Hét témája: A gyülekezet feladatai
Olvasmány: Lk 24,44–49
Hogy Istenhez visszatérjünk és megtapasztaljuk felmentő és befogadó
szeretetét: nincs ennél fontosabb megosztásra váró információ.
„Majd
így szólt hozzájuk: „Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be
kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a
próféták könyvében és a zsoltárokban.” Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik: „Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”
Magyarázat
Jézus itt még csak a két emmausi tanítványnak
mondta el, amit mennybemenetele előtt minden tanítványának célul tűzött
ki: hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép
között.
A szólás felelősségét helyezi ránk Jézus. Mitől olyan nehéz ez, és hogyan vállalható fel mégis? Egyrészt attól, hogy sokszor nem hiszünk a szavak erejében. Ugyan, mit segíthet az erőtlen emberi szó a másik embernek? – gondoljuk. A hit pedig hallásból van. Mi is azért érthettük meg, mert hirdették nekünk.
A hirdetés felelősségétől való félelmünket másrészt gyakran a másik embertől való félelem is tetézi. Van-e jogom ezt a másik embert megállítani és a végső dolgokkal szembesíteni? Épp erre adja meg a jogot Jézus tanítványainak. Ha ezt nem vállaljuk fel, akkor Kain bűnébe esünk, aki így hárította a felelősséget: „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” (1Móz 4,9)
Ha hallgatunk, arról feledkezünk meg, hogy bármilyen emberrel állunk is szemben, ő is ugyanúgy Isten irgalmára szoruló bűnös. Neki ugyanúgy szüksége van a segítségre, vigasztalásra és a bűnbocsánatra, mint nekünk. Segítség nélkül elveszett bűnös marad. Hallania kell a jó hírről. Tőled és tőlem kell hallania. Krisztus gyülekezetének egyik legalapvetőbb feladata ez.
A szólás felelősségét helyezi ránk Jézus. Mitől olyan nehéz ez, és hogyan vállalható fel mégis? Egyrészt attól, hogy sokszor nem hiszünk a szavak erejében. Ugyan, mit segíthet az erőtlen emberi szó a másik embernek? – gondoljuk. A hit pedig hallásból van. Mi is azért érthettük meg, mert hirdették nekünk.
A hirdetés felelősségétől való félelmünket másrészt gyakran a másik embertől való félelem is tetézi. Van-e jogom ezt a másik embert megállítani és a végső dolgokkal szembesíteni? Épp erre adja meg a jogot Jézus tanítványainak. Ha ezt nem vállaljuk fel, akkor Kain bűnébe esünk, aki így hárította a felelősséget: „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” (1Móz 4,9)
Ha hallgatunk, arról feledkezünk meg, hogy bármilyen emberrel állunk is szemben, ő is ugyanúgy Isten irgalmára szoruló bűnös. Neki ugyanúgy szüksége van a segítségre, vigasztalásra és a bűnbocsánatra, mint nekünk. Segítség nélkül elveszett bűnös marad. Hallania kell a jó hírről. Tőled és tőlem kell hallania. Krisztus gyülekezetének egyik legalapvetőbb feladata ez.
(Sinka Csaba)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése