Varga László: Isten asztaláról

"Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak,... El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!"      Példabeszédek 30,8-9

Ez a bölcs ember imádsága. Ez hiányzik legjobban mai életünkből. Szemünk előtt van a túl gazdag emberek dölyfössége, istentelensége, kapzsisága, másik oldalon a szegényeknek az osztályharc ideológiájától eltorzult vak gyűlölete mindenki iránt, akinek többje van. De azt is látjuk, hogy mindketten boldogtalanok. Acsarkodva nézik egymást, állandó, égő gyűlölettel. Gyűlöletből pedig soha nem származik se boldogság, se nyugalom. A bölcs hívő ember ott áll a kettő között, megelégedettsége mint egy golyóálló üvegfal veszi körül. Aki naponta meg tudja köszönni Istennek, amit kapott, aki abból még másnak is tud juttatni, akinek nem szorul azonnal ökölbe a keze, ha akár a gazdag, akár a gyűlölködő szegény elveszi azt, ami az övé lehetne, az lehet nyugodt, boldog, mindig elégedett, rábízva magát Isten gondoskodására.

Taníts meg, Uram, erre az igazságra! Simítsd ki arcom ráncait, ha gazdagabbra nézek, nyisd meg összeszorult öklömet, ha vádol a szegényebb irigysége. Köszönöm, hogy mára is megadtad nemcsak a napi kenyeret, de annyi mindent mellette. Köszönöm, hogy ma is megláthattam teremtett világod szépségeit. A virágok pompáját, a lakásom megszokott rendjét, gyermekeim ragyogó szemét, házastársam simogató szeretetét, és még olyan sok mindent, nekem, személy szerint nekem adott ajándékaidat. Legyen boldog más azzal, amit neki adtál, vagy azzal, amit mástól rabolt magának! De add, hogy minél kevesebb nyomorgó szegényt lássak magam körül! Adj meg mindenkinek annyit, hogy boldog és megelégedett lehessen, és add, hogy ezért én is megtehessem mindazt, amire Tőled erőt és lehetőséget kaptam! Ámen.