Dávid "receptje" a
következő volt: az Úrba vetette bizalmát. A csüggedés szelleme
megpróbálta meghiúsítani, hogy betölthesse az elhívását. Azokban a sötét
időkben Dávid nagyon levert és reményvesztett volt, de a 43. zsoltár 5.
versszakában ezt mondja:
"Miért csüggedsz el lelkem, miért
nyughatatlankodsz bennem? Bízzál Istenben..." Azt kérdezte magától:
"Dávid, mi bajod van? Hová tűnt a reménységed, örömöd? Isten még mindig
uralkodik és jó dolgokat tartogat
számodra. Ideje újra Benne bíznod!" Amikor a kétségbeesés próbál úrrá
lenni rajtunk, nekünk is ezt kell tennünk. Nézzünk bele tükörbe és
mondjuk: "Na, ide figyelj! Ne búslakodj, tessék pozitívan hozzáállni a
dolgokhoz! Nem maradunk levertek, legyőzöttek, hanem Úrba vetjük
bizalmunkat, érthető? Annyi baj és jaj van ezen a világon, annyi a rossz
hír és információ, hogy ha nem vigyázz az ember, könnyen a hatásuk alá
kerülhet. A csüggedés szelleme ránk akar telepedni, és elakarja venni a
lelkesedésünket, és az örömünket. "De hát annyira rettenetes helyzetben
vagyok!" - mondhatja erre valaki. A Szentírásban erre is megtalálhatjuk a
megoldást: vegyük fel a "dicsőségnek palástját a csüggedés lélek
helyett" (Ézsaiás 61,3) Amikor halljuk, hogy a csüggedés szellem
olyasmiket suttog a füleinkbe, hogy "rád már nem vár semmi jó" vagy "a
legszebb napjaid már mögötted vannak", azonnal le kell dobnunk magunkról
ezt a "palástot". Dobjuk félre az önsajnálat dzsekijét , szabaduljunk
meg a letargia zakójától és öltözzünk új ruhába, a dicséret köntösébe!
Adjunk hálát Istennek azért, amit már eddig véghez vitt az életünkben,
köszönjük meg a múltbéli győzelmeket, az elért eredményeket. Aztán
lépjünk ki hitben, és adjunk előre hálát azokért a dolgokért, amiket
ezután cselekszik az Úr. Köszönjük meg Neki, hogy új ajtókat nyit meg
előttünk, megváltoztatja a helyzetünket, és adjunk hálát a kegyelméért,
amivel támogatni fogja a jövőnket. Ha így teszünk, új öröm és új hit
indul növekedésnek a bensőnkben. Nem legyőzöttnek, hanem győztesnek
érezzük majd magunkat. Ha valamit nagyon megtanultam az az, hogy Istent
dicsérő ember nem maradhat legyőzött állapotban. Olyan nincs, hogy
valaki dicséri az Urat és közben depressziós marad. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése