Hét témája: Gedeon mint szabadító
Olvasmány: Bír 7,9–14
Olvasmány: Bír 7,9–14
Ha megijesztenek a körülmények, engedd, hogy Isten elkezdje nyitogatni a szemed!
„Azon az éjszakán ezt mondta neki az ÚR: Kelj föl, támadd meg a tábort, mert a kezedbe adtam azt! De ha félsz megtámadni, menj le előbb a legényeddel, Purával, a táborhoz.
Hallgasd meg, miről beszélnek, akkor majd felbátorodsz és rá mersz
támadni a táborra! Lement tehát legényével, Purával, egészen a tábori
előőrsökig. Midján, Amálék és a keleti törzsek úgy
ellepték a völgyet, mint egy sáskahad, tevéiknek nem volt se szeri, se
száma: annyian voltak, mint a tenger partján a föveny.
Amikor Gedeon odaért, egyikük éppen az álmát mesélte el a társának, és
ezt mondta: Azt az álmot láttam, hogy egy kerek árpakenyér gurult le
Midján táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy megütötte, hogy ledőlt;
felfordította és összedőlt a sátor. A társa így felelt
neki: Nem más ez, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának a fegyvere.
Kezébe adta az Isten Midjánt és az egész tábort.”
Magyarázat
A hit emberei is ismerik a félelmet. Isten ezt jól
tudja, mint ahogyan azt is, hogy bátorításra van szükségük. Ezt úgy
teszi, hogy megmutatja nekik, minden az ő kezében van.
Gedeon vállalta félelmét. Elindult az ellenséges táborba. Isten útmutatása szerint figyelt, és hallott. De nem csupán egy álmot mesélő katona szavait, hanem az élő Úr bátorító üzenetét.
Mivel van tele mostanság a szíved? Van valami olyan dolog az életedben, amely összeszorít, félelemmel tölt el? Hozzád is így szól Isten: „Ti süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek föl és lássatok!” (Ézs 42,18)
Ha nem indul el Gedeon, akkor megretten a felszíntől, attól hogy „Midján, Amálék és a keleti törzsek úgy ellepték a völgyet, mint a sáskahad”. Míg ők csak háromszázan vannak... Így azonban megragadhatta, hogy Isten nem szűnik meg munkálkodni, még ha ijesztő is a látszat.
A látványos és hangos dolgok rá akarnak telepedni a lelkedre, korlátok közé akarják zárni a gondolataidat, hogy a félelem szorítása megroppantsa az életedet. Isten mindeközben csendes szemlélődésre hív, hogy a harsány hangok és impulzusok között megmutathassa, figyel rád és vezet téged. Nincs bátorítóbb annál, mint amikor látod és hallod őt. Látod? Hallod?
Gedeon vállalta félelmét. Elindult az ellenséges táborba. Isten útmutatása szerint figyelt, és hallott. De nem csupán egy álmot mesélő katona szavait, hanem az élő Úr bátorító üzenetét.
Mivel van tele mostanság a szíved? Van valami olyan dolog az életedben, amely összeszorít, félelemmel tölt el? Hozzád is így szól Isten: „Ti süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek föl és lássatok!” (Ézs 42,18)
Ha nem indul el Gedeon, akkor megretten a felszíntől, attól hogy „Midján, Amálék és a keleti törzsek úgy ellepték a völgyet, mint a sáskahad”. Míg ők csak háromszázan vannak... Így azonban megragadhatta, hogy Isten nem szűnik meg munkálkodni, még ha ijesztő is a látszat.
A látványos és hangos dolgok rá akarnak telepedni a lelkedre, korlátok közé akarják zárni a gondolataidat, hogy a félelem szorítása megroppantsa az életedet. Isten mindeközben csendes szemlélődésre hív, hogy a harsány hangok és impulzusok között megmutathassa, figyel rád és vezet téged. Nincs bátorítóbb annál, mint amikor látod és hallod őt. Látod? Hallod?
(Hajnal Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése