Varga László: Isten asztaláról

"Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."      János 13,34

Csodálkozhattak a tanítványok, amikor három év után, mialatt egyebet se tanultak, csak a szeretetet, új parancsolatként megint azt hallják Jézustól. Nekünk is a könyökünkön jön ki, ha a templomban megint arról prédikálnak. Pedig két szempontból is új ez a parancsolat. Egyik értelme az, hogy ezt nem lehet egyszer s mindenkorra megtanulni. Mindennap újként kell tudatosítani, hogy ma is szeretni kell, családot, embereket, munkát, igét. Ez életünk alapja. De a nagypéntek előtt való estén, amikor Jézus búcsúzik tanítványaitól, különös értelmet nyer az, hogy "ahogy én szerettelek titeket", ne másképpen, ne megalkuvásokkal, kibúvókkal, bölcselkedésekkel, hanem éppen úgy szeressétek egymást. A keresztre induló Jézusnak valóban új, megismételhetetlen példája jelenik meg ebben a parancsolatban, amelyet senki nem mondhat olyan tekintéllyel, ahogy Ő mondta. Senki nem másíthatja meg, ha ránéz a keresztre. Ez az emberlétnek, minden emberi magatartásnak, minden emberi viszonynak örök eszménye. Nem tudjuk betartani, de annyi hiányzik az emberi társadalom boldogságából, amennyi ebből az új parancsolatból, és anynyi valósul meg belőle, amennyire képesek vagyunk megtartani.

Szerető Atyám, taníts meg igazán szeretni! Jézus megtanított rá, elméletben én is nagyon tudom. A mindennapi gyakorlatára kérem, hogy taníts. Megértettem, másképp sem én nem lehetek boldog, sem mást nem tudok azzá tenni, mintha béna volnék. Köszönöm neked, hogy a családban szeretjük egymást. Köszönöm, hogy az enyéimet áldozattal is tudom szeretni. Jól látom, addig vagyunk boldogok otthon, ameddig szeretetet tudunk adni egymásnak. Jólesik, ha más közösségben is érezzük egymás segítő szeretetét. Mintha egy fészekben lennénk a körülöttünk gyűlölködő világ zivatarában, a Te szárnyaid alatt. Tarts meg ebben a fészekben! Ámen.