"Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr... Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból, és más istenek után jártak a környező népek istenei közül... föllángolt az Úr haragja Izráel ellen... Odaadta őket a körülöttük levő ellenségnek... Akkor bírákat támasztott az Úr, és azok megszabadították őket szorongatóik kezéből. De mikor meghalt a bíró, ismét romlottabbak lettek őseiknél..." (Bírák 2,11-19.)
|
A Bírák könyve egyike a Biblia legnehezebb és legszomorúbb könyveinek. Mintegy négyszáz év történetét foglalja magában, a honfoglalástól a királyok koráig. A monoteizmus, az egyistenhit minden időben nehéz küzdelmeinek képét találjuk benne. A megszabadult, otthonra, hazára lelt nép unja láthatatlan, megfoghatatlan Istenét, s a szomszéd népek hatására látható, kézzelfogható isteneket, bálványokat imád. Ahogy elhagyja Istenét, ereje megbénul, idegen népek rabló uralma alá kerül. Mikor Istenéhez kiált, megtalálja hitét, öntudatát, megszabadul. Az új nemzedék újra kezdi, s ez így ismétlődik kínos egyhangúságban évszázadokon át. Sokan kérdezik: Miért szent ez a bűnnel, kegyetlenséggel, átokkal tele könyv? Azért, mert éppen ebben a szókimondó tragikumban van a tanulsága. Nagyon nehéz megmaradni a láthatatlan, mégis állandó helytállást követelő Isten szolgálatában, főleg idegenek és kényelmesebb vallások között. Most a passzív keleti vallások, jósnők, horoszkópok, vad szekták léptek a régi bálványok helyébe, bomlasztják népünk erkölcsét, erejét, gerincét. Megtartó, egységbe kovácsoló erőt ma sem adhat más, mint a megújuló hit az egyetlen, szerető Istenben. |
Istenem, Te mindig megtartottad a Te utaidon járó népeket, évezredeken át. Változtak a nemzetek, a szokások, kultúrák, de Te ugyanazt az erőt, erkölcsöt, közösséget, szeretetet adod minden kornak és minden népnek. Köszönöm, hogy én is abban élhetek. Kérlek, tartsd meg ebben a hitben a mi népünket! Ne engedd szétkorhadni idegen tanítások zűrzavarában! Vonj minket és utódainkat újra közelebb magadhoz! Ne vond meg tőlünk hited és szereteted megtartó ajándékát! Ámen.
|
2016. október 3., hétfő
Isten asztaláról-Varga László
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése