Alfa-Omega tanítások-Helyreállítás

Írta: Farkas Antal

A helyreállítást sokan sokféleképpen értelmezik. A kérdés elsősorban az, hogy egyáltalán kell-e valamit helyreállítani? Ha valaki nem lát hiányosságot és javítani valót Isten egyházában, akkor az nem is látja értelmét a helyreállításnak. Hiszen ha minden rendben, akkor mit kellene helyreállítani? De ha felismerjük hogy szükséges, akkor a következő kérdés az, hogy mi az ami egykor volt és mára elveszett? Jézus Mennybemenetele után láthatjuk, hogy az apostolok nem csupán hittek, hanem cselekedtek is. A mai nemzedék nagy kihívása az, hogy jól értelmezze az Úr igéjét. Még ebben sincs közös egység, de ha volna is, akkor is csupán az igének a hallgatói lennénk.

Ézsaiás könyve 29,13
„Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat,”

Az apostolok nagyobbra tartották Isten igéjét, mint az emberi parancsolatokat. Nem akadályoztak meg senkit sem abban, hogy Istenhez közeledjenek. Ők inkább választották a megszégyenítést, a bántalmazást, mintsem eltérjenek az Úrtól kapott rendeletektől. Az Ő hitük minden időben példaértékű lesz számunkra. Nem test szerint, hanem Lélek által jártak és ebben van a kulcs, Isten bizonyságot is tett mellettük! Az Úr elhívásai és parancsolatai tisztán láthatóak az igéből, sokan mégsem hisznek azokban. Olvassák, de fel nem fogják, mert testi ember nem értheti.

1Korintusi levél 2,14
„A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.”

Mégis olyan sokan vannak, akik azt hiszik hogy ők megismerték Istent, de cselekedeteikkel megtagadják azt! Azt gondolják, hogy csupán elég Istenről és az Ő parancsolatairól tudni, de már Őt nem szükséges követni illetve parancsolatait betölteni, azt gondolják, hogy erre adatott a kegyelem. Fülöp is azt kérte Jézustól, hogy mutassa meg az Atyát és az elég neki. Jézusnak nem is tetszett a dolog, hiszen nem így működnek a dolgok! Jézus az út, amelyen járnunk kell. Jézus pedig az Ige, tehát az Ige szerint kell járnunk.

1Timóteus 1,5-8
„A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal.”

Bizony, a törvény jó. Nem arra kaptuk a törvényt hogy megszegjük, hanem hogy megtartsuk azt! De mi van akkor, ha jól értelmezzük az Úr igéjét? Vajon megmenthet minket? Az ismeret cselekedetek nélkül csak felfuvalkodottá tesz, Istent nem csak a szánkkal, hanem gyümölcstermésünkkel is szolgálnunk kell!

1Korintusi levél 4,20
„Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.”

Amint az előzőekben is már mondtam, az Úrról nem elég tudni, hanem követni is kell. Mert ha tudjuk az Ő beszédét, de nem cselekedtük meg azt, akkor nincs mentségünk. Jézus egy igen szemléletes példát mondott, amelyet mindannyian ismerünk:

Máté evangéliuma 7,24-27
„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”

Ez egy nyílt példázat egyértelmű üzenettel. Ha halljuk hogy mit mondott Jézus, de nem cselekedjük meg azokat, akkor hiába bízunk a Kősziklában. Akik azt mondják, hogy nem kellenek cselekedetek, azok nem Ismerték meg Jézust. Ezek úgy hisznek, hogy közben a cselekedeteikkel megtagadják Őt. Nem feszítik meg az óemberüket és miközben az Istentelen bűnökben fetrengnek, az Úr kegyelmére apellálnak.

Malakiás könyve 3,18
„És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt.”

Illés, Ézsaiás, Dávid, vagy Mózes! Csupa nagy nevek ugye? Ők is csak emberek voltak, de Isten hatalmasan használta őket. Talán csak azért, mert kiválasztottak voltak? Isten nem csak kiválasztotta őket, hanem ki is munkálta bennük hogy alkalmas eszközök legyenek. Mózes 40 évig élt a pusztában mire Isten rábízta a népét. Majd ezután újabb 40 évet a pusztában élt Izrael-el. Ez idő alatt egy vétkéről olvashatunk, ráütött a sziklára pedig csupán szólnia kellett volna. Helytelenül képviselteaz Urat, és nem mehetett be az ígéret földjére. Súlyos ítélet ugye? A mai nemzedék pedig nem veszi komolyan az Urat. Vajon mekkora lesz az ítélet felettük? Iszonyat nagy! Mózessel kapcsolatban hozok egy igét:

2Mózes 33,20-21
„Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. És ezt mondta az ÚR: Van itt hely nálam, állj a kősziklára!”

Már Mózes is a kősziklán állt, nem csak beszélt, hanem cselekedte is az Úr akaratát. De mit is akarok ezzel mondani? Azt, hogy a helyreállítás először bennünk kezdődik. Nem Istenre kell várnunk, hanem arra kell törekednünk, hogy az akaratában járjunk. Az Úr vágyik olyan gyermekekre, akik megcselekszik akaratát. Vágyik arra, hogy helyesen képviseljék Őt. Mert ha valaki felnő ehhez a feladathoz, azt Isten használni fogja. Az Úr ezt mondja magáról:

Ézsaiás könyve 44,26
„Aki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát...”

Ez aztán az ígéret ugye? De ehhez valódi szolgáknak kell lennünk és hiteles követőiknek.

Ha már követről van szó, mit gondoltok erről? Ha egy királynak hadat üzennek, vajon kit küld el hogy megkérdezze a békefeltételeket? Az udvari bolondját vagy azt aki hitelesen tudja képviselni őt?

Isten igéje örökkévaló, így ne gondolja senki, hogy már nem kell azzal foglalkoznunk. Sokaknak már nem „trendi” Jézus követése, régimódi Isten igéje, és keresik az új kijelentéseket. De ha nem veszik komolyan Isten igéjét, akkor mihez mérik ezeket az új kijelentéseket? Úgy értem, mi által ítélik meg, hogy Istentől valóak-e vagy sem? Elmondom: a saját gondolataik, érzelmeik és vágyaik szerint ítélik meg. Ez pedig egy torz Istenképet eredményez, ami baál imádás.

Helyre kell állítani a valódi Istentiszteletet, törekedni kell megismerni az Urat, komolyan kell venni Őt és nem szabad hagyni, hogy akár egy ige is a porba hulljon előttünk.

Máté evangéliuma 5,6
„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”