Carl Eichhorn: Isten műhelyében--Először le s azután fel (I.)

"És az a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt. "

(2 Kir 5, 1)

Milyen szörnyű lehetett annak az embernek, mikor rájött, hogy bélpoklos. A bélpoklosság vagy lepra csakúgy, mint a rákbetegség, még ma sem tartozik a teljes biztonsággal gyógyítható betegségek közé. Akit ez a kór megtámad, leszámolhat az élettel. Kevés halandónak kedvezett úgy a szerencse, mint Naámánnak. Szíria legnagyobb méltóságára emelkedett és királyi ura előtt is nagyra becsült volt. Most azonban kitört rajta ez a szörnyű betegség, és sötét árnyak váltották fel az eddigi derűs napokat. És mégis, ez a végzetes baj egyengette az utat Naámán életében az igazi és teljes boldogság felé; kapcsolatba hozta őt az igaz Istennel és megtapasztaltatta vele csodatevő hatalmát. Naámánnak azonban először sejtelme sem volt erről és halálosan boldogtalannak érezte magát. Hányszor ismétlődik ugyanez más emberek életében is! Isten néha sötét utakon vezeti övéit, de azok végül is áldássá lesznek. Naámán történetében szó van egy fiatal izraelita leányról, akit az a szerencsétlenség ért, hogy egy ellenséges betörés alkalmával szír katonák elhurcolták és eladták rabszolgának. Micsoda sötét út; elszakították szüleitől és hazájától, gyalázatnak dobták oda és minden valószínűség szerint szeretetlenül, durván bántak vele. De még eközben is Isten szeretetének tárgya maradt. Úgy vezette őt Isten, hogy Naámán házába került és eszköz lett e nagy tekintélyű férfi megmentésében. Ugyanis ez a leány mutatta meg neki az utat Elizeus prófétához. Isten nagyon gyakran szétrombolja a földi boldogságot, hogy annak romjain valami új és magasabb rendű áldást építsen. Milyen gyakran lesz egy betegség vagy valamiféle veszteség, vagy egyéb nyomorúság híd az élő Isten fele. Akinek van szeme Isten útjainak meglátására, az tudja, hogy azok mindig sötétségen keresztül vezetnek a világosságra, szoros helyekről a tágas szabadba. Annak azonban, akinek még nem nyílt meg a szeme ezek meglátására, azt kiáltjuk: ne kételkedj, máris útban van valami nagyszerű és áldott dolog. Aki előtt Isten kegyelmének a fénye felragyogott, az bőven kárpótolva van minden nehézségért és minden oka megvan, hogy így szóljon: "Az Úr mindent legjobban intézett!"