránt, akik a teremtés és a megváltás jogán Istenhez tartoznak. A szeretet a törvény betöltése; és Isten minden gyermekének az a kötelessége, hogy engedelmes legyen parancsolatai iránt.

Isten törvénye, mely tökéletes szentség, a jellem egyetlen igazi próbaköve. A szeretet az engedelmességben mutatkozik meg, és a tökéletes szeretet kiűz minden félelmet. Akik szeretik Istent, pecsétjét viselik homlokukon és az Ő cselekedeteit cselekszik. Akkor tudnák mindazok, akik kereszténynek vallják magukat, hogy mit jelent a gyakorlatban Istent szeretni!... Bárcsak lenne némi fogalmuk Isten tökéletes szentségéről, magasztosságáról és arról, hogy dicsősége betölti a templomot… Hatalmas befolyásuk lenne a körülöttük lévők életére és jellemére, ami kovászként hatna az emberek között, átalakítva őket Jézus hatalma által. Az erő Forrásához kapcsolódva sohasem gyengülne meg befolyásuk, hanem egyre növekedne.
(The Youth’s Instructor, July 26, 1894.)

Az Isten iránti szeretetnek élő elvnek kell lennie, mely minden tett, szó és gondolat mögött meghúzódik. Ha Krisztus erejében ilyen megszentelődésre törekszünk, akkor napi közösségünk lesz Istennel. Isten törvényének alapelvei szívünkben lakoznak, és irányítják tetteinket… Akkor ugyanolyan természetes lesz számunkra, hogy a tisztaságot és szentséget keressük, hogy kikerüljük a világ lelkületét és példaadását, és hogy a körülöttünk élők javát nézzük, mint amilyen természetes a dicsőség angyalai számára, hogy teljesítsék a rájuk bízott küldetést.
(The Review and Herald, October 23, 1888.)

06.16.

Isten gyermekei szeretik az Urat

"Feletted való jóm nincsen. "

(Zsoltár 16, 2)

Az embernek meg kell tapasztalnia, milyen túláradó lesz a szíve, amikor Isten szeretetét a maga teljességében megérezheti. Szeretetének napja előtt minden fény elhalványul. Péter igazán őszinte volt, amikor így kiáltott fel: "Uram, hová mehetnénk? Örök életnek beszédei vannak nálad!" És akkor is becsületes volt, amikor azt bizonygatta: "... még a börtönbe és a halálba is elmegyek veled!" De azután az élethez való ragaszkodás mégis felülmúlta a szeretetet. Félelemből tagadta meg Jézust, pedig szíve legmélyén Ő volt számára a legdrágább. Ezért volt utána olyan vigasztalhatatlan és sírt keservesen. Mindig különbséget kell tennünk a között, ami a lélek legmélyén van és ami esetenként felszínre kerül. A szív alapvető magatartása a döntő, azonban kétségtelenül egyre inkább ténnyé és élő valósággá kell válnia annak, ami legbelsőbb érzésem; ti. annak, hogy számomra valóban Jézus az egyetlen és minden. Ezt szolgálják a különféle próbák, amelyek jönnek: veszteségek és csalódások, csapások és halálos sebek. Akinek nincs teljes és igazi kapcsolata az Úrral, az elbukik. Jób nem szakadt el soha egészen Istenétől. Nem tudott volna nélküle létezni, de keserű érzések és letörtség támadt benne, olyan szavakat ejtett, amiért utána porban és hamuban bűnbánatot tartott. - Ilyen az emberi szív. A kegyelem óráiban bizony sokszor csordultig telve van azzal az érzéssel: "Keresztfán én üdvösségem" - Őt szeretem legjobban. És azután ismét olyan vigasztalan és lesújtott, mintha minden elveszett volna. Vajon miért? Hát nem Ő a mi legfőbb jónk, akihez mérten minden más csak kár és szemét? Helyes ez így? Még mindig sokkal jobban ragaszkodsz a múló dolgokhoz és drágább számodra az életed, mint ahogy elképzelted. A kegyelem óráiban mindeneknek fölébe kerültél. Ilyenkor az ember túlértékeli önmagát. De azután jönnek a sötét órák és az ilyen próbákban tűnik ki, hogy valójában milyen az ember. Újra bűnbánaton kell keresztülmenni. Sok nyomorúságon, megaláztatáson át jutunk el odáig, hogy örömben és fájdalomban, hivatásunkban és emberekkel való kapcsolatunkban Ő lesz a mindenek felett kiemelkedő örömünk kiapadhatatlan forrása, akiben a lélek minden időben gyönyörűséget talál. Ekkor nem feledkezik meg többé róla az örömben, és a szenvedésben sem szakad el tőle. HOGY ÉRTED EZT?    "Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért... Titeket pedig barátaimnak mondalak" (Jn 15,13.15). Jézus nem azt kéri tőlem, hogy meghaljak érte, hanem hogy életemet engedjem át neki. Péter azt mondja: "Az életemet adom érted" (Jn 13,37) és így is gondolta; nagyszerű érzéke volt a hősiesség iránt. Baj volna, ha képtelenek lennénk hasonló kijelentést tenni, mint Péter. Kötelességérzetünkből csak akkor válnak tettek, ha hősiesen elszánjuk rá magunkat. Kérdezte-e már valaha tőled az Úr: "Leteszed-e az életedet énértem?" Sokkal könnyebb meghalni, mint napról napra letenni az életemet magas elhivatásom tudatában. Nem a ragyogó pillanatokért születtünk, de fényükben kell járnunk hétköznapi útjainkat. Jézus életében csak egy ragyogó pillanat volt: a megdicsőülés hegyén, amikor másodszor is megüresítette önmagát a dicsőségtől és lejött a gonosz szellemektől megszállt völgybe. Jézus harminchárom éven keresztül mindig újra letette az életét azért, hogy az Atya akaratát cselekedje, és János azt mondja: "mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi testvéreinkért" (1Jn 3,16). Ez ellenkezik az ember természetével. Ha Jézus barátja vagyok, önként és átgondoltan le kell tennem az életemet érte. Nehéz dolog ez és hála Istennek, hogy nehéz. Könnyű a váltságot elfogadni, mert az Istennek került sokba, de nehéz az életemmel bebizonyítani, hogy megváltott vagyok. Isten megment egy embert, megtölti Szent Szellemével és így szól: "Most munkáld ki, légy hű hozzám, noha a körülötted levő dolgok hűtlenségre csábítanak." "Titeket pedig barátaimnak mondalak." Légy hű barátodhoz, gondolj arra, hogy e testben élt életedben az Ő becsülete forog kockán. A KEGYELEM MEGSZÉPÍT A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Pt 3,1-6 1 Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, 2 felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. 3 Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, 4 hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt. 5 Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek, 6 ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót tesztek, és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől.  "A szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt." (1Pt 3,4) Péter keresztyén asszonyoknak mondja ezt, akiknek férjeik ellenálltak az evangéliumnak. "Ne prédikáljatok nekik!" - tanácsolja. "Ábrázoljátok csak ti magatartásotokkal a kegyelmet!" Férjeik már hallották a kegyelem igéjét. Most már a kegyelem munkáját kell látnunk. Isten kegyelme nemcsak átfolyik rajtunk, el is végzi munkáját bennünk. Isten kegyelme az embernek belső szépséget ajándékoz. Gyakran előfordul, hogy emberek, akik ellenálltak az evangéliumnak, meghódolnak előtte, ha látják a kegyelem hatásait egy szép és nemes egyéniségben. Manapság mindnyájan sok hazugságnak vagyunk kitéve a szépséget illetően. Imádkoznunk kell különösen is lányainkért és fiainkért. Imádkoznunk, hogy ne higgyék el a hazugságokat. Tanítsa meg őket Isten kegyelme, hogy az el nem múló belső szépséget ápolják. A kegyelem megszépít. És a "kegyelem szépségének" nagyobb a hatalma, mint a szavaknak. A szépség önnön hatalmával hódít. Nem kell kiabálással magára vonnia a figyelmet. A szépség soha nem hangos. Az Isten kegyelméről való bizonyságtételünk egy része legyen szóbeli, és ha nem is hangos, de érthető, félreérthetetlen. De tanúskodásunk zömének spontánnak kell lennie. És az ilyennek megvan a maga saját meggyőző ereje, mert a szépség csendesen, szelíden, ellenállhatatlanul hódítja meg az embereket. Mindazonáltal nincs ennek mindig ilyen eredménye. Vannak belsőleg szép és nemes nők, akik valójában nem tudják Krisztusnak megnyerni azokat, akiket szeretnek. És vannak nyugodt, szépségesen nemes keresztyén gyülekezetek, akiknek látszólag semmi vonzóerejük nincs. De a Biblia azt mondja, hogy ez a belső szépség értékes az Isten előtt. Isten szemmel tartja ezeket az embereket. Ő látja amit kegyelme munkál. Örömét leli benne. Ugyanazt mondja ezekről az emberekről, amit egyszer az ő teremtéséről mondott: "Ez szép." És úgy dönt, hogy ezeket az ékszereket örökre megtartja.    "Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülőútra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé."      2Mózes 13,17-18 Az egyiptomi rabságból való kiszabadulás után két út állt Isten népe előtt. Mindkét úton nehéz harcok árán lehetett eljutni az ígéret földjére. A rövid út a Földközi-tenger partján vezetett. De a tapasztalatlan rabszolganépnek a jól szervezett filiszteusokon kellett volna áttörnie, s erre nem volt felkészülve. Tapasztalatra volt szükségük. Kerülő útra. Kellett a rettegés, mikor a hadsereg ellenük vonult. Kellett a csodálatos szabadulás a tengeren át. Kellett a megállás a Sínai-hegy alatt, a törvényadás, a nemzetté alakulás. Kellett a manna: megtanulni, hogy az életet mindennap Isten kegyelme adja. Csak ezáltal lettek alkalmasok a honfoglalás győzelmes harcaira. Ne csodálkozzunk, ha Isten minket is kerülő, néha cikkcakkos utakon vezet. Nekünk van szükségünk rá. Úgy tanít, felkészít, néha kemény leckékkel gyakoroltat, míg alkalmasak leszünk nehezebb feladatok végzésére. De Ő vezet. Előttünk jár, gondoskodik rólunk, nevelget. Azt akarja, hogy az Ő népe legyünk. Eredményes, öntudatos, győzelmes, boldog népe, mely rábízza magát, s vele kéz a kézben hajtja végre rendeltetését, saját egyénisége kiteljesedését, megvalósulását, ezáltal boldogságát és üdvösségét. Jó Atyánk, milyen sokszor érezzük úgy, hogy magunkra hagytál, hogy erőnk feletti feladatok elé állítottál, hogy legszívesebben abbahagynánk mindent, belesüllyednénk egy céltalan, tehetetlen, csak önmagáért élő világba. Ne hagyj el olyankor se, Atyánk! Vezess tovább, kerülő utakon, erőnkhöz szabott feladatokon át magad felé! Hadd érezzük mindennap, hogy előttünk jársz, mint a pusztában, füst- és tűzoszlopban, választott néped előtt. Krisztust lássuk mindig magunk előtt, kereszthordozásban, ha kell, győzelmes, boldog munkában, ha úgy akarod, de mindig a Te harcaidban, szolgálatodban, értékes, szép életben. Te adj hozzá erőt, Urunk! Ámen.    Adónia ezt mondta: én fogok uralkodni! Adónia megragadta az oltár szarvait.      l.Kir .1,5. 50 Dávid megöregedett, közel volt a halálhoz. Egyik fia, Adónia, mint Absolon is, dicsőségvágyó, büszke fiatalember volt, és atyja trónjára akart kerülni. Először a bűn útján látjuk őt. Egészen titokban hajtja végre sötét tervét. Sereget gyűjt, megnyeri magának Dávid hadvezérét, Joábot és Abjatár papot, nagy áldozati ünnepet rendez és kihirdetteti az országban: Adónia a király! A lázadás híre eljutott Jeruzsálembe. Dávid azonnal ünnepélyesen királlyá koronáztatta fiát, Salamont, végigvezettette Jeruzsálemen és Isten és a király nevében törvényes utódjául rendelte. Amikor Adónia és segítői ezt meghallották, elszállt a bátorságuk. Adónia álma a királyságról úgy szertefoszlott, mint a szappanbuborék; a templomba menekült. Ott állt reszketve a félelemtől, tanácstalanul, elhagyatva barátaitól és követőitől. Mint halálraítélt bűnös megfogta az oltár szarvait - ez volt a bűnösök menedékhelye. Bűnös útjának végéhez ért: figyelmeztetésül mindenkinek, aki saját öndicsőítő tervét követi, aki a zavarosban halászik, apját és Istenét megveti. De látjuk őt a kegyelem útján is. Könyörög Salamonnak élete megtartásáért, ki így válaszol: "Ha jámbor lesz, egy hajszál nem esik le fejéről, de ha gonoszság találtatik benne, meg kell halnia". Mi, emberek mindnyájan lázadók vagyunk Isten előtt. De van egyetlen utunk a kegyelemre. Ennek elején az Úrjézus Krisztus keresztje áll. Mindenki kegyelmet találhat, de úgy, hogy becsületesen és teljesen aláveti magát Istennek. Aki titokban megtartja bűnét, végül is meg kell halnia. - Csak az őszinték menekülnek meg!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Támadások kereszttüzében

"..mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ."
(Jn 15,19)

 

Jézus mindenkivel jót tett, mégis sok támadás, rosszindulat, rágalom, gúny vette körül. Hogyan viselte ő ezt?

Az ördög többször is el akarta téríteni eredeti céljától, küldetésétől. Tanítványai közt is akadt, aki gáncsolta, megtagadta, elárulta. A nép vezetői pedig „állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána..., hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, s átadhassák a hatóságnak" (Lk 20,20).

Politikai csapdát állítottak: szabad-e adót fizetni a császárnak? Vallási rejtvényt agyaltak ki: ha van feltámadás, kinek a felesége lesz az, akinek több férje is meghalt? Nem fogytak ki a gonosz ötletekből, míg végül keresztre juttatták őt.

Hogyan hordozta ezt Jézus? Természetesnek tartotta, mert tudta, hogy az ő tiszta, isteni jelleme olyan idegen ebben a megromlott világban, mint a világosság a sötétségben. Ezért soha nem lett ideges, sem dühös, nem ütött vissza, nem sértődött meg. Szelíden válaszolt a provokatív kérdésekre is.

Erre bátorította az övéit is: aki „felülről született", az nem e világból való, s azt gyűlöli az Isten nélküli világ. De szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok értük (Mt 5,44)! Ő is ezt tette még a kereszten is, utolsó leheletéig.

Két rendíthetetlen pillérre épült Jézus magatartása. 
Az egyik az Atyától való függés, a benne való teljes bizalom, a neki való feltétlen engedelmesség. Ettől nem lehetett eltéríteni. 
A másik: kimondhatatlan szeretet azok iránt is, akik bántották. Ez az elfogadó, megbocsátó szeretet azonban nem jelentette azt, hogy minden igazságtalanságot szó nélkül tűrt volna. Adott esetben megszólalt és leleplezte a hamisságot, de még ezt is mindig a támadó érdekében tette, őt szembesítette az igazsággal.

Kérjük el tőle mi is ezt a józan béketűrést!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Jézus hazaszeretete

"Amikor közelebb ért és meglátta a várost, megsiratta... Bár felismerted volna... a békességre vezető utat! "
(Lk 19,41-42)

Jézus Krisztus személyválogatás nélkül minden embert nagyon szeretett, de azt a népet, amelyből emberi eredetét tekintve származott, különösen is. Ez megkülönböztetés? Igen, de olyan, amiből soha senkinek nem származik hátránya. Elsősorban „Izrael házának elveszett juhaihoz" jött, de meggyógyította a római százados szolgáját is, sőt az ő hitét példaként állította honfitársai elé, és meghallgatta a pogány kánaáni asszony könyörgését is. Nem tett különbséget a maga népe és a többi nép közt, de sorrendben saját népe volt az első helyen. Még sírni is tudott miattuk.

Jézus tanítványainak ma is mindenkit őszintén szeretniük kell. De természetes, hogy ezek közt elsősorban a maga népét szereti mindenki. Ahogyan Pál apostol is írja: „tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben." (Gal 6,10) Leginkább azokkal, de soha nem mások rovására. Aztán ha nem ilyenek vannak bajban, és segíteni kell, a testvéreinket hanyagoljuk el átmenetileg, de mégis van egy alapvető sorrend.

Miért? Mert nem véletlen az, hogy melyik család és melyik nép tagjává születtünk. Hisszük, hogy Isten jelölte ki „lakóhelyünk határait" (ApCsel 17,26), s amelyik közösségbe belehelyezett, azért felelősek vagyunk. Nemcsak élvezni kell annak a működését, hanem munkálni is, hogy minél jobban működjék. Ez a keresztény ember politikai felelőssége, nem lehet közömbös a polisz, a város sorsát illetően. Ezt Isten még a babiloni fogságba hurcolt népnek is megparancsolta (Jer 29,7). Ennek a felelősségnek része a becsületes munka, az állandó imádkozás, a megszentelt élet, s állásfoglalás minden Isten szerinti rosszal szemben, minden Biblia szerinti jó mellett.

Reggeli dicséret: Békéltetés

Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.  

2. Korinthusi levél 5:18-20

A békesség is olyan kincs, aminek az értékét akkor szoktuk felismerni, amikor elveszítjük az életünkben ezt az állapotot. 
A megléte látszólag a körülményektől függ, de az igazi béke, amit Jézus is ígért, belülről jön: 
„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja.” (Jn. 14:27). 
Nem a földi körülményekben ígért háborítatlanságot és békességet, hanem belül, lélekben, mert erre van a legnagyobb szükségünk és ennek hiányától szenvedünk: Ez a mélyen gyökerező békétlenség azóta van jelen az emberi világban, amióta az első bűnesetnél meghasonlottunk Istennel és elidegenedtünk Tőle. Nem tudjuk elhinni, hogy nem ellenségként tekint ránk, engedetlenekre és lázadókra. Nem tudjuk elhinni, mert mi csak így tudnánk viszonyulni az Ő helyében. 
Ezért Ő, a sértett fél az, aki megpróbál megbékéltetni magával bennünket, különleges bizonyítékát adva a békés szándékának, hogy áttörje a hitetlenség falát minden emberi lélekben, aki ezt engedi: az egyszülött Fiút adta oda nekünk és értünk, hogy higgyük el, szeret bennünket és jót gondolt felőlünk. Annyira, hogy még a békéltetés szolgálatát is ránk bízta, hogy másoknak is mondjuk ezt el. 
Még Pált, az egyháza üldözőjét is szerette és erre a szolgálatra méltatta, hívta. Azt a Pált, aki - a megtérése után - a bűnösök között az elsőnek érezte magát (1. Tim. 1:15). 
Mélyen átérezte Isten békéltető szándékú közeledését a saját életében, és elfogadván azt, úgy vette magára a békéltetés szolgálatát, ahogy talán senki más.

„Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet” (Ésa. 52,7). "Krisztusért járván követségben, mintha Isten kérne mi általunk". Isten nem csak Pálra bízta ezt a szép és nemes szolgálatot, hanem rád is és rám is. Keresd ma is várakozással annak az alkalmát, hogy mikor és hogyan töltheted be ezt a szolgálatot valaki javára és Isten dicsőségére!

Krisztusi élet:KRISZTUS – AZ EMBERI KAPCSOLATOK PÉLDAKÉPE

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet

„És lőn, amikor ő ennek házában asztalhoz üle, a vámszedők és bűnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának, és követék őt” (Mk. 2:15) 

Ne felejtsék el a magukat Isten gyermekeinek vallók, hogy missziószolgálatuk során különböző emberekkel jutnak kapcsolatba! Vannak csiszolt és durva emberek; alázatosak és gőgösek; vallásosak és kétkedők; műveltek és tudatlanok; gazdagok és szegények. Nem lehet különböző gondolkozású emberekkel azonos módon bánni; de mindenki igényli a kedvességet és a megértést. A kölcsönös kapcsolat által kell csiszolódnunk és művelődnünk. Egymástól függünk, és az emberi testvériség kötelékei szorosan egymáshoz fűznek bennünket.
A kereszténység a társas kapcsolatok útján lép érintkezésbe a világgal. Mindazoknak, akik mennyei világosságot kaptak, fényt kell árasztaniuk a jobbik utat nem ismerők sötét ösvényére. A Krisztus Lelke által megszentelt közösségi befolyásunkat fel kell használnunk arra, hogy embereket Krisztushoz vezessünk. Nem szabad Krisztust sóvárgott, szent és drága kincsként szívünkbe rejteni, és e kincsnek csak egymagunk örülni. Krisztusnak azzá kell lennie bennünk, mint az a forrás, amelyből az örök élet vize fakad, hogy felüdítse mindazokat, akikkel érintkezünk!
(A nagy Orvos lábnyomán, 495-496)
Krisztus nem vonakodott barátságba kerülni másokkal. Amikor egy farizeus vagy vámszedő vendégségbe hívta, nem utasította vissza. Kimondott szavai ezeken az alkalmakon az élet illata volt az életre mindazok számára, akik hallgatták, mert Ő a vacsorán sok olyan tanulságot elmondott, amely éppen megfelelt a jelenlévők szükségleteinek. Krisztus így mutatott példát a tanítványoknak, hogyan viselkedjenek a vallásos és a nem vallásos emberek társaságában. Saját példája által megtanította nekik, hogy különböző nyilvános alkalmakkor másképp beszéljenek meggyőződésükről.
Hogyha Krisztus a lélekben lakozik, a szív tárházából tiszta és felemelő szavak származnak; ha Krisztus nincs jelen ott, helytelen tréfák és gúny találnak helyet abban, amelyek akadályt jelentenek a lelki fejlődés útjában, és megszomorítják Istennek angyalait. A nyelv egy féktelen szerv, de nem kellene, hogy az legyen. Meg kellene zabolázni, mert a beszéd talentuma nagyon értékes. Krisztus mindig kész felajánlani ajándékait, nekünk pedig össze kellene gyűjtenünk a Tőle kapott drágaköveket, hogy amikor megszólalunk, ezek ajkainkra kerüljenek.
(Bizonyságtételek, 6.köt. 173-174.)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Jézus haragja

"...ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává! "(Jn 2,16)

Sokan szeretnek hivatkozni arra, hogy virágvasárnap még Jézus is méregbe gurult, és haragjában ostorral verte ki a templomból a kereskedőket és pénzváltókat. Íme - mondják -, mennyivel érthetőbb és megbocsáthatóbb, ha mi valami hasonlót teszünk.

Közben pedig ezek az emberek nem tudják, mi is történt akkor Jeruzsálemben. Hogyan kerültek állatkereskedők a templomba? Az áldozatok miatt sok állatra volt szükség egy-egy nagy ünnepen. Megvolt az arra kijelölt hely, ahol árulni lehetett őket: a templomon kívül. Az üzlet azonban jól ment, és némi összegért megengedték a templom felelősei, hogy a pogányok udvarán is lehessen kereskedni.

A pogányok udvara arra szolgált, hogy ha eljött egy Istent kereső, nem zsidó zarándok, az hallhassa ott Isten igéjét, és csendben imádkozhasson és elmélkedhessen. Ez volt Izrael missziójának egyik formája, amivel Isten bízta meg népét. Ezt tette lehetetlenné, hogy az anyagi haszon fejében ide is beengedték az üzletelést.

Jézus szemében ez olyan szemérmetlen Isten elleni lázadás, az ő igéjének, rendjének, szentségének semmibevétele volt, amit nem hagyhatott következmények nélkül. Ő nem személyes sérelmet torolt meg, nem dühbe gurult, ahogyan mi szoktunk, hanem idézi az igét, ami ellen vétettek, tanítványai pedig idézik a zsoltárt, ami Jézus haragjának az oka: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem." Messiási tett volt a templom megtisztítása, Isten rendjének a helyreállítása. Ezért nem mert tiltakozni ellene senki.

A mi életünkben vajon minden az Isten által kijelölt helyen van? Mi szorítja ki például a vasárnapjainkból Isten igaz tisztelését? Melyik világos isteni rendelkezést kellene komolyan vennünk, hogy rend legyen az életünkben? Nem áldozunk fel anyagi előnyökért lelki értékeket?

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Jézus és a gyermekek

"...aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba. "(Mk 10,15)

A tanítók és írástudók megvetették a gyerekeket, mert ők még nem ismerik a törvényt, és nem tudnak felmutatni semmilyen vallásos teljesítményt. Jézus ezzel szemben többször példaként állította a gyermekeket a felnőttek elé.

Egy alkalommal csecsemőket vittek hozzá édesanyák, hogy áldja meg őket. A tanítványok nem akarták engedni a szülőket, mire Jézus megdorgálta őket. Akkor mondta a fenti igét. Hogyan fogadja a kisgyermek az ajándékot? Úgy, hogy elfogadja. Tudja, hogy gyerek, rászorul, s nem akar fizetni érte, bizalommal megragadja. Alázat, önismeret, Istenbe vetett bizalom nélkül sok büszke felnőtt kizárja magát az üdvösségből.

A tanítványok egyszer arról vitáztak, ki nagyobb köztük. Jézus felemelt egy kisgyermeket, és ezt mondta: „Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában." Isten előtt nem az lesz nagy, aki hatalmaskodik, hanem aki szolgál, „...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok..." (Mt 20,26)

Valakit egy megtisztelő címmel és feladattal tüntettek ki. Hívő barátja így gratulált neki: meg ne nőj!

A harmadik jelenet virágvasárnap történt a jeruzsálemi templomban. Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból, az emberek már hazamentek, és akkor gyermekek kezdték éltetni a Messiást: Hozsánna a Dávid Fiának! Talán nem is tudták, mi ennek ott a jelentősége, de amikor a felnőttek már félve elhallgattak, Isten a kicsiket használta fel arra, hogy dicsőítésének eszközei legyenek.

Kész vagyok-e gyermekként fogadni Isten ajándékait, az üdvösséget is? Kész vagyok-e megalázni magamat, s mindig kicsinek maradni, hogy ő legyen nagy az életemben? S bízom-e abban, hogy minden erőtlenségem ellenére még engem is tud használni az ő szolgálatára?

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-A KEGYELEM MEGSZÉPÍT

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Pt 3,1-6 

1. Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket,
2. felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre.
3. Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése,  
4. hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.
5. Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek,  
6.Ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót tesztek, és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől.

"A szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt." (1Pt 3,4)

Péter keresztyén asszonyoknak mondja ezt, akiknek férjeik ellenálltak az evangéliumnak. "Ne prédikáljatok nekik!" - tanácsolja. "Ábrázoljátok csak ti magatartásotokkal a kegyelmet!" Férjeik már hallották a kegyelem igéjét. Most már a kegyelem munkáját kell látnunk.

Isten kegyelme nemcsak átfolyik rajtunk, el is végzi munkáját bennünk. Isten kegyelme az embernek belső szépséget ajándékoz. Gyakran előfordul, hogy emberek, akik ellenálltak az evangéliumnak, meghódolnak előtte, ha látják a kegyelem hatásait egy szép és nemes egyéniségben.

Manapság mindnyájan sok hazugságnak vagyunk kitéve a szépséget illetően. Imádkoznunk kell különösen is lányainkért és fiainkért. Imádkoznunk, hogy ne higgyék el a hazugságokat. Tanítsa meg őket Isten kegyelme, hogy az el nem múló belső szépséget ápolják. A kegyelem megszépít. És a "kegyelem szépségének" nagyobb a hatalma, mint a szavaknak.

A szépség önnön hatalmával hódít. Nem kell kiabálással magára vonnia a figyelmet. A szépség soha nem hangos.

Az Isten kegyelméről való bizonyságtételünk egy része legyen szóbeli, és ha nem is hangos, de érthető, félreérthetetlen. De tanúskodásunk zömének spontánnak kell lennie. És az ilyennek megvan a maga saját meggyőző ereje, mert a szépség csendesen, szelíden, ellenállhatatlanul hódítja meg az embereket.

Mindazonáltal nincs ennek mindig ilyen eredménye. Vannak belsőleg szép és nemes nők, akik valójában nem tudják Krisztusnak megnyerni azokat, akiket szeretnek. És vannak nyugodt, szépségesen nemes keresztyén gyülekezetek, akiknek látszólag semmi vonzóerejük nincs.

De a Biblia azt mondja, hogy ez a belső szépség értékes az Isten előtt. Isten szemmel tartja ezeket az embereket. Ő látja amit kegyelme munkál. Örömét leli benne. Ugyanazt mondja ezekről az emberekről, amit egyszer az ő teremtéséről mondott: "Ez szép." És úgy dönt, hogy ezeket az ékszereket örökre megtartja.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Én örök életet adok neki, és nem vesznek el soha.” (János 10,28)

Keresztyéneknek sohasem kellene könnyen venni a hitetlenséget, legyen az akár szóban, akár gondolatban. Mert ha Istennek gyermeke nem bízik Istennek szeretetében, igazságában és hűségében, az neki nagyon visszatetsző lehet. Hogyan szomoríthatnánk tehát Őt megtartó kegyelmében való kételkedésünkben? 

Kedves keresztyén! Isten változhatatlan igéjének minden ígéretével ellenkezne az, hogy valamikor is rólad elfelejtkezhetne, vagy átengedhetne a romlásnak. Ha az lehetséges volna, hogyan lehetne Ő még hű, aki ezt mondta: „Vajon elfelejtkezhet-e az anya az ő gyermekéről, hogy ne könyörülne az ő méhének fián? De ha az elfelejtkezne is, én el nem felejtkezem te rólad.” Mi értéke volna akkor ennek az ígéretnek: „A hegyek meginoghatnak, a halmok megrendülhetnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és az én békességemnek szövetsége meg nem tántorodik, ezt mondja a te könyörülő Urad”? 

Hogyan állna meg Krisztus szavainak igazsága: „Az én juhaimnak örök életet adok; azok soha el nem vesznek és senki ki nem ragadja azokat az én kezemből. Az én atyám, aki azokat adta nekem, mindeneknél nagyobb és senki azokat ki nem ragadhatja az én Atyám kezéből”? 

Mi lenne a megigazító kegyelemről szóló tannal? Ha Istennek egyetlen gyermeke elveszhetne, akkor elveszítenénk minden alapot és talajt. Hol maradna Isten igazsága, dicsősége, hatalma, kegyelme, esküvése, ha azok valamelyike, kik reményüket Krisztus vérére építik és teljes bizalmukat belé helyezik, mindazok dacára elvettethetnének? 

Ó, száműzzétek ezt a hitetlen félelmet, mely Istent annyira sérti. Kelj fel, emelkedj fel a porból és öltözd fel igazságának magasztos ruháját! 

Gondold meg, milyen bűnös dolog szavában kételkedni, melyben megígérte, hogy soha sem fogsz elveszni. Ó, bárcsak a benned lakozó örök élet hitteljes vidámságban nyilvánulna meg.

„Örök élet lesz majd ott
Kegyelmedből jutalmam,
Istenfia íme most
Vágyakozom utánad!”

Köszöntünk Szent Szellem!: A SÉRTÉSEK KEZELÉSE

"Akkor oda lépett Sedékiás, a Kénaána fia, s arcul csapta Mikeást, és mondta: Melyik úton távozott el az Úrnak Lelke tőlem, hogy csak néked szólna?" (2Krón 18:23)

Nem szokatlan eset, hogy a Lélekkel telt emberek - önhibájukon kívül -sértések, gyanúsítgatások és gúnyolódás tárgyaivá válnak. A jó és gonosz közötti nagy küzdelemben az igazi keresztények tudják, mit jelent sátáni támadások célkeresztjébe kerülni. Jézust magas rangú személyek próbálták rávenni arra, hogy olyan csodákat tegyen, amilyenekkel csak olcsó trükkökkel villogó vándormutatványosok szórakoztatják nézőiket. Krisztus sosem dőlt be ezeknek a kísértéseknek, mert a Szentlélek a szenvedő emberiség szükségleteinek szolgálatával bízta meg Őt, nem pedig a kötekedő emberek kíváncsiságának kielégítésével.

Egy fiatal ácsot így gúnyoltak munkatársai: -"Na, most miért nem imádkozol? Biztosan jót tenne, és kihúzna a bajból! Egy hölggyel, akin keresztül Isten a gyógyítás számtalan csodáját vitte véghez, ekként gúnyolódtak, amikor beteg lett: -"Miért nem gyógyítod meg magadat is, ha olyan fantasztikus gyógyító erőd van? Egy depresszióba süllyedt lelkészt megkérdeztek: 

-"Miért nem gyakorlod, amit prédikálsz?" Mikor ilyen lelki pofonokat kapsz, akkor fontos, hogy ne üss vissza, vagy ne zuhanj magadba. Mikeást börtönbe vetették, és a nyomorúság kenyerével és vizével táplálták (2Krón 18:26), de ez sem tántorította el a Lélektől kapott meggyőződésétől: 

"Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenem nékem mond! (18:13)

A fiatal ács imája nem oldotta meg azonnal munkájával kapcsolatos gondjait csúfolói legnagyobb örömére. Azonban bölcsességet kapott, hogy úgy kezelje a problémát, ami végül Isten dicsőségét szolgálta. A beteg hölgy maga nem gyógyult meg, viszont saját szenvedése ellenére továbbra is segített másokon. Ha némelyek sértegetnek vagy félreértenek téged amiatt, mert a Szentlélek megmutatkozik az életedben, csak menj tovább hitben, tudván azt, hogy bár egyesek szeretnek, mások gyűlölnek, te mégis bízhatsz Istenben, és jót cselekedhetsz!

Imádság a mai napra:
"Atyám, bocsáss meg azoknak, akik gúnyolják a hitemet és a Szentlélek hatalmát az életemben! Hadd vessem el valahogy a Te szereteted magvát a szívükben!"

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Isten gyermekei szeretik az Urat

 "Feletted való jóm nincsen. " (Zsoltár 16, 2)   


Az embernek meg kell tapasztalnia, milyen túláradó lesz a szíve, amikor Isten szeretetét a maga teljességében megérezheti. Szeretetének napja előtt minden fény elhalványul. Péter igazán őszinte volt, amikor így kiáltott fel: "Uram, hová mehetnénk? Örök életnek beszédei vannak nálad!" És akkor is becsületes volt, amikor azt bizonygatta: "... még a börtönbe és a halálba is elmegyek veled!" De azután az élethez való ragaszkodás mégis felülmúlta a szeretetet. Félelemből tagadta meg Jézust, pedig szíve legmélyén Ő volt számára a legdrágább. Ezért volt utána olyan vigasztalhatatlan és sírt keservesen.

Mindig különbséget kell tennünk a között, ami a lélek legmélyén van és ami esetenként felszínre kerül. A szív alapvető magatartása a döntő, azonban kétségtelenül egyre inkább ténnyé és élő valósággá kell válnia annak, ami legbelsőbb érzésem; ti. annak, hogy számomra valóban Jézus az egyetlen és minden. Ezt szolgálják a különféle próbák, amelyek jönnek: veszteségek és csalódások, csapások és halálos sebek. Akinek nincs teljes és igazi kapcsolata az Úrral, az elbukik. Jób nem szakadt el soha egészen Istenétől. Nem tudott volna nélküle létezni, de keserű érzések és letörtség támadt benne, olyan szavakat ejtett, amiért utána porban és hamuban bűnbánatot tartott. - Ilyen az emberi szív. A kegyelem óráiban bizony sokszor csordultig telve van azzal az érzéssel: "Keresztfán én üdvösségem" - Őt szeretem legjobban. És azután ismét olyan vigasztalan és lesújtott, mintha minden elveszett volna. Vajon miért? Hát nem Ő a mi legfőbb jónk, akihez mérten minden más csak kár és szemét? Helyes ez így? Még mindig sokkal jobban ragaszkodsz a múló dolgokhoz és drágább számodra az életed, mint ahogy elképzelted. A kegyelem óráiban mindeneknek fölébe kerültél. Ilyenkor az ember túlértékeli önmagát. De azután jönnek a sötét órák és az ilyen próbákban tűnik ki, hogy valójában milyen az ember. Újra bűnbánaton kell keresztülmenni.

Sok nyomorúságon, megaláztatáson át jutunk el odáig, hogy örömben és fájdalomban, hivatásunkban és emberekkel való kapcsolatunkban Ő lesz a mindenek felett kiemelkedő örömünk kiapadhatatlan forrása, akiben a lélek minden időben gyönyörűséget talál.
Ekkor nem feledkezik meg többé róla az örömben, és a szenvedésben sem szakad el tőle.

Reggeli gyöngyszemek: A szívünkbe írt szeretettörvény

„Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja az ÚR –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. … megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg.”  -(Jer 31:33-34)

A kereszténység feladata a világban nem az, hogy becsmérelje Isten törvényét vagy akár a legkisebb mértékben is elvegyen annak szent méltóságából, hanem hogy a törvényt az elmébe és a szívbe írja. Amikor Isten törvénye ily módon a hívő lelkébe plántáltatik, akkor Jézus érdemei által elkezd az örök élet felé tartó ösvényen haladni.

Az evangélium akkor teljesedik be, amikor ezt a nagy célt elérjük. Az evangélium munkája korszakról korszakra az, hogy Isten követőinek szívét testvériségben egyesítse az igazságba vetett hit által, és így megvalósítsa Isten mennyei családjának rendjét és harmóniáját a földön, hogy mindnyájan méltónak találtassanak, hogy a mennyei királyi család tagjaivá váljanak. Bölcsességében és irgalmában Isten próbára tesz férfiakat és nőket, hogy lássa, engedelmeskednek-e szavának és tisztelik-e törvényét, vagy fellázadnak, mint Sátán tette…

Azzal, hogy az elbukott nemzetségnek adományozta a törvényt, Isten célja az volt, hogy az ember Jézus által felemelkedhessen és egyesülhessen Istennel, hogy a legnagyobb erkölcsi változások mutatkozzanak meg természetében és jellemében. Ennek az átalakulásnak be kell következnie, különben az ember nem lesz védett alattvaló Isten országában, mivel lázadást keltene…

E mostani életünkben tart a próba ideje. Isten angyalai figyelik a jellem fejlődését és mérlegelik erkölcsi értékét. A fő kérdés ez lesz: engedelmes vagy engedetlen az ember Isten parancsolatai iránt? Átalakult-e a bűnös e világban Krisztus érdemei által, hogy engedelmes szolga legyen, aki alkalmas arra, hogy a mennyei társadalom tagjává váljon? 

(The Review and Herald, July 21, 1891.)

A szívünkben lakó isteni törvény alárendeli érdekeinket a magasrendű, örökkévaló megfontolásoknak.

Efézusbeliekhez írt levél 5. rész

Efézusbeliekhez írt levél 5. rész


1. Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek:
2. És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.
3. Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik;
4. Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.
5. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.
6. Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira.
7. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek;
8. Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
9. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
10. Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.
11. És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;
12. Mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is.
13. Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, a mi napvilágra jő, világosság.
14. Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.
15. Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek:
16. Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.
17. Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja.
18. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,
19. Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak.
20. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.
21. Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében.
22. Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.
23. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.
24. De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben.
25. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;
26. Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az íge által,
27. Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.
28. Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti.
29. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat;
30. Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók.
31. Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté.
32. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.
33. Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki az ő feleségét úgy szeresse, mint önmagát; az asszony pedig meglássa, hogy félje a férjét.

HELYREÁLLÍTÁS, családi áldás a FELTÁMADÁS EREJE ÁLTAL

https://www.facebook.com/notes/j%C3%BAda-oroszl%C3%A1nja-pr%C3%B3f%C3%A9tai-szolg%C3%A1lat-prophetic-voice/helyre%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s-csal%C3%A1di-%C3%A1ld%C3%A1s-a-felt%C3%A1mad%C3%A1s-ereje-%C3%A1ltal/1460621080626116/

Gloria Copeland-A legjobb még hátra van!

Megjelentetett pedig most a [Isten kegyelme] a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az Evangélium által. – 2 Timótheus 1: 10

Gondolkodtál már azon, hogy milyen lesz, amikor a tested meghal, és a mennybe mész? Nos, az Ige szerint, amikor eljön ennek az ideje, a hús-vér tested meg fog halni, de te semmit nem érzel majd.

Egyszerűen leteszed ezt a földi „köpenyt”, és egy jobb helyre költözöl. 
Hívők, akik meghaltak és visszajöttek, azt mondják, nem érezték azt, hogy valamit elvesztettek volna. Az elméjük működött, megvolt a karjuk és a lábuk, de nem test voltak, hanem szellem. Valaki azt mondta, akkor érzékelte csak, hogy nem a testében van, amikor megpróbált megfogni valamit. A keze egyszerűen átment azon a tárgyon. Az illető szellem volt, nem test. 
Pál apostol szerint, ha nem a testben vagyunk, akkor Istennel vagyunk. (2Korinthus 5: 1) 
Ezért amikor Isten hazahív téged, egyszerűen elhagyod a hústestedet, és az Úrhoz költözöl örökre.

Ez viszont érdekes. Isten nem úgy tekint a régi, elhagyott testünkre, mint ami meghalt. 
Azt mondja, elaludt. Miért? Mert tudja, hogy miként az alvás átmeneti állapot, úgy a test halála is az. 
Eltervezett egy napot, amikor az alvó testünk felébred, dicsőségben feltámad, mint Jézus. Hallelúja! 
Eljön a nap, amikor nem csak a szellemünk győzedelmeskedik a halál fölött, hanem a fizikai testünk is!
A halál nem a véget jelenti. Csupán azt jelenti, hogy egy jobb helyre költözünk!

Igei olvasmány: 2Korinthus 5: 1-9

Heti imagondolatok: BŰNBÁNÓ ÉS MEGBOCSÁTÓ LELKÜLETRE VAN SZÜKSÉG

"Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti menyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Máté 6:14-15.)

"Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek." (Lukács 23:34) "Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek."
(Efézus 4:32)

Mit tegyünk, ha megbántottunk valakit: "Ha barátodat vagy szomszédodat megbántottad, be kell előtte ismerned igazságtalanságodat és neki is legszentebb kötelessége teljes szívből megbocsátani. Ezután Istenhez is bocsánatért kell esedezned, mert testvéred, akit megbántottál, Istennek tulajdona, és mikor megsértetted, egyúttal Isten ellen is vétkeztél, aki az ő Teremtője és Megváltója." | "Ha valami módon kárt okoztunk testvérünknek, igyekezzünk hamar jóvátenni. Ha akaratlanul is hamis bizonyságot tettünk valakiről, vagy szavait helytelenül értelmeztük, ha befolyását bármely módon megingattuk, menjünk el azokhoz, akikkel erről a testvérről beszéltünk, és minden ártalmas kijelentésünket vonjuk vissza."

Az igazi bűnvallomás konkrét: "Az őszinte bűnvallomásnak mindig sajátos jellege van, és személyes bűnöket ismer be. Ezek lehetnek olyan természetűek, hogy egyedül Istennek kell bevallanunk, vagy pedig olyanok, hogy általuk embertársainknak ártottunk, és ezért tőlük kell kérnünk bocsánatot. Avagy nyilvános természetűek, és akkor nyilvánosan is be kell azokat ismernünk. De minden beismerés határozott és tárgyilagos legyen és azokra a bűnökre vonatkozzék, melyeket elkövettünk."

A bűnvallomás előzze meg a bűn nyilvánosságra kerülését: "Mily nagy különbség bevallani a tényeket, miután azokat bebizonyították, illetve megvallani a bűnöket, amelyekről csak mi és az Isten tudunk."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Az Úr megengedte, hogy bírálat, rágalom, faji megkülönböztetés, sőt fizikai bántalom is érjen. Keresztény életem kezdetén megtanított engem arra, hogy feltétel nélkül bocsássak meg másoknak ugyanúgy, ahogy szeretném, hogy nekem is megbocsássanak. Ennek következtében tökéletes békét találtam. E pozitív magatartás mellett is megtörténik azonban, hogy harcolni kell magunkkal a megbocsátásért.

Van egy terület, amivel különös gondjaim vannak: amikor azt látom, hogy a keresztények szívtelenek és megakadályozzák a többieket az evangélium befogadásában. Büszkeségüket és önteltségüket, valamint hatalmukat arra használják, hogy gátat szabjanak Isten megváltói szolgálatának olyan emberek esetében, akiket színük vagy fajuk miatt szeretnének kirekeszteni a mennyből. Amikor ezt láttam, súlyos harcot vívtam magammal. Végül térdeimre estem és elmondtam, milyen nehezemre esik megbocsátani. Kértem az Urat, hogy még ebben a dologban is segítsen nekem megbocsátani. Hosszú küzdelmek után az Úr megadta nekem a békét azzal a feltétellel, hogy megbocsátok az imént említett embereknek és imádkozni fogok üdvösségükért.

Uram! Segíts nekünk abban, hogy követhessük Krisztust a megbocsátásban, mert ma is sokan vannak, akik nem tudják, hogy mit cselekszenek.