Alfa-Omega tanítások-Amikor az Úr hallgat

Írta: Farkas Antal

 

Úgy hiszem ez a téma sokakat foglalkoztat és ugyancsak sok ember szeretne tisztább képet kapni arról, hogy az Úr miért hallgat. Akik vágynak közelebb és közelebb kerülni az Úrhoz, azoknak talán ez lehet a legnagyobb fájdalom amit lelkükben átélhetnek. A kérdésekre nincs felelet, gyomrunk összeszorul, könnyünk kicsordul, lelkünkben gyötrődve epekedünk egyetlen szaváért. Mikor az Úr hallgat, akkor az vagy értünk, vagy miattunk történik. Ezzel az igével kezdeném:

Jakab levele 4,8
„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.”

Az Úr hallgatásnak az okai mi vagyunk, hiszen Isten a lehető legszorosabb kapcsolatra törekszik velünk, ennek pedig csak mi lehetünk az akadályai. Elsőként mindig azt a lépést kell megtennünk, hogy magunkat önvizsgálat alá tegyük. Mert abban biztosak lehetünk, hogy az Úr nem változik, így a probléma forrásai csak mi lehetünk.

Akik már az Úr követésére adták magukat, azok az Úr vezetése alatt állnak. Annyira csodálatos a zsoltáros szavai:

Zsoltárok 119,105
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”

Az Úr igéje, vagy más szóval az Úr szava, határozza meg a mi utunkat. Minden lépésünket az kell hogy irányítsa, így juthatunk az Atyához. Hiszen Jézus az út, Róla pedig tudjuk, hogy Ő az Istennek Igéje. Így válik Jézus élővé a mindennapjainkban, mert ha az Igével járunk, akkor a világosságban járunk. És ez a mécses - ahogyan a zsoltáros mondja - , épp annyi utat világít meg a lábunknak, hogy egy lépésre elegendő legyen. Ha az Úr már szólt, ha az Ő igéje már megvilágította a következő lépéshez az utat, akkor mégis mit várunk az Úrtól ha nem lépünk oda? Mikor az Úr szól, akkor cselekedjünk, hogy ezáltal újra hallhassuk a szavát.

Józsué könyve 7,1-12
„De Izráel fiai hibát követtek el a város kiirtásakor, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája, elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az ÚR haragja Izráel fiai ellen. Józsué ugyanis néhány férfit küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és nézzetek körül azon a földön. A férfiak fölmentek, és kémkedtek Ajban. Amikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne vonuljon föl az egész nép. Csak két- vagy háromezer ember vonuljon föl, azok is megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok. Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak Aj emberei elől. Megöltek közülük Aj emberei mintegy harminchat embert, üldözték őket a kaputól egészen Sebárimig, és megverték őket a lejtőn. Ekkor valósággal megolvadt a nép szíve, és olyanná lett, mint a víz. Józsué pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre borult az ÚR ládája előtt, és úgy maradt estig Izráel véneivel együtt. A fejükre port hintettek. Közben ezt mondta Józsué: Jaj, URam, URam! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak azt határoztuk volna, hogy a Jordánon túl maradunk! Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris meghátrált ellenségei előtt? Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért? Az ÚR azt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért estél arcra? Vétkezett Izráel, áthágták szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtandó dolgokból, loptak is, és titokban a holmijuk közé tették. Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben és azért hátráltak meg ellenségeik előtt, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtani valót.”

Figyeltétek hogy Isten mit mondott Józsuénak? „Kelj föl! Miért estél arcra?” Vagyis miért keresi az Úr akaratát, amikor már szólt és mégsem cselekedték meg!? Testvérek, meg van a helye az imádkozásnak is, de nem akkor, mikor tudjuk Isten igéjéből, hogy mi az akarata. Visszatérek a kezdő igénkhez:

Jakab levele 4,8
„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.”

Vajon miért mondja Jakab azt, hogy tisztítsuk meg a kezeinket és szenteljük meg a szívünket? Azért, mert ez a feltétele az Istennel való közösségnek. Egyértelműen látszik az igében, hogy az Istennel való közösség, az Úrban való tisztaság függvénye. Hiszen Isten nem vállal közösséget a bűnnel. A saját Fiától is elfordult, vajon pont velünk kivételezne?

Viszont mondhatják sokan azt, hogy nem élnek Istenben tökéletes életet, mégis közösségük van Vele és hogy ezt nagy bizonysággal élik meg. Én erre azt tudom mondani, hogy ha valaki megelégszik ezzel, az langymeleg, mert Isten tüzet gyújtott és azt lángolni szeretné látni.

Ez volt tehát az Úrnak azon hallgatása, mikor már előzőleg szólt. A második okát pedig ezzel az igével szeretném megnyitni:

Jób könyve 30,20
„Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem.”

Testvérem, érezted már magad így? Az Úr elé lépsz és Ő csak némán figyel téged. Lelkedben tudod, hogy nem a bűn választ el az Úr hangjától, de akkor miért hallgat? Jób történetét nem azért kaptuk, hogy érdekes és kivételes történetnek tekintsük. Ez nem egy olyan történet, hogy: „na, ilyen is volt!”
Ebben Istennek minden gyermeke részesül. Ha te nem részesültél, semmi gond, majd fogsz! Viszont a nagy kérdés az, hogy ennek meg mi az értelme?

Ez által nyilvánvalóvá válik a hitünk alapja és a szívünk állapota. Kitűnik, hogy mi van a szívünkben, úgy is mondhatnánk, hová futsz ha hallgat Isten? Vissza a Világba, vagy halálodig kitartasz amellett az Isten mellett, aki ugyan most hallgat, viszont te ismersz!? Talán Isten nem tudná, hogy mi van a szívünkben, hogy szükséges az efféle próba? Ó dehogynem! Viszont te saját magad nem tudod, de ha tudnád is, akkor is nyilvánvalóvá kell lennie a hitednek - már a gonosz hatalmak előtt is. Isten nem szerencsejátékot játszott a sátánnal, Isten sosem veszíthet. De lássunk egy másik történetet az igéből:

Lukács evangéliuma 22,31-32
„Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.”

Ejha, hogy ez a sátán mit nem képzel ugye? Vannak akik azt mondják, hogy ez még Jézus halála és feltámadása előtt volt, így már nekünk ettől nem kell félnünk! Ez nem így van, hiszen Jézus feltámadása után láthatjuk, hogy a tanítványok inkább halászni mentek, minthogy Isten dolgaival foglalkoztak volna. Elvégre Jézus emberhalászokká tette őket! De mi is ez a rostálás? A rostálás tulajdonképpen a búza és a pelyva elválasztása, vagyis ha kicsit jobban belegondolunk, nem is olyan rossz dolog ez! Ahogyan azt az ige is mondja:

Római levél 8,28
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”

Minden a javunkat szolgálja. Még a sátán is az Urat szolgálja. Isten nem azért enged meg bizonyos dolgokat, hogy az által elessünk, hanem hogy formáljon és megeddzen általa. Hiszen Jézus is imádkozott Péterért, és az ige is mondja:

1Korintusi levél 10,13
„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”

Ha már kísértésről van szó, mit gondoltok róla? Jó vagy rossz? A legtöbben azonnal rávágnák, hogy: „rossz”. Pedig a kísértés csupán felhozza mindazt, ami a szívben van. Ha elbukunk általa az nem jó, viszont felhívja arra a figyelmet, hogy mi az amiben még változnunk kell. És mi van akkor, ha kiálljuk a kísértést és nem bukunk el?Jakabnál így olvassuk:

Jakab levele 1,2-4
„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.”

Tehát: „állhatatosságot eredményez”

Az ige állhatatosnak nevezi Jóbot, az ő hite példaértékű mindannyiunk számára. Mindvégig kitartott Isten mellett, az ő hite átment a vizsgán. Higgyünk az Úrban és ha kell, hagyjunk érte veszni mindent, de Ő mindenféleképpen maradjon meg nekünk. Jézus ezt mondta:

Lukács evangéliuma 9,24
„Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.”

Haljunk meg hát magunknak, hogy Jézus élhessen bennünk.

Ámen.