Bizonyságom

Az nagymamám, aki nem rég ment el, az Úrban ment el!

Mindig volt hite, mindig imádkozott, de kemény maradt a szíve! Sokat imádkoztam, imádkoztunk testvérekkel, Pásztor Asszonnyal érte! Minden szombaton jött egy testvér közben járni hozzánk.
Kilencven éves volt amikor igazán megtért és szájjal megvallotta Jézust Urának, Megváltójának!
Álmában megjelent neki az Úr és azt mondta neki, hogy imádkozzon még mindenkiért ahogy eddig, mert Ő meghallgatja azt! Még 3 évig imádkozott szüntelen és álmában aludt el, ment el! Nem szenvedett, nem volt már beteg, nem fájt semmije!!! Pedig elötte egész életében betegeskedett!
Folyamatosan imádkoztunk érte, nem adtuk fel!! Ő is ezt tette, közben járt a családunk minden tagjáért, rokonainkért és a hazánkért! Nekünk is ezt kell tennünk! Sosem feladni, sosem késő!
Mi általunk megvan szentelve a családunk és ezért megvárja az Úr az Ő megtérésüket is!
Azon  a reggelen amikor elolvastam a hírt, hogy elaludt, rá a következő percben felugrott egy értesítő egy keresztény versről, amiben arról ír, hogy az Atya karjaiba megyünk el, amikor ,,meghalunk,, ..így üzent az Úr, hogy Ő karjaiba van! Halleluja, dicsőség érte!
Ámen💖

Tegnap megosztott videó is erről tanuskodik!

https://www.youtube.com/watch?v=_IYUY3vFd2k