Napi áhítat-Gondoskodni a tagok szükségeiről

Hét témája: A gyülekezet feladatai

  Olvasmány: 1Tim 5,1–16

Ha a közösséghez tartozók szükségeiről nem gondoskodsz, akkor hamar meg fognak jelenni önző igényeik.

„Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbakat pedig mint öcsédet, az idősebb asszonyokat mint anyádat, a fiatalabbakat mint húgodat: teljes tisztasággal. Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek. A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal. A kicsapongó pedig már életében halott. Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek. Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél. Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni, aki nem fiatalabb hatvan évesnél, aki egy férfi felesége volt, aki mellett jó cselekedetei tanúskodnak, ha gyermekeket nevelt fel, ha vendégszerető volt, ha a szentek lábát megmosta, ha nyomorultakon segített, ha mindenféle jó cselekedetre kész volt. A fiatalabb özvegyeket pedig ne jegyezd be, mert ha Krisztus ellenére feltámad bennük a vágy, férjhez akarnak menni. Ezek ítéletet vonnak magukra, mert előző fogadalmukat megszegték. Egyszersmind semmittevők is, akik megszokják, hogy házról házra járjanak; de nemcsak semmittevők, hanem fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene. Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra. Mert egyesek már a Sátánhoz hajlottak. Ha egy hívő asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, ne terheljék a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.”

Magyarázat

Az ókori világban imádott istenek csak a nagy emberekkel törődtek: aki erős, ügyes, aki kiemelkedő. Az emberiség maradéka a szín­falak mögött szolgált: mellékszereplők, eltaposottak. Jelentéktelen figurák voltak ők a királyok, hadvezérek nagy terveiben. A Biblia Istene azonban nem ilyen. A Szentírás minden lapján láthatjuk Isten erőteljes érdeklődését a perifériára szorultak felé. Ennek bizonyítéka, hogy egy rabszolganemzetet választott ki arra, hogy az ő különleges népe legyen. Ezt visszhangozza, hogy juhpásztorok voltak az elsők, akik meghallották az Úr Jézus testet öltésének hírét. Erre mutat az, hogy nem mások, mint hívő asszonyok voltak az első tanúi feltámadásának. Isten nemcsak eltűri a gyengéket, betegeket, szegényeket, hanem a legmagasabb szintű védelmében és törődésében részesíti őket.
A gyülekezetben sem lehetünk érzéketlenek a különböző korú és anyagai helyzetű testvéreink szükségei iránt. Timóteusnak részletesen elmondja Pál, hogy az idősebb és fiatalabb özvegyasszonyokról hogyan gondoskodjon a gyülekezetben. Ha törődünk a legkisebbekkel, ebben a folyamatban sokkal mélyebben megtapasztaljuk Isten szeretetét mi magunk is. Egy különleges, csodálatos szeretetet irántunk.

(Sinka Csaba)