TANÍTÁSOK- A prófétálás adományáról

Dániel próféta

1. „aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint” (Róm 12,6)

A sok buzdítás közül azért választottam a prófétálás adományát elmélkedésünk tárgyául, mert ez a legkevésbé ismert karizma az egyházban, leszámítva az ősegyház korát. A prófétálás a közösség épülését, építését szolgáló kegyelmi adomány, a Szentlélek ajándéka, Isten Lelkének jelenléte a közösség egy vagy több tagjában. Ezt az ajándékot megkapták többen mind az Ó és mind az Új Szövetségben. Ilyen volt pl. az agg Simeon, aki karjaiba véve a kisded Jézust a jeruzsálemi templomban, a jövőbe látva prófétált. Hasonló korú társa, Anna prófétaasszony is ugyanezt tette ugyanakkor. Zakariás és Erzsébet, Keresztelő János szülei és maga Keresztelő János is rendelkeztek ezzel az adománnyal. Az ószövetségi próféták is mind, a Lélek által jövendöltek. Pál apostol is képes volt a prófétálásra.

Legalább két kérdése lehet a mai kereszténynek a prófétálás adományával kapcsolatban.
Az egyik, az hogy hogyan működik valamely emberben ez a képesség? A másik pedig az, hogy évszázadok múltával miért szűnt meg működni a keresztény közösségekben ez a karizma?
Nem túl nehéz megválaszolni ezeket a kérdéseket.
Az első kérdésre az a válasz, hogy nem olyan idegen az emberi természettől ez a képesség, mint általában gondolják az emberek. A próféta olyan jelekből is olvas, melyeket mindenki lát, csak nem mindenki tud összerakni. A környezet is segítheti vagy lehetetlenné teheti a prófétálás képességének működését. Ahogy Jézus hitetlen környezetben nem tudott csodákat tenni, úgy a prófétálás adománya sem működik cinikus vagy materialista szellemű emberek között.
Érdekes megfigyelni a csodák természetét. Katolikus hívek körében történnek „csodák”, protestáns környezetben ez nem jellemző.
   
A második kérdésre pedig az a válasz, hogy ma is vannak ilyen képességű emberek, de nem szeretik a feltűnést, és a mai ember erős ellenszenvvel fogadja az ilyen jelenségeket, és ezért titokban maradnak, vagy csak nagyon szűk körben ismertek.
Végül, ne feledjük, hogy már Szent Pál is felhívja kortársai figyelmét arra, hogy a legértékesebb karizma, a szeretet. A prófétálás és minden más karizma megszűnik, de a szeretet soha el nem múlik. És hozzá teszi: „törekedjetek a szeretetre!”

Buzgán József atya-