„Az Úr ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj és a te erőddel szabadítsd meg Izraelt … Én küldelek téged”
(Bírák 6:14)
Nem lenne nagyszerű, ha kereszténynek lenni azt is jelentené, hogy ezzel az összes félelmünk elszáll? Gondolkodtál-e valaha azon, hogy miért van önértékelési zavarod, ha egyszer Isten gyermeke vagy?
Lehet, hogy egyszer azt érezted, hogy Isten hív, hogy szolgálj egy misszióban, de végül nem lett belőle semmi, mert nem tartottad magad alkalmasnak. Lehet, hogy szerettél volna gyermekeket, és most hogy van is családod, nem tartod magad jó anyának. Lehet, hogy éppen egy jó munkalehetőség van kilátásban, de félsz az újtól és az ezzel járó kudarctól.
Egy magabiztos szív című könyvem 1. fejezetében arról írtam, hogyan környékezett meg ennek az érzésnek az árnyéka. Miután hosszasan könyörögtem Istenhez, hogy szabadítson meg, és rájöttem, hogy ez nem fog megtörténni, arra kértem Őt, hogy mutassa meg nekem mitől lettem bizonytalan.
Gedeon jutott eszembe, akit hívott Isten, de lebénították a saját félelmei. Olvasva a történetét a Bírák 6. részében, Gedeon felülkerekedett saját kételyein úgy, hogy arra nézett, hogyan tekint rá Isten és nem arra, hogyan tekint ő saját magára. Ugyanakkor nagyon őszintén beszélt saját érzéseiről. Az Úr angyalának bevallotta, hogy megkérdőjelezte Isten jelenlétét és ígéreteit. Mikor az angyal harcosnak nevezte őt és mondta, hogy menjen és győzze le Midjánt, Gedeon bizonytalansága mindenféle ürügyet kezdett el felhozni, hogy miért nem megfelelő a feladatra.
Az egyik dolog, ami beindította Gedeon kételyeit, az a saját magáról alkotott kép volt. Az angyalhoz fordult és megkérdezte, „… hogyan szabadítsam meg Izraelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában.” (Bírák 6:15) Múltunkból származó megtiport érzéseink és bizonytalanságunk nagyon erős befolyással bírnak énképünk kialakításában.
Ahogy ott álltam a fürdőszobában, tudtam, hogy nekem is őszintének kell lennem Istennel. Többre volt szükségem, mint egy ideiglenes kis javításra. Meg akartam tudni, mi idézi elő ezeket a gondolatokat. Visszaidéztem a hetemet, és eszembe jutott egy konfliktus egy barátommal, ami megkérdőjelezte bennem, hogy egyáltalán miért vagyok misszionárius. Ha nem vagy képes egészséges emberi kapcsolataidat fenntartani minden területen, hogy vagy képes másokon segíteni?
Véleményeket is kaptam e-mailen nem régen történt előadásaim kapcsán. Volt köztük sok pozitív visszajelzés, de volt egy negatív is. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből ezt a negatív kritikát, és elkezdtem magamat összehasonlítani más előadókkal. A kisebbségi érzetem azt súgta, nekem nincs annyi ajándékom ehhez, mint más személyeknek.
Konfliktus, negatív kritika és összehasonlítás indította be ezt a reakciót nálam. És nálad? Amikor vitába kerülsz otthon vagy a munkahelyen, érzed-e azt, hogy ettől alkalmatlan vagy Isten országát építeni? Vagy a negatív kritika lebénít-e olyannyira, hogy nem hiszed el, képes vagy valamire. Esetleg az összehasonlítgatás során gondoltad-e azt, hogy egy bizonyos dolgot más jobban meg tud csinálni, mint te?
Azelőtt a bizonyos nap előtt a fürdőben, biztos voltam benne, hogy ez a bizonytalanság csupán egy rossz érzés. Egy kis kihagyás a hitemben és az önbizalmamban. Azt akartam, hogy Isten vegye el ezt tőlem vagy gyógyítson meg, de ehelyett arra tanított meg, hogy bízzam rá magam még jobban a kétségeim közepette.
Amikor kételyeim árnyéka kerülget, kérem Jézust, hogy mutassa meg az előidéző okokat. Ezután ezeket az okokat átengedem Isten igéjének szűrőjén. Kérem, hogy mutassa meg, mi az a hazugság a szívemben, amit le kell cserélni az igazságra. Kérem Őt, hogy változtassa meg a gondolkodásmódomat, ami képes megváltoztatni azt, ahogy érzek, és végeredményképp azt, ahogy élek.
Idővel megtanultam rábízni magam Isten hatalmára és így már képes vagyok legyőzni saját bizonytalanságomat. Ez felszabadított arra, hogy beteljesítsem az Ő akaratát az életemben. Erre te is képes vagy! Isten arra hív, hogy lépjünk át kétségeink árnyékán, de ez nem mindig arról szól, hogy Ő mit akar, hogy mi mit tegyünk érte, hanem hogy Ő mit akar véghezvinni mibennünk.
Uram, szeretnék a Te ígéreteidben bízni és élni. Kérlek, mutasd meg, ha önértékelési zavaraim vannak, és segíts arra néznem, hogy Te hogyan tekintesz rám, ahelyett hogy én hogyan tekintek magamra. Hálás vagyok, amiért a te kegyelmed elég, és a Te erőd erőtlenség által ér célhoz. Még ha a testem és a szívem el is enyészik, a szívem kősziklája te vagy! Jézus nevében kértem, ámen.
Olvasd el a következő igéket is:
Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!
( Zsoltárok 73: 26)
De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.
( 2Kor 12:9)
(Forrás:Renee Swope: The 7 Day Doubt Diet, Day 3, Used with permission http://reneeswope.com/aconfidentheart/)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése