"Áldott legyen az Úr! Napról napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene" Zsoltár 68.20
Legtöbben nem szeretjük a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot. Akkor érezzük magunkat biztonságban, ha mindent ellenőrzésünk alatt tarthatunk. Ha viszont mindent kézben tartunk, akkor könnyen szem elől tévesztjük azt, hogy Istentől függ az életünk. Akinek tele van a kamrája (testi és/vagy lelki értelemben), nem tudja igazán átélni, megérteni Jézus imádságról szóló tanításának ezt a részletét: "A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként." (Lukács 11.3)
Amikor Izráel a pusztában
vándorolt, teljes mértékben Isten gondviselésétől függött. Naponta és
hetente élték át a csodát, ahogyan Isten vízről gondoskodott számukra és
mannával táplálta őket. A mannát kora hajnalban kellett gyűjteni,
mindenkinek a személyes szükséglete szerint. Másnapra - a pénteki napot
kivéve - nem volt értelme meghagyni, mert ehetetlenné vált. Nem volt
tartalékuk, napról napra éltek. Nem csupán időnként, hanem éveken át.
Azt gondolnánk: ezalatt igazán megtanultak bízni abban, aki ilyen
csodálatos módon gondoskodott róluk. Sajnos nem így történt. A 40 éves
pusztai vándorlás végén, amikor valami nehézségbe ütköztek, ugyanúgy
elégedetlenkedtek, és lázadtak (vö. 4Mózes 20. fejezet), mint tették ezt
szüleik. Úgy tűnik, hogy a csodák naponkénti tapasztalása sem
eredményez automatikusan Istenbe vetett bizalmat. A hit sokkal inkább
függ a gondolkodásunktól és döntéseinktől, mint az átélt csodáktól.
Életünk egyik legfontosabb kérdése, hogy megtanulunk-e bízni a gondviselőben, megtanulunk-e tőle függni, neki hálát adni.
Közzétéve ennyi ideje: 2 days ago, szerző: Hiti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése